Kategória archív: A 2012. év első pénteki tanításai

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon e új esztendőben, akik meghallottátok a hívást, és a hívásban engedelmeskedtetek.

És köszöntöm mai napon mindazokat, akik ma lélekben kísértétek el a fájdalom, szenvedés Golgotájára kiválasztott Mária testvéremet, hogy eggyé válhassatok a szeretetben.

Köszöntelek benneteket, hogy áradjon reátok e új év fénye, szeretete, öröme és békéje, mert a mai napon a bölcsesség szeretete elevenedett meg rajtatok és bennetek. Hisz a csillag megjelenésével eljöttek a bölcsek a Legnagyobb Bölcshöz, hogy hódolhassanak. A hódolat szeretetét hozták el az ajándékaik mellett, hisz a Gyermeknek az évek folyamán sok szüksége lesz aranyra, tömjénre, mirhára. Hisz így mondjuk a tanítást az ének- és a jelenlétben.

De Én ma, Jézus Krisztus Uratok így köszöntelek benneteket: Elmúlt egy év, amely egy kissé talán nehéz volt, talán fárasztó, tele volt örömmel, tele volt szeretettel. Az évre megpróbálunk most már úgy emlékezni, de az emlékben csak a megfogó, szeretetteljes kegyelmek elevenednek meg rajtad és benned. De elmúlt az esztendő, és mégis itt vagyok, hogy köszönthesselek e szeretet jelenlétével. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztottalak és meghívtalak, mert szeretlek téged, és te is szeretsz. A szeretettel felismered az utat, a szeretettel elindulsz az úton, és az angyal azt súgja majd néked: „Ne félj, gyermek! Ne félj, testvér! Bízzál, higgyél e szeretet kegyelmében.” Mert ez a szeretet ölel át e elmúlt esztendőből, hogy átvezessen az új esztendőbe, és így várhatod szíved nyitottságával azt a felemelő szeretetet, amelyre szükséged van a mindennapi életben, a mindennapi élethez. Hisz így meg tudod érteni, mi a tanítás mondanivalója, a felismerése és az elfogadása.

Így most térjünk át e hónap tanítására. Hisz most már, a ti szavatokat használva, szinte visszazökkenünk a hétköznapokba, hisz elmúltak az ünnepek, amelyek oly gyorsan tovaszálltak. De az ünnep kegyelme, fénye, öröme, békéje, szeretete, az épp úgy benned élhet most is, ha szívedbe zárod, és megpróbálsz vele együtt élni, akkor a visszazökkenés a hétköznapokban is másképp van jelen előttetek. Akkor talán felismered e hónap tanítását, most már az ünnep után. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok, a Lélek erejével eltelve elindulok Én is, hogy járjam a Számomra is kijelölt utat.1 Hisz bevonulok, először mondjuk azt, Kafarnaumba. Részt veszek a zsinagógában, hogy szólásra emeljem Ajkamat. Sokan hallgatnak és figyelnek. De ez után elmegyek oda, ahol nevelkedtem, ahol mindenki ismer, és az ismeretség révében most Én, Jézus Krisztus Uratok olvasásra jelentkezem, és az olvasásban is pont azt a tekercset kapom, hogy felolvassam mindazt, ami ott jelen van, amit észrevettem, s ami Szemem előtt megjelent, hogy ma beteljesedik az Írás az Úr Felkentjében, aki azért jött közétek, hogy a szomorúakat megvigasztalja, hogy a foglyoknak szabadságot hirdessen, hogy a szegényeket megerősítse, és elmondja számukra a tanításban, hogy eljött az Úr esztendeje, a hit, a szeretet bizalmában érezd a kegyelmet. Érezd a tanítás mondanivalóját, hogy a jövendölés beteljesedik e Írás jelenlétével. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok ez után majdan megkezdem működésemet. Kiválasztom Magam mellé tanítványaimat, és most már tanítványaimmal együtt elindulok az úton.

És ismét jelen Kafarnaumban Péter házánál, aki még ekkor Péter. És mivel sokan tudtak róla, érkezésünkről, sietve oda érkeztek. Oly sokan összejöttek! De a rokonok is tudomást szereztek érkezésünkről, ők is sietve, hogy oda érkezzenek. De nem azért, hogy hallgassanak, de nem azért, hogy elfogadjanak, de nem azért, hogy felismerjenek! Hanem csak azért, mert a szóbeszéd az, hogy:

— Eszét vesztette. Ha már eszét vesztette, akkor vigyük el, ha másképp nem megy, erőnek erejével.2

Úgy-e, most, ha visszamegyünk a kezdet múltához, amikor kiválasztott Mária szolgát is meghívtam az útra a kiválasztásában, még a családjában, a családi rokonságában is többen és többen kételkedtek. Talán ők is már használták még ezt a szót is: „Talán egy kicsit bekattant. Talán egy kicsit megbolondult. Majd a hülyeségét el kell hagyni, hogy ismét önmaga lehessen.”

