Mária1:
Az irgalmas Jézus
Eljött ez a mai nap, az öröm és a szeretet kegyelmében, hisz hétről hétre a bűnbánat-időben a testvérek elfogadták Jó Jézus Krisztus Urunk és az én hívásomat, hisz elkísértetek a Golgotára.2 A Golgotára, amelyet a fájdalom és a szenvedés átélésében nem csak önmagamért vállaltam, hanem megpróbáltam engedelmeskedni3 Jó Jézus Krisztus Urunk kérésében, elfogadni mindazt, amire tanított, és amit várt tőlem, hogy ez által a többi testvér is el tudja fogadni nyitott szívvel, szeretettel mindazt, amit Jó Jézus Krisztus Urunk a testvéreitől vár.4 Hisz egyre többen és többen azt mondjuk, hogy: „Oly nehéz ez az esztendő, hisz nem tudjuk, mit fog hozni akkor ez a…”
Jó Jézus Krisztus Urunk a tanításában azt mondotta:
Én csak azon testvéreimnek adhatom a nehézséget, akikben biztos vagyok, akikre rá tudok tekinteni, és látni, hogy elfogadták a kegyelmet, és elfogadták a szeretetemet. Elfogadták, hogy szívükbe zárják, hogy eggyé válhassanak Velem. Őrájuk számíthatok, és nekik adhatok nem csak szeretetet és kegyelmet, hanem néha talán egy kis megpróbáltatást, egy kis nehézséget. De ezt nem azért adom, mert haragszom rátok, vagy nem szeretlek benneteket. Így szeretnék bizonyosságot nyerni, hogy még jobban Hozzám tartoztok-e, hogy még jobban szerettek-e. Vagy ilyenkor a nehézség, a megpróbáltatás, kétely ül a szívedben, és ez által eltávolodsz Tőlem.
Akkor már a fájdalom, a bánat, a nehézség, talán úgy érzed, nincs is jelen, mert Én nem élhetek szívedben. Akkor elszomorodsz, és azt mondod: „Ó, Uram, ismét szeretnék visszatérni Hozzád. Csak egyszer nézz le rám, csak egyszer hajolj hozzám, csak egyszer emelj fel az út porából, hogy ismételten élhessem a Te kegyelmedet és a Te szeretetedet, azt a békét, azt az örömet, amit Te oly sokszor e helyen ajándékul adtál számomra, számunkra.”5
A mai nap köszönet, hála, öröm és boldogság. Hisz 14 éve ezen a napon, amikor kiválasztott Jó Jézus Krisztus Urunk, még nem tudtam, mi történt6, a félelem és a sírás vett erőt rajtam. De mikor megmutatkozott, átölelt Fényének sugarával, megváltoztatta életem, családomét, testvéreimét. És azóta megpróbálunk egyek lenni azzal a tanítással, amit Ő oly sokat adott számunkra, különösképpen azon testvéreimmel, akik a 14 évben még megmaradtak mellettem. Hisz már kevesebben vagyunk. Vannak, akik befejezték földi pályájukat, és eltávoztak.7 És vannak, akik pedig másféle formájában távoztak el. Talán nem olyan nagy a hit, a szeretet kegyelme bennük, hogy kitartsanak Sükösd mellett.
De Sükösd mellett, nem mellettem, hanem Jó Jézus Krisztus Urunk mellett.
Mert hisz itt, ezen a helyen, nem értem kell jönni, és nem hozzám kell jönni, hanem az Élő Krisztushoz, aki jelen van, aki ölelésre tárja Karjait, és így várja az Ő testvéreit. Várja, hogy Hozzája jöjjünk, hogy a szeretet fényének sugarával átöleljen, Magához öleljen. És már nem vagyunk fáradtak, szomorúak. már rádöbbenünk, hogy érdemes élni, érdemes küzdeni, mert az élet boldogsága a szeretetben rejlik, amely bennünk élhet az Élő Szentlélekkel, amely a tanításában épp úgy jelen van, ahogy élni várja tőlünk, hogy az Élő Szentlélek vezessen.
A keresztet pedig örömmel és szeretettel fogadjuk el. Öleljük át, és így hordozzuk a mindennapokban.8 Hisz a Kereszt tanítása nem az volt számunkra, hogy úgy tekintsünk a Keresztre, hogy ott van rajta a Keresztre feszített Jézus a Názáretiben, hanem úgy tekintsünk rá, hogy: „Én szeretetből adtam Önmagamat felebarátaimért és testvéreimért.”9 Hisz a Megváltás csak ez által jöhet el hozzánk a mindennapokban.10
E öröm szeretetében ma indulunk együtt, ismételten, Jó Jézus Krisztus Urunkhoz, hogy a mai ünnepben megnyitott szívvel átadjuk önmagunkat, és felkészülve elfogadjuk azokat a kegyelmeket a szeretetben, amelyre ma meghívott, és szeretne ajándékul adni számunkra, hogy ez által is erősebbek legyünk, és éljen bennünk a szeretet kegyelme a hit reményében.11
Ebben az esztendőben is, ami előtt állunk még, és még nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap, „de más az élet, más az úton a haladás, ha nem vagyunk egyedül, ha tudjuk, hogy Te, Uram, Jézusom, itt vagy, fogod kezeimet, és vezetsz a mindennapokban”.
Köszönöm, hogy ma is eljöttetek, hogy elkísérjetek a szeretet-ünnepen Jó Jézus Krisztus Urunkhoz.
Én hiszem, hogy a szeretete, a hálája, a kegyelme ma is épp úgy jelen lesz, mint a fájdalom, szenvedés Golgotáján.
Dicsértessék…!
Jelen lévő testvérek:
Mindörökké! Ámen.
Mária12:
Indulj az úton, előre nézz!13
Nem tántoríthat ezernyi vész.
Énekeljen boldogan!14
»Életed útját végig kell járni,
és az út végén Jézus fog várni!
Szeresd a társad, segítsd meg őt,
ne hagyd a porban a csüggedőt!
Ezen az úton együtt kell járni,
és az út végén Jézus fog várni!«15
Évforduló Ünnepére…16
Mária17:
Jelen vagyunk ezen a helyen, ahol hónapról hónapra, és a bűnbánat-időben hétről hétre jelen van számunkra a jelenés, a fájdalom, szenvedés Golgotai átélése, amelyre elkísérnek a testvérek, hogy nyitott szívvel és szeretettel együtt menjünk Jó Jézus Krisztus Urunkhoz.
Most is szeretném, hogy együtt menjünk e öröm kegyelmének szeretetében Jó Jézus Krisztus Urunkhoz.
Ma jelen vannak a bástyák, és öröm szálla18 meg szívünket, hisz ma jelen van közöttünk már Sáfár testvér.19 Hisz a bűnbánat-idő nehéz volt nélküle. Hiányzott a jelenléte, hiányzott a hangja az énekben. De ma, ha nehezen is még a betegsége révén, de itt van közöttünk. Az Úr Jézus Szívének szeretete átölelte, megerősítette, hogy ismét eggyé válhasson a Szeretetközösséggel, hisz Jó Jézus Krisztus Urunk őt is meghívta, és a meghívást most már ő is közel 13 éve elfogadta a többi bástya-testvérrel együtt, akik ugyanúgy fogadják velem együtt mindazt, ami ilyenkor kijár egy ember számára. De mi nem törődünk azzal, bennünk az Úr Jézus szeretete és kegyelme él, lakozik, és Ő vezet a mindennapokban.
Ezért hát ma az örömben hálát adunk Neked, Drága, Jó Jézusom, ki megtaláltál bennünket, a tanításodból tudjuk, az út porából. Felemeltél, észrevetted, hogy mint egy apró, csillogó fény, jelen lett a porban. Te nem röstelltél lehajolni és felemelni, erőt adni, hogy így éljünk és haladjunk az élet-útpályánkon.20 Figyeljünk arra, hogy meghívtál e útra, és a meghívásban megpróbálunk együtt, Veled menni. Felvesszük keresztünket21, amely néha nehéz, néha úgy érezzük, hogy ismét visszaesünk a porba, úgy érezzük, nincs erő ebből a porból felállni. De Te ekkor sem hagysz el bennünket, ismételten hozzánk jössz, ismételten kinyújtod felénk Kezedet, ismételten felemelsz, és erőt adsz, hogy: Ne csüggedj, testvérem, mert benned élhetek, hisz adtam a szeretetemet, a tanításomat, árasztottam a kegyelmemet.
