FELTÁMADÁS SÜKÖSDÖN 2003. április 20.

A jelképes Szent Sír a sükösdi kápolnában.

Mária kiválasztotti kegyelmi állapotban:

 De messze vagy! (…)

Ó, szép hajnal, a fények sugarában jöjj hát felém. Borítsd be e sötét ridegséget, amely eddig testem háza volt. A sötét, rideg félelem átölel, amiből most szeretnék kiszabadulni. Mert a fény, az árad felém, és a fényben a hajnal csillogása ragyog.

A fényed (?) sugara átváltozott a sárga fényből most már aranyra. Csillogó fény (…) fele (?) kerül felém, árad, és átölel.

Köszönöm e meleg fénysugarat, amely simogat. És már eltűnt a sötét ridegség, félelem, amely bezárta e testet. Mert a kő a test templomából most már a fény megszabadít, hisz elmúlt a nap, amelyről beszéltem, és a nap a fény sugarával a test kiszabadulásából, és a test kiszabadulása meghozza a tanulságot a tanításában.

Köszönöm, hogy tanúja lehettem a magas kő-épületnek, és a kő sötétség rideg félelmének bezártságának, amely meghozta számomra az öröm, boldogság kegyelmét e fény csillogó erejében.

Köszönöm, hogy értem jöttél, e kő félelem-ridegségéből most már kiemelsz a fény erejével. És már a fényben meglátlak Téged, ó, Drága, Szép Jézusom. Tündöklő fehér ruhádban. A Kéz, amely hívást nyújt számomra, hogy itt van, itt van a szép hajnal! Eljött az idő, és már a félelem, a fájdalom, a szenvedés eltávozik. Mert már átölel a fény, az öröm, a boldogság kegyelme, amely a szeretetet nyújtja számomra.

Álleluja, álleluja, Jézus feltámadt!

Álleluja, álleluja, Jézus feltámadt!

Álleluja, álleluja, Jézus feltámadt! (Mária énekel.)

Köszönöm, hosszú volt az út, míg ide jutottam. Nehéz volt, sok volt bennem a fájdalom, néha a félelem és a kétely1, hogy hogyan fogok végigjárni. Kérlek, bocsásd meg a földi gyarlóságomat. De köszönöm, hogy mindig segítségemre siettél, mikor Hozzád fordultam. Hisz tudtam, hogy nem hagysz el. Tudtam, hogy megfogod kezem, és vezetsz. És most itt vagyok a fényben, az örömben. De bocsánatot kell kérnem e hosszú útban, amely a gyengeségemmel, a gyarlóságommal néha erőt vett. Igen. Köszönöm. Köszönöm. És most már boldog vagyok. Örömömben sírok, hogy megérhettem e csodás, fénylő hajnalt a sugarakban. Igen. Tudom, hisz látom, hogy hívsz. A Kezed hívást nyújt számomra, hogy eljött az idő, és vigyem e kegyelem ajándékát az öröm fényével oda, ahonnan a fájdalomban elvittek. Vissza kell térni a helyre, amely ismét a szeretet fény-örömét árassza a testvérek számára.

Elindulok.2 Hisz a fény ezt nyújtja számomra, hogy mennem kell. (…)

… Jézus feltámadt, és elhozta számomra az örömet, a fénye sugarát (?), amely megerősített, és amely most már vezet a kegyelem útjában.

Álleluja! Dicsőség és hála! Köszönet és szeretet, hogy itt vagyok. Ismételten eljött számomra e csodálatos hajnal.3

Köszönöm a segítséget, amelyet megadtál számomra, (…) fényében ragyogok.

A feltámadott Jézus jelképszobra

Álleluja, álleluja, Jézus feltámadt! Eljött a csodálatos hajnal a tündöklő fény ragyogásában, amely meghozta számunkra a kegyelmet, az örömet, a békét, a türelmet a mérhetetlen nagy szeretetében. A szeretet, amely most a fény sugarával árad felénk, hogy felemeljen és megerősíthessen. Mert e hajnal a tündöklő ragyogásában lemossa számunkról most már a fájdalmat és a (…) kegyelmet nyújtva. Mert a fájdalom a félelmében eltávozott.

Álleluja, álleluja, Jézus feltámadt!

Álleluja, álleluja, Jézus feltámadt!

Álleluja, álleluja, Jézus feltámadt!4

Köszönöm.

Öröm és boldogság tölti el minden nyitott szívű embert, aki befogadja a fény, szeretet kegyelmét. Mert a kegyelem számunkra erő és boldogság.

Álleluja, álleluja, feltámadt Jézus számunkra! Elhozta a tündöklő hajnal fénylő sugarát!