De ez a „hülyeség”, ez a „bekattanás”, ez nem távozott el.

Ez megmaradt, kifejlett, és a bölcsességében tud hozzátok szólni a tanításban.

És így van jelen a harmadik tanítás, ami ismételten arról szól, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok tanítványaimmal, akiket már elküldtem. És mikor visszaértek, örömmel beszámolnak mindarról, hogy mi történt, és hogyan cselekedtek, és hogyan fogadták el őket, és hogyan hallgattak. A hír gyorsan elterjedt, és sokan jöttek a közelgő városokból. Olyan nagy lett a nyüzsgés, forgás, jövés-menés, hogy még enni sem volt idő. Így szólok hát tanítványaimhoz:

— Jöjjetek, menjünk ki a pusztába, egy kietlen helyre, hisz szükség van nektek is egy kicsit a pihenésre. És majd együtt leszünk.

A tanítványok boldogan fogadják e szavakat, sietve bárkába is szállva, hogy el is indulhassunk. De vannak ám figyelők és szemfülesek, akik meghallották, hogy miről is beszélgetünk, és hova akarunk menni. Ők is elindultak, és még beszéltek róla, hogy még többen és még többen jöjjenek. És mikor oda érve, mielőtt kiszállunk a bárkából, megjelen Előttem a nagy tömeg, kik szomjasak, kik éhesek az Igére, az Isten tanításának szavaira a felismerésben. Megesik rajtuk a Szívem, hisz:

— Ti olyanok vagytok, mint a pásztor nélküli juhok.3 Én, Jézus Krisztus Uratok leszek most a Pásztorotok, és elkezdelek benneteket tanítani.

S ezt a tanítást már ti is ismeritek, hisz számotokra is már megadtam:

Én, Jézus Krisztus Uratok leszek a Pásztorotok. Először kiválasztott Mária szolgámat tanítom, és az után általa benneteket is, hogy elinduljunk közösen az úton.

De mellette mindig küldtem számotokra megfelelő pásztort, aki elfogadott benneteket, aki nevelt és terelgetett Felém és Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz.

És ma is van pásztorotok, aki szintén elfogadott benneteket e Közösség részében, elfogadta, hogy ő a ti pásztorotok, és boldog ennek a megszólításnak, hogy: „Én is egy kicsiny pásztor lehetek ebben a Közösségben, hogy szolgálhatok. A szolgálatban elfogadom mindazokat, akik hozzám jönnek, és felkeresnek, talán egy lelki vigaszért, talán egy beszélgetésért, talán egy szentségért, talán egy feloldozásért, talán egy erőért.”

Hisz minden testvér e jelenlétben talán másért keresi fel a pásztort, mert a pásztorra szükség van, hogy ti már ne legyetek pásztor nélküli juhok. Ti örüljetek, vigadozzatok, szeressétek egymást, mert jelen van nektek és számotokra a Legnagyobb Pásztor, Én, Jézus Krisztus Uratok. Jelen van számotokra az a pásztor, akit elküldtem számotokra, és aki elfogadott benneteket. És jelen van számotokra kiválasztott Mária testvér, aki ismételten tanítást nyújthat számtokra a mindennapi életben, a mindennapi élethez, hogy szeretettel és örömmel így járjatok a mindennapi élet-útpályátokon.

És e tanítás ebben a hónapban így szól felétek, hogy ti felismertétek mindazt, ami a tekercs által ma megelevenedett előttetek, hisz Én, az Úr Felkentje azért jöttem, hogy szeretetet árasszak a Szeretetből. Szeretettel jöttem, hogy tanítsalak; szeretettel segítsek mindazoknak, akiknek szükségük van a segítségre, hogy felismerhessétek mindazt, ami e tanítással számotokra megelevenedett a mindennapokhoz, hogy „hogyan és miképpen ismerjem fel a tanítást, hogyan és miképpen tudjam elfogadni, szívembe zárni, eggyé válni vele a mindennapjaimban”.