Ha ezt mind el tudtuk fogadni, szívünkbe zárni, és a tanítást meg tudjuk érteni, hisz nem nehéz a megértése, egyszerű szavakkal adod számunkra, akkor már valóban bennünk élhetsz, akkor már a szentmisének az értékét és titkát is érezzük, és különbséget tudunk tenni. Akkor már tudjuk, hogy a Szent Áldozásban az Élő Krisztus hogyan tér a mi szívünkhöz és a mi lelkünkhöz, hogyan szeretne eggyé válni velünk, hogy így éljünk és haladjunk azon az úton, amely jelen van.22
Nem kell félni a nehézségektől, a megpróbáltatásoktól, a megaláztatásoktól, hisz ahol ez jelen van, ott jelen van az öröm, a boldogság, a szeretet, a béke, a türelem, amely erősebb a nehézségeknél, és erőt ad, hogy tovább tudjunk élni és haladni a mindennapokban.23
Megköszönjük, ó, Uram, Jézusom, hogy a 14 év tanításában mi mindent nyújtottál számunkra, és ez által talán mondhatjuk, hogy egy kicsit megerősödtünk. De néha elcsüggedünk, és ismét gyöngének érezzük magunkat. Ilyenkor nem nehéz letérdelnünk az oltár előtt, a Kereszt előtt, nem nehéz összetenni kezeinket, megnyitni szívünket, és ismét tekintetünket Feléd tárni imával, énekkel, nyitottsággal, és már érezzük a szereteted jelenlétét, érezzük a kegyelmet, amely világosságot ad, ami által már nem a sötétségben járunk, hanem szeretnénk Veled járni a Fény Világosságában.24
Így a mai nap az ünnepben hálaadás, amelyet a hálaadó himnusszal most, énekelve, felállva, nem csak én, pásztor testvéreim, hanem ti is, testvéreim, hálát adunk. De mellette kérjük, hogy maradj szívünkben, lelkünkben, Uram, Jézusom, és továbbra is így neveljél, tanítsál, fogd kezeinket, mert akkor biztosabb és könnyebb a lépés, a haladás az úton, amely néha gyötrelmes, néha talán kő-akadályok vannak, de mégsem esünk vissza teljesen az út porába, hogy elvegyüljünk a porral, mert valahol a szívünkben él az a kegyelem és az a szeretet, amely erőt adott, hogy talpon tudjunk maradni, és így követni Téged, és Veled együtt elfogadni a küldetést, mert a követés csak akkor lehet teljes, ha felismerjük saját küldetésünket a mindennapokban. És az Élő Szentlélek működhet rajtunk, bennünk, és Világosságot nyújt, mert elég már a sötétben járni, szükségünk van a Fényre, a Világosságra, az örömre és a békére.25
Jelen lévő testvérek:
Téged Isten dicsérünk, Téged Úrnak ismerünk…26
Mária:
Akkor most leülünk, és várjuk az Úr Jézus szeretetének kegyelmét, jelenlétét és örömét.27
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek Nevében. Ámen.
Uram, Jézusom, eljött ez a csodálatos nap az ünnepben, hogy hálát adjak a 14 év tanításáért, jelenlétéért és szeretetéért. Hisz megtaláltál engem is az út porában, és kiemeltél.28 Eszközül választottál, hogy ezt az eszközt elfogadva, Neked szolgálva, és ez által segítséget tudjak nyújtani mindazoknak, akik reménykednek a jelenlétedben, és reménykednek a jelenlétedben, és reménykednek abban a kegyelemben, hogy elfogadod testvéreidet, és mindenkor segítséget nyújtasz számunkra, amikor Hozzád fordulunk.29
Te vagy az Egyedüli, aki nem fordítasz hátat, Te vagy az Egyedüli, aki nem bocsájtasz el, Te vagy az Egyedüli, aki kitárod Karjaidat ölelésre, és így várod a Tieidet a testvérben, akik bizalommal tudunk Hozzád fordulni a mindennap szeretetében.30
Így jöttem el most is Hozzád, nyitottan, őszintén és szeretettel.
Így jöttek a testvérek, akiket meghívtál a mai napon. A hívás bennük élhet, és ez által eggyé váltak itt, e helyen, hogy valóban szeretetteljes legyen az ünnep a jelenlétben.31
Eljöttem Hozzád, Uram, Jézusom. Lehet, hogy kétellyel, lehet, hogy félelemmel. Fogadd el kérésemet, hisz azt mondták számomra, én is Hozzád fordulhatok a kérésemmel, mert majd meghallgatsz. Bátorkodtam erőt venni, hogy segíts, (…).32
Egy Fény jön felém.
Egyre közeleg. Mintha rám akarna esni.
A Fényben jelen van a gömb33, és valaki szól hozzám:
— Ne félj. Bűnbocsánatot nyertél (…).34
A félelem erőt vesz rajtam: ki szól hozzám?
Nem látok senkit!35
De miért ezt mondja nekem?36
A Fény eltávozik.
És félelem van bennem: miért pont én?37
Miért kellett nekem hallanom?
Én nem akarom!38
Én nem vágyódtam rá!39
(…) 40
Egyre faggatnak, és kérdeznek:
— Láttál valamit?
— Miért sírsz?
— Miért remegsz?
De nem tudom, hogy mit mondjak.
Látják az arcomat, hogy valami történt!
Ismételten kérdezik:
— Kit láttál?
— Ki szólt hozzád?
— Vagy szóltak egyáltalán hozzád?!
Erre elkezdenek kiabálni, Loncika41:
— Nézd, Marival valami történik!
Megáll, végigmérten megnéz, és elmegy. Hisz szólni nem tud hozzá, mert nem tudja, valójában mi történt.
Menni kell, hisz mennek a buszok. Oda kell menni.42
Erre többen jönnek:
— Már nekünk is menni kell.
— Meddig akar még itt maradni?!
— Hagyjuk itt!
Hogy mondjam el, hogy mi történt velem43, mikor én magam sem tudom?
Megpróbálok erőt venni:
— Csak egy Fényt láttam. Csak egy Fényt láttam. Abban jelen van egy gömb a szivárvány színeivel.44 És kialakul benne egy Száj, amely mozog, és csak ennyit szólt: Bűneid bocsánatot nyertek (…).
De hogy ki volt, azt nem tudom. Azt sem tudom, hogy szabad-e elmondanom. De csak ez van, és csak sírnom kell.45 De hogy miért, azt sem tudom.
Félek is.
Hogy kell elmondani itthol46, mikor én sem tudom, hogy valójában ez micsoda?
Hazaérve elmondjuk a család többi tagjának, szomszédnak, hogy:
— A Marival valami történt.
Erre ez a válasz:
— Pont te?! És miért pont te?!
— De én nem kértem47, értsétek meg! Én semmit sem kértem! Nem tudom, miért jelent ez meg nekem.48
Jobb, ha tán nem is beszélünk róla.
Másnap nem történik semmi, és utána sem.
Nyugalom száll meg, elkönyvelve, nem tudom, mire vélni, hogy mi történt, de jobb nem beszélni róla. Azt sem tudom, hogy ki vagy mi szólt hozzám.
De jön a harmadik nap, amikor ismét jelen van a Fény, ismét jelen van a gömb, és így szól a kialakult Száj:
— Szeretetet és békét hirdetek, mert hiány van a Földön a szeretetből és a békéből.49
Már várják, hogy mi történik. Kérdezik:
— Na, ma is láttál? Mert az arcod megint furcsa. Vagy szóltak is?
Körbeállnak, -ülnek, és néznek.
— Ma ismételten csak rövid volt a Hang, ami szólt, hogy: Szeretet és béke, mert a Földön nincs jelen, vagy nagyon kevés.
De miért ezt a kettőt mondotta, nem tudom.
És kit láttam?
Senkit.
Nem tudom, ki szólt hozzám, ismételten csak az erős Fény és a gömb a szivárvány színeivel.50
De már nem olyan nagy a félelem bennem, mint az első találkozásnál. Ma valahogy érzem, olyan nyugalom, olyan, mintha boldogság, jó érzés, amely átölelt, ami miatt most nem sírok.
És egy hónap elteltével, a többszöri Fény-, gömb-látomás után, és a Száj mozgásán halló Hang, amikor már szentelt víz, rózsafüzér van nálam, megszentelve, tömjénezve, hisz azt mondják:
— A gonosz az! Majd meglátod, a szentelt víz, a tömjén, a rózsafüzér távol tartja. És már többet nem látsz furcsaságokat, nem hallasz semmit!
De hónap elteltével ismét jelen van a Fény és a gömb!
És ekkor bátorságot veszek, és megkérdezem:
— Ki szól hozzám? És miért pont nekem szól?
A Fényben a gömb eltávolodik, és valami mozog. És ahogy közeledik felém: egy Alak!
Csodálatos, szép fehér ruha.
Most már látom az Arcot is!
Ő nem más, mint a mi Jézus Krisztus Urunk!
Nem is tudom, szabad-e fölnéznem rá.51
— Valóban Te vagy, Uram, Jézusom?!52
Hogy bizonyosságot szerezzek, jelen van a szentolvasó, a szentelt víz:
— Távozz tőlem, te gonosz szellem! Nincs szükségem rád!
De csak mosoly és szeretet, amelyet érzek:
— Azt vártad, hogy bizonyosságot szerezz, hogy ki szólt hozzád. Íme, Én vagyok, testvérem!
— Ó, bocsáss meg nekem, Uram, Jézusom, a Te gyarló emberednek! De nem tudom, hogy valóban Te vagy-e, vagy valaki megpróbál így rossz tréfát űzni velem. És itt maradtál. Bocsáss meg nekem! Bocsáss meg, ha netán kételkedtem, de nem tudom, miért történik ez pont velem. Nem tudtam elfogadni csak a Hangot és a Fényt. Ezért hát felkészítettek, hogy bizonyosságot szerezzek, és kérdezzelek meg, hogy a Fényben ki van jelen, és ki szól hozzám.
Csodálatos, szép, fehér ruha. Derekán aranyöv. Vállig érő, sötétebb gesztenye haj.
És a szeretet!
Azt nem is lehet teljesen megérteni, ami itt van jelen, amiben úgy érzem, hogy benne vagyok.
— És ma? És szólsz hozzám? Ma is kérsz valamit tőlünk vagy tőlem?
— A béke és a szeretet után a türelem megbocsájtása legyen jelen a szívben.53 És ha ezt megértjük, akkor érezzük a szeretetet, amely most, itt jelen van.
— Köszönöm! Köszönöm! És bocsáss meg, a kicsinyhitűségemet, hisz ezt a választ adtad számomra.
