Részlet a 2010. április 25-i évfordulós ünnepi tanításból
Jézus Krisztus Urunk:
(…)
Úgy-e, milyen emlékezetesek ezek a csodálatos tanítások, amelynek tanúi voltatok?
Ilyenkor döbbentek rá, hogy: „Mi minden, kegyelem, ajándék, amely már megadatott számunkra. És ilyenkor értékeljük azt, hogy igen, Uram, Te valóban szeretsz, elfogadod felajánlásunkat, kérésünket, imáinkat.”
És ilyenkor érzitek azt, hogy az Édesanya, aki elfogadott benneteket gyermekeinek a Kereszt tövénél, mert Én, Jézus Krisztus Uratok Reá bíztam testvéreimet, és Ő, az Édesanya a gyermekben elfogadta.1 És ez az Édesanya számotokra az Édesanyában Királynő is.2 Az a Királynő, akit a ti királyotok3 az egyedül maradottság félelmében, hogy fia meghalt, mi lesz az országgal — amire az apja és édesanyja tanította, és felesége megadott minden segítséget —, el ne vesszen! Örök élete legyen e Földön! Édesanya oltalmába ajánlotta, hogy:
— Legyen a Korona, a Jogar, az Alma, a Palástra összehajtva, elhelyezve, felajánlva Neked, ó, Édesanya, a Tiéd: országom, nemzetem, alattvalóim. Te óvjad, védjed és oltalmazzad.
És az Édesanya e csodálatos felajánlást elfogadja, és óvja és védi az Ő gyermekeit, az Ő nemzetét, az Ő országát, amelynek Királynője lett.
És ezt a Királynőt ebben az esztendőben ünneplitek, hogy 10 éve nem csak jelképesen, hanem most már megkoronáztátok.4 Felajánlottátok Számára ismételten ezt az országot, hogy ennek az országnak Ő legyen az Első Embere a Királynőben. Ő jön segítségünkre akkor, mikor bánatosak és szomorúak vagyunk. Őhozzá fordulunk akkor, amikor gyermekeinkért, unokáinkért rettegünk. Őhozzá fordulunk akkor, amikor nehéz a megélhetésünk, Őhozzá fordulunk akkor, amikor kérjük, hogy most már óvja és védje ezt az országot, hogy ne csonkuljon tovább.
És most ezzel az énekkel köszöntjük ezt az Édesanyát, ezt a Királynőt, hogy fogadja el imáinkat, felajánlásainkat, kéréseinket, továbbra is óvja és védje ezt az országot, ezt a nemzetet, e gyermekeket az alattvalóiban. És hiszünk és bízunk az Édesanya szeretetének jelenlétében, a Királynő segítségében, hogy eljön országunkra a szebb és a jobb jövő, hogy valóban nem csak e falura, hanem az országra is majd kisüt a nap a reményben.
És most boldogan, szívünk szeretetével köszöntsük ezt az Édesanyát, aki vigyáz erre az országra, az árvákra, az elesettekre, a gyermekekre és mindarra, hogy ez az ország már ne csonkuljon tovább, hanem ez az ország maradjon meg abban a részében, ahogy királyunk, első király, felajánlotta az Édesanya oltalmába.
Nem baj, ha szétdarabolták országunkat Jézus Krisztus Öt Szent Sebére, ahogy már ezt régebbi tanításban megadtam, de az ország akkor is egy, mert a magyarok a magyarságukban, ha kitartanak, és ha tudnak hinni és bízni az Édesanya és a Királynő jelenlétében, szeretetében és segítségnyújtásában, akkor megadja azon testvéreink számára is, akik néha úgy érzik, hogy: „Mi sehova sem tartozunk, hisz az anyaországtól le lettünk választva, oda pedig nem fogadtak.”5
Ti ne szomorkodjatok, ti ne féljetek, és ne sírjatok. Higgyetek és bízzatok az imáitok erejében, bízzatok az Édesanyában, a Királynőben, aki elfogadja imáitokat, és megadja számotokra mindazt, amire vágyakoztok, amire szükségetek van. De fontos, hogy bennetek éljen, szívetekben és lelketekben az a sok-sok tanításom, amit a szeretet révén adtam számotokra, nem pedig a harag, a gyűlölet, az indulat és a félelem vezéreljen, hogy mások felé is félelmet és indulatot szítsatok.
Én, Jézus Krisztus Uratok maga a Szeretet vagyok. Ezt a Szeretetet árasztottam felétek, évek folyamán. Ezt az ajándékot adtam számotokra. És ilyenkor, mikor erről beszélek, néha szomorúság ül az Én Szívemre, amikor látom némely testvéremen, hogy néha harciassá válnak, és néha azt mondják: „Igen, azokat kell elfogadni, akik talán lázítanak.”