Köszönöm, ó, Uram, Jézusom! Hosszú volt az út, hogy idáig eljutottam. Hisz átélhettem a fájdalom, szenvedés kegyelem-útját, amely most az öröm Feltámadás-fényébe hozott. A Feltámadás fénye, amely mindig örömet nyújt számunkra. És most ismételten itt vagyok, itt, ahonnan a fájdalomban elvittek.5

Kora reggel az asszonyok magukhoz vettek fűszert és olajat. Elindultak megkeresni az ő Mesterüket, az ő Jézusokat. Hogy megnézzék, hogy valójában, hogy mindig őrzik-e azt a sírt, amelybe elhelyezték. Mikor odaérnek, szomorúság és bánat ül arcukon. Hisz látják: üres a sír, nincs már ott senki. És sírva fakadnak:

— Hol van a mi Mesterünk? Hol van a mi Jézusunk? Hisz ide tették, és most nincs itt.

Egy darabig várakoznak, nézelődnek, de semmit sem látnak. Elindulnak. És ahogy elindulnak, egy Csodálatos Ifjú megszólítja őket:

— Mit kerestek? Miért vagytok ily szomorúak?

— Miért? Nincs meg a mi Mesterünk, a mi Jézusunk, akit itt három napja eltemettek.

A Férfi boldogan, örömmel és mosollyal néz feléjük, de az asszonyok nem látják. Nem ismerik fel, hisz szomorúak, és sírva fakadnak. A Férfi tovább így folytatja:

— Miért keresitek az Élőt a holtak között?

De nem értették. Elindultak, hogy megkeressék a tanítványokat, hisz tudták, hol vannak bezárkózva.

Zörögtek. András és Péter kinéznek, és látják, hogy az asszony az.

— De miért jön ide? Hogy elárulja, hol vagyunk?

Bennük ez fogan meg, de az asszony lázasan, sietve beszél:

— Nincs meg a mi Mesterünk, elvitték valahova! Nincs ott, üres a sír!

Nem engedték be az asszonyt. Visszaültek, és tanakodnak. Egyik a másiktól:

— Hol lehet? Hova vitték?

Ekkor, akit szeretett a Mester, felkel, hogy ő elmegy, és megnézi. El is indult, szaladva. De később Péter szintén elindult. Mikor odaért a Szeretett Tanítványa, látja, hogy nyitott a sír. Odalép, és üres. Nem lépett tovább, hisz ő is meghökkent, meglepődött, és várta, most valójában mi történik? Odalépett Péter, aki nem állt meg, és bement a sírba. És látja, hogy nincs ott a Mester! Szomorú. Nézik, hisz oly szűk ez a hely, hogy sehova sem bújhatott el.

— De hol van akkor a Mester?

János odamutat:

— Íme, nézd, ami az Arcán volt, itt van, összehajtva.

Ők is elszomorodtak, és kijöttek. Szomorúan, lehajtott fejjel elindulnak, hogy:

— Hol van a Mester? Hova vihették?

De a Mester, az Ifjú Férfi ismét megszólítja őket is:

— Miért keresik az Élőt a holtak közül? Hisz az Élő itt van — az életben, veletek. A halott, az pedig a halottaknál. Hisz az Élet erősebb lett a halálnál, és kijött a kősírból. Hisz emlékezve a Mester szavaira: lebontom e templomot, harmadnapra felépítem.

Megértették a tanítványok, de mégsem nyugodtak, mert nem találták a Mestert. És most úgy érzik, hogy a Mester valóban feltámadott.

— De akkor hol van?

És a Mester a Férfiben ott volt előttük, de nem ismerték fel.

Visszatérnek, hogy elmondják a többieknek:

— Nincs ott a Mester. Az asszonyok igazat beszéltek. De nem tudjuk, hova vihették, vagy hol van. Hisz nézzétek, ami az Arcát borította, ott volt szépen összehajtva. És megszólított minket egy Férfi, aki mindenről tud, amit a Mester számunkra megadott. De nem tudjuk, hogy ki Ő (?).

 Jézus Krisztus Urunk:

 Csak a Feltámadás-hajnal tanítása a kegyelem szeretetében van jelen. Így jött Jézus Krisztus a Feltámadás tündöklő fényének ragyogásában közénk e hajnalban, hogy áradjon fénye sugara minden szerető testvéremhez, aki megnyissa szívét, és képes befogadni a kegyelmet. Hogy ez a kegyelem teljesen valóra váljon számotokra, ismételten fogjátok össze láncba kezeiteket, és amelyre tanítottam tanítványaimat, ti is azt az imát nyitott szívvel és lélekkel a szeretetben a köszöntéshez átadva, és az alatt a nyitott szívű, szerető testvéreim pedig fogadják be a Feltámadás-fény tündöklő ragyogás szeretet-kegyelmét, amely árad felétek.6

Köszönve, a felajánló ima a szeretet kegyelmében. De most Édesanyámhoz is szóljon. Hisz Édesanyám is, most már, a Feltámadás-fény tündöklő ragyogásában, elmúlott Szívéből e szörnyű fájdalom — a fájdalom, amely 7 tőrrel járta át Szívét —, hogy a tőrök helyébe most már a szeretet kegyelme költözzék.7

Áradjon felétek e öröm-hajnal fénye, amely a szeretet kegyelmével költözik testvéreim szívébe, hogy érezzétek a meleg szeretetemet, érezzétek a jelenlétemet, érezzétek az örömet és a boldogságot, amely most eljött közétek.