Majdan örüljetek, hogy ti nem azok vagytok, akik nem fogadjátok el a kiválasztott Mária testvéremet, ti nem mondjátok rá, hogy őt is el kell vinni, mert talán eszét vesztette, és azt sem tudja, miről beszél, mit tanít. Ti nem azok a testvérek és azok a rokonok vagytok, akik így gondoltok e tanításra. Ti már a tanítást megértettétek, felismertétek, elfogadtátok, élővé vált bennetek, és így már elfogadjátok, ha pásztor testvérem szól felétek és hozzátok. És elfogadjátok, ha kiválasztott Mária testvérem szól felétek és hozzátok talán a tanítással, talán a felismeréssel, talán az elfogadással, a kegyelem ajándék-részével a mindennapokban, hogy érezzétek, hogy nem vagytok egyedül, és nem vagytok magányosak, hanem éljen bennetek a hit, a szeretet, az öröm békéje, amelyet megmutat számotokra a fény a ragyogásában. És ha már a fény megmutatja számotokra az utat, akkor már örömmel és szeretettel tudtok haladni rajta. Mert addig nehéz, amíg fel nem ismered önmagadat, fel nem ismered a fényed sugarát, s fel nem ismered azt az utat, amely előtted jelen van e fényben. És ha már ez mind-mind megtörténik, akkor még egy kicsit nehéz. De ha már biztos lépéssel, ha csak egy lépéssel rálépsz az útra, és úgy érzed: „Ó, ez az út az én meghívott utam! Most már a másik biztos lépéssel is rálépek, hogy pontos, biztos lépésekkel haladjak a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

Ebben az új esztendőben, amelynek küszöbén most már átléptetek, és már a küszöbön túl vagytok, az elindulás, most már csak a haladás legyen meg számotokra a mindennapokban szívvel, szeretettel, lélekkel és egész lényeddel a mindennapokban. És érezd a tanítás örömét, érezd a tanítás békéjét. Érezd a tanítás fényét és szeretetét a kegyelemben. Mert ha ezek mind-mind jelen vannak rajtad és benned, akkor valóban biztosan felismerve önmagadat, nem csak elindulsz, hanem haladni is tudsz a meghívott élet-útpályádon a mindennapokban.

És akkor már nem érzitek azt, hogy „pásztor nélküli juhok vagyunk — mi már boldogan, örömmel és szeretettel mondhassuk, hogy van nekünk Pásztorunk, a Tanítónk, ki a Legnagyobb; de van nekünk egy földi pásztorunk, aki elfogadott, aki szintén tanít, szolgál és jelen van, hogy bárki bátran és szeretettel hozzá mehet a mindennapokban, a mindennapokhoz”, ha úgy érzitek, hogy szükségetek van ebben az új esztendőben is.

Ennek a hónapnak e öröm-, szeretet-tanítása áradt ma reátok, és most nyitott szívvel és lélekkel felkészülve, hogy részesülhessetek újévi áldásból, s abból az áldásból, ahol még az ünnep fénye, melegsége, szeretete, öröme jelen van, hogy bennetek erőt adjon. Így most ismételten arra kérlek, majdan összefogjátok kezeiteket, hogy érezzétek ma újévi különleges áldásomat. A földi pásztor testvéretek, akit adtam számotokra, ma itt van. Most eggyé válik Velem e kézfogásban, hogy ő is szívébe zárja áldásom szeretetét, örömét, békéjét, hogy a fény ragyogása megadja mindazt, mire szükségetek lesz és szükségetek van ebben az új esztendőben.

Nincs szükségetek a kézfogásra?

Vagy már biztosak vagytok önmagatokban? Kérdezem!

De mielőtt még az áldást adom nektek, látom szíveteket a nyitottságban, hogy készültök a kegyelemhez. Ezért azért megörvendeztetlek benneteket, hogy ez az esztendő is egy kissé nehezebb lesz számotokra. De nem kell félnetek, nem kell csüggednetek, nem kell szomorúvá válnotok. Ahogy az elmúlt esztendőben is veletek voltam, fogtam kezeiteket, és ha szükségetek volt a jelenlétemre, és hogy ha megnyitottátok ajkatokat, megnyitottátok szíveteket, és kértétek, hogy: „Uram, Jézusom, légy jelen, mert szükségem van Reád, hogy érezzelek.” Akkor Én, Jézus Krisztus Uratok, higgyétek el most e szeretet jelenlétében, hogy meghallottam hívásotokat, és siettem segítségetekre. És a nehézségből, ha kellett, így megráztalak, kiemeltelek, hogy ne félj, és ne csüggedj. És oly módon nyújtottam számotokra segítséget, amikor már úgy éreztétek, hogy: „Ez nem igaz! Ezt talán már el sem lehet fogadni. El sem lehet bírni, hogy mi minden vesz körül bennünket!”

