Kategória archív: A 2011. év bűnbánati idő tanításai

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat első Golgotáján, akik elfogadtátok meghívásomat, és elzarándokoltatok, hogy eggyé váljatok a fájdalom, szenvedés golgotai átélésen.

De köszöntöm mindazokat, akik lélekben próbálnak eggyé válni a mai golgotai megkezdéssel a bűnbánatban.

Hisz a mai nap tanítás arról szól felétek, hogy hogyan is kell élni az életet a szeretetben, a cselekvés részében, hisz kérjetek, és adatik nektek.1 Zörgessetek, és ajtó kinyílik. Keressetek, és találtok. Ismerős ez a tanítás, hisz ez a tanítás a Hegyi beszédben történik. A Hegyi beszédben adom tanítványaimnak és mindazoknak, akik eljöttek, hogy meghallgassák a Mestert, a Názáretit, a Prófétát. Hisz sokan jöttek, sokféleképpen hallották. Volt, aki azt mondja:

— Talán nem ő tért vissza ismételten, a Keresztelő János — Jánosban? De Keresztelő Jánost lefejeztük. Hisz ő már nem lehet. De tanítványa se lehet, mert ő nem ugyanaz az ember, aki a tanítványokban a Keresztelővel együtt voltak.2

Többen és többen, hogy álruhát vegyenek, kijönnek a hegyre, hogy majd meghallgatnák azt a Názáretit, és:

— Ha valami olyant tesz, cselekszik és mond, akkor tudjuk miért vádolni!

De a Mester, az, mikor feláll, hisz szólnak Számára, hogy mily sokan jöttek, elindul a nép sokasága között, és reájuk tekint, és halad, és így szól:

— Kérjetek, és adatik nektek. Zörgessetek, és ajtó nyílik. Keressetek, és találtok. Mert aki kér, annak adnak, aki zörget, annak ajtó nyílik, és aki keresett, az talált.

És így készültök fel a tanításra.

Majdan reájuk tekintve így szól:

— Ki az közületek, aki követ vesz, és gyermekének adja, mikor kenyeret kér? Ki az, aki közületek halat kér, és ti kígyót adtok neki? Nem, mert ámbár ti rosszak vagytok, és mégis tudtok jót adni gyermekeiteknek. Mennyivel jobban tud Atyám nektek jót cselekedni, tanítani és adni, ha felismeritek mindazt, ami jelen! Mert Atyám, aki a Mennyekben van, jót ad azoknak, akik hiszik Őt és elfogadják. Ezért hát mondom nektek, ti is úgy cselekedjetek, és azt várjátok, amit ti is adtok és cselekszetek. Mert ha ti azt várjátok, hogy veletek jót cselekedjenek, és jót tegyenek, hát akkor nektek is így kell cselekedni a jelenlétben.

És ekkor a nép sokasága, tekintetét a magasba emelve, hallgatja szavamat e tanításban, a Hegyi beszédben, hogy a szeretet a cselekvésben, a tettekben, a felismerésben így van jelen. És érzed, hogy e cselekvés részében hogyan is szeretnéd élni az életed, és hogyan várod az élethez a segítséget, a kegyemet.

De a Hegyi beszéd tanítása folytatódik, hogy hogyan ne akarjunk élni az igazságosságban, a képmutatásban.3 Mert ha nem múljátok felül az írástudókat és a farizeusokat, akkor nem juttok be a Mennyek Országába. Ezért mondom hát nektek, hogy készüljetek, ismerjétek meg tanításomat, fogadjátok el szeretetemet, kegyelmemet e tanítás részében, hogy rádöbbenjen mindaz, aki keresett, az talált, aki zörgetett, annak ajtó nyílt, és aki kért, annak adatott.

És így most azt mondom nektek, hogy van a testvéred, kivel haragban vagy. És hallottátok ti már, a régiektől, az elődeitektől a Mózes-i törvényt, hogy azt mondják számotokra és nektek, hogy ne ölj, mert aki öl, az méltó az ítéletre.

Én pedig ezt mondom nektek:

Ha haragszol testvéreddel, felebarátoddal, azok is méltók az ítéletre.

De akkor is, ha azt mondod testvérednek: „Te, esztelen!” — méltó a főpapi tanácshoz, méltó, hogy most, a jelenben is felülbírálják a szavai súlyának fontosságát a tettek megjelenésében.

De méltó az is az Isteni ítéletre, aki azt mondja: „Te, Istentelen!”

S akkor haragban vagy testvéreddel, és mégis ajándékáldozatot hozol az oltárra?

Hát mi zajlik akkor benned?

Ezt ugyanúgy lehet mondani most a jelenben. Az áldozati felajánlást, amelyeket a Mózes-i törvény részében az elődeitek- és a régiektől hallottátok, elkészítik az ajándékot, hogy felhelyezzék az oltárra.

A jelenben pedig azt mondom:

Hogyan veszel részt egy szentmise áldozatában?

Hogyan helyezed el szíved szeretetével felajánló imádat a felajánló áldozati cselekményben, ha haragszol, ha gyűlölet lakozik szívedben, lelkedben, ha nem tudod, mi a megbocsátás, ha nem gyakorlod a megbékélést?

Ilyenkor, mikor elindulsz e áldozattal, és eszedbe jut, hogy testvéreddel ellentétben vagy, helyezd le az oltár elé a felajánló áldozatodat. Helyezd el oda szívedet, lelkedet a szeretetben. Nyisd meg, hogy megértsed, el kell menni, hogy megbékélj. És mikor elindulsz az úton, gondolkodjál el, hogyan is cselekedjél, és mitévővé váljál, nehogy lemaradjál a cselekedetekben. Mert talán elindulsz, és együtt haladtok, és a testvéred átad a bírónak. A bíró a börtönőrnek. A börtönőr megfogja, és a börtönbe vet. S akkor rádöbbensz, hogy: „Nem voltam a békülés, szeretet kegyelmében. Nem tudtam megbékélni felebarátommal és testvéremmel. Az áldozatot ugyan szerettem volna felajánlani és bemutatni.”

De hogyan cselekszel, amikor harag, gyűlölet, indulat van szívedben és a lelkedben?

