Kategória archív: A 2009. évi bűnbánati idő tanításai

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat első Golgotáján.

S a Golgota tanítása (???1), amelyen részt vehettetek, hogy megértsd, elfogadd az Élő Evangéliumot, hisz a bűnbánat Golgotai tanítás azzal kezdődött, hogy a Lélek kivitt a pusztába 40 napra.2 Most a Lélek benneteket pedig meghív a bűnbánatra.

A puszta, amely körülvett, a böjt, az állatok, és végül az angyalok hódoltak, szolgáltak, körbejártak.

Felétek a meghívás a bűnbánatra a Lélek által, hogy ti a bűnbánat kezdésénél hogyan élitek meg a Lélek hívását, a Lélek vezetését, a Lélek segítségét. Azt a segítséget, ami által éled a mindennapjaidat.

A jelenben ti is érzitek, hogy az angyalok nektek is szolgálhatnak, ha szükségetek van reája. De hogy tudjanak szolgálni, ahhoz hitre van szükségetek. Arra a hitre, amely megmutassa számotokra, hogy milyen, ha a Lélek meghív benneteket. És akkor ez a hit tud vezetni. S akkor értitek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, mikor elindultam Galileába, hogy hirdessem az Evangéliumot, s ez által az Isten Országát.3 Most a jelenben már nem azt mondom, hirdetem az Evangéliumot, mert már a tanítások révén az Élő Evangélium a nyitottságban, a kegyelemben és a szeretetben bennetek kell, hogy legyen. Hisz már oly sok tanítást adtam számotokra, hogy már az Evangélium a Lélek meghívásával segítséget tud nyújtani, és működni rajtatok és bennetek.

És másképp érzitek és értékelitek, hogyan is van jelen az Isten Országa ma is köztetek, hogyan működhet rajtatok és bennetek az Isten Országa.

Ez szintén a Lélek szabad akarat megmutatása számotokra a működéshez.

De a mai nap a bűnbánat megkezdésében a Golgotai fájdalom átéléséhez ki kell emelnem egy Evangélium-részletet, amelyről így szólt4:

— Ti miért nem böjtöltök, ahogy János tanítványai tették? És a Te tanítványaid nem böjtölnek.

— A násznép boldogan él, örvendezik, és nem böjtöl, mert ott a Vőlegény. Ha majd nem lesz ott a Vőlegény, akkor majd böjtölni fog.

És ehhez fontos a szabad akarat, cselekvés kegyelmének jelenléte. S akkor mit mondott számotokra pásztor testvérem?

Hogy a Lélek, a szabad akarat megadja, hogy hogyan működjünk, s mit fogadunk el, értékelünk a szabad akarat-, cselekvéssel.

De Én, Jézus Krisztus Uratok egy korábbi tanításban mit mondottam számotokra?

Milyen jó, hogy nem a papjaimra és a pásztoraimra van bízva, hogy hogyan működik a Szentlélek! Mert ha rájuk volna bízva, akkor néha megtiltanák Neki — a Szentléleknek! —, hogy hogy’ működjön!

Ezen el kell ám gondolkodnotok, hogy megérthessétek a mai tanításban, hogy fontos, hogy az Evangélium, a hirdetése, hogy higgyetek, mert elközelgett Isten Országa.

A mai tanítás az Evangéliumból, a jelenben most ezt úgy kell értékelni:

Higgyetek, mert bennetek él az Élő Evangélium a tanításban.

S a szabad akarat mit ad számtokra e kegyelemben és e szeretetben?

És hogy várja, hogy érezd, értékeld és becsüld az Élő Evangélium tanítását?

Mert ez az Élő Evangélium-tanításban vezethet el benneteket is, ahogy tanítványaimat a Hegyi beszédhez. És a Hegyi beszédben így szóltam tanítványaimhoz5:

— Ti ne úgy imádkozzatok, ahogy a pogányok, ahogy a különösek (???6) vagy az írástudók. Sorolhatom, akik sokat beszélnek, mert ezzel azt hiszik, hogy most Mennyei Atya biztos, figyel, és meghallgatja őket.

És azt mondottam tanítványaimnak:

— Ti ne kövessétek őket. Ti úgy imádkozzatok, hogy mielőtt még felajánlanátok kéréseteket, az Atya már tudja, hogy mire van szükségetek. Ti így imádkozzatok, ahogy mondottam: Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy! Szent legyen a Te Neved. Jöjjön el a Te Országod. Legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy itt lent, a Földön is.

Úgy-e, mennyivel szebb, ha érted az imának a lényegét? Ha érted az imának a mondanivalóját? Ha tudod, hogy ez által a Mennyei Atya szeret, és meg tud bocsájtani?

De ahhoz, hogy a Mennyei Atya megbocsásson számotokra, elsőként nektek is meg kell bocsájtani mindazoknak, akik ellenetek vétenek.

