Részletek az 1999. augusztus 6-i tanításból
Jézus Krisztus Urunk:
„A Koronát nem úgy kellene ennek az országnak tisztelnie, becsülnie, mint egy műkincset, egy műalkotást, amit kiállítanak, hogy nézzenek. Ennek a Koronának feladata és működése van a központban!
A központ az, amely az országot irányítja és vezeti. Máriát sokan és sokan felkeresik a magyarság tiszteletével kapcsolatban és szeretnék tőle ― ismét a ti szavaitokat használva — megkaparintani a tudást, hisz az őt, a falusi tudatlan asszonyt, nem illeti. Én, Jézus Krisztus Uratok, Atyámmal őt választottam. Emlékezzetek! A tudomány távol volt tőle, a mostani tudományát, ami van, ami által szól hozzátok, azt Én, Jézus Krisztus Uratok, a Tanító, a Mester adtam számára. Ezáltal szól, cselekszik, engedelmeskedik.
(…)
A mai nap a magyarság napja a kérésemben. Ne csak az ezredfordulóra készüljetek, hanem gondoljatok szívetek szeretetével és nyitottságával a magyarra, akit szentté avattak, a magyarra, aki benneteket, mint utódokat Édesanyámra bízott, örökségül Neki ajándékozott benneteket. Van még idő, hogy felkészüljetek, tudjátok, hogy ezt a napot is meg kell szentelni az Úr Napjaként, a szentmise áldozatában, és igen, becsülni és tisztelni kell a magyarság eszméjét1, és nem kiállítani, mint egy műkincset, egy műtárgyat, hanem megadni neki a megillető helyet, hogy akik az országot irányítják, azok mindig a vita helyett rátekintenének, megértenék, mi a mondanivalója, így tudnák, hogyan kell tovább haladni.”2
(…)
„Az ezredforduló küszöbén állva a kérésem ismét a magyar testvéreim felé szól: Cselekedjetek, és a cselekvésben adjátok meg a méltó helyet és tiszteletet annak a felajánlott Koronának, amelyet Édesanyám elfogadott örökségül, és ami által a ti Királynőtök, Pátrónátok lett, amelyet a világban egy ország sem mondhatott el a múltban magáról. Most már vannak országok, amelyek követték e példát.”3
Részlet a 2012. évi évfordulós ünnepi tanításból
Jézus Krisztus Urunk:
De a Korona megadta számotokra azt a kegyelmi ajándékot az erőben, hogy soha nem kell félnetek, kétségbe esnetek, mert ebben a Koronában kell bíznotok, mert ez a Korona hozza el számotokra mindazt, amire szükségetek van. Hisz ez a sok tanítás után, amikor azt mondottam egy tanításban felétek, kiválasztott szolga által, Mária testvérnél4, hogy ezt a Koronát erről a helyről5 majd elviszik, és el kell vinni az ország házába.6
Na, ezen sokan nevettek, csúfolódtak és gúnyolódtak: „Majd humiféle Mari megmondja, hogy egy Koronát hova és miképpen fognak elhelyezni!”
De ez a Korona, a humiféle Mariban valóban megtörtént, mert elkerült az ország házába.
Nem teljesen azon a helyen van, ahova Én, Jézus Krisztus Uratok mondottam testvér által7, de így is sokszor szembe kell találkozniuk azoknak az embereknek, akik néha az ország helyzetéről döntenek.
De talán nem sokat kell várni, amikor majd elkerül arra a bizonyos helyre, amiről annak idején szolgámmal a tanításban megadtam számotokra. Mert ahogy most ti is tanúi voltatok a mai jelenben, a múlt jelenét, hogy ennek a Koronának működőképes ereje van. Az énekben is énekeltétek.
Láttátok szolgámon, hogyan élte meg a működő erőnek jelenét, megtapasztalását, kibocsájtó erejét. És ez a működő erő, ez jelen tud lenni majd az ország házának vitatermében!
Amikor így feláll az ember, és fenyegetőzne, és az erő szépen így leültetné.
S lehet, hogy akkor elgondolkodna, lehet, hogy azt mondaná először, mert tudjuk, mondani mindent lehet: „Megszédültem. Valami történt velem.” Mert nem biztos, hogy mindjárt elfogadja, hogy a Korona működő ereje ültette le.
Mert ha valóban e ország népének helyzetéről szeretnénk beszélgetni, tenni és cselekedni, akkor kezünket tegyük a szívünkre, és gondolkodjunk el, hogy valóban a szerint cselekszenek?
És ez az erő, amely még nem teljes a hiányosságában, ahogy mondottam kiválasztott testvér által számotokra, de az erő akkor is megvan, és árad.