JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2011. március 11. Nagyböjt 1.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat első Golgotáján, akik elfogadtátok meghívásomat, és elzarándokoltatok, hogy eggyé váljatok a fájdalom, szenvedés golgotai átélésen.

De köszöntöm mindazokat, akik lélekben próbálnak eggyé válni a mai golgotai megkezdéssel a bűnbánatban.

Hisz a mai nap tanítás arról szól felétek, hogy hogyan is kell élni az életet a szeretetben, a cselekvés részében, hisz kérjetek, és adatik nektek.1 Zörgessetek, és ajtó kinyílik. Keressetek, és találtok. Ismerős ez a tanítás, hisz ez a tanítás a Hegyi beszédben történik. A Hegyi beszédben adom tanítványaimnak és mindazoknak, akik eljöttek, hogy meghallgassák a Mestert, a Názáretit, a Prófétát. Hisz sokan jöttek, sokféleképpen hallották. Volt, aki azt mondja:

— Talán nem ő tért vissza ismételten, a Keresztelő János — Jánosban? De Keresztelő Jánost lefejeztük. Hisz ő már nem lehet. De tanítványa se lehet, mert ő nem ugyanaz az ember, aki a tanítványokban a Keresztelővel együtt voltak.2

Többen és többen, hogy álruhát vegyenek, kijönnek a hegyre, hogy majd meghallgatnák azt a Názáretit, és:

— Ha valami olyant tesz, cselekszik és mond, akkor tudjuk miért vádolni!

De a Mester, az, mikor feláll, hisz szólnak Számára, hogy mily sokan jöttek, elindul a nép sokasága között, és reájuk tekint, és halad, és így szól:

— Kérjetek, és adatik nektek. Zörgessetek, és ajtó nyílik. Keressetek, és találtok. Mert aki kér, annak adnak, aki zörget, annak ajtó nyílik, és aki keresett, az talált.

És így készültök fel a tanításra.

Majdan reájuk tekintve így szól:

— Ki az közületek, aki követ vesz, és gyermekének adja, mikor kenyeret kér? Ki az, aki közületek halat kér, és ti kígyót adtok neki? Nem, mert ámbár ti rosszak vagytok, és mégis tudtok jót adni gyermekeiteknek. Mennyivel jobban tud Atyám nektek jót cselekedni, tanítani és adni, ha felismeritek mindazt, ami jelen! Mert Atyám, aki a Mennyekben van, jót ad azoknak, akik hiszik Őt és elfogadják. Ezért hát mondom nektek, ti is úgy cselekedjetek, és azt várjátok, amit ti is adtok és cselekszetek. Mert ha ti azt várjátok, hogy veletek jót cselekedjenek, és jót tegyenek, hát akkor nektek is így kell cselekedni a jelenlétben.

És ekkor a nép sokasága, tekintetét a magasba emelve, hallgatja szavamat e tanításban, a Hegyi beszédben, hogy a szeretet a cselekvésben, a tettekben, a felismerésben így van jelen. És érzed, hogy e cselekvés részében hogyan is szeretnéd élni az életed, és hogyan várod az élethez a segítséget, a kegyemet.

De a Hegyi beszéd tanítása folytatódik, hogy hogyan ne akarjunk élni az igazságosságban, a képmutatásban.3 Mert ha nem múljátok felül az írástudókat és a farizeusokat, akkor nem juttok be a Mennyek Országába. Ezért mondom hát nektek, hogy készüljetek, ismerjétek meg tanításomat, fogadjátok el szeretetemet, kegyelmemet e tanítás részében, hogy rádöbbenjen mindaz, aki keresett, az talált, aki zörgetett, annak ajtó nyílt, és aki kért, annak adatott.

És így most azt mondom nektek, hogy van a testvéred, kivel haragban vagy. És hallottátok ti már, a régiektől, az elődeitektől a Mózes-i törvényt, hogy azt mondják számotokra és nektek, hogy ne ölj, mert aki öl, az méltó az ítéletre.

Én pedig ezt mondom nektek:

Ha haragszol testvéreddel, felebarátoddal, azok is méltók az ítéletre.

De akkor is, ha azt mondod testvérednek: „Te, esztelen!” — méltó a főpapi tanácshoz, méltó, hogy most, a jelenben is felülbírálják a szavai súlyának fontosságát a tettek megjelenésében.

De méltó az is az Isteni ítéletre, aki azt mondja: „Te, Istentelen!”

S akkor haragban vagy testvéreddel, és mégis ajándékáldozatot hozol az oltárra?

Hát mi zajlik akkor benned?

Ezt ugyanúgy lehet mondani most a jelenben. Az áldozati felajánlást, amelyeket a Mózes-i törvény részében az elődeitek- és a régiektől hallottátok, elkészítik az ajándékot, hogy felhelyezzék az oltárra.

A jelenben pedig azt mondom:

Hogyan veszel részt egy szentmise áldozatában?

Hogyan helyezed el szíved szeretetével felajánló imádat a felajánló áldozati cselekményben, ha haragszol, ha gyűlölet lakozik szívedben, lelkedben, ha nem tudod, mi a megbocsátás, ha nem gyakorlod a megbékélést?

Ilyenkor, mikor elindulsz e áldozattal, és eszedbe jut, hogy testvéreddel ellentétben vagy, helyezd le az oltár elé a felajánló áldozatodat. Helyezd el oda szívedet, lelkedet a szeretetben. Nyisd meg, hogy megértsed, el kell menni, hogy megbékélj. És mikor elindulsz az úton, gondolkodjál el, hogyan is cselekedjél, és mitévővé váljál, nehogy lemaradjál a cselekedetekben. Mert talán elindulsz, és együtt haladtok, és a testvéred átad a bírónak. A bíró a börtönőrnek. A börtönőr megfogja, és a börtönbe vet. S akkor rádöbbensz, hogy: „Nem voltam a békülés, szeretet kegyelmében. Nem tudtam megbékélni felebarátommal és testvéremmel. Az áldozatot ugyan szerettem volna felajánlani és bemutatni.”

De hogyan cselekszel, amikor harag, gyűlölet, indulat van szívedben és a lelkedben?

És hallod a tanításban a megbékélésről a tanításomat, hogy hagyd ott mindazt, ami benned rejlik. Nyisd meg szívedet, a nyitott szívet helyezd oda a felajánló áldozathoz az ajándékban. És a nyitott szív felkészül a szeretet befogadásához. És ha ezt a szeretetet be tudtad fogadni, akkor felismered önmagadban, hogy hogyan is kell cselekedned, tenned, élned. És akkor már rádöbbensz arra, hogy: „Nincs olyan nap, amely lenyugszik, hogy én ne gyakoroljam a megbékélés kegyelmének ajándékát. És elindulok, hogy megbékéljek testvéremmel, felebarátommal és önmagammal. És akkor a felajánló, szereteti áldozatban érzem a kegyelmet, az ajándékot a jelenlétben. Érzem, hogy valóban én is Isten Országához tartoznék és tartozom, Isten Országához szeretnék jutni, és Isten Országát szeretném befogadni, és eggyé válni vele e szeretet-tanításban, a kegyelemben. Mert elindultam az úton, hogy megbékéljek mindazzal és mindazokkal, akikkel haragszok, akikkel gyűlölködök, akiket megítéltem.”

Holott eljön az idő, amikor talán pont téged is megítélnek, vagy pont átadnak a bírónak. És a folyamatot ismered, és a börtönbe vetnek, és nem jössz ki onnan addig, amíg vissza nem adsz mindent, az utolsó garasig. És a garast nem csak a pénzbeli értékében kell értelmezni, hanem a szíved nyitottságának szeretetével, hogy: „Valójában meg tudtam bocsátani? El tudtam fogadni felebarátomat, testvéremet? Tudok vele együtt élni a tanítás szeretetében? És készülök-e én is, hogy eggyé váljak Isten Országával e tanítás szeretetében?”

Fontos, hogy ezt mind felismerjétek és elfogadjátok. Hisz a Hegyi beszédben a tanítványaimnak és a nép sokaságának ezt adtam, ez volt az ajándék.

De nem csak erről beszéltem, hanem van ott még más tanítás, és majd jelen lesz számotokra, még a más tanítások, a szeretet, kegyelem részében. Mert igen, hisz a Hegyi beszédhez tartozik az a tanítás is, hogy:

Boldogok a lélekben szegények, mert övéké a Mennyek Országa.4

Boldogok mindazok, akik sírnak és nélkülöznek.

Boldogok mindazok, akik szomjazzák és élik az életet.

És boldogok vagytok ti mind, kik elfogadjátok tanításomat, hogy megérintse szíveteket és a lelketeket. S akkor elfogadjátok, hogy ha megaláznak, kicsúfolnak, mert ezt mind a boldogság szeretetében Értem, Jézus Krisztus Uratokért vállaljátok e szeretet jelenlétében. Mert a boldogság így hozza el számotokra a kegyelmet az ajándékában, a felismerésben és a haladásban, a mindennapokban, a mindennapokhoz. Mert akkor érzitek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok a tanítást, ahogy tanítványaimnak és a nép sokaságának adtam, és közöttük jártam a hegy oldalában, néhány fa és fű között járva, a szikrázó napban, a szeretetem, a mosolyom, a jelenlétem áradt mindazokra, akik elfogadják e kegyelmi ajándékot e Hegyi beszéd tanítása részében.

És így ajándékozlak meg benneteket a bűnbánat első Golgotáján a Hegyi beszéd szeretet-áldásával, hogy áradjon reátok, és töltse be szíveteket, és emeljen fel benneteket épp úgy, mint tanítványaimat és a nép sokaságát, akik a fűben ülve tekintetüket a magasba emelték, hogy befogadhassák a tanítást, amely elhangzott számukra.

Így áradjon reátok kiválasztott Mária testvér-szolga által áldásom e Hegyi beszéd szeretetének tanítása részében.

Az Atya, a Fiú, a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e szeretetben áradjon reátok, töltse be szíveteket és a lelketeket a felemelkedéshez, a felismeréshez, az elfogadáshoz, hogy a szeretet a szikrázó nap fényének sugarával így áradjon reátok, és töltse be mindazt és mindazokat, akik felismertek, elfogadtak és követtek.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Mária:

Köszönöm e csodálatos tanítást a jelen hegyen[5], hogy szinte láthattam, akik hallgattak: e tanítványok, az egyszerű emberek, némely gyermekek, de még álruhában Kaifás katonái és Pilátus felesége, kik boldogan hallgatják a Názáretit a nép sokasága mellett, ki közöttük jár, és tanítja őket.

Köszönöm, hogy eljöhettem e csodálatos helyre, és tanú lehettem e tanításban.

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2011. március 18. Nagyböjt 2.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat második Golgotáján és a golgotai tanítás részével. Hisz folytatódik a tanítás a Hegyi beszéd tanításával, hisz ma ismételten a Hegyi beszéd tanítását folytattam és adtam meg számotokra. Hisz ma a tanítás az irgalmasságról szól, hogy legyetek irgalmasak, ahogy az Én Mennyei Atyám irgalmas. Ne ítélkezzetek, hogy felettetek se ítéljenek. Ne mondjatok ítéletet senkire, hogy reátok se mondjanak ítéletet.1

Ismerős ez a tanítás is, hisz már az évek folyamán hallottátok.

De a tanítás a mai mondanivalójában, a jelenben épp ezt nyújtja számotokra, hogy az Élő Evangélium tanítása a Hegyi beszéd tanításában hogyan van jelen, hogyan elevenítitek fel a tanításnak a mondanivalóját az irgalmasságról, a megítélésről, a bűnbánatról és a cselekedetről, és hogyan fogadod el mindazt, amit ez teljesen összeköt. Hisz ti is legyetek irgalmasak, tökéletesek, mint ahogy a Mennyei Atya irgalmas és tökéletes. Mert a szerint szeretnétek élni, haladni és cselekedni. Mert ahogy ti elvárjátok, hogy veletek hogy bánjanak, a felebarát és testvér, így akkor ti sem mondjatok ítéletet egy másik testvér felett, mert amint ti ítélkeztek, eljön hamarosan akkor az idő, hogy felettetek is ítélkeznek. És ezért mondom, hogy az ítéletben fogadjátok el mindazokat, akik így szólnak hozzátok. Mert ha most visszatérünk a tanítás második részére, ott pedig pont arról szól, hogy: Szeresd felebarátodat, és aki szeret téged. És gyűlöld ellenségedet.2

Mert ezt már így hallottátok elődjeitektől, és olvastátok. És Én így szóltam a Hegyi beszédben tanítványaimhoz elsőként, és a jelenlévőkhöz:

— Szeresd ellenségedet, mint önmagadat. Szeresd ellenségedet, ki üldöz, ki megítél, ki meggyaláz.

Imádkozz érte, mert az ima megadja számára a kegyelmet a felismerésben. És akkor valóban azt mondod: „Imádkozom ellenségemért, üldözőimért. Imádkozom mindazokért, akik megaláznak.”

