Jézus Krisztus Urunk:
(…)1 Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat negyedik Golgotáján, akik elfogadtátok a meghívást, és a meghívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok.
De köszöntöm mindazokat, akik nincsenek jelen, de lélekben, imával, virrasztással követik kiválasztott Mária szolgámat a távolból a Golgotára.
Ma, amikor a negyedik, bűnbánat Golgotáján vagyunk jelen, ma változtatott számotokra a tanítás. Hisz eddig a négy Golgota, ami az első péntekkel együtt a Hegyi beszéd tanítása volt számotokra megadva. Most már közelebb vagyunk a bűnbánatban, beljebb, ahogy mondani szoktátok a ti nyelveteken, a nagyhéthez, és majdan a szent három naphoz. Így a tanítás is változik a tanítás részében. Hisz ma a tanítás arról szólt, mikor már a Hegyi beszéd, és a hegyről lejöttem tanítványaimmal, de még mindig nagyon sok a követő, és a követőben, akik azért jöttek, hogy hallgassák tanításomat, és különösképpen, hogy a tanítást megtapasztalják. De erre az időre már, ahogy a Hegyi beszéd tanításában is megadtam, nem csak álruhába bújva jöttek hallgatni és részt venni, hanem jöttek a katonák és mindazok, akiket a tanács, az írástudók és a farizeusok elküldtek. Így most is, a mai tanításban, mikor bementem a jeruzsálemi templomba, Atyám házába, és tanítást adtam tanítványaimnak és a nép sokaságának2, többen örömükben felkiáltottak:
— Íme, Ő valóban próféta!
— Íme, Ő lenne a Messiás?!
És jelen azok, akiket küldtek, akik figyeljenek, hogy mikor lehet elfogni. Ők ekkor így szólnak:
— Hát Galileából mi jó származhat?! Mi jöhet Galileából, Názáretből?!
Hát az Írás azt mondja: Dávid családjából, és Dávid városából, amely Betlehem város. Onnan kell jönnie a Messiásnak.
— Galilea? Názáret? Onnan akarjátok ti elfogadni a Messiást?! Onnan semmi jó nem származhat!
S e szavak után hangos szó, vita és szakadás történik. Szakadás, ami miatt gondolkodnak némelyek, hogy mitévőként cselekedjenek. Oda mennek ugyan, hogy hátha elkapják. De nem mernek kezet emelni Reája.
Ezért Én azt mondom nektek, a jelenben:
Ti soha ne akarjatok szakadást magatok között ezen a helyen!
Ti maradjatok meg abban a szeretetben s abban a tanításban, amit a kezdet óta megadtam nektek, aminek részei, és tanításban elfogadtátok. Mert a tanítás, amely már bennetek él, és szinte élővé vált a megtapasztalás részében, a felismerésben, akkor ti a jelenben nem akartok kezet emelni Reám, hogy elfogjatok, mert: „A Galileainak nem hiszünk, nem fogadjuk el, mert onnan semmi jó nem származhat.”
És a tanítás folytatódott, mert ők visszatértek azokhoz, akik küldték őket. S meglepődnek, hogy csak egymagukban tértek vissza, és nem vitték magukkal a Názáretit. Kérdőre is vonták őket, de ők keresték a szavakat, mire végül elmondták:
— Embert még így beszélni nem hallottunk, ahogy Őt, a Názáretit.
Erre megijedtek már a tanács tagjai, megijedtek a farizeusok, megijedtek az írástudók:
— Ha már ők is hinni akarnak Benne, ezt azonnal ki kell irtani belőlük! Remélem, ti nem hittetek Neki, benneteket nem tévesztett meg! — így szólnak feléjük. — Kérdezzük hát tőletek: láttatok ott, aki hitt Neki a tanácsból, az írástudóból, a farizeusból?
— Nem! Csak az esztelen nép a sokaságában, azok hittek Nekik, akik távol vannak a törvénytől.
A törvény most a jelenben is épp úgy jelen van az elfogadásában. Hogy hogyan fogadjátok el a hit tanítását a szeretet, kegyelem részében. Hogyan érinti meg szíveteket, lelketeket. Hogyan érzitek, hogy ez a tanítás szinte felmelegít a bensőtökben, és megadja mindazt, amire szükségetek van a mindennapokban, a kegyelemben, hogy tovább élve és haladva a meghívásban az úton.
És a tanításban arról is szó van, hogy hogyan kell megítélni mindazt, akire oly sokat, rosszat mondanak. A törvény úgy van jelen a tanácsnak, az írástudóknak és a farizeusoknak, hogy senkit nem szabad addig elítélni, amíg valakit, akit ítélet alá akartok venni, meg nem adjátok számára azt a jogot a szeretet és a kegyelem részében, hogy meg ne hallgassátok, ki ne kérdeznétek, hogy valójában mit cselekszik, és cselekedett-e valami rosszat.
A jelenben is ezt ugyanúgy kell értelmezni, hogy hányan és hányan mások felett ítélkeztek a helyett, hogy először ti is, ha nem is mentek a tanácshoz, ha nem is mentek a főpapokhoz a tanácsban, vagy itt nálatok jelen van a pásztor, és nem mentek hozzá, hogy megkérdezni, hogy: „Mitévők legyünk?”
„De ismerjük a tanítást, a tanításból tudjuk, hogy hogyan van jelen a törvény, és a törvényt hogyan szeretnénk elfogadni a jelenben, hogy senki felett nem ítélkezünk.”
Először megkérdezzük, megbeszéljük, megkeressük a megfelelő pontot az egy hang felismerésében. És ha mégsem találjuk meg, hogy egy hullámhosszon haladjunk, akkor még mindig van a törvénynek egy másik része, hogy hátha én, te vagy ő nem teljesen értjük, mi is a kérdés, vagy hogyan kell feltenni. Akkor keresünk egy megfelelő személyt a testvérben, akire reá bízzuk. És hogy ha fontos, akkor talán nem egy szigorú, de egy megbeszélő, felismerő ítéletet lehet mondani. Mert ezzel a felismeréshez tudunk haladni a mindennapokban.
Fontos, hogy ezt a tanítást így értelmezzétek a jelenben, mert Mária szolgám felett, és felettetek is oly hamar tudnak ítéletet mondani, még, ha kellene, pálcát is törni. S azt mondani, hogy az úgy van. Holott előbb körbe kellene járni, megtapasztalni, megbeszélni, kérdezni, hogy a felismerés és az elfogadás hogyan van jelen. Hisz a bűnbánat negyedik Golgotáján a tanítás: van a tanács, a főpapok, az írástudók és a farizeusok — hisz tudjuk, a tanácshoz tartoznak a főpapok. Ezért soroltam, hogy érthessétek. A jelenben mondhatom azt, hogy számotokra jelen van az Egyház a papjaiban. Én most nem rangsorolom őket, ahogy ők elhelyezik egymást a rangsorban. De ők is a helyett, hogy ennek a tanításának a cselekvés tükrében cselekednének, és először — például most csak erről az egy helyről beszélek, holott sok mindent lehetne felhozni a jelenben, a mindennapokban. Én most csak erről az egy helyről beszélek számotokra.
Mily könnyen tudnak erről a helyről ítéletet mondani! Mária felett pálcát törni. A zarándokok felett pálcát törni. Ha hatalmukban állna, kitaszítanának benneteket. Ti nem vagytok már „az Egyház tagja”.
De hogy ők hogy’ élik az életüket!
Hogyan tették le az esküt?
Nyilvánosan, pompával, hogy mindenki a meghívottakban tanúi legyenek.
Igen, az ígéret a pompában. Most csak egy párat emelek ki, mikor kérdezik tőle:
— Ígéred-e, hogy a Szentírás szerint élsz?
A válasz: „Ígérem.”
— Ígéred-e, hogy szíved szeretetével fogadod el a reád bízott nyájat?
„Ígérem.”
— Ígéred-e, hogy a szeretet szaván szólsz felebarátaidhoz, testvéreidhez?
„Ígérem.”
— Akarod-e megosztani a nyájjal mindazt, ami jelen van a te tanításod révén a tanítás szeretetével?
„Akarom.”
Soroljam még?
Hisz hallottátok már, mily hosszú a felsorolás.
És a mai tanítás a főpapok, a tanács, az írástudók és a farizeusok felé, mondhatom azt, ma őtőlük is ti, az Egyház tagja, megkérdezhetnétek tőlük: „Hol van az ígéretetek? A szerint éltek? A szerint cselekedtek? Vagy ti azt mondjátok: »Mi urak vagyunk, és nekünk senki nem parancsolhat!«?”
Mert némelyek sajnos a jelenben így gondolkoznak.
De ilyenkor azt a tanításomat mondom el számotokra, hogy minden embert utolér Atyám malmai. Most itt az egyszerűségében a ti szavatokat használom, mikor azt mondjátok egy testvérnek és egy felebarátnak: Isten malmai lassan őrölnek, de biztosan. Hisz eljön az idő, mikor azért mindenkinek e tanításában is számadást kell adnia önmagáról, a tettekről, a cselekedetekről, a tanításról, a felismerésről, az elfogadásról, a meghívásról, a küldetésről és a követésről. És hogy ha ezeket mind-mind elfogadjátok, és a szerint éltek, akkor nem kell félnetek, hogy ez a bizonyos malom benneteket talán felőröl. Hinni és bízni kell abban a tanításban, abban a szeretetben és abban a kegyelemben, amelyet Én, Jézus Krisztus Uratok már oly sokszor megadtam nektek a tanítás, a Szentlélek, a kegyelem, a szeretet, a felemelkedés.
Hisz ennek, tudjátok, megvan a párja: „A tanítás élővé vált, a Szentlélek élő bennem a kegyelem, az ajándék, a felemelkedés, hogy szükség volt reám, és kikerestél az út porából, és erőt adsz, és úgy fogadsz el, ahogy ott megtaláltál. Nem akarsz sem parancsolni, sem irányítani, sem rám erőltetni semmit.”
De a tanítással, a kegyelemmel, a szeretettel nevellek és formállak. Hogy elfogadod-e a szabad akarat, cselekedeted révén, az rajtad múlik, és rajtatok. És hogy ha elfogadjátok, akkor elindultok a változás útján. És így megmaradhatsz e Sükösdi Egyházban, és megmaradhatsz az Egyház tagjaként. Hisz már ezt is elmondottam számotokra, hogy ha ti, egyszerű testvérek nem vagytok az Egyház tagjaként jelen, akkor hogyan legyen szükség — most mondok egy pár rangsort — a püspökre, az érsekre, a plébánosra a papban? Hisz ezek mind azért papok, akik azt mondják, hogy: „Mi urak vagyunk. És mi mindent megtehetünk.”
Csak akkor nem gondolnak arra, hogy őket is szinte így, a nagyító alá lehet venni. És idővel ők is felkerülnek a nyilvánosság listájára a tettek és a cselekedetek révén.
A mai tanítás ezt adta számotokra, mert Én, Jézus Krisztus Uratok, aki most ezt a tanítást adtam nektek pont arról, ami Velem megtörtént. Mert Én úgy tanítottam, szeretetet árasztottam, segítettem, gyógyítottam és szeretet szaván szóltam mindazokhoz, akik eljöttek. Ezért Engem elítélni akarnak, elfogni. De majd eljön az is, amikor ez mind megtörténik, de a mai tanításban még csak el akarnak fogni. Ezért mondom nektek és számotokra, hogy ti ne e szerint cselekedjetek. Éljetek és haladjatok a felismerés és a küldetés részében.
A második tanításom pedig épp arról szólt, hogy hogyan vagyok jelen ismételten a nép sokasága között.3 De őket ott hagyjuk, és tanítványaimmal tovább megyünk, átevezünk azon a csodálatos Genezáreti-tavon, tengeren, hisz sokféle jelentősége van neki. És ott ismételten várnak, mert tudják, hogy arra érkezünk. És van a képmutató ember az írástudóban, akinek azt mondják:
— Menj, és jelentkezz, hogy te is, ha lehetsz, tanítvány akarsz lenni, mert követed, bárhova megy.
Igen, követi, hogy megfigyelje, mit cselekszek, hogyan beszélek és szólok, és hogyan vannak jelen a nép sokaságában az egyszerű felebaráti testvérek az emberben.
Erre azt válaszolom számára, szinte felfigyelnek erre tanítványaim:
— A rókának van odúja. Ha rosszat tesz, oda elbújhat, és meghúzódhat, hogy szinte senki nem is látja, hogy hova tűnt.
Az ég madarai, akik röpködnek a levegőben, és ha feltekintetek, látjátok őket. De ha meg akarnak pihenni, számukra is jelen van a fészek, ahova lehajthatják fejüket ők is épp úgy, mint a róka az odújában. És jelen van az Emberfia, akinek nincs hol lehajtani fejét. De miért nincs hol lehajtani fejét? Mert jelen vannak azok, akik követni akarják Őt, de csak azért, hogy éberen figyeljék, mikor lehet belekötni valamelyik szavába, tettébe, cselekvésébe.
Ezért hát az Emberfia nem hajtja le fejét, hanem úgy van jelen, hogy halad a nép sokasága között, és majd Ő szól, hogy kik legyenek az Ő tanítványai, és kik kövessék Őt. És így szólt az egyik tanítványnak:
— Jöjj, és kövess Engem.
És ő feláll, és azt mondja:
— Igen, Uram, de előbb engedd, hogy elmenjek, hogy eltemessem apámat.
Erre Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondom:
— Hagyd a holtat a holtakra. Majd eltemetik saját halottukat.
Most Én, Jézus Krisztus Uratok, ha hívlak, akkor nem kell keresni semmiféle más elfoglaltságot, hisz szabad az út, „akkor elindulok, és követlek, Uram, bárhova mész is”. Hisz tanítványomnak, akit meghívtam, ez a tanítás mondanivalója.
Ezt a jelenben a szabad akarat, cselekvés részén szintén megadom felétek a meghívásban, és reátok bízom, hogy a tettekben, a cselekvés részében hogyan értékelitek, fogadjátok el, és indultok el, hogy elindultok azonnal a követés, küldetés részében a meghívásban, vagy pedig ti is azt mondjátok: „Hát most? Előbb talán elmék a családomhoz.”
Hisz lehet sok mindenfélét gondolni, a gondolat menete után mondani: „És majd, Uram, ha én úgy érzem, hogy most szabad vagyok, akkor elindulok.”4
Így lehet értelmezni. Minden testvérem saját szíve joga, szabad akarata révén döntse el, hogy a cselekvésben, a tettekben a meghívást hogyan fogadjuk el, hogyan válunk vele eggyé, és hogyan haladunk vele a mindennapokban az élet útpályáján.
Most így áradjon reátok kiválasztott Mária szolga által, a testvér kezével áldásom. Áradjon reátok a felismerés, a szeretet, a meghívás és az elfogadás részében, hogy „mielőtt valaki felett ítéletet mondanék, először önmagamba nézek, hogy mitévőként kellene cselekednem, és csak az után cselekszem”.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, erősítsen, óvjon és védjen, és mutassa meg számotokra a mai nap révén a meghívott utat, hogy „szeretnék az úton úgy végigmenni, hogy szeretetteljes legyen, a felismerést a meghívásban, a cselekvésben és az ítéletben, elgondolkodom, önmagamba nézek, és csak majd az után cselekszem”.
Jelen lévő testvérek:
Dicsőség Neked, Istenünk!
Jézus Krisztus Urunk:
Ma a negyedik bűnbánat Golgotája mindig úgy van jelen számotokra, ti, akik a segítők és a bástya és a család van jelen a pásztorral együtt, hogy visszamegyünk most a kezdetbe, amikor, emlékezzetek vissza, nem volt minden bűnbánati Golgotán e helyen szentmise-áldozat bemutatása, és Mária szolga-testvérrel együtt részt vettetek vagy a délelőtti, vagy ha úgy alakult, akkor a délutáni szentmise-áldozat bemutatásán.5 Azután már ezen a helyen voltatok jelen a bűnbánat Golgotáin. És mikor már három Golgotán túl vagytok, akkor nem egyszer megtapasztaltátok kiválasztott Mária szolga-testvéren, hogy a félelem, a fájdalom, az elesettség már erőt vesz rajta. Már egyre nehezebben tud haladni, mozogni, teljesíteni. És a negyedik bűnbánati Golgota, az mindig úgy van jelen, ha most visszaemlékeztek a nosztalgiában, amikor Mária szolga-testvéretek oda ment előttetek is az Édesanyához, és kérte az Édesanyának anyai áldását. Kérte az Édesanyát, hogy:
— Te vagy az én Édesanyám, hisz nincs édesanyám, akihez oda mehetek, és kérhetem anyai szívének szeretetét, jelenlétét, simogatását, erősítését.
Ilyenkor kiválasztott Mária szolga-testvérem az Édesanyámhoz, aki az ő és a ti Édesanyátok is, oda ment. Ennek nem egyszer voltatok tanúi, amikor kérte, könnyek között, emlékezzetek:
— Íme, ó, Édesanya! Nekem nincs más édesanyám, csak Te. Jöjj, és kísérj el engem a Golgotára. Légy velem. Add meg Anyai Szíved szeretetét, simogatását. Ölelj át, erősíts meg, hisz már úgy érzem, elfáradtam. De ha Te itt vagy velem, akkor tudom, végigmegyek.
Úgy-e, ismerős volt ez a pár gondolat? Hisz nem mindent mondok el előttetek.
És Mária, kiválasztott szolga-testvérem a hátralevő többi Golgotát már akkor szíve szeretetével járja e megerősítésben.
Ilyenkor ti könnyen mondjátok számára:
— Könnyű neked, hisz veled van az Úr Jézus!
Erre Mária szolga-testvérem így szól számotokra:
— Veletek is ott van, hisz annyi sok kegyelmi ajándékot és tanítást kaptatok, áldást, hogy ezt mind elfogadva szívetekbe, akkor veletek is épp úgy jelen van, és mindent megad, és mindenben segíthet.
Ez is ismerős számotokra.
És most a jelenben Mária szolga-testvér már a múlt héten, az Édesanya ünnepén fordult Felém és Hozzám, hisz számára az volt a negyedik bűnbánati Golgota, egyben a haladás:
— Uram, Jézusom, fogadd el kérésem, felajánlásom és fohászom. Segíts, hogy az igenben továbbra én is teljesíteni tudjam mindazt, ami még reám vár. Hisz ez a bűnbánat ismételten másképp van jelen, nehezebben épülök fel, hisz némely testszakaszom fájdalommal van jelen még a Golgota-napon is.
— Ó, Édesanya, Hozzád jöttem, a Te gyermeked. Mit is mondjak Neked, mikor Te mindent látsz és tudsz? A földi gyarló emberben, nem tudom, talán elfáradtam? Vagy másképp kell felkészülnöm a Golgotára? Másképp kell elfogadnom a Golgota után a szenvedést a fájdalomban? Nem tudom. Te, Édesanya, Tőled várom a segítséget, Anyai Szívednek szeretetét, melegségét. Ölelj át, érezzem simogatásod! Érezzem Anyai Szívednek erejét. És tudom, hogy elfogadtad kérésem, és megadod számomra mindazt a segítséget, amire szükségem van a kegyelem-jelenlétben.
Elfogadtam kiválasztott Mária szolga-testvéremnek a felajánlását, a kérését, a fohászát, végül a háláját. De Én, Jézus Krisztus Uratok, mivel ma van a bűnbánat negyedik Golgotája, így a mai napon érezte az Édesanyának segítő szeretetét a jelenlétben, az átölelésben, a felemelkedésben, hogy tovább tudjon menni a meghívott úton az igenben.
És hogy ma ti mind jelen vagytok, kiket bekérettelek bástya testvérekkel, hogy egyek lehessetek, Mária szolga-testvérem, ha nem is mondja el nyilvánosan számotokra az ő felajánlását és kérését a fohászban, ő mégis megteszi. Így a mai napon, kik jelen vagytok, és akik most távol vagytok, csak lélekben próbáltok egyek lenni, ti is érezzétek ma annak a kérésnek a teljesítését, amelyet szolgám már többször és többször megadott Felém, a Szentséges Szívhez. Hisz ebben az esztendőben változtattam a megszokott jelenlétben a jelenről. Így most ti válaszoltok az igen igenében a felkérés részében, hogy hogyan éltétek meg, különösképpen azóta, amióta nem hívtalak újra be benneteket, minden év első Golgotáján, és nem kérdeztem már tőletek, hogy vállaljátok-e továbbra is a felkérést. A szabad akarat cselekvése részében ezt reátok bíztam, és megadtam számotokra. De azt elmondottam, hogy figyellek benneteket. És a figyelem ezt az esztendőt adta számotokra, hogy hogyan álltatok meg továbbra is az igenetek mellett. És az igenben most szinte hogyan vizsgáztok a szavaitokkal a zarándokok előtt az igen vállalásában.
És a mai nap, a bűnbánat negyedik Golgotája pedig számotokra is ajándék kiválasztott Mária szolga által a testvérben, aki azt kérte az Én Szentséges Szívemtől, hogy:
— Uram, Jézusom, egyszer, a Golgoták folyamán a bűnbánatban add meg a testvérek részére, akik itt vannak velem, és velem együtt igent mondtak a kezdetben a felkérésre, s azóta többször megerősítették szavaikat az igenben, habár mostanában nem kéred tőlük, hogy ők is megtapasztalhassák az Édesanyának anyai áldását a szeretetben. Érezzék az Édesanyának a simogatását, az anyai melegséget a felismerésben.
Hogy Mária, kiválasztott testvér-szolgám, sokszor hallottátok azért tőle, hogy:
— Hálámat fejezem ki a felajánlásban a bástyák és a segítő testvérek számára.
Sokszor mondotta el:
— Te tudod, Uram, Jézusom, mi egyenként az ő kérésük a felajánlásban. Hallgasd meg. De én, Jézus Krisztus Uram, nem tudok számukra mást adni, mint imáimat, és hogy elhozom őket, és felajánlom a Golgotán a Te Szentséges Szívedhez. Ezzel tudom kifejezni mindazt, amivel megpróbáltunk és megpróbálunk megmaradni továbbra is egyek a Te tanításod szeretetében.
Így a mai napon a felajánlás most így történt részetekre az Én Szentséges Szívemhez. Így történt ma az a sok-sok felajánló kérés a meghallgatásban, hogy most megajándékoz benneteket az Én Édesanyám, aki az Ég és Föld Édesanyja, a Magyarok Királynője, a ti Édesanyátok, anyai áldásával, simogatásával, Szívének, szeretetének melegével.
Boldogságos Szűzanya:
Drága gyermekeim! E gyermekem, akit Fiam kiválasztott és meghívott erre az útra, és ő a meghívást elfogadta az igenben, és halad, és megpróbálja teljesíteni a cselekvésében, Anyai Szívemhez fordult a felajánlásában a segítők és a bástya testvérek részében. Én Fiam kérésében most elfogadtam ezt a kérést e gyermektől, és anyai áldásomat küldöm reátok Szívem meleg szeretetével, Anyai Kéz átölelésével a szeretet felemelkedéséhez. Ez legyen számotokra a bűnbánat-golgoták sorozatának, kegyelmének ajándéka, amiért az igenben megpróbáltok és igyekeztek ti is teljesíteni mindazt, amit az Én Szentséges Fiam kért tőletek.
Anyai Szívem most tele van örömmel és boldogsággal, hogy teljesíthetem e gyermekem kérését, amelyet Fiam felé tárt elsőként, és csak az után az Anyai Szívhez.
És most érezzétek Szívem nyitottságát, az Anyai Szív szeretetét, melegségét, amely most felétek áradt, és az áldás után érezzétek, hogy Anyai Kezeimmel átölellek, és Anyai Szívem keblére emeltelek.
E áldást minden testvéremnek küldöm a segítőben és a bástyában, a család, még akkor is, ha most nem foglaltak itt helyet. Hisz úgy kezdtem, ismételten elmondottam, akik itt vagytok, s akik távol vannak.