JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2006. március 3. Nagyböjt 1.

/0 Hozzászólások/in /by

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet, akik a mai napon meghallottátok a hívásomat, és eljöttetek, hogy eggyé váljatok a fájdalom-, szenvedés szeretetében és kegyelmében. Hisz a mai nap a bűnbánat megkezdése volt számotokra, ami nem csak a látszatban, hanem a kegyelemben, a szeretetben és az erőben, és a lélek formálásában nyújt bizonyságot számotokra.

Egyre többen és többen várjátok, hogy valójában most mi lesz a tanítás, a küldetés, a követés a felismerésében. Hisz nem lesz ismeretlen számotokra, hisz már ennek az esztendőnek a tanításaiban időnként egy-egy kicsi gondolatokkal kitértünk feléje.

A bűnbánati idő megkezdésével ismételten ti is egy pusztában lévő emberek a testvéreimben vagytok.1 De ez a puszta a megkísértés pillanata is. Hisz egyre többen és többen, akik, ha problémák, nehézségek jelentkeznek, akkor oly könnyen azt mondják, hogy: „Köszönöm, nem kérünk belőle. És továbbállunk.” Keresik az újat, mert „az új által biztos, mást kaphatok, és másképp élhetek”. Csak néha akkor döbben rá a testvér, a testvérem, amikor talán már megcsinálta magának a munkát is, vagy bármi, ami körülveszi a változáshoz a változtatásában. Mert szebb lesz, jobb lesz, és talán kicsit kényelmesebb a mindennapok a gondolatban, a békében és a szeretetben. Csak akkor döbbenünk rá, amikor mégsem a megoldás kegyelmében ez a döntő, hanem ezért tenni és cselekedni kell, bízni és reménykedni, elfogadni és felismerni. És a felismerés révén a követés küldetésének pillanatait átélni.

Hisz a mai nap tanítása elsőként arról szól, hogy valójában ti milyen testvéreimmé váltok?

Tudtok-e jót cselekedni és tenni?

Tudtok-e szívből és szeretettel imádkozni nem csak önmagatokért, hanem felebarátaitok- és testvéreitekért is?

Kérni és bízni kell a kegyelemben és a szeretetben, amely jelen van a mindennapokban és a mindennapokhoz.

Kérlek hát, testvéreim, gondoljátok meg, hogy mi lesz a mindennapok következménye a lélek megerősítésében. Hisz a Lélek, az már elfoglalta helyét, hisz a tanítások révén a küldetésben jelen lett. De hogy a szabad akarat mire vezet benneteket, és mit nyújt számotokra, ez rajtatok és bennetek múlik. Hisz mondtam úgy, hogy a tiszteletteljes felkérés, az jelen van minden testvérem előtt és szemben. De hogy a szabad akarat cselekvése merre irányít és irányul — az a szabad akarat cselekvése nyújtja számodra vagy számotokra?

De ez mellett jó néha a Lélekre is hagyatkozni, mert a Lélek is segíthet, erőt adhat a mindennapokhoz, a mindennapokban.

Hisz a mai nap tanítása az a bűnbánat-idő megkezdésében, hogy Jézust a Lélek meghívja és kiviszi a pusztába.

Számotokra is jelen van ez a Lélek. Számotokra is jelen van ez a meghívás. Csak tudsz-e rá figyelni és elfogadni, megtapasztalni, és ez által változni vagy változtatni? Ne csak akkor szomorkodj, bánkódj és tudj imádkozni őszintén, szívből és szeretettel, amikor problémáitok vannak, amikor úgy érzitek, hogy már ezt senki sem tudja megoldani, amikor úgy érzitek, hogy ez a mindennapi élet a kötelezettségében egy kicsit nehéz és egy kicsit más a mindennapokban.

De az életet élni és elfogadni kell.

A Lélek kegyelmének ajándéka, az jelen van rajtatok, bennetek a kiárasztás kegyelmének pillanatában. Hogy valójában mit fogadsz és mit is erősítesz, és mi szerint élsz, az rajtad és rajtatok múlik a felismerés elfogadásában.

A mai nap a bűnbánat-idő.

A mai napban nem csak a pusztában vezet ki a Lélek — a mai napban felkészítelek benneteket a bűnbánat-időre, ahogy ezt évről évre megadom számotokra. Hisz vannak olyan testvéreim, akik már várták ezt a felkészítést. De a felkészítést kimondottan abban a pillanatban és abban az erőben és kegyelemben, hogy: „Valójában, Uram, kapunk kegyelmet, ajándékot, áldást? Erőt ad, hogy ehhez az időszakhoz, amely előtt állunk a bánbánat-időben, mi is megerősödve helyt tudjunk állni készenlétben mindahhoz és mind, ami jelen van a felismerés megtapasztalásában?”

A mai nap tanításának fő lényege még az, hogy bizonyságot adva számotokra, hogy a kísértő épp úgy jelen lesz előttetek is, néha talán bennetek is e bűnbánat időszakában. Csak a szabad akaratod és a lelked mire fog irányítani? És te mennyivel leszel erősebb attól, hogy a cselekvés pillanatában tudjál dönteni, hogy számodra vagy számotokra mi a legfontosabb? Mindaz, ami jelen van a mindennapokban, vagy tudsz felkészülni, elfogadni és egy kicsit csiszolni önmagadat, csiszoltatni önmagadat, hogy a meghívás számodra is talán jelen lesz a gondolat átvitelével,2 hogy a Lélek meginvitál a pusztába, ahol a kísértő éberen fog figyelni. És talán te is úgy érzed, hogy „csak a vadállatokkal vagyok jelen”, és talán csak arra gondolsz, hogy: „Most mitévővé váljak? Ki adja számomra a segítséget és a kegyelmet?”

De ekkor felismered, hogy az angyalok jelen vannak a pusztában, és szolgálhatnak minden nyitott szívű testvérem részére, aki úgy érzi, hogy szüksége van számára erre a csodára, erre a kegyelemre és erre az ajándékra.

Kérlek hát benneteket, próbáljatok felkészülni e bűnbánat időszakára, hisz a második tanításom pont ezt sugallja számotokra, ahogy ott megmaradtak az Ószövetség parancsaiban, és szombaton nem szabad semmit tenni: sem dolgozni, sem cselekedni.

De Én mégis a tanításban ezt nyújtottam számotokra, hogy Dávid is bement Atyja Házába Avalján3 főpaphoz, ahol ki voltak téve a kenyerek. De ahhoz — az Írás szerint — nem szabad nyúlni, nem szabad enni belőle, mert az a főpapoké és a papoké. De a kényszer és az éhség arra vitte a Lélek által az embert, hogy egyék. És nem csak önmaga, hanem akik vele is voltak. Mert a szombat van értetek, az emberért, és ne az ember a szombatért. Hisz elindultunk már előre, akkor ne visszafele menjünk. Próbáljunk haladni a meghívott úton, amely előre vezet a kegyelemben és a szeretetben.4

De ebben a tanításban azt is nyíltan megadtam számotokra, hogy a kétkedőknek, az írástudóknak vagy éppen a farizeusoknak, mert a ti nyelvetekre fordítva: vannak olyanok, akik egy kicsit okosabbnak tartják magukat, mint amit valójában érnek. És néha csak azt keresik, hogy mi az, ami számukra nem tetsző, és talán a megbotránkoztatást is tudják megkezdeni. De ekkor ugyanezt számotokra is megadom, mint ahogy akkori tanításomban is végignéztem a szíveken és a lelkeken — elszomorító volt Részemre. De mégis nem szomorkodtam és nem álltam meg, hanem számon kértem tőlük, hogy:

— Szombaton szabad-e jót cselekedni vagy nem? Szabad-e segíteni egy embertársadon, akinek szüksége van a segítségre, vagy hagyod, hogy elvesszen?

De ezt a tanítást úgy is lehet mondani, ahogy már mondottam:

— Ti, habár rosszak vagytok, és tudtok jót adni gyermekeiteknek — mennyivel tud jót adni Mennyei Atyám számotokra?5

És e csüggedésben, a fájdalomban, a bánatban és a gondolatmenetedben néha térjetek ki e tanításokra, e kegyelemre és e szeretetre, amely mindjárt egy kicsit így felemel, és már nem érzed magad elveszve, már nem érzed, hogy a sötétségben jársz, mert a Fény, a Világosság erőt ad a mindennapokhoz az életben és a haladásban.

Próbáljatok így felkészülni e bűnbánat-időre, mert a bűnbánat-idő talán egy kicsit más lesz, mint az elmúlt esztendő. Talán lesznek benne megpróbáltatások, nehézségek, gondok?

Talán egy kicsit elgondolkodtok, és felteszitek a miért-ben a pirossal a kérdőjelet: „Ó, Uram, mikor kapok választ e kérdésemre?”

De ne szomorkodjatok, ne bánkódjatok, mert időnként (…6) kell a szívetekbe és a szívnek a kegyelmére, a szeretetére és mindarra, ami felétek árad. Mert a szívet hogy mondottam szolgám-testvérem által a kiválasztottságban a mai napban? A szíven nem találsz kilincset. Hisz ha figyelitek, a képekben is úgy ábrázolnak — hogy mondják? —: Jézus, a Jó Pásztor a bárányával, pásztorbotjával, és kopogtat az ajtón.

És erre talán viccesen, nevetve a ti nyelvetekkel mondva: „Jé, nincs rajta kilincs!”7

És megütköztök: „Hogy lehet egy képet így elkészíteni, hogy nincs rajta kilincs?”

De ez a kapu, ez nem akármilyen kapu! Ez a szíved kapuja!

És Én, Jézus Krisztus Uratok odamegyek, s így kopogtatok csendben, óvatosan, hogy:

— Figyelsz-e, testvérem, hogy itt vagyok, és hozzád szeretnék térni. Szeretném elfoglalni a helyet, ha készítettél valóban Számomra, hogy a szeretet kegyelmében Együtt élve és haladva a mindennapi élet útpályáján.

Úgy-e, figyelitek, hogy e megkezdett bűnbánat-időben, ahogy ti mondani szoktátok, mérhetetlen nagy szeretetemmel adom felétek? Lehajoltam hozzátok, emlékeztek, felemeltem az út porából testvéreimet, mert észrevettem, hogy a homokszemcsék néha megcsillogtak:

— Jé, itt van egy testvérem! Felismerem, elfogadom, felemelem, bizonyságot teszek róla Atyámnál.8

De te, testvérem, te is így élsz?

Te is bizonyságot teszel Rólam a Földön élő testvéreiddel szemben?

Érzed a különbséget?

Érzed a szeretetet?

Érzed a kegyelmet?

Én így hívlak meg benneteket e megkezdett bűnbánat-időre e felkészítésben, hogy:

Ne csüggedj, ne szomorkodj és ne félj. Nem leszel magadra hagyatkozva. Érezni fogod, hogy valaki melletted áll, és segítséget nyújt, talán jobbodon, talán balodon, talán úgy érzed: „Mindkét kezem fogja valaki! És segít. És vezet.”