És majd eljön az idő, amikor adni kell azoknak, akik kérik őt. Mert ugyebár ma, a jelenben, ha csak azt nézzük, akik most itt vagytok, ahogy akkor tanítványaim és a nép sokasága is jelen, s hallja tanításomat, és azt mondom számukra:

— Íme, nézzétek, felvirrad a nap ma mindazoknak, akik jelen vagytok és éltek. És nem csak azoknak, akik irgalmasak, és nem csak azoknak, akiket szerettek, hanem azoknak is, akiket talán vagy elődjeitek, vagy talán ti, a jelenben is mondjátok, hogy talán gonoszak. De Atyám, ha esőt ad, akkor nem csak az irgalmasoknak és a jóknak ad, hanem talán a gonoszoknak és a bűnösöknek.

És ilyenkor kell elgondolkodni mindazon, hogy ti a cselekvés részében hogyan ismeritek és fogadjátok el a jelenben e tanítást. Mert sokan most a felvirradt napot vagy az esőt úgy értelmezitek, ahogy talán ma a Golgota alatt egy kicsit sziporkázott, egy kicsit, mint aki megszentel, egy kicsit ad a felfrissüléshez erőt. De az esőt, ha csak nézed, nem csak ti, akik jelen vagytok, a jelenben, értékeltétek, hallottátok, hanem mindazok, akik talán egy kicsit távol vannak tőletek, s távol azoktól. De ők is részesülnek belőle Atyám cselekedete, akarata, irgalmassága és szeretete révén.

És ilyenkor kérdezhetem tőletek, hogy ha csak azokat szeretitek, akik benneteket szeretnek, akik ma, a jelenben jelen vagytok. S mi van azokkal, akik talán ellenségeitek, akik megaláznak, megcsúfolnak, üldöznek? Azokat is el kell fogadni. És hogy ha elfogadjátok, akkor megtapasztaljátok, hogy ahogy ti adtatok, és ahogy ti akarjátok, hogy nektek adjanak, és ha Én — most csak példaképpen mondok —, hogy ekkora mércével, ez a mérce lehet egy 20 centis mérésével jelen előttetek, ennyivel mérve adakoztok, mennyivel jobbat adhat a Mennyei Atya a mértékben számotokra. Hisz megadja a megtömött tömlőt, megrázva, csordultig töltve a szeretet-, kegyelemmel az adakozásban. És ha ezt elfogadjátok, és eggyé váltok a felismerésben, akkor nem csak azokat ismeritek és szeretitek, akik benneteket is ismernek és szeretnek, mert akkor semmivel sem vagytok többek, mint azok a vámosok, akik ugyanezt megteszik.

De mennyivel vagytok ti többek a cselekvésben, a tettekben, ha csak a jelen lévő testvéreket szeretitek és köszöntök nekik?

Hát nemde bár ugyanezt megteszik a pogányok is?

Akkor hogyan akartok a szeretet kegyelme részévé válni a mindennapokban?

Ezért kell felismerni és elfogadni a szeretet tanítását, amelyet ma megadtam számotokra. Hisz ha csak Mária szolgámat ismételem, a tanítás után így szólt:

— Köszönöm, Uram, Jézusom, ezt a csodálatos tanítást, amelyet ismét a Hegyi beszéd folytatása részében megadtál számomra. És elmondtad számomra, hogy valójában mit is jelent az irgalmasság a tökéletességben. Mit jelent az, hogy hogyan élek a szeretetben. Nem akarok ítélkezni, hogy felettem se ítéljenek. Nem akarok megbotránkoztatni, hogy felettem se botránkoztassanak. És szeretni akarom mindazokat, akik gyűlölnek, vagy ellenségemmé válnak. Szeretnék adakozni mindazoknak, akik tőlem várják a segítséget. Mert így én is részesülök a kegyelemben, és számomra is adnak.

Mert amilyen mércével Én mértem most felétek, ti még annyival többel kaphattok Atyámtól.

Ezért kell felismerni a tanítás lényegét, mert ugyebár azt mondottam, hogy békességben éljetek, és bocsássatok meg, mert az áldozat, a szentmisén való részvétel már nem lesz teljes, ha a szívetekben, lelketekben feledésbe merülő sérelmek vannak, és nincs jelen a megbocsátás.

És ma folytatom azzal, hogy ne akarjatok úgy élni az irgalmasságban, hogy nem akartok tökéletessé válni a tanítás részében. És ezért hát: „Nem ítélkezek, és nem mondok ítéletet, így felettem sem ítélnek, és nem várom, hogy megítéljenek. A megbocsátó kegyelem részét gyakorlom a felebarát szeretetében. Mert ha ezt mind megértem, megtapasztalom, elfogadom a felismerésben, mennyivel könnyebb az irgalmasság tökéletességében olyanokká válni, mint a Mennyei Atya, aki irgalmas és tökéletes.”

És Én, Jézus Krisztus Uratok ezt a tanítást adtam ma számotokra, hogy az irgalmasság a tökéletességében vezessen a Hegyi beszéd tanítása részében. Mert így meg tudsz bocsátani, el tudod fogadni felebarátodat, és megpróbálsz úgy cselekedni, hogy szeretetteljes legyen a jelenlét egymás mellett. S akkor már a szeretet gyakorlása is a tökéletesség eggyé válásával példát mutat számotokra, hogy: „Igen, szeretem nem csak felebarátomat, nem csak önmagamat, nem csak azokat, akik engem szeretnek, megbecsülnek és tisztelnek, hanem szeretetet árasztok mindazoknak, akik ellenségeim, akik üldöznek a gyarlóságuk részében a megítélésben.”

Mert Én gyakorlom a megbocsátó kegyelmet, s akkor Én is ott vagyok, ahol felvirrad a nap mindazoknak, akik jók, és mindazoknak, akik a gonoszságuk részében vannak jelen. Esőt adok azoknak, akik várják a jó cselekedet részében, s esőt adok azoknak, akik talán a bűnösségük részében élnek a mindennapjaikban. Mert ez alapján lehet elgondolkodni, elmélkedni, hogy a szeretet nem csak azokhoz szól, akik Engem szeretnek, és „azokat könnyű nekünk is szeretni”, hanem azok felé inkább, akik talán ellenségesek, akik gyűlölnek, akik haragszanak, akik megítélnek, és akik nem érzik a szeretet kegyelmét. S akkor, ha adakozol, akkor neked is majd adnak bőségesen. És ez a bőség ölel át, és mutassa meg mindazt, ami fontos a mindennapi életben, a kegyelemben. Mert akkor a jelenben nem úgy értékeled e tanítást, hogy: „Mit is hallottunk az elődeinktől?” Hanem azt, hogy: „Mit is hallottam ma, Uram, Jézusom, a Te tanításodban, a Te tanításodról, amely eljutott egészen a szívemig, a lelkemig, eggyé váltam vele a felemelkedésben, a szeretetben. És megpróbálom így élni az életet, és ha szükséges az életben az élet változása, akkor megteszem, mert ez által kapom meg azt a kegyelmet az irgalmasságban, a tökéletességben, amelyre szükségem van. És így tudom felismerni és elfogadni azt a csodálatos szeretetet, amely felém áradt, amely nekem jött az adakozó szeretetben, a kegyelemben, hogy eggyé váljak Veled.”

És érezd ezt a csodálatos szeretetet. Érezd, hogy nem csak azokat kell elfogadni, akikkel jól érzed magad, akikkel megtalálod a mindennapi hangot a beszélgetésben, talán az imában, talán a felismerés részében, hogy együtt haladjatok, hanem azokkal is kell megismerni a hangot a felismerésben, akik távol vannak tőled, akiket úgy érzed, hogy talán ellenségeid, talán gyűlölnek, talán megvetnek, talán haragszanak, talán úgy tapasztalod meg a szeretetben, hogy nem akarnak békülni. És hogy ha ezt mind-mind e tanítás részében a jelenben felismerted, elfogadtad, akkor tudod értékelni a Hegyi beszéd tanítását. Röviden, ha csak egy mondatban, az elsőben, hogy: „Megpróbálok úgy élni, cselekedni, hogy amit elvárok önmagam számára, én is ugyanezt tudjam adni azoknak, akik tőlem várják.”

A második részét a tanításban pedig, azt mondod, ha csak röviden, egy mondatában: „Megpróbálok úgy élni e csodálatos szeretet-kegyelemmel, amelyet ajándékul kaptam a felismerés részében, eggyé válva vele, hogy szeretem mindazokat, akik talán távol vannak ettől a szertettől, és talán még meg sem tapasztalták, és még azt sem tudják, mi is az irgalmasság a tökéletességben. Hát igyekszek számukra árasztani, adakozni e csodálatos ajándékból a felismerő szeretet, kegyelem részében a mindennapokban. És akkor a tökéletesség valóban meghozza számunkra azt a kegyelmi ajándékot, amire szükség van a mindennapi életben a mindennapokhoz, a mindennapokban.”

És ennek részében árasztom felétek áldásomat kiválasztott Mária testvér-szolga által, hogy áradjon reátok az irgalmasság a felismerésben, hogy: „Nem akarok ítélkezni, hogy engem se ítéljenek. A tökéletességre igyekszek, hogy énbennem is a Mennyei Atya tökéletessége alakuljon ki és éljen. Elfogadom azt a szeretetet, amelyet ajándékul árasztasz, megerősítesz, felemelsz, betöltesz, hogy ez által én is szerethessem mindazokat, akik távol vannak tőlem, akik talán nem a szeretet jelében vannak jelen, talán azért, mert az ellenség, a gyűlölet, az irigység, a kapzsiság, a féltékenység, a megaláztatás és a megvetés — mind-mind előre fontosabb a mindennapi élet kegyelmének, szeretetének ajándéka.”

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e irgalmasság tökéletességében és szeretetében áradjon reátok a felismerésben, a felismeréshez, az elfogadáshoz, hogy: „Igen, elfogadjuk felebarátainkat, testvéreinket még akkor is, ha ők nem akarnak, talán gyűlölnek, üldöznek, megaláznak és gyarlóvá válnak általunk és velünk szemben. De mi ilyenkor a tanítást éljük, és változunk, és változtatunk a tökéletességben, az irgalmasságban, a szeretetben, az örömben és a békében, mert a megbékélés mutatja meg számunkra a teljes utat az ajándékhoz, a kegyelemhez a megmérettetésben.”

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2011. március 25. Nagyböjt 3.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Elsőként a pásztoromhoz szólok. A pásztorom ennek a nyájnak lett a pásztora, hisz elfogadtad a felkérést, hogy ezt a nyájat vezeted, segíted, és bátran jöhetnek hozzád, ha valami probléma van.

Most Én, Jézus Krisztus Urad is fordulok hozzád egy kéréssel. Mikor a testvéreimet megajándékozom a tanúságtételben, az igenben, akkor figyelni kell egymásra, hisz ilyenkor nem az élettörténetét kell odaadni.1 Én nem azt mondom, egy vagy két mondatot vagy gondolatot szóljon, de kell egy időt szabni, hisz még vannak, akik utána is fel vannak kérve, az Üzenet pedig, itt várok rátok.

Szeretném, ha erre egy kicsit figyelnétek, hogy ne Én, Jézus Krisztus Uratok várjak reátok, hanem szóljatok a testvéreknek, megszabtok egy időt, hogy most mindenki beszéljen, 5 perc vagy 10 perc, s akkor azt mindenki próbálja ahhoz tartani az időtartalomnak a mondanivalóját. Mert Én azt mondtam, ma felkértem pásztoromat, felkértem bástyámat, felkértem segítőmet, és a két testvér, az öt. Testvér, aki szól. Ha most mindenki az élete történetét mondaná, akkor még hajnalban is itt ülnétek, és várnátok, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok tudjam a tanításomat átadni nektek?

Ezen egy kicsit el kell gondolkodni. Hisz nem akarok senkit megbántani, de az idő véges, és a végesben tudni kell határt szabni. Hisz a testvérek is az éjszakában néha már fáradtak. Hisz ezt már régebben is egyszer, mikor már akkor is volt, aki túllépte a határt, akkor is üzentem, hogy figyeljetek egymásra, hogy mindenki megkaphassa a szóláshoz az időt, amelyre felkérem ajándékul a tanúságtételben.

Jelen lévő testvérek:

Köszönjük szépen.

Jézus Krisztus Urunk:

Mert most, akinek még itt kellene lenni a gyűjtő2 mellett, az íródeák3. De még majd most fog szólani.

Most Én, Jézus Krisztus Uratok várjak, míg be tetszik jönni?!

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik elfogadtátok ismételten meghívásomat a bűnbánat harmadik Golgotájának átélésének jelenlétére.

Köszöntöm azokat is, akik lélekben kísérnek el az úton, a lélekimával, a lélek jelenlétével, az eggyé válás szeretetével, a tanításban.

A mai napon a tanításom elsőként arról szólt felétek, hogy a Hegyi beszéd folytatása, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok a hegyen. És haladok a nép sokasága mellett tanítványaimmal. És a tanítás folytatódik, hisz vannak kérdések, a kérdésekre felelek, és mikor már a feleletet is megértették, akkor utána a tanítás folytatódott arról, amikor megkérdeztem tanítványaimat és a nép sokaságát:

— Ti mit gondoltok, hogy Én most miért jöttem?4 Talán azért, ahogy ti gondoljátok, hogy megszüntessem a törvényt? A törvényt, amely jelen van?

A törvény, amelyeket a próféták is tanítottak és átadtak?

