Kategória archív: A 2012. évi bűnbánati idő tanításai

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon a megkezdett bűnbánat első Golgotáján.

S elfogadva a tanítást, amely a mai napon hozzátok szólva elsőként arról, hogy hogyan imádkozzunk.1 Ha imádkozunk, ne szaporítsuk a szót, mert az nem jó, és nem helyes. És ne kövesd azokat, akik így tesznek, és akiket így hallasz. Te maradj meg abban, ha nyitott szívvel felkészülsz az imáidra, mert mielőtt még elkezdesz imádkozni és talán az ima révén kérni, felajánlani, a Mennyei Atya már tudja, miért is fordulsz.

Ezért mondom nektek, hogy ti is így imádkozzatok, ahogy annak idején még a kezdetben tanítottalak benneteket, hogy hogyan is kell átélni, megérteni az imának a lényegét. Mert tanítványaimat és a nép sokaságát a Hegyi beszédben tanítottam az imáról, és sokan vannak jelen, és közöttük járva, és szólok. És azt mondom számukra az ima részében, hogy: „Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy.”

Ilyenkor valóban az Atyához fordultok a megszólítással? A hittel? A bizalommal? A szeretettel?

Hisz sokan sokféleképpen lehet értelmezni, ha csak ezt az egy mondatot értékelitek, hogy: „Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy”. Mert valóban a Mennyekben van, de mégis ismer benneteket, látja, hogy mitévők vagytok, és hogyan éltek és cselekszetek. Ezért a hit, szeretet bizalma részében értékelned kell, hogy hogyan és miképpen imádkozol.

De ha az imán végigmegyünk, akkor tudod az imának a lényegét.

Most nem fogom nektek boncolgatni mondatról mondatra. De most menjünk csak ahhoz a részhez: „bocsáss meg nekünk”.

Kit kérsz, hogy megbocsásson?

Az Atyát.

Hogy az Atya bocsásson meg neked vagy nekünk mindazért, amit tettünk vagy cselekedtünk. Mindazért, ami által jelen vagyunk a mindennapokban, és mindazért, mert szükségünk van a megbocsátásra.

De folytatódik ez a része, hogy nem csak azt mondjuk, hogy: „bocsáss meg nekünk, mert mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.”

S valóban meg tudtok bocsátani a vétkezőknek? Vagy csak elmondjátok ezt az imát, és nem értékelitek az imának a mondanivalóját.

Mert az imának nem csak ez a kiemelkedő része, ahogy mondottam, hogy: „Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy”, és nem ez az utolsó része, mert „bocsáss meg nekünk, mert mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”.

Mert ha mi megbocsátunk, akkor az Atya is megbocsát nekünk. De ha mi nem bocsátunk meg, akkor az Atya se tud megbocsátani számunkra. Akkor hogyan teszek jót a cselekedetek lévén? Hogyan fogadom el a felebarátot testvérnek? Hogyan imádkozom a felebarátomért a testvérben? És hogyan értem és érzékelem, és fogadom meg az imának a mondanivalóját a mindennapjaimban?

Mert most az elejét és a végét próbáltam számotokra kiemelni. De jelen van benne az a része is: „add meg nekünk a mindennapi kenyeret”.

Úgy-e, milyen szép és fontos mondat? Mert fontos a megélhetéstek, és fontos a mindennapok. Fontos, hogy legyen megfelelő kenyér az asztalon a mindennapjainkban, amihez hozzányúlhatsz.

Most a kenyeret nem úgy kell értékelni és érzékelni, hogy a mindennapokban elmész, és megveszed számodra a megfelelő mennyiségű kenyeret, és azt mondod: „Kiteszem az asztalra, és már jelen van a mindennapi kenyér.”

Ez is fontos a test táplálékának, de Én, Jézus Krisztus Uratok a lélek táplálékáról beszélek.

„Add meg nekünk a mindennapi kenyeret.”

A lélek tápláléka a mindennapi kenyérben az Eucharisztia a szentáldozásában.

Hogy hogyan készülsz fel testileg, lelkileg. Hogyan nyitod meg szívedet, lelkedet. Hogyan készülsz a befogadásra, hogy eggyé válj ezzel a Mindennapi Kenyérrel, amely táplálék a léleknek, de táplálékká válik a testnek is.

Ez ismételten rajtatok múlik a tanítások részében. Hisz már az imát, hogy hogyan imádkozzál, hogy felkészülve, átélve értékeljed, fontos, hogy érezd, mit is mond számotokra a mindennapi ima, és ilyenkor érzed azt, hogy: „Igen, mert tanítottál, Uram, Jézusom, hogy hogyan fogadjam el a mindennapjaimban az imát, hogyan imádkozzam el ezt a fő imát, amelyre Te, Uram, Jézusom tanítottad tanítványaidat, és általa minket, testvéreidet.”

Különösképpen most, a jelenben érezd az imának az értékét, kegyelmét, ajándékát és fontosságát, mert akkor nem csak ezt fogod elmondani, ahogy néha teszitek, vagy összetett kezekkel, vagy fogva a szentolvasót, némelyek pörgetve, és lehet, hogy gyorsan azt mondod, elmondom, hogy: „Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te Országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is.2 Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. S bocsásd meg a mi vétkeinket, mert mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.”

Igen van egy ilyen szakasz, amikor így, mint a betanult imát, elmondjuk.

Most, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok elmondottam, most kérdezhetném, hogy mi maradt bennetek?

Mennyi jutott el a szívetekhez és a lelkedhez?

Mennyi ölelt át a szeretet, kegyelem részével, és mennyi az, amit úgy érzel, hogy elsiklottál felette?

És akkor lehet utána úgy imádkozni, ahogy a kezdettel elmondtuk: „Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy”, mert elhiszed a tanítás részében, hogy valóban az Atya Mennyekben van. S kérheted az Atyától: „Jöjjön el a Te Országod” ide le, közénk, a Földre, mert szükségünk van erre a Te Országodra, ami által élhetünk és haladhatunk.

De akkor azt is mondhatod: „Legyen meg a Te akaratod”.

„Úgy-e, Uram, milyen jó, hogy ha Reád bízom magamat? Felajánlom a Te Szentséges Szívedhez, és azt mondom: »Uram, legyen meg a Te akaratod.«”

Mert hiszel ebben, és Reám bírsz hagyatkozni, és elfogadni.