És a kegyelem az ajándékában és a szeretetében és a tanításában, a Lélek elfogadása az elmúlt Golgotai tanításával most már ezt nyújtja számotokra, hogy a Lélek elfogadása mellett Én is szeretnék szívetekbe és a lelketekbe költözni.

Megadtam számotokra, hogy ezzel a meghívással a szombat van értetek, és ne ti a szombatért. És ez által tégy jót, és cselekedjél, ha szükséges, a felebarátod felé, a családtagjaid vagy ismerőseid körében. Ezt a szabad akarat cselekvése megadja számotokra.

És a mai nap felkészítését még folytatom azzal, hogy ma a kiválasztott szolgám-testvéremmel felkészítve benneteket e gyógyító kenetre. Hisz most Mária szolgám sokáig nem fogja felettetek elmondani a felkészített gyógyító kenet-imát.9 De az ének, az a tiétek. Az rajtatok múlik, hogy a szabad akarat cselekvése mit nyújt számotokra a bizonyságtételben, a felismerésben és az elfogadásban, hogy hogyan cselekszel e bűnbánat-időben. De mielőtt ismételten majd eljön a gyógyító kegyelem-áldás, ajándék a szeretetben, addig most megerősítelek benneteket, hisz szolgám-testvérem a kiválasztottságában azzal a kéréssel fordult Hozzám:

— Uram, Jézusom, nézz le ránk. Egyre többen és többen azt mondják számomra: „Már nem vagyunk fiatalok. És hogyan tudunk szolgálni? Én már nem érzem magam semminek.” Elszomorodtam. De Benned bízok, Uram, hogy elfogadod az én felajánlásomat, kérésemet, és megerősíted őket. És már nem érzik azt, hogy „semmik vagyunk, és néhány esztendővel idősebbek lettünk”.

Mert a kegyelem a szeretet ajándékában erőt ad, és ez által, aki a hívást felismeri és elfogadja a mai tanítás kopogtatásában, az szolgálhat és cselekedhet úgy, ahogy máskor. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok a kegyelmet ajándékul adom számotokra kiválasztott szolga-testvérem kérésére a megerősítésben, a felismerésben és az elfogadásban, hogy „reánk áradhasson, betölthesse szívünket, lelkünket, hogy erőt adhasson a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

És most áradjon felétek e gyógyító kegyelem-, ajándék-áldásom e felkészített bűnbánat-időben.

Eljött számotokra e bűnbánat-idő viola színében, ami a szemnek azt sugallja, hogy: „Talán egy kicsit elgondolkodjunk. Hisz nem a fehér tükrözik számunkra, hisz jelen van a viola.” Vagy a lila szín? Mindegy, hogy mondod e bűnbánatban. Erősítsen, óvjon és védjen, és vezessen benneteket a mindennapi élet útpályáján. Hisz minden testvérem felé megadom a hívást. De a szabad akarat cselekvése teszi lehetővé számotokra, hogy megnyitott vagy és el tudod fogadni e kegyelmet a mindennapokhoz, a mindennapokban.

Így áradjon reátok e bűnbánat felkészítő időszakában gyógyító kegyelem-, ajándék-áldásom, amit most nem szolga testvérem, hanem Én, Jézus Krisztus Uratok árasztok felétek. Megajándékozlak benneteket a gyógyító kegyelem-, ajándék-áldásával. Hisz a tanításom révén Én testvéreimmé fogadtalak benneteket, Szent Sebeim által gyógyulást nyerhettek vagy nyertetek. Ahogy szolgám a testvéremben felajánl benneteket, most ezt az ő szavaiban mondom tovább:

— Fogadd el tőlem felajánló testvéreimet, hisz mi mind a Tieid vagyunk Jézus testvérében, a kegyelem szeretetében. Felajánlom testvéreimet nehézségben, szenvedésben, problémában és betegségében. Áraszd reájuk fénylő szeretetedet, békédet és örömödet, hisz testvéreimet, a legjobb helyre kerülve, a Te Szentséges Szíved oltalmába e felajánlásban elfogadva, és mi pedig a tanításod révén szeretettel és türelemmel várjuk mindazt, amire szükségünk van, és amire vágyakozunk.

És most így áradjon reátok a Fényem Szeretete az örömben, a békében és a kegyelemben, hogy töltse be szíveteket, lelketeket, hogy erősítsen, óvjon és védjen, és vezessen e meghívott úton a felismerésben, az elfogadásban és a megtapasztalásában.

És most ennek reményében összefogott lánc-kézzel elénekeljük a kenet-éneket, hogy a kenet áradhasson reátok, szíveteket felmelegítse és megerősítse, hogy átjárjon rajtatok és bennetek a mindennapokban és a mindennapokhoz, ami e bűnbánat-időben talán másképp, talán nehézségében, de a szeretetében10 fog történni.

Én Irgalmas, Jó Istenem,

El ne hagyjál engem.

Köszönöm, hogy szent kenettel

Árasztasz el engem.

Énekekkel köszöntlek,

Szüntelenül dicsérlek.

Esdve kérlek, állj mellettem,

Éljél mindig bennem!

Hittel vallak, Úr Jézusom,

Tudnod kell ezt Néked.

Azt sugallod mindig nekem:

Gyenge a te hited!

||: Szálljon imám fel, Hozzád,

Fény-esődet áraszd rám!

Erősítsél meg engemet,

Jó Mennyei Atyám! :||

Sokszor Rólad elmélkedem,

Irgalmas Istenem.

Sose tudom meghálálni,

Amit adsz énnékem.

Esdve kérlek, Istenem,

Hogy ez mindig így legyen.

Békességben, szeretetben

Élhessünk Melletted!

Szentháromság Egy Istenem,

Te vagy a reményem.

Te adod a szeretetet,

Békességet nékem.

||: Szálljon imám fel, Hozzád,

Fény-esődet áraszd rám.

Erősítsél és segítsél,

Jó Mennyei Atyám! :||

A szeretetem kegyelme a Fényem sugarában, a Fény-esőben reátok áradva, a megnyitott szívű testvéreimhez, egész a szívig hatolva, hogy erőt adva a mindennapokban és a mindennapokhoz, hogy ez által legyél felkészült e bűnbánat-időben, hisz még nem tudod, mit hoz a holnap a holnaputánjában. De könnyebben tudod elfogadni, elviselni, ami jelen lesz. De a miért a piros, nagy kérdőjellel, kicsit távolodjon el olyankor tőletek. Ilyenkor érezd e szeretetet és e kegyelmet, e Fény-sugárt a Fény-esőben, ami erőt ad, hogy megerősödve tovább tudjatok lépni és haladni az élet útpályáján.

Így áradjon reátok kiválasztott Mária szolga-testvérem által áldásom a Fényem, az örömöm, a békém és a szeretetem kegyelmével, hogy erőt adva mindahhoz, amit elfogadtál a felismerésed révén, a tanítások által, és a Szentlélek kegyelme segítsen, hogy végig tudjál járni az úton. És a Szentlélek kegyelme segítsen megvilágosítani az utat, ha már elindultál a Fény útján, hogy el ne tévedj, és vissza ne térj a sötétségbe. És a Szentlélek ehhez nyújt segítséget a nyitott szívű testvéreimben és testvéreim felé. Mert a szabad akarat cselekvése és gondolata a jelenlétben ezt is megváltoztathassa, ha nem nyitott szívvel és lélekkel, a Szentlélek kegyelmében készülsz és fogadod el. Mint ahogy most e áldás szálljon testvéreimre. Őrizzen, óvjon és védjen, és vezessen e bűnbánat megkezdett időszak-útján előre. Tégy jót a cselekvésedben. Adj többet önmagadból. És ismerd fel felebarátaidat. És nyújts segítséget a vigasztalónak vagy a rászorultnak.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon minden nyitott szívű testvéremre, töltse be szívét és lelkét, nyújtson számára világosságot a Fényben, a haladásban, a felismerésben és az elfogadásában.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2006. március 10. Nagyböjt 2.

/0 Hozzászólások/in /by

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet a szeretet szaván e bűnbánat Golgotáján, kik meghallottátok hívásomat, és a hívásban megpróbáltatok eleget tenni a jelenléttel, a szeretettel és a kegyelemmel. Mert a jelenlét a szeretettel és a kegyelemmel tud együttműködni a mindennapokban, a mindennapokhoz, amely előtt álltok. Hisz a fájdalom, a bánat, a szenvedés, a megpróbáltatás s a betegség, ahogy mondani szoktátok: egyre sűrűbb, egyre több, egyre nehezebb az elfogadott élet. De ez mellett párosítsd oda melléje a kegyelmet, a szeretetet, az örömet és a békét. Párosítsd hozzája azt, hogy: „Már így könnyebben élek és haladok a mindennapi élet-útpályában.”

Hisz a tanítás a mai napban ez számotokra, ahogy az elmúlt Golgotán, hogy az Emberfiának hatalma van a szombat felett. Mert a szombat van az emberért, és nem az ember a szombatért.1 Ami által az a tanítás folytatódik, hogy a kalászokat tépkedve a farizeusok megszólítják a tanítványokat és a Mestert, Jézus Krisztus Uratokat. De a tanítás folytatódik azzal is, hogy Isten Országa közel van. Betelt az idő. Térjetek meg.2 És a megtérés révén a kalász már szárba szökkent és termést hozott.3

De a termése nem teljesen a jó mag gyümölcseként termett meg — szóltak, és ahogy ma is mondjuk, vannak rossz szándékú emberek, akik nem azt nézik, hogy a kegyelem a szeretetében mit nyújt, hanem bennük az van, hogy a rossz szándék mire vezérli. És a rossz szándékában mit tud teljesíteni. És hogy a teljesítése valóban meghozza a maga gyümölcsét, a rossz szándékának gyümölcsét. Hisz a kalászokból, mikor észrevették, hogy a konkoly is felütötte fejét, de nem csak felütötte, hanem már hatalmasabban nő, és szinte meg akarja fojtani az egészséges, jó termést: „Semmivé váljék, mert csak én szeretnék érvényesülni!”

Hányan és hányan vannak a mai napban ennek az életnek, a mindennapokban ilyen emberek a testvéreimben, hogy „Csak én érvényesüljek, és én éljek, nekem legyen jó, nekem teremjen csak a gyümölcs, nekem hozza el a termést! S akkor én boldog vagyok. Mit törődöm én felebarátaimmal, testvéreimmel?! Mit törődöm én azzal, hogy talán megfojtom őket az akaratommal?! Mit törődök én azzal?! Talán elveszek tőlük valamit, mert csak én akarok érvényesülni.”

Hányan és hányan élik így a mindennapokat. És lelkiismeret-furdalás nélkül. Mintha nem is volna lelkük.

Hisz pedig a lélek tanítása felemelő volt számotokra!

Mert ha az benned él, akkor hiszel, hogy közel van Isten Országa!

Akkor hiszel, hogy hirdetni kell az Evangéliumot!

Akkor hiszel, hogy meg kell térni!

Akkor hiszel, hogy: „Bízni tudok.”