Nem! Én, Jézus Krisztus Uratok azért jöttem, hogy ezt a törvényt még tökéletesebbé tehessem, hogy még tökéletesebb legyen. Ehhez el kell mondani, hogy a törvény le van írva, ami által tanultok és tanítanak. De a törvény a tökéletességében így szól, hogy Én a törvényből sem egy „i” betűt, sem egy vesszőt nem akarok megszüntetni. Hisz arra az „i” betűre és arra a vesszőre is szükség van a törvény tanításának jelenlétében. Hogy a törvényt miféleképpen értelmezitek és fogadjátok el, ez ismételten olyan tanítás, amelyet már máskor megadtam számotokra. De a tanításhoz néha kiemelünk csak egy példát, ami e bűnbánat-időben is már az Evangéliumban jelen lesz számotokra, mikor oda jön Hozzám egy ifjú, és azt mondja:

— Uram, mondd meg, mi az első parancs.5

S erre azt mondom:

— Szeresd Uradat, Istenedet. Szeresd önmagadat, és szeresd felebarátodat, és szeresd ellenségedet.

Én most kibővítettem az első parancsot: nem csak Uradat, Istenedet, hanem folytatólagosan, ami most, a jelenben fontos, hogy a mindennapokban érezzétek, hogy ha így jelen van egy törvény a parancsban, akkor ezt igyekszünk megtartani, és nem veszünk el belőle egy betűt, egy vesszőt, ami által megváltozhat, és más lehet az értelme. És az értelemben már úgy érzitek: „Talán nem is fontos parancs ez. Ez mellett talán el is lehet már siklani. Talán nincs is már rá szükségünk.”

Olyan könnyen lehet ezt így értelmezni, elfogadni.

És ott, a tanításban többen és többen azt hitték, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok azért vagyok jelen, hogy ezt a törvényt, amely egy kicsit talán kemény, talán egy kicsit határra szabott, talán egy kicsit nehezebben értelmezhető, „talán egy kicsit nem olyan kedves számunkra, ezért lehet talán csak egy betűt elvenni, akkor talán már nem is lesz olyan kemény, talán már nem is lesz olyan nehéz, talán akkor már könnyebben tudjuk megérteni, hogy mi is a mondanivalója”.

De a törvényt, amelyet a próféták is leírtak, vagy a próféták is megkapták és tanítottak általa benneteket és a Hegyi beszéd jelenlévőit, ez mind fontos a mindennapi életben, a mindennapi élethez. Érezni kell a szeretet kegyelmét és mindazt, amire szükség van a jelenben, a felismerésben és az elfogadásban.

De a törvény, folytattam azzal, hogy még jobban felismerhető legyen számodra és számotokra. Mikor már tudod, hogy ez a törvény hogy’ van jelen, és mi a mondanivalója, tudod, hogy már nem veszel el belőle semmit, egy betűt, egy vesszőt, akkor Én, Jézus Krisztus Uratok így szóltam:

Aki pedig tanítja az embereknek, a testvéreknek, a felebarátnak a törvényt, de nem a leírás törvényében, ahogy a próféták meghagyták és tanítottak, hanem változtatnak, vagy kihagynak belőle, mondom nektek, a kicsinységből a kicsinységében kicsinynek fogják nevezni a Mennyek Országában. Mert ha csak egy kicsit hagytam el belőle, és változtattam meg, akkor a kicsinységében fognak hívni a Mennyek Országában. De ha megtartom, felismerem, és a szerint tanítom az embereket a törvény tanításában, hogy mindent ott hagyok, amit leírtak, és semmit sem változtatok, akkor a nagyság tanítását nyújtom át az emberiségnek, az embereknek. Mert ugyebár nem vettem ki belőle, most nem csak egy „i” betűt lehet mondani, lehet mondani egy „a” betűt, lehet mondani egy „é” betűt. Az által már egy szó vagy egy mondat jelentősége megváltozhat. És hogy ha te ezt mind-mind a törvényben megtartod, s a megtartása részében tanítod az embereket a felebarátban és a testvérben, akkor a nagyságában valóban nagynak fognak szólítani a Mennyek Országában. S érzed a különbséget a szeretetben. Érzed a különbséget a jelenlétben. Érzed a különbséget a meghívásban. Érzed a különbséget a cselekvésben. Érzed a különbséget az elindulásban, hogy valójában a törvény az út haladásában hogy’ van jelen a mindennapokban, a mindennapokhoz.

És akkor a tanítás folytatódott a Hegyi beszéd cselekményének élő jelenlétében, hogy igen, Én még mindig jelen vagyok, és még mindig a nép sokasága között járok és haladok, és reájuk tekintek. És átadom számukra folytatólagosan azt a tanítást, hogy mit gondoltok, ha megkaptátok ezeket a kincseket, amelyek ajándék, kegyelem, szeretet, öröm, béke, megbecsülés, tisztelet, hisz oly sok mindent lehet felsorolni e ajándékhoz, e kegyelemhez, e kincshez. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok már az évek folyamán hónapról hónapra, a bűnbánat-időben hétről hétre mily sok ajándékot és kincset adtam számotokra! A kincs, amely itt van jelen, a szívetekben. A kincs, amely már a tied. És ezt a kincset nem akarod elveszíteni, ezt a kincset nem akarod elhagyni, szétszórni. De a kincshez tartoznak a gyöngyszemek.6 S ezeket a gyöngyszemeket sem akarjátok szétszórni így, mintha csak a sertések vagy a disznók közé, mert azt mondjátok: „Hát, nekem erre nincs szükségem.”

Ilyen ember nem létezik sem a mai világban, sem a régi világban. Mert ha a gyöngyöt az értékében nézik, akkor ragaszkodnak hozzája, mert „az értéke fontos számomra”. De ha a gyöngyöt az érték megváltoztatásában, a kegyelmekről lehet felismerni, hogy van-e béke szívedben, lelkedben, van-e megbocsátás szívedben, lelkedben. Ha van elfogadás a felebarát iránt szívedben, lelkedben, ha tudod az irgalmassági szeretetet árasztani a felebaráthoz és a testvérhez, ha felismered a testvéredet, hogy szüksége van talán a te jelenlétedre, a te átölelésedre, a te szereteted sugárzására. Ezek mind-mind jelen vannak a kincsek mellett a gyöngyökben is. És ezeket a gyöngyöket is meg kell becsülni, meg kell tisztelni, nem pedig csak így egyszerűen hagyni szétszórva, kiröpíteni, hogy hadd röpüljön a sertésekhez, a disznókhoz — mindegy, melyik szót használjátok. Az értelme ugyanaz.

És azok elkezdenek rajta taposni. Szétnyomják őket. És mikor úgy érzik, hogy jó munkát végeztek, még szembe is fordulhat veled, és neked is mehet!

És akkor döbbensz rá: „Igen, Uram, én kaptam kincset, én kaptam gyöngyöt a tanítással, a szeretettel, a kegyelemmel az ajándék részében. És nem tudtam megbecsülni, megtisztelni, hogy ez az ajándék az enyém, és ezzel az ajándékkal tudok élni a mindennapjaimban a szeretet, kegyelem részében.”

És folytatódik a tanítás, hogy ti is úgy éljetek, és úgy cselekedjetek, mert ti — ezt mondhatni az írástudókra, ezt mondhatni a farizeusokra, ezt mondhatni mindazokra, akik úgy érzik a magabiztosságukban, hogy ők az előkelőséghez tartoznak, hisz őrájuk felfigyelnek az emberek. Ők, akik azt mondják, hogy hogyan is cselekedjenek velük. És hogy ha ti tudtok elvárni a cselekedetek révén, hogy mitévők legyenek veletek a felebarátok, a testvérek, az egyszerű emberek, akkor nektek is épp úgy kell cselekednetek, nektek is épp úgy kell tennetek, ahogy ti elvárjátok, hogy veletek tegyék.

És mikor ezt már mind-mind megértettétek, és már érzitek a kincsek és a gyöngyök jelenlétét, érzitek, hogy hogyan is kell elfogadni a felebarátot, a testvért, a zarándokot, „akihez oda megyek, talán akinek azt mondom: »Örülök neked, drága testvérem, hogy ismét együtt vagyunk! Imádkozom érted, felebarátom, hogy érezd az eggyé válást a szeretet, kegyelem tanítása részében.« És boldog vagyok, hogy valaki megtisztel azzal a bizalomban, hogy felkér: »Gondolj, talán egy fohásszal, egy felajánlással reám a szeretet, kegyelem részében.«”

Mert a tanítás ezt adta számotokra.

A tanítás így mutatja meg, hogy hogyan is lehet jót cselekedni, mert: „Amit Én akarok, hogy velem tegyenek, ugyanazt szeretném én is átadni mindazoknak, akiktől elvárom. És így, hogy ha elvárom, akkor én is tudok adni, árasztani, átölelni és segíteni.”

S akkor mennyivel egyszerű a tanításnak a mondanivalója. Már nem is olyan kemény, nem is olyan nehéz, nem is olyan, amit nem lehet megvalósítani. Mert ez a tanítás épp azt tükrözi számotokra a mai napban is, a jelenben is, hogy most is lehettek egyek a szeretet kegyelmében. És akkor érzitek a tanításnak a befejező szakaszát, hogy: „Igen, akkor tudom, hogy hogyan érzem és értékelem, mert már én is úgy cselekszem, ahogy én elvárom. És akkor el tudom fogadni, hogy valójában mit is nyújtott számunkra ez a csodálatos, szinte felemelkedő tanítás, a kincs ajándéka, a gyöngy tanításának felismerése, hogy mitévővé váljak, nem csak önmagammal, hanem felebarátommal és testvéremmel a szeretet kegyelme jelenében, mert felismerem mindazt, amit a tanítás — így áradt felém a mai felismerése részében. És akkor boldog vagyok, mert nem csak én várok, hanem én is cselekszek, teszek, adok, vagy ha kell, ajándékozok. És akkor tudom, hogy a törvény tanítása hogy’ van jelen a mindennapi életben a felismerés elfogadásában. És ezt a tanítást tanítom mindazoknak, a próféták által, és a jelenben mi, testvérek, akik a meghívást felismertük és elfogadtuk, és eggyé váltunk a szeretet kegyelme részében.”

De ma a tanítást Én ugyan kiválasztott Mária testvér-szolga által nem adtam meg, hisz pásztorotok a szentmise keretében átadta számotokra az ünnep Evangélium-tanítását, hogy jelen Názáretben az Egyszerű Leány, a Názáreti Mária, aki nem más, akit már ti is ismertek, és tudjátok, hogy valójában Ő mit tett, és hogyan lett kiválasztva, s a kiválasztása részében hogyan tudott igent mondani mindarra és mindahhoz, amelyre Őt Atyám, a Mennyei Atya kérte fel. Hisz elküldte Számára a hírvivő angyalt, hogy vigye el Számára e csodálatos kegyelem-, szeretetteljes hírt, amelyet szinte félve fogadott el, hisz nem ismerte, és nem tudta, hogyan és miképpen történik mindez Vele. De a hírvivő angyal mindent megadott, és elmondott Számára, hogy:

— Te vagy az, aki által megfogan és megszületik az Istengyermek, a Megváltó. Mert beárnyékol Téged a Szentlélek kegyelme, és Gyermek születik, és Gyermek adatik ennek a világnak, akit Emmánuelnek hívnak, ami annyit jelent, hogy: Velük az Isten. Vagy: Velünk az Isten.

Mindegy, melyik szót értelmezitek és fogadjátok el.

Én, Jézus Krisztus Uratok itt vagyok, és valóban veletek vagyok a mindennapjaitokban, a felismerésben, a követésben, a küldetésben. Én megkerestelek benneteket, mert szükségem volt reátok. Kikerestelek az út porából, felemeltelek. Elindultatok az úton a meghívásban. A meghívásban elfogadtátok saját kereszteteket a küldetés, követés részében, a hordozásban.

Hogy megmaradtok-e ezen az úton, és haladtok-e ezen az úton, ahol Én jelen vagyok, és ölelésre tárom az Én Karjaimat, és így várom mindazokat, akik Hozzám tartoznak, és szeretnek, és ismernek, és nem félnek, és haladnak, és számukra a tanítás most, a másodiknak a része, hogy jelen számotokra a szűk kapu a szűk úttal.7

És Én azt mondom mindazoknak, akik ma is jelen vagytok, és ismertek Engem, és elfogadtátok már a felkérésemet, és el is indultatok, hogy ti törekedjetek a szűk kapun, a szűk úton haladni, amely az élethez vezet, az életvitelhez a mindennapokban. És ezen az úton lehet, hogy nehezebb haladni, és lehet, hogy kevesebben vagytok, de ez az út biztos számotokra a szeretet haladásával.

Aztán jelen a széles kapu, a széles út, amelyre lehet, hogy ráléptek, és csak így sétálva lehet menni rajta. Nem is érzitek, hogy nehéz, nem is érzitek, hogy hogyan is kell rajta úgy menni. És azt veszitek észre, hogy: „Jé, ezen az úton milyen sokan haladnak! Milyen boldog vagyok, hogy én is ezen az úton haladok!”

Igen, lehet, hogy ebben a pillanatában, mikor ezen az úton haladsz, ezt érzed. De ez az út a romláshoz, a bűnhöz vezet a gyarlóságban.