Fontos, hogy érezd és értékeljed a kegyelmet, az ajándékot, a felismerést és az imának erejének értékét, ami által nem csak akkor teszed össze kezedet, veszed kezedbe a szentolvasót, amikor „most problémám van, és imádkozni szeretnék, reménykedek abban, hogy meghallgatsz, Uram, és a meghallgatással megtörténik a segítség”, hanem akkor is, amikor úgy érzed, hogy: „Szívből, szeretettel most a Szentséges Szívnek imádkozok. Őt akarom megajándékozni ezzel az imával a szeretet kegyelem részében, mert Tőle várom a segítséget, és különösképpen az imának a legfontosabb tanítását, a megbocsátó kegyelmet, mert el tudom hinni, Uram, Jézusom, hogy megbocsátottál.”

Különösképpen akkor, amikor van valami, ami nyomja a szíveteket, a lelketeket, és felajánljátok a Megbocsátó Kegyelemhez az elhelyezésben. És hogy ha hiszel abban, hogy ez a felajánlásod valóban el fog jutni Hozzám, hát akkor hidd már el, hogy megkaptad a megbocsátó kegyelmet, és te is bocsáss meg önmagadnak. Mert sokszor ez a legnagyobb probléma, hogy elmondod a felajánlásodat, a kérésedet, az elhelyezésedet a Megbocsátó Kegyelemhez a feloldozáshoz. De felismered-e, elfogadod-e, hogy ez valóban jelen van és működik, működőképes?

Mert hányan és hányan még imádkoztok, hányan és hányan elzarándokoltok nem csak erre a helyre, hanem máshova is. Hányan és hányan azt mondjátok: „Én engesztelő vagyok, és imádkozom, de mégsem tudok hinni abban, hogy megkaptam a megbocsájtó kegyelmet.”

Akkor kérdezhetem Én tőletek, testvéreim:

Akkor mi lakozik bennetek? Hogyan értékelitek az imának a lényegét a felismeréshez és az elfogadáshoz?

Fontos, hogy ezt mind tudjátok értékelni és elfogadni. És akkor valóban közöttetek is járhatok épp úgy, mint a Hegyen, ahogy írva vagyon a Hegyi beszéd, és jelen vagyok tanítványaimmal és a nép sokaságával. És ha kell, reájuk tekintek, és így szólok hozzájuk a tanítás részében, és így mondom nekik, hogy:

— Ti ne kövessétek azokat, akik sokat beszélnek az imájuk részében.

Akik elhadarják, akik nem értékelik, akik nem tudják megérteni, hogy mi is az imának a mondanivalója, hogyan lehet felajánlani, kérni, elhelyezni és hálát adni, és „hogyan várom az ima által a megbocsátó kegyelmet”.

Azt a kegyelmet, ami vezethet a mindennapokban, a mindennapi életben.

„Mert akkor valóban megbocsátok felebarátomnak, testvéremnek, szívem szeretetével és örömmel, mert tudom, hogy ők is megbocsátanak. És ha már megbocsájtottunk egymásnak, és kiengesztelődtünk egymással, akkor valóban várhatom az Atyának a megbocsátó szeretetét és kegyelmét.”

De ez a legnagyobb probléma néha bennetek, testvéreim, hogy csak beszéltek róla, mint a vámosok, sokat, és nem élitek, és nem cselekszetek. És nem hiszitek el, mert talán nem őszinte szívvel, nyitottan helyezted el a felajánlásodat a Megbocsátó Kegyelemhez. Mert ha ez így él benned, őszinte szívvel a Megbocsátó Kegyelemhez, akkor hidd el, testvérem, hogy Mennyei Atyám megbocsátott neked vagy nektek. Érezni ennek kegyelmét, ajándékát, szeretetét. És akkor valóban öröm járja át szívedet és a lelkedet.

De a mai nap második tanítása pedig a parancs, a törvény megfogalmazása.3 Mindegy most, hogyan mondod. Én csak azt mondom számotokra, hogy ha ismered ezt a régi törvényt — Én nem azt mondom: parancs. Nem parancsolok, nem utasítalak, nem követelek. Én szeretlek benneteket, és a szeretetem szaván szólok. És a szeretetem szaván próbálom elmondani a tanításnak a lényegét, hogy van az a régi törvény, hogy így mondjuk: „Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.”

Igen, mert talán az Őskereszténységben4, a kezdetben találsz ilyenről írást az elfogadásban. Ott néha még azt is hallod, vagy olvashatod, hogy: „Fogat fogért, szemet szemért.”

De Én már, Jézus Krisztus Uratok, amikor jelen vagyok a nép sokasága között tanítványaimmal, Én már így szóltam feléjük:

— Én pedig azt mondom nektek: Szeresd ellenségedet!

Imádkozz érte még akkor is, ha gyűlöl, még akkor is, ha megvet, még akkor is, ha kitaszít. Mert ha tudod szeretni ellentársadat, ellenfeledet szíved szeretetének örömével, akkor hogyne szeretne benneteket az Én Mennyei Atyám! Aki a ti Atyátok is. Aki mindenkor várja az ő gyermekeit a szeretet, kegyelem részében.

Érezni és átölelni mindazt, ami jelen van számotokra e tanítással.

Mert ha már szereted ellenfeledet, ellentársadat — mindegy, hogy melyik szót használod —, tudsz érte imádkozni, cselekedni, hogy eggyé váljatok a szeretet, kegyelem részében, akkor érzed a tanításnak a lényegét és mondanivalóját. Mert akkor valóban Atyám is szeret benneteket.

Én, Jézus Krisztus Uratok szeretlek. S akkor boldogan mondhatom számotokra, hogy igen, Atyám a szeretete részében így szól:

— Felvirrad számotokra a Nap, a jókra és a gonoszokra. Esőt árasztok az igazaknak és a bűnösöknek. Mert ha Én, a ti Mennyei Atyátok tudom szeretni felebarátaitokat, ellenfeleiteket, és így mutatom meg számotokra a példát a tanításban, hogy egyformán árasztom mindazt, ami fontos a mindennapi élethez, az életben maradáshoz, a továbbhaladáshoz a felismert úton, a kijelölésben.