És hogy ezt meg tudjátok tenni, értékelni és szeretni az Élő Evangélium és az Élő Szentlélek kegyelmének működésével, akkor a Mennyei Atya is megbocsájt tinéktek. S akkor már nincs szükségetek, hogy milyen csodajelet láttok. Akkor ti már talán nem úgy jöttök erre a helyre, hogy: „Csodajelet akarunk!” — ahogy Körém sereglettek az emberek a sokaságában, és szinte könyörögtek a csoda jelében.7

De erre az a válasz, hogy a csoda jele többször és többször jelen van a tanításban és a megtapasztalásban.8

De a csodajel hogy van jelen a szívetekben és a lelketekben?

Hogyan nyissátok meg?

Hogyan készültök fel?

És hogyan indultok el a változás útján a megkezdett bűnbánat-időben?

Hogyan fontos értékelni a tanítást, amely megérinti szíveteket.

„És ez által tudok imádkozni, felajánlani, kérni, elhelyezni és hálát adni.”

Nem mindegy, hogy hogyan élitek a mindennapjaitokat. Nem mindegy, hogy néha el kell gondolkodnotok önmagatokban, hogy: „Igen, Uram, elfogadtam az Élő Szentlelket. Elfogadtam az Élő Evangéliumot. Tudom, hogy ez által mit nyerek, és mit kapok, és hogyan élem az életem, hogy Neked, Mennyei Atya, Jézus Krisztus Urunk, kedve teljék e testvér szívével, lelkével együtt élni.”

S akkor jönnek a megpróbáltatás jelei. Ezeket is a csodajelbe lehet hasonlítani. És hogyan fogadod el a megpróbáltatás jeleit? Elgondolkozol-e rajta, hogy néha talán meg kell állni a testtel és a lélekkel? és a szívvel önmagunkba nézni, elgondolkodni, hogy: „Igen, minden így jó, ahogy élem az életem, vagy talán vannak apró jelek, talán a figyelmeztetésben, talán az elmélyedésben, talán a gondolatokban, ami által el kell indulni a változás útján. És talán figyelni a Lélek vezetésére. Mert ha én szabad akarat-, cselekvésem révén megengedem, hogy ez az Élő Szentlélek, amely bennem van, arra hagyatkozva Ő vezessen, akkor talán segít kivezetni a megpróbáltatás-pillanatokban a nehéz helyzetekből, amely körülvesz.”

Ami által sokan néha úgy érzitek, hogy „nincs tovább, nem tudom, mitévő legyek, hogyan éljem az életem”.

Én, Jézus Krisztus Uratok, mikor a Lélekre hagyatkozva kimentem a pusztába, étlen és szomjan, és körülvettek az állatok, nem kételkedtem Atyám jelenlétében és Atyám szeretetében, hanem bíztam és elfogadtam mindazt, amit a Lélek nyújtott. És a mai, jelen tanításban is ezt adom számotokra, hogy a Lélek, amely Élő Szentlélekké vált már bennetek, néha engedjétek szabadjára. Néha hagyatkozzatok Reája. De nyitottan, őszintén és szeretettel, hogy vezessen, világosítsa meg számotokra az utat. Segít kiemelni a nehéz pillanatok révén, mint ahogy Én mondottam a múlt Golgotában, hogy megfogom kezed, és felemellek. Mert ha oly (???9) a hit bennetek, hogy hiszed, hogy megfoghatom a kezed, és felemellek, ha hiszed, hogy az Élő Szentlélek, akire ráhagyatkozol, kimozdít benneteket a bűnbánat megkezdésében, hogy elinduljatok a változás útján, és a Fény Világosságában haladni, e bűnbánatban is, akkor tudod értékelni a kegyelmet és az ajándékot, amelynek részesei lehettetek. Hisz felkészítve a bűnbánatra, felkészítve, hogy: „A szeretet, a kegyelem, az Élő Szentlélek világosítsa meg számunkra a bűnbánatban is az utat, hogy a változás útján elinduljak és haladjak. És akkor tudom, hogy a Lélek mit nyújt számunkra a tanításában. Mily fontos, hogy hogyan adom át a szívből az imámat, hogyan imádkozom, és az imának mi a mondanivalója, és a mondanivaló mit nyújt számunkra. És hogyan vannak jelen a csodajelek most a jelen életemben, és mit tükröznek számunkra. Mert mi nem akarunk a gonosz nemzethez és nemzedékhez tartozni. Mi próbáljunk olyanokká válni, mint a niniveiek, akik figyeltek a próféta szavára, és elindultak a változás útján.”

Hogy ez által megváltozzon nem csak saját életük, akik figyeltek és hallgattak a próféta szavára, hanem ez által egész városuk.

Mert ti most a jelenben hányszor mondjátok: „Mily nehéz az élet! Mi jöhet még? Hogyan lehet ezt elfogadni?”

És Én most itt kérdezem tőletek — a választ ismét majd ti adjátok, nyitott lesz a kérdés:

És ti hogy hallgattok Jézus Krisztus szavára a Prófétában?

Hogyan figyeltek az apró jelekre a csodatételben?

Hogyan imádkoztok a hit bizalmában és szeretetében?

És hogyan hagyjátok, hogy a Lélek az Élő Szentlélekben működjön rajtatok és bennetek?

Most nyitott a kérdés.

