RÉSZLET A 2016. AUGUSZTUS 5-ÉN ELHANGZOTT TANÍTÁSBÓL

Jézus Krisztus Urunk:

De ebben a hónapban számotokra, kik e országban éltek és e nemzethez tartoztok, ilyenkor mindig pár gondolatot kifejtek felétek, mert íme, szívetek nyitott a sok kérdésre, hogy: „A válasz valójában mikor jön el számunkra?” – ahogy már e évben, a bűnbánat-időben szólottam felétek, most is azt tudom csak elmondani.

Ennek az országnak Édesanyám Királynő, aki mindenkor segítséget nyújt az Ő gyermekeinek az Ő nemzetében, kik Hozzája tartoztok.

Nektek kell kiengesztelni e Szeplőtelen Szívet a segítségnyújtáshoz és a kegyelemhez. Nemcsak néha-néha beszélni róla, hanem cselekedni is. Mert hisz mindenki azt mondja: „Mi lesz ezzel az országgal a többi ország mellett?”

Most nem akarom egész Európa jelenlétét felétek elmondani.

Íme, Én csak azt mondottam:

Ügyelnetek kell a hitetekre a szeretetben.

Nem a vallásról van itt szó, hanem a hitről!

A hit, amely jelen van a szívedben, jelen van a lelkedben s egész lényedben, amihez tudsz ragaszkodni, és amire mondhatod, hogy a sajátod. És neked nincs szükséged más hitre, te nem akarsz más hitre átmenni: „A hitben a valláshoz így tartozom, ehhez a valláshoz, amelyet – hogy is szoktuk mondani, a ti szavatokkal? – Jézus Krisztus Urunk adta nekünk, Péter által. És mi ehhez a megalakított, megadott valláshoz hitünkben tartozunk.”

Ez fontos, hogy a hited legyen jelen!

Mert a hitet, azt nem alakíthatod ki, azt nem erőltetheted rá senkire. A hit, az egy megélő kapcsolat a szeretettel, a kegyelemmel és mindazzal, akihez tartozol, kinek gyermeke és kinek testvére vagy.

Ezeket szintén fel kell ismerni, és tudni kell elfogadni és értékelni.

Mert ha könnyedén veszitek, és nincs jelen a mindennapi felajánló imátok a kérésetekben, akkor ne szomorkodjatok el azon, hogy: „Valójában most mi hogyan és miképpen érvényesülünk, és mi lesz országunkkal?”

Ilyenkor tekintsetek az Édesanyára, a Királynőre, és kérjétek az Édesanyát, a Királynőt, aki a védő palástot e ország fölé terítette, hogy adja meg számotokra a védő kegyelmet a működésben és a jelenlétben.

És különösképpen most, amikor ismét azt az ünnepet is ünneplitek, amikor az Édesanyát megkoronáztátok 1

Úgy-e, annak most már tizenhatodik esztendeje lesz, és a tizenhatodik esztendőben hányan és hányan változtak meg e felajánló ima révén. És itt nemcsak, ahogy mondani szoktátok, a hívekről és az egyszerű testvérekről van szó, hanem mindazon pásztoraimról, akik azt mondják, hogy: „Nekem van egy nyájam, kinek pásztora vagyok, és ott élek és munkálkodom.”

De nem mindegy, hogy hogyan és miképpen, és hogy a pásztoraim is az Édesanyámhoz bizalommal és szeretettel fordulnak-e e felajánlások részén.

Nemcsak a híveknek kell mondani, hogy: „Ti imádkozzatok, ti engeszteljetek!” – a pásztoraimnak is kell. És ha lehet: közösen, együtt. Mert a példát, azt megélni a megmutatásában lehet, és nem csak elmondani. Mert azt mondani talán: „Én nem érek rá, mert nekem sok a dolgom.”

Ügyelni kell arra, hogy a közösség a hívőkben megmaradjanak.

Emlékeztek egy régebbi tanításomra, amikor azt mondottam: „Ó, én pásztor vagyok. Boldog vagyok, hogy van egy nyájam. Én elöl megyek, és a nyájam majd követ.” És mikor hátratekint, azt veszi észre: „Hát nincs senki, aki utánam jönne! Valamit talán nem jól csináltam? Talán valamit nem úgy adtam át, ahogy kellett volna? Vagy talán nem vettem emberszámba híveimet” – ahogy Én a tanítványaimat, Én a nyájamat?

Mert egy pásztornak figyelni kell az ő nyájára, hogy a nyája ismerje őt, és a pásztor is ismerje övéit.