Mert ha ezeket mind-mind meg tudod érteni, elfogadni, felismerni, akkor nincs probléma mindazzal, amikor így szólok hozzátok:

Mert ha már Atyám így tud szeretni benneteket, hogy egyformán adja meg a felvirradó Napot a jóknak és gonoszaknak, nem választja szét, vagy egyformán tudja árasztani az esőnek az erejét az igazaknak és a bűnösöknek. Mert nem választja szét őket. Mert valóban reménykedik, valahol bízik a szeretet, kegyelem részében, hogy: „Megtörténik a meghallgatás, megtörténik az elfogadás, és boldogan és örömmel tudom értékelni a tanításnak a mondanivalóját a mindennapjaimban. És akkor boldogan mondhatom azt, hogy tegyünk mi is jót. Mert ha meg tudjuk tenni, akkor számunkra is adnak a Mennyek Országában. Befogadhatnak, hisz megkaptuk a megbocsájtó kegyelmet. A megbocsájtó kegyelem után már boldogan indulhatok el az élet-útpályámon.”

Az úton érezni a szeretet kegyelmének ajándékát, fontosságát a szeretetben.

Mert: „Ha ezek mind-mind jelen vannak a mindennapokban, akkor másképp érzem és értékelem mindazt, ami által a mai nap is tanítottál, ami által éreztem, hogy valóban, Uram, Te itt vagy, valóban Te szóltál hozzám, valóban Te mutattad meg, hogy milyen fontos az a mérhetetlen irgalmasság szeretete a mindennapjaimban. Mert akkor működik a kegyelem igazán a szívünkben, lelkünkben, ha mi is tettünk és adtunk. És hogy ha mi is teszünk és adhatunk ebből a csodából, ebből az ajándékból. Mert így érezzük az értelmét a kegyelemnek és a szeretnek a mindennapjainkban. És akkor nem válok szomorúvá a mindennapi ima részében, hanem értékelem mindazt, ami által én vagyok, Te vagy, és tudom, hogy jelen van a segítségnyújtás a mindennapokban, a mindennapokhoz mindabban és mindahhoz, hogy hogyan élek és értékelem e tanításnak a lényegét és mondanivalóját. Mert ha ezeket mind-mind meg tudom érteni és érzékelni, mennyivel más a mindennapi élet-útpályánkon a haladás a testvéreinkkel együtt.”

S ennek reményében árasztom felétek áldásomat kiválasztott Mária szolga által, hogy érezd a fontosságát e tanításnak, hogy ma az első tanítás, hogy „hogyan imádkozom, és nem szaporítom a szót, hanem megpróbálom átélni, értékelve imádkozni, de boldog vagyok, Uram, hogy Te szeretsz, és a szeretet révén én is tudok szeretni, megbocsátani és a megbocsátásban kérhetem a segítséget a kegyelemhez a mindennapokban, a mindennapokhoz”.

És most így áradjon reátok e csodálatos kegyelmi ajándék-áldás, ami most a megbocsátás részében árad felétek, és a megbocsátás része után, hogy érezd, milyen fontos a szeretet a felebarát felé az embertársaitokban, a mindennapokban, a mindennapokhoz, kiválasztott Mária szolga keze által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme segítsen benneteket úgy vezetni e bűnbánat-időben is, a megkezdésben, a jócselekedetekhez, hogy a Megbocsátó Kegyelem az ima által megmutassa, hogyan lehet élni és értékelni, felismerni, elfogadni, és ez által cselekedni. „És hogy ha már a cselekvés működik rajtunk és bennünk, akkor már meg tudom érteni a régi parancsot a törvényben, hogy szeretem nem csak felebarátomat, hanem ellenségemet, ellenfelemet, mert én is megbocsátottam, és ez által nekem is megbocsát a Mennyei Atya. És egyformán kapjuk mindazt, amire szükségünk van a mindennapi életben, a mindennapi élethez. Nem csak a felvirradó Napot, és nem csak az esőt, hanem ami körülvesz most a jelenben, a mindennapokban.”

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

---

 

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm a mai napon a bűnbánat harmadik Golgotáján testvéreimet.

Köszöntöm mindazokat, akik elfogadtátok a meghívást, és a meghívásban a mai napon egyek lettetek.

És köszöntöm mindazokat, akik ma lélekben vannak jelen, imával, szentmise áldozatával a bűnbánat Golgotáján.

A mai nap tanítása, az első tanítását, ha felétek tárom, hisz ha nézzük a Szentírás tanítását a mai napra, az előrészben így írnak: Jézus Krisztus azért jött a küldetésében, hogy tanítást adjon a farizeusoknak, a pogányoknak is.

De Én, Jézus Krisztus Uratok a mai napon a jelenben így szólok felétek: hogy valóban a farizeusokhoz és a pogányokhoz szóltam. Vagyis nekik is szólt — helyesbítve — a tanításom, és szól minden testvéremhez, aki megnyissa szívét a felismeréshez és az elfogadáshoz.

És a tanítás hogyan is szól?

Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok, ahol nevelkedtem, vagyis Názáretben.1 És ott bemegyek a zsinagógába. És sok mindent beszélnek, és sokan mások felett ítélkeznek. De az ítéletet a múlt tanításán épp kiemeltem számotokra, hogy ne ítélkezz, nehogy téged is megítéljenek.

Így a mai napon ezt mondottam nekik:

— Bizony, bizony, mondom nektek, egyik prófétának sem könnyű saját hazájában.

S ezt a szót vagy ezt a mondatot nem csak így kell értelmeznetek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok nem voltam kedves abban a városban, ahol nevelkedtem, ahol ismertek.

Hisz ha arra figyeltek a jelen tanításában, kiválasztott Mária testvérem, ő sem ezen a helyen nevelkedett, de mégis megvetik. Épp úgy, ahogy abban a faluban, ahol nevelkedett.

De a megvetés nem kimondottan erről szól, hanem a megvetés arról szól, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok is jelen vagyok most a jelenben, és jelen vagyok a tanítás része által számotokra.