És most szíveteknek szeretetével szeretetből szóljon az öröm….8

 … szegényes sátrában, ahol a fájdalom és a szenvedés útja sokszor jelen volt, és jelen lesz előttetek, de a kegyelem a fájdalom pillanatában is épp úgy árad felétek, ha nyitottak vagytok a szeretet jelében a jelenlétben, mint ahogy most e szeretet hajnalában vagytok. Legyetek máskor is figyelmesek, és (?) szeretetben készüljetek, és fogadjátok a kegyelmet, amely jelen van minden alkalommal számotokra. És most pedig, ahogy Mária szolgám minden Feltámadás öröm-hajnalában köszönteni szokott, ismét megadja Felém köszöntésemet, és az után elbúcsúzva tőletek. Ti pedig, hogy kifejezzétek szívetek háláját, éneklitek a 276-os éneket.

 Mária:9

 Minden térd meghajoljon,

Minden nyelv Rólad szóljon.

Ő az Úr! Ő az Úr!

Jézus feltámadt a halálból!

Ő az Úr! Ő az Úr!

Betölt engem Szentlelkével.

Ő az Úr! Ő az Úr!

Minden térd meghajoljon,

Minden nyelv csak Rólad szóljon,

Mert Jézus, Ő az Úr!

Ő az Úr! Ő az Úr!

Megtölti a szívemet a nagy kegyelem szeretetével,

Mert Ő az Úr! Ő az Úr!

Minden térd meghajoljon,

Minden nyelv csak Róla szóljon,

Mert Jézus, Ő az Úr!

 Köszönöm. Köszönöm, hogy itt vagyok. Köszönöm, hogy köszönthettelek a Feltámadás tündöklő fény ragyogásában.

És mostan testvéreim szívük szeretetével átadják a Te Szentséges Szeretet-Irgalmas Szívedhez a hálaéneküket.10

 Köszöntelek, Uram, Jézusom, e keresztfán!

E kereszt által váltottad meg e bűnös világot, és a világban minket, testvéreidet, a földi gyarlóságunkban, akik sokszor leroskadunk e kereszt tövénél. Hozzád fordulunk nyitott szívvel, lélekkel és szeretettel, és elhelyezzük a kérést, a fohászt és a felajánlást, mert e kereszt a fény ragyogásának titka, amely jelen van itt minden nyitott szívű testvérnek, aki meghallja szívében a Te hívásodat, hogy: „Itt vagyok e kereszten, mert e kereszttel váltottalak meg titeket.”

Én boldog vagyok, Uram, Jézusom, hogy e kereszthez hű lettem. Elfogadtam, amire felkértél. A kérést még akkor nem ismertem. Most már tudom, hogy mily fontos e földi gyarló embernek a testvéredben e kereszt hordozására, mert a keresztfa fénye titkával (-ban?) a megbocsájtásában és a kegyelmében így nyújt számunkra erőt a mindennapi életünkben.

Dicsőség és álleluja! Zengjen Neked, ó, Édes Jézusom, aki vállaltad a földi gyarló emberekért e megaláztatást, e kereszthordozást, és végül e keresztrefeszítést, a keresztrefeszítésedben piros, ártatlan Vérében megmoshattad a Te bűnös testvéreidet.

 Jézus Krisztus Urunk:

 Elkészült a kérésem alapján Édesanyám Háza, aki itt úgy foglalja el a helyét, hogy Ő a Maga szeretetében, és Ő a Maga kegyelmében itt várja gyermekeit, akik a fájdalomban, a bánatban és a szomorúságban eljönnek, hogy kérjék Édesanyát a meghallgatásra és a segítségre. De ugyanúgy el lehet Neki szívből és szeretettel mondani a felajánlásban az örömet és a boldogságot. Mivel még a földi pásztor testvéreim révén eljön az idő hamarosan a megszentelésére, addig Én, Jézus Krisztus Uratok árasztom felé a Feltámadási fény tündöklő ragyogását, hogy minden nyitott szívű testvérem Édesanyám gyermekeiben, akik eljöttök, kértek, azoknak megadatik. Akik felajánlanak, azoknak meghallgatásra talál. És akik a nyitott szeretet-szívüket helyezik el, az pedig kegyelmet érez szívében, lelkében.

A kegyelem-ajándék áldása így legyen jelen e Szeretet Házán, Édesanyám, ahol elfoglalta trónusát, hogy várja szerető testvéreit a gyermekeiben, hogy itt meglátogathassák, felajánlhassák az imát szívből, szeretettel, énekkel. Mert a kegyelem működik épp úgy, mint azon helyen, ahova messze zarándokolni szoktak. De aki nem teheti meg, azt szeretettel várja trónusánál foglaló Édesanyám itt szerető gyermekeit.

 Mária éber állapotban:

 … a fény árad felém.11 (…) Süt, mint a napsugár.12 (…) Most már nincs semmi, se nem fázok, se nem félek, s csak aludnék. (…)

Jaj!

Akkor: Jó reggelt!13