De ha megnyitottad szívedet, megnyitottad ajkadat, és a kérő szóval őszintén Felém fordultál, Én, Jézus Krisztus Uratok meghallottam a segélykéréseteket, és segítségedre siettem.

Most ne úgy képzeljétek el a segítségnyújtást, hogy most így fogom a kezeket, és érzitek a melegség-jelenlétet, hogy itt vagyok köztetek.

Én, Jézus Krisztus Uratok talán Fényem sugarának melegségét árasztottam, talán egy testvér által nyújtottam segítséget, talán egy tanítás által, talán egy tanítás áldásával, talán egy felemelkedéssel, talán egy átöleléssel. Hisz minden testvérem másképp és másképp élhette meg az elmúlt év jelenlétet a segítségnyújtásban, a szeretetben, az örömben, a békében, mert a fénysugár, azt soha ne engedjétek, hogy kimúljon szívetekből és lelketekből. És akkor érzitek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok valóban jelen vagyok és segítséget nyújtok akkor, amikor úgy érzitek, hogy: „Talán most már nem bírom tovább. Talán most itt van a vég, és elveszem.”

És Én akkor lehajolok hozzátok, és felemellek a magasba, hogy érezd, hogy önmagad vagy.

Ennek reményében készítelek fel benneteket most e új esztendő küszöbén, hogy érezd jelenlétemet, érezd Fényem melegségét, sugarát, érezd a szeretetet, az örömet, a békét, amely teljessé válhat rajtatok és bennetek. S ez új esztendőben áradjon reátok áldásom a szeretet, öröm, béke jelében.

Árasztom felétek Fényem sugarát, hogy ti is felismerhessétek saját fényetek csillagát, különösképpen akkor, amikor magányos vagy, különösképpen akkor, amikor szomorú vagy, különösképpen akkor, amikor úgy érzed, hogy betegség ölel át, és különösképpen akkor, amikor úgy érzed, hogy összecsuklottál, és nincs már erő. Ilyenkor te is ismerd fel saját fényed csillagát, ahogy felismerték a legegyszerűbbek, a pásztorok, először a fényt, majdan az angyalszót, amely hírül adta érkezésem. És nem kételkedtek, útra keltek. Amikor felismerték a bölcsek a fény csillagát, nem kételkedtek, bátorsággal útra keltek.

Bennetek is ez a felismerés és ez a bátorság adjon erőt a mindennapokban, a mindennapokhoz e új év küszöbén, hogy ebben az új évben, ahogy most együtt vagyunk, összefogtuk láncban kezünket, érezzétek Fényem sugarát, a melegséget, hogy átölellek, mert szeretlek benneteket. És ti is Felém árasszátok saját szereteteteket a kegyelem ajándéka részében. És akkor, ha így egyek tudtok lenni a felebaráttal, a testvérrel, a pásztorral, kiválasztott Mária szolgával a testvérben, akkor nincs miért félnetek, kétségbe esnetek, mert akkor érzitek, hogy: „Igen, Uram, biztosan számíthatok Reád akkor, amikor a legnagyobb szükségem van ennek az új esztendőnek bármely napján, óráján vagy szakaszán.”

És most így áradjon reátok Fényem sugara a szeretet, öröm békéjében. Töltse be szíveteket, lelketeket, egész lényeteket, és ez által érezzétek a kegyelmet.

Most pedig fogadjátok pásztor testvéremmel együtt kiemelkedő újévi áldásunkat.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme a Fényben áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, érezzétek ezt a csodálatos kegyelmi ajándék-áldást ennek az esztendőnek bármely napján, hónapján, szakaszán, és különösképpen akkor, amikor a legnagyobb szükségetek van a mindennapokban.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

[1] Ezen a napon a Golgota előtti első ajándék-tanítás a következő volt: Jézus Galileába megy (Lk 4,14—15), valamint: Jézus a názáreti zsinagógában (részlet: Lk 4,16—22).

[2] Ezen a napon a Golgota előtti második ajándék-tanítás a következő volt: Jézus és hozzátartozói (Mk 3,20—21).

[3] Ezen a napon a Golgota előtti harmadik ajándék-tanítás a következő volt: Az első kenyérszaporítás (részlet: Mk 6,33—34).