A hír elterjed, hogy egy tanulatlan asszony azt mondja magáról, hogy látomásai vannak, és nem mást mer merészelni mondani, mint azt, hogy ő az Úr Jézust látja, és Ő szól hozzá.54
Elindul a népáradat, hogy talán bizonyságot nyerjenek, vagy talán csak a kíváncsiságuk kielégítsék, egyre többen és többen jönnek.
És akkor elkezdi számunkra55, elsőként számomra a szeretetet megformálni szavaival, jelenlétével, hogy a tettekkel hogyan éljünk, mert szükség van, hogy a szeretet a mindennapi ember szívében jelen legyen. De a szeretet, az nem megvehető, és nem átruházható. A szeretet a szívben fakad, az igazság tükrének jelenlétével. És ez a szeretet fontos, hogy bennem éljen.
Elsőként önmagamat kell felismerni. Elsőként önmagammal kell rendezni mindazt, ami most megtörtént és jelen lett.
De hogy kinek hogyan is mondjam el, azt nem tudom. De majd Reád hagyatkozom, Uram, Jézusom, és Te fogod kezemet, és vezetsz. Te adod számomra a szeretet erejét, amely megváltoztat, mert el kell indulni a változás útján. És ha ez a szeretet már bennem lakozik, akkor már tudok figyelni önmagamra, a benső hangra, tudok figyelni a tanításra. Arra a tanításra, amelyet adsz.
Hisz ekkor nem csak hétről hétre, hanem nap mint nap tanítást adtál, hogy tisztában legyek, valójában mit nyújt a Szentírás tanítása számomra.56
Elvittél, és megmutattad a búzamezőt, ahogy tanítványaiddal együtt haladsz bennük, és tanítást adsz, hogy mily fontos ez a búza, ami által jelen van a mindennapi kenyér. De a tanítványok, ahogy haladnak, egy-egy kalászért lehajolnak, és kitépik. És vannak, akik ugyan ki nem állják szó nélkül, hogy mit tesznek tanítványaid. De Te a tanítással megadtad számukra, ne azt figyeljék, hogy ők talán egy pár kalászt kivesznek, kihúznak vagy kitépnek, mert szükség van a búzára a mindennapi kenyérhez.57
De ekkor más tanítást mutatsz számomra:
El van készítve a föld a vetéshez. A gazda elkészíti a vetőmagot gondosan. Az éj leple alatt jönnek a gonoszok, és rossz magot kevernek a jó vetőmagba. A gazda mit sem sejt, elveti a vetőmagot, amely meghal, hogy új élet fakadjon belőle. Kibújik, és majdan szárba szökken, hogy termést hozzon. De látja ám a gazda, hisz:
— Én jó magot szereztem és vetettem. És itt oly kevés a jó termés! Nagyobb részében a konkoly vett erőt benne.
Kérdezik hát a tanítványok a Mestert:
— Uram, ne tépjük ki a búza közül a konkolyt, hogy el ne nyomja?
De a Mester így szól:
— Nem kell, hisz megsértitek még azt is, ami jó termést hozott. Eljön majd az aratás az Aratás Urában, és akkor, mikor learatja a búzát, összekötik, és a csűrbe viszik. A konkolyt szintén összekötik, és a tűzre vetik. Hasonló ez a Mennyek Országához. Hisz akkor is Atyám elküldi az Aratás Urát az angyalaiban, hogy szétválogassák a búzát és a konkolyt. És majd a búzában rejlő testvérek ezt kapják: Bemehetsz Atyám Országába. A konkolyban rejlő testvérek pedig azt kapják: Ti mehettek a gonosszal a sötétségbe!58
E képek a tanítást megelevenítve adták számomra, hogy bizonyosságot nyerjek, hogy a Szentírásnak valójában a tanításban mi a mondanivalója minden felebarát- és testvérhez.
A szeretet és a tanítás felkészített éve, amely a kiválasztottság óta jelen van. Hisz megkapva nem csak angyalok szólnak, és nem csak zengő érc és cimbalom akarok lenni59, hanem a Te kiválasztott testvéred, szolgád, eszköz, mindegy, hogyan hívsz és szólítasz, hogyan készítesz fel e szeretetben, e örömben a felkészülésben, hogy felismerhesselek, mikor jelen vagy, hogy a kicsinyhitűségemmel ne mindig félelemmel érkezzem Hozzád, ó, én Drága, Jó Jézusom.
Hisz megadtad a Szentlélek ajándékát, a nyelvek szólását.60 Hisz felhőtlen öröm és boldogság lakozik bennem.
Santa Maria (…)61
E nyelveken testvérek mosolyogtak, és nevették, hogy a tanítás nem volt mindig egyszerű. Nevették, hogy hogyan alakítom ajkamat, hogyan formálom nyelvemet, s hogyan tudom majd kimondani.
Ekkor még többen, többen azt mondták:
— Ily öröm, ily szeretet, ily boldogság, amiben részünk lehet! Mintha már nem is a földön járnánk, mintha tán a föld felett!
Pedig ez még csak a kezdet, és a szeretet felismerése és elfogadása, hogy bennünk éljen, szívünkben, lelkünkben. Hisz akkor más, eggyé-válás, elfogadjuk egymást, tudunk örülni egymásnak, boldogok vagyunk, ha találkozunk, és ha probléma jelentkezik, van, kivel megosztani. Hisz mondhatjuk azt: „Vannak nekem testvéreim, akikhez bátran odafordulhatok, és kérhetem őket, és mondhatom e helyett, hogy térdeljetek le velem most, testvéreim. Nagy az én fájdalmam és bánatom, segítsetek imádkozni, hogy meghallgatásra találjon az én kérésem.”
És milyen jó érezni és látni, hogy vannak jó testvérek, akikhez fordulhatok, akik nem röstellik letenni a munkát, és összetenni kezüket, kezükbe venni a szentolvasót, és átéléssel most másokért imádkozni, mert: „Kértek tőlem egy imát. Kértek tőlünk egy imát. És mi segítsünk a szeretetünkkel imádkozni.”
Hisz nem tudjuk, hogy az ima mikor hallgatást talál, nem tudjuk, hogy mikor kap segítséget, de talán nem is nekünk kell vele foglalkozni.
Így vagyunk jelen e helyen.
Reád nézünk, Uram, a jelképszoborban, és szinte várjuk, hogy megelevenedj a szobor által, és segítséget nyújtasz azon testvérednek vagy testvéreidnek, akikért most a Te Szentséges Szívedhez jöttünk. Hisz a szeretet bennünk él. Hisz azt mondottad, meg kell tudnunk bocsájtani felebarátainknak és testvéreinknek, el kell tudni fogadni szeretettel. És ha a szeretet így jelen van, akkor a tanításod is jelen van számunkra.
A szeretet, megkezdett kiválasztott év ezt nyújtotta számunkra, hogy tudjunk hinni, és váljunk bizakodóvá, mert a szeretet ezt tükrözte a mi lelkünkben.
Mikor már összekovácsolódva együtt vagyunk…
Jézus Krisztus Urunk:
Mikor már bizonyosságot nyertetek többen és többen, nem csak a zarándokút megjelenésével, hanem azzal is, mikor szolgámat tanítottam a testvérben a magyarságról.62 És mikor azt mondottam, hogy van nektek egy király, aki szent lett, akihez mindig hozzá fordulhattok, és akitől kaphattok segítséget, mert figyel az ő nemzetére, alattvalóira, testvéreire, elfogadja a kérést és az imát.63
És ekkor boldogság, öröm és szeretet lakozik szívetekben. És felkészültök arra, hogy: „Ugyan mikor lesz a tanításban megadott szavaid?”
Hogy lesz még koronázás országotokban.64
Hű, ennek a hírnek sokan és sokan, a kíváncsiság ide vezette, hogy:
— Földi ember lesz?
— Melyik ág leszármazottja?
— És hogyan történik?
De ekkor még nem csak ez van jelen, hanem jelen van a Korona.
Mária:
Amely tanítását megtapasztaljuk. És lázasan készülünk, hogy tanúi legyünk a megtekintésben a Koronánál.65
És ekkor boldogan tanuljuk az éneket, hogy „Koronánk, Szűzanyánk, megőrizted”.66
Megőrizted e népnek, e nemzetnek, mert ez a Korona a Tied, hisz Neked ajánlották fel, hogy Te légy e nemzetnek Őrzője, Segítője. Te legyél e nemzetnek Királynője, és Te borítod védő palástodat e magyar népre, segítséget küldve, amikor szükség van.
És a magyar nép történelmében megmarad.
Volt már itt jelen török, tatár, orosz, kik e országot szerették volna szétszedni.
De ez az ország megmarad, hisz Te védelmezed, Édesanya, Királynő.
Te terítetted védő palástodat e ország fele.
Jézus Krisztus Urunk:
Nem baj, ha csonka lett, hisz Öt Szent Sebre szétszedték.67
Lehet, hogy most határ válassza el a testvért az igaz testvértől. „De a szívben és a lélekben mindig magyar vagyok. Magyarnak születtem, és magyarnak élek, mert magyar az én földem, amelyet vér borít.”
De ezt a vért a Két Szív diadalma idővel lemossa, és elhozza a szebb reményt a jövőhöz. De ehhez majdan még koronázni kell.68
E tanítás után elindult az áradat a Korona-kutatókban.
Mind Korona-kutatónak nevezi magát?!
Mind meg akarja szerezni az írást:
— Csak én vagyok az egyedüli jogos, hogy átadd! — így jöttek szolgámhoz.