És a nyitottságban így adom áldásomat a bűnbánat első Golgotája tanításában, és várom a nyitott lélek és szív szeretetével, hogy mi lesz bennetek itt a válasz. És ha a választ megértitek, akkor talán el is tudtok indulni a változás útján. És a változásban felkészülten el tudjátok fogadni kiválasztott Mária szolga-testvérem által áldásomat e megkezdett bűnbánat Golgotáján.

Az Atya, a Fiú, a Szentlélek.

E Szentlélek már az Élő Szentlélekben van jelen az Élő Evangélium tanításában, és a bűnbánat első tanítását adtam számotokra a felismeréshez, az elfogadáshoz, a nyitottsághoz, és a nyitottságban majd a lélek és a szív, ha megteremti a megfelelő választ önmagatok számára, akkor már a felismerésben el tudsz indulni a változás útján.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

MÁRIA IMÁJA

 Uram, Jézusom, Hozzád fordulok én, a kiválasztott Mária testvéred, hogy felkészítettél és megerősítettél, hisz láttad bennem a félelmet a Golgotához. Hisz nem tudom, miért éreztem úgy a félelmet a szívemben és a lelkemben. Hisz tudom az elmúlt Golgoták révén, hogy mi vár reám. De köszönöm és hálát adok, hogy nem hagytál magamra. Köszönöm, hogy láttad mindazt, ami zajlik bennem, és kiemeltél, hogy túllépjek rajta, hogy ne azzal foglalkozzam, ami reám vár, és hogy lesz-e erőm mindezt elfogadni.

Köszönöm, hogy Fényed sugarával átöleltél és megerősítettél. Így már a félelem, mire már elindultam a Golgotára, már csak egy kis szikrája maradt meg bennem. De mikor Eléd térdeltem, Te ezt is eltávolítottad. Így megerősítve, hogy készen álljak hétről hétre a fájdalom, szenvedés útjára.

S akkor boldogan mehetek Eléd, és boldogan vihetem testvéreimet, kik bizalmukkal megtisztelnek, hogy elhelyezhessem kérésüket.

Így működhet rajtam és bennem az Élő Szentlélek a szeretet kegyelme révén.

Fogadd el könnyeimet, amelyeket néha Eléd tárok. De tudom, hogy letörölöd arcomról, és megerősítesz, hogy ismét önmagam lehessek, ismét Rád figyeljek, és Veled együtt haladjak az elfogadott úton.

Köszönöm, hogy meghívtad testvéreimet, kik elkísérnek, hogy szabaddá teszik e hetüket.

Köszönöm a segítőimet, bástyáimat10, családomat.

Adj erőt e hetekben, hogy helyt tudjak állni mindenben11, ami reám vár, hogy a Te szereteted ragyogjon rajtam és bennem, és vezessen a kegyelmed.

Így köszönöm meg, hogy felkészítettél e bűnbánat-időre. Hisz nem tudom, hogy teljesen olyan-e12 lesz, mint az elmúlt esztendőben, de bízom és reménykedem, hogy most is velem leszel.

Dicsőség, áldassék a Te Szent Neved, Drága, Jó Jézusom!

Édesanya, Te is állj mellettem, és segíts nekem.

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a mai napon, kik a bűnbánat harmadik Golgotai átélésen eggyé váltatok a szeretet és a kegyelem, a felismerés révén, ismeritek egymást, és elfogadni egymást. Hisz a tanításom lényegében ezt nyújtottam már számotokra.

A harmadik bűnbánat-golgota, az ismét folytatódik az előtte lévőkhöz. Hisz kimegyünk a pusztába, mert a Lélek kivitt. De onnan be is kell jönni, s azután hirdetni Isten Evangéliumát, Isten Országát, azt az Országot, amely már jelen van, a Hegyi beszéd tanításait, hogy hogyan is kell imádkozni a Mi Atyánkhoz a Mennyei Atyában, hogyan szólítsuk meg az Atyát, mert egy a ti Atyátok a Mennyekben. S egy a ti Mesteretek és Tanítótok — Testvér, a Krisztus.

És folytatódva a mai nap tanítását, hogy Jeruzsálemben közeledvén a Húsvét ünnepe, amelyen mi is részt veszünk. Örülünk ennek az ünnepnek. Örülünk, hogy mi is részesei lehetünk. De ez az ünnep nem teljesen azt mutatja és tükrözi számunkra, amire készültünk, hisz ebben az ünnepben, ebben a jelenlétben, amely előtt álltatok és állunk, jelen van Atyám Háza, s Atyám Háza mit nyújt számotokra, és mit vár tőletek. Hisz Atyám Háza most is jelen van részetekre a mindennapi életben. De Atyám Házát most a jelenben megpróbáljátok valóban az imádságnak elfogadni és részesíteni. A múltban pedig szinte vásárcsarnokká alakították ki, mert úgy érezték:

— Sokan jöttek az ünnepre, hát nem baj, az imádság helyett egy vásárcsarnokot alakítunk ki.

Fontos, hogy érezzék, hogy: „Meghívást kaptunk az ünnephez. Mi az ünnepre eljöttünk, hogy részt vegyünk. De hogyan vegyünk részt, és mit nyújt számunkra ez az ünnep?” — ez már nem a fontosságát tükrözte számotokra, hanem a fontosságában a vásárcsarnok, amely kialakult.1

Ez van a tanításban.