Hisz Én sem voltam kedves azon a helyen. Mert Rólam azt mondották:

— Egyáltalán valami jöhet jó Názáretből?2

Ezt a mai nyelvre fordítva, egyáltalán, ha csak a falvak megjegyzését az ítéletben mondom:

— Pont ő tud nekünk valamit mondani? — a szülőfalujában is így beszélnek.

Pedig ők azt mondják: „Mi egy vallásos falu vagyunk. Járunk a templomba, és imádkozunk.”

Rólatok is azt lehetne mondani, ahogy a tanítás jelenében, ott is jelen voltak az írástudók, a farizeusok, a pogányok is, kik megjelentek, de nem azért, hogy nyitott legyen a szívük, és a szív nyitottságával: „Én hiszem, hogy Uram, Te, itt e tabernákulumban jelen vagy. Én hiszem, hogy a Szentmise áldozatában, e szentségben jelen vagy, és hozzám jössz.”

Mert ha ezt el tudnátok hinni, akkor nem ítélkeznétek oly könnyen másokról és mások felett. Hanem akkor talán ti is megértenétek mindazt, ami a tanítás részében van jelen.

Hisz hogyan is szólt?

Sokan éltek Izraelben, de mégis a Próféta csak egy özvegyasszonyhoz ment.

Sokan voltak leprások Izraelben, de mégis csak egy tisztult meg, akihez Elizeus próféta elment.

A három nap, hat óra elteltével besötétedik az Ég a Földhöz.

Most ezt a jelenben sokan így képzelik, hogy „három napos sötétségre készüljünk”.

Holott akkor három év és hat hónapról van szó.

Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztott testvéremet szintén elküldöttem szülőfalujába. Akik most itt jelen vagytok, ha megnézitek így önmagatokat és a melletted lévőt, rádöbbensz, hogy azért még talán mi vagyunk a (…), akik akkor ott jártunk, akik elkísértük.

Akik szintén akkor nevettek, és csúfolták, hogy:

— Mit nekünk?! Majd a Mari parancsol! Majd a Mari tanítást ad!

Holott nem ismerték fel, hogy nem a Mari szólt, és nem a Mari parancsol, s nem a Mari adja a tanítást, hanem őáltala Én, Jézus Krisztus Uratok.

Most már megtapasztalták egyre többen és többen, amit e testvér által számotokra megadtam, annak már tanúi vagytok.

És hányan fogadtátok el azóta saját falujának — mondhatod — prófétáját?

Nem próféta, csak kiválasztott.

De a régi időben, ha visszamegyünk, az Őskereszténységben az ilyen kiválasztott testvéreket nevezték időnként prófétának.

Ahogy elküldöttem az özvegyasszonyhoz vagy a lepráshoz a prófétát, ami miatt Názáretben az írástudók és a farizeusok mit csináltak? Haragra támadtak, mert:

— Mit?! Nekünk pont annak az Ácsnak a Fia fog beszélni?! Ő ad számunkra tanítást?!

Ők sem fogadták el. És nem ismerték fel, hogy Ő nem csak egy egyszerű ácsnak a Fia.

Így a mai tanítást így adom nektek.

Hisz először beszéltünk a megbocsátásról, hogy ne legyél haragban senkivel. Szívből és szeretettel tudjál megbocsátani.

Majd jelen az irgalmasság, hogy légy te is olyan irgalmas, amilyen a Mennyei Atya az irgalmasságban felétek.

Utána jött a tanítás szeretete, hogy hogyan szeresd felebarátodat, és hogyan szeresd ellenségedet. Ami miatt azóta többen és többen így gondolkodnak, nem mindig merik kiejteni e szót: „Hát, Uram, ez egy kicsit nehéz. Talán nem is kicsit, hanem nagyon-nagyon nehéz. Hogy én szeressem ellenségemet?!”

Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok a példa, ahogy mondottam már nektek máskor is.

Én nem parancsolok, Én nem követelek, Én nem utasítok.

Én, Jézus Krisztus Uratok voltam a példa a tanítványaimnak, a nép sokaságának, és vagyok a példa most a jelenben.

Ha csak a mai fájdalom-szenvedés Golgotáját nézed?

Megaláztak.

Kicsúfoltak.

Arcul ütöttek és köptek.

Megkötöztek.

Elítéltek.

Végül keresztre feszítettek.

És mégis, hogyan szólottam?

— Ó, Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.

Szeretem-e ellenségemet?

Imádkozok-e érte?

Kérem-e számára a feloldozást, a segítséget?

Úgy-e, milyen könnyen meg lehet érteni a tanítás mondanivalóját?

De utána folytatódott a tanítás, hogy ne ítélkezz, mert téged is megítélhetnek.

Most a jelenben, ha csak kitérünk erre az országra, amelynek ti a lakói vagytok. Erre az országra, amelynek Édesanyám a Királynője.

Hányan hisztek ebben?

Hányan reménykedtek a segítségében?

Hányan bíztok a jelenlétében?

Hányan fogadjátok el szívvel és szeretettel az Ő szeretetét, amit az Édesanya, a Királynő az Ő gyermekeinek áraszt, ami által elindulhatsz a szebb és a jobb jövő reményébe?

Oly könnyen ítéletet mondotok mások felett. A harag, az indulat, a gyűlölet vezérel néha benneteket. Majdnem olyanokká váltok, mint ahogy Názáret zsinagógájában szinte Nekem támadtak az írástudók, a farizeusok, a pogányok, a zsidók. Mert szinte mit csináltak?

Kiűztek.

Holott Nekem ott, az Isteni Második Személynek helye van.

De elfogadtam a megaláztató jelenetet. Hisz kiűztek.

De ez nem volt számukra elég. Felvittek arra a hegyre, ahol a városom épült, egészen a szakadék széléhez:

— Lehet, hogy csak egy ujjal meglökjük, és lezuhan!

De Én, Jézus Krisztus Uratok, kinek nincs félteni valója, kiben a szeretet és az irgalmasság van a kegyelemben, reájuk tekintettem, és elindultam, és elhaladtam, és ott hagytam őket.