És úgy-e, ha már Én, Jézus Krisztus Uratok meghívtalak az útra, akkor nem akartok elveszni a romlás, a bűn, a gyarlóság részében e széles úton? Ti megmaradtok a keskeny úton, a biztos úton, amelyen lehet, hogy nem ilyen sétálva haladsz, nem érzed, hogy talán öröm és boldogság járja át szívedet mindjárt, mert ez az út a széles útban a romlás, a bűn felé vezet. És nem akarsz elveszni, ismételten visszaesni az út porába, hogy semmivé váljál.

Te, aki már felismerted a felkérésem, elfogadtad szívedbe a felkérést, te már elindulsz a keskeny kapun, a keskeny úton, amely a biztos utat az életvitelhez mutassa a mindennapokban, a mindennapokhoz, a szeretetben.

És Édesanyám is, mikor a mai nap ünnep révén a felkérésben, Gábor angyal elhozta Számára a hírt a hírvivéssel, Ő is igent mondott, és a keskeny úton indult el. Végig tudott menni a keskeny úton. Voltak nehézségek, fájdalmak, bánatok, de igent mondott, és az igenben kitartott.

Tőletek is ezt várom, testvéreim, a jelenben, a mai napban is, akik már egyszer igent mondtatok, maradjatok meg e biztos keskeny úton, ne tévedjetek el a széles kapu és a széles út fele. Ne akarjatok semmivé válni, és visszaesni oda, ahonnan már Én, Jézus Krisztus Uratok már kiemeltelek egyszer a szeretet, kegyelem részében, mert azt mondottam:

Testvérem, szükségem van reád, így, ahogy vagy, így, ahogy Én megtaláltalak, és kiemeltelek. És most, mikor kiemeltelek, tanítalak, nevellek, ha kell, formállak.

Úgy-e, emlékeztek, mikor azt mondtam: mint a kő, amelyet a bányából kiemelnek, és azt mondják, hogy ez egy értékes drágakő, de nem látjuk a fényét, a ragyogását, a csillogását. Ezt el kell kezdeni egy kicsit faragni, megmunkálni, hogy kihozzuk belőle mindazt, ami a szemnek szembe tükrözője, a fényt, a ragyogást és a csillogást eleveníti fel.

Én, Jézus Krisztus Uratok nem kimondottan ezért emeltelek ki, hogy a fény, ragyogás, a csillogás legyen csak rajtatok, hogy a szemnek legyen ez látvány a látásban, hanem azért, hogy mikor így elkezdelek benneteket is Én tanítani, nevelni, megmunkálni, akkor a lélek, beszélek, amely bennetek van, a szíveteket szeretném megérinteni, és ebbe a szívbe a szeretetet árasztani a kegyelemben. És akkor érzed, hogy valóban te egy szabad elhatározású ember vagy a felebarátban és a testvérben, és: „Elindulok én, Uram, Jézusom, úgy a változás útján, hogy Neked kedved teljen bennem, ha eggyé válunk a mindennapokban a szeretet, kegyelem részében.”

És a mai napon így áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvér keze által, hogy az áldás a mai nap tanításában, a Hegyi beszéd folytatásában áradjon. Hisz tudjátok, azt mondottam, a szikrázó napsütés, amely jelen van. Ez ma is itt van köztetek, és ma is áradjon reátok e áldásban. De ez mellé áradjon reátok a tanítás törvénye, hogy megmaradtok a törvényben. Áradjon reátok a próféta leírásának tanítása a törvényben, hogy semmit nem veszünk el, megtartjuk, és a megtartásban, a szeretetben így tanítjuk mindazoknak, akiknek szükségük van, és vágyakoznak a tanításra.

A tanítás folytatódott a kinccsel, a gyönggyel, hogy valójában hogyan is van benned, és hogyan akarod megbecsülni, megtisztelni önmagad számára. És hogyan akarsz élni a mindennapjaidban, hogy nem csak te vársz, hogy veled hogy’ bánjanak, hanem te ugyanúgy vissza a felebarátnak, a testvérnek. És hogyan értékeled a tanítást a törvény parancsával, a megtartásban. És melyik úton szeretnél haladni: a keskeny kapun belépve, haladva a keskeny úton, vagy inkább letérsz, és átmész a széles útra, hisz a széles kapun léptél be és haladtál.

És így akkor tudod értékelni e mai csodálatos ajándékot a mai tanítás mellett, ahogy mondottam, azt az ajándékot, hogy a hírvivő angyal hírül adta az Én érkezésemet, aki most jelen vagyok, és aki tanítottalak benneteket, és aki most e szeretet kegyelmének, kincsének, gyöngyének, fényének ajándékát árassza reátok.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket a felismerésben, a felismeréshez, és együtt haladjatok a biztos keskeny ösvényúton, amely az életvitelben az élethez vezet, és nem pedig a kárhozathoz a bűnbánat elfeledése részében, a bűnhöz, a gyarlóság részében. Hanem ti a felismerésben a szeretet, kegyelem tanításának ajándékával, mert „ember lettem, és olyan ember, akire szükség van, úgy, hogy vagyok”.

Mert így szeretlek, és Én, Jézus Krisztus Urad tanítalak, nevellek, megmunkállak, és akkor már elindultál a keskeny úton a változás, a szeretet fényében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

MÁRIA AJÁNDÉKA

2011. március 25.

Megnyílott a szép Mennyország, angyalok énekelnek e kertben, ahol rózsa van jelen. Rózsa, mely Édesanyának a legszebb virága. E rózsa, amely illatát árasztja fel a magasba. Hisz eljött az angyal, hírül hozta Számára: Ő az, akit az Atya kiválasztott az egyszerűségében, a szeretetében. S ezért a fény beragyogja e kis szobát. És az igen szeretetében elfogadtad, amivel megtisztelt az Atya.

Én boldog vagyok, hogy e kertbe mehetek, és magamba szívhatom e csodálatos rózsáknak illatát. A rózsák oly szépek, oly illatosak, oly nagyok, mint mi, itt a Földön, mikor azt mondjuk, mint egy porcelánrózsa, úgy néz ki e megelevenedés szeretetében.

Köszönöm, hogy itt lehetek. Köszönöm, hogy magamba szívhattam e csodás illatot a felemelkedésben, mert így már boldogan énekelhetek: „Megnyílott a szép Mennyország, angyalok énekelnek. (…) Köszönti Szűz Máriát.”

Köszönöm, hogy jelen lehettem e csodálatos virágoskertben.

Köszönöm, hogy láthattam e kicsiny háznak szobáját a fényben.

A fény szeretete átjárta szívemet, és felmelegített, és így én is most megerősödtem, mert az én igenem is fontos számomra, különösképpen most, hétről hétre a mindennapokban.

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2011. április 1. Nagyböjt 4.

Jézus Krisztus Urunk:

 

(…)1 Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat negyedik Golgotáján, akik elfogadtátok a meghívást, és a meghívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok.

De köszöntöm mindazokat, akik nincsenek jelen, de lélekben, imával, virrasztással követik kiválasztott Mária szolgámat a távolból a Golgotára.

Ma, amikor a negyedik, bűnbánat Golgotáján vagyunk jelen, ma változtatott számotokra a tanítás. Hisz eddig a négy Golgota, ami az első péntekkel együtt a Hegyi beszéd tanítása volt számotokra megadva. Most már közelebb vagyunk a bűnbánatban, beljebb, ahogy mondani szoktátok a ti nyelveteken, a nagyhéthez, és majdan a szent három naphoz. Így a tanítás is változik a tanítás részében. Hisz ma a tanítás arról szólt, mikor már a Hegyi beszéd, és a hegyről lejöttem tanítványaimmal, de még mindig nagyon sok a követő, és a követőben, akik azért jöttek, hogy hallgassák tanításomat, és különösképpen, hogy a tanítást megtapasztalják. De erre az időre már, ahogy a Hegyi beszéd tanításában is megadtam, nem csak álruhába bújva jöttek hallgatni és részt venni, hanem jöttek a katonák és mindazok, akiket a tanács, az írástudók és a farizeusok elküldtek. Így most is, a mai tanításban, mikor bementem a jeruzsálemi templomba, Atyám házába, és tanítást adtam tanítványaimnak és a nép sokaságának2, többen örömükben felkiáltottak:

— Íme, Ő valóban próféta!

— Íme, Ő lenne a Messiás?!

És jelen azok, akiket küldtek, akik figyeljenek, hogy mikor lehet elfogni. Ők ekkor így szólnak:

— Hát Galileából mi jó származhat?! Mi jöhet Galileából, Názáretből?!

Hát az Írás azt mondja: Dávid családjából, és Dávid városából, amely Betlehem város. Onnan kell jönnie a Messiásnak.

— Galilea? Názáret? Onnan akarjátok ti elfogadni a Messiást?! Onnan semmi jó nem származhat!

S e szavak után hangos szó, vita és szakadás történik. Szakadás, ami miatt gondolkodnak némelyek, hogy mitévőként cselekedjenek. Oda mennek ugyan, hogy hátha elkapják. De nem mernek kezet emelni Reája.

Ezért Én azt mondom nektek, a jelenben:

Ti soha ne akarjatok szakadást magatok között ezen a helyen!

Ti maradjatok meg abban a szeretetben s abban a tanításban, amit a kezdet óta megadtam nektek, aminek részei, és tanításban elfogadtátok. Mert a tanítás, amely már bennetek él, és szinte élővé vált a megtapasztalás részében, a felismerésben, akkor ti a jelenben nem akartok kezet emelni Reám, hogy elfogjatok, mert: „A Galileainak nem hiszünk, nem fogadjuk el, mert onnan semmi jó nem származhat.”

És a tanítás folytatódott, mert ők visszatértek azokhoz, akik küldték őket. S meglepődnek, hogy csak egymagukban tértek vissza, és nem vitték magukkal a Názáretit. Kérdőre is vonták őket, de ők keresték a szavakat, mire végül elmondták:

— Embert még így beszélni nem hallottunk, ahogy Őt, a Názáretit.

Erre megijedtek már a tanács tagjai, megijedtek a farizeusok, megijedtek az írástudók:

— Ha már ők is hinni akarnak Benne, ezt azonnal ki kell irtani belőlük! Remélem, ti nem hittetek Neki, benneteket nem tévesztett meg! — így szólnak feléjük. — Kérdezzük hát tőletek: láttatok ott, aki hitt Neki a tanácsból, az írástudóból, a farizeusból?

— Nem! Csak az esztelen nép a sokaságában, azok hittek Nekik, akik távol vannak a törvénytől.

A törvény most a jelenben is épp úgy jelen van az elfogadásában. Hogy hogyan fogadjátok el a hit tanítását a szeretet, kegyelem részében. Hogyan érinti meg szíveteket, lelketeket. Hogyan érzitek, hogy ez a tanítás szinte felmelegít a bensőtökben, és megadja mindazt, amire szükségetek van a mindennapokban, a kegyelemben, hogy tovább élve és haladva a meghívásban az úton.

És a tanításban arról is szó van, hogy hogyan kell megítélni mindazt, akire oly sokat, rosszat mondanak. A törvény úgy van jelen a tanácsnak, az írástudóknak és a farizeusoknak, hogy senkit nem szabad addig elítélni, amíg valakit, akit ítélet alá akartok venni, meg nem adjátok számára azt a jogot a szeretet és a kegyelem részében, hogy meg ne hallgassátok, ki ne kérdeznétek, hogy valójában mit cselekszik, és cselekedett-e valami rosszat.

A jelenben is ezt ugyanúgy kell értelmezni, hogy hányan és hányan mások felett ítélkeztek a helyett, hogy először ti is, ha nem is mentek a tanácshoz, ha nem is mentek a főpapokhoz a tanácsban, vagy itt nálatok jelen van a pásztor, és nem mentek hozzá, hogy megkérdezni, hogy: „Mitévők legyünk?”

„De ismerjük a tanítást, a tanításból tudjuk, hogy hogyan van jelen a törvény, és a törvényt hogyan szeretnénk elfogadni a jelenben, hogy senki felett nem ítélkezünk.”

Először megkérdezzük, megbeszéljük, megkeressük a megfelelő pontot az egy hang felismerésében. És ha mégsem találjuk meg, hogy egy hullámhosszon haladjunk, akkor még mindig van a törvénynek egy másik része, hogy hátha én, te vagy ő nem teljesen értjük, mi is a kérdés, vagy hogyan kell feltenni. Akkor keresünk egy megfelelő személyt a testvérben, akire reá bízzuk. És hogy ha fontos, akkor talán nem egy szigorú, de egy megbeszélő, felismerő ítéletet lehet mondani. Mert ezzel a felismeréshez tudunk haladni a mindennapokban.

Fontos, hogy ezt a tanítást így értelmezzétek a jelenben, mert Mária szolgám felett, és felettetek is oly hamar tudnak ítéletet mondani, még, ha kellene, pálcát is törni. S azt mondani, hogy az úgy van. Holott előbb körbe kellene járni, megtapasztalni, megbeszélni, kérdezni, hogy a felismerés és az elfogadás hogyan van jelen. Hisz a bűnbánat negyedik Golgotáján a tanítás: van a tanács, a főpapok, az írástudók és a farizeusok — hisz tudjuk, a tanácshoz tartoznak a főpapok. Ezért soroltam, hogy érthessétek. A jelenben mondhatom azt, hogy számotokra jelen van az Egyház a papjaiban. Én most nem rangsorolom őket, ahogy ők elhelyezik egymást a rangsorban. De ők is a helyett, hogy ennek a tanításának a cselekvés tükrében cselekednének, és először — például most csak erről az egy helyről beszélek, holott sok mindent lehetne felhozni a jelenben, a mindennapokban. Én most csak erről az egy helyről beszélek számotokra.