És hallod a tanításban a megbékélésről a tanításomat, hogy hagyd ott mindazt, ami benned rejlik. Nyisd meg szívedet, a nyitott szívet helyezd oda a felajánló áldozathoz az ajándékban. És a nyitott szív felkészül a szeretet befogadásához. És ha ezt a szeretetet be tudtad fogadni, akkor felismered önmagadban, hogy hogyan is kell cselekedned, tenned, élned. És akkor már rádöbbensz arra, hogy: „Nincs olyan nap, amely lenyugszik, hogy én ne gyakoroljam a megbékélés kegyelmének ajándékát. És elindulok, hogy megbékéljek testvéremmel, felebarátommal és önmagammal. És akkor a felajánló, szereteti áldozatban érzem a kegyelmet, az ajándékot a jelenlétben. Érzem, hogy valóban én is Isten Országához tartoznék és tartozom, Isten Országához szeretnék jutni, és Isten Országát szeretném befogadni, és eggyé válni vele e szeretet-tanításban, a kegyelemben. Mert elindultam az úton, hogy megbékéljek mindazzal és mindazokkal, akikkel haragszok, akikkel gyűlölködök, akiket megítéltem.”

Holott eljön az idő, amikor talán pont téged is megítélnek, vagy pont átadnak a bírónak. És a folyamatot ismered, és a börtönbe vetnek, és nem jössz ki onnan addig, amíg vissza nem adsz mindent, az utolsó garasig. És a garast nem csak a pénzbeli értékében kell értelmezni, hanem a szíved nyitottságának szeretetével, hogy: „Valójában meg tudtam bocsátani? El tudtam fogadni felebarátomat, testvéremet? Tudok vele együtt élni a tanítás szeretetében? És készülök-e én is, hogy eggyé váljak Isten Országával e tanítás szeretetében?”

Fontos, hogy ezt mind felismerjétek és elfogadjátok. Hisz a Hegyi beszédben a tanítványaimnak és a nép sokaságának ezt adtam, ez volt az ajándék.

De nem csak erről beszéltem, hanem van ott még más tanítás, és majd jelen lesz számotokra, még a más tanítások, a szeretet, kegyelem részében. Mert igen, hisz a Hegyi beszédhez tartozik az a tanítás is, hogy:

Boldogok a lélekben szegények, mert övéké a Mennyek Országa.4

Boldogok mindazok, akik sírnak és nélkülöznek.

Boldogok mindazok, akik szomjazzák és élik az életet.

És boldogok vagytok ti mind, kik elfogadjátok tanításomat, hogy megérintse szíveteket és a lelketeket. S akkor elfogadjátok, hogy ha megaláznak, kicsúfolnak, mert ezt mind a boldogság szeretetében Értem, Jézus Krisztus Uratokért vállaljátok e szeretet jelenlétében. Mert a boldogság így hozza el számotokra a kegyelmet az ajándékában, a felismerésben és a haladásban, a mindennapokban, a mindennapokhoz. Mert akkor érzitek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok a tanítást, ahogy tanítványaimnak és a nép sokaságának adtam, és közöttük jártam a hegy oldalában, néhány fa és fű között járva, a szikrázó napban, a szeretetem, a mosolyom, a jelenlétem áradt mindazokra, akik elfogadják e kegyelmi ajándékot e Hegyi beszéd tanítása részében.

És így ajándékozlak meg benneteket a bűnbánat első Golgotáján a Hegyi beszéd szeretet-áldásával, hogy áradjon reátok, és töltse be szíveteket, és emeljen fel benneteket épp úgy, mint tanítványaimat és a nép sokaságát, akik a fűben ülve tekintetüket a magasba emelték, hogy befogadhassák a tanítást, amely elhangzott számukra.

Így áradjon reátok kiválasztott Mária testvér-szolga által áldásom e Hegyi beszéd szeretetének tanítása részében.

Az Atya, a Fiú, a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e szeretetben áradjon reátok, töltse be szíveteket és a lelketeket a felemelkedéshez, a felismeréshez, az elfogadáshoz, hogy a szeretet a szikrázó nap fényének sugarával így áradjon reátok, és töltse be mindazt és mindazokat, akik felismertek, elfogadtak és követtek.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Mária:

Köszönöm e csodálatos tanítást a jelen hegyen[5], hogy szinte láthattam, akik hallgattak: e tanítványok, az egyszerű emberek, némely gyermekek, de még álruhában Kaifás katonái és Pilátus felesége, kik boldogan hallgatják a Názáretit a nép sokasága mellett, ki közöttük jár, és tanítja őket.

Köszönöm, hogy eljöhettem e csodálatos helyre, és tanú lehettem e tanításban.

Jézus Krisztus Urunk:

Elsőként a pásztoromhoz szólok. A pásztorom ennek a nyájnak lett a pásztora, hisz elfogadtad a felkérést, hogy ezt a nyájat vezeted, segíted, és bátran jöhetnek hozzád, ha valami probléma van.

Most Én, Jézus Krisztus Urad is fordulok hozzád egy kéréssel. Mikor a testvéreimet megajándékozom a tanúságtételben, az igenben, akkor figyelni kell egymásra, hisz ilyenkor nem az élettörténetét kell odaadni.1 Én nem azt mondom, egy vagy két mondatot vagy gondolatot szóljon, de kell egy időt szabni, hisz még vannak, akik utána is fel vannak kérve, az Üzenet pedig, itt várok rátok.

Szeretném, ha erre egy kicsit figyelnétek, hogy ne Én, Jézus Krisztus Uratok várjak reátok, hanem szóljatok a testvéreknek, megszabtok egy időt, hogy most mindenki beszéljen, 5 perc vagy 10 perc, s akkor azt mindenki próbálja ahhoz tartani az időtartalomnak a mondanivalóját. Mert Én azt mondtam, ma felkértem pásztoromat, felkértem bástyámat, felkértem segítőmet, és a két testvér, az öt. Testvér, aki szól. Ha most mindenki az élete történetét mondaná, akkor még hajnalban is itt ülnétek, és várnátok, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok tudjam a tanításomat átadni nektek?

Ezen egy kicsit el kell gondolkodni. Hisz nem akarok senkit megbántani, de az idő véges, és a végesben tudni kell határt szabni. Hisz a testvérek is az éjszakában néha már fáradtak. Hisz ezt már régebben is egyszer, mikor már akkor is volt, aki túllépte a határt, akkor is üzentem, hogy figyeljetek egymásra, hogy mindenki megkaphassa a szóláshoz az időt, amelyre felkérem ajándékul a tanúságtételben.

Jelen lévő testvérek:

Köszönjük szépen.

Jézus Krisztus Urunk:

Mert most, akinek még itt kellene lenni a gyűjtő2 mellett, az íródeák3. De még majd most fog szólani.