És mindenki akkor elöl megy be, nem hátul, vagy oldalról, vagy lopakozva, hanem: „Megnyitott ajtónál be tudok menni, mert én ismerem őket, az enyéimek. Ők is ismernek engem, és hallgatnak szavamra. És akkor valóban követnek.”2

Fontos, hogy ezekre tudjunk figyelni, mert a kegyelem csak így működhet. És az Édesanya, a Királynő, ki ennek az országnak Királynője lett, így tud segítséget nyújtani számotokra a mindennapokban, a mindennapokhoz, ha szívvel, nyitottsággal, őszintén és szeretettel össze tudjátok tenni kezeiteket, ha kell, imaláncot alkotni, ha kell, együtt, örömmel és szeretettel felajánlani, kérni, vagy éppen hálát adni mindazért, ami talán már megtörtént, és mindazért, amire szükségünk van, és amire vágyakozunk.

Zűrzavaros a mindennapi élet, de ezt a zűrzavart is a segítségnyújtásában el lehet indítani a békéhez, a szeretethez az ima által.

Fontos, hogy ezekre tudjatok figyelni, tudjátok átadni önmagatokból, megélni e kegyelemmel a szeretetben.

És akkor ez a két csodálatos ünnep, amely előtt álltok3, elhozhassa számotokra a szebb és jobb jövő reményét a pillanat megélésében. Mert ha nem mindjárt tetőzik be minden kegyelem, ez nem azt jelenti, hogy nincs jelen, és nem működik. Ez egy folyamat, amelyen végig kell menni, de csak úgy, hogy ha ti is cselekedtek az élő hit kegyelme által a megtapasztalás mindennapjában. Mert akkor a szeretet is felétek árad, működik rajtatok, bennetek, és ezt a szeretetet tudjátok átadni mindazoknak, akik vágyakoznak e szeretet-kegyelemre.

Fontos, hogy átéljétek és megtapasztalhassátok e hónap tanítását, amelyet most több részletben adtam át nektek a felismerés elfogadása részében.

Ennek reményében árasztom felétek kiválasztott Mária testvér által áldásomat, hogy áradjon reátok, és töltse be szíveteket, lelketeket, és működhessen rajtatok és bennetek.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be minden nyitott szívű testvérem szívét, erősítsen, óvjon és védjen, és vezessen a mai tanítás által a meghíváshoz, a cselekedetekhez, hogy ez által tudjatok eggyé válni, és együtt működni a felajánlásban, a kérésben és a mérhetetlen hálában a fohász révén, mert ha ezeket felismerjük, ha ezeket elfogadjuk, akkor tudunk valóban változni, változtatni, észrevenni mindazokat, akik lehet, hogy most egy kicsit távol vannak tőlünk, de ha felismerjük, megérinthessük őket szeretetünkkel, akkor ismét egyek lehettek e kegyelem által.

 

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. október 7.

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm a mai napon testvéreimet és mindazokat, akik elzarándokoltatok erre a helyre.

De köszöntöm azokat is, akik a mai napon is lélekben kísértek el benneteket, hogy érezzék, hogy a kegyelem ajándéka a jelenlétben feléjük is árad.

A mai tanítás, amely felétek szólt, elsőként most az, amikor a jelekről van szó, hogy Atyám jelei megvannak, és azokat, ha felismerem, akkor megpróbálok a szerint cselekedni.

Így a mai tanítás1 a nép sokaságában történik, amikor elmondom, úgy-e, ha azt mondjuk, hogy: „Nyugatról felhősödik.”

Akkor mit mondjunk?

Eső lesz.

És az eső el is jön.

Délről déli szél fúj, hőség lesz. És az is eljön.

Úgy-e, milyen jó, hogy az ég és föld jelei, ahogy jelen vannak – ezekből tudtok olvasni, és megtapasztalni.

De Én, Jézus Krisztus Uratok ma azt mondom nektek: Figyeljetek a mai jelekre.

Tanítványaimnak is azt mondtam, abban az időben, e tanításában, hogy:

– Jelen vannak a ma jelei, amelyet Atyám adott nektek. Azokat miért nem akarjátok felismerni, átelmélkedni és megtapasztalni, hogy mi jó, mi tökéletes, és mi az, amit meg lehet fogni a tanítás jelében?

De most, ha a mai jelekre megyünk, amelyben most ti éltek, sokan és sokan hányszor és hányszor kérdezitek kiválasztott testvéremet, hogy: „Még mindig nincs semmi a mai helyzetünkről, amelyben élünk?”

És ekkor azt mondom nektek, hogy a bűnbánat-időben egy pár szó gondolatával adtam felétek tanítást a felismerő jelekről. Most, mivel ma e tanítás van számotokra, ismételten ezt tudom mondani, hogy a jelek, amelyek élénkek, amelyeket nap mint nap megtapasztalhatjátok, és amiből fel lehet ismerni, hogy mire van szükségetek és mi az, ami számotokra nem kell, hogy itt legyen vagy elhatalmasodjon.