Mily könnyen tudnak erről a helyről ítéletet mondani! Mária felett pálcát törni. A zarándokok felett pálcát törni. Ha hatalmukban állna, kitaszítanának benneteket. Ti nem vagytok már „az Egyház tagja”.

De hogy ők hogy’ élik az életüket!

Hogyan tették le az esküt?

Nyilvánosan, pompával, hogy mindenki a meghívottakban tanúi legyenek.

Igen, az ígéret a pompában. Most csak egy párat emelek ki, mikor kérdezik tőle:

— Ígéred-e, hogy a Szentírás szerint élsz?

A válasz: „Ígérem.”

— Ígéred-e, hogy szíved szeretetével fogadod el a reád bízott nyájat?

„Ígérem.”

— Ígéred-e, hogy a szeretet szaván szólsz felebarátaidhoz, testvéreidhez?

„Ígérem.”

— Akarod-e megosztani a nyájjal mindazt, ami jelen van a te tanításod révén a tanítás szeretetével?

„Akarom.”

Soroljam még?

Hisz hallottátok már, mily hosszú a felsorolás.

És a mai tanítás a főpapok, a tanács, az írástudók és a farizeusok felé, mondhatom azt, ma őtőlük is ti, az Egyház tagja, megkérdezhetnétek tőlük: „Hol van az ígéretetek? A szerint éltek? A szerint cselekedtek? Vagy ti azt mondjátok: »Mi urak vagyunk, és nekünk senki nem parancsolhat!«?”

Mert némelyek sajnos a jelenben így gondolkoznak.

De ilyenkor azt a tanításomat mondom el számotokra, hogy minden embert utolér Atyám malmai. Most itt az egyszerűségében a ti szavatokat használom, mikor azt mondjátok egy testvérnek és egy felebarátnak: Isten malmai lassan őrölnek, de biztosan. Hisz eljön az idő, mikor azért mindenkinek e tanításában is számadást kell adnia önmagáról, a tettekről, a cselekedetekről, a tanításról, a felismerésről, az elfogadásról, a meghívásról, a küldetésről és a követésről. És hogy ha ezeket mind-mind elfogadjátok, és a szerint éltek, akkor nem kell félnetek, hogy ez a bizonyos malom benneteket talán felőröl. Hinni és bízni kell abban a tanításban, abban a szeretetben és abban a kegyelemben, amelyet Én, Jézus Krisztus Uratok már oly sokszor megadtam nektek a tanítás, a Szentlélek, a kegyelem, a szeretet, a felemelkedés.

Hisz ennek, tudjátok, megvan a párja: „A tanítás élővé vált, a Szentlélek élő bennem a kegyelem, az ajándék, a felemelkedés, hogy szükség volt reám, és kikerestél az út porából, és erőt adsz, és úgy fogadsz el, ahogy ott megtaláltál. Nem akarsz sem parancsolni, sem irányítani, sem rám erőltetni semmit.”

De a tanítással, a kegyelemmel, a szeretettel nevellek és formállak. Hogy elfogadod-e a szabad akarat, cselekedeted révén, az rajtad múlik, és rajtatok. És hogy ha elfogadjátok, akkor elindultok a változás útján. És így megmaradhatsz e Sükösdi Egyházban, és megmaradhatsz az Egyház tagjaként. Hisz már ezt is elmondottam számotokra, hogy ha ti, egyszerű testvérek nem vagytok az Egyház tagjaként jelen, akkor hogyan legyen szükség — most mondok egy pár rangsort — a püspökre, az érsekre, a plébánosra a papban? Hisz ezek mind azért papok, akik azt mondják, hogy: „Mi urak vagyunk. És mi mindent megtehetünk.”

Csak akkor nem gondolnak arra, hogy őket is szinte így, a nagyító alá lehet venni. És idővel ők is felkerülnek a nyilvánosság listájára a tettek és a cselekedetek révén.

A mai tanítás ezt adta számotokra, mert Én, Jézus Krisztus Uratok, aki most ezt a tanítást adtam nektek pont arról, ami Velem megtörtént. Mert Én úgy tanítottam, szeretetet árasztottam, segítettem, gyógyítottam és szeretet szaván szóltam mindazokhoz, akik eljöttek. Ezért Engem elítélni akarnak, elfogni. De majd eljön az is, amikor ez mind megtörténik, de a mai tanításban még csak el akarnak fogni. Ezért mondom nektek és számotokra, hogy ti ne e szerint cselekedjetek. Éljetek és haladjatok a felismerés és a küldetés részében.

A második tanításom pedig épp arról szólt, hogy hogyan vagyok jelen ismételten a nép sokasága között.3 De őket ott hagyjuk, és tanítványaimmal tovább megyünk, átevezünk azon a csodálatos Genezáreti-tavon, tengeren, hisz sokféle jelentősége van neki. És ott ismételten várnak, mert tudják, hogy arra érkezünk. És van a képmutató ember az írástudóban, akinek azt mondják:

— Menj, és jelentkezz, hogy te is, ha lehetsz, tanítvány akarsz lenni, mert követed, bárhova megy.

Igen, követi, hogy megfigyelje, mit cselekszek, hogyan beszélek és szólok, és hogyan vannak jelen a nép sokaságában az egyszerű felebaráti testvérek az emberben.

Erre azt válaszolom számára, szinte felfigyelnek erre tanítványaim:

— A rókának van odúja. Ha rosszat tesz, oda elbújhat, és meghúzódhat, hogy szinte senki nem is látja, hogy hova tűnt.

Az ég madarai, akik röpködnek a levegőben, és ha feltekintetek, látjátok őket. De ha meg akarnak pihenni, számukra is jelen van a fészek, ahova lehajthatják fejüket ők is épp úgy, mint a róka az odújában. És jelen van az Emberfia, akinek nincs hol lehajtani fejét. De miért nincs hol lehajtani fejét? Mert jelen vannak azok, akik követni akarják Őt, de csak azért, hogy éberen figyeljék, mikor lehet belekötni valamelyik szavába, tettébe, cselekvésébe.

Ezért hát az Emberfia nem hajtja le fejét, hanem úgy van jelen, hogy halad a nép sokasága között, és majd Ő szól, hogy kik legyenek az Ő tanítványai, és kik kövessék Őt. És így szólt az egyik tanítványnak:

— Jöjj, és kövess Engem.

És ő feláll, és azt mondja:

— Igen, Uram, de előbb engedd, hogy elmenjek, hogy eltemessem apámat.

Erre Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondom:

— Hagyd a holtat a holtakra. Majd eltemetik saját halottukat.

Most Én, Jézus Krisztus Uratok, ha hívlak, akkor nem kell keresni semmiféle más elfoglaltságot, hisz szabad az út, „akkor elindulok, és követlek, Uram, bárhova mész is”. Hisz tanítványomnak, akit meghívtam, ez a tanítás mondanivalója.

Ezt a jelenben a szabad akarat, cselekvés részén szintén megadom felétek a meghívásban, és reátok bízom, hogy a tettekben, a cselekvés részében hogyan értékelitek, fogadjátok el, és indultok el, hogy elindultok azonnal a követés, küldetés részében a meghívásban, vagy pedig ti is azt mondjátok: „Hát most? Előbb talán elmék a családomhoz.”

Hisz lehet sok mindenfélét gondolni, a gondolat menete után mondani: „És majd, Uram, ha én úgy érzem, hogy most szabad vagyok, akkor elindulok.”4

Így lehet értelmezni. Minden testvérem saját szíve joga, szabad akarata révén döntse el, hogy a cselekvésben, a tettekben a meghívást hogyan fogadjuk el, hogyan válunk vele eggyé, és hogyan haladunk vele a mindennapokban az élet útpályáján.

Most így áradjon reátok kiválasztott Mária szolga által, a testvér kezével áldásom. Áradjon reátok a felismerés, a szeretet, a meghívás és az elfogadás részében, hogy „mielőtt valaki felett ítéletet mondanék, először önmagamba nézek, hogy mitévőként kellene cselekednem, és csak az után cselekszem”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, erősítsen, óvjon és védjen, és mutassa meg számotokra a mai nap révén a meghívott utat, hogy „szeretnék az úton úgy végigmenni, hogy szeretetteljes legyen, a felismerést a meghívásban, a cselekvésben és az ítéletben, elgondolkodom, önmagamba nézek, és csak majd az után cselekszem”.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Ma a negyedik bűnbánat Golgotája mindig úgy van jelen számotokra, ti, akik a segítők és a bástya és a család van jelen a pásztorral együtt, hogy visszamegyünk most a kezdetbe, amikor, emlékezzetek vissza, nem volt minden bűnbánati Golgotán e helyen szentmise-áldozat bemutatása, és Mária szolga-testvérrel együtt részt vettetek vagy a délelőtti, vagy ha úgy alakult, akkor a délutáni szentmise-áldozat bemutatásán.5 Azután már ezen a helyen voltatok jelen a bűnbánat Golgotáin. És mikor már három Golgotán túl vagytok, akkor nem egyszer megtapasztaltátok kiválasztott Mária szolga-testvéren, hogy a félelem, a fájdalom, az elesettség már erőt vesz rajta. Már egyre nehezebben tud haladni, mozogni, teljesíteni. És a negyedik bűnbánati Golgota, az mindig úgy van jelen, ha most visszaemlékeztek a nosztalgiában, amikor Mária szolga-testvéretek oda ment előttetek is az Édesanyához, és kérte az Édesanyának anyai áldását. Kérte az Édesanyát, hogy:

— Te vagy az én Édesanyám, hisz nincs édesanyám, akihez oda mehetek, és kérhetem anyai szívének szeretetét, jelenlétét, simogatását, erősítését.

Ilyenkor kiválasztott Mária szolga-testvérem az Édesanyámhoz, aki az ő és a ti Édesanyátok is, oda ment. Ennek nem egyszer voltatok tanúi, amikor kérte, könnyek között, emlékezzetek:

— Íme, ó, Édesanya! Nekem nincs más édesanyám, csak Te. Jöjj, és kísérj el engem a Golgotára. Légy velem. Add meg Anyai Szíved szeretetét, simogatását. Ölelj át, erősíts meg, hisz már úgy érzem, elfáradtam. De ha Te itt vagy velem, akkor tudom, végigmegyek.

Úgy-e, ismerős volt ez a pár gondolat? Hisz nem mindent mondok el előttetek.

És Mária, kiválasztott szolga-testvérem a hátralevő többi Golgotát már akkor szíve szeretetével járja e megerősítésben.

Ilyenkor ti könnyen mondjátok számára:

— Könnyű neked, hisz veled van az Úr Jézus!

Erre Mária szolga-testvérem így szól számotokra:

— Veletek is ott van, hisz annyi sok kegyelmi ajándékot és tanítást kaptatok, áldást, hogy ezt mind elfogadva szívetekbe, akkor veletek is épp úgy jelen van, és mindent megad, és mindenben segíthet.

Ez is ismerős számotokra.

És most a jelenben Mária szolga-testvér már a múlt héten, az Édesanya ünnepén fordult Felém és Hozzám, hisz számára az volt a negyedik bűnbánati Golgota, egyben a haladás:

— Uram, Jézusom, fogadd el kérésem, felajánlásom és fohászom. Segíts, hogy az igenben továbbra én is teljesíteni tudjam mindazt, ami még reám vár. Hisz ez a bűnbánat ismételten másképp van jelen, nehezebben épülök fel, hisz némely testszakaszom fájdalommal van jelen még a Golgota-napon is.

— Ó, Édesanya, Hozzád jöttem, a Te gyermeked. Mit is mondjak Neked, mikor Te mindent látsz és tudsz? A földi gyarló emberben, nem tudom, talán elfáradtam? Vagy másképp kell felkészülnöm a Golgotára? Másképp kell elfogadnom a Golgota után a szenvedést a fájdalomban? Nem tudom. Te, Édesanya, Tőled várom a segítséget, Anyai Szívednek szeretetét, melegségét. Ölelj át, érezzem simogatásod! Érezzem Anyai Szívednek erejét. És tudom, hogy elfogadtad kérésem, és megadod számomra mindazt a segítséget, amire szükségem van a kegyelem-jelenlétben.

Elfogadtam kiválasztott Mária szolga-testvéremnek a felajánlását, a kérését, a fohászát, végül a háláját. De Én, Jézus Krisztus Uratok, mivel ma van a bűnbánat negyedik Golgotája, így a mai napon érezte az Édesanyának segítő szeretetét a jelenlétben, az átölelésben, a felemelkedésben, hogy tovább tudjon menni a meghívott úton az igenben.