Most Én, Jézus Krisztus Uratok várjak, míg be tetszik jönni?!

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik elfogadtátok ismételten meghívásomat a bűnbánat harmadik Golgotájának átélésének jelenlétére.

Köszöntöm azokat is, akik lélekben kísérnek el az úton, a lélekimával, a lélek jelenlétével, az eggyé válás szeretetével, a tanításban.

A mai napon a tanításom elsőként arról szólt felétek, hogy a Hegyi beszéd folytatása, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok a hegyen. És haladok a nép sokasága mellett tanítványaimmal. És a tanítás folytatódik, hisz vannak kérdések, a kérdésekre felelek, és mikor már a feleletet is megértették, akkor utána a tanítás folytatódott arról, amikor megkérdeztem tanítványaimat és a nép sokaságát:

— Ti mit gondoltok, hogy Én most miért jöttem?4 Talán azért, ahogy ti gondoljátok, hogy megszüntessem a törvényt? A törvényt, amely jelen van?

A törvény, amelyeket a próféták is tanítottak és átadtak?

Nem! Én, Jézus Krisztus Uratok azért jöttem, hogy ezt a törvényt még tökéletesebbé tehessem, hogy még tökéletesebb legyen. Ehhez el kell mondani, hogy a törvény le van írva, ami által tanultok és tanítanak. De a törvény a tökéletességében így szól, hogy Én a törvényből sem egy „i” betűt, sem egy vesszőt nem akarok megszüntetni. Hisz arra az „i” betűre és arra a vesszőre is szükség van a törvény tanításának jelenlétében. Hogy a törvényt miféleképpen értelmezitek és fogadjátok el, ez ismételten olyan tanítás, amelyet már máskor megadtam számotokra. De a tanításhoz néha kiemelünk csak egy példát, ami e bűnbánat-időben is már az Evangéliumban jelen lesz számotokra, mikor oda jön Hozzám egy ifjú, és azt mondja:

— Uram, mondd meg, mi az első parancs.5

S erre azt mondom:

— Szeresd Uradat, Istenedet. Szeresd önmagadat, és szeresd felebarátodat, és szeresd ellenségedet.

Én most kibővítettem az első parancsot: nem csak Uradat, Istenedet, hanem folytatólagosan, ami most, a jelenben fontos, hogy a mindennapokban érezzétek, hogy ha így jelen van egy törvény a parancsban, akkor ezt igyekszünk megtartani, és nem veszünk el belőle egy betűt, egy vesszőt, ami által megváltozhat, és más lehet az értelme. És az értelemben már úgy érzitek: „Talán nem is fontos parancs ez. Ez mellett talán el is lehet már siklani. Talán nincs is már rá szükségünk.”

Olyan könnyen lehet ezt így értelmezni, elfogadni.

És ott, a tanításban többen és többen azt hitték, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok azért vagyok jelen, hogy ezt a törvényt, amely egy kicsit talán kemény, talán egy kicsit határra szabott, talán egy kicsit nehezebben értelmezhető, „talán egy kicsit nem olyan kedves számunkra, ezért lehet talán csak egy betűt elvenni, akkor talán már nem is lesz olyan kemény, talán már nem is lesz olyan nehéz, talán akkor már könnyebben tudjuk megérteni, hogy mi is a mondanivalója”.

De a törvényt, amelyet a próféták is leírtak, vagy a próféták is megkapták és tanítottak általa benneteket és a Hegyi beszéd jelenlévőit, ez mind fontos a mindennapi életben, a mindennapi élethez. Érezni kell a szeretet kegyelmét és mindazt, amire szükség van a jelenben, a felismerésben és az elfogadásban.

De a törvény, folytattam azzal, hogy még jobban felismerhető legyen számodra és számotokra. Mikor már tudod, hogy ez a törvény hogy’ van jelen, és mi a mondanivalója, tudod, hogy már nem veszel el belőle semmit, egy betűt, egy vesszőt, akkor Én, Jézus Krisztus Uratok így szóltam:

Aki pedig tanítja az embereknek, a testvéreknek, a felebarátnak a törvényt, de nem a leírás törvényében, ahogy a próféták meghagyták és tanítottak, hanem változtatnak, vagy kihagynak belőle, mondom nektek, a kicsinységből a kicsinységében kicsinynek fogják nevezni a Mennyek Országában. Mert ha csak egy kicsit hagytam el belőle, és változtattam meg, akkor a kicsinységében fognak hívni a Mennyek Országában. De ha megtartom, felismerem, és a szerint tanítom az embereket a törvény tanításában, hogy mindent ott hagyok, amit leírtak, és semmit sem változtatok, akkor a nagyság tanítását nyújtom át az emberiségnek, az embereknek. Mert ugyebár nem vettem ki belőle, most nem csak egy „i” betűt lehet mondani, lehet mondani egy „a” betűt, lehet mondani egy „é” betűt. Az által már egy szó vagy egy mondat jelentősége megváltozhat. És hogy ha te ezt mind-mind a törvényben megtartod, s a megtartása részében tanítod az embereket a felebarátban és a testvérben, akkor a nagyságában valóban nagynak fognak szólítani a Mennyek Országában. S érzed a különbséget a szeretetben. Érzed a különbséget a jelenlétben. Érzed a különbséget a meghívásban. Érzed a különbséget a cselekvésben. Érzed a különbséget az elindulásban, hogy valójában a törvény az út haladásában hogy’ van jelen a mindennapokban, a mindennapokhoz.

És akkor a tanítás folytatódott a Hegyi beszéd cselekményének élő jelenlétében, hogy igen, Én még mindig jelen vagyok, és még mindig a nép sokasága között járok és haladok, és reájuk tekintek. És átadom számukra folytatólagosan azt a tanítást, hogy mit gondoltok, ha megkaptátok ezeket a kincseket, amelyek ajándék, kegyelem, szeretet, öröm, béke, megbecsülés, tisztelet, hisz oly sok mindent lehet felsorolni e ajándékhoz, e kegyelemhez, e kincshez. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok már az évek folyamán hónapról hónapra, a bűnbánat-időben hétről hétre mily sok ajándékot és kincset adtam számotokra! A kincs, amely itt van jelen, a szívetekben. A kincs, amely már a tied. És ezt a kincset nem akarod elveszíteni, ezt a kincset nem akarod elhagyni, szétszórni. De a kincshez tartoznak a gyöngyszemek.6 S ezeket a gyöngyszemeket sem akarjátok szétszórni így, mintha csak a sertések vagy a disznók közé, mert azt mondjátok: „Hát, nekem erre nincs szükségem.”