Akkor már nem kételkedsz, nem szomorkodsz, és már akkor érzed azt, hogy: „Én is megpróbálok a jó mag termése lenni, amely meghozta a maga termésének gyümölcsét. De megpróbálok óvakodni azoktól, akik talán be akarnak kebelezni, akik talán át akarnak ölelni és megfojtani, megsemmisíteni.”

De Én mit mondottam tanítványaimnak tanításom révén?

Hagyjátok a jó termést, hadd érjen be! És hagyjátok meg az ember művének termését. S ha majd beérik? Jönnek, hogy learassák és szétválogassák. Kévébe kötik, összerakják, elviszik. A másikat is összekötözik. De azt már nem kell kévére tenni, azt már csak: A tűzre vele! A tűzre vele!!4 Hogy megsemmisüljön, elhamvadjon. Hogy már ne legyen képmutató. Ne okozzon fájdalmat. Ne akarja azt az ő akaratával reátok erőltetni, amire talán te nem vagy felkészülve, amit talán te nem tudsz elfogadni, megérteni.

Mert a tanítás a kegyelemben ezt adja számotokra, hogy meg kell térni, és hinni és bízni kell. Engedni kell, hogy ez a Lélek, amely felemelően benned él, erőt ad, vezet, nevel, simogat és szeret, továbbra is segítsen, védjen és óvjon, vezessen. Mert ez a Lélek, ha talán rosszul cselekszel, ez a Lélek, ha talán nem azt teszed, amit szeretnél, egy kicsit belül elkezd mozogni ez a Lélek, talán egy kis fájdalmat, lelki fájdalmat nyújt feléd, ami által elkezdesz gondolkodni, ami által rádöbbensz: „Igen. Talán, Uram, talán, Istenem, talán Édesanyám a Szűz Máriában, nem kedves előttetek ez az én cselekedetem, ahogy én élek. És én a jó termés szeretnék lenni a jó mag gyümölcsében, és nem pedig a rossz szándékú embernek a műve. Én attól távol szeretnék lenni.”

Mert igenis, a megtérés, a hit és a bizalom erőt ad a mindennapokban. Mert „ez a tanítás összpontosítja a saját lelkünket szívünkkel, testünkkel, egyéniségünkkel, hogy valójában milyen testvérei vagyunk” Jó Jézus Krisztus Uratoknak, valójában milyen gyermekei vagytok Atyámnak? Tudtok-e felebarátaitokat szeretni? Tudtok-e megbocsájtani? Tudtok-e élni és haladni az élet-útpályán? De ez a pálya, ahogy mondottam már, nem egy szép, sima szőnyeg, amelyen csak sétálsz, és billegsz rajta jobbra és balra. Ez az út néha nehézségeket és akadályokat gördít így eléd, ami miatt talán elbotlasz, ami miatt talán földre esel, ami miatt azt nézed, hogy: „Hol vagyok?” És néha ezekre szükségetek van, hogy ne váljatok magabiztossá, hanem tudjátok elfogadni mindazt, amit Én, Jézus Krisztus Uratok Atyámmal együtt a szeretetem kegyelmében nyújtunk számotokra a mindennapokban.

De a mai tanítás lényege nem csak ez volt felétek, hanem az, hogy megnyílik az Ég és szózat hallatszik felétek is:

— Íme, az Én Szeretett Fiam! Őt hallgassátok, és Őt kövessétek.5

Mert az Atya tanúbizonyságot tesz az Ő Fia mellett.6

A Fiú tanúbizonyságot tesz az Ő testvérei mellett.7

És ti, testvéreim, kik jelen vagytok, és azok, akik csak most lélekben vagytok eggyé válva, vagy azok, akik éltek a mai nap korszakában, ti hogyan tesztek tanúbizonyságot Rólam, Jézus Krisztus Uratokról vagy Atyámról?

Meg fogod vallani? Vagy titkolod? Talán azt, hogy „vallásos vagyok”, talán azt, hogy: „Én részt veszek a templom szentmiséjén, mert a szentmisének kegyelme és értéke és titka van. Én imádkozó vagyok. Megpróbálok a szentségekkel élni. És nem szégyellek letérdelni akkor, ha szükségem van. És nem szégyellek panaszkodni akkor, amikor bánatos és fájdalmas a szívem és a lelkem. És nem szégyellem elfogadni az örömet a boldogságában és a kegyelmében, ami reám árad és vetítődik, hogy szívembe és az én lelkembe zárjam.”

Mert a kegyelem az ajándékában így van jelen.

Úgy-e, milyen szép a tanítás?

Úgy-e, milyen könnyű megérteni?

És milyen jó lenne, ha elfogadnák a mai nap, kor emberei a testvéreimben — elsőként pásztoraim, akik valóban segítik és nevelik a nyájat. És nem csak úgy állnak a nyáj élébe, hogy: „Én vagyok ám a pásztor, és majd a nyáj hallgat és követ engem!”

Ez így szép is lenne, ha az a pásztor a bölcsesség szeretetét nyújtaná az ő nyájának. De ha úgy áll a nyáj élén, hogy: „Ki vagyok én? Mit nekem parancsolni? Mert én vagyok csak a pásztor!” — vagy némelyek, hogy azt mondják: a pap. — „És nektek helyből engedelmeskedni kell.”

A mai kor emberében ezt teljesen nem lehet így átadni. Mert a Föld forgásával változott a világ. A Föld forgásával változtak a törvények — a földi és az égi törvények. A Föld forgásával változtattatok, és ez által, a ti szavatokat használva, a II. Vatikáni Zsinat által több minden egy kicsit rugalmasabbá vált.

Hát, ha már ez a rugalmasság jelen van, akkor a Föld forgásával miért nem rugalmasak a pásztoraim és a papjaim?

Az új kor emberével, a mai korban az ifjúsággal, akikről mit mondottam a kezdet kezdetén?8

Ők a jövő testvéreim. A piciny, kis apostolaim, akikre szükségem van, akiket szeretnék tanítani és nevelni, akiket szeretnék elfogadni, Szívembe zárni, átölelni, és ez által ismét tanítványaimmá tenni. Mert szükség van rájuk az élet haladásában, a Föld forgásában.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, a mai tanításom a szeretetem szaván szól felétek. Hisz szükségetek van a szeretetre. A szeretet, amely mindent legyőz. A szeretet, ami által élhetsz és haladhatsz. A szeretet, amely megváltoztat.

A Szeretet, amely erőt ad a küzdelemhez.

A Szeretet, amely fényességet és ragyogást nyújt a mai kor emberének a testvéreimben.

A Szeretet, amely megpróbál vezetni e egyszerű földi útpályán.

A Szeretet, amely nem ad nagyobb és nehezebb terhet, mint amit egy testvérem a felebarátomban el tud fogadni és viselni.

Mert a Szeretet nem engedi, hogy ugyanoda visszaessél, az út porába, ahol felismertelek egy tündöklő fény pici ragyogásában:

— Ni-ni, itt van valaki és valami.

Kikerestelek a porból, és megpróbáltalak így felemelni, lassan, lépésről lépésre.

És ezt a Szeretet nem engedi, hogy ismét lezuhanj. Mert ha megengeded, hogy ez a Szeretet benned éljen, szívedben, a lelkedben, egész lényedben, akkor el tudod fogadni felebarátaidat, testvéreidet, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok elfogadlak benneteket, elfogadom testvéreimet, felebarátaimat. Hisz értük vállaltam e küzdelmek árán a szenvedést és a kereszthalált. Mert ha ez nem történik meg, nincs Új Élet a Feltámadásban, és nincs Szeretet, amely felétek árad, és ez által nem tudsz élni és haladni a mindennapokban. Mert a tanításom ma egyszerű felétek, mert a Dicsőségem Fénye nem csak tanítványaimnak van jelen, hanem számotokra is jelen van, ha a lelketek a szeretetében van jelen, és ha a lelketek a Szeretettel együttműködik a haladásban, a mindennapokban. És akkor már ez a Fény a Megdicsőülésében erőt ad a mindennapokhoz. És már ti is boldogan mondhassátok: „Jó nekünk itt lenni, Uram! Hadd maradhassunk itt.” És már talán ti is sátrat építenétek, de a sátor a kő-épületében már jelen van, ahol Én, Jézus Krisztus Uratok ölelésre tárt Karjaimmal várom testvéreimet, akik meghallják hívásomat, és engedik, hogy a Szeretet a kegyelemben és a Lélekkel eggyé válva a felismerésben és a haladásban.

És a mai nap tanításom a felemelésben ez számotokra. Hisz a mindennapokban így is nehéz az élet. A mindennapokban jelen vannak a megpróbáltatások, a fájdalmak, talán a betegségek, talán a megaláztatások. De könnyebb elfogadni és viselni, ha van, ami erőt ad, ha van, ami felemel a mindennapokhoz.

Ennek kegyelmében adom ma Megdicsőült Szeretet-áldásomat a Szeretet szavával, hogy minden nyitott szívű testvérem szívét érintse meg, töltse be, adjon számára erőt a kegyelemben, a bizalomban, a hitben a megtéréshez, elfogadva az Evangélium hirdetését a felismerésben, és már tudjuk, hogy az Emberfia nem azért jött csak erre a Földre, hogy Ura legyen Önmagának, és Ura legyen a szombat felett, hanem azért is jött, hogy tanúságtételt a tanításban és a tanításában számotokra megadja, felemeljen, és ez által elindulva a mindennapi élet útpályáján.

„Néha ez az út a pályában rögös, de nem csüggedek, és nem szomorkodok, mert van, aki erőt adott, és van, aki talán megfogja a kezemet, és átsegít a nagy küzdelmeken.”

És ez a Megdicsőült áldás így áradjon kiválasztott szolgám-testvérem által felétek.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme segítsen abban, hogy ez a Megdicsőült Fénysugár áldása minden nyitott szívű testvéremhez eljusson. Minden nyitott szívű testvérem a felismerésben tudja elfogadni, szívébe zárni, hogy ha szükséges, változni és változtatni. Segítsen a Szentlélek kegyelmével a Lélek jelenlétében, ami által élünk és haladunk a mindennapi élet útpályáján, különösképpen most, e bűnbánat-időben, mert a bűnbánat-időben, ahogy mondottam, változni és változtatni kell. És nem mindegy, hogy hogy’ élsz, hogy a jó mag termésének gyümölcse akarsz lenni, vagy az ember művének a gonosz cselszövése, ami csak önmaga, és senki más.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

 

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2006. március 17. Nagyböjt 3.

/0 Hozzászólások/in /by

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet, kik meghallottátok a hívást, és a hívásnak eleget tudtatok tenni a jelenlétben.

De köszöntöm azokat is, akik szintén meghallották a hívást, de a hívásnak, önmaguk hibáján túl, nem tudták megtenni mindazt, amire vágyakoztak.

Vannak azért olyan testvéreim, akik mindent megadnának ahhoz és azért, hogy itt lehessenek. De valami távol tartja — talán egy betegség, talán egy ápolás a gondoskodásban és talán a család. Ilyenkor a szomorúság ül az arcukra az elkeseredésében, hogy ha nem tudják teljesíteni a meghívást úgy, ahogy jelen van, és ahogy érzik a szívben és a lélekben.