És hogy ma ti mind jelen vagytok, kiket bekérettelek bástya testvérekkel, hogy egyek lehessetek, Mária szolga-testvérem, ha nem is mondja el nyilvánosan számotokra az ő felajánlását és kérését a fohászban, ő mégis megteszi. Így a mai napon, kik jelen vagytok, és akik most távol vagytok, csak lélekben próbáltok egyek lenni, ti is érezzétek ma annak a kérésnek a teljesítését, amelyet szolgám már többször és többször megadott Felém, a Szentséges Szívhez. Hisz ebben az esztendőben változtattam a megszokott jelenlétben a jelenről. Így most ti válaszoltok az igen igenében a felkérés részében, hogy hogyan éltétek meg, különösképpen azóta, amióta nem hívtalak újra be benneteket, minden év első Golgotáján, és nem kérdeztem már tőletek, hogy vállaljátok-e továbbra is a felkérést. A szabad akarat cselekvése részében ezt reátok bíztam, és megadtam számotokra. De azt elmondottam, hogy figyellek benneteket. És a figyelem ezt az esztendőt adta számotokra, hogy hogyan álltatok meg továbbra is az igenetek mellett. És az igenben most szinte hogyan vizsgáztok a szavaitokkal a zarándokok előtt az igen vállalásában.

És a mai nap, a bűnbánat negyedik Golgotája pedig számotokra is ajándék kiválasztott Mária szolga által a testvérben, aki azt kérte az Én Szentséges Szívemtől, hogy:

— Uram, Jézusom, egyszer, a Golgoták folyamán a bűnbánatban add meg a testvérek részére, akik itt vannak velem, és velem együtt igent mondtak a kezdetben a felkérésre, s azóta többször megerősítették szavaikat az igenben, habár mostanában nem kéred tőlük, hogy ők is megtapasztalhassák az Édesanyának anyai áldását a szeretetben. Érezzék az Édesanyának a simogatását, az anyai melegséget a felismerésben.

Hogy Mária, kiválasztott testvér-szolgám, sokszor hallottátok azért tőle, hogy:

— Hálámat fejezem ki a felajánlásban a bástyák és a segítő testvérek számára.

Sokszor mondotta el:

— Te tudod, Uram, Jézusom, mi egyenként az ő kérésük a felajánlásban. Hallgasd meg. De én, Jézus Krisztus Uram, nem tudok számukra mást adni, mint imáimat, és hogy elhozom őket, és felajánlom a Golgotán a Te Szentséges Szívedhez. Ezzel tudom kifejezni mindazt, amivel megpróbáltunk és megpróbálunk megmaradni továbbra is egyek a Te tanításod szeretetében.

Így a mai napon a felajánlás most így történt részetekre az Én Szentséges Szívemhez. Így történt ma az a sok-sok felajánló kérés a meghallgatásban, hogy most megajándékoz benneteket az Én Édesanyám, aki az Ég és Föld Édesanyja, a Magyarok Királynője, a ti Édesanyátok, anyai áldásával, simogatásával, Szívének, szeretetének melegével.

Boldogságos Szűzanya:

Drága gyermekeim! E gyermekem, akit Fiam kiválasztott és meghívott erre az útra, és ő a meghívást elfogadta az igenben, és halad, és megpróbálja teljesíteni a cselekvésében, Anyai Szívemhez fordult a felajánlásában a segítők és a bástya testvérek részében. Én Fiam kérésében most elfogadtam ezt a kérést e gyermektől, és anyai áldásomat küldöm reátok Szívem meleg szeretetével, Anyai Kéz átölelésével a szeretet felemelkedéséhez. Ez legyen számotokra a bűnbánat-golgoták sorozatának, kegyelmének ajándéka, amiért az igenben megpróbáltok és igyekeztek ti is teljesíteni mindazt, amit az Én Szentséges Fiam kért tőletek.

Anyai Szívem most tele van örömmel és boldogsággal, hogy teljesíthetem e gyermekem kérését, amelyet Fiam felé tárt elsőként, és csak az után az Anyai Szívhez.

És most érezzétek Szívem nyitottságát, az Anyai Szív szeretetét, melegségét, amely most felétek áradt, és az áldás után érezzétek, hogy Anyai Kezeimmel átölellek, és Anyai Szívem keblére emeltelek.

E áldást minden testvéremnek küldöm a segítőben és a bástyában, a család, még akkor is, ha most nem foglaltak itt helyet. Hisz úgy kezdtem, ismételten elmondottam, akik itt vagytok, s akik távol vannak.

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2011. április 8. Nagyböjt 5.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm a mai napon testvéreimet, akik a mai napon is meghallottátok hívást, s a hívásnak engedelmeskedve a bűnbánat ötödik Golgotájára elzarándokoltatok.

De köszöntöm ma is azon testvéreimet, akik lélekben vannak jelen, és lélekben imával, fentlétükkel kísérték szolgámat a fájdalom, szenvedés útján.

A mai nap tanítása, az első részében különösképpen, nem ismeretlen számotokra, hisz már az évek folyamán megadtam a tanítást erről a tanításról, de bűnbánat-időben, amikor az Élő Evangélium tanítását nyújtom számotokra — ez is jelen van e bűnbánat-idő tanításában az Evangélium részében —, így a mai nap ezt a tanítást ismételten, így szólt hozzátok, hogy kora reggel betérek a jeruzsálemi temploma, hogy ott legyek tanítványaimmal s mindazokkal, akik hisznek és bíznak Bennem, és hallgatják tanításomat. S akkor az írástudók, a farizeusok és néhány zsidó, közöttük vénekkel megjelennek, és hoznak egy házasságtörésen szenvedett bűnös asszonyt.1

Úgy-e, mikor halljátok ezt a szavakat, hogy bűnös asszony, némelyek így kihangsúlyozzák e szónak mondanivalóját a jelenlétben, a jelentésben. Pedig ilyen bűnösek nem csak az asszonyok, ilyen bűnösek lehetnek az emberek a férfiakban, és lehetnek a felnőtté váló fiataljaink, gyermekeink. Bízunk és reménykedünk, hogy felismerik a tanítás mondanivalóját a mai nap részében is, a jelenben. Hisz a tanítás a múltból szólt hozzátok, a múlt tanítása, amikor Én még együtt voltam tanítványaimmal, de már közel volt az idő, és ezt az asszonyt is csak azért hozták oda, hogy próbára tegyenek. A jelenben is próbára teszik az Emberfiát, hogy valójában a jelenlétben hogyan ismeri fel mindazt, amely itt van előttünk és Előtte, hogyan fogadja el a tanításnak a mondanivalóját, amelyek a felebaráthoz, a testvérhez szólnak. Hisz az Emberfia a tanítását minden nyitott szívű testvér felé tárja a felismerésben és az elfogadásában. És a bűnös asszony tanítása a mai napban nem kimondottan róla szól. Hisz a jelenben nem csak ő a bűnös, ahogy mondottam. Hisz a jelenben bűnösek a férfiak, bűnösek a fiatalok, fiúk és lányok. Mondhassuk így. Hisz már hányan és hányan nem figyelnek, mi is a tanításnak a mondanivalója, hogyan tanítom mindazokat, akik hallgatnak szavamra, akik felismerik szavamat, és hogyan nem szabad könnyedén ítéletet mondani valakiről vagy valakikről. Mert most a jelenben is oly hamar tudnak ítéletet mondani valakire, valakiről vagy valakikről. Mert ha valami nem úgy történik, ahogy ti ismeritek, vagy halljátok, vagy van elképzelés róla, akkor oly hamar megítélitek, ahelyett, hogy először csak önmagatokba néztek, elmélkedtek, és felismeritek önmagatokat. Hogy ha már ismered önmagad, akkor tudod, hogy benned is felmerülhetnek olyan cselekmények a cselekedetekben, amelyre talán nem vagy büszke, vagy nem vagytok büszkék rá. Mert rádöbbentek, hogy a bűnösség épp úgy jelen van, „talán rajtam, rajtad vagy rajtatok”. Ezt mind a szerint kell értelmezni, hogy hogyan ismeritek fel a tanítás mondanivalóját. Mert itt a tanítást, ahogy mondjátok, többen és többen, hogy a tanítás most arról a középre állított asszonyról szól. És körülötte vannak azok, akik olyan magabiztosan oda állnak, mert:

— Hát rajtaértük a bűnén! Hát ő nem közénk való. Őt, ha kell, kitaszítjuk. De hát most mi nem taszítjuk ki, mi elvisszük a Názáretihez. És próbára tesszük a Názáretit, hogy Őneki mi a válasza az ítéletre. Mert az ítélet számunkra le van írva a Mózes-i törvényben, hogy az ilyen embert, akit így tetten érnek, meg kell kövezni, és batyut is lehet kötni neki, és el lehet bocsátani. Az ilyen emberre nincs szükség.

De ez a mondanivalónak ma csak az első része volt jelen számotokra abban a részében, mert legjobban most nem azért jöttek, hogy mi is lesz a válasz, hanem azért, hogy mit is mondok — hátha a szavakba beleköthetnek, s ez által elvihetnek. Hisz most a tanítások, lassan már napról napra arról szólnak, hogy szinte úgy figyelnek, hogy mi lesz az a szó vagy mondat, amelybe meg lehet kapaszkodni, és meg lehet fogni. S elhurcolni.

De mivel Én, Jézus Krisztus Uratok átláttam, ezért így szóltam feléjük, hogy:

— Először az vesse rá az első követ, amely bűntelen köztetek.

Úgy-e, milyen szép ez a mondanivaló e tanításból?

De ezt a tanítást nem csak a múltban kell értékelni, hanem épp úgy a jelenben. Mert a jelenben ugyanúgy lehet elmondani, most csak példának mondhassuk: ti, akik itt jelen vagytok, szinte épp úgy körbeálltok. Mondhatjátok azt, kiválasztott Mária szolgám, testvérem, aki által szólok hozzátok és tanítalak: „Itt van a bűnös asszony!”, és itt vagyok Én, Jézus Krisztus Uratok. Ti a „bűnös asszonyt” e szavak alapján, amely az Írásban van jelen, oly hamar, ha lehetne, elítélnétek, és az ítélet nem más, mint megkövezni és elüldözni.

És akkor jövök Én, Jézus Krisztus Uratok, aki így szólok felétek, ma, a jelenben a jelenlévőkhöz:

Ha már kezedben van az a kő, és mielőtt elröpítenéd kezedből, előbb nézd meg önmagadat, itt bent, hogy te valóban bűntelen vagy? Vagy van miért belenézni önmagadba, van miért elmélkedni önmagaddal, és rendezni mindazt, ami benned zajlik.

Mert ugyebár ezt a tanítást könnyen kiemelték a vének, az írástudók, a farizeusok és néhány zsidó, mert Mózes, akit prófétának neveztek, és a próféta által maradt számukra ez az „írás”, ő szinte a szívük keménysége miatt adta ezt a tanítást, mert látta, hogy ha ez a tanítás nincs jelen e törvényben, talán még rosszabbakat is tudnak elkövetni. Szinte ők maguk kérték, hogy ez a tanítás a törvényben jelen legyen. S ez által megkönnyítette az embereknek a mindennapjait az akkori jelenben.

De ezt a tanítást a megkönnyebbítés részében most a jelenben is észre lehet venni, elmélkedni, elgondolkodni. És hogy ha rádöbbensz, hogy számodra nem ez az igazi tanítás, s nem ez a kegyelem, amire szükséged van, amire vágyakozol, hogy befogadhassad szívedbe, lelkedbe, hogy eggyé váljál vele a mindennapokban e tanítás kegyelme részében. Akkor fontos, hogy nyitott szívvel és lélekkel járj. Fontos, hogy felismerd mindazt, amire szükséged van. Fontos, hogy érezd, hogy valójában most, a jelenben e bűnbánat-időben is ki az, aki szeretettel, a szeretet szaván szól hozzád, hozzátok, és tanít téged és tanít benneteket. Ki az, aki megerősít a szeretet szaván a kegyelem ajándékával, hogy megmutassa számotokra az utat, hogy biztosan rá tudj lépni, és elindulj rajta a mindennapjaidban.

Igen, itt el lehet mondani könnyedén azt, hogy: „Uram, én egy földi gyarló ember vagyok. És a földi gyarlóságomban talán én is követek el hibákat a bűnök, cselekedetek révén.”

Ezzel nincs is probléma addig, amíg te, testvérem, önmagadba nézel, és rádöbbensz, és felismered mindazt, ami benned zajlik és rejlik, hogy: „Igen, nem e szerint kellene élnem és cselekednem. És megnyitom szívemet a feloldozás kegyelméhez a bűnbocsánatban. Mert ha ezen részt veszek, akkor érzem, hogy szinte megtisztulok, és megkönnyebbülök mindabban és mindarról, ami bennem van, és bennem zajlik és rejtőzik. Mert ha már megtörtént a megbocsátás a szeretet, kegyelem részében, mennyivel könnyebben tudom élni az életet, talán most, ebben a pillanatban, talán most, ezen a napon, talán most, ezen a héten, mert érzem, Uram, a Te jelen lévő szeretetedet a kegyelemben.”

Úgy-e, milyen szép, hogy így is fel lehet fogni ezt a tanítást, amely a bűnös asszony tanításában van jelen számotokra?

