Részlet a 2006. április 25-i évfordulós ünnepi tanításból
Jézus Krisztus Urunk:
És mielőtt ezt az ünnepet a megemlékezésében befejezném, Én, Jézus Krisztus Uratok, szóljon szeretettel szívetekből az az ének, amely most fontos, hogy több testvérem az elcsüggedésében felemelkedjen, az elcsüggedésében érezze a hitet és a kegyelmet. Érezze a felemelkedésében a reményt a mindennapokban és a mindennapokhoz, hogy: „Felemelkedünk, és nem hagyjuk magunkat, mert Benned bízunk, Uram, Jézusom, Veled együtt élünk, elfogadjuk a követésed a küldetésünkben.”
Minden testvér a saját maga követését és küldetését a felismerése révén a haladásában (…) és halad. És ennek reményében az éljen bennetek, mikor még ezt az éneket a benső indíttatásában megadtam számotokra, akkor még nem értettétek pontosan, mi a lényege. De ebben kapaszkodjatok, hogy soha sem lesz elhagyatva szívetek, lelketek, nemzetetek, ha van hit, ha van benne remény, ha van benne bizalom a szeretet kegyelmében.
A Sükösdi könyv 54-es oldalán lévő ének.
Na, ki kezdi el kívülről?
1. Koronánk Szent István1
Terád hagyta.
Őrködjél Felette,
Kegyes Szűzanya!
Ha újra élni kezd,
Működőképes lesz,
Akkor hát, Istenem,
Segíts népeden.
- Koronánk messziről
Megérkezett,
Ezt nagyon köszönjük
Néked, Istenem.
Két drága ereklyéd
Róla még hiányzik,
Gyöngyszemét a földben
Angyalok őrzik.
- Koronánk, Szűzanyánk,
Megőrizted,
Mégis oly hálátlan
A magyar néped.
Kezedben tartottad
Az Almát és Jogart.
Szent István Jobbjával
Áldja a magyart!
- Óh, minket, Szűzanyánk,
Most el ne hagyj,
Amikor országunk
Ily veszélyben van.
Mennyei Kezedet
Nyújtsad ki mifölénk,
Hogy a kis országunk
Ne omoljon szét!
- Szeretetközösség
Béke szigete,
Itt várunk Tereád
Reggel és este,
Hogy ha jössz, Szűzanyánk,
Karunkat kitárjuk.
Szent István királlyal
Közösen áldunk!2
A felemelkedésben bízni és reménykedni kell. Soha nem szabad elcsüggedni és szomorúvá válni. Hisz ha a csüggedés és a szomorúság bennetek van, akkor helyet adtok mindahhoz és mindannak, aki valóban ezt észreveszi. és kihasználja ezt a helyzetet. Ezért hát, ha figyeltétek az ének alatt a mondanivalóját e írásnak, e szövegnek, az ország volt már veszélyben, és felemelkedett. Az ország lesz még veszélyben, és felemelkedik. Az ország most is, talán úgy érzitek, hogy veszélyben van. De bízzatok a hit kegyelmében, és a felemelkedés majd megtörténik. Ahogy mondottam szolgám által már, az imát, az őszinte felajánlást a szívből és lélekből most is meg kell, hogy tegyétek. Nem szabad abbahagyni, mert az imának mindig nagy ereje volt a felajánlás révén, a meghallgatás kegyelmében. És ez adjon erőt számotokra, és különösképpen azoknak, akik csüggednek, hogy a csüggedés eltávozzék szívükből, lelkükből, és a felemelés legyen bennük, az dominálja őket a mindennapokhoz, hogy: „Nekünk fel kell emelkednünk, és erőseknek kell lennünk, nem összetörni, nem elcsüggedni és kétségbe esni.”