„És mi van a jelenben, amely jelenben hogyan értékelem Atyám Házát, amelybe betérek? Észreveszem-e, hogy Atyám Házában ki van még jelen? Ki tárja ölelésre Karjait, és várja az Ő testvéreit?”

Én, Jézus Krisztus Uratok.

De hányszor és hányszor Atyám Házában szinte rideggé válik a jelenlét. Nem lehet érezni a szeretetet, a szeretetnek különleges részeit. Ha csak sorolom, hogy van az irgalmasság-szeretet, van a feltétel nélküli szeretet, jelen van a kegyelem a szeretetben.

Úgy-e, emlékeztek?

Ezek már mind-mind a tanítások révén jelen voltak, és jelen lehetnek számotokra. Ezért hát Atyám Háza, ez néha a ridegségét tükrözi, nem pedig a szeretetét.

Ez néha múlik azon a pásztoron, aki Atyám Házában pásztor. És hogyan van jelen? Hogyan készíti fel Atyám Házát a szeretet befogadásában? Hogy: „Igen, én mint pásztor itt vagyok, és várom az én nyájamat.” De „én mint pásztor” és a nyáj, akik „jövünk, mert jelen van Jézus Krisztus Urunk, mert ez itt Mennyei Atya Háza”. Nem mindegy, hogy hogyan fogadjuk és értékeljük ezt a kegyelmet s ezt a szeretetet s ezt a tanításokat, amely Élő Evangélium-részén szól hozzátok.

Mert ha nincs jelen a szeretet, nincs jelen az Élő Evangélium a tanításban és a hirdetésben, akkor hogyan legyen jelen Atyám Háza a szeretetében? Az már nem tud (???2) a szeretetében jelen lenni, hanem a ridegségében. S a ridegségből könnyen át lehet alakítani vásárcsarnokká. Mert: „Nem baj, hogy hogyan vagyunk jelen, csak legyünk bent sokan!”

Hogy ez az imádságnak a helye?

A szeretetnek?

A kegyelemnek?

Az irgalmasságnak?

Azokat át lehet lépni.

Hányan és hányan néha így gondolkodnak, amikor — a ti szavatokat használva, hogy: „Talán néha részt kellene venni Atyám Házában, a templomban a szentmise-áldozaton, a szentmise-bemutatáson, hogy a szentmise értékét, titkát, kegyelmét és ajándékát felismerjem, megértsem, elfogadjam és eggyé váljak vele. Mert ha ezek mind-mind így vannak jelen, akkor meg tudom érteni, hogy miért fontos Atyám Háza, ami az imádságnak épült.”

Akkor számotokra nem az a legfontosabb a tanításban, hogy ilyen példát mutatni felétek, és azt mondani:

— Bontsátok le e templomot, s Én három nap alatt felépítem.

Mert ha már ti elfogadtátok az Élő Evangélium-tanítást, és vele együtt éltek, és már szívetekben van az irgalmasság, a feltétel, a kegyelem szeretete, amely megmutassa számotokra az utat, akkor számotokra nem ismeretlen, tanítványaim számára, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok nem kimondottan a templom kövezetéről beszéltem az elbontásában, hisz ők a kőről beszéltek, ami alapján felépült, és ahol még az építők is némely követ elvetik, amely szegletkővé válik a csodatételben és a jelben.

Én, Jézus Krisztus Uratok saját Testem templomáról beszéltem, amit a tanítványaim is felismertek a tanításból, hogy az Emberfia meghal, és feltámad a halottak közül.

Úgy-e, ismerős?

És ez is jelen volt már most a tanításban számotokra a bűnbánat-időben.

Ezért kell felismerni, értékelni, elfogadni, hogy a tanítás mit nyújt számotokra.

De menjünk tovább.

Most emeljem ki számotokra kiválasztott Mária testvér-szolgámat?

Senki sem lehet próféta a saját hazájában, falujában, városában — mindegy, hogy mit sorolok fel.3

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok sem voltam kedves Názáretben. Bementem a názáreti zsinagógában, tanítottam ott, nem csak a tanítványaimat, hanem a jelenlévőket. De nem tudták felismerni és elfogadni. Hisz azt mondottam számukra:

— Bizony, mondom nektek, hogy sok ember élt Izraelben, Illés idejében, és özvegyek, amikor három év é hat hónapra bezárult az Ég, éhínség pusztított. De mégiscsak annak az egy özvegyasszonynak volt meghívása. És a leprás, sok beteg közül is, csak annak az egynek, nem annak, aki megtisztult és meggyógyult.

Én a tanítást adtam számukra, amely jelen volt a tanításokban. Ha figyelték volna, és elfogadták volna.

De ők nem! Ők felugráltak, és kitaszítottak. És senki sem próféta a saját hazájában.