És rajtatok múlik, a szabad akarat cselekvése részében, hogy mit hogyan ismersz fel, fogadsz el, teszed magadévá, és hogyan változtatsz, és hogyan indulsz és éled az életed a mindennapjaiban, a szeretet, kegyelem részében. Mert a szeretet és a kegyelem e bűnbánat-időben mindig jelen volt számotokra az áldásban, a tanításban, a kegyelem átölelésében, a felemelkedésében, hogy érezd, hogy valójában te egy ember vagy a testvérben és a gyermekben, hisz Hozzám, Jézus Krisztus Uradhoz tartozol és Atyámhoz. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok kikerestelek az út porából, mert szükségem volt reád és reátok, úgy, ahogy most itt egyenként vagytok. És majd Én, Jézus Krisztus Uratok e tanítások révén megcsiszollak, megfaraglak egy kicsit benneteket, és árasztom felétek utána a szeretetemet, kegyelmemet, ajándékomat, s ez által felemelkedsz, és már felismered önmagad, és már tudod, hogy mire vagy képes, és hogyan szeretnéd élni az életed útpályáját a mindennapokban.

Így, hogy ha ezt mind-mind már felismerted és elfogadtad, s eggyé váltál vele, akkor már számodra ez a mai tanítás nem tud annyira rosszat és fájdalmasat nyújtani, ami révén elcsüggedsz, szomorúvá válsz, és a félelem és a kétely erőt vehet rajtad.

Bízzál önmagadban, és bízzál mindabban, ami a tanítások részén már számodra jelen volt és jelen van a mindennapokban.

És a második tanítás pedig arról szól, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok elmondottam a zsidóknak, a farizeusoknak és az írástudóknak, hogy az Emberfiának hamarosan mennie kell, és ahova Én megyek, oda ők, vagyis ti, nem mehettek, nem jöhettek.2

S megijedtek, elgondolkodtak:

— Talán csak nem akarja Magát megölni?! Ezért mondotta, hogy ahova Ő megy, oda mi nem mehetünk?

Igen, mert még mindig nem volt nyitott a szemük, nem volt nyitott a fülük, nem volt a nyitott a szívük. Nem ismerték fel mindazt, hogy kiről és miről beszéltem számukra e tanításban. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok Önmagamról szólottam e tanításban, hogy az Emberfiának hamarosan mennie kell. De nem mindegy, hogy hogyan és mikor. Az Emberfia majd megkapja a felismerő érzést a tanításban, hogy mikor kell elindulnia. De az Emberfia nem azért jött ebbe a világba, hogy Önmaga cselekedjen és tegyen mindarról, ami most jelen van számotokra.

Én nem innen, alulról való vagyok, ahonnan ti. Hisz emlékezzetek, ti itt lent voltatok, ahonnan kikerestelek, mert ti alulról valók vagytok, mert kiemeltelek alulról benneteket.

Én, Jézus Krisztus Uratok pedig felülről jöttem, és így most ti is és Én is mondhatjuk azt, hogy már tanítottalak benneteket, középúton vagyunk, és ezen az úton szeretnénk megmaradni. „Mi, akik itt lent vagyunk, és alulról jöttünk, ne akarjunk törekedni fel, még egyelőre, a magasba. De ne is akarjunk visszaesni oda, ahonnan már kikerestek és kiemeltek.” Hanem, ha elindultál már az úton, akkor maradj meg ezen a középúton.

És akkor már meg tudjátok érteni mindazt, hogy Én nem ebből a világból való vagyok. Én ebbe a világba beleszülettem. Ide jöttem. Nem Önmagamtól cselekedtem és tettem, mert az Atya, az küldött Engem ebbe a világba, hozzátok. Mert látta, hogy szükség van a Fiúra ebben a világban.

De ti ebből a világból valók vagytok, mert ide születtetek, itt éltétek életeteket a szabad akarat cselekvése részében, de néha nem figyeltetek mindarra, hogy ez mit jelent számotokra, és engedtétek, hogy lemenjetek egészen alulra, hogy ebbe a világba tartozzatok, de nem a középúton, hanem egészen le, alulra, a mélybe, a sötétség részébe.

De Én, Jézus Krisztus Uratok észrevettelek, felismertelek és kiemeltelek. És felemeltelek e útból, e alulról jövésből, ebből a világból, hogy felismerd mindazt, ami itt jelen van a tanításban, a kegyelemben és a szeretetben. Mert ez a tanítás Rólam szól, Jézus Krisztus Uratokról. Én Önmagamról tettem tanúságot az írástudóknak, a farizeusoknak, a zsidóknak és mindazoknak, akik hallgatták szavaimat. Mert ki is fejtettem számukra:

— Ezért fogtok bűneitekben meghalni, mert nem ismertek Engem, és nem ismeritek azt, aki küldött Engem. Ő az Igaztevő a cselekedetekben, aki küldött Engem.

Ezért hát fontos, hogy felismerd e tanításnak is a mondanivalóját, hogy hogyan és miképpen is vagyok jelen ebben a tanításban, és ezt a tanítást hogyan próbálom átadni nektek a felebaráti szeretetben, a felismeréshez, az elfogadáshoz. Hogyan értékelitek mindazt, ami a mai napon számotokra itt megelevenedett ebben a tanításban?

És ti már ennyi sok tanítás után nem teszitek fel azt a kérdést:

— De hát akkor ki vagy? Mondd meg nekünk!

Ti már tudjátok, hogy aki Én szólottam hozzátok, aki tanít benneteket, aki megajándékoz a kegyelem ajándékával, és aki meghív az útra, az nem más, mint maga e Csodálatos Szeretet az Emberfiában, aki itt van köztetek, és felemelt az alul, út porának kövéből, hogy érezd, hogy neked is itt a helyed, és elfogadod tanításomat, és haladjunk együtt.

És akkor már nem kérdezed:

— De akkor mondd meg, hogy ki vagy?

Mert Én az vagyok, aki küldött Engem, és aki tanított. És Én ezt a tanítást hoztam el, hogy hirdessem számotokra. És azért jöttem, hogy még sokat mondjak a tanításban számotokra, és azért, hogy ítélkezzek felettetek. Lehetne ítélkezni, de Én, Jézus Krisztus Uratok nem ítélkezni jöttem, hanem tanítani és szeretetet árasztani mindazoknak, akik megnyitják szívüket, és befogadják mindazt, ami e tanítás révén is ma hozzátok szól. Mert Én itt e tanításban Rólam és Atyámról beszéltem a felismeréshez és az elfogadáshoz. De ti már ismeritek a tanításnak ezt az utolsó szakaszát, amit ott elmondtam a múltban, de a jelenben már tudjátok értelmezni, mert azt mondottam:

Én, Jézus Krisztus Uratok mondom, a Názáreti, a Mester, a Próféta, majd az Emberfiát, amikor felemelitek a Keresztjével, majd akkor ismeritek fel, hogy valójában ki vagyok, hogy Én az vagyok, aki tanított, felkészített, és küldött Engem ebbe a világba a felebarátokhoz, a testvérekhez a megtapasztalás, szeretet részében.

S akkor már boldogság, öröm járja át szíveteket és a lelketeket a mindennapokban.

Ennek fényében és szeretetében árasztom felétek kiválasztott Mária szolga által a mai nap áldásomat a kegyelemben, hogy felismerjétek, hogy hogyan kell mások felett ítéletet mondani, de mielőtt még ítélkeznél, először nézd meg önmagadat, hogy valójában te bűntelen vagy-e, és csak az után próbálj mások felett ítéletet mondani, még ha csak jelképesen megkövezni. És érezd a tanításnak a mondanivalóját, amely Rólam, Jézus Krisztus Uratokról és az Atyáról szólt a felismerésben, az elfogadásban, az eggyé válásban a szeretet, kegyelem részében, a mindennapokban.

Így áradjon reátok e szeretet-áldás a felismerő kegyelemben, annak elfogadásában és gyakorlásában, mert „mi is Hozzád tartozunk, testvéreid vagyunk, és szeretnénk tovább élni e jelenben a Te csodálatos tanításoddal a szeretet, kegyelem részében”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket. Öleljen át, és emeljen fel, mint a tanítás mondanivalójában, mert szükség van reátok a mindennapokban, a mindennapokhoz, hogy eggyé váljatok ezzel a tanítással a kegyelemben és a szeretetben.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2011. április 15. Nagyböjt 6.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, a bűnbánat hatodik meghívott Golgotáján, mindazokat, akik a meghívást felismerték, elfogadták, és az elfogadásban cselekedtek, és elzarándokoltak erre a helyre.

De köszöntöm azon testvéreimet is, akik lélekben, imával kísérték el szolgámat, Máriát a fájdalom, szenvedés Golgotáján.

A bűnbánat hatodik Golgotája a befejezése a golgotai tanítások részében, hisz a hat pénteket most a mai nappal ebben a tanítás részében befejezzük, és utána már majd csak az öröm, Feltámadás része követi számotokra az ajándékot, a kegyelmet a tanításban.

A mai tanítás már arról szólt, ahogy egyre közelebb és közelebb vagyok a városhoz és az ünnephez. Már ha most szám szerint szeretnénk mondani, akkor azt mondhatjuk, hogy hat nap van már az ünnepig.1 És Én, Jézus Krisztus Uratok ekkor még Betániában vagyok. Elmegyek ahhoz, akit szerettem, akit szeretek, és akit feltámasztottam a halálból. Ő nem más, mint Lázár. Ekkor volt, a feltámadás után az első találkozásom a családdal, Lázárral és testvéreivel a nővéreiben. Mivel Én érkeztem tanítványaimmal, és jelen voltak a vendégek, ezért vacsorát rendeztek Számomra. De nem ez a legfontosabb része a tanításnak, hanem az, ami ezt követte. Hisz jelen vannak a testvérek, az egyik szolgál, körbejárja az asztalnál ülő testvéreket a vendégben, a tanítványokat. Lázár pedig Mellettem foglal helyet a beszélgetés részében. És akkor van a másik testvér, aki elment, és vett nárduszolajat, hogy bekenje Lábam. És ez az illat eltelik a helyiségben, amelyben jelen vagyunk.

És ilyenkor a jelenben menjünk csak arra vissza, amikor kiválasztott Mária szolgám benneteket is megkent a homlokotokon és kezeiteken az illatos olajjal. És éreztétek, hisz szolgám kijött a Szeretet Házából, nem szólt senkinek semmit, és akkor Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondottam számára, hogy:

— Most, ahogy betérsz visszamenet a Szeretet Házába, aki ott az első testvér foglal helyet, azzal kezdd el az olajkenet átadását.

És egyszer csak veszitek észre a csodálatos illatot. És ahogy ültök, akkor így csak: „Valójában most mi történt?”

És akkor már öröm járja át szíveteket, lelketeket: „Köszönjük, Uram, hogy megajándékozol bennünket.”

Úgy-e, ismerősek a szavak a gondolatban, amelyeket nem csak gondolattal, hanem némelyek halkan magatokból kiadtátok az öröm szeretetében.

Számotokra ezt az illatot a kenetben a bűnbánat megkezdésére ajándékoztam. Emlékeztek? Nem olyan régen.

Most e bűnbánatban nem jött Mária szolga, hogy megkenjen benneteket e csodálatos illattal az olajban, hogy érezd a kegyelmet. Most e bűnbánat-időben más volt számotokra az ajándék, amellyel megajándékoztalak és megerősítettelek benneteket kiválasztott Mária szolga-testvér kérésében.

Így most az illat, amely eltelik a nárduszolajjal, amikor Lábam megkenése részében.

És úgy-e, ha most a tanítást vesszük a jelen időben, most is lehetne azt mondani, ahogy akkor mondotta az egyik tanítványom:

— Miért nem vittük ki, és adtuk volna el? Talán még 300 dinárt is megért volna!

Úgy-e, mily sok az a 300 dinár, amit érte kapni lehetett volna?

De nem erről szól a tanítás, hogy mit lehet kapni, hanem arról, hogy mi a mondanivalója. Hisz a mondanivalója így szólt felétek, hogy a tanítványaim jelen voltak a vendégekkel, és így szól most felétek, a jelenlévőkhöz:

— Hagyd békén, mert a temetésem napjára készíti.

Igen, ez az illat ezt sugározza a szeretet, tisztelet megbecsülésében. Mert hogy azt mondta az az egy tanítvány, hogy:

— Nem, hogy szétosztottuk volna, amit kaphattunk volna érte, a szegényeknek.

Hogy mondtam akkor?

— Hagyd, a temetésem napjára készíti. És szegények voltak és lesznek veletek. De Én nem mindig leszek veletek.

Most sokan ezt úgy értelmezik, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, ha elmegyek, és nem látnak, akkor már nem is vagyok jelen.

Hát láthatóan nem vagyok jelen, de a felismerés és az elfogadás részében jelen lehetek szívedben, lelkedben. Eggyé válhatunk a szeretet, kegyelem részében a mindennapokban, hogy érezzük mindazt, ami által ez a tanítás a mai nap is hozzátok szól. Hisz szegények, azt mondottam, vannak és lesznek veletek. Most a jelenben hogy mondhatom? Most is vannak, és még mindig azt mondhatom, hogy lesznek jelen veletek és köztetek. De Én, Jézus Krisztus Uratok, ahogy most itt jelen vagyok kiválasztott Mária testvér-szolga által, és szólok hozzátok, és tanítalak benneteket, nem mindig leszek így jelen veletek. Csak úgy, ahogy mondottam, hogy felismertél, elfogadtál, eggyé váltál Velem a szívben, a tanítás részében. Mert ez a tanításnak, különösképpen ez a mondanivalója, hogy hogyan értékelitek az Én jelenlétemet, hogyan értékelitek az Én kegyelmi ajándékomat, hogyan értékelitek az Élő Evangélium tanítását, amely már bennetek van a tanítás folyamán, és hogyan értékelitek az ajándékban az Élő Szentlélek kegyelmének ajándékát, ami felétek áradt, ami átjárt, ami felmelegített, megerősített és felemelt az élet kegyelmének ajándékában.

Mert ha ezeket mind-mind így értelmezitek, akkor valójában megértitek a mai tanításnak a mondanivalóját.

De ha tovább megyünk, jelen vannak a zsidók, hisz azt mondják Reám, Én vagyok a Zsidók Királya. A zsidók pedig eljönnek, de nem csak azért, hogy Velem találkozzanak, és Engem lássanak, a Názáretit, a Jézust, hanem azért, hogy a csodatételben megnézzék, valóban, hogy a Lázár, akiről azt lehetett hallani, hogy feltámadt a halálból, hogy valóban hús és vér emberként van jelen.

És mikor látták, hogy ott ül a terített asztalnál a vendégeivel, és beszélget, már hittek a Názáretinek, hittek a Jézusnak, mert felismerték, hogy mily kegyelmi csodát tett szemük láttára e halott emberből. De ez már a főpapoknak, a tanácsnak, az elöljáróknak nem tetszett. Hisz az elöljárók, a főpapok és a tanács úgy dönt, hogy már nem csak a Názáretit, hanem már a Lázárt is meg kell ölni, hisz már úgy is halott volt, visszatérjen oda, ahonnan kijött, hogy ne zavarja meg az embereknek az elméjét, ne zavarja meg az embereknek a szemeit, amivel látnak, hogy ne zavarja meg az embereknek a füleit, amellyel hallanak, és ne zavarják meg az embereknek a szívüket és a lelküket, ami által tudnak hinni és bízni a mindennapokban e szeretet, e kegyelem részében.

Fontos, hogy felismerjétek a mai nap tanítását a mondanivalóban, hogy valójában mi is a fontossági sorrendnek a része, amelyre oda kell figyelni, fel kell ismerni, és el kell fogadni. És hogy: „Ha elfogadtuk, akkor vele együtt élni, érvényesülni és haladni a mindennapokban, az élet-útpályán, mert akkor fel fogom ismerni a második tanításunkat, amely a küldetésről szól.”2

Hisz hogyan is van ez?

Jelen van az Ünnepi Vacsora terme, asztala. Már a Vacsora megkezdésekor megmosom tanítványaim lábát. Majdan visszaülünk az asztalhoz, és beszélgetünk. És azt mondom tanítványaimnak, hogy:

— Ne akarjatok nagyobbak lenni attól, aki küldött Engem, mert Én vagyok a küldött, és a küldött nem akar nagyobb lenni a küldőnél. De ne akarjatok lenni nagyobbak, mint szolgák a szolgák felett.

Hanem figyeljetek mindarra, ami számotokra e mai napban, a jelenben van e tanítás részében. Hisz ma, mondhatom nektek a jelenben, Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok, aki küldtem közétek, most mondhatom, kiválasztott Mária szolgát a testvérben. Mert Én kiválasztottam őt, mert úgy-e, azt mondom, Én ismertem azokat, akit választottam. És ismertem most azt, akit választottam, felkészítettem, és felkértem. Mert felkértem, hogy elinduljon az úton, és haladjon rajta, és fogadja el mindazt, amit e út által számára adok. És hogy ha elfogadja, és halad az úton, akkor a tanítást megérti, és a tanítást átadhatja mindazoknak, akik hallgatnak szavamra.

Én, Jézus Krisztus Uratok, a küldő, elküldtem a küldöttet.

De a küldött nem akar nagyobb lenni a küldőjénél. Ő elfogadja, és felismeri mindazt, amit a küldő ad számára. Mert ez által a Küldött tanúságot tud adni róla az Atyánál. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok a Küldött. És aki a küldő, az pedig nem más, mint a jelenben kiválasztott Mária testvér, szolga, aki számotokra átadja tanításomat, amire felkészítelek benneteket a felismeréshez, az elfogadáshoz és a megtapasztaláshoz.

Hisz fontos, hogy érezzétek, hogy a tanítás hogyan is van jelen számotokra. Mert azt mondottam a tanításban, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok ismerem azokat, akiket választottam.

És most a jelenben is mondhatom, Én, Jézus Krisztus Uratok, ki jelen vagyok, és Mária szolga, testvér által szólok hozzátok, és tanítalak benneteket, ismerem, akiket választottam és meghívtam az útra. Mert úgy-e, Én felismertelek benneteket, megkerestelek, és kiemeltelek, mert szükségem volt reátok. Tehát Én választottalak elsőként benneteket, és ti csak utána mondhatjátok azt: „Igen, Uram, köszönöm, hogy választottál, és Hozzád tartozom, és követlek Téged.”

Mert sokan azt mondják, hogy ők választottak Engem, Jézus Krisztus Urukat.

Én választottalak benneteket, mert felismertelek. A felismerésben, a választás után, pedig meghívtalak az útra. A meghívást felismertétek, és elindultatok rajta. És haladtok a mai napban is, a jelenben, a felismerés részében. De akkor a tanításban is meghívtam, akiket választottam.

Csak az a szomorú, hogy nem mindig ismerték fel azt, aki küldött Engem, és nem ismerték fel azt, akiről Én beszéltem számukra, Jézus Krisztus Uratok, hogy valójában Én miért vagyok jelen, és miért tanítalak, és miért választottalak, és miért hívtalak meg az útra.

Pedig Én, Jézus Krisztus Uratok a szeretet szaván szólottam mindazokhoz, akiket választottam és meghívtam az útra. Megérintettem szívüket, lelküket, hogy elindulhassunk együtt, közösen.

És így ma is mondhatom azt számotokra, a jelenben, hogy ti is, kik elfogadtátok, hogy választottalak benneteket, elfogadtátok, hogy meghívtalak az útra, elfogadtátok, hogy felismertétek az utat, és elindultatok rajta.

Most boldogan mondhatom azt, hogy aki befogadta a Küldöttet, az befogadta a Küldőt is. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok a tanítás részében vagyok a Küldött, és Engem az Atya küldött hozzátok, tehát mivel befogadod a Küldöttet, Engem, Jézus Krisztus Uratokat, ez által befogadtátok azt, aki küldött Engem, vagyis az Atyát. És akkor érzitek szívetekben és a lelketekben mindazt, amit e bűnbánat hat Golgotáján, a tanításában számotokra adtam a felismerésben, az elfogadásban, a kegyelemben, a szeretetben, a békében és az örömben. És ez által felismertétek, hogy hogyan is kell élni és cselekedni, hogyan kell elfogadni a felebarátot, a testvért, hogyan kell megbocsátani mindazoknak, akik, mondhatjuk azt, egyenként, hogy tőletek várják a megbocsátó kegyelmet a tanítás, szeretet részében.

Mert ha ezek mind-mind már a Küldött Küldőjével együtt van szívetekben, lelketekben, akkor érzitek igazán, hogy nincs hiábavaló út a mindennapokban, a haladásban. Nincs hiábavaló kereszthordozás a szeretet keresztjében. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok, mikor kiválasztottalak, mert szükségem volt reátok, mikor meghívtalak az útra, hogy együtt haladjunk rajta, ti is megkaptátok egyenként saját kereszteteket a szeretet, kegyelem részében. S ezzel a kereszttel haladsz a mindennapokban az élet-útpályádon.

De nem tudod, hogy ezen az útpályán a kitűzött célodban, hogy valójában mi is vár rád, hogyan is tudsz haladni rajta, hogy elbírod-e kereszted súlyát, vagy leroskadsz, te is, testvérem, a meghívott, a felismert út haladásában épp úgy, mint Én, Jézus Krisztus Uratok a Golgota-utamon.

De ne félj, ne szomorkodj, ne csüggedj, ne kételkedj. Ha tudsz hinni és bízni Bennem, Én, aki választottalak, Én, aki meghívtalak, Én, aki megajándékoztalak a kereszttel, Én jövök segítségedre, és emelem meg kereszted súlyát, hogy ismét önmagad lehess, és felállhass, és tovább haladj a meghívásban. Mert ez által már ti vagytok a küldők, mert Én, Jézus Krisztus Uratok küldelek benneteket. És már Én vagyok a Küldött a küldők felé e tanítás szeretetében.

És hogy ha ezt mind-mind e bűnbánat szeretetében elfogadtátok, felismertétek, szívetekbe zártátok, mily könnyen tudtok haladni a mindennapokban, mert biztosak lehettek abban, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok, és kísérlek benneteket, bárhogyan is élsz és haladsz az életed folyamán, ha megmaradsz e meghívott úton.

Hisz az útról már beszéltem e bűnbánat-időben, hogy úgy-e, jelen a keskeny kapu, s jelen a széles kapu. Jelen a keskeny út, s jelen a széles út.3 És a meghívottaim és a választottjaim a keskeny kapun és a keskeny úton haladnak. Azokat tudom figyelni, segítséget nyújtani számukra. Mert akik a széles úton haladnak, azoknak nincs idejük, hogy felismerjenek, elfogadjanak, észrevegyenek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok őket is megkereshetem, kiemelhetem, kiválaszthatom, és elindulhatnak Velem az úton. Ehhez kell az a szabadság a szabad akarat, cselekvés részében, amely bennetek van, és megtanultok vele együtt élni a mindennapokban, szeretettel és örömmel.

És hogy ha ezt mind-mind megértettétek, felismertétek, elfogadtátok, akkor összefogott kézzel, szeretettel tudtok élni és haladni, még akkor is, ha számotokra egy keskeny kapu és egy keskeny út. Mert mondhatod azt, hogy most Én, Jézus Krisztus Uratok, elindulok ezen az úton, és így megfogom, és azt mondom:

Most Együtt haladunk!

És jöttök Utánam az úton.

Lehet, hogy így, ha most láncban összefognánk kezünket, és így Utánam elindultok, akkor azt mondjátok: „Ej, de keskeny! Ezen tényleg kevesen haladhatnak és mehetnek át rajta.”

De azért, hogy keskeny, és ha csak egyesével haladsz át, de sokan a szabad akarat, cselekvés révén a szabadságban áthaladhattok rajta, és elindulhattok. És aki már felismerte és elfogadta, és elindult, az az Élet útján halad a szeretet örömében, a kegyelemben. S ez az út biztos lesz számotokra a mindennapokban.

De a széles út, az is jelen van. Akik azon haladnak, akiknek nincs szükségük az Én szeretetemre, az Én kegyelmemre, nincs szükségük, hogy felismerjen, kiválasszam őket, és meghívjam. Ez az út egy darabig járható, amíg rá nem döbbensz, hogy ez az út bizony nem az Élet-út szeretetében vezet és halad. Ez a biztos romláshoz, bűnhöz, gyarlósághoz vezethet. És mikor rádöbbensz, hogy nem helyes ez az út, még akkor sem késő, hogy megállj, önmagadba nézz, és elgondolkodjál, hogy a szabadságodban mire van szükséged valójában, és hogyan akarsz élni, és melyik úton szeretnél megmaradni és haladni. És hogy ha azt mondod, itt, ezek után, „én nem ezen az úton szeretnék tovább maradni” — ahogy mondottam, soha nem késő önmagunkba nézni, felismerni önmagunkat, elgondolkodni, és majdan úgy cselekedni, hogy: „Visszafele megyek. És mikor visszaérek a széles kapuhoz, átmegyek rajta. És mikor már kiértem, akkor ismét önmagamba nézek, hogy talán nekem mégis ez a keskeny kapu az életem a meghívásomban, a szeretetben.”

E bűnbánat-idő hat Golgotája a tanításában ezt nyújtotta számotokra. És hogy ha mind-mind felismerted, elfogadtad, szinte mondhatod azt, hogy ide bezártad szívedbe, lelkedbe, hogy eggyé válj vele, magatokévá tegyétek az élethez, akkor tudsz szívből, szeretettel, a szabadságoddal élni, gyakorolni, és már nem elindulni, hanem haladni az úton.

És ennek reményében áradjon reátok áldásom a felismeréshez, az elfogadáshoz, és már nem az elinduláshoz, hanem a biztos úton való haladáshoz a mindennapokban, a szabadságban, a szeretetben, a kegyelemben, az örömben, a békében. Mert ezek mind-mind már bennetek vannak, és akkor érzitek, hogy: „Valóban, Uram, Jézusom, Te választottál. Én köszönöm, hogy így választottál, és már Veled együtt annak idején elindultam, és most már biztos szeretnék lenni a lépteimben, a haladásban.”

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok. Töltse be szíveteket, lelketeket. Járja át egész testeteket, hogy ne ijedjetek meg a szabadságtól, mert a szabadság adhatja meg számotokra az Életet a meghívásban, a felismerésben, mert Én, Jézus Krisztus Uratok ismerem mindazokat, akiket választottam és meghívtam. De a szabadságban rajtatok múlik, hogy elfogadtátok-e, eggyé váltatok-e vele, és elindultatok-e az úton. És ha már ráléptél, elindultál, most már biztosan haladjál rajta.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!