Érezni kell azt a szeretetet és azt a kegyelmet, amivel oly sokszor megajándékoztalak benneteket. Mert a tanítás csak így lehet teljes a testvéreim számára a felismerésben és az elfogadásban. Mert akkor tudod értékelni mindazt, ami számotokra itt jelen van e tanítás, kegyelem által. És akkor valóban hiszel, bízol és reménykedsz, hogy nincs miért haragra gerjedned, nincs miért gyűlölködnöd, nincs miért kiabálnod, és nincs miért ítélkezned.

Mert ha lehet, hogy jobban önmagadba nézel, rádöbbensz, hogy terád is haragudhatnak, téged is gyűlölhetnek, feletted is ítélkezhetnek. És akkor mivé válsz, mikor szembetalálod mindazzal magad, amelyeket ti néha oly könnyedén megtesztek mások felett?

Akkor azt mondod: „Jaj, de fáj!”

Pedig csak megtapasztaltad mindazt, amit lehet, hogy te önmagadból könnyedén kiadtál a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor tudod értékelni mindazt, ami a jelen tanításában is itt van.

Én, Jézus Krisztus Uratok senkire sem erőltetem rá Magamat, Jézus Krisztus Uratokat.

Senkire sem erőltetem rá kiválasztott Mária testvéremet a szolgámban.

Mindenkinek meghívással fordulok.

A meghívás részében nyitott vagy-e, elfogadod-e, eggyé válsz-e vele?

De majd ne válj akkor szomorúvá, amikor rádöbbensz, hogy: „Számunkra is, Uram, Jézusom, eljöttél, tanítottál, üzentél, neveltél és meghívtál. És nem értékeltük, nem ismertük, és nem fogadtuk el.”

Mert valóban saját hazájában senki sem lehet se próféta, sem kedves, sem elfogadott.

De ez nem azt jelenti, hogy ez mind haraggá, gyűlöletté és indulattá váljék. Hanem éljen bennetek a szeretet a kegyelem békéjével és örömével, mert így meg tudsz bocsájtani, szeretni, elfogadni, változtatni.

És akkor érzed a felemelkedést, érzed a felebarátodat, érzed a testvéred jelenlétét. Érzed, hogy szükség van egymásra, mert így tudunk teljessé válni a tanítás mondanivalója részében.

De ha átmegyünk a második tanításra, amely szintén más formájában elevenedik meg előttetek. Itt már e tanítás törvényéről van szó és a prófétákról.3 Mert sokan azt hitték, hogy azért jöttem a küldetésben, hogy megváltoztassam a törvényt és a prófétákat.

Holott nem azért volt és van a küldetésem, hanem épp azért, hogy azokat kifejtsem számotokra, hogy még tökéletesebbek legyenek.

Ahogy, ha figyelitek a tanításokat, most, ha csak ennek az esztendőnek tanítását veszed — először hónapról hónapra, most a bűnbánat időben hétről hétre —, hogy a tanítások nem ismeretlenek előttetek, mert a tanításokat már más esztendőkben, bűnbánat-időkben megadtam számotokra. És akkor is így könyveltétek el, hogy „csodálatos ez a tanítás, mert meg tudom érteni könnyedén most, hogy ez az Evangélium-tanítás valójában mit rejt, és mit sugall és mond számomra”, és számotokra.

De mikor már egy tanítást többször veszünk elő, és még mindig Én, Jézus Krisztus Uratok a törvényben vagyok jelen, és a törvényt tökéletesítem, más szavakkal adom, ezt nem úgy kell értelmezni, hogy talán elvettem belőle egy betűt vagy egy vesszőt. Én inkább a tökéletességében kibővítettem számotokra a felismeréshez, az elfogadáshoz, az eggyé váláshoz. Mert ha ezeket így meg tudod érteni, és e szerint éled életed, és e szerint adod a tanítást, és e szerint szereted testvéreidet. és e szerint fogjátok meg egymás kezeit, és haladtok az élet útpályáján, akkor, ha majd eljön az idő, nagyokká váltok Atyám Országában.

De ha valamit elvettek, mert az ítélet, a harag, a gyűlölet erre vezérelt benneteket, hogy: „Ez így nem jó. Ezt meg kell változtatni. Ezt nem akarom elfogadni. Ez nem kedves előttem. Én nem e szerint szeretnék élni.” — És megpróbálnak benneteket így tanítani, és e szerint nevelni és vezetni.

Mindazok, akik ezt így cselekszik, nagyon-nagyon kicsik lesznek Atyám Országában.

De hogy ez ne így legyen, ezért van számotokra jelen a tanítás a megtapasztalásában. A tanítás mindahhoz, hogy milyen testvér legyél a földi élet emberében, ennek az országnak egy gyermeke. Mert Édesanyámban ti mind gyermekei vagytok.

És ha nem tudsz hinni elsőként önmagadban, akkor hogy akarsz hinni másban?

Ha nem tudsz te példát mutatni, akkor hogyan várod el mástól?

Ha nem tudsz imádkozni nyitottan, őszintén és szeretettel, akkor hogyan akarsz imádkozni másokért?

Ha nem tudsz megbocsátani elsőként önmagadnak, akkor hogyan akarsz megbocsátani másoknak?

Ha nem tudsz szeretni, mert nem tudod saját magadat szeretni, akkor hogyan akarsz szeretni másokat? Hogyan legyen tökéletes benned az irgalmasság szeretete?

És ha még saját magadat is időnként megítéled, és a megítélést úgy kell értékelni, érzékelni, hogy nem vagy kibékülve önmagaddal, s ez által megítélsz másokat. És mikor szembetalálod önmagad netán azzal az ítélettel, amely tőled származik, és éppen feléd megy vissza, akkor talán haragossá és gyűlöletté válsz. És akkor rádöbbensz, hogy nem találod helyed ebben a világban vagy ebben az országban.

Hányan és hányan zúgolódtok. Hányan és hányan ítélkeztek. Hányan és hányan azt mondjátok, hogy nem jó. És akik ezt teszik, olyanok, mint a farizeusok, olyanok, mint az írástudók. Ha nekik nem jó, és nem fogadják el, akkor másnak se legyen jó.

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok itt, ebben az országban, ahol jelen vagyok, ahol Édesanyám a Királynő, ahol jelen számotokra a tanítás — hogyan indul el az irgalmasság szeretete a megbocsátó kegyelem révén?