Ilyen ember nem létezik sem a mai világban, sem a régi világban. Mert ha a gyöngyöt az értékében nézik, akkor ragaszkodnak hozzája, mert „az értéke fontos számomra”. De ha a gyöngyöt az érték megváltoztatásában, a kegyelmekről lehet felismerni, hogy van-e béke szívedben, lelkedben, van-e megbocsátás szívedben, lelkedben. Ha van elfogadás a felebarát iránt szívedben, lelkedben, ha tudod az irgalmassági szeretetet árasztani a felebaráthoz és a testvérhez, ha felismered a testvéredet, hogy szüksége van talán a te jelenlétedre, a te átölelésedre, a te szereteted sugárzására. Ezek mind-mind jelen vannak a kincsek mellett a gyöngyökben is. És ezeket a gyöngyöket is meg kell becsülni, meg kell tisztelni, nem pedig csak így egyszerűen hagyni szétszórva, kiröpíteni, hogy hadd röpüljön a sertésekhez, a disznókhoz — mindegy, melyik szót használjátok. Az értelme ugyanaz.

És azok elkezdenek rajta taposni. Szétnyomják őket. És mikor úgy érzik, hogy jó munkát végeztek, még szembe is fordulhat veled, és neked is mehet!

És akkor döbbensz rá: „Igen, Uram, én kaptam kincset, én kaptam gyöngyöt a tanítással, a szeretettel, a kegyelemmel az ajándék részében. És nem tudtam megbecsülni, megtisztelni, hogy ez az ajándék az enyém, és ezzel az ajándékkal tudok élni a mindennapjaimban a szeretet, kegyelem részében.”

És folytatódik a tanítás, hogy ti is úgy éljetek, és úgy cselekedjetek, mert ti — ezt mondhatni az írástudókra, ezt mondhatni a farizeusokra, ezt mondhatni mindazokra, akik úgy érzik a magabiztosságukban, hogy ők az előkelőséghez tartoznak, hisz őrájuk felfigyelnek az emberek. Ők, akik azt mondják, hogy hogyan is cselekedjenek velük. És hogy ha ti tudtok elvárni a cselekedetek révén, hogy mitévők legyenek veletek a felebarátok, a testvérek, az egyszerű emberek, akkor nektek is épp úgy kell cselekednetek, nektek is épp úgy kell tennetek, ahogy ti elvárjátok, hogy veletek tegyék.

És mikor ezt már mind-mind megértettétek, és már érzitek a kincsek és a gyöngyök jelenlétét, érzitek, hogy hogyan is kell elfogadni a felebarátot, a testvért, a zarándokot, „akihez oda megyek, talán akinek azt mondom: »Örülök neked, drága testvérem, hogy ismét együtt vagyunk! Imádkozom érted, felebarátom, hogy érezd az eggyé válást a szeretet, kegyelem tanítása részében.« És boldog vagyok, hogy valaki megtisztel azzal a bizalomban, hogy felkér: »Gondolj, talán egy fohásszal, egy felajánlással reám a szeretet, kegyelem részében.«”

Mert a tanítás ezt adta számotokra.

A tanítás így mutatja meg, hogy hogyan is lehet jót cselekedni, mert: „Amit Én akarok, hogy velem tegyenek, ugyanazt szeretném én is átadni mindazoknak, akiktől elvárom. És így, hogy ha elvárom, akkor én is tudok adni, árasztani, átölelni és segíteni.”

S akkor mennyivel egyszerű a tanításnak a mondanivalója. Már nem is olyan kemény, nem is olyan nehéz, nem is olyan, amit nem lehet megvalósítani. Mert ez a tanítás épp azt tükrözi számotokra a mai napban is, a jelenben is, hogy most is lehettek egyek a szeretet kegyelmében. És akkor érzitek a tanításnak a befejező szakaszát, hogy: „Igen, akkor tudom, hogy hogyan érzem és értékelem, mert már én is úgy cselekszem, ahogy én elvárom. És akkor el tudom fogadni, hogy valójában mit is nyújtott számunkra ez a csodálatos, szinte felemelkedő tanítás, a kincs ajándéka, a gyöngy tanításának felismerése, hogy mitévővé váljak, nem csak önmagammal, hanem felebarátommal és testvéremmel a szeretet kegyelme jelenében, mert felismerem mindazt, amit a tanítás — így áradt felém a mai felismerése részében. És akkor boldog vagyok, mert nem csak én várok, hanem én is cselekszek, teszek, adok, vagy ha kell, ajándékozok. És akkor tudom, hogy a törvény tanítása hogy’ van jelen a mindennapi életben a felismerés elfogadásában. És ezt a tanítást tanítom mindazoknak, a próféták által, és a jelenben mi, testvérek, akik a meghívást felismertük és elfogadtuk, és eggyé váltunk a szeretet kegyelme részében.”

De ma a tanítást Én ugyan kiválasztott Mária testvér-szolga által nem adtam meg, hisz pásztorotok a szentmise keretében átadta számotokra az ünnep Evangélium-tanítását, hogy jelen Názáretben az Egyszerű Leány, a Názáreti Mária, aki nem más, akit már ti is ismertek, és tudjátok, hogy valójában Ő mit tett, és hogyan lett kiválasztva, s a kiválasztása részében hogyan tudott igent mondani mindarra és mindahhoz, amelyre Őt Atyám, a Mennyei Atya kérte fel. Hisz elküldte Számára a hírvivő angyalt, hogy vigye el Számára e csodálatos kegyelem-, szeretetteljes hírt, amelyet szinte félve fogadott el, hisz nem ismerte, és nem tudta, hogyan és miképpen történik mindez Vele. De a hírvivő angyal mindent megadott, és elmondott Számára, hogy:

— Te vagy az, aki által megfogan és megszületik az Istengyermek, a Megváltó. Mert beárnyékol Téged a Szentlélek kegyelme, és Gyermek születik, és Gyermek adatik ennek a világnak, akit Emmánuelnek hívnak, ami annyit jelent, hogy: Velük az Isten. Vagy: Velünk az Isten.

Mindegy, melyik szót értelmezitek és fogadjátok el.

