JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2015. február 20. NAGYBÖJT 1.
Köszöntöm a mai napon a bűnbánat első Golgotáján testvéreimet, akik meghallottátok a hívást, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok erre a helyre, hogy ismét egyek legyünk e bűnbánat megkezdésében.
A mai nap tanítását a bölcsességről adtam számotokra, és a bűnbánatról.1 Hisz csodajelet várnak, akik Körém sereglenek – a csodajelben ez a nemzedék nem kap csodajelet. Hisz hogy is van írva az Evangélium írásában, a ti nyelvetekre fordítva?
Hogy gonosz ez a nemzedék.
De Én, Jézus Krisztus Uratok nem kimondottan ebben a szóban fejeztem ki, hogy a nemzet a nemzedékében a csodajel várásában nem ismerte fel azt a jelet, ami valójában megjelent.
Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok a tanításokból, a megtapasztalásokból a jelben csodát nyújtottam tanítványaimmal, tanítványaim által, tanítványaimnak és mindazoknak, akik megjelentek. Hisz ha most csak elmegyünk, nem a bűnbánat, hanem a hónap első tanítására, ahol szintén mi is volt a csodajel? Mert csak egy kenyér van – hogyan lesz elég ez mindenkinek?
De már a csoda a megtapasztalásában feledésbe merült, úgy kellett figyelmeztetni és rávezetni őket, hogy a csodajel hogyan volt jelen szemük előtt a megtapasztalásában.
Most a nemzedék körüláll, és várja a csodajelet.
De ez a nemzedék nem méltó a csodajelre, mert nem ismerték fel a megbocsájtást, nem ismerték fel a bűnbánatot, és nem ismerik fel a jeleket.
Erre mi a tanítás lényege?
Hogy ez a nemzedék, aki várja a csodajelet, nem érdemel mást, mint Jónás próféta jelét, aki elment Ninivébe, és bűnbánatra hívta a ninivei embereket a testvérben és a felebarátban. Ők felismerték a prófétát, és hallgattak szavára, és bűnbánatot tartottak, és ez által megmenekülnek. De még mindig jelet várnak, de nincs számukra más jel, e nemzedéknek, ki nem ismeri fel azt, hogy aki jelen van, az hatalmasabb Jónásnál és Jónás jelétől.
Majdan eljönnek, hogy megítéljék a megbüntetetteket, hogy hogyan és miképpen cselekedjenek, és a Föld végéről még Dél királynője is megjelenik, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét a tanításban, mert a bölcsesség, az fontos a felismeréshez és az elfogadáshoz; mert a bölcsesség a tanúságtételében megadja számotokra a bűnbánat kegyelmét e bűnbánati időben, hogy hogyan és miképpen cselekedjünk, hogyan és miképpen ismerjük fel mindazt, aki jelen van a mindennapi életben.
Fontos, hogy érezd és érzékeld e tanítás mondanivalóját, és nem kimondottan a szerint kell élni és cselekedni, hogy a csodajel hogyan és miképpen elevenedik meg előttetek.
Ez a tanítás a jelen nemzetben is épp olyan fontos, hisz ezen a helyen, ahol Én, Jézus Krisztus Uratok megjelentem, Én, Jézus Krisztus Uratok tanítalak, Én, Jézus Krisztus Uratok megajándékozlak áldással, kegyelemmel, szeretettel az irgalmasságban, az örömben és a békében, hányan és hányan megtapasztaltátok a jelenlétet a csodajelben, s hányan és hányan nem zártátok be szívetekbe, szinte nem érintette meg szíveteket, és továbbállsz. De mellette nyitott a szíved egy újabb csodajelre, ahogy mondani szoktátok, a kézen foghatóra, „amit szinte megfoghatok, és megtapasztalhatok, amit láthatok és érezhetek”.
De hogyan is volt a múltkori tanítás?
Van szemetek, és mégsem láttok. Van fületek, és mégsem hallotok.
A mai tanításban pedig mondhatom azt, most ismét látni és megtapasztalni akarjátok a csodajelet, amire várakoztok, s amire vágyakoztok. De hogy a bölcsesség e szeretetben mit tud nyújtani, hogyan és miképpen ismered fel, s ez a bölcsesség hogyan tud rajtatok és bennetek működni és elvezetni mindahhoz, hogy a bölcsesség által bűnbánatot tarthassunk, „bűnbánatot tarthassak, hogy önmagamba nézhessek, és felismerjem azt az apró jelet, ami által én is változhatok s változtathatok”. Mert a tanítás nem véletlenül a ninivei tanítását emeli ki számotokra: ez egy bűnös nemzet volt. Élte a saját kialakított életét. De amikor a próféta ott megjelent, és elkezdett nekik beszélni a tanítás részében, hogy mi várhat reátok, és mit kaphattok, és mit tapasztalhattok meg – megnyitották szívüket, befogadták a tanítást, és elindultak a változás útján, és a változásban hallgattak a prófétára, arra a prófétára, aki azt mondotta számukra, hogy meg kell térnetek, és bűnbocsánatot kell tartanotok.
Most nem boncoljuk ki teljesen ennek a tanításnak a lényegében a mondanivalót, hisz tudjuk, hogy nem csak ez a pár gondolat van jelen, tudjuk, milyen ruhát húztak, hogyan és miképpen tartották meg és tartózkodtak meg a bűnbocsánatban a feloldozáshoz és a kegyelemhez.
A jelenben szintén így kell önmagatokba nézni, és tenni és cselekedni, és a bűnbánat első Golgotáján meghívni e tanítás mellett az imához az imában. Ez minden bűnbánat első Golgotáján jelen van számotokra. Igaz, hogy most nem azt a tanítást adom, amikor hogyan és miképpen imádkozom abban az imában, amelyen megtapasztalni, hogy hogyan tanítottam Én, Jézus Krisztus Uratok tanítványaimat a buzgó, hű imádságra2, hogyan és miképpen kell tudni megbocsájtani és elfogadni a felebarátot és a testvért. De a bűnbánat ezt tudja nyújtani számotokra a mai tanításában is, hogy fontos, hogy bölcsességetek legyen, hogy a bölcsesség, az bennetek találja meg a lélek és a szív eggyé válását, és a bölcsesség által tudsz bűnbánatot tartani, s a bűnbánatban felismerni azokat az apró jeleket, amelyek fontosak a mindennapi élethez, mert ez által tudsz változni, változtatni és elindulni az élet útpályáján.
Fontos, hogy érezd és értékeld azt a kegyelmet, ami e tanítás által a mai napban is megjelenik számotokra. Mert a bűnbánat első tanítása e Golgotán pont ezt nyújtja számotokra, hogy meghív a bölcsesség a bűnbánathoz és az imádsághoz, hogy az imádság által hogyan és miképpen imádkozom: szívből és szeretettel, odaadással, szinte érezni, mintha lebegne, mert kiadom önmagamból, és nem megkötözött vagyok, és nem szinte ilyen stresszben, a ti szavatokat használva, aggodalmakban, félelmekben és kételyekben, hanem nyitott a szív e bölcsesség szeretetének kegyelme révén, tudom, mi a megbocsájtás a megbánás kegyelmében, és tudom, hogy mi az, amikor szívből és szeretettel, átéléssel imádkozom, és kiadom önmagamból. És nem csak önmagamért, hanem felebarátaidért, testvéreidért és mindazokért, akik lehet, hogy számítanak a te hű, buzgó imádra. Számítanak a bölcsesség segítségére, a bölcsesség jelenlétére, és a bölcsesség szeretetére, hogy ez által tudok változni és változtatni és elindulni ezen az úton, ahol nem csak a jelek a fontosak, mert a jellel együtt még nincs meg minden, ami által tanulhatok és megtapasztalhatok.
Fontos, hogy a jel oda tudjon vezetni a kegyelemhez, a jel meg tudja mutatni, hogy milyen az, mikor szeretetben élek, a jel meg tudja mutatni, hogyan tudok változni és változtatni, a jel megmutatja, hogyan fogadom el a felebarátot, a testvért, és a jel megmutathassa, hogyan tudok szívből és szeretettel imádkozni. És ahogy mondottam, nem csak önmagamért, és nem csak felebarátaimért, hanem azokért is, akik talán felkeresnek és megtisztelnek bizalmukban, hogy: „Testvérem, segíts nekem imádkozni. Van egy szándékom, van egy kérésem, van egy felajánlásom, van egy fohászom, amit nagyon szeretnék az Úr Jézus elé tárni, vagy az Ő Édesanyjának, a Boldogságos Szent Szűznek, de úgy érzem, hogy én kicsi vagyok, és talán kevés. De ha te, testvérem, és te, testvérem, és te elfogadod e bölcsesség jelében az én felajánló kérésemet, és segítesz e bűnbánat meghívásában az imához és az imában teljesíteni, akkor szívünk szeretetének nyitottságával várhassuk a meghallgatást a kegyelem szeretetében.”
Ezek mind-mind fontosak, hogy felismerjük, hogy ez a bűnbánat-idő valójában mit rejt, és mit nyújt számodra és számotokra.
Én, Jézus Krisztus Uratok meghívtalak, és ma is meghívlak a bűnbánatra és a bűnbánat időszakára, hogy egyek legyetek, érezzétek a szeretet-ünnepet a jelenlétben és az eggyé válásban. Érezzétek, hogy fontosak vagytok kiválasztott Mária testvérem számára, aki reátok tekint, és ha csak egy mosoly, egy pillantás, egy köszöntés üdvözlésében erőt adhat számára e bűnbánat-időben. És ez mind a bölcsesség szeretete a kegyelmében, a meghívás a bűnbánat-időben.
Néha a cselekedet olyan könnyedén teljesíthető, csak meg kell nyitni szívünket, lelkünket, felismerni és befogadni, és a szerint menni és cselekedni, és érezni, hogy a kegyelem hogyan és miképpen van jelen és működik rajtunk és bennünk, mert a mai tanítás a meghívás a bűnbánathoz, a bölcsességhez a szeretet kegyelemének megtapasztalásában, hogy hogyan és miképpen változtassak, és hogyan és miképpen tegyek többet, jobbat és szerethetőbbet nemcsak önmagam részére, hanem mindazok részére, akiknek fontos ez az én szívből jövő felajánlásom a kegyelem által.
S akkor tirátok is lehet mondani: e nemzedék a jelenben felismerte, hogy aki jelen van, hatalmasabb Jónás prófétától és jelétől, és hatalmasabb a Salamon bölcsességétől. De ezek mind fontosak a felismeréshez és az elfogadáshoz és az eggyé váláshoz, mert a tanítás így lehet teljes számomra és számotokra e kegyelem által, amit a mai nap első bűnbánat-tanításában, a meghívásban nyújtottam.
Ennek reményében áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvérem által.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
A Szentlélek kegyelme áradjon reátok e bűnbánat meghívásában a bölcsesség kegyelmének szeretetével, hogy ez által felismerd, hogy milyen az, és hogyan kell bűnbánatot tartani a cselekedetek révén, ami által változok és változtatok, és érzem a jel megtapasztalását, felismerését és elfogadását.
Jelen lévő testvérek:
Dicsőség Neked, Istenünk!