Hogyan fogadod el felebarátodat, testvéredet?

Hogyan szereted ellenségedet?

És hogyan nem akarsz élni a gyűlölet, irigység, kapzsiság, indulat részében?

Mert ilyenkor nézz önmagadba, és nézz Édesanyámra, és nézz Reám, Jézus Krisztus Uradra, aki a példában a tanítást megadja számodra és számotokra.

És próbáljatok szeretettel összekovácsolódni, és így élni.

Mert ha ítélkeztek, gyűlölködtök, haragszotok, szemben álltok, mondhatom azt, mint a farizeusok, mikor kitaszítani akarnak valakit, akkor hogy várjátok, hogy Édesanyám, a Királynő és Én, Jézus Krisztus Uratok e jelen tanítása által segítséget nyújtsak számotokra, ha ti nem ismeritek önmagatokat, értékeiteket, a szeretet kegyelmének ajándékát?

Mert akik oly haragosak, indulatosak vagytok néha itt ezen a helyen is, azoknak a jelenben boldogan lehetne mondani:

Menj oda, és mutass példát! Mert te írástudó vagy. A másik talán farizeus, és ti majd megmutatjátok, hogy mi jó nektek, és hogyan kellene élni és cselekedni.

De ha még nem tudtok önmagatokból szeretettel, örömmel, békével, türelemmel, megbocsátással, a kegyelemmel elindulni, addig ennek a mai tanításnak is jelen van minden betűje a tökéletességben; de hogy megérinti-e szíveteket a felismeréshez, ez rajtatok múlik a cselekvésben.

Ennek reményében árasztom felétek áldásomat kiválasztott Mária testvér által, hogy a mai nap tanítása mutassa meg e bűnbánatban, hogy: „Hogyan, miképpen szeretnék szeretettel és örömmel élni. És elfogadni felebarátomat. Elfogadni saját falum kiválasztottját. Elfogadni általa kapott tanításokat. Mérlegelni. Mert a tanítás, az a tökéletes törvény által árad felém. És ha mind elfogadom, és a szerint tanítok és szólok másokhoz, idővel, ez által, majd naggyá válok Atyám Országában.”

És így áradjon reátok e Fény-áldás, a tökéletességhez, hogy az irgalmasság szeretete megmutassa mindazt, amit már a bűnbánatban e tanítás által felétek árasztottam.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, fénye áradjon reátok, és mutassa meg számotokra továbbra is a meghívott utat, amelyen elindultál a meghívásban, hogy haladhassál, és „a tanításokat felismerve, elfogadva tökéletessé tegyem szívem szeretetének jelenlétével”.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

JÉZUS URUNK RENDKÍVÜLI TANÍTÁSA

A SÜKÖSDI SZERETETKÖZÖSSÉGHEZ

ÉS A MAGYARSÁGHOZ

Nem szoktam számotokra a tanítást belevenni az országotok jelenlétéhez és helyzetéhez. Ezek általában mindig a magyarság ünnepéhez szoktak kapcsolódni. De mivel ma olyan tanítást árasztottam felétek Szívem szeretetével, hogy ne legyen már bennetek ez a mérhetetlen nagy harag, gyűlölet, indulat, kapzsiság, féltékenység, mert ha ezeket engeditek, hogy jobban és jobban elhatalmasodjon bennetek és rajtatok, mivé váltok?

Hisz hányan és hányan csak úgy próbálják élni az életüket, hogy „Nekem legyen jó. Mit törődöm én a szomszédommal, felebarátommal vagy családtagommal?”

Akkor hogyan éled és értékeled a tanítás szavait a törvény tökéletességében?

Hisz a bűnbánati idő, megfigyelhettétek, másképp van jelen számotokra a tanításban. Másképp van jelen számotokra a fájdalom-szenvedés Golgota átélésében. És másképpen van jelen számotokra a kegyelmek ajándékában, hogy ki hogyan és miképpen részesül a kegyelem, ajándék elfogadásával, hogy elfogadja-e, értékeli-e és eggyé válik vele. Mert az elfogadás a tanításban, ha tanúságtételhez hívlak. Elfogadás a tanításban, ha éppen egy látást vagy egy hallást tapasztalsz meg. Elfogadás a tanításban, ha érzékelsz valamit a fájdalomból a felismerésben; ha elfogadsz, és érzékeled a meghívást bármely szolgálathoz a szolgálat tételében.

Ezek mind-mind másképp ábrázolják számotokra e bűnbánat elkezdését a mindennapokban, a mindennapokhoz, amely előtt álltok.

Fontos, hogy érezd a felismerést a szeretethez, az örömhöz, a békéhez. És ha megnyitod szívedet e kegyelmi ajándékokhoz, és befogadod, és eggyé válsz vele, akkor nem a harag, a gyűlölet, a kapzsiság, a féltékenység, az indulat fog vezérelni, hanem érzed a különbséget, hogy mennyivel más, ha a szeretet örömében, megtapasztalása révén éled az életed; a mindennapokban és a reményben bízol a Királynő jelenlétének segítségében, aki soha nem hagy el, aki soha nem fordít hátat, aki soha nem haragszik, nem gyűlölködik, aki mindig jelen van, és elfogadja mindazt, amivel a gyermekek a nemzet által e Királynőhöz fordulnak, ha szükség van a segítségre, a megtapasztalásra.

---

 

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat ötödik Golgotáján, amikor a tanítást a mai napon kiemelve arról szólt felétek, hogy az Emberfia, akit az Atya küldött, szabaddá tesz mindazokat, akik „elfogadjuk a tanítását, és tanítványaivá szeretnénk válni, és hiszünk az igazságban, mert az igazságosság szabaddá tehet bennünket”.1

Ezt a tanítást adta a benne hívő zsidók részére. De akik meglepődtek először ezeken a szavakon, majdan tiltakoztak, hogy ők, mivel Ábrahám utódai, ezért senkinek sem szolgálnak, mert ők nem ezért vannak jelen. De hogy a bűnt elfogadva és bűnben élve, az igazságosság részében, hogy elfogadja-e? Mert hogy Ábrahám leszármazottja? Erre nem gondolnak, és nem figyelnek. Bennük csak az van, amit az atyáiktól hallottak. Mert az atyáik ezt mondják részükre, hogy ők nem szolgálnak másoknak, és nem fogadják el mások tanítását, hogy tanítványokká váljanak.