Én, Jézus Krisztus Uratok itt vagyok, és valóban veletek vagyok a mindennapjaitokban, a felismerésben, a követésben, a küldetésben. Én megkerestelek benneteket, mert szükségem volt reátok. Kikerestelek az út porából, felemeltelek. Elindultatok az úton a meghívásban. A meghívásban elfogadtátok saját kereszteteket a küldetés, követés részében, a hordozásban.

Hogy megmaradtok-e ezen az úton, és haladtok-e ezen az úton, ahol Én jelen vagyok, és ölelésre tárom az Én Karjaimat, és így várom mindazokat, akik Hozzám tartoznak, és szeretnek, és ismernek, és nem félnek, és haladnak, és számukra a tanítás most, a másodiknak a része, hogy jelen számotokra a szűk kapu a szűk úttal.7

És Én azt mondom mindazoknak, akik ma is jelen vagytok, és ismertek Engem, és elfogadtátok már a felkérésemet, és el is indultatok, hogy ti törekedjetek a szűk kapun, a szűk úton haladni, amely az élethez vezet, az életvitelhez a mindennapokban. És ezen az úton lehet, hogy nehezebb haladni, és lehet, hogy kevesebben vagytok, de ez az út biztos számotokra a szeretet haladásával.

Aztán jelen a széles kapu, a széles út, amelyre lehet, hogy ráléptek, és csak így sétálva lehet menni rajta. Nem is érzitek, hogy nehéz, nem is érzitek, hogy hogyan is kell rajta úgy menni. És azt veszitek észre, hogy: „Jé, ezen az úton milyen sokan haladnak! Milyen boldog vagyok, hogy én is ezen az úton haladok!”

Igen, lehet, hogy ebben a pillanatában, mikor ezen az úton haladsz, ezt érzed. De ez az út a romláshoz, a bűnhöz vezet a gyarlóságban.

És úgy-e, ha már Én, Jézus Krisztus Uratok meghívtalak az útra, akkor nem akartok elveszni a romlás, a bűn, a gyarlóság részében e széles úton? Ti megmaradtok a keskeny úton, a biztos úton, amelyen lehet, hogy nem ilyen sétálva haladsz, nem érzed, hogy talán öröm és boldogság járja át szívedet mindjárt, mert ez az út a széles útban a romlás, a bűn felé vezet. És nem akarsz elveszni, ismételten visszaesni az út porába, hogy semmivé váljál.

Te, aki már felismerted a felkérésem, elfogadtad szívedbe a felkérést, te már elindulsz a keskeny kapun, a keskeny úton, amely a biztos utat az életvitelhez mutassa a mindennapokban, a mindennapokhoz, a szeretetben.

És Édesanyám is, mikor a mai nap ünnep révén a felkérésben, Gábor angyal elhozta Számára a hírt a hírvivéssel, Ő is igent mondott, és a keskeny úton indult el. Végig tudott menni a keskeny úton. Voltak nehézségek, fájdalmak, bánatok, de igent mondott, és az igenben kitartott.

Tőletek is ezt várom, testvéreim, a jelenben, a mai napban is, akik már egyszer igent mondtatok, maradjatok meg e biztos keskeny úton, ne tévedjetek el a széles kapu és a széles út fele. Ne akarjatok semmivé válni, és visszaesni oda, ahonnan már Én, Jézus Krisztus Uratok már kiemeltelek egyszer a szeretet, kegyelem részében, mert azt mondottam:

Testvérem, szükségem van reád, így, ahogy vagy, így, ahogy Én megtaláltalak, és kiemeltelek. És most, mikor kiemeltelek, tanítalak, nevellek, ha kell, formállak.

Úgy-e, emlékeztek, mikor azt mondtam: mint a kő, amelyet a bányából kiemelnek, és azt mondják, hogy ez egy értékes drágakő, de nem látjuk a fényét, a ragyogását, a csillogását. Ezt el kell kezdeni egy kicsit faragni, megmunkálni, hogy kihozzuk belőle mindazt, ami a szemnek szembe tükrözője, a fényt, a ragyogást és a csillogást eleveníti fel.

Én, Jézus Krisztus Uratok nem kimondottan ezért emeltelek ki, hogy a fény, ragyogás, a csillogás legyen csak rajtatok, hogy a szemnek legyen ez látvány a látásban, hanem azért, hogy mikor így elkezdelek benneteket is Én tanítani, nevelni, megmunkálni, akkor a lélek, beszélek, amely bennetek van, a szíveteket szeretném megérinteni, és ebbe a szívbe a szeretetet árasztani a kegyelemben. És akkor érzed, hogy valóban te egy szabad elhatározású ember vagy a felebarátban és a testvérben, és: „Elindulok én, Uram, Jézusom, úgy a változás útján, hogy Neked kedved teljen bennem, ha eggyé válunk a mindennapokban a szeretet, kegyelem részében.”

És a mai napon így áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvér keze által, hogy az áldás a mai nap tanításában, a Hegyi beszéd folytatásában áradjon. Hisz tudjátok, azt mondottam, a szikrázó napsütés, amely jelen van. Ez ma is itt van köztetek, és ma is áradjon reátok e áldásban. De ez mellé áradjon reátok a tanítás törvénye, hogy megmaradtok a törvényben. Áradjon reátok a próféta leírásának tanítása a törvényben, hogy semmit nem veszünk el, megtartjuk, és a megtartásban, a szeretetben így tanítjuk mindazoknak, akiknek szükségük van, és vágyakoznak a tanításra.

A tanítás folytatódott a kinccsel, a gyönggyel, hogy valójában hogyan is van benned, és hogyan akarod megbecsülni, megtisztelni önmagad számára. És hogyan akarsz élni a mindennapjaidban, hogy nem csak te vársz, hogy veled hogy’ bánjanak, hanem te ugyanúgy vissza a felebarátnak, a testvérnek. És hogyan értékeled a tanítást a törvény parancsával, a megtartásban. És melyik úton szeretnél haladni: a keskeny kapun belépve, haladva a keskeny úton, vagy inkább letérsz, és átmész a széles útra, hisz a széles kapun léptél be és haladtál.

És így akkor tudod értékelni e mai csodálatos ajándékot a mai tanítás mellett, ahogy mondottam, azt az ajándékot, hogy a hírvivő angyal hírül adta az Én érkezésemet, aki most jelen vagyok, és aki tanítottalak benneteket, és aki most e szeretet kegyelmének, kincsének, gyöngyének, fényének ajándékát árassza reátok.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket a felismerésben, a felismeréshez, és együtt haladjatok a biztos keskeny ösvényúton, amely az életvitelben az élethez vezet, és nem pedig a kárhozathoz a bűnbánat elfeledése részében, a bűnhöz, a gyarlóság részében. Hanem ti a felismerésben a szeretet, kegyelem tanításának ajándékával, mert „ember lettem, és olyan ember, akire szükség van, úgy, hogy vagyok”.