A jelek, azok az Írásban is megvannak. Az Írás által hogyan és miképpen ismered fel és fogadod el? És a jelek, hogy mégis hogyan és miképpen szeretnéd kialakítani életedet e mai mindennapi életedben, amelyben most éltek, nem a tanítás-időben, és nem akkor, amikor a sokaságnak beszéltem, hanem a ma jeleit.

Ne azt kérdezzétek kiválasztott testvértől: „Hogy, hogy nincs rá válasz?!”

A válaszok sokszor előttetek vannak a megtapasztalásban.

Én inkább itt most kérdést teszek fel nektek, és a kérdést – ahogy a régebbi tanításokban is azt mondottam – nyitottan hagyom, és saját magatok válaszoljátok meg.

A kérdésem ez felétek, hogy: Te kiben hiszel? Kinek a gyermeke, és kinek a testvére vagy?

A hitben, ami szívből ered, hogy’ jelen benned?

Mert vallás, az van sok, és lehet, és rád is erőltethetik.

De te, testvér és gyermek, aki azt mondod, tudod, hogy kihez tartozol, tudod, hogy kitől várod a segítséget, akkor a szerint cselekedj, mert a cselekedetek csak így tudnak működni rajtatok és bennetek.

És fontos, hogy érzékeljétek hovatartozásotokat.

Mert a jelek a mai jelenben ezt tudják tükrözni felétek a felismerésben és az elfogadásodban, hogy mitévő szeretnél lenni, hogyan akarod kialakítani az életedet, és hogyan akarsz haladni a mindennapokban. És szeretnéd-e, ha megmaradna számodra ez a hit, amelyben élsz, ami által működik a kegyelem, vagy úgy mondod, hogy „nincs szükségem a hitre, majd jó lesz valamelyik vallás, még nem tudom, melyik, de majd kiválaszthatom”?

És akkor a jelek, ilyenkor, mit tudnak nyújtani számotokra?

Ezeken el kell gondolkodni, hogy hogyan és miképpen, és hova tartozol.

A kérdések, több is nyitott maradt számotokra, amelyre majd ti, saját magatok, ha megértettétek a kérdést, felismeritek, és bizonyossá válik számotokra a válasz, akkor saját magatok részére helyes választ tudtok adni magatoknak. Mert így alakul ki mindaz, ami által hogyan akarsz élni a mai jelekkel e mai időben.

Mert, úgy-e, ehhez a tanításához adtam egy példabeszédet a nép sokaságának, hogy ha van egy ellenfeled, ne várd meg, míg az elindul veled, hogy elhurcoljon az elöljáróhoz, a bíróhoz. Igyekezzél még az úton kibékülni vele. S akkor talán nem ad oda a bírónak. De ha ezt nem teszed meg, akkor mi lesz a cselekvés? Odaad a bírónak, a bíró döntést hoz, és átad a börtönőrnek. A börtönőr pedig bezár a börtönbe, és nem jössz ki onnan addig, amíg nem csak adósságodat le nem rovod, hanem mindazt, amiért oda kerültél.

Fontos, hogy ezeken elgondolkodjunk, hogy ez a példabeszéd nem véletlen a mai jelekhez szólt. S hogyan és miképpen éltek a mai napban, hogyan és miképpen fogadod el felebarátodat, testvéredet, hogyan és miképpen tudsz számára megbocsájtani, hogy egyek legyetek.

Mert ha ezek mind-mind működnek rajtatok és bennetek, akkor erősödik a hitetek, amely a szív szeretetével van jelen – ami nem vallás! Mert a vallást, azt bárki bármikor alakíthat, és ha egy kicsit ügyesen működik, még rád is erőltetheti, ha te nyitottá válsz, de a nyitottságodban nem figyelsz, hogy valójában ki vagy, hova tartozol, és mi szerint szeretnél élni és kialakítani az életedet.

Ezekre majd ti saját magatok válaszoltok meg a tanítás révén.

És most, mivel már áttértetek egy új napra, az új napban számotokra van egy ünnep, ti úgy mondjátok, a ti szavatokat használva, hogy: Magyarok Nagyasszonya.

Én azt mondom számotokra, Jézus Krisztus Uratok: a Magyarok Királynője.

Hisz, úgy-e, Királynő van már, idestova tizenhat esztendeje. Hisz elfogadtátok kérésemet, és a koronázás megtörtént. És ez a Királynő, ez közbenjár értetek. De ez a Királynő csak akkor tud segíteni számotokra, ha ti is Hozzája tartoztok, ha nemcsak azt mondod, hogy: „Hát, jól van, imádkozom. De mégsem a szerint cselekszem, hanem én a szerint cselekszem, ami nekem kényelmesebb, vagy esetleg úgy érzem, hogy szimpatikusabb.”