De mivel szolgám soha nem jegyzetel, így szólt:
— Hát, ha az írás kell, talán fejemet is vinnetek kell, mert itt van a tanítás. Nekem nem kellett jegyzetelnem. És azt mondotta Jó Jézus Krisztus Uram, majd szívemben, lelkemben megtudom, hogy kinek adhatom e tanítást.
Voltak, akik nehezményezték, és nem tudták elfogadni, mert egy tanulatlan parasztasszony egy művelt, iskolát végzettnek nem akarja odaadni az írásait.
Volt, akik ezzel még a főpapot is felkeresték az egyházmegyében, és azt a hírt vitték számára:
— Nem kell hinni a Sükösdi Jelenésben, e tanulatlan asszonynak, hisz nem akart semmit odaadni, pedig kifejtettem számára, hogy én vagyok az egyedüli, aki ezt mind megkaphassa.
De hát szolgám nem látta a Fény sugarát, nem érezte szívében a szeretetet, nem érezte szívében az őszinteséget, nem érezte szívében a melegséget, hogy neki meg kellene nyílnia, pedig Hozzám fordulva:
— Uram, Jézusom, Te látod, hogy mit vár tőlem. Én soha nem jegyzeteltem, de ha Te most megeleveníted bennem a tanítást, akkor átadom. De mivel nem éreztem semmit, nincs a Fény, így nincs semmiféle jegyzet, tanítás átadása.
Így vagyunk jelen, és sokan és sokan jönnek. De nem azért, hogy nyitott szívvel és szeretettel éljenek, nem azért, hogy összetegyék kezüket imára, énekre, hanem talán csak azért:
— Ha jelen van a karizma, akkor részesülhessek belőle.69
— Na, majd én próbára teszem, hogy én érzem-e, valamit, ha hozzám ér.
— Próbára teszem, hogy nekem tud-e valamit mondani.
De a kegyelem nem így működik.
Én, Jézus Krisztus Uratok a szeretetemmel vagyok jelen, és a szeretetemmel érintelek meg benneteket, és ezt a szeretetet szeretném átadni nyitott szívű testvéreimnek. Ezért hát, amikor a kegyelem volt jelen, akkor sokan nem azt mondtátok, hogy „engesztelni jövök”:
— Jövök beállni!70 — Könnyű volt ezt mondani! — Egyszer vagy kétszer, és elmegyek! És majd várom a csodát.
De ha nem történt semmi, akkor azt mondotta:
— Nincs itt semmi. Nem kell oda menni.
De hogy meg-e71 nyílt szívében és lelkében, fel tudott-e készülni a kegyelemhez, be akarta-e fogadni ezt a kegyelmet, az nem élt benne.
Tehát az Élő Szentlélek talán nem így működött benne, talán akkor volt neki valami, de ez az átlátszó, amire azt mondottam, hogy nem megvásárolható, és nem átruházható. De talán többekben csak ilyen van jelen.
Ezért hát, amikor e karizma jelenléte van, sokan érkeznek, mert:
— Gyógyulni szeretnék. Nekem talán fáj a kezem, fáj a lábam, fáj a fejem, talán valahol itt bent is fáj valami, de nem tudom. Kérlek hát, imádkozz, és majd meglátom, hogy érzek-e valamit, vagy működik-e valami.
De hogy a testvérek is megnyíljanak, az nincs teljesen jelen szívükben, lelkükben. Ezért hát így adtam számotokra a karizmát, hogy szolgám a testvérben odaállt, felétek tárta kezeit, elmondotta az imát, amelyre tanítottam, hogy ez az ima és ez a kegyelem áradjon felétek, ha nyitott a szív és a lélek.
Így most ismételten ezt kérem tőletek, összefogott kézzel72, legyetek nyitottak, legyetek őszinték, legyetek felkészültek, és fogadjátok el e karizma-imát, amely jelen volt, ami miatt akkor sokan érkeztetek. De hogy nektek is valamit cselekedni kellett, és megnyílni, az nem volt bennetek.
Mária:
Jézus Nevében átadom nektek azt a gyógyító kenetet, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk áraszt felétek, hisz Ő jelen van. Elfogad bennünket testvérnek, és felénk árassza a szeretetét.
Jézus Szent Sebei által gyógyulást nyerve.
Uram, Jézusom, fogadd el testvéreimet, akiket én most a Te Szentséges Szíved elé tárok. Add meg számukra a gyógyító kegyelmet, hogy töltse be szívüket, lelküket, egész testüket. Ölelje át a Fényed Szeretete, és járjon át rajtuk és bennük.
Add meg számukra a gyógyító kegyelmet, hisz én a Te Szentséges Szíved elé tártam bizalommal, szeretettel. És tudom, hogy meghallgatásra talál, de hogy a meghallgatás kegyelme mikor lesz jelen, azt csak Te tudod, Drága, Jó Jézusom.
Jézus Krisztus Urunk:
Így áradjon felétek a gyógyító kegyelem.
„Én Irgalmas…”
Jelen lévő testvérek:
Én Irgalmas, Jó Istenem,
El ne hagyjál engem…73
Jézus Krisztus Urunk:
Részesülve a kegyelem ajándékával, amely most betölthette szíveteket és lelketeket, ami által megerősödve, felkészülve el tudod fogadni mindazt, ami reád vár.
De ez a karizma a jelenlétében bizonyosságot adott a testvéreknek, különösképpen, ahogy mondottam, a beállással. Hisz sokan és sokan csak ez miatt jöttetek. De hogy az engesztelésen is részt kell venni, imádkozni embertársaitokért, felebarátaitokért, az elesettekért, a magányosokért, az országért, ez nem volt mindig jelen a szívben és a lélekben. Kevesen, kik elfogadtátok, és nem törődtetek azzal, hogy nem csak a kegyelemért és a beállásért kell jönni, hanem azért is, hogy „tudjak imádkozni”.
Vannak és voltak olyan testvéreim, akik nem szégyellték azt mondani, hogy: „Nem tudok imádkozni. De szeretnék megtanulni, mert fontos, hogy én is tudjak imádkozni, mert hallom, az imának ereje van.”
És mennyivel lettek boldogabbak azok a testvéreim, akik nem röstellték felfedni a benső titkukat, nem volt szégyen, hanem azt mondani: „Mi csak a háttérben húzódunk most még meg, és figyeljük és tanuljuk, hogyan is kell imádkozni.”
És most már boldogság járja át azon testvéreim szívét, akik fel tudják mérni imának fontosságának erejét a kegyelem szeretetében, mert így ad erőt, hogy fel tudj készülni és elfogadni a mindennapokat, amelyben élünk.74
De e kegyelem, karizma után a tanításban a fájdalom és a szenvedés sem maradhatott ki, amelyet még nem tudtatok, hogy valójában mit rejt előttetek, mit nyújt számotokra. Hisz szolgám sem tudta, hogy még mi vár rá.75 Mert könnyű elfogadni a meghívást a küldetés-, követéssel, amikor egy szép, ragyogó, csodálatos, szavakkal nem mérhető valaki van előtted, akinek a ruhája ragyog, akinek a mosolya szívedet érinti, s ekkor elfogadni a szeretetet, a boldogságot, a kegyelmet, az örömet és a békét. El tudsz indulni a változáson, a megbocsájtásban, ne legyen harag és gyűlölet szívedben és a lelkedben, és ne vezéreljen a kapzsiság és az irigység, amely a Földön most tombol. Hisz fontos, hogy a változáson indulni el.
És ekkor jön egy kérés.
Megmutatom, és megtapasztalva, átélve, hogy mi a fájdalom, és mi a szenvedés76, mert erre is szükség van a hívő embernek.77
Mária:
Hisz ezt a választ kaptam többektől, hogy:
— Ez a hely azért nem igaz, mert ti csak örültök és boldogság van arcotokon, és nem tudjátok, mi a fájdalom! Nincs jelen a Fájdalmas Szentolvasó imádkozása!
Hisz nem is értjük, mi a tanítás mondanivalója.
És ekkor jelen van…
A korbácsütés!78
Jelen van a keresztfa súlya!79
Roskadozva, botladozva, elesve az út porába, a kövek közé.80
Most már értem, és megtapasztaltam a fájdalmat és a szenvedést.
Elfogadom-e a fájdalom, szenvedés Golgotáját?
És nem tudom, mitévővé váljak!81
Hisz félek.
És a gyarló ember van jelen, aki saját magára gondol, és a betegségére.82
Hogyan vállalhatom el én ezt a fájdalmat és ezt a szenvedést?
Olyan nehéz!83
Mi lesz velem?
A kicsinyhitűség, a gyarlóság ezt adja meg.84
Rövid idő, amely jelen van, hogy megfontoljam, hogy mi lesz a válasz.85
Segítséget várva a családtól.
Segítséget várva a testvérektől.
De ők így válaszolnak:
— Ebben mi nem tudunk segíteni neked. Ezt saját magadnak kell eldöntened. Bárhogyan is döntesz, mi azzal segítünk, hogy megpróbálunk veled lenni.
Erre, másokat is kérdezve, akik az Egyház szolgálatában vannak, a koros szolga86, ki jelen volt, csak ilyen büszkén:
— Hát a mai embernek szüksége van a szenvedésre! — ez volt a válasz.
Ez által döntsem el, mitévő legyek?
Eljött az óra a pillanatában.
Feszülten, félelem, nehézség, könnyek vannak jelen.
És így szólok a családnak és a testvéreknek:
— Nem vagyok erős. Nem tudom elfogadni. Félek. Mi lesz velem? Mi lesz családommal? — Mert így éreztem e pillanatban.— Gyönge vagyok.87
Íme, eljövök e helyre.