Én, Jézus Krisztus Uratok és az Édesanyám soha nem lázított benneteket. Soha nem gyűlöletet, haragot, irigységet és kapzsiságot árasztottam felétek. Én mindig a Szeretet szaván a békét, az örömet, a boldogságot, a kegyelem-ajándékokat árasztottam számotokra, hogy érezzétek, hogy mi a kettő között a mérhetetlen, nagy különbség.
Volt ebben az országban már sok minden, nem csak mostanában. Térjetek vissza, mikor elfoglaltátok a helyet e medencében. Amikor első királyotok egy kicsit szomorúvá vált, hogy mi történik az országgal. És jött számára a benső sugallat, az indíttatás, hogy nem a haragot és a gyűlöletet kell táplálni, hanem a szeretetben a Legnagyobbnak, az Édesanyának felajánlani ezt az országot, hogy Övé legyen ez az ország. És azóta a történelem folyamán, most nem akarok nektek sok mindent mondani, de ahogy magatok elé vetítitek, mi minden volt már ebben az országban, mi minden sanyargatást kellett elfogadnotok, mi minden félelemben volt részetek. És most is vannak néha nehézségek, gondok, hisz azt mondottam az év elején is, ez az esztendő sem lesz könnyebb, mint az elmúlt esztendő, csak egy picivel nehezebb. De ez mellett azt kértem tőletek, éljen bennetek az Isteni, felebaráti szeretet az irgalmasság szeretetében és a kegyelmében, és ha tudtok így, őszintén, szeretettel összetenni kezeiteket, és imádkozni Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz, az Édesanyához, higgyétek el, az ima elindul felfele, és meghallgatásra talál, és nem hullik a porba, hogy megsemmisüljön.
És ez az ének megeleveníti bennetek, hogy az Édesanya mindenkor a Nagyasszonyban, a Királynőben segítséget nyújt számotokra.
Most kezdhetitek az éneket.
Jelen lévő testvérek:
Szűz Mária, Világ Királynője,6[6]
Te vagy nékünk a Védelmezőnk.
Szent Fiadnál Közbenjárónk légy Te,
Így védelmezd meg a nemzetünk.
Nézz le ránk, és segítsél nekünk,
Benned bízunk és engesztelünk.
Tárd ki Palástodat felettünk,
Megmenekül magyar nemzetünk.
Szép Szűzanyánk, csillagkoronáddal
Tündökölsz Te az Ég peremén.
Védd meg a mi drága ifjúságunk,
Mely e Földön nem leli helyét.
Tiszta erkölcs legyen jelszava,
Becsülettel hazánk szolgálja.
Segíts nékik, mi Édesanyánk,
Hogy szeressék a magyar hazát.
Boldogasszony, kis Magyarországunk
Ne engedd, hogy csonkuljon tovább.
Ne engedd, hogy drága gyermekeink
Elessenek a végső csatán.
Ne legyenek árvák s özvegyek
És hajlék nélküli öregek.
Bűneinkért megfizettünk már.
Mit tegyünk még, Drága Szűzanyánk?
Jézus Krisztus Urunk:
Valóban, most a jelenben ez az ének, mint egy tanítás, adjon erőt számotokra akkor, amikor el vagytok csüggedve, amikor szomorúvá váltok.
De ahogy mondottam már a tanítások révén, ahogy Mária szolga is beszélt számotokra, de a hit, szeretet kegyelme, az mindig megmaradjon bennetek, és ez adjon erőt, hogy tudjam elfogadni a mindennapi életet, hogy ami ezzel az énekkel már megtörtént a magyar nép élete folyamán e országban, e nemzeten, hogy valóban ne ismétlődjön meg.7 Ezért fontos, hogy imáitok szívből és szeretettel táruljon fel a Két Legszentebb Szívhez, és a szeretet öröme és békéje és kegyelme vezéreljen, és ne engedjétek, hogy a harag, a gyűlölet, az irigység és a kapzsiság erőt vegyen rajta, és elsikladjatok a felett, hogy mi minden történt már ebben az országban. Ezt az országot, lehet, hogy szerették volna semmivé tenni, de ezt az országot egyhamar nem tudják semmivé tenni, ha lesznek igaz szívű testvéreim, az Édesanyának gyermekei, akik még szívből és szeretettel tudnak imádkozni, nem csak önmagukért, hanem a nemzetért és az országunkért. És akkor bennünk él az a régebbi tanítás, hogy: Higgyünk Magyarország feltámadásában.
Szűz Mária koronázási koronája az Új Szent Korona
És adjon számotokra még az erőt a segítségben, hogy az a Korona, amely az Édesanya Fején van, amely már nem csak jelkép, hanem valóban ott van, és egy lett, a tanításban megkaptátok8, azzal a Koronával, amelyet valamikor II. Szilveszter pápa ajándékozott ennek az országnak, ennek a nemzetnek. Ez ismét megismétlődött a jubileumi, milleneumi évben, és megtörtént a megkoronázás, és ez a Korona, eggyé válva a másikkal9, adjon erőt, biztonságot, szeretetet, örömet és békét számotokra. És mutassa meg, hogy a hitben és a kegyelemben, az ima révén, majd eljön számunkra mindaz, amire vágyakozunk, amire szükségünk van. Hisz az énekek a mai napban nem kimondottan csak azért elevenedett meg előttetek, mert, ha figyeltétek, most a múltat és a jelent énekeltétek. Az előző részben énekeltétek, igaz, hogy azt, hogy kisütött a nap falunk felett.