Az Édesanya, aki a Királynő – erre hogyan is mondjátok?

„Neki kötelessége, hogy megvédje ezt a nemzetet, hisz fel lettünk Neki ajánlva.”

Ez eddig elfogadható a gondolatmenetedben, hogy kötelessége?

De Én kérdezem tőled:

És nektek mi a kötelességetek?

Tudtok imádkozni, felajánlani, kérni ezt a Királynőt, hogy fogadjon el gyermekeinek, fogadja el szívből jövő imáitokat, fogadja el felajánlásotokat, kéréseteket, hogy legyen közbenjáró, s eszközölje ki mindazt, amire vágyakoztok, és amire szükségetek van?

És most különösképpen nagy szükségetek van az egységre az országban.

Az egység, amelyet nem lehet csak odaerőltetni. Az egységért meg kell dolgozni. Az egységért cselekedni kell. És az egységben, hogy kihez tartozom, és ki ennek az országnak a Királynője, ki az, akiben bízhatok, aki a legnagyobb fájdalomban, bánatban, szomorúságban is, ha én megnyitom Felé szívemet, és Hozzája fordulok, meghallgatásra talál, segítséget tud nyújtani, és kiengesztelhet, mert a szív-szeretet, -ajándék, amelyet felénk áraszt, szinte összeköt bennünket, gyermekeivé válhatunk e kegyelemben.

És ha már gyermekek vagyunk, akkor bizalommal fordulhatunk, kérhetünk, mert a gyermekeket az Édesanya, aki jelenleg a Királynőtök is, mindenkor meghallgat, és figyel az Ő gyermekeire, és igyekszik segítséget nyújtani minden olyan megoldáshoz és megoldásban, amire szükségetek van.

De ez mind-mind rajtatok is múlik, hogy tudsz-e tenni és cselekedni, tudod-e elfogadni, hogy van egy Királynő, aki az Édesanya is, és akihez szívem nyitottságának szeretetével fordulok, kérek, fohászkodok, felajánlok, de történetesen összetett kézzel hálát is adhatok, köszönetet is mondhatok, és örömet is áraszthatok, mert érzem azt, hogy meghallgatásra talált mindaz, amiben hittem, amiben bíztam, és amit vártam.

És ha ezeket mind-mind így meg tudjátok érteni, érzékelni, akkor mennyivel könnyebben ismeritek fel a mai tanítás jeleit, amelyet ma nektek nemcsak Én, Jézus Krisztus Uratok a tanításban, hanem – hogyan is van?

Ismerjétek fel Atyám jeleit, amelyet nektek ad, amivel tudtok működni, amivel felismerhettek, és tudtok cselekedni, és a cselekedetekben jókat tenni és érzékelni.

És ha ezek mind-mind megvannak, akkor el tudtok indulni ismét közösen, együtt, az egységben az úton.

És az út haladásában az Édesanya és Királynő szeretete áradjon reátok, kössön össze benneteket, és segítsen ezt az egységet kialkotni az imalánc erejében, mert az ima, az mindig segítséget nyújt a mindennapokban.

Az imáról és a Rózsafüzérről most Én nem beszélek, hisz pásztorotok a szentmise keretében szépen elmondotta számotokra, vagy kiválasztott testvérem, hogy szinte összeköthetitek az életeteket, mint egy kapocs, amelyre szükség van, amelybe belekapaszkodhatsz, ami által várhatod azt a kegyelmet, ami segítséget nyújt a mindennapi életben a felismerés elfogadásában.

Fontos, hogy felismerjétek Atyám mai jeleit, ami által tudtok működni, cselekedni és haladni a felismerés elfogadása részében.

Ennek reményében ajándékozom felétek áldásomat a szeretet jelében, de a szeretetben áradjon ma reátok az ima szeretete a fényben, kössön össze a jelekkel, hogy a mai jeleket felismerjed, méltó legyél hozzája, és a szerint tudjál cselekedni. És fogadd el az Édesanya és a Királynő szeretetét, aki mindenkor figyel az Ő gyermekeire, akik bizalommal tudnak Hozzája fordulni a felajánló kérés által. S akkor nemcsak a fájdalom és csak a bánat ölel át benneteket, hanem meg tudod tapasztalni az öröm szeretetét, a kegyelem-fény működésében, ami által érzed a melegséget, s ez által a felemelkedést.

Ennek reményében áradjon reátok a mai áldásom kiválasztott Mária testvérem által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, és a Fény melegsége erősítsen, óvjon, védjen és vezessen a mindennapi életedben és a mindennapi jelekben a felismerés cselekedetéhez.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!