Ha tehették volna, le is taszítottak volna a szakadékba. De a szakadék szélén Én rájuk tekintve elmentem, és elhagytam őket, hogy érezzék, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok tovább tudok lépni mindazon, amit ők mondtak, cselekedtek, vagy éppen cselekedni szerettek volna. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok nem Önmagamról beszéltem, hanem a tanításról és a prófétákról. Hisz Illés is próféta volt, és mellette sok próféta volt számukra, akik által a tanítás az Írás révén megmaradt. De hogy arról beszélni, és a beszédben pont kiemelni, hogy egy özvegyasszonynak is meghívás jelentkezik, vagy a sok leprás közül is egy leprás, aki meghívást, a megtisztulásában és a gyógyulásában, része lehet.

Így van jelen most a jelenben, hogy ti is kaphattok meghívásokat. Hisz ti is most sokan éltek e jelenben. Ha csak nézzük ezt a sükösdi részt, ahogy már mondottam az elmúlt idők folyamán, a sükösdi Egyházban, most ti is ennek tanúi vagytok, és ti is megkaptátok a meghívást. De a meghívással hogyan éltek és értékeltek, s az Írás szerint mi marad meg, ahogy akkor megmaradt az Írás, ahogy most szolgámat sem fogadják el saját hazájában, ahogy Engem sem, Jézus Krisztus Uratokat. De szolgám is megtanult, ha nem is megy el, mint Én, ahogy elhaladtam, és ott hagytam őket, elmentem, ő megtanult továbblépni és haladni ezen az úton, amelyre meghívott lett. A meghívást elfogadta. És a meghívással ti is meghívottak lettetek, és a meghívásban ti is haladtok az úton.

De folytatódik a mai nap tanításom a Hegyi beszéd révén, ahogy tanítványaimnak, úgy nektek is, hogy nem azért vagyok jelen, s nem azért jöttem, hogy a törvényt eltöröljem, hanem azért, hogy tökéletesebbé tegyem.4 És a tökéletesség részében azt kell értelmezni, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok is most úgy adom számotokra a tanítást, hogy nem elhagyok belőle, hanem inkább próbálom átadni számotokra a ti nyelvetek és a ti megértésetek révén. De nem hagyunk ebből le sem egy i betűt, sem egy vesszőt, hanem hogy értelmes legyen számotokra a tanítás a megbecsülés és a felismerés részében. Mert aki így tanít benneteket, az érthetővé válik a tanításban. „És akkor a törvényt is megtartjuk, és a törvénnyel együtt élünk és haladunk a mindennapi életünk révén. Mert mi azok közé szeretnénk tartozni, akik megtartjuk a törvényt, nem baj, ha kicsiknek neveznek bennünket itt, ezen a helyen, de eljön az idő, amikor a Mennyek Országában nagyobbakká válunk.”

Mert akik most nagyobbnak tartsák magukat, és nem teljesen tartsák meg a törvényt, néha kiforgassák a saját maguk megbecsülésére, hasznukra a haladásuk révén, eljön az idő, amikor majd a nagyokból kicsik lesznek a Mennyek Országában. Most nem mondok se neveket, hogy kiket lehetne behatárolni, hogy kik azok, akik ismerik ugyan a törvényt, de nem teljesen a megtartásában törekszenek. A megtartást inkább a saját maguk hasznára próbálják alkalmazni, értékelni. De ha nem önmagukról van szó, a másik testvér felé pedig azt mondják: „Légy engedelmes, mert ha engedelmes vagy, akkor haladhatsz ezen az úton.”

De az engedelmesség csak egy része e törvénynek. És a törvénynek vannak több részei, ami révén nekik is figyelni kellene, és nekik is engedelmeskedni kellene, gyakorolni. Hisz azt mondják az esküjük révén, elhelyezkedve, hogy:

„Igen, elfogadom, hogy hű pásztor leszek.

Elfogadom, hogy elfogadom a testvéreket, és Hozzád vezetem.

Elfogadom, hogy a törvény szerint tanítom őket.

Elfogadom, hogy a szeretetemmel segítem őket.

Elfogadom, hogy a tanítást megtartva a törvény szerint.

Elfogadom, hogy hű pásztor leszek.”

Hisz csak néhányat emelek ki e fogadalomtételből, ami fontos a törvényhez.

De ez nem csak addig kell, hogy jelen legyen számukra, amíg ezt elmondják, amíg azt mondják, hogy: „Esküt teszem.” Amíg azt mondom, hogy: „Ígérem.”

És amint elindul a mindennapi élet a Föld útpályáján, már „a törvény alkalmazása könnyű, saját magamévá tenni és így haladni”.

És most nagynak érezzük magunkat!

De a nagyságunk nem lesz mindig felhőtlen, mert itt lent a Földön talán nagyok vagyunk, de ha el kell mennünk a Mennyek Országába, teljesen kicsivé válunk, oly kicsivé, hogy alig ismernek talán fel bennünket. És akik kicsik lettünk itt a Földön a megfogadott törvény tanításában, minket pedig felemelnek, és naggyá válunk a Mennyek Országában.