De kisüt erre az országra!
És ennek az országnak van egy Királynője, hisz van az az ének is: Vedd fel Szent Fejedre a Magyar Szent Koronát.
És ez a Szent Korona megtörtént a felvétellel. És ez adjon számotokra erőt, biztonságot. És ez a szeretet kössön össze benneteket, ahogy összefogjuk kezeinket, és eggyé válhatunk az áldás-ajándékban, az ima erejével, a kegyelem elfogadásában, hogy így fogjuk össze jelképesen kezeinket, és így imádkozunk. Ha minden nap csak egy imát, egy testvér mond el, és ma, ahányan vagytok, és mindenki csak egy imát mondjon el, egyet, azt, amire Én, Jézus Krisztus Uratok tanítottam és az Édesanya imája, és mindegy, hogy melyik órában. És ha mindig valaki őszinte szívvel és szeretettel imádkozik, és nem feledkeztek el róla, eljön számotokra a hitben a kegyelem.
De hinni és bízni kell.
Mert ha ezt a tanítást most a jelenben, a napjaitokra megértitek, akkor reménykedhettek arról a tanításról, amit még oly régen adtam ismételten, több éve számotokra, hogy majd a piros veszedelem10 után jön a zöld, a reménység, a megelevenedő Sárga Fény, amely átölel benneteket, és megmutatja számotokra, hogy mi mindenre van szükségetek. De a pirosat nem csak a veszedelem színében elevenítettem meg. Hisz tudjátok, a piros a szeretet színe is. Az a piros, amely szeretettel történik minden. Hisz a kettő között is van különbség, és nektek már e sok tanítás révén a különbségeket észre kell vennetek, és hinni és bízni mindabban, hogy ez az Édesanya, aki őrködik felettetek a Királynőben, meghallgatja az Ő gyermekeit, az Ő nemzetét, és sietve siet segítségetekre.
(…)
[8] Jézus Krisztus Urunk 2000. október 6-án a következő tanítást adta a Szűzanya koronázási Koronájáról:
„És most, a 2000-es szent évben megadatott számotokra az, hogy 1000 év történelmét megismételhessétek, és az ezer év történelme valójában mindenkinek egyformán fontos legyen és elfogadott. Itt mondom el: Ne szóljatok rá többet Mária szolgámra akkor, amikor kihangsúlyozza számotokra, hogy nem másolatot adtatok Édesanyámnak. Édesanyám földi ember, kiválasztott. Felvittük, Koronát adtunk Neki.
Hát Édesanyámat már csak ennyire becsülitek, hogy másolatot akartok a Fejére helyezni?
Értsétek már meg! Ezért kértem Mária szolgámtól: el kell vinni, el kell juttatni Péter utódjához, a földi helytartóhoz, hogy ismét az értéke meglegyen!
És Én mit adtam néktek?
A MŰKÖDÉS CSÍRÁJÁT.
Ha még mindig nem értitek, hogy mit nyújtok számotokra, akkor addig ne beszélj! Elmélkedjél és gondolkodjál! Kinek a Fejére, mit adtál? És miért volt fontos az, hogy a földi helytartó áldását tegye, beleegyezzen, hogy valójában a nemzet, a nép elindulhasson azon a változáson, amelyet már évek óta tanítok számotokra itt, ebben az országban, és ahogy a ti szavatokat használom: ebben a megyében. Hogy hívják ezt a megyét? Tudjátok? Mi a megyének a keresztényi mondanivalója? Szent István király kereszténységének megyéje.
Hát nem véletlen, hogy Én ide jöttem közétek. Vegyétek észre már az összefüggéseket!
Mária szolgámat addig fogom a Szentlélek kegyelmével erősíteni és megadni ajkára, ha kell, amíg minden fül meg nem hallja, hogy ÉDESANYÁM NEM MÁSOLATOT KAPOTT! MEGFELELŐ ÉRTÉKET!
Vagy pedig lebecsülitek Édesanyámat. Ugyanazt nem adhattátok a Fejére, ami által fel lett ajánlva a nemzetetek, hisz szüksége van az országnak! Nem adtam tanítást számotokra? Nem értettétek, meg? De kérésben kérhettem ugyanannak az értékét. Az értéke mellett kérhettem, hogy a földi helytartó, Péter utódja áldását tegye. Beleegyezzen. Elfogadja. És az intelmet, amit a nemzetnek küldött, azt elfogadva, és a szerint élve és értékesíteni.”