E testvéreim részére a tanításom egy részében így szólok felétek:

Kérdezem elsőként, ahogy valamikor tanítványaimtól:

Mi könnyebb1, a meghívást felismerni, elfogadni, és az engedelmességében megjelenni? Vagy felismerni és elfogadni a meghívást, de áldozatot hozni azért, hogy talán most a családot, vagy a betegség, vagy a munka, vagy bármi más, ami elszólít?

„Szívem, lelkem ott van. De a testem, az hiányzik. De a testemet nem is érzem.”

A bágyadtság, a szomorúság és az elkeseredés vesz erőt ilyenkor testvéreimen.

Tanításomat most éppen azért adom, hogy legyen, mit mérlegelni, és legyen, mit felismerni mindahhoz, ami a meghívásában jelen van, és mindahhoz, ami éppen e meghívásban valamiért távol tart. És a távoltartásában áldozatot kell hozni e önfeláldozással.2

Elmélkedjetek. A tanításból és az elmúlt tanítások révén már erőt kaphattok mindahhoz, ami jelen van, és mindahhoz, ami már régebben jelen volt a tanításban. Mert a felismerés, az fontos, ajándék és kegyelem.

De a tanításomat folytatom szolgám-testvérem ajándékával a tanításból: hogy a szeretet és a megbocsájtás mi mindent tud nyújtani, még akkor is, mikor elcsüggedsz, még akkor is, mikor úgy érzed, hogy „talán a szeretet bennem él, de a szeretetemben ugyan nem tudok megbocsájtani”.3

Akkor, ha ez a megbocsájtás nincs jelen szívedben, lelkedben, akkor hogy akarod feltalálni szívedben, lelkedben a szereteted, azt a szeretetet, amely jelen van a mindennapokban és a mindennapokhoz?

Mert az élet nehéz, gyötrelmes, megpróbáltatás útján járva, szükség van a felemeléshez, szükség van a kézfogáshoz, szükség van az erőre a kegyelmében. De ez az erő a kegyelmében csak úgy tud működni, ha valóban szeretet működik rajtatok és bennetek. És ez a szeretet már felismerte a fényt a világosságban. És már ezen szeretnél haladni, mert már a sötétséget magad mögött hagytad. És már boldog vagy, hogy a fény világosságában jársz. Mert a kegyelem ezt nyújtja számotokra.

De a kegyelem e világosságban, e fényben rá tud mutatni saját hibáitokra, ami itt, bent elhelyezkedik, amit hagyni kell, hogy a Szeretet, a Fény a világosságában tudjon egy kicsit működni, tudjon egy kicsit csiszolni, tudjon egy kicsit megváltoztatni. Hisz volt pár évvel ezelőtt az a tanítás, amikor azt a tanítást hoztam fel a szeretethez számotokra, hogy van egy kő, aminek van neve: drágakő. Kikeresik a Föld mélyében, a felszínre felhozzák. Ha ezt a követ te így odateszed, senki még szemet sem fog rá vetni, mert nincs meg a szemnek megmutató fénye és csillogása, ami a haladásban a szemet odavetíti, hogy itt van valami, aminek a fénye kiemelkedik. És a ti lelketek az egyéniségetekben legyen ez a megmunkálatlan kő. Nincs benne szeretet, nincs benne béke, nincs benne öröm, nincs benne türelem. De talán a megmunkálatlan kőben e lélek által jelen van a gyűlölet, az irigység, a kapzsiság, a féltékenység és a szétszórtság. A kettőt kell párosítani. De párosítani csak úgy tudod, ahogy a munkások nekiállnak ahhoz a kőhöz.

Nem ismeretlen már előttetek.

Hogyan is munkálják meg?

Hisz sokan és sokan akkor testvérem-szolgámmal együtt azt mondottátok: „Minek is megyünk mi oda? Miért nézzem én azt, hát soha nincs rá pénzem?!”

Holott nem ez volt a lényeg!

Csak az éveki tanítást kellett volna odavetítenetek.5

Most jusson eszetekbe, ahogy mutatták nektek is, ahogy láthattátok: mennyi idő kell egy ilyen apró, kis kőnek a megmunkálásához!

Akkor mennyi idő kell Atyámnak és Nekem, Jézus Krisztus Uratoknak, a ti lelketek kövét megmunkálni, hogy az is elinduljon a fény ragyogásában és a szeretetében, az örömében és a békéjében! És ekkor már a kegyelem működik. És ekkor már a megbocsájtás is bennetek él, mert tudtok megbocsájtani.

És a megbocsájtásnak milyen nagy szerepe van a mindennapi életben!

„Mert ha már megbocsájtok egy felebarátomnak, egy testvéremnek vagy egy családtagomnak a szeretteim közül”, valóban mondhatod azt: „Ó, köszönöm, Uram, hisz béke töltötte el a szívemet. Szinte úgy érzem, mintha a fellegekben járnék, amit szavakkal talán ki sem mondhatok, hogy ilyenben van részem.”

És ez az öröm és ez a boldogság vezet e megbocsájtás révén a szeretethez. És már a szeretet olyan nagy a saját szíved-, saját lelkedben, hogy már úgy érzed, szinte széjjel tud pattanni.

De nem kell, hogy széjjelpattanjon.

Te is szíved-, lelkeddel áraszd azoknak, akik elesettek, akik szomorúak, akik bánatosak, akik nem tudják megérteni a mindennapi életet, akik állandóan csak a miért-et keresik, akik sokszor és sokszor azt mondják: „Ha az a Jóságos Isten, vagy ha valóban Isten létezik, miért engedi mindezt, ami jelen van a Földön?”

A ti szavatokat használva: „a Jóságos Isten”.

Vagy: „ha Isten létezik”.

Az Isten létezik Atyámban, aki a ti Mennyei Atyátok. És Ő figyeli e Földet a teremtményben, és figyeli a gyermekeiben. De Atyám minden gyermekének megadta a szabad akarat cselekvés gondolatát. Semmit sem erőszakolunk és erőltetünk — sem testvérre, sem gyermekre.

Hogy ez a szabad akarat a cselekvésében valóban tudjon működni, ehhez szükséges a lélek megmunkálása. Az a lélek, amely egy emberben, a test bensőjében él. Mert ez a lélek segít mindahhoz, hogy élhetsz, hogy haladhatsz, hogy a szíved megdobban, hogy tudsz különbséget tenni a jó és a rossz között. És ez a lélek, amelyet munkálkodni kell a megvilágosodáshoz és a megtapasztaláshoz a felismerésben, a küldetésben és a követésben. Mert mennyivel könnyebb azt mondani: „Jöjj, fiam, hadd öleljelek át kedvemre! Megbocsájtok.”6

Hisz mondhatod azt, ahogy e tanításban: „Meghalt és feltámadt, és újra él.”7 Mert a szeretet az apai szívből e tanításban ezt tükrözi számotokra. Mert az ő lelke valóban át volt adva a megmunkálásra, és már ez a lélek, már tündököl és csillog a maga saját testében, a szeretet örömében és a békének ragyogásában. És már csak az vezéreli az emberi elmét, az emberi szívet, hogy: „Csak azért éljek, és csak tudjak azért imádkozni, hogy visszatérhessen hozzám eltévelyedett fiam, hogy felismerhesse önmagát, és rádöbbenjen, hogy »én is egy ember vagyok, és nem akarok egészen az állatok szintjéig süllyedni«.”

Mert ha akkor lesüllyed az állatok szintjéhez, akkor valóban mondhatjuk azt, hogy a lélek az igazgyöngyében vagy kövében a disznók elé lett dobva, és nehéz lesz újra megtalálni, felismerni, felvenni és egyesülni vele.8

Ezért fontos, hogy gondolkodj, elmélkedj és rádöbbenj, hogy te is Atyám gyermeke vagy egy emberben, akinek van lelke, szíve, lénye és teste, és: „Boldog vagyok, Atyám, ha felajánlhatom önmagam, felajánlhatom lelkemet, hogy nézd meg, kell-e még munkálkodni rajta, vagy most egy kicsit haladhatok így? De kérlek, figyelj, ha lelkem kincse ismét kővé kezd változni, amelynek már nincsen fénye és ragyogása, ha szükséges, rázzál fel, ha szükséges, kopogtass szívem kapuján, ajtaján, hogy ismét itt az idő, gyermekem, hogy munkálkodni kell rajtad, hogy tovább tudj haladni az élet útpályáján.”

Mert a ragyogás a szeretetében így válik eggyé, és így tudod párosítani mindazt, amiről a mai nap-tanítás szól számotokra.

Kérlek hát benneteket, hogy ma így nyissátok meg szíveteket, lelketeket, hogy a szeretetem ajándéka az áldásában e ragyogáson keresztül áradjon a lélekhez. És ez a ragyogás-áldás nézze meg nyitott szívű gyermekeim és testvéreim lelkét, hogy milyen már az a lélek, kell-e rajta munkálkodni és segíteni a továbbhaladáshoz. És már nem torpul9 el az a mérhetetlen nagy szeretet, amelyet oly sokszor árasztottam felétek, hogy szívetekbe és a lélekbe elfogadva az eggyé-válást a szeretet kegyelmében.

A tanításom ma olyan felétek, ami megérthető és elfogadható. Ami által könnyebben tudod venni a mindennapi életet, néha az akadályokban, néha a küzdelemben, néha a megpróbáltatásokban, mert csak arra gondolj: „Igen, lehet, hogy most csak egy kibányászott kő vagyok, aminek nincs értéke és nincs fénye a ragyogásban. De bízom Benned, Uram, Jézusom, bízom Benned, Mennyei Atyám, ha már felemeltél az út porából, és nem hagytál, hogy semmivé váljak, mert az apró ragyogás megadta az út porában, hogy kiemelj, akkor segíts tovább munkálkodni rajtam és bennem. És már könnyebben veszem mindazt, az akadályok révén, amely körülvesz. Már nem vagyok bánatos és szomorú. Már tudok örülni, örvendezni. Már tudok mosolyogni, és a mosolyommal tudok őszinte szívem szeretetével szeretni. És már valóban más számomra a világ a mindennapokban. Már ismerem ezt a világot, és nekem nincs szükségem a jussomra, hogy elindulhassak világot látni. Én már szeretnék megállapodni, és így élni és haladni.”

Hisz fontos, hogy ezt mind tudjátok mérlegelni a mindennapokban, a mindennapokhoz. Hisz ha széjjelnéztek, nem csak országotokban, hanem a világban, forr a világ anélkül, hogy valaki is figyelne egymásra a felebaráti szeretetben. A hatalom, az a szerep, és a szeretet eltorpul.

Ezért Én, Jézus Krisztus Uratok, kiválasztott szolga-testvérem által e bűnbánat-időt, ahogy mondottam a kezdetekben, más lesz szolgám-testvérem szenvedésének, fájdalmának, elfogadásának viselésében, és más lesz a tanítás is, mert szükség van, hogy Én felrázzam azon testvéreimet, akiket felemeltem, de a lélek már hanyatlódva esik, és már nincs értéke, és már nincs ragyogása. És ezt kell ismételten elkezdeni megmunkálni, hogy érezze, hogy egy ember értéke a lélek lelke, amely tükröződik, és amely által ez a test is engedelmeskedik mindahhoz, ami a lélek által a kegyelemben jelen van a mindennapokban, a mindennapokhoz.10 Hisz a szomorúság, a bánat, az egyedül-maradottság, a fájdalom, a betegség az arcotokra van írva sokszor. És ezért fontos, hogy párosuljon hozzája a mosoly az öröme békéjében, a szeretet kegyelmében, a fény világosságában, mert a lélek szeret a Fényben haladni és világosságot nyújtani mindannak a testnek, akinek szüksége van erre.

Így áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária szolga által a testvéremben, hogy ma e mérhetetlen nagy szeretetem a fény világosságában és a lélek ragyogásában áradjon, óvjon és őrizzen, és ha szükséges, működjön a munkálatokhoz a munkálatokban, „mert szeretnék én is más lenni a saját lelkem fényének ragyogásában”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme párosuljon a mai nap tanításának, áldásának szeretetéhez és kegyelméhez, a fényhez és a ragyogáshoz, mert Atyám gyermekei vagytok és az Én testvéreim, és fontos, hogy ismét élhessetek és haladhassatok és ragyogjatok, és ne a hanyatlás láthassék rajtatok és bennetek, mert a lélek elveszti fényét és ragyogását, és ismét kopogtatok, hogy ki az, aki befogad, hogy segítséget tudjak nyújtani a megmunkálásban.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2006. március 24. Nagyböjt 4.

/0 Hozzászólások/in /by

Jézus Krisztus Urunk:

(…)1

Köszöntelek benneteket, testvéreim, kik a mai napon is meghallottátok a hívást, és a hívásban engedelmeskedtetek. S akkor mellettetek, hogy együtt átéljétek a fájdalom, a szenvedés, átélés Golgotáját, ahogyan az elmúlt héten, úgy a mai nap is köszöntöm mindazokat, akik felajánlásuk révén most csak lélekben lehetnek jelen. Hisz talán van család, van munka, vagy betegség, vagy más, ami távol tartja őket. De ez az önzetlen felajánlás az önfeláldozásban kedves Atyámnak és Nekem, Jézus Krisztus Uratoknak.

A mai nap tanítása a két tanítás, amit ma szolgám által számotokra is megadtam. Szolga-testvérem ma az Angyali üdvözlet megtapasztalását, tanítását a tanúságtételében élhette meg.2 És mellette azt, hogy Isten, vagyis Atyám nem azért küldte Egyszülött Fiát a világba, hogy megítéljen, hanem azért, hogy világosságot és üdvösséget hozzon az emberek részére.3

A mai tanítás két lényege első része szintén a jövendölés, hogy Isten Fia megszületik majdan a Földre, aki Magasságos lesz a nagy hatalmában, és Dávid és Jákob házán is uralkodni fog mindörökké. De az uralkodást némelyek úgy képzelték el a múltban, hogy mint a király, ki parancsol és uralkodik a népe és nemzete fölött.

Én, Jézus Krisztus Uratok, nem e célból érkeztem a jövendölés részében a Földre.

Az Én uralmamat nem így kell értelmezni.

Magasságos hatalom a Földön, semmihez fogható!

De az uralom, az a szeretetben, az örömben, a békében és a kegyelemben van jelen.

És mikor egy gyermek megszeppen, és nem tudja, mi történt vele, elbizonytalanodik. Így e üzenet létén és hallatán e Szűz is megijedt és meglepődött. De az Atya nem hagyta sokáig, hogy így élje és érezze át e csodát, ami Vele történik. Így bátorságot és szeretetet kapott szavakkal, fénnyel és a jelenléttel.

Kérem hát testvéreimet is, ne féljenek és ne torpanjanak meg, ha valami történik a mindennapi életben. Ezt mérlegelni kell és tudni elfogadni, és a szerint élni és haladni az élet-útpályán.

A második tanítás lényege pedig, ahogy az Ószövetség az őskereszténységében, a próféta4 felvette a kígyót a pusztában és felemelte — így fogják az Emberfiát is felemelni, megdicsőíteni.5

De ennek a tanításának lényege ismételten nem az, hogy Engem az Atya azért küldött, hogy megítélhessem az embereket a gyermekben és a testvérben itt lent, a Földön. Én pont azért érkeztem, hogy aki hisz, örök élete legyen. És aki nem fogadja el a hitet, az már saját maga vonzza a gyűlöletét, az irigységét, a kapzsiságát, vagyis a bűnt a gonoszságában.6 De Isten, vagyis Atyám azért küldött, hogy a világba hozzam a Világosságot a megtapasztaláshoz, a felismeréshez és az elfogadáshoz. De egyre többen és többen szeretnek inkább jobban a sötétben járni és haladni.

És miért van ez?

Mert a gonoszságuk egyre nagyobb. És ha a gonoszságuk jelen van, akkor valóban fél a Világosságtól, nehogy napvilágra kerüljenek a tettek a cselekedetekben.

Mennyivel könnyebb inkább úgy élni, hogy nem félni a Világosságtól, és Atyám cselekedeteiben és akaratában és tetteiben jót tenni és élni! És a Világosság erőt ad az élethez, a mindennapokhoz és a haladáshoz. Mert Atyámnak tetsző dolgok révén a cselekvésben próbálod élni az életed. Hisz már tudod, mi a szeretet, tudod, hogy kell elfogadni és szívedbe zárni, tudod, hogy mi a béke, mi a békének a fontossága, és hogyan kell a békével együtt élni. Már tudod, mi a megbocsájtás.

És a megbocsájtásának a súlya mily fontosságot foglal el a testvéreim szívében!

Az öröm, amely költözik szívetekbe és lelketekbe, ami által úgy érzed, hogy felemel. A hit reménye erőt ad mindahhoz, ami körülvesz a mindennapjaitokban az élet úthaladásában.

A félelem? Az egy kicsit eltorpít7, és ez által nem vagy kiegyensúlyozott.

A magabiztosság? Az néha rossz tanácsadó, mert nem fogadod el a felismerés révén felebarátaidat, testvéreidet.

És a kegyelem csak így áradhat minden nyitott szívű testvérem felé, aki mérlegeli minden nap az életét a tettekben és a cselekedetekben, hogy a Fény útján a Világosságban szeretne járni, vagy inkább a gonoszságai révén a sötétségben.

Ez ismételten olyan tanításom, hogy minden testvérem saját maga a szívében és a lelkében megadja a választ, hogy mely testvér szeretne lenni a mindennapokban, az életben és a haladásban. Hisz már a lélek, amely benned van, elkezdett formálódni, hisz munkálatok elindultak. És fontos, hogy a lélek kialakuljon egy kinccsé, amely benned rejlik. És ha ez már jelen van, akkor már a felismerés könnyű lesz a mindennapi élet-útpályán.

Érezd, hogy Atyám gyermeke és az Én testvérem, milyen testvérré akarsz válni és gyermekké.

Van az Egy Pásztor, és van az egy nyáj az akolban.

És hova szeretnél tartozni?

De a Pásztor, ha odamegy a nyájához az akolba, Neki nem kell hátulról vagy oldalajtón közlekedni. Őt ismerik az Ő nyájában bárányai! És nem félnek Tőle.

De ugyanúgy a bárányok is, ha megnyílik számukra a kapu, azon közlekednek és nem egy rejtett ajtón, mint aki valamit szeretne elrejteni.8

Kérlek hát benneteket, elmélkedjetek e bűnbánat-időben, ami által mindig közelebb és közelebb kerültök a tanítások révén is majdan az örömhöz. De hogy az öröm valóban teljes legyen a szeretetében és a kegyelmében, e bűnbánat-időn nyitott szívvel és lélekkel kell végigmenni rajta, megtapasztalni a tanításokat, átélni és elfogadni. De a tanítások, ahogy mondottam, mint az elmúlt esztendőben is, egymásra épülnek. Tehát nem lehet egy szót vagy egy mondatot csak kiragadni és ahhoz kötni, és ami előtte vagy éppen utána történt a tanítás révén számotokra, afelett elsiklani, mert már a magyarázata és az értelme teljesen mást ad vissza.

Figyeljetek hát mindarra, ami megjelenik e tanítás révén számotokra. Mert a tanításom Szívem szeretetével történik részetekre, hogy érezd: Szívemet megnyitom, Karjaimat ölelésre tárom, mert Atyám gyermekei és az Én testvéreim, kik a Fény Világosságában járnak, mind jöjjetek Hozzám! És a szerint is élhettek. Ha elfáradtál, majd felüdítelek. Ha elcsigázott lettél, kegyelmet találhatsz. Ha erőre van szükséged, Fényemmel átölellek és megerősítelek.9

De hogy ez mind-mind jelen legyen, nektek is tenni kell a mindennap cselekvésében. És mind úgy, ahogy Atyámnak tetszik és kedves, ahogy Nekem, Jézus Krisztus Uratoknak tetszik és kedves. És nem pedig úgy, ahogy néha némelyek elgondolják, és a szerint cselekszenek. De hogy csak ők cselekszenek, és rá próbálják erőltetni másokra, hogy mások is azt tegyék.

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok sohasem erőltetek semmit. Nem parancsolok. Nem követelek. Én a szeretetemben szólok, a szeretetemmel tanítok, a szeretetemmel hívlak, és a szeretetemet árasztom a felemeléshez, a felismeréshez és az elfogadáshoz.

A mai nap tanítása így szól hozzátok, hogy már a kincs, a lélek, elfoglalta helyét az emberi testben. És már tudja, hogy hogyan működik, és mi a cselekedet, mi a gondolat, mi a felajánlás a tettekben, és mi a felismerés. Akkor már a Világosság, amely azért jött a világba, hogy üdvösséget adjon számotokra, jelen lehessen a mindennapokban épp úgy, mint mikor e tanításomat adtam tanítványaimnak vagy még más felebarátnak, testvérnek.

Ennek szeretetében és fényében árasztom reátok majdan áldásomat. De az áldásomban nem csak Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok jelen — jelen van Édesanyám e boldog ünnepben. Hisz minden esztendőben egyszer, illetve kétszer megadatik számotokra e csodálatos ajándék, hogy az Édesanya jelen van gyermekeinél.

Szűzanya:

Kicsinyeim! Gyermekeim!

Köszöntelek benneteket Anyai Szívem Szeplőtelenségével, amelyből árasztom Anyai Szeretetemet.

Kicsinyeim! Gyermekeim!

Ma Én is kéréssel fordulok hozzátok.

Ha széjjelnéztek a világban, a Fiam tanításából felismerve, erőt nyerve, hogy jelen van a Fény a Világosságban, amely a világba jött.10 De ha mérlegelni kell, mennyivel nagyobb a sötétség a gonoszság révén.11

Én ma, kicsinyeim és gyermekeim, csak ennyit kérek tőletek: ne felejtsetek el szüntelenül imádkozni, megengesztelni Szentséges Fiam Szívét. Mert ha meg tudjátok engesztelni, akkor a mindennapokban változások jelenhetnek meg.

Kicsinyeim! Gyermekeim!

Most úgy szólok hozzátok, mint Édesanya, megnyitva Anyai Szívemet, hogy Hozzám bátran jöhettek, hogy megengeszteljétek Szeplőtelen Szívemet, hogy ez által elvihessem Szentséges Fiamhoz a kicsinyeim, gyermekeim imáit, fohászait, kéréseit, mindazt, mivel Anyai Szívem oltalmához fordultok. Hisz a tanítások, mit Fiam számotokra megad, nem új és nem más, csak a mai nap, kor emberének szól a gyermekeimben és a kicsinyekben, hogy felismerhessétek a lényegét, és ez által különbséget tehessetek és elfogadva a mindennapi életet.

De az ima erőt ad mindahhoz, mi körülvesz. És már könnyebb a megpróbáltatás, vagy a fájdalom, vagy a bánat és a betegség, ha tudod, kicsinyeim, gyermekeim, hogy van egy Édesanya, ki mindig figyel gyermekeire, és várja az Ő gyermekeit, és ez által elfogadva Anyai Oltalmam kérését, amellyel most felétek fordultam e ünnep hajnalán. Hisz a Fény üzenetet hozott Számomra.12 De ez a Fény üzenetet hozhat minden gyermeknek a kicsinyeimben, kik figyeltek önmagatokra és figyeltek felebarátaitokra a testvérben. És Én, az Édesanya mondva a gyermekben. Így ne feledkezzetek el Anyai kérésemről, amellyel előbb e gyermekeimhez fordultam, mert Fiam Szentséges Szívét tudjuk engesztelni és kérni. És már elindulhat a megtapasztalás, változás útja a Földön az emberek szívében és lelkében. Ehhez, kicsinyeim, gyermekeim, nektek is feladatot kell vállalni a mindennapokban, a mindennapokhoz, az élethez és a haladáshoz.13

Így most Fiammal együtt Anyai áldásomat küldöm gyermekeimre, kicsinyeimre.

Anyai Szívemet megnyitva gyermekeimhez, kicsinyeimhez, hogy áradjon e Anyai Szeretetem gyermekeim felé, ami által a felismerésben, a bölcsességben, a hitben, a reményben tudod, kinek gyermeke és kinek testvére vagy. És ez által elindulsz az ima révén a változás útján.

Most áradjon reátok Fiammal együtt a mai nap-tanításnak legfontosabb szava, hogy a kegyelem csak akkor működik, ha van megbánás, és a megbánás révén a felismerésben elfogadod a Világosságot, mert te olyan gyermek és testvér szeretnél lenni, ki nem fél a Világosságtól.

Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme adja meg számotokra a Világosságot a mindennapokban, a mindennapokhoz a felismerésben és az elfogadásban.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

MÁRIA AJÉNDÉKA

2006. március 24.

Egy szép kertben állok, tele rózsával, illattal. És ez az illat a szeretetemet átöleli szívemben és a lelkemben. De ez a kert, ez az Édesanya kertje, amelyben egy Rózsa Legszebb Virágja illatozik és hajlong, hogy:

— Ne félj, gyermek. Jöjj, hogy érezd a kegyelmet. Érezd, hogy ez a kert bármikor a tied is lehet. Majdan belépsz rajta és haladhatsz.

És a rózsák illatot árasztanak. De az illat különleges, mert a különlegességében ez az Édesanya kertje, hol várja gyermekeit, majdan megpihenhessenek.

Köszönöm, hogy ismét e kertbe léphettem.

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2006. március 31. Nagyböjt 5.

/0 Hozzászólások/in /by

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, kik a bűnbánat ötödik Golgotáján a meghívásban engedelmeskedtetek.

Hisz a mai nap tanításom kapcsolódik Mária, kiválasztott szolga-testvérem tanításához, ismételten folytatódva az elmúlt Golgotához. Hisz akkor a Fény-, a Világosságról szóltam felétek. De fontos figyelni arra, hogyan emelik fel az Emberfiát. A mai tanítás pedig az, amikor az Emberfia előre beszél arról, hogy milyen halállal hal meg.1

Hisz itt is mondhatjuk, a zarándokok eljönnek imádkozni Istenhez, ahogy a múltban. Most csak annyi a különbség, hogy a zarándokok közül senki sem tud odamenni Fülöphöz és megszólítani őt, hogy: „Uram, szeretnék látni én is.”

Fülöpöt is uramnak szólították a megtisztelésben.

Ti nem így tudtok szólni, de ugyanúgy jelen vagyok, mint akkor. Jelen vagyok az Oltáriszentségben, és jelen lehetnék szívetekben, hogy a szabad akarat-cselekvés milyen önvizsgálatot ad számotokra. Hisz már a magabiztonságon túl vagyunk, hogy az néha nem jó tanácsadó. De ezért „a Világosságban szeretnénk járni”, mert ez által, ha imádkozol Istenhez az Atyámban, és szeretnél látni, de nem szemeddel, hanem szíveddel és lelkeddel, hisz jelen vagyok, és a jelenlétemben, a megtapasztalásban e tanúságtételt adtam a tanításban számotokra: hogyan fogják az Emberfiát megdicsőíteni. De már megdicsőítette az Atya a Nevében. És a tanításban így szól:

— Bizony, bizony, mondom néktek, ne akarjatok olyanokká válni, kik nem hisztek. Fogadjátok el a kegyelmet a hitben, és zárjátok be a szívetekbe. Mert a búzaszem, ki nem esik a jó földbe, semmivé válik. És amelyik a jó földbe esik, az pedig elhal. De nem azért hal el, hogy megsemmisüljön, hanem azért, hogy termést a gyümölcsében hozzon a megtapasztaláshoz.2

Ekkor mondhatnám nektek, hogy eljött az óra, és ezért az óráért jöttem, hogy e óra által kegyelmet tudjak nyújtani a bizonyosság részében a szeretetben, az öröm békéjében. Mert az Emberfiát felmagasztalták, és szózat hallatszik. De a szózatot némelyek a nép sokaságából: „Talán mennydörgés volt!” A másikok a tömegből így szólnak: „Nem! Talán angyallal beszélgetett.”

Erre Én, Jézus Krisztus Uratok a tömegnek megpróbálom megmagyarázni:

— Ne féljetek. Ez nem Énmiattam szólt, hanem felétek és nektek.

Hát ezért az óráért jöttem!

Ezért küldött az Atya!

El kell hát gondolkodni, testvéreim, ti, e jelenlét tanításában a nép sokasága közül az imádkozó zarándokok-, testvérekhez tartoztok és ahhoz a búzaszemhez, aki elhal ugyan, de azért, hogy szárba szökkenve termést hozzon, vagy a zarándoklatban azok vagytok, kik nem imádkoztok és ítéletet vonzotok magatokkal, és talán ahhoz a búzaszemhez tartozol, ki semmissé megsemmisülve válik a szikár talajban.

3

Hisz Atyám nem ezért küldött e világba, hogy megítéljem a világot, hanem azért, hogy ez által üdvösséget nyerjenek.

De szükségetek-e van az üdvösségre és a kegyelemre a szabad akarat-cselekvésben?

Vágyakoztok-e ti is Jézust látni?

Vágyakoztok-e ti is Jézussal találkozni?

Vágyakoztok-e ti is, hogy szívetekbe fogadjátok Jézust?

Ahogy a múlt zarándokok annak örültek, ha láthattak, ha találkozhattak, ha tanítást kaphattak, és a tanítás révén megerősödve, elfogadva a felismerést, a küldetést a követésben. Mert e bűnbánat-időben egyre közelebb és közelebb kerülsz a saját magad életedhez és életed keresztjéhez. Ahhoz a kereszthez, amit néha terhesnek érzel, ami néha, úgy érzed, lesújt az út porába, amit néha, úgy érzel, hogy: „Már elegem van ebből a keresztből, és szeretnék megszabadulni.”

Holott ez a kereszt, amelyet elfogadsz az Én és Atyám Nevében, talán felemel, talán erőt ad a felismeréshez és az elfogadáshoz. Ez által tudod, mi a küldetésed a követésedben. Ez által tudod elfogadni felebarátaidat, testvéreidet. És ha rádöbbensz: „Ó, köszönöm a keresztemet, mert ez az enyém!”4

És te is átölelheted, ha szükséges, meg is csókolhatod, ha úgy érzed, még könnyeiddel is behintheted. Senki sem veszi el tőled csak azért, hogy te úgy érezd, hogy megszabadulva könnyebb az élet.

Hisz a tanításom révén közelebb és közelebb haladsz e bűnbánatban mindahhoz, ami megmutatja, milyen az út a haladásban, a mindennapokban. Hisz mikor távolabb voltál, még csak a szeretetet érezted. És ahogy egyre közelebb kerülsz, most is a szeretet épp úgy jelen van, de a szeretet mellett jelen van a tanításom a felismeréshez és az elfogadáshoz, hogy valóban az Atya miért küldött e Földre az emberekhez: hogy a Földön ítéletet mondjak vagy üdvösséget árasszak?

A Földön az emberek maguk vonzzák néha az ítéletet, és eltávolítják maguktól az üdvösséget.5 És Én, Jézus Krisztus Uratok az Atya küldetésével ezért jöttem, hogy a tanításom révén ismételten segítséget tudjak nyújtani épp úgy számotokra, mint a múltban tanítványaimnak, a nép sokaságának és a zarándokoknak. Mert a mai nap-tanításom, az kimondottan azt nyújtja számotokra, hogy mily szörnyű halállal hal meg az Emberfia. De ezzel nincs vége, mert az Emberfiát felmagasztalják és felemelik. És ez az Emberfia tud segítséget nyújtani most, a jelenben azon testvéreinek, akik úgy érzik, hogy elhagyatva vannak. De a hit kegyelme a szeretet békéjének örömében felismerik mindazt, ami a tanításban jelen van a mindennapokban, akkor már nem fél, nem csügged el, hanem felkészül, hogy éber legyen, és az éberségében figyel az Ég megnyitott szózatára, mert ez a szózat, amely ismételten hallatszik, a megdicsőülés ismételten az Atya Nevében bizonyosság a testvéreimnek és Atyám gyermekeinek.

Kérlek hát benneteket, fogadjátok el tanításomat a mai nap szeretetében is, mert ez által már könnyebben érted a hétről hétre-tanításomat. Mert szükség van reátok, nem csak azért, hogy zarándokokká váljatok, nem csak azért, hogy imádkozzatok Atyámhoz, nem csak azért, hogy eggyé váljatok, hanem azért, hogy a hitben és a kegyelemben felismerve tanításomat cselekedni tudj a szeretetben, mint az Emberfia tette a felebarátai és testvérei felé.

Te is ne azt mondd, testvérem: „Ki az én testvérem és ki az én felebarátom?”6

Hanem fogadd el és szeresd és segítsd, ha szükséges, fogd meg kezét és segíts áthaladni a felismerésben a Fényhez az elfogadásban. Mert a tanítás a mai nap ezt adja számotokra a kegyelem szeretetében.

És most így adom áldásomat kiválasztott Mária szolga-testvérem által, hogy áradjon reátok ma ez a Megdicsőült Szeretet, amelyet az Atya ismételten megdicsőít az Emberfiában számotokra, testvéreimnek, Atyám gyermekeinek és a zarándokok számára, hogy érezd, mi a küldetés, mi a követés és mi a haladás a felismerés-úton a mindennapokban.7

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, hisz a megvilágosodás a Fényhez és a Világossághoz már jelen van. Ma áradjon reátok az Emberfiának a felmagasztalás-megdicsőülésének kegyelme, ami által a szózat ma a nép sokaságában, a jelen lévő zarándokok között nektek szólt, értetek jött az Atyától, hogy a felismerés és az elfogadás jelen legyen a mindennapokban a szívedben és a lelkedben, a küzdelemben, az életben és az útpálya-haladásodban.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2006. április 7. Nagyböjt 6.

/0 Hozzászólások/in /by
Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet, kik eljöttetek a mai napon a bűnbánat hatodik Golgotájára, hogy együtt éljétek át kiválasztott szolgám-testvéremmel a fájdalom, szenvedés Golgotáját.

A Golgota a fájdalmában, ami a mai napban is jelen van, a jelenléte épp olyan, mint a múlt, amiről most a tanításokat a felismerésében és az elfogadásában és a megtapasztalásában, hogy el tudjátok fogadni, mert a fájdalom és a szenvedés, az jelen van mindig a mindennapi életben az egyszerű és a gyarló emberekben, a testvéreimben. Csak nem mindegy, hogy a gyarlóságban és az egyszerűségében benned él a szeretetem, az örömem, a békém és a hitem. A hit a bizalomban épülve, ami az elmúlt hét tanítása, hogy tudsz-e annyira hinni és bízni, hogy Én is jelen vagyok itt számotokra.

Mert mi volt a tanítás?

Oda mentek 2 tanítványomhoz: Fülöphöz, majdan Andráshoz: „Látni szeretnénk az Urat.”1

Az Urat.

De ők úrnak szólították a tanítványaimat: „Uram, látni szeretnénk Jézust.”

Jézus — Én az Úr és a Mester és a Próféta vagyok.

Többen többféleképpen hívnak és szólítanak. De ti most, a jelenben sokszor és sokszor Jézusnak, Jézus Krisztusnak szólítotok a szeretet és a kegyelem megszólításában. De a tanításom ezt adja számotokra, hogy a hit bizalma mit nyújtott és mit nyújthat számotokra a mindennapokban és a mindennapokhoz. Mert ha el tudod valóban hinni a tanításban, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok e egyszerű testvér által a szolgámban jelen vagyok, hozzátok szólok, bizonyságot adok a megtapasztalásban és a felismerésben.

De mégis egyre több a kétely és a kételkedő. És sokszor és sokszor az vetítődik vissza, hogy. „Már nem lehet újat mondani. Hisz ami már több mint 2000 éve adott, arról tanulunk, arról tanítanak, akkor miért szükséges még, hogy legyen jelenés2, és a jelenése révén tanítás?”

A tanítás üzenete, mikor az egyszerűségében egyre többen és többen így gondolkodnak, és a gondolkodásmenetük mellett meg is válaszolnak, hogy: „Semmi új nincs benne!”

De a semmi új mellett, ha nyitott a szíved, nyitott a lelked, nyitott a füled, nyitott a szemed, akkor sok mindent észreveszel. Egy pici, apró részlet, amiből egy nagyobb alakulhat ki részetekre a mindennapokban és a mindennapokhoz. Hisz rajtatok áll, hogy mit fogadsz el a szabad akarat-cselekvésedben, hogyan helyezed el szívedbe és lelkedbe a bensődben, hogyan tapasztalod meg az Én jelenlétemet.

Hisz a mai nap tanítása nem kimondottan az a 3, amit pásztorom ma kiemelt számotokra.3 Hisz az mind csak egy mellékes tanítás.3a A mai nap tanítása, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok bevonulok.4 Bevonulok, de a bevonulásom — Én szeretném az egyszerűségében és az alázatában. De az emberek felmagasztalnak!5

Hisz előtte mi volt a tanítás?

Az Emberfiát felmagasztalják. És a felmagasztalás e bevonulással jelen van.

De a felmagasztalásban Én, Jézus Krisztus Uratok nem akarok király lenni.

Én szeretnék továbbra is megmaradni a Mester, a Tanító, a Próféta és a Názáreti a kegyelemben és a szeretetben és az egyszerűségemben. Mert Atyám így küldött a Földre az Ő testvéreihez az egyszerűségében:

— Hozd el számukra a Fényt a Világosságban. Hozd el számukra a békét a bölcsesség örömében. Hozd el számukra a kegyelmet a lelkük üdvösségéhez. És ha ez már mind bennük él, akkor már nem nehéz türelemben, békében, örömben és a megbocsájtásban élni.

Akkor már nincs is gondolatod arra, hogy tán a harag és a gyűlölet és az irigység kapzsisága felülemelkedjen benned vagy rajtatok. Mert a hit bizalma a kegyelemben ezt mutatja számotokra a Fény Világosságában, a felismerésben és az elfogadásában. Mert ha már hiszed, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok ma is itt jelen vagyok, nem csak kiválasztott szolgám-testvérem által, hanem ha nézed a kápolnának a tabernákulumát, ahol az Élő Krisztusban jelen vagyok.

Hiszed, hogy az Eucharisztia és az Oltáriszentség valóban Én vagyok?

De menjünk még tovább, a kezdetek tanításához az Én jövendölésemben, amely már az Ószövetség, vagy ahogy a kezdetekben mondtam, az őskereszténységet adta számotokra, amikor még az emberek Atyám gyermekeiben valóban tudtak hinni és bízni, és a félelmükben Atyámra tekinteni. De Atyám sokszor mondta számukra:

— Ne féljetek.

És néha nevükön szólította. Mondjam most csak úgy, hogy példának egyik prófétát, hogy:

— Ábrahám, Ábrahám hol vagy? Hisz hozzád szólok.6

Ha most Én, Jézus Krisztus Uratok hozzád szólok, vagy hozzátok szólok, akkor először a kételyek rakodnak itt belül le, hogy: „Létezhet ilyen?”

A kétely mellett a kicsinyhitűség. A kicsinyhitűség mellett a hitetlenség. És a hitetlenség igyekszik elhessegetni mindazt, amit talán megtapasztalhattál. És ilyenkor jelen van az a tanításom, hogy jelen van az igazgyöngy, de nem ismertétek fel. És az igazgyöngyöt eldobtátok magatoktól.7

És az őskereszténységben, az Ószövetség jelében a hit és a bizalom és a szeretet a megbecsülésben és a türelemben mennyivel volt más, amikor az Én testvéreim az emberekben, Atyám gyermekei az emberekben a hit bizalmában egész addig eljutottak, hogy nincs jelen Oltáriszentség, az Eucharisztia, hisz azt Én, Jézus Krisztus Uratok az Ünnepi Vacsorában hagytam meg rátok.

De előtte jelen van az ima által a mindennapi kenyér!8

A kenyér, amelyet úgy tiszteltek, hogy benne van abban az Atya az Élő Istenben.

Becsülni és tisztelni kell.

Ma, a jelenben, áthozva a múlt tanítása, a kegyelem és az üdvösség a felismeréshez és az elfogadáshoz.9

És most hogy’ él az Én testvéreim szívében és lelkében?

Hogy szeretnének bizonyosságot nyerni: „Hadd láthassuk Jézust!”

Hogy „tudok-e hinni és bízni ebben a kegyelemben és ebben a szeretetben, és tudom-e elfogadni”, hogy az Eucharisztia, az Oltáriszentség kegyelme, az valóban az Én szeretetem az Élő Krisztusban.

Mert Atyám annyira szerette az Ő gyermekeit a világban, hogy nem sajnált Engem hozzájuk küldeni. Nem sajnált Engem szinte feláldozni az Írás jövendölésében, mert a Megváltás kegyelme csak így jön el a testvéreimhez most, a jelenben is.10

Mert a tanításom ma különösképpen ez számotokra, hogy Nekem, az Isteni Második Személynek, akit most úgy neveztek, az Élő Krisztus, de akkor a Názáreti vagyok, a Próféta és a Mester, boldogan és örömmel be kell, hogy vonuljak, hogy felmagasztalják az Emberfiát!

Mert a felmagasztalás után történik az alázat a megaláztatásában.

Mert ez által lehet megváltani a világot a testvéri, felebaráti szeretetben.11

Mert a kegyelem a jelenlétében így van most, de így volt a múltban, és így volt az Ószövetség őskereszténységében.

Hisz többször mondottam számotokra: a jelen élet most a Föld forgásával elindulva fölfele, de mikor fölér az ember, akkor oly hamar magabiztossá tud válni, és a magabiztosság néha nem jó tanácsadó. És a magabiztosságában elindulsz a lejtőn lefele, és ott nagyon-nagyon nehéz megállni, és talán visszaesel oda, ahonnan kiemeltelek. És ismét küzdeni és küzdeni kell, hogy elindulhassál ismételten fölfele. És ezért mondhatod, hogy jelen van a múlt, a jelen, a jövő. De a jövőből néha nem tudsz tovább haladni, visszaesel a múltba, a múlt erejének kegyelméhez. De ez néha fontos, mert ez által csiszolódsz lelkedben és testedben. Ez által tudsz elindulni a változás útján. És már ez által ismered el s ismered fel felebarátaidat és testvéreidet. És ez által tudsz imádkozni és imádkoztatni. És ez által tudod befogadni mindazt, ami jelen van a mindennapokban számotokra. Mert e bűnbánat-idő e tanítás révén ezt adja számotokra, hogy hétről hétre mit ismertél fel, mit fogadtál el, mit zártál be szívedbe és lelkedbe, és mi alapján indult el a változás szívedben és lelkedben, és mi alapján csiszolódsz, és mi alapján akarsz élni, haladni és küzdeni, és mi alapján érzed azt, hogy az emberben egy testvér vagy Nekem, Jézus Krisztus Uradnak és gyermek Atyámnak és Édesanyámnak.

A szabad akarat cselekvése e tanítás révén, e sorozat-bűnbánatban hétről hétre ezt hozta számotokra. Mert így jutsz el közelebb és közelebb a felmagasztalt Emberfiához az Isten Fiában, „aki érettünk lett Ember, és érettünk halt meg, és érettünk támadt fel. De a Feltámadása révén már jelen lett számunkra a mindennapi kenyér az Élő Krisztusban az Eucharisztiával.”

Mert ha ezt el tudod hinni, testvérem, megérteni és elfogadni, akkor nincs ok félelemre, izgalomra, stresszre. Azok jönnek úgy is anélkül a bajban! De azt mind tudod mérlegelni, és a mérlegeléssel eltávolítani szívedből és lelkedből. És már csak egy bizonyos pontra összpontosítasz: az Isten-szeretetre és kegyelemre, Fiának kegyelmének szeretetére az Isteni Második Személyben, a Szentlélek kegyelme, amely mindenkor jelen van és szeretne áradni és átölelni, akik képesek befogadni, és az Édesanya szeretetére a küzdelemben és a haladás kegyelmében.

De ezek mind-mind a tanításomban egy bizonyos pontra mutatnak. És ez a pont nem más, mint az Élő Kenyér, amelyet egészen az Ószövetség őskereszténységéből vezettünk át az Újszövetség kezdetéhez,12 hisz a kezdetben most a jelenhez. Hisz a jelen fontos tanítása a mindennapokban. Mert ha tudsz hinni és bízni e jelenlétben, akkor valóban testvéremmé tudsz válni, és már nem kell félned, és már el tudod fogadni az embereket a felebarátban és a szeretetben. Már nem mérlegelsz, már nem kiabálsz, nem alázod meg, hanem elfogadod úgy, ahogy van e jelenlétben. Mert a tanítás ezt nyújtotta számotokra e bűnbánatban hétről hétre. Hisz fontos, hogy megérthessétek, hogy hogyan lehet az őskereszténység Ószövetségét áthozni az Újszövetségbe, és az Újszövetségből most, a mai nap jelenlétébe. Mert a kegyelem akkor is jelen volt és működött, utána a megkezdett Újszövetséggel, és most a jelenben.

Ez oly könnyű, megérteni, és egyszerű. Mert mikor az Én földemen jártatok a megtapasztalás tanításában, abban a tanításban, ami sok mindent számotokra bizonyossá tett, ott is elmondotta szolgám. Nem kell mást tekintenetek, csak azt kell figyelnetek, hogy jelen van a folyó, az a folyó, amelyben az előhírnököm megkereszteli azokat, akik hozzája mennek. De ő nem más, mint a Pusztában Kiáltó Hang, a hírvivő.

És a hírvivésben mit mond?

— Én vízzel keresztellek. De majd jön utánam az, aki hatalmasabb, és majd tűzzel fog keresztelni.

De ez a folyó a sodrásában az Ószövetség őskereszténységében is jelen van, hisz a jövendölés akkor volt, és a Pusztában Kiáltó Hang is itt van jelen. És a sodrásával és a folyásával belemegy a tengerbe, a Genezáretibe, a Kineribe. Sorolhatnám sorba a neveket, amelyekkel szólítják és megilletik. És az Ószövetség a találkozásával, szinte mondhatom, hogy megszűnik, hisz átfolyik a tengeren, megtisztulva, és kilép ismét a tenger medréből, és halad tovább. De már ez a haladás az Újszövetség a jelenhez!13

Csak meg kell tudni érteni e titkot, és becsülni, és felismerni. És már akkor azt mondod, hogy valóban nincs új e tanítás-nap alatt, de mégis új a megközelítése a felismeréshez és az elfogadáshoz.

És csak ezt kellene megérteni, pásztoraimnak elfogadni. És ha ezt mind megértenék, akkor a kegyelem valóban működne rajtuk és bennük.

Tisztelet a kivétel — hozzáteszem.

Akkor már nem csak a rangra-törés volna bennük, a nagyravágyás és az uralkodás és a parancsolgatás, hanem a kegyelem és a szeretet működne bennük és rajtuk. És felismernék a kicsiket, az egyszerűket, az elesetteket. És akkor éreznék, hogy: „Jé, hát én is innen jöttem, én is ez voltam. De miért kellett nekem kilépni ebből, ebből az önmagam világából, és a magabiztonságomban a hatalomra vágyni, és már uralkodni és parancsolni az egyszerűknek és a kicsiknek?”

Már elfelejtették, hogy valójában honnan is jöttek.

Már elfelejtették azt, amikor még ők voltak diákok, hogy néha mit éltek át e sok-sok parancs révén, és néha milyen rosszul fogadták a megkülönböztetést és a megítéltetést a parancsokban.

„De amint egy kicsit az évek eltelnek, amint egy kicsit már rangom van, már magabiztos vagyok, és már én parancsolok azoknak, akik utánam jönnek.”

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok nem ezt tanítottam! Nem ezt a tanítást adtam! Én mindig Saját Magam példáját hozom fel nektek. Most, a jelenben a múlt példáit, hogy Én jártam elöl tanítványaimmal, adtam a tanítást, a szeretetet, az örömet, a békét, a türelmet, a megbocsájtást a megtapasztaláshoz és a felismeréshez, és mindig Saját Magam példáját adtam a tanítványaimnak és a nép sokaságának a követőkben.

És most, pásztoraim, ismételten azt mondom: tisztelet a kivételnek, akik még ismerik és tudják, hogy mi a szeretet, és nem csak ismerik, hanem szívükben, lelkükben jelen van és gyakorolják. Azok nem uralkodni és parancsolni akarnak, azok a szeretet kegyelmében egyszerűek, és nem azt mondják, hogy: „Kikérem magamnak!” — ahogy többen már mondták szolgám részére is e elmúlt időszakokban, e évek folyamán, hogy: „Én pap vagyok! És én tanultam! És engem megillet ez a jog, hogy én fölöttetek vagyok!”

De Én, Jézus Krisztus Uratok mikor adtam ezt a tanítást?!

Mikor mondtam Én valamikor is, hogy fölöttetek vagyok?!14

Én bennetek akarok itt élni, nem fölöttetek!

Itt, bennetek!15

Sajnálom azon pásztoraimat, akik tanultak ugyan, néha keményen, néha sokszor megalázták őket, és mégis nem tanultak — Én ezt mondom. Mert nem tudják értékelni azt, hogy Én itt szeretnék, bennük élni, velük együtt, és nem felettük, és lenézni rájuk!

E bűnbánat-idő tanítása, a mai nap befejezése a sorozatában ezt adja számotokra, mert így tudtok lépcsőről lépcsőre, egymás építésére megérteni, mi a lényege a tanításomnak, és valójában mit szeretnék, és valójában hogy’ szeretném, hogy ti is lássatok, felismerjetek, és ne csak lássatok és felismerjetek, hanem azt akarjátok, hogy itt éljek veletek az eggyé-válásban és a szeretetben.

És már nem csak kiválasztott Mária szolga-testvéremet vizsgáljátok és vizsgáztatjátok, hogy hogyan cselekszik, hogy ő milyen ember, és csak emberi-e ez, vagy talán létezhet-e a kiválasztottsága.

Ha egyszer megnyitnák szívüket pásztoraim, ha egyszer befogadnák ezt a csodálatos, mérhetetlen szeretetemet, a szeretetem formáját a tanításokban, ahogy megadtam, ha egyszer felismernék a tanításnak a lényegét, ha egyszer nem csak az irigység és a rangra-törés vezetné őket, hanem megengednék, hogy az alázat vezesse őket, akkor felismernék azt, ami az igazgyöngyben valóban jelen van — és nem csak kiválasztott Mária szolga-testvérem által, hanem a nyájukban, a kicsinyek és a jelenlévők.

És most is azt tudom mondani, amit már szolgám által a tanításokban megadtam: ha nincsenek kicsinyek, ha nincsenek testvérek a nyájban, mi szükség lenne a pásztorra?

A pásztor egyedül semmi!

A pásztor egyedül nem érvényesül!

A pásztor csak akkor érvényesülhet, ha van neki nyája, akiket taníthat és vezethet.

És nem uralkodhat!

És nem parancsolhat!

És nem nézi le őket messziről, a magasból, hanem megpróbál együtt élni velük úgy, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok a mostani jelenben is tanítványaimmal és a nép sokaságával, mert így tudunk eggyé válni Atyám Isteni szeretetében és kegyelmében.16

Egyre közelebb az idő, ezért ma, a bűnbánat hatodik szenvedés Golgotáján az egymásra épülő tanításom lehet, hogy — mert már a gondolatokban látom — ma egy kicsit kemény.

Nem kemény, csak egy kicsit talán erélyesebb a felismeréshez és az elfogadáshoz. Mert — ismételten mondom — az Ószövetség őskereszténysége az Újszövetséghez és a jelenhez, amely a jövőhöz visz, csak így tud egymásra épülve menni. De ha sokáig megy ez az uralkodás és ez a parancsolgatás — így is közeledünk az Időhöz, így is már elég jól kitolódott az imával és az engeszteléssel, és egyre többen és többen az egyszerű testvéreimben, akik elindultak a változás útján.17

És az egyszerű testvéreim mit tesznek?

Imádkoznak a papjaikért a pásztorban, hogy már ők is végre felismerjék önmagukat és el tudjanak indulni a változás útján. És a változásban ne csak uralkodjanak, követeljenek és parancsoljanak.

Mert így Én, Jézus Krisztus Uratok távol vagyok tőlük. Nem tudok szívükhöz és lelkükhöz közel menni. Mert ha ők nem fogadják el a kicsinyeket és az egyszerűeket, akkor Én hogy’ fogadjam el azokat, akik a tanulásuk révén már nem azt teszik és cselekszik, amit Én, Jézus Krisztus Uruk meghagytam az Újszövetség tanításában.18 De számukra nem csak ez a tanítás — számukra jelen kell lenni az Ószövetség az őskereszténységében19, és számukra jelen kell lenni a jelennek, és figyelni a jövőhöz. Mert így tudunk haladni együtt e kemény élet-útpályánkon.

A mai nap tanításom ez számotokra, amely a hatodik bűnbánat Golgotáján épült az elmúlt hetekéhez, hogy a megvilágosodás és a Fény valóban világosságot tudjon nyújtani számotokra a kegyelemhez, a szeretethez, az örömhöz és a békéhez, mert akkor már van türelem és megbocsájtás, alázat az egyszerűséghez.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom. De áldásom most, a mai napban a bevonulásomnak a szeretete, öröme, békéje és Fénye, és mosolya ragyogjon rátok és adjon erőt, hogy fölmagasztalták az Emberfiát, és örömmel és szeretettel és ének között, hogy:

Hozsánna! Hozsánna! Dicsőség Dávid Fiának!

Vonulunk be.

Így áradjon reátok ez a dicsőséges, örömteli bevonulási áldásom a nyitott szívű testvéreimhez a felebarátaimban, és különösképpen pásztoraimban.

Szeretném őket is megérinteni, átölelni e dicsőséges áldásommal, hogy:

Itt az idő, hogy elmélkedjenek.

Itt az idő, hogy felismerjék önmagukat.

Itt az idő, hogy a tanításom révén cselekedjenek és fogadják el az egyszerű, kicsiny testvéreimet.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e jelenben erősítsen, óvjon és védjen minden nyitott szívű testvéremet a felebarátaimban, kik elfogadják a múlt és a jelen a jövőhöz való tanításomat, és a felismerésben elindulnak a változás útján.

És a felmagasztaló Emberfiának kegyelme nyújtson e szeretetben Fényt és Világosságot.

És ne féljetek Tőle, fogadjátok el, ismerjétek fel, és induljatok el Rajta a haladásban.20 Mert eljön az idő, mikor ez fog segítséget nyújtani számotokra a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!