Mert így szeretlek, és Én, Jézus Krisztus Urad tanítalak, nevellek, megmunkállak, és akkor már elindultál a keskeny úton a változás, a szeretet fényében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

MÁRIA AJÁNDÉKA

2011. március 25.

Megnyílott a szép Mennyország, angyalok énekelnek e kertben, ahol rózsa van jelen. Rózsa, mely Édesanyának a legszebb virága. E rózsa, amely illatát árasztja fel a magasba. Hisz eljött az angyal, hírül hozta Számára: Ő az, akit az Atya kiválasztott az egyszerűségében, a szeretetében. S ezért a fény beragyogja e kis szobát. És az igen szeretetében elfogadtad, amivel megtisztelt az Atya.

Én boldog vagyok, hogy e kertbe mehetek, és magamba szívhatom e csodálatos rózsáknak illatát. A rózsák oly szépek, oly illatosak, oly nagyok, mint mi, itt a Földön, mikor azt mondjuk, mint egy porcelánrózsa, úgy néz ki e megelevenedés szeretetében.

Köszönöm, hogy itt lehetek. Köszönöm, hogy magamba szívhattam e csodás illatot a felemelkedésben, mert így már boldogan énekelhetek: „Megnyílott a szép Mennyország, angyalok énekelnek. (…) Köszönti Szűz Máriát.”

Köszönöm, hogy jelen lehettem e csodálatos virágoskertben.

Köszönöm, hogy láthattam e kicsiny háznak szobáját a fényben.

A fény szeretete átjárta szívemet, és felmelegített, és így én is most megerősödtem, mert az én igenem is fontos számomra, különösképpen most, hétről hétre a mindennapokban.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm a mai napon testvéreimet, akik a mai napon is meghallottátok hívást, s a hívásnak engedelmeskedve a bűnbánat ötödik Golgotájára elzarándokoltatok.

De köszöntöm ma is azon testvéreimet, akik lélekben vannak jelen, és lélekben imával, fentlétükkel kísérték szolgámat a fájdalom, szenvedés útján.

A mai nap tanítása, az első részében különösképpen, nem ismeretlen számotokra, hisz már az évek folyamán megadtam a tanítást erről a tanításról, de bűnbánat-időben, amikor az Élő Evangélium tanítását nyújtom számotokra — ez is jelen van e bűnbánat-idő tanításában az Evangélium részében —, így a mai nap ezt a tanítást ismételten, így szólt hozzátok, hogy kora reggel betérek a jeruzsálemi temploma, hogy ott legyek tanítványaimmal s mindazokkal, akik hisznek és bíznak Bennem, és hallgatják tanításomat. S akkor az írástudók, a farizeusok és néhány zsidó, közöttük vénekkel megjelennek, és hoznak egy házasságtörésen szenvedett bűnös asszonyt.1

Úgy-e, mikor halljátok ezt a szavakat, hogy bűnös asszony, némelyek így kihangsúlyozzák e szónak mondanivalóját a jelenlétben, a jelentésben. Pedig ilyen bűnösek nem csak az asszonyok, ilyen bűnösek lehetnek az emberek a férfiakban, és lehetnek a felnőtté váló fiataljaink, gyermekeink. Bízunk és reménykedünk, hogy felismerik a tanítás mondanivalóját a mai nap részében is, a jelenben. Hisz a tanítás a múltból szólt hozzátok, a múlt tanítása, amikor Én még együtt voltam tanítványaimmal, de már közel volt az idő, és ezt az asszonyt is csak azért hozták oda, hogy próbára tegyenek. A jelenben is próbára teszik az Emberfiát, hogy valójában a jelenlétben hogyan ismeri fel mindazt, amely itt van előttünk és Előtte, hogyan fogadja el a tanításnak a mondanivalóját, amelyek a felebaráthoz, a testvérhez szólnak. Hisz az Emberfia a tanítását minden nyitott szívű testvér felé tárja a felismerésben és az elfogadásában. És a bűnös asszony tanítása a mai napban nem kimondottan róla szól. Hisz a jelenben nem csak ő a bűnös, ahogy mondottam. Hisz a jelenben bűnösek a férfiak, bűnösek a fiatalok, fiúk és lányok. Mondhassuk így. Hisz már hányan és hányan nem figyelnek, mi is a tanításnak a mondanivalója, hogyan tanítom mindazokat, akik hallgatnak szavamra, akik felismerik szavamat, és hogyan nem szabad könnyedén ítéletet mondani valakiről vagy valakikről. Mert most a jelenben is oly hamar tudnak ítéletet mondani valakire, valakiről vagy valakikről. Mert ha valami nem úgy történik, ahogy ti ismeritek, vagy halljátok, vagy van elképzelés róla, akkor oly hamar megítélitek, ahelyett, hogy először csak önmagatokba néztek, elmélkedtek, és felismeritek önmagatokat. Hogy ha már ismered önmagad, akkor tudod, hogy benned is felmerülhetnek olyan cselekmények a cselekedetekben, amelyre talán nem vagy büszke, vagy nem vagytok büszkék rá. Mert rádöbbentek, hogy a bűnösség épp úgy jelen van, „talán rajtam, rajtad vagy rajtatok”. Ezt mind a szerint kell értelmezni, hogy hogyan ismeritek fel a tanítás mondanivalóját. Mert itt a tanítást, ahogy mondjátok, többen és többen, hogy a tanítás most arról a középre állított asszonyról szól. És körülötte vannak azok, akik olyan magabiztosan oda állnak, mert:

— Hát rajtaértük a bűnén! Hát ő nem közénk való. Őt, ha kell, kitaszítjuk. De hát most mi nem taszítjuk ki, mi elvisszük a Názáretihez. És próbára tesszük a Názáretit, hogy Őneki mi a válasza az ítéletre. Mert az ítélet számunkra le van írva a Mózes-i törvényben, hogy az ilyen embert, akit így tetten érnek, meg kell kövezni, és batyut is lehet kötni neki, és el lehet bocsátani. Az ilyen emberre nincs szükség.