Így a jelenben ma is meg lehet kérdezni a testvéreimtől, hogy ti elfogadjátok-e ezt a tanításomat, hogy Én a tanítást megadtam nektek? Most, ha csak a jelenben nézzük, hétről hétre, hogy ez által tanítványaim lehessetek. És ha tanítványaim vagytok, akkor felismeritek az igazságosságot, mert az igazságosság, az megszabadíthat benneteket, és szabaddá tehet. Mert akkor már nem a bűnben kell élned, mert a bűn jelen van, és sokan e bűnt úgy értékelik, hogy nem leszel magad hazája vagy háza — mindegy, hogy melyik szót használod — e bűnnek.

De az Emberfia, az megmarad mindörökké, mert szabaddá teheti mindazokat, akik elfogadják a tanítást, és a tanítás által tanítványokká szeretnének válni, és felismerik az igazságot az igazságosságban.

Ezért fontos, hogy értékeljed és érezzed most a jelenben, hogy a bűnbánat-időben mi is volt számotokra a tanítás, amely igazságos, hogy igazságossá váljon?

Hisz megkezdődik a bűnbánat-idő az irgalmassággal, mert a Mennyei Atya is irgalmas felétek.

A szeretet, mert a Mennyei Atya is szeret benneteket.

A megbocsátás, mert a Mennyei Atya és Én, Jézus Krisztus Uratok a szeretet által megbocsátást adtam nektek, s arra tanítalak benneteket, hogy a megbocsátás lévén hogyan és miképpen értékeljed és fogadjad el a mindennapokat.

Majdan haladva még a tanítással, hogy hogyan és miképpen kell felismerni a Prófétát. Mert a Próféta saját hazájában nem lehet Próféta. Nem fogadják el. Megvetik, még ha lehetne, üldöznék és kitaszítanák. De mivel ez nem történt meg teljes mértékében, ezért még mindig a megvetés jelen van számára.

Majdan a csodatétel jelei a tanításban, az igazságban jelen van számukra, ahogy számotokra is. Hisz hogyan is mondjuk a kenyérszaporítás után?

Hisz az öröm és boldogság, ez a csodálatos csoda!

— Mert éhesek voltunk, és enni kaptunk, de úgy, hogy mikor ránéztünk az ételre, elgondolkodtunk, hogyan történik ez meg, hogy mindenki ehet, s végül jól is lakhat, és még maradék is marad?

Ez a csoda a csodatételben.

Amikor ilyennek vannak tanúi, akkor örülnek, énekelnek, szinte királyként köszöntik a Mestert, a Názáretit. De ha valaki megítéli, megveti, még ha kitaszíthassa, akkor oly könnyen el tudják fogadni, és a szerint cselekedni.

A jelenben most ezt szintén ugyanúgy élitek meg. Mert ha kézen foghatom, ajándékot, kegyelmet, csodát, áldást árasztok felétek, akkor örültök, szinte úgy érzitek, hogy ez az öröm, amely átölel, ez az ajándék a kegyelmében, ami reátok áradt, mintha felemelne, és lebegnél, mintha elfelejtenéd, hogy valóban egy egyszerű ember vagy a földi életben, Isten gyermekében.

De amikor jön egy kis nehézség, egy kicsi megpróbáltatás, egy kicsi kitaszítottság, akkor már mindjárt gondolkodóba esve, hogy ez valójában miért is van jelen.

Ilyenkor már nem hiszitek el, hogy a tanítással, az igazsággal az igazságossága elevenedik meg előttetek, rajtatok és bennetek, hogy tanítványaimmá válhassatok e szeretet, kegyelem részében.

Ne akarjatok ti is olyanokká válni, mint a Bennem hívő zsidók, farizeusok vagy írástudók. Mert nem csak zsidók voltak, hanem voltak néhány farizeus, és néhány írástudó, aki elgondolkodott a tanítás szavain, a csoda megtapasztalásán, ami által, mert hívővé vált, és már a követés is megelevenedik rajta és benne. De amint Én, Jézus Krisztus Uratok a tanításban, a tanúságtételben, a megtapasztalásban, a felismerésben e tanítás igazságossága részében szólok, és nyújtom át részükre, „azon már el kell gondolkodni, azt már el kell hessegetni önmagunktól, ha lehet, tiltakozok, mert én, ki Ábrahám utódja vagyok és leszármazottja, én ugyan nem hódolok, és nem szolgálok senkinek, hisz mi nem azért vagyunk, hogy másoknak szolgáljunk, hogy én másoknak elfogadjam mindazt, amivel hozzám fordul, talán a tanítás részében.”

Igen, a jelenben is vagytok ilyenek. A jelenben is lehet tapasztalni ilyen testvéreket, akikre szintén lehetne mondani, ahogy most mondom: Bennem hívők vagytok, talán imádkozol, talán hiszel, de a hitben, ha valamit szolgálni és tenni kell, megtapasztalni, tanítvánnyá válni, ami már feladattal jár, „akkor már erre nincs szükségem, akkor már azt nem akarom elfogadni, akkor az ellen tiltakozom”.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok így szóltam e testvéreknek is, hisz azt mondottam:

— Igazatok van. Valóban ti Ábrahám leszármazottai vagytok. De mégis nem a szerint éltek és cselekedtek, hanem csak a szerint, amit hallotok, amit atyáitok hallottak, és ami megmaradt számotokra. Mert ha pedig a szerint élnétek és cselekednétek, ahogy Ábrahám tette, mert Ábrahám nem tört életemre. És ti pedig életemre törtök. Ti csak a szerint cselekszetek, amit atyáitok hallottak, és a hallás szerint megtapasztalva teszitek.

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok pont erre hívom fel testvéreimet, hogy hogyan él bennetek a hit. Hisz ha visszamegyünk a tanítások részében a múlt hetire, mi is volt múlt héten a tanítás? A béna, az nem vetette el önmaga hitét — az a hit jelen volt, és megmaradt benne még akkor is, ha néha a kétely erőt vett rajta, hisz: „Nincs emberem, ki engem a vízhez vigyen. De mivel nincs emberem, ezért itt, ahol nem akadozom, itt megmaradok a hitem reményében, és várakozok.”