Fontos, hogy megbecsüljük, érezzük, értékeljük a bűnbánat egymásra épülő tanítását, amivel most a jelenben élünk. De a jelent a múltból vesszük, mert a múlt tanítása épp úgy értékes é fontos most a jelenben, hogy testvéreim, kik elfogadtátok a felismerés révén a hívó szót a meghívásban, és haladtok, és már bennetek él az Élő Evangélium, az Élő Szentlélek, amelyre hittel, szeretettel és bizalommal, ha hagyatkoztok, hogy így haladjatok e jelen mindennapi életében, az útpályáján, felismeritek és elfogadjátok, hogy a múlt tanítása hogyan tud beleilleszkedni a jelen tanításban a mindennapi élethez.

A mai tanításom így szólt most hozzátok a felismerésben, a küldetésben, a követésben, az elfogadásban, az értékelésben és a megbecsülés tiszteletében, hogy: „Igen, én is ilyen testvérré szeretnék válni, hogy felismerem, hogy az Atya Háza valóban az imádság háza, és ott jelen van a szeretet az irgalmasságban és a kegyelem feltétel nélküli részében. Elfogadom, hogy mi se lehetünk próféták saját hazánkban, de mégis megpróbálunk úgy élni, hogy a tanítás megmaradhasson, és bennünk legyen. És ez által figyelek a felismerésem részében a törvényre, amely megmarad, amíg az Ég el nem múlik.”

Hisz tudjuk, hogy az nem fog elmúlni, ezért hát a törvények is itt megmaradnak, amelyekből erőt merítve, felismerve, haladva a mindennapokban.

És most így áradjon áldásom a bűnbánat harmadik Golgota-átélésének tanítása részében kiválasztott Mária testvérem és szolgám által, hogy felismerjétek mindazt, amit a mai nap tanításában nyújtottam számotokra a mindennapokhoz.

Az Atya, Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, amely élővé vált már bennetek, világosítsa meg az utat a mindennapokhoz, a mindennapokban, hogy ez által felismerjétek és elfogadjátok a jelen tanításomat, ami által az irgalmasság, a kegyelem, a szeretetében tudtok élni és haladni a felismerés részében.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

 MÁRIA IMÁJA

 Mária:

 Elkísérünk Golgotára, Uram, Jézusom, szívünk szeretetével, a könnyeinket hátra hagyva, hisz a tanításoddal megerősítettél, mert a tanítást felismerve, elfogadva, így haladunk és kövessük e Golgotai utat, amely a szeretetében van jelen, és a szeretet révén haladunk rajta. És boldogan mondhassuk:

Ó, Uram, mi is itt vagyunk, az egyszerű testvérben, kik figyelünk Reád, hogy ne légy egyedül, mert elkísérünk Téged e Golgota-úton.

Köszönjük, hogy elfogadod e felajánlásunkat e tettek révén a cselekedetben, mert így ismertük fel, hogy e Te tanításod mit nyújt számunkra. És így a meghívást is különlegesnek tudjuk venni, és a meghívás révén már boldogan haladunk a kíséretben e Golgotán.

 Jelen lévő testvérek:

 Köszönjük, Uram, Jézusom!

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm a mai napon testvéreimet a bűnbánat ötödik Golgotáján.

A mai nap folytatva tanításomat az Élő Evangélium, az Élő Szentlélek által, hisz hétről hétre egymásra épülnek a Golgotai tanítások. Hisz a mai nap tanításom az volt felétek az Evangéliumból, hogy felzarándokoltak az ünnepre, hogy imádják és imádkozzanak az Istenhez, vagyis a Mennyei Atyához.1 Ott jelen voltak más nemzetiségűek, akik nem szégyellték odamenni, megkérdezni az egyik tanítványtól, hogy:

— Látni szeretnénk az Urat.

De ez a tanítvány teljesen egyedül nem merte eldönteni, hogy mi legyen reá a válasz. Ezért hát oda lépett másik tanítványhoz, Andráshoz és elmondja, hogy látni szeretnék az Urat. Ekkor ő úgy dönt, hogy oda mennek az ő Mesterükhöz, és szólnak Számára. Ekkor a Mester így szólott:

— Íme, eljött az óra.

Ekkor többen és többen felfigyeltek a Mesterre, hogy miért mondotta, eljött az óra?

De ekkor így szólt:

— Én nem ebből a világból való vagyok.2 Ti alulról valók vagytok, Én felülről való vagyok. Ezért hát Én, aki felülről jöttem, megláttam és tapasztaltam az Atyának az igazságosságát az irgalmasságban, és azt adom tovább nektek, azoknak, akik hisztek, akik követtek. Ezért hát így mondom: Én nem ebből a világból való vagyok, ahonnan ti. Ezért tudom mondani számotokra, hogy Én, aki felülről jöttem közétek, hogy átadjam nektek azt, amit láttam és megtapasztaltam. Ezért hát mondhatom azt, hogy ahova Én megyek, oda ti nem jöhettek. Ezért azt mondom: ti meghaltok bűneitekben.

Elgondolkodva, különösképpen az írástudók és a farizeusok:

— Csak nem akarja megölni Magát?!

Én így válaszolok felétek:

Aki szereti az életét, az hogy akarja megtalálni? De aki nem szereti, és gyűlöli azt, az megtalálja. Ezért hát mondhatom azt, hogy ha szolgám vagy, szolgálj Nekem, mert a szolga is ott van Mellettem. És az Atya, mivel szolgált, megdicsőíti a Fiút, és a Fiúval mindazt, akik jelen vannak és szolgálnak. Mert megkeresik azt az életet, amely Örök Életet ad számukra. Ezért mondhatom nektek a mai napon, hogy ti is keressétek az Örök Életet, amelyet még talán nem találtatok meg, amelyet talán még nem ismertek, de hát hallottátok a tanítást az Élő Evangélium részében, az Élő Szentlélek működése által, hogy fontos, hogy felismerjétek, hogy valójában ez a tanítás mit ad számotokra, hogy megkeressétek az Örök Életet, amely által ti is megdicsőülésben részesültök. Az Atyám számon tart majd benneteket ott, ahol majd el lesz készítve a hely. Ezért kell figyelni, értelmezni, hogy valójában mit jelent, hogy eljött az óra. És most már mondhatom, hogy Én nem ebből a világból való vagyok. Mondhatom, ti alulról valók vagytok, és Én, Jézus Krisztus Uratok felülről való vagyok. Ezért megadom nektek a felismerést, az elfogadást az Örök Élethez, az Örök Életben, mert a tanítás így szól hozzátok. Ahogy pásztor testvér3 is kiemeli számotokra, hogy egyre közelebb vagyunk már az ünnephez. Ezért az Evangélium-tanítás is a közelségében nyíltan szól hozzánk az ünnepről, az ünnep megtapasztalásáról. És e megtapasztalásában mit mond számotokra ez a felismerés és ez az elfogadás?

Hogy: „Hogyan értékeljem a felkészülésemet. Hogyan induljak el a változás útján. És hogy ha már elindultam, már tudom, mi a felkészülés, tudom, mi az Örök Élet, és tudom, hogyan imádkozom, hogyan ajánlom fel önmagam, hogyan adom át önmagamat, akkor már könnyebb a szolgálatot teljesíteni, a szolgálatban.”

Mert ahol Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok, ott van Mellettem a szolgám. Mert aki szolgált Nekem, az Mellettem helyet foglalhat. És a tanítás révén ti is helyet tudtok foglalni majd Mellettem az Örök Életben, hisz felismertétek, elfogadtátok, megkerestétek, és ezért szeretitek ezt az Örök Életet, nem csak saját életeteket. Mert aki saját életét szereti, elveszíti azt. És ti nem akarjátok elveszíteni. Ti inkább megkeresni szeretnétek ezt az Örök Életet. Mert ez az Örök Élet emel fel benneteket, hogy elfoglalhassátok a helyet ott, ahol Mellettem elkészítem a helyet számotokra. Mert akkor már az Élő Szentlélek vezetni tud benneteket, hisz nyitottan, őszintén Reá hagyatkoztok a kegyelem szeretete révén. S másképp tudtok haladni a mindennapok révén.

De folytatva a mai nap tanításomat, nem csak ezt adtam számotokra, hanem azt is, amikor azt mondottam:

Bizony, bizony, mondom nektek, ha a búzaszem nem esik a földbe, hogy el ne vesszen, semmivé válik, és egyedül marad. Ezért kell hát a földbe esnie, hogy megsemmisülve új életet hozzon. Mert ha megsemmisül, termést és gyümölcsöt hoz. A termés és a gyümölcs új életet jelent számotokra is a mindennapi életben. Ne akarjatok egyedül maradni a mindennapi élet-útpályátokon. Egy szem búzaszem sem tehet semmit, de amikor a földbe esik, elkezd puhulni, csírázni. Hisz az semmivé vált, ami a földbe esett. De hogy semmivé váljon, kipattant belőle a csíra, amely majd szárba szökkent. S ez által jön számotokra a termés a gyümölcsében.

És ha csak egy búzaszemet néztek, amely új életet hoz, és ha már nézitek, egy búzaszemből azt az egy csírát, azt az egy szárba szökkenést, azt az egy kalászt a kalászban, már a búzaszemeket, mely új életet hozott.

Ily fontos, hogy működjön bennetek is az új élet a kezdetben.

De ezt úgy is lehet értelmezni, e tanításomat, a semmivé válásával, az új élettel, hogy hogyan vagytok egyek a felismerésben, a szeretetben, az igazságosságban, az irgalmasságban. Hisz ezek voltak a hétről hétre való tanítások. Hogyan adod át önmagadat, hogyan ajánlod fel imádat, hogyan készülsz fel: „Uram, jöjj, mert szükségem van Reád. Megnyitom szívemet, megnyitom lelkemet.”

És hogyan fogadod el felebarátodat, testvéredet a felismerés révén. Mert ne akarjál egyedül, egy maradni, hanem legyetek, mint egy búzakalász, amelyet ha kibontotok, és ha kiszórjátok, lássátok, hogy nem egy, nem kettő, nem három szem elevenedett meg előttetek az új életben, az új termésben, az új testvér révén.

Fontos, hogy figyeljetek egymásra.

Fontos, hogy tudjátok szeretni egymást.

Fontos, hogy tudjatok árasztani szeretetet egymás felé a felismerésben.

És ha elfogadjátok már így egymást, akkor nincs félelem, nincs kétely, nincs szomorúság, nincs bánat, hanem megelevenedik előttetek e új élet révén a szeretetben az öröm, a boldogság, a szeretet, a béke, ami által felemel, erőt ad, ami által már értelme van annak az Örök Életnek, amit felismertetek és megkerestetek, mert ezzel az Örök Élettel akartok élni és haladni a mindennapok révén előre, közeledni ti is az ünnephez, hogy bennetek is lássam azt az örömet, azt a boldogságot, ahogy tanítványaimnak mondom:

— Holnap, ha felvirrad a nap, útra kelünk. A városba megyünk. Mi is ott leszünk az ünnepen!

De hogy oda érjünk az ünnephez, jönnek ezek a szakaszok, jönnek ezek a bűnbánati napok, jönnek a bűnbánati Golgoták, ami által adom számotokra a tanítást. E tanítással megerősödve, felismerve, elfogadva tudsz készülni, haladni előre a megkeresett Örök Életeddel az úton, az ünnephez. Ahhoz az ünnephez, amely fontos, hogy jelen legyen számotokra. Fontos, hogy hogyan értékeljük, éljük át, fogadjuk el, és hogyan értsük meg, míg az ünnephez érünk, a felkészítő tanítást az Élő Evangélium részében. Hogyan hagyatkozunk az Élő Szentlélekre, amely bennünk él, amely megmunkált bennünket, mint egy drágakövet, megcsiszolt, megfényesített, hogy így haladjunk e Élő Szentlélekkel az élet-útpályánkon, azon a pályán, ahol hagytuk elveszni az életünket, hogy ez által megmentsük azt, mi fontos számunkra az Örök Életben. Ami által nem azt mondjuk: „Csak nem akarja Önmagát megölni?! Mert ahova Ő megy, oda mi nem mehetünk!”

És „mi nem akarunk a bűneinken meghalni — mi megtisztulni szeretnénk a bűneink révén, mert igen, Uram, Jézusom, a Te tanításod ezt sugallja számunkra, erre hív fel bennünket, ezt mondja hétről hétre, hogy megcsiszolódjunk az Élő Szentlélek kegyelmével a mindennapok részében, hogy igen, én szolgálok, hogy szolgálhassak, mert a szolgálatom részében megkaphatom méltó jutalmamat, és idővel elfoglalhatom azt a helyet, ami Melletted van, Uram, a szeretet, kegyelem révén”.

Hogy ha ezeket mind-mind, a mai napban is, lehet, hogy egy kicsit nehezebb volt a mai nap összeszedett tanítás, mert közeledtek az ünnep felé. Ezért fontos, hogy összeszedett legyen számotokra a tanítás a felismerés részében. És ez által ti is érzitek a felemelést, a szeretetnek a közelségét a tanítás révén.

Így fontos, hogy a mai bűnbánat tanítását úgy értelmezzétek és értékeljétek, hogy: „Már tudom, mi az igazságosság az irgalmasságban, mi az, hogy: »Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, nem vagyok méltó, hogy a házamhoz jöjj.«”

— Menj, mert a te szolgád meggyógyult.

És ha emlékezek vissza, mikor is lett jobban az én szolgám?

Pont abban az órában, amikor azt mondta számomra a Názáreti, hogy:

— Menj, mert meggyógyult a te szolgád és (???4)

Így gyógyul meg a ti lelketek, ha kéritek ezt a szeretetet a kegyelem révén, ha befogadjátok mindazt, amit e kegyelem által nyújtok számotokra a mindennapokban, a mindennapokhoz e felemelő tanítás révén számotokra.

„És akkor el tudtok gondolkodni, elmélkedni e mai nap tanításon, ami által felismeritek, hogy ebből a tanításból mi az, ami az én szívemet és az én lelkemet átöleli, megerősíti, felemeli, ami által fontosnak érzem magam, ami által tudom, hogy mi az én küldetésem e követés révén, ami által tudom, hogyan tartozom Hozzád, Uram, Jézusom, hogyan szeretsz, és én hogyan szerethetlek, hogyan készíted el a helyet, és hogyan bízhatok e helyben, amelyet idővel elfoglalhatok. És hogyan örülhetek annak, hogy nem egyedül akarok maradni, hanem Veled és mindazokkal, akik testvérré válnak a Te szereteted és tanításod révén e Élő Szentlélek által.”

Így áradjon reátok a mai nap tanításom áldása a felemelés, felismerés, átölelés Fényének sugara révén, hogy érezd, hogy a mai tanításnak is fontos a mondanivalója a szeretet és a kegyelem révén.

Így áradjon reátok kiválasztott Mária szolga-testvérem által áldásom.

Az Atya, a Fiú, a Szentlélek.

A Szentlélek világosító kegyelme áradjon reátok. Töltse be szíveteket, lelketeket, egész lényeteket, hogy ezzel a felismeréssel fogadjátok el a mai nap tanításomat a felemeléshez, az elfogadáshoz, a küldetéshez a követés révén.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!