De ez a mondanivalónak ma csak az első része volt jelen számotokra abban a részében, mert legjobban most nem azért jöttek, hogy mi is lesz a válasz, hanem azért, hogy mit is mondok — hátha a szavakba beleköthetnek, s ez által elvihetnek. Hisz most a tanítások, lassan már napról napra arról szólnak, hogy szinte úgy figyelnek, hogy mi lesz az a szó vagy mondat, amelybe meg lehet kapaszkodni, és meg lehet fogni. S elhurcolni.

De mivel Én, Jézus Krisztus Uratok átláttam, ezért így szóltam feléjük, hogy:

— Először az vesse rá az első követ, amely bűntelen köztetek.

Úgy-e, milyen szép ez a mondanivaló e tanításból?

De ezt a tanítást nem csak a múltban kell értékelni, hanem épp úgy a jelenben. Mert a jelenben ugyanúgy lehet elmondani, most csak példának mondhassuk: ti, akik itt jelen vagytok, szinte épp úgy körbeálltok. Mondhatjátok azt, kiválasztott Mária szolgám, testvérem, aki által szólok hozzátok és tanítalak: „Itt van a bűnös asszony!”, és itt vagyok Én, Jézus Krisztus Uratok. Ti a „bűnös asszonyt” e szavak alapján, amely az Írásban van jelen, oly hamar, ha lehetne, elítélnétek, és az ítélet nem más, mint megkövezni és elüldözni.

És akkor jövök Én, Jézus Krisztus Uratok, aki így szólok felétek, ma, a jelenben a jelenlévőkhöz:

Ha már kezedben van az a kő, és mielőtt elröpítenéd kezedből, előbb nézd meg önmagadat, itt bent, hogy te valóban bűntelen vagy? Vagy van miért belenézni önmagadba, van miért elmélkedni önmagaddal, és rendezni mindazt, ami benned zajlik.

Mert ugyebár ezt a tanítást könnyen kiemelték a vének, az írástudók, a farizeusok és néhány zsidó, mert Mózes, akit prófétának neveztek, és a próféta által maradt számukra ez az „írás”, ő szinte a szívük keménysége miatt adta ezt a tanítást, mert látta, hogy ha ez a tanítás nincs jelen e törvényben, talán még rosszabbakat is tudnak elkövetni. Szinte ők maguk kérték, hogy ez a tanítás a törvényben jelen legyen. S ez által megkönnyítette az embereknek a mindennapjait az akkori jelenben.

De ezt a tanítást a megkönnyebbítés részében most a jelenben is észre lehet venni, elmélkedni, elgondolkodni. És hogy ha rádöbbensz, hogy számodra nem ez az igazi tanítás, s nem ez a kegyelem, amire szükséged van, amire vágyakozol, hogy befogadhassad szívedbe, lelkedbe, hogy eggyé váljál vele a mindennapokban e tanítás kegyelme részében. Akkor fontos, hogy nyitott szívvel és lélekkel járj. Fontos, hogy felismerd mindazt, amire szükséged van. Fontos, hogy érezd, hogy valójában most, a jelenben e bűnbánat-időben is ki az, aki szeretettel, a szeretet szaván szól hozzád, hozzátok, és tanít téged és tanít benneteket. Ki az, aki megerősít a szeretet szaván a kegyelem ajándékával, hogy megmutassa számotokra az utat, hogy biztosan rá tudj lépni, és elindulj rajta a mindennapjaidban.

Igen, itt el lehet mondani könnyedén azt, hogy: „Uram, én egy földi gyarló ember vagyok. És a földi gyarlóságomban talán én is követek el hibákat a bűnök, cselekedetek révén.”

Ezzel nincs is probléma addig, amíg te, testvérem, önmagadba nézel, és rádöbbensz, és felismered mindazt, ami benned zajlik és rejlik, hogy: „Igen, nem e szerint kellene élnem és cselekednem. És megnyitom szívemet a feloldozás kegyelméhez a bűnbocsánatban. Mert ha ezen részt veszek, akkor érzem, hogy szinte megtisztulok, és megkönnyebbülök mindabban és mindarról, ami bennem van, és bennem zajlik és rejtőzik. Mert ha már megtörtént a megbocsátás a szeretet, kegyelem részében, mennyivel könnyebben tudom élni az életet, talán most, ebben a pillanatban, talán most, ezen a napon, talán most, ezen a héten, mert érzem, Uram, a Te jelen lévő szeretetedet a kegyelemben.”

Úgy-e, milyen szép, hogy így is fel lehet fogni ezt a tanítást, amely a bűnös asszony tanításában van jelen számotokra?

És rajtatok múlik, a szabad akarat cselekvése részében, hogy mit hogyan ismersz fel, fogadsz el, teszed magadévá, és hogyan változtatsz, és hogyan indulsz és éled az életed a mindennapjaiban, a szeretet, kegyelem részében. Mert a szeretet és a kegyelem e bűnbánat-időben mindig jelen volt számotokra az áldásban, a tanításban, a kegyelem átölelésében, a felemelkedésében, hogy érezd, hogy valójában te egy ember vagy a testvérben és a gyermekben, hisz Hozzám, Jézus Krisztus Uradhoz tartozol és Atyámhoz. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok kikerestelek az út porából, mert szükségem volt reád és reátok, úgy, ahogy most itt egyenként vagytok. És majd Én, Jézus Krisztus Uratok e tanítások révén megcsiszollak, megfaraglak egy kicsit benneteket, és árasztom felétek utána a szeretetemet, kegyelmemet, ajándékomat, s ez által felemelkedsz, és már felismered önmagad, és már tudod, hogy mire vagy képes, és hogyan szeretnéd élni az életed útpályáját a mindennapokban.

Így, hogy ha ezt mind-mind már felismerted és elfogadtad, s eggyé váltál vele, akkor már számodra ez a mai tanítás nem tud annyira rosszat és fájdalmasat nyújtani, ami révén elcsüggedsz, szomorúvá válsz, és a félelem és a kétely erőt vehet rajtad.

Bízzál önmagadban, és bízzál mindabban, ami a tanítások részén már számodra jelen volt és jelen van a mindennapokban.

És a második tanítás pedig arról szól, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok elmondottam a zsidóknak, a farizeusoknak és az írástudóknak, hogy az Emberfiának hamarosan mennie kell, és ahova Én megyek, oda ők, vagyis ti, nem mehettek, nem jöhettek.2

S megijedtek, elgondolkodtak:

— Talán csak nem akarja Magát megölni?! Ezért mondotta, hogy ahova Ő megy, oda mi nem mehetünk?