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik felismertétek és elfogadtátok hívásomat, hogy a mai nap ünnepében is szeretettel együtt lehessünk, hisz a tanítás is ma a szeretet-ünnepnek kegyelmének ajándékával áradt felétek. Hisz hogyan is szól felétek?

Jelen van a Vigasztaló az Igazság Lelkében, mert tanítványaimat felkészítettem, hogy amikor nem leszek, de majd, ha visszajövök, akkor Atyámtól elküldöm számukra a Vigasztalót az Igazság Lelkében, hogy reájuk áradva, betöltekezve tanúságot tegyenek Rólam[1], hisz Én is tanúságot tettem már róluk Atyámnál. De Atyám is tanúságot tett Rólam, hisz Ő küldött a tanúságban, a tanúságtétellel, hogy így szóljak a tanítással mindazokhoz, akik megnyitott szívvel, felkészülve elfogadják mindazt, ami jelen van számukra a mindennapokban e szeretet, kegyelem ajándéka részében. Hisz a tanítás pont erről szól, hogy jelen vannak a tanítványaim, s akiket felkészítettem. Ma a jelenben jelen vagytok ti, testvéreim, akik elzarándokoltatok erre a helyre, és benneteket is felkészítettem kiválasztott Mária testvér által, hogy legyetek nyitottak, felkészültek, hisz nem tudjátok, hogy melyik az az óra, s melyik az a pillanat, amikor talán Én, Jézus Krisztus Uratok megajándékozlak benneteket a szeretet, kegyelem ajándékával. Így ma a Vigasztalóról, az Igazság Lelkéről szól felétek a tanítás, hisz még egy rövid idő, ahogy mondottam tanítványaimnak, apostolaimnak, mindegy, hogyan nevezitek, míg veletek vagyok, és egy rövid idő, amikor nem láttok, és nem leszek veletek.[2]

Ez nem azt jelenti, hogy elhagylak benneteket, és talán elfelejtelek. Én, Jézus Krisztus Uratok veletek maradok, mert az Igazság Lelkét a Vigasztalóban ajándékul küldöm az Atyától felétek és számotokra. És ha majd ezzel mind betöltekeztek, megerősödtök, akkor már nincs miért félnetek, hisz tanítványaimnak is elmondottam:

— Eljön az idő az órában, amikor még a zsinagógából is kizárnak benneteket.

Most a jelenben mondhatom azt számotokra: Nektek is már itt van az óra a pillanatában, hisz vannak, akik nem fogadnak, és ők is, ha tehetnék, kizárnának benneteket. De ahogy a tanítványaimnak mondottam: Ne féljetek. Örüljetek, mert az Atya elküldi nektek a Vigasztalót az Igazság Lelkében.

Én, Jézus Krisztus Uratok ma ajándékul adom nektek a Vigasztalót az Igazság Lelkében, hogy betöltekezve, megerősödve átéljétek a tanítványaim megtapasztalását, hisz ők egy kissé szomorúvá váltak, hogy mi lesz, ha nem vehetnek részt a zsinagógában.

Ti már ezen túl vagytok a sok-sok tanítással, hogy: „Boldog vagyok én itt ezen a helyen, és boldog vagyok ott, ahol szeretettel fogadnak, és szeretettel tudunk együtt lenni imával, énekben, jól érzésben, az együttlétben.”

Hisz minden testvérem saját maga tudja kialakítani a szabad akarat cselekvése részén mindazt, ami a jelenben is megadatik számotokra.

De most menjünk át a tanítás második szakaszára.[3] Ott hogyan is szólottam felétek és hozzátok?

Ahogy a tanítványaimmal jelen voltam, összetettem Kezeimet, tekintetemet a magasba, vagyis Szemeimet a magasba emeltem, hogy Atyámhoz imádkozzam, hogy Atyámhoz forduljak, és Atyámnak azt mondjam:

— Köszönöm, Atyám, akiket Nekem adtál, mert Én vigyáztam rájuk, tanítottam őket, hogy el ne vesszenek. És akiket Reám bíztál, mind megmaradt, senki sem veszett el, csak az, aki a kárhozat fia.