És ekkor nem más, mind maga Jézus Krisztus, az Isteni Második Személy vagy az Emberfia, mindegy, hogyan nevezed, szólította meg e bénát.

És a tanítás így van jelen számára.

És a tanítást így adom nektek is hétről hétre a felismerésben és az elfogadásban. Mert ha ezt a tanítást elfogadod az igazságban, hogy igazságossá válhassál, és akkor valóban érzed az Emberfiának jelenlétét, aki szabaddá tehet.

Most a szabaddá tételt, a szabadságot nem kimondottan úgy kell értelmezni, hogy „én most itt jelen vagyok, és szabad vagyok”.

A szabadságot úgy kell értelmezni, hogy szabad vagy itt belül, szíveddel, lelkeddel. Szabad vagy, mert nem kötöd meg magadban a bűnt, hanem kiadod önmagadból, mert neked szükséged van a szabadságra, és ez a szabadság a tanítás szeretetét árasztja és tükrözi számotokra. És vágyakozol erre a szabadságra, ami által érzékelni tudod, hogy valójában mi van körülötted, hogyan és miképpen fogadod el, hogyan fogadod el ezt a szabadságot, és hogyan szeretnél vele élni e mindennapokban, e meghívott úton a küldetés, követés részében. Mert így akkor rádöbbensz arra e tanítás révén, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok nem magamtól jöttem, mert amit Én tanultam, és amit Én láttam, azt nem máshol, mint Atyámnál. És az az Atya küldött el Engem, akire azt mondták ők is, hogy „Ábrahám leszármazottai vagyunk, de egy Atyánk van, az Isten.”

De ha ismernék az Istent, Atyámat, akkor nem törnének Életemre, hanem elfogadnák a szabadságot, a szeretetet, a kegyelmet, a tanítást, ami által igazságossá válnak, ami által kiadják önmagukból a bűnt, és nem engedik, hogy benn maradhasson önmagukban, a házban. Mert az Emberfia örökké megmarad e tanítás által, hogy tanítást nyújthasson számotokra, és szabaddá tehessen benneteket.

Így lesz teljes számotokra a bűnbánat tanítása az elfogadás felismerésében, hogy: „Érzem a tanítás mondanivalóját. Érzem, hogy szükségem van a szabadságra, a felismerésben. Érzem, hogy én is Mennyei Atya gyermeke vagyok, mert egy Atyánk van, akit ismerek, akit elfogadok, aki által ki szeretném alakítani az életemet, akitől várhatom a segítséget, a kegyelmet, mert eljött az, akit az Atya küldött. Hisz nem Önmagától, hanem azért jött el közénk, mert az Atya küldte, hogy minket is taníthasson, hogy tanítványaivá válhassunk e igazság részében, az igazságosság megtapasztalásában. És ezáltal érezzük, hogy szabaddá válhattunk szívünkkel, lelkünkkel és egész lényünkkel. És így haladunk a bűnbánat tanításával a felismerésben, az elfogadásban és a megtapasztalásban, hogy valójában hogyan jön számunkra a bűnbánat hétről hétre e tanúságtételében, ami által én is változok, változtatok, ami által én is elgondolkodom, s ami által én is boldog vagyok, hogy ehhez az Isteni Második Személyhez, az Isten Fiához tartozhatom, akit az Ata küldött számomra, akit az Atya küldött számunkra a felismerésben és az elfogadásában. Mert így tudom értékelni a tanítás mondanivalóját hétről hétre.”

Hisz most nem minden tanítást emeltem ki számotokra, csak néhányat az elmúlt négy hétből. Hisz a négy hét tanítása, lényegében nyolc tanítás elevenedett meg számotokra, s ebből néhányat emeltem ki, ami által felismerheted, hogy valójában ki vagy, hogy valójában hogyan szeretnéd élni életed, és valójában hova tartozol, és valójában, hogy elfogadd mindazt, aki küldött Engem, akitől tanultam, és amit láttam. Mert ezt szeretném átadni mindazoknak, akik tanítványaimmá szeretnének válni a tanítás részében, a megtapasztalásban. És akkor valóban érzik, hogy szívükkel, lelkükkel szabaddá válhattak a mindennapokban, a mindennapokhoz e szeretet, kegyelem része által.

És érezd és értékeld mindazt, ami e bűnbánati időben hétről hétre összeköt a tanítással, hogy tanítvánnyá válva az igazságban az igazságosság felé, mert „így elnyerem szeretetemet, szabadságomat e öröm kegyelmének ajándéka részében”.

És most így érezd és fogadd el áldásomat, amellyel megajándékozlak ma benneteket, hisz ma Én, Jézus Krisztus Uratok jöttem el hozzátok, mert az Atya küldött e küldetés részében. Ahogy mondottam a tanításban, Én nem Magamtól jöttem, Én csak láttam, tanultam, megtapasztaltam, és az Atya, aki a ti Atyátok is, elküld, hogy e bűnbánatban árasszam felétek irgalmasságomat, szeretetemet, békémet, örömömet, megbocsátásomat, ami által el tudom fogadni felebarátaimat, testvéreimet, ami által tudom, hogy hogyan és miképpen kell élni, még akkor is, ha nem lehetek próféta saját hazámban e felismerés részében, de mégis tudok szólni mindazokhoz, akik hisznek és bíznak Bennem e felismerés részében, elfogadták tanításomat, és a tanítás a hit reményében megváltoztathat e felismerésben, és „ami által én is a tanítás igazságának igazságosságában szabaddá szeretnék válni, mert Te, Uram Jézusom ma azért jöttél, mert az Atya küldött felénk és hozzánk, hogy e áldás által szabaddá tegyél szívünkkel, lelkünkkel, egész lényünkkel e mindennapokban, a felismerésben, az elfogadásban, a küldetésben és a követés részében”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok és a mai nap tanítása tanúságtételében, a bizonyságban, hogy szabaddá válhassatok szívetekkel és lelketekkel e felismerés részében a küldetés követésében, hogy valóban testvéreimmé váltok e tanítás tanítványaiban, a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!