Így szólok:
— Talán ma utoljára láthatom Jó Jézus Krisztus Uramat. Legyetek velem. De nem tudom elfogadni.88 Oly nehéz volt ez a 6 hét, amit megmutatott a szenvedésben, hogy félek!89
— Uram, Jézusom, íme, eljött a nap, hogy megjelenjek Előtted, hisz hívtál. És itt vagyok, könnyekkel, tele félelmemmel.90 Bocsáss meg nekem! Bocsáss meg nekem! Igen! Igen! Elfogadom!!91
És mikor kimondtam az elfogadás szót, a Fény egy pillanatra mintha szikrázna, és eltűnik az, ami előtt vagyok.92
Hisz a Kereszten függő Jézus, ki néz le rám a Keresztről!93
Nem szól Ő semmit, csak reám tekint, és tőlem várja a választ.
És már az ajkam és az előkészített szavak nem azt mondták, hanem valami, ami megérintett, és végigment rajtam, kimondta, hogy:
— Igen!! Elvállalom!!
És ekkor ismét jelen van az a Jézus, aki mindig, és aki tanít. S ekkor így fordulok Hozzája:
— Uram, Jézusom, igen-t mondtam. Elvállalom. De fogadd el a kérésemet, amellyel most Hozzád fordulok. Légy velem. Segíts nekem, hisz nem tudom, mi vár reám.
És ekkor felkészít a holnapi napra. Hisz amit 6 héten keresztül megmutatott a fájdalom, szenvedés átéléséből:
— Ezt holnap végig kell élned az elfogadásodban.
Felkészített a Szent Gyónás és a Szent Áldozás révén, hogy így induljak el majd másnap a fájdalom, szenvedés, átélés Golgotájára az ifjúság megmentéséért.94
Hisz az ifjúság kérte, hogy vállaljam.
Eljött a másnap. Nagy félelem, szorongás van bennem, s ez mind nem elég, hanem elindulok e helyre95, és hirtelen azt hittem, hogy talán egy ravatalba léptem be.
Tiszta fekete minden!
Síró emberek vannak jelen!
Akkor én most hogy induljak el?96
Kitől várom a segítséget?
Ide kell jönnöm Hozzád, Uram, hisz csak Te erősíthetsz meg, Te adhatod a segítséget, hogy elindulhassak az elfogadásom révén a Golgota-úton.97
Jézus Krisztus Urunk:
Ekkor már többen és többen megértették, hogy valójában mi a Fájdalmas Szentolvasó titkának tanítása, hogyan kell értékelni a Vér verejtékét, hogyan kell értékelni a korbácsütést, hogyan kell mérlegelni a töviskoronát, és hogyan kell együtt élni a kereszt hordozásával, és hogyan kell jelen lenni a Megfeszített Keresztnél. És nem azt mondani: „Ó, ha akkor én is ott lehettem volna!”
Hisz néha itt vagytok, és hogyan?
Mondjam azt, hogy hányan végigalusszátok a Golgotát?98
Akkor hogyan mondhatod: „Ó, ha én is ott lehettem volna!”?
Oly szép ezt az éneket énekelni, de értitek, mi annak a mondanivalója?
Mert most is ott lehetsz nyitott szívvel és lélekkel!
Nem pedig unottan és keserűen. És nem pedig csak kíváncsian, hogy: „Na, most valójában hogyan esik el? Hogyan üti be a fejét? És holnap egyáltalán ember lesz-e belőle?!”
Ember maradt már 13 éve a Golgotában!
És ember marad most a 14. év megkezdett Golgotában!
De jusson eszetekbe majd akkor, ha azt énekled: „Ó, ha én is ott lehettem volna, mert a könnyem, mint a zápor, úgy hullna. ”
De szívedben van-e nyitottság és szeretet?
Szívedben van-e megértés és felismerés?
Mert ez fontos, hogy hogyan is jelen, most, a jelenben. Mert sokan és sokan azt mondják: „Elvégzem a Keresztutat, megpróbálok Reád emlékezni, Uram, de oly gyorsan, mert nincs rá időm! Csak elmondom, ami le van írva, már az imát is beosztom, egyiknél az egyiket, a másiknál a másikat, hogy minél hamarabb történjék a jelenlét. Ha lehet, még egy óra sem kell a Keresztúthoz. Ha belefér fél órába, vagy még rövidebb időbe, az talán a legjobb.”
Akkor kérdezhetem Én a testvéreimtől:
Most ott vagy, vagy valahol távol?
Most a könnyed csorog, vagy nincs jelen?
Most megérted-e a mondanivalót, hogy mit nyújt a Vér verejtéke, a töviskoszorú, a korbácsütés, az elesés vagy a Keresztre feszítés?
Hisz a fájdalom, szenvedés Golgotája ezért van jelen a mai embernek, hogy felébredjen szívében és lelkében, hogy valójában mire mond néha igent, hogy: „Én imádkozó ember vagyok. Én templomba járó ember vagyok. Én vallásos vagyok.”
Mert kimondani lehet, de valóban szívedben és lelkedben is éled a megtapasztalás szerint?
Hisz fontos, mert a kegyelem a szeretetében csak így lehet jelen.
És ezen a napon, mikor jelen van a fájdalom és a szenvedés Golgotája, a kegyelem épp úgy jelen van, úgy szeretne felétek áradni, megérinteni szíveteket, átölelni, felemelni, hogy érezd, Én vagyok itt, testvérem!
Ha kell, lehajolok hozzád, hogy felemeljelek!
De hogy ezt mind megtapasztald és érezd, meg kell nyílni, át kell adni önmagad, és utána elfogadni azt a kegyelmet, amely jelen van e Golgota alatt.99 Hisz nem csak a tanítás, nem csak a pásztorom beszéde, vagy testvérem beszéde, ami erőt ad a mindennapokhoz, hanem ha meg tudsz nyílni, átadni önmagad, és elfogadni a szeretet kegyelmét.
Mennyivel érzed, hogy „más ember lettem”!
Mennyivel érzed, hogy a fájdalomnak is van ajándéka és kegyelme!
És mennyivel értékelni tudod jobban saját kis keresztedet, ami a tied, hisz elfogadtad!100 Azt mondtad: „Elfogadom, Uram, Jézusom, segíts.”
És ha kell, lehajolva, felemelve, hogy ne roskadozzál, ne botladozzál az út porában, a kövek között. Mert onnan, ha kell, küzdelmek árán, fel lehet állni, és ismételten el lehet indulni, és haladni tovább.
És a tanítások ekkor élővé váltak hónapról hónapra számotokra a megtapasztalásban és a felismerésben és a kegyelemben. És mikor már szolgám, testvérem is mérlegelni tudta a fájdalomnak és a szenvedésnek átélését, akkor tudta, hogy valójában mit mondanak a keresztúti képek, mit mond a Fájdalmas Szentolvasó.
Mária:
És hogyan éljem át, mikor elvégzem.
Hogyan érezzem, Uram, a Te Vállsebedet.
Hogyan érezzem, Uram, a Te Térded Sebét.
Hogyan érezzem a töviskoronádat, a tüskéket, melyek beszúródtak a Fejedbe.
És próbáljak egyesülni Veled a megaláztatásban, a megcsúfolásban, mert ha ez mind bennem él, akkor nem hiába tartozom Hozzád, nem hiába mondom azt, hogy szeretnék továbbra is a Te testvéreddé válni, és Veled együtt haladni, és követni.101
Jézus Krisztus Urunk:
És mikor ez mind-mind jelen van a tanításokban, a felkészülésben a zarándokútra, a zarándokút alatti tanítások, különösképpen némely helyeken, főleg akkor, mikor a lépcsőn kellett mennetek102, és azt mondottátok:
— Itt?! Ennyi ember előtt?! Nem is férünk oda!
De csak el kellett indulnotok a Keresztúttal, az imával és az énekkel, és mindjárt magatok maradtatok.103 Mindjárt boldogan éreztétek, könnyekkel:
— Uram, köszönjük, mert szeretsz, és velünk vagy.
Úgy-e, milyen boldogan tudtátok mondani?
Hisz nem csak ez az egy megtapasztalásotok volt. Többet lehetne felsorolni. De átéltétek, hisz jelen lettetek.
Ezért hát élj a kegyelemből, amely már a tied, és benned élhet! Amit már tőled senki sem vehet el, nem tagadhassa meg! Mert ezt a kegyelmet átélted, és szívedbe zártad, és boldog vagy, hogy részed lehetett.
És ekkor, készülve az ünnepre, Édesanyám köszöntésében. És vártátok kiválasztott szolgám, testvérem ajándékát. Hisz elfogadta, igen-t mondott a fájdalomra és a szenvedésre. Ezért hát ajándékot ígértem részére. De nem tudtátok, hogy mily ajándékban lesz része. És sokan és sokan vártátok. De az ajándék nem akkor érkezett, amikor épp vártátok. Hisz nem volt olyan a jelenlét. Akkor érkezett, amikor kevesebben lettetek, és amikor nem is számítottatok rá. S amikor még szolgám szintén nem így volt jelen, hanem, emlékeztek, néha elvágódott a földön, és azt néztétek, hogy nem-e104 repedt ketté a feje.
De ő nem arra esett, amit ti láttatok, és nem azon térdel, ahogy néha mondjátok.105
Hányszor mondottam számotokra, hogy ő a habokon térdel.
Hisz a Rózsaszirom hova viszi fel őt?
Hova szokott elhelyezkedni, röptében szállva?
A Rózsasziromba!106
„Fel, Hozzád, Uram, a magasba!”
De a Rózsaszirom öröm és boldogság. De először nem ez volt.
Először a kétely volt jelen:
— Abban elhelyezkedni?! Ebbe beleülni?! Ez hogyan fog engem felemelni?
De csak el kell helyezkedni benne, rákészülni, és elindulni.
Mária:
Rózsaszirom, röptében száll.107
Szállj hát velem a habok közt.
Rózsaszirom, röptében száll.
Szállj hát velem a Fény-úton.
És megérkezve a Fényhez, a Szeretethez, a Kegyelemhez.
Olyan jó itt lenni!
Olyan jó itt, ebben a Szeretetben, ebben a Fényben, ebben az Örömben!108
Én nem is akarok visszamenni.109
Én itt elfoglalom a helyemet, és itt maradok.
És visszanézek testemre, amely élettelenné vált, hisz a lélek kiszállt belőle.
És hányan és hányan ragaszkodunk ehhez a testhez!
Hányan és hányan nem tudunk tőle megszabadulni!
Mert féltjük!
Pedig csak egy élettelen húsdarab!
Mozdulatlan. Nincs benne élet. Mert az élet tovaszállt a magasba, a Fényhez és az Örömhöz, ahol mindenki egyforma. Már nincsenek nemek, nincsenek rangok. Hisz azt mondja számomra Jézus Krisztus Uram, hogy Isten gyermekében mindenki egyforma, ki felérkezett a Fény Birodalmába, az Örök Élethez.110
Ó, de szép és jó itt lenni!
Nem is akarok hazamenni.
Minek is menjek?
Igen.
De így szól hozzám Jézus Krisztus Uram:
— Vissza kell térned gyermekeidhez, családodhoz. Vissza kell térned a Közösség testvéreihez.111 És mondd el számukra, hogy nem kell félni, ha a lélek ki akar jönni a testből, és szét akar válni.112
— Igen, Uram, Jézusom, lemegyek enyéimhez. De olyan jó itten!113
Ismét elhelyezkedve a Sziromban, és elindul a Fénynek útján, a habok között, hogy visszatérhessek enyéimhez.
És már érzem, hogy itt a testem. Már nem lett teljes élettelen. De elfogadom, mert az enyém.
És a tanításban átadom, különösképpen a szomorú testvéreimnek:
Ne szomorkodjatok, ne sírjatok, hisz jó helyre került, ha úgy élt, hogy oda akart visszatérni, ahonnan jött. Ott olyan szép! A Fény átölel! Öröm és boldogság járja át! És ott mindenki egyforma. Ott már nincsen semmi elsőbbséget élvező rangok, nemek. Ott megpróbálunk egyek lenni Atyám gyermekeiben.
Ne szomorkodjatok! Ne sírjatok! Hisz a test, amelyet itt kaptunk a Földön, visszatér oda, ahonnan érkezett. Eltemetjük, ha kell, megsiratjuk, de utána a magasba emeljük tekintetünket, és azt nézzük, hogy a Fénnyel az Örök Hazába tér. Elfoglalja azt a helyet, amely számára is elkészíttetett.114
És jő a szellő.
De a fa levelei nem mozognak — azt figyelitek.
De mégis valami mintha itt lebegne.115
S ekkor jön a Fény. S a Fényben vannak jelen. De még nem látom, hogy ki van ott. (…)116
Megköszönöm, Uram, Jézusom, ezt a csodálatos ajándékot!117
Ne haragudj, hogy könnyezem, de most nyertem békét szívemben. Hisz én el sem búcsúztam tőle, tőlük. Nem is láttam, hogy eltemették.118 És azt hittem, hogy én nem érdemeltem ezt meg.
22 év után láthatom!119
Bocsánatot kérek, hogy sírok.
De boldog vagyok!
Örülök, hisz most béke lett szívemben, és tudom120, hogy már nem kell sírnom. Tudom, hogy a test pihen a földben, és a lélek tovaszállt a magasba.
Köszönöm e csodálatos ajándékot!
Köszönöm, hogy kiválasztottál, és erőt adtál, és tanítottál, mert így én is el tudom fogadni az életet. El tudom fogadni mindazt, ami körülvesz. Felkészülök, hogy a szeretet örömében járjak. Így tudom megölelni, együttérzést nyújtani az elesetteknek, a szomorúaknak, hogy megvigasztaljam őket, mert így erőt adva, hogy részesüljenek a testvérek is belőle.
A tanítások felkészítettek, hogy milyen, ha a test és a lélek szétválik. A lélek elhagyja a testet, és elindul az Édesanyával a Rózsák Kertjében. Hisz a Kerten szeretnék én is végigmenni, de oly sűrű a rózsa, hogy nem is látom, hogy hol kell elindulni. De ekkor jő az Édesanya, ölelésre tárja Karjait. Szól a gyermeknek, hogy:
— Ne félj, gyermekem! Jöjj!
És ekkor a rózsák szinte megnyílnak, és út van. És az úton haladok. És csak nézhetem a rózsákat, de nem érhetek hozzájuk.
Csodálatos illatuk van, és szépek, nagyok.
Az Édesanya várja az Ő gyermekeit, és átvezet a lélek elindulásával a Rózsás Kerten.121
És ahogy kilépünk a Kertből, jelen van két angyal, kik jobbról és balról jelen vannak a Földön, hogy védelmet nyújtsanak. Most a lélek találkozik e segítőkkel.122 És ekkor a kicsi angyalok két oldalt felállva, és harsona szól, hogy a lélek tovább haladjon az úton.123 Hisz a Fény még kicsi, de ahogy mindig előre haladunk, úgy válik világosabbá és nagyobbá előttünk.
S ekkor a harsonák megszólalnak, hogy: „Falunk felett szállnak angyalok, / Hirdetik az Evangéliumot.”124 És a harsonák szólnak, és öröm és boldogság jelenik meg. És a lélek tovább halad előre.
S ekkor szembesül önmagával, hogy: „Valójában milyen ember vagyok? És a Lélek, amely bennem működött, milyen volt? Ráhagyatkoztam-e a Lélekre, és a Lélek vezetett-e? És a tűz égett-e bennem, vagy hagytam kialudni?”
És ekkor talán az őrangyal megpróbálja tudtomra adni:
— Vigyázz, nehogy kialudjon a Lélek a tűzzel, és a sötétség felé haladsz! A Világosság eltávozik.
Ilyenkor kell figyelni önmagunkra, felismerni önmagunkat, és átadni a Léleknek önmagunkat, hogy ez a Lélek vezessen bennünket, mert akkor a tűz nem alszik ki bennünk, és a Fény Világosságában haladunk előre.125
És így közelítünk a Fény Útjában a haladásunk révén előre.
Mikor már a Szeretet is jelen van, bennünk él, működik, már át tudunk lépni a Fénnyel a Fénybe, az Örök Hazának Fényébe.126
Mert valóban van test és lélek szétválása, és valóban van a halál után is élet. Ez az élet, amely ezen az Úton vezet bennünket, de az Út szakaszokra van osztva.127
Hogy ezen az Úton ki meddig halad a megtisztulásban a Fényhez, hogy a Fény átvezessen az Örök Fénybe, ez mind-mind rajtunk múlik, hogy a szabad akarat cselekvése hogyan él bennünk, és hogyan vezet, és hogyan hagyatkozunk önmagunkkal a saját Élő Lelkünkre. Mert a tűz bennünk ég.128
Jézus Krisztus Urunk:
S ez mind-mind fontos a felismeréshez, az elfogadáshoz és a haladáshoz.
A tanítások élő tanításként vannak jelen, de a tanítás nem nyújthat mást számotokra, mint azt, amit már a tanítványaim által is megadtam.129 Csak újra megadom nektek, most a ti szavatokat használva, ahogy néha mondani szokták: „Újra kapjuk az Evangéliumot, hogy megérintse szívünket, lelkünket, és akkor a felismerés révén elfogadom, és megpróbálok a tanítás révén élni és haladni.”
Fontos, hogy ezek a tanítások így éljenek nyitott szívű testvéreim szívében és lelkében. Hisz, ahogy mondottam, senkire sem erőltetem rá Magamat, sem tanításomat, sem szeretetemet. Én mindig itt vagyok és figyelek testvéreimre, hogy kinek mikor van szüksége a kegyelemre, a tanításra, mikor érzi, hogy: „Most ez a tanítás talán nekem szól. Most talán ebből a tanításból erőt merítek. Most talán ez a tanítás felemel, és nem hagy el, nem engedi, hogy elcsüggedjünk, mert öröm és boldogság lakozik bennünk.”
Ezek mind-mind kegyelmi ajándékok voltak a tanításban és a megtapasztalásban számotokra. Hisz nem csak ezek, hanem az Utakon lévő kegyelmek, hisz nem csak a lépcső Golgotáját, mikor végigjártátok kiválasztott szolgámmal, a testvérrel130, hanem mikor elmentetek más zarándokútra. És amikor boldogok lettetek, hogy:
— Megérkezhettünk e csodás helyre, amiről csak hallottunk. Valamicskét láttunk, vagy éppen olvastunk. De most itt mi jelen lehetünk!
És bizonyosságot nyerve, különösképpen akkor, mikor szolgámat kiemelik közületek, és viszik.131 És félelem szálla132 meg, hogy hova:
— Hisz ma érkeztünk, pár órája! Azt sem tudják, hogy kik vagyunk! E nagy tömegben!
És fogják, és viszik.
Próbálkozik Boldog József133, próbálkozik a testvér a férjben, de mindig elküldik őket. Nem tudják, mire vélni.
De egy testvér nem tekint sehova, az csak lefelé hajtva fejét ruháját nézi:
— És én csak a ruhát követem134. Mit nekem szólni, hogy nem szabad oda menni! Hogyne! Én csak megyek föl! Hát, ha ő mehet, akkor én is. — így élt benne.
És csak akkor döbbentetek rá, hogy szolgátok, a kiválasztott testvér a sok pásztorom között van jelen, kezeit magasra tartja, hisz áldást mondanak, hogy részesüljetek e csodás kegyelemből.
És ekkor már bizonyosságot szereztek:
— Nem vagyunk már szomorúak, hogy nem volt pásztor, ki elkísérjen bennünket.
Hisz amint meghallották, hogy a sükösdiekkel kell menni, akkor már azonnal nem értek rá.
De Én, Jézus Krisztus Uratok elkísértelek benneteket. A jelenlétemmel bizonyságot adtam számotokra, tanításommal megerősítettelek, és kézzel fogható apró jeleket, amiből erőt merítettetek, ami által bizonyosságot szereztetek, hogy:
— Igen, biztos, mi is jó helyen vagyunk. És jó testvérekkel jöttünk.
Hisz a szentmise is adatott volt mindenkor, és a tanítás, amit nem értettetek, megadtam számotokra, hogy így nyerjetek bizonyosságot, hogy Én vagyok jelen, Én szólok hozzátok e kiválasztott szolga által, akit sokan és sokan kételkedve fogadnak.
Nem tudják elfogadni. Próbára teszik. De a próbatételben néha ők maradnak alul.135
És ha már alul maradnak, akkor a legjobb védekezésük a támadás szolgám ellen.136
Hisz különösképpen azoknak van véleményük, akik még soha nem vettek részt egy engesztelésen, soha nem vettek részt egy fájdalom, szenvedés Golgotáján, soha nem vettek részt egy tanításon, és soha nem érezték azt a kegyelmet, ami itt jelen van.
De véleményt alkotni nagyon sokan tudnak.137
De ahogy mondottam már máskor, ez ne a ti problémátok legyen. Ez legyen az ő saját problémájuk, mert eljön az idő, akkor, amikor mindenkinek számadást kell tennie a saját életéről. Senki sem megy be Atyámhoz anélkül, hogy számadást ne tegyen önmagáról138, életéről és mindarról, hogy hogyan is cselekedett itt lent, a Földön, hogyan ítélt másokat, hogyan tört mások felett pálcát, és hogyan ment: „Hadd vegyem ki szemedből a szálkát!”
Az övében meg szinte jelen van a gerenda, de nem veszi észre.139
És hogyan vezeti a vak a világtalant.140
Ezek mind-mind jelen vannak a tanításban számotokra, ami által bizonyosságot nyertek mindabban és mindahhoz, hogy: „Valójában én ki vagyok, hogy valójában én Isten gyermeke vagyok-e, Jézus testvére és az Édesanya gyermeke?141 Bennem él-e az igazi hit szeretete a kegyelemben? Tudom-e elfogadni? És megengedem, hogy változtasson, megengedem, hogy működjön rajtam és bennem, és megengedem-e, hogy munkálkodjon rajtam és bennem úgy, ahogy Atyám és Uram, Jézusom, Te akarod?142 Ne úgy, ahogy én szeretném és akarom. Hisz fontos, hogy munkáljon meg szívünkkel, lelkünkkel, egész lényünkkel, mert akkor érzem igazából azt, hogy Isten gyermeke vagyok. Akkor érzem igazából, hogy Uram, Jézusom, a Te testvéreddé váltam, és tudom, hogy nem hagysz el. Tudom, hogy fogod kezemet, és vezetsz az úton. Mert fontos, hogy így haladjunk együtt. Fontos, hogy elfogadjuk egymást. Fontos, hogy éljen bennünk ismételten a szeretet tüze!”
Ne váljatok savanyúvá, hisz elég savanyú a mindennapi élet a küzdelemben, a megpróbáltatásban. Ezért hát nyisd meg szívedet a szeretethez, az örömhöz és a békéhez.143
Engedd, hogy átöleljen.
Engedd, hogy felmelegítse szíveteket.
Engedd, hogy vezessen.144
Ahogy látjátok és tapasztaljátok a tanítás révén kiválasztott szolga testvéremmel, hisz őt is a szemetek láttára választottam ki, neveltem, tanítottam, csiszoltam. Ahogy régebben mondottam, hogy ha akarsz építeni egy házat, az alapnál, lent kezded, nem a tetővel.145 És az egy folyamat. Én így munkáltam meg számotokra és előttetek szolgámat.
Már úgy tud szólni hozzátok, hogy nem kell félnie, mint a kezdetben, nem kell bújnia, hogy:
— Nem tudok szólni!
Nem kell azt mondania:
— Elég, ha engem csak látnak. De én azt sem tudom, hogy ilyenkor mit kell tenni.
És az is különösképpen nektek volt, számotokra tanítás, a család mellett, amikor azt mondottam:
Én, Jézus Krisztus Uratok leszek a Tanító kiválasztott szolga-, testvéremnek. Ahogy tanítványaimat tanítottam, úgy tanítom őt is. Most lehet, hogy nem tud szólni, most lehet, hogy elbújik, most lehet, hogy még fél, de ti lesztek tanúi, amikor eljön az idő, és beszélni fog, meghívásoknak fog eleget tenni.146
S erre mit mond a család férfitagja:
— Na, erre ugyan befizetek!
Ezt nagyon könnyű kimondani. De amikor a tanítás jelen van, és a tanítást megtapasztaljátok, telnek a hónapok és az év, évek, ekkor már azt mondjátok:
— Uram, elég! Már nem kell többet tanítanod. Már sok, amit adtál. Nem kell professzorrá tanítanod.
Holott Én, Jézus Krisztus Uratok nem professzort, Én csak a Lélek tanítását adtam számotokra is. Az Élő Lélek megtapasztalása, hogy hogy’ működhet rajtatok és bennetek, ahogy kiválasztott szolga-, testvéremben.
Ez mind-mind ajándék volt számotokra a mindennapokban, a mindennapokhoz, mert ez által tudtok élni és haladni, ha bizonyosságot szereztek arról, hogy az Élő Szentlélek a kegyelem ajándékában hogyan helyezkedik el a szívben és a lélekben, és hogyan működik rajtatok és bennetek.
És könnyű azt mondani némely testvérnek, hogy:
— Igen, neked minden nagyon könnyű, hisz te az Úrral vagy.
Most kérdezem Én tőletek:
Bennetek Én nem élhetek?147
Te magadról nem mondhatod, hogy „én is az Úrral vagyok”?
Hát hogyan fogadtok el az Eucharisztiában?148
Hogyan élek bennetek?
Hogyan működök bennetek, ha nem vagy bizonyos abban, hogy „én is az Úrral vagyok”?
Hisz vannak megpróbáltatásaitok, de ezeket a megpróbáltatásokat a tanítás révén már megadtam számotokra. Nem adhatom olyan testvéremnek, aki távol van Tőlem. Én csak az olyanoknak adhatom, akik azt mondják: „Hozzád tartozom, Uram. Veled szeretném élni az életemet. Átadom magamat a Te Szentséges Szívedhez. Tégy velem bármit.”
És ekkor Én, Jézus Krisztus Uratok, ki bennetek élhetek, talán néha próbára teszlek, hogy bizonyosságot szerezzek, hogy most is szeretsz-e úgy, mint régen? Vagy tőletek is kérdezzem meg, mint tanítványomtól:
— Péter, szeretsz-e Engem?
— Igen, Uram, szeretlek! Hisz tudod.
Később ismételten megkérdezem:
— Péter, szeretsz-e Engem?
Ekkor már Péter kicsit szomorúan néz az Úrra, hisz előbb mondotta:
— Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!
Harmadszor is megkérdezi:
— Péter, szeretsz-e Engem?
— Tudod, Uram, hogy szeretlek, hisz Te mindent tudsz.
És ekkor azt mondotta: reá bízta juhait és bárányait, hogy őket nevelje és vezesse.149
Most tőletek is kérdezzem, hogy szeretsz-e Engem, testvérem?
Vagy kételkedsz a jelenlétben?
Kételkedsz a szeretetemben?
Kételkedsz a kegyelemben?
Kételkedsz, hogy átöleltelek, felemeltelek?
Ekkor, ha nem kételkedsz, akkor lássam, hogy továbbra is szeretni akarsz, és Hozzám tartozni, és követni a küldetéssel, és felvenni minden nap keresztedet.150 Mert ha ez mind-mind jelen van, akkor már nincs fájdalom, és nem szomorúság ül az arcotokra, hanem a mosoly és az öröm. És akkor el tudjátok fogadni felebarátaitokat és testvéreiteket.
Éljen bennetek a tűz, ahogy a kezdetben. És ez a tűz melegítsen, és ez a tűz öleljen át benneteket, és ez a tűz vezessen.
S akkor ne féljetek örülni, örömben lenni, és megosztani az örömötöket felebarátaitokkal és testvéreitekkel, mert más az együttlét az engesztelésetek révén, ha az öröm van arcotokon, és örömmel és szeretettel imádkoztok, örömmel és szeretettel ajánljátok fel a kérést, a fohászt, a felajánlást és a hálát. És ekkor már érzed azt, hogy: „Igen, Uram, talán most ismét ég bennem az a tűz, amikor a kezdetben azt mondottam, talán nem is a földön járok, mert oly kegyelmeket kaptam.”
És ez a kegyelem fontos, hogy most is itt legyen, és benned legyen.
Mert az ajándék így működik a mindennapokban számotokra.
Hisz ennek az esztendőnek151 a tanítása ismételten különleges volt. Mondjam azt, ahogy többen mondottátok:
— Talán ez volt a csúcstanítása Jó Jézus Krisztus Urunknak, amit a bűnbánat-időben152 adott számunkra. Ez a tanítás szinte felemelő volt, mert megmutatta számunkra, ismételten, hogy hogyan kell bennünk élni az Élő Szentléleknek, hogyan engedjük szabadjára, hogy működjön rajtunk és bennünk.
És hogyan mutattam számotokra, hogy öleld át keresztedet, ha kell, csókold meg, ha kell, könnyeiddel hintsd be, de utána állj fel, vedd fel, és haladjál vele.
Mert ez a tanítás a Szeretet tanításában van jelen.
Hisz a tanításokat, most már, részesei lesztek az elfogadásnak, a megtapasztalásnak és az olvasásnak, ami által bizonyosságot szereztek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok szeretetből adtam Önmagamat felebarátaimért és testvéreimért, és nem azért, mert csak az Írás a jövendölésében van jelen, mert ez egy fontos tanítás volt, és fontos tanítás ma is, de Én, Jézus Krisztus Uratok, Én adtam Önmagamat szeretetből!
Hisz ezért az óráért és pillanatért jöttem!153
Mert ez által tudom elhozni a Megváltást a testvéreim részére!
És ha ez az óra a pillanatában nem tud megtörténni, akkor hogyan hozzam el a Megváltás kegyelmét?
De a Megváltás kegyelme nem csak ekkor van jelen, hanem a Feltámadás tündöklő hajnalán!154
Amely még bennetek él az örömben, a szeretetben! Hisz átölelt a hajnal fénye, hogy erőt adjon a felismeréshez és az elfogadáshoz.
S ez a hajnal-fény ajándék számotokra, és ez vezessen a mindennapokban. Erre a hajnal-fényre hagyatkozzál, mert az óra a pillanatában ezért van jelen, hogy az Élet erősebb lett a halálnál, és az Élet elhozta Fényének ragyogását, hogy ez az Élet éljen a ti szívetekben és a ti lelketekben a mindennapokban, a mindennapokhoz, mert fontos, hogy érezd a kegyelemnek szeretetét, mert az egész tanításom a Szeretet.
Hisz nem véletlen mondottam már többször a Golgotai tanítás megkezdett új évében, hogy nem Gyermek született a betlehemi jászolban, hanem a Szeretet.155
Hogy mondottam számotokra?
Betlehemnek pusztájában Földre szállt a Szeretet!
És ezt a Szeretetet kell elfogadni, szívetekbe zárni, hogy erőt adjon.
Ez a Szeretet jött most a Feltámadás hajnalában a tündöklő Fénnyel, hogy megerősítse, és erőt adjon. Mert ha ez a Szeretet itt van, akkor nincs, miért félni, nincs, miért szomorkodni, nincs, miért kétségbe esni. Akkor el tudod fogadni a küldetést a követésben. És valóban mondhatod: „Én, Jézus Krisztus Uram, testvéreddé váltam. Felveszem keresztemet, és így követlek a mindennapokban. De ha nehéz a keresztem, tekints reám, ismerd meg testvéredet, és emeld fel keresztem súlyát, hogy ismét önmagamra találjak. És ha magamra találtam, el tudjak indulni, mert az elindulás, az néha nehéz az első lépés megtevésében, de biztosabb a lépésem, ha tudom, hogy Veled haladok az úton.”
És most áldásommal ajándékozlak meg benneteket kiválasztott Mária testvérem által, hogy e mai ünnep kegyelmének ajándéka most a nyitott szívű testvéreimhez áradjon, kik elfogadtátok a hívást, hogy a hívásban ismét eggyé váljatok, hogy a hívás szeretete összekovácsoljon benneteket, hogy a hívás megmutassa, hogy milyen a Szeretetem-úton járni. És ez a szeretet összekovácsolásának kegyelme most töltse be a testvéreim szívét, erősítse, óvja és védje.
Így áradjon reátok áldásom a Fény Szeretetével, amely most a Fény-eső formájában hulljon reátok. Járja át szíveteket, lelketeket, egész lényeteket. Szinte érezd, hogy felemel, és erőt ad.
És ez a Szeretet-kegyelem vezessen, hogy a Fényben járva „Hozzád tartozva, Uram, a mindennapokban”.
Az Atya, a Fiú, a Szentlélek.
A Szentlélek kegyelme segítsen befogadni e áldást, amely átölel, megerősít, felmelegít és felemel, hogy „ismét tudjam, hogy hova tartozom, kinek a gyermeke, testvére vagyok, és kihez szeretnék járulni a szentmise keretében, és kivel szeretnék eggyé válni, hogy mondhatom azt, hogy én is az Úrral élek a mindennapokban.”156
Így szólt hozzátok ma az ünnep kegyelmének ajándéka. Talán mást vártatok, e helyett mást kaptatok. De már azt mondottátok:
— Már nem készülünk fel, Uram, felkészülünk csak úgy, hogy amit adsz, azt el tudjuk fogadni.
Hisz volt egy idő, amikor évekre bontva kaptátok meg a megemlékezést. Voltak idők, amikor kiemelve épp úgy, mint a mai nap, némely gondolatot. Voltak idők, amikor némelyek magukra ismertek. És ma is a jelenlétben éreztétek, hogy mikor ismertetek magatokra, mikor kaptátok a kegyelmet és a szeretetet, hogyan él bennetek a tanításom, és a tanítás mit nyújt számotokra a mindennapokban, miért fontos a tanítás, és miért fontos az ima. Mert az ima ereje sok mindent meg tud változtatni, az ima ereje kegyelmet is tud nyújtani, az ima ereje gyógyításokat is ki tud eszközölni, és az ima ereje erőt ad, hogy felkészült legyél.
Talán úgy mondva, ahogy ti mondjátok, e nehéz esztendőben, mert ez az esztendő, azt mondjátok, nagyon nehéz, de Én azt mondottam számotokra: egy picivel lesz nehezebb, mint az elmúlt esztendő.
Ezt a picinységet érzitek, talán egy kicsit nehezen, úgy érzitek, leroskadtok az út porába, de nem kell elkeseredni, mert a reményben tudod, hogy kihez fordulsz, a Fényhez, és kitől kapod a segítséget, és ki hajol le hozzád, és ki emel fel, és ki fogja meg kezedet, ha szükséges, és ki mutatja meg az utat a Fényben, hogy ezen haladj, testvérem, a meghívás, küldetés, követésed révén.
Jelen lévő testvérek:
Dicsőség Neked, Istenünk!
Glória szálljon a Mennybe fel,157
Jöjjön a Földre a béke,
És az emberi szívbe a jóakarat.
Ámen. Ámen. (…)
Antal atya:
Mit lehet itt még mondani?
Nem lehet sokat mondani. Ezt át kell élni. Megkaptuk a kegyelmet, a hívást, és is átéltük.
Ez egy gyönyörű egy dolog ez!
Mert a kegyelem bennünk él és működik. Nem kint, hanem belül.
Ez nagyon sokat számít, mert most a nagyböjtben kaptuk ezt a gyönyörű ajándékot, hogy a Szentlélek, ha átadjuk magunkat Őneki, Ő vezet, Ő mindenhova vezet. Persze, a kereszt alá is vezet. De megkapjuk azt az erőt Tőle, hogy igent mondunk, mindennek igent mondani tudunk. Ez az a nagy-nagy szeretet Jézus által, a szentmise-áldozás által, a tanítás által.
Az a nagy csoda, amit én itt átéltem, hogy szó szerint adja Marika által nekünk az Evangéliumot. Az egy nem megérthető. Ha kívülről is tanulná, nem tudná úgy elmondani. Mert érezni a Marika beszédén a Szentírásról, hogy nem ő az, aki így beszél. Mert Tanító kell nekünk, mert nem Tanító, talán 10 évvel ezelőtt az volt. De mióta itt vagyok, 4 év alatt158, őneki már nem Tanító, hanem a tanítás benne van.
És ez az a nagyszerű dolog: hogy lehet az Evangélium az emberben?
Ez az a kegyelem, ez az az új evangelizálás, amit sokan nem értik meg, mit takar az az új evangelizálás. És nem csak egy valamilyen mondat vagy valamilyen szó, hanem ez az új evangelizálás, hogy 2000 éve, amit Ő tanított a tanítványainak, és azok elfogadták, és az által éltek, ugyanez a kegyelem van itt jelen!
Semmi más!
És ezt egy ember nem tudja elmagyarázni.
Hiába prédikálok én, hogy van kegyelem.
De mi az a kegyelem?
Ezt át kell élni.
Most el tudom mondani nekik, hogy mi az a kegyelem, ami bennem van, és mi az az Evangélium, az is, amely bennem van, hogy át tudom adni magamat a Szentléleknek, és immun vagyok. Ahogy már mondtam a szentmisén.
Ezt nem lehet elhinni.
Igen.
Akármilyen nehézség, akármilyen személlyel szembeáll, akármilyen helyzet, nincs félelem. Van, mindig, valamilyen válasz, mindig van egy kis kiút.
Ez egy olyan gyönyörű dolog!
Én csak azt tudom mondani, Marika, köszönöm, hogy elfogadta azt a szenvedést!
Köszönöm!