Igen, mert még mindig nem volt nyitott a szemük, nem volt nyitott a fülük, nem volt a nyitott a szívük. Nem ismerték fel mindazt, hogy kiről és miről beszéltem számukra e tanításban. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok Önmagamról szólottam e tanításban, hogy az Emberfiának hamarosan mennie kell. De nem mindegy, hogy hogyan és mikor. Az Emberfia majd megkapja a felismerő érzést a tanításban, hogy mikor kell elindulnia. De az Emberfia nem azért jött ebbe a világba, hogy Önmaga cselekedjen és tegyen mindarról, ami most jelen van számotokra.

Én nem innen, alulról való vagyok, ahonnan ti. Hisz emlékezzetek, ti itt lent voltatok, ahonnan kikerestelek, mert ti alulról valók vagytok, mert kiemeltelek alulról benneteket.

Én, Jézus Krisztus Uratok pedig felülről jöttem, és így most ti is és Én is mondhatjuk azt, hogy már tanítottalak benneteket, középúton vagyunk, és ezen az úton szeretnénk megmaradni. „Mi, akik itt lent vagyunk, és alulról jöttünk, ne akarjunk törekedni fel, még egyelőre, a magasba. De ne is akarjunk visszaesni oda, ahonnan már kikerestek és kiemeltek.” Hanem, ha elindultál már az úton, akkor maradj meg ezen a középúton.

És akkor már meg tudjátok érteni mindazt, hogy Én nem ebből a világból való vagyok. Én ebbe a világba beleszülettem. Ide jöttem. Nem Önmagamtól cselekedtem és tettem, mert az Atya, az küldött Engem ebbe a világba, hozzátok. Mert látta, hogy szükség van a Fiúra ebben a világban.

De ti ebből a világból valók vagytok, mert ide születtetek, itt éltétek életeteket a szabad akarat cselekvése részében, de néha nem figyeltetek mindarra, hogy ez mit jelent számotokra, és engedtétek, hogy lemenjetek egészen alulra, hogy ebbe a világba tartozzatok, de nem a középúton, hanem egészen le, alulra, a mélybe, a sötétség részébe.

De Én, Jézus Krisztus Uratok észrevettelek, felismertelek és kiemeltelek. És felemeltelek e útból, e alulról jövésből, ebből a világból, hogy felismerd mindazt, ami itt jelen van a tanításban, a kegyelemben és a szeretetben. Mert ez a tanítás Rólam szól, Jézus Krisztus Uratokról. Én Önmagamról tettem tanúságot az írástudóknak, a farizeusoknak, a zsidóknak és mindazoknak, akik hallgatták szavaimat. Mert ki is fejtettem számukra:

— Ezért fogtok bűneitekben meghalni, mert nem ismertek Engem, és nem ismeritek azt, aki küldött Engem. Ő az Igaztevő a cselekedetekben, aki küldött Engem.

Ezért hát fontos, hogy felismerd e tanításnak is a mondanivalóját, hogy hogyan és miképpen is vagyok jelen ebben a tanításban, és ezt a tanítást hogyan próbálom átadni nektek a felebaráti szeretetben, a felismeréshez, az elfogadáshoz. Hogyan értékelitek mindazt, ami a mai napon számotokra itt megelevenedett ebben a tanításban?

És ti már ennyi sok tanítás után nem teszitek fel azt a kérdést:

— De hát akkor ki vagy? Mondd meg nekünk!

Ti már tudjátok, hogy aki Én szólottam hozzátok, aki tanít benneteket, aki megajándékoz a kegyelem ajándékával, és aki meghív az útra, az nem más, mint maga e Csodálatos Szeretet az Emberfiában, aki itt van köztetek, és felemelt az alul, út porának kövéből, hogy érezd, hogy neked is itt a helyed, és elfogadod tanításomat, és haladjunk együtt.

És akkor már nem kérdezed:

— De akkor mondd meg, hogy ki vagy?

Mert Én az vagyok, aki küldött Engem, és aki tanított. És Én ezt a tanítást hoztam el, hogy hirdessem számotokra. És azért jöttem, hogy még sokat mondjak a tanításban számotokra, és azért, hogy ítélkezzek felettetek. Lehetne ítélkezni, de Én, Jézus Krisztus Uratok nem ítélkezni jöttem, hanem tanítani és szeretetet árasztani mindazoknak, akik megnyitják szívüket, és befogadják mindazt, ami e tanítás révén is ma hozzátok szól. Mert Én itt e tanításban Rólam és Atyámról beszéltem a felismeréshez és az elfogadáshoz. De ti már ismeritek a tanításnak ezt az utolsó szakaszát, amit ott elmondtam a múltban, de a jelenben már tudjátok értelmezni, mert azt mondottam:

Én, Jézus Krisztus Uratok mondom, a Názáreti, a Mester, a Próféta, majd az Emberfiát, amikor felemelitek a Keresztjével, majd akkor ismeritek fel, hogy valójában ki vagyok, hogy Én az vagyok, aki tanított, felkészített, és küldött Engem ebbe a világba a felebarátokhoz, a testvérekhez a megtapasztalás, szeretet részében.

S akkor már boldogság, öröm járja át szíveteket és a lelketeket a mindennapokban.

Ennek fényében és szeretetében árasztom felétek kiválasztott Mária szolga által a mai nap áldásomat a kegyelemben, hogy felismerjétek, hogy hogyan kell mások felett ítéletet mondani, de mielőtt még ítélkeznél, először nézd meg önmagadat, hogy valójában te bűntelen vagy-e, és csak az után próbálj mások felett ítéletet mondani, még ha csak jelképesen megkövezni. És érezd a tanításnak a mondanivalóját, amely Rólam, Jézus Krisztus Uratokról és az Atyáról szólt a felismerésben, az elfogadásban, az eggyé válásban a szeretet, kegyelem részében, a mindennapokban.

Így áradjon reátok e szeretet-áldás a felismerő kegyelemben, annak elfogadásában és gyakorlásában, mert „mi is Hozzád tartozunk, testvéreid vagyunk, és szeretnénk tovább élni e jelenben a Te csodálatos tanításoddal a szeretet, kegyelem részében”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket. Öleljen át, és emeljen fel, mint a tanítás mondanivalójában, mert szükség van reátok a mindennapokban, a mindennapokhoz, hogy eggyé váljatok ezzel a tanítással a kegyelemben és a szeretetben.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!