Mert az Írás be kellett, hogy teljesedjék. Mert ha az Írás nem tud beteljesedni, akkor hogyan jön el számotokra a dicsőséges, szép hajnal a Fénysugár feltámadásában? Hogyan készültök a Vigasztalóra, az Igazság Lelkére? Hogyan értitek meg a Megdicsőülést, ami jelen van számotokra? És hogyan értékelitek a megszentelődést a megszentelésében? Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok a tanítás részében ezekről már mind-mind tanítványaimnak és apostolaimnak — ismételten mondom: mindegy, hogy mely szót használjátok — megadtam. És most a jelenben, akiket meghívok, és a meghívást felismerik és elfogadják, azok felé szól e jelenben ez a tanítás épp úgy, mint tanítványaimhoz, mert azt mondottam:

— Igen, Atyám, boldog vagyok, és megköszönöm, akiket Reám bíztál, és Nekem adtál.

Én, Jézus Krisztus Uratok most azt mondom:

Boldog vagyok, hogy ti mind felismertétek és elfogadtátok hívásomat, hogy Hozzám tartozzatok.

Mert valaki benneteket is Nekem adott!

Hogy is van a tanítás?

Atyám, akit Te Nekem adtál és Reám bíztál.

Most ismételten mondhatjuk azt, hogy:

Atyám, akiket Nekem adtál, és Reám bíztál, hogy egyek lehessünk. Mert azt szeretném, hogy ők is egyek lehessenek, ahogy Én az Atyával vagyok Egy, hogy ti is eggyé váljatok e tanítás szeretetében.[4] Az eggyé váláshoz pedig el kell fogadnotok felebarátaitokat, ismerőseiteket a szeretet, kegyelem részében a mindennapokban, a mindennapokhoz, mert ez így fontos a tanításban, a kegyelemben, a felismerésben és az elfogadásban. És akkor tudod értékelni ennek a tanításnak a mondanivalóját, amikor te is, testvérem, érzed, hogy Hozzám tartozol, Én figyelek reád, őrködök feletted, hogy megmaradhassál. És hogy ha eljön az idő, tanúságot tehessek rólad. De ha eljön az idő, te szintén tanúságot tehessél Rólam. Én, aki elfogadtalak, aki vigyáztam, aki őrködtem felettetek, hogy megmaradhassatok, hogy el ne vesszetek, mert a kegyelem az ajándékában így lehet teljes.

És úgy tudsz felkészülni a megdicsőülésre, így tudsz felkészülni a megszentelésre, mert ezekre mind-mind szükség van a mindennapi életben a kegyelemhez, az ajándékhoz.

Így a mai napon a meghíváshoz ne feledkezzünk el mindazon testvéreimről, akik ma lélekben vannak jelen köztetek és veletek, hogy velük is eggyé válhassatok, és szeressétek egymást, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok szeretem Atyámat, és Egy vagyok az Atyával. Mert e tanításban ezt akarom nektek adni a felismeréshez és az elfogadáshoz, hogy ti is szeressétek egymást, és változzatok a változtatással, eggyé válva e kegyelem, szeretet ajándéka részében. Mert ha ezeket mind-mind felismeritek, elfogadjátok, felkészültök szívvel, lélekkel, egész lényeddel, akkor tudod értékelni e különleges tanításnak a mondanivalóját. Mert így akkor tudod, hogy: „Igen, Uram, Te valóban felkészítettél bennünket, elmondottad, hogy ne féljünk, és meg ne botránkozzunk, hanem fogadjuk el mindazt, amit ajándékul küldesz számunkra majd akkor, amikor talán nem leszel jelen közöttünk, amikor nem látunk, de mégis érezzük szívünkben, lelkünkben a melegséget, az ajándékot e kegyelem részében.”

És e tanítás így vezet benneteket a Vigasztalóhoz, az Igazság Lelkéhez.

De ma ne feledkezzünk el: a köszöntést — kiválasztott Mária szolga-testvérem már régóta készülődik, hogy köszönthesse az Édesanyját, a Föld és Ég Édesanyját. Hisz mivel már a földi édesanya nincs jelen a Földön, hisz befejezte földi pályáját, és visszatért oda, ahonnan érkezett. De így szükség van az Édesanyára, és az Édesanya nem más, mint a Föld és Ég vagy Menny Édesanyja — itt is ismételten azt mondom, mindegy, hogy mely szót használod, hogyan értékeled és érzed jobban a megszólítást, a kifejezést e szavak révén. Hisz ma többen vagytok így jelen, akiknek a Föld és Ég Édesanyja a mindennapi Édesanya, akihez Hozzá mehetünk imával, kéréssel, fohásszal, felajánlással, problémával, segítségnyújtáshoz a megbeszélésben, a felismerésben, a mindennapokban, a mindennapokhoz, mert az Édesanya megadja számunkra, ha