És az imát nem abbahagyni, hanem továbbra is imádkozni a Szívhez, a Legszentebbhez és a Szentséges és a Szeplőtelenhez, mindegy, hogy hogyan mondod a felajánlásban, hogyan helyezed el. Nem az a fontos, hogy mit mondasz, hanem ahogy szívedből és lelkedből kiadod és feltárod. Az a fontosság és az az elfogadás, amely erőt ad a felemeléshez és az elfogadáshoz.
Próbáljatok a mindennapokban, a mindennapokhoz így élni és haladni és küzdeni, mert a küzdelem, az mindig jelen van. Az jelen volt a múltban, jelen van most, és jelen lesz majd, a jövőben. A nélkül nincs élet a haladásban. Mert ha minden olyan egyszerű lenne, akkor milyen lenne az élet? Hisz nem volna, miért küzdened, nem volna, miért harcolnod, nem éreznéd már a szeretetnek a lényegét és a különbségét, különösképpen akkor, ahogy a tanításokban megadtam számotokra, hogy a szeretetnek hány féle része van, és hogyan kell a szívedbe és a lelkedbe elfogadni. Most csak kimondottan e elmúlt nap Irgalmasságáról beszélek, amely még most erősen bennetek van, amiben a reményt is el tudjátok fogadni a küzdelemhez. Mert az Irgalmasság Szeretete, az sok mindent tud nyújtani a felismeréshez, az elfogadáshoz, s az elfogadás révén a küzdelemhez és a haladáshoz.
Ez az Irgalmasság-szeretet legyen bennetek, erősítsen, óvjon és védelmezzen, mert az Irgalmasság-szeretet, tudjátok, a Víz és a Vér megjelenésének kifakadásában van jelen, mert a Szív értetek adatott. De ez a Szív értetek dobbant. Ez a Szív értetek támadt fel. Mert ez a Szív erősebb lett a halálnál! És elhozta a Fényt, az örömet, a békét és a szeretetet! És ezt kell tudni elfogadni, mérlegelni, átértékelni, és már akkor a félelem, a szomorúság, a csüggedés kissé eltávozik belőletek.
Próbáljátok ezt az örömet, ezt a boldogságot és ezt a kegyelmet ennek reményében elfogadni, értékelni, megtapasztalni, szívetekbe zárni, hogy ez által érezd, hogy valójában mi a meghívás-küldetésed és -követésed.
És ennek reményében szóljon most a Himnusz-dalotok az énekben, hogy a felemelkedés meglegyen.
Isten, áldd meg a magyart3
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
És ne felejtsétek el köszönteni az Édesanyát. Azt az Édesanyát, aki a Királynő e nemzet felett. A Királynő, aki palástját e nemzetére terítette, hogy továbbra is maradjon meg az Édesanyában a Királynő. Óvjon, védjen és védelmezzen Bennünket, Anyai Szívének Szeretetét árassza az Ő nemzetének, gyermekeinek. Anyai Szívének Szeretete áradjon minden nyitott szívű gyermeke felé, és adjon erőt a felismeréshez, a világossághoz és a haladáshoz a küzdelemben, a küldetésben, a követésben, és a felismerésében a felemelkedéshez a mindennapokban, a mindennapokhoz, ami előtt állunk, a saját könyv 87-es énekével.
1. Szűz Mária, Világ Királynője,4
Te vagy nékünk a Védelmezőnk.
Szent Fiadnál Közbenjárónk légy Te,
Így védelmezd meg a nemzetünk.
Nézz le ránk, és segítsél nekünk,
Benned bízunk és engesztelünk.
Tárd ki Palástodat felettünk,
Megmenekül magyar nemzetünk.
- Szép Szűzanyánk, csillagkoronáddal
Tündökölsz Te az Ég peremén.
Védd meg a mi drága ifjúságunk,
Mely e Földön nem leli helyét.
Tiszta erkölcs legyen jelszava,
Becsülettel hazánk szolgálja.
Segíts nékik, mi Édesanyánk,
Hogy szeressék a magyar hazát.
- Boldogasszony, kis Magyarországunk
Ne engedd, hogy csonkuljon tovább.
Ne engedd, hogy drága gyermekeink
Elessenek a végső csatán.
Ne legyenek árvák s özvegyek
És hajlék nélküli öregek.
Bűneinkért megfizettünk már.
Mit tegyünk még, Drága Szűzanyánk?5
A felemelkedés e szívből jövő énekkel elindulhat. De ez mind minden nyitott szívű testvéremen és Édesanyám gyermekén áll, ha meghagyjátok szívetekben és lelketekben a hitet, a bizalmat és a reményt a szeretet kegyelmében, hogy „ez által, ha kell küzdeni, tudjunk küzdeni, és nem engedjük a félelmet, és nem engedjük szívünkbe a kételyt és a csüggedést, mert az által elveszhetünk, semmivé válhatunk, és ismét leeshetünk a föld, út porába, és talán már nehezen találnak, ismernek fel, és emelnek ki az út porából”.
Hogy szükség van rád, testvérem, szükség van rád, gyermekem.
Jöjj, kövess.
Vedd fel minden nap keresztedet.
És e kereszt hordozásával jöjj.
Ha ez a kereszt néha nehéz, néha úgy érzed, hogy roskadoz, néha úgy érzed, hogy letaszít az út porába, de a hit, remény szeretetében van, kihez fordulnod, van, kihez fordulnod segítségért, s van, kitől várhatod a segítséget a felemeléshez és a kegyelemhez.
Ezt tudom nyújtani a mai napban számotokra, és ez által búcsúzom a kegyelemben és a szeretetben. Hisz áldásban részesülhettetek.
Most már Én, Jézus Krisztus Uratok búcsút veszek tőletek. Éljetek a nyitottság-szeretetben, szívben, lélekben, örömben, békében, hogy a kegyelemnek is legyen helye a szívben a felismeréshez és az elfogadáshoz.
Jelen lévő zarándok testvérek:
Dicsőség Neked, Istenünk!
Glória szálljon a Mennybe fel,6
Jöjjön a Földre a béke
És az emberi szívbe a jóakarat.
Ámen. Ámen.
Glória szálljon a Mennybe fel,
Jöjjön a Földre a béke
És az emberi szívbe a jóakarat.
Ámen. Ámen.
Részlet a 2006. június 2-i tanításból
Jézus Krisztus Urunk:
„Az ünneplés jelen lesz számotokra, de az ünneplésben figyelni kell az első szavakra a megkezdett énekben, amikor 4-e, amelyről szolgám, Mária, testvérem is beszélt számotokra.7 Az örömben néha egy kis elmélkedés, egy kis visszatekintés a múltba, egy kis fájó emlék, amikor Ország meg lett csonkítva8. Ez az Ország, mely Édesanyám Országává vált, hisz felajánlva lett Számára. De Földön az emberek Atyám gyermekeiben és testvéreimben nem az Én tanításomat figyelve, hanem a saját hatalmukat érvényesítették.9 Ezért a mai napban ismételten visszatérve e tanításban, ahogy tanítványaim, az egyszerű emberek, úgy most is szeretem, hogy eggyé váltok a testvéreimben és az egyszerűségben. És az ima a felajánlásban fontos most is a mindennapokban,10 mert a felajánlás az Ország eggyé válásához, az egységhez. Mert igen, néha a hatalom úgy érzi: „A győzelem jelen van számomra.”
De ez a győzelem nem marad meg mindig véglegesnek. Ez a győzelem néha hanyatlóba eshet. Ezért nem szabad megfeledkezni e gondolatról, e ének mondanivalójáról, hogy a Magyarok Nagyasszonya, a Királynő, az a Csillag, ki vigyáz és óvja e Országot, e nemzetet.
Most e esztendőben ismételten az ünnep a Pünkösd. Az Új Pünkösdben11 vagy az Új — mondhatva — a Szentlélek, a Vigasztaló jelenléte. De jelen van az Örömünnepben a visszatekintés a múltba, mert ha figyelitek, az Ország a tenyér felajánlásával12 Édesanyámhoz. De ha figyelitek, az Ország az Én Ünnepemen, amelyet úgy neveztek: Jézus Szíve Ünnepe. És a Jézus Szíve Ünnepében a ti Jézusotoknak, a ti Mestereteknek, a ti Tanítótoknak és e Názáretinek, aki nem csak tanítványainak, hanem nektek is tanítást ad, Öt Szent Sebe lett13.
Az Országot Öt Szent Sebre megosztották.14
Ezért a jeleket a múltban is figyelni kellett volna, észrevenni, és most is.15
Kérlek hát benneteket, ne csüggedjetek, ne szomorkodjatok. Azzal nem tudtok előre haladni. A hit, a bizalom és az ima a felajánlásban majdan elhozhassa számotokra is valóban az Ünnepet az örömben, az Édesanya köszöntő Csillagában és az Új Pünkösdben.
Jelen lévő testvérek:
Dicsőség Neked, Istenünk!
Részletek a 2006. augusztus 4-i tanításból
Jézus Krisztus Urunk:
Ez a hónap még mást is jelent számotokra a mindennapokban, hisz ez az esztendő már, hamarosan, a 6 éves évforduló ünnepe lesz a koronázás ünnepségének16.
És még mindig oly kevés ember Atyám gyermekében és az Én testvéremben e nemzetben, akinek tudomása van róla, hogy tisztelettel és szeretettel megemlékezne e ünnepről.
Mert ez az ünnep, ez nem csak 6 éve az évfordulóban történt meg.
Ez az ünnep ekkor csak megerősítése volt az 1000 év leforgásának történelmében. És megerősítése volt az újabb 1000 évhez. Mert szükség van az Édesanya szeretetére és kegyelmére. Szükség van az Anyai Palástra, amely e nemzet felett lebeg, hogy védelmet tudjon nyújtani a nemzetnek, a gyermekeknek e magyarságban.
De hogy ez mind a kegyelemben valós legyen, ti, testvéreim, kik talán a mai nap is itt jelen vagytok, vagy olvasás által nyertek bizonyosságot, ti hogyan emlékeztek?
Hogyan imádkoztok?
És hogyan fogadjátok el az Édesanyát, a Királynőt e országban?
A hit bizalma valóban megvan Feléje?
Szükségetek van egyáltalán az Édesanya szeretetére és jelenlétére?
Mert nem csak a magyar nép és a nemzet, akik e anyaföldben éltek — fontos, hogy minden testvérem s Atyám gyermeke, aki azt mondja önmagáról, hogy: „Én hívő vagyok. Én imádkozó vagyok. Én élem a hitem szeretetének kegyelmét.”
És mennyire van benne a hit a kegyelemben az Édesanya felé, hogy: „Szükség van Rá és az Ő segítségére, hogy a nehézségek révén előre tudjunk haladni Együtt a mindennapokban.”?
Az, hogy sírtok, panaszkodtok, és néha zúgolódva szembeszálltok, nem biztos, hogy mindent meg tud oldani.
Én nem azt mondom, hogy mindig mindent némán tűrni és elfogadni kell.
De most azon testvéreimhez szólok, akik pár hónappal ezelőtt nem néztek szívükbe és a lelkükbe, hogy e cselekvésük révén valójában mit kell cselekedniük. Hisz akkor is azt mondottam: E nemzet Királynője az Édesanya. E nemzet örökösei, ti, az Édesanyámnak vagytok, hisz királyotok felajánlotta országát, nemzetét Édesanyám oltalmába. És aki azt mondja magáról, hogy „én Isten gyermeke vagyok”, aki azt mondja magáról, „én Jézus testvére vagyok”, aki azt mondja magáról, „én imádkozó ember vagyok”, „én vallásos vagyok”, „én élem a vallásomat” — és mégis Édesanyám ellen tette le akkor a voksát.17
Most pont azon az embertestvéreim, a sírás hatalma erősödik rajtuk és bennük.
Holott talán most kéne önmagukba nézni, és felismerni önmagát, ahogy ezt már máskor is megadtam, és nem késő a felismerésben elindulni a hit bizalmában a szívből jövő imához, és az ima révén a segítséghez. Ahhoz a segítséghez, amely felétek áradjon, és segítséget nyújtson a mindennapokban, a mindennapokhoz. Mert a szabad akarat cselekvése néha ezt adja számotokra, hogy nem figyeltek, nem néztek önmagatokba, nem ismeritek önmagatokat, és saját magatok felismeréséhez néha küzdelem és kudarc a megtapasztalás, hogy ez által megerősödj, és haladhass.
Ezért hát kérlek, hogy a hitet és a kegyelmet a bizalomban ne veszítsétek el Édesanyám iránt, aki a Királynő e ország nemzetének.
Így emlékezzetek meg e ünnep révén.
Így készüljetek e hónap ajándékával az Új Kenyérhez, hogy valóban meglegyen a mindennapi kenyér minden család asztalán.
És a hit bizalma adja meg ezt a csodálatos kegyelmet.
És így emlékezzetek meg arról a nagy szentetekről, aki az államalapításban megadta számotokra, hogy a hit kegyelme, és a vallásosság is jelen legyen a mindennapokban és a mindennapokhoz. Mert ez által tudtok élni és haladni az élet útpályáján.
Ennek reményében ma szívetek szeretetével boldogan énekelve:
Szent István Koronánk
Terád hagyta.18
Őrködjél Felette,
Kegyes Szűzanya!
Ha újra élni kezd,
Működőképes lesz,
Akkor hát, Istenem,
Segíts népeden.19
Mert szükség van a segítségre minden embernek a testvérben és a gyermeknek. De hogy ez a segítség valós legyen és teljes, ezért a pásztoraimat is arra kérem, hogy ők is kicsit figyeljenek, hogy nekik mi a teendőjük, és valójában mire tették le az esküt, és az eskü-tételében hogyan cselekednek és nyújtanak segítséget a testvéreiknek a nyájban, akik élén állnak, hogy a vezetésben terelni tudják Atyámhoz és Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz. Mert eljön az idő majdan a számadástételben, amikor mindenkinek számadást kell tennie életéről.
És akkor valójában hogyan fogtok megállni Atyám és Előttem, mikor várjuk a cselekedetednek jótételének kegyelmét a felismeréshez és az elfogadáshoz és a segítségnyújtáshoz? Mert néha nagyon-nagyon sok testvérem azt mondja: „Hát én azt teszem, én úgy élek, és azt fogadom el, amit a papom mond.”
De ki biztosít benneteket arról, hogy mindig ő is helyesen cselekszik?20
Mert mindig hozzáteszem: tisztelet a kivétel.
Emlékezzetek a háromszögre: kevés a felső csúcs, ami az igaz pásztoraimat adja. Az alatta lévők a rangra-törők, és nem törődve semmivel. És az alján pedig, akik a legtöbben vannak: „Hát van munkám, és megteszem mindazt, amit ez a munka elvár tőlem. És én a többivel nem foglalkozom.”
De hogy a lelkeknek mit nyújt a testvérekben, majd ez is számon lesz kérve tőlük.
Ezért fontos, hogy a kegyelem, a szeretet, a hit és a bizalom erőt adjon minden testvérnek és minden gyermeknek, aki úgy él, hogy Atyámhoz és Hozzám tartozik. (…)
Mária:
1. Szűz Mária, Világ Királynője,21
Te vagy nékünk a Védelmezőnk.
Szent Fiadnál Közbenjárónk légy Te,
Így védelmezd meg a nemzetünk.
Nézz le ránk, és segítsél nekünk,
Benned bízunk és engesztelünk.
Tárd ki Palástodat felettünk,
Megmenekül magyar nemzetünk.
- Szép Szűzanyánk, csillagkoronáddal
Tündökölsz Te az Ég peremén.
Védd meg a mi drága ifjúságunk,
Mely e Földön nem leli helyét.
Tiszta erkölcs legyen jelszava,
Becsülettel hazánk szolgálja.
Segíts nékik, mi Édesanyánk,
Hogy szeressék a magyar hazát.
- Boldogasszony, kis Magyarországunk
Ne engedd, hogy csonkuljon tovább.
Ne engedd, hogy drága gyermekeink
Elessenek a végső csatán.
Ne legyenek árvák s özvegyek
És hajlék nélküli öregek.
Bűneinkért megfizettünk már.
Mit tegyünk még, Drága Szűzanyánk?
Részletek a 2006. október 6-i tanításból
Jézus Krisztus Urunk:
De a mai nap a tanítást most más formájában adom számotokra. Inkább a különleges kérésekre és kérdésekre válaszolok. Szolgámtól várjátok a csodatételt, a biztos szavakat, hogy valójában most mi történik, és valójában mi várható.22
Most ismételten úgy szólok hozzátok, mint valamikor a kezdetben:
Én, Jézus Krisztus Uratok nem azért jöttem közétek, hogy jóslásba bocsátkozzam. De a tanításomat sokszor megadtam számotokra. A tanítás példa volt. Akiben élt a tanításom, az megértette, és megpróbált a szerint élni és cselekedni. De akit a tanításom nem érintett meg, és nem tud élni benne, s ez szerint nem tud cselekedni, az ne várja, hogy most valójában mi történik. És azt már régen mondottátok Mária szolgámnak, a kiválasztottnak, ahogy ti mondjátok: „Bezzeg neked tudnod kell!”
Miért kellene neki tudni, ha Én, Jézus Krisztus Uratok nem adom meg részére?
Akkor miért kellene tudnia?
Miért nem tudod te, vagy te, vagy te?
Én a tanításokat megadtam számotokra, többször és többször.
Emlékezzetek még, amikor azt mondottam, jelen van a zöld a reményhez, csak el kell fogadnotok a tanítást, és elfogadni a reményt a zöldben.
De sokaknak nem kellett a remény és a zöld — ők maradtak a vörös tengernél.23 Leragadtak. És a tenger sátán-diadalánál.24
Erre azt tudom mondani, hogy ez folyamat, amelybe majd végbe kell mennie.25 De ahogy mondotta kiválasztott szolga, Mária testvérem, számotokra: megbeszélni vagy néha, ha úgy mondjátok, megvitatni, szabad, az elmélkedés révén is, mert hátha így több minden eszetekbe jut a tanításokból.
De ne ez legyen a fő pont. Ezt is szabad. De ez mellett az ima, amelyet, néha vannak testvéreim, most nem az általánosságról beszélek, most a hét 3 napjáról26, hogy néha már nem tetszik számotokra, ha szolgám szól egy pár szót, vagy éppen felajánlást akar tenni. Most már csak szűk szavával szól:
— Ima országunk jobbá fordulásáért, az igazságért és a békéért a szeretetben.
Holott Mária szolgám nem önmaga részére kéri ezt, hanem ezt az egész ország népének kérné. Ezért hát ne legyen bennetek ez iránt egy olyan érzés, hogy: „Miért kell ezt?”
Ez nem politika.
Ez szívből jövő, őszinte felajánlás.
De ezt bátran felteheti bárki — Tőlem, Jézus Krisztus Uratoktól s Mária, kiválasztott szolgámtól. Lehet, hogy minden nap valaki más, őszintén, összeszedetten tegye meg, szívből és szeretettel. Mert erre az imára szükségetek van. Erre a felajánlásra szükségetek van. Mondhatom úgy, ahogy régen tanítottalak, hogy szinte az egyről a kettőre juthassatok. Vagy emlékezzetek, mikor azt mondottam kiválasztott Mária szolgámnak, hogy mint egy lépcsőfok, haladnia kell, és előttetek tanítom, és haladni fog, tanúi lesztek e tanításnak.
Ezért hát együttesen kell tennetek, mert ez által Én, Jézus Krisztus Uratok és Édesanyám, ki elfogadott benneteket örökségül, majd elhozhassa a szebb és jobb jövőt a remény zöldjéhez.
De ismételten mondom, az egy folyamat, és a folyamathoz időre is szükség van.
De úgy nem lehet előre haladni, hogy páran imádkoznak, és a többiek csak várják a segítséget.[29] Ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok mondottam régebben, a hit és a bizalom és a tanítás mellett színt kell vallanotok, úgy a magyarságotokról is színt illene vallanotok, hogy valóban te ehhez az országhoz tartozol, vagy csak itt élsz.
Ez két külön pont és fogalom.
És ne az vezéreljen benneteket, hogy a hatalom uralkodjon. Hisz a mai tanításom is nem véletlen, ennek a hónapnak a tanítása, és a mai napban ez kegyelem felétek.
MÁRIA IMÁJA
Édesanyám! Királynő! Hozzád fordulok. Nagy szükségünk van Reád. Hallgasd meg gyermekeid hű szeretet-imáját, amellyel Anyai és Magyar Királynői Szívedhez fordulunk.
Nézz le e csonka országra. Szükségünk van Reád.
Jöjj segítségünkre! Terítsd ki védőpalástodat e nemzet országára. Óvjad, védjed és segítsed. Adj gyermekeid szívébe Anyai Szeretetedet a kegyelemben.
Add, hogy béke lakjon szívükben és a lelkükben. Add, hogy ne a harag és a gyűlölet és az indulat vezérelje őket, mert Édesanya, Királynő, Benned bízunk és reménykedünk, hisz elfogadtál bennünket a felajánlás révén, mikor Anyai Szíved elé tártuk országunkat, Koronánkat, Jogarunkat, Almánkat, palástunkat.
Te mint Édesanya a gyermekekre tekintettél, és láttad, hogy árvák lennénk Nélküled, szükségünk van Reád. Te elfogadtál bennünket. Mi örököseid lettünk e nép, nemzet gyermekeiben.
Hogy ne legyenek árvák és özvegyek, sánták és bénák, és ne csonkuljon tovább országunk, kérünk, ó, Édesanya, ó, Magyarok Királynője, jöjj a Te Országodba, jöjj a Te gyermekeidhez, jöjj a Te nemzetedhez, és segíts, mert Benned bízva és reménykedve, hogy ha itt vagy, és nem hagysz el bennünket, akkor lassan talán elindulhatunk a szeretet igaz útján a felismerésben és az elfogadásban.
Hisz talán most ismét úgy érezzük magunkat, mint mikor királyunk úgy érezte:
— Nincs gyermekem, kire rábízzam országomat. Mi lesz e néppel és e nemzettel?
Most, ha reánézel a Te gyermekeidre, a Te nemzetedre, a Te örökségedre, ismét látod e gyűlöletet, a hatalom és a hatalom akar vezetni s vezérelni bennünket. De ez a hatalom nem az igazság oldalában jelent meg.
Kérünk hát, ó, Édesanya, Királynő, azon gyermekeidre és nemzetedre tekints, akik még így összetesszük kezünket, ha kell, meghajtjuk fejünket, meghajtjuk térdünket, ha kell, könnyeinket Neked adjuk, imáink mellett, és kérünk, hogy soha ne hagyj el bennünket, mert nagy szükségünk van Reád.
Jöjj a Te Országodba, jöjj a Te nemzetedhez, jöjj a Te gyermekeidhez, és jöjj a Te örökségedhez! És figyelj azon gyermekeidre, akik szívből és szeretettel tudunk még imádkozni, hogy ez az ima hozza el számunkra a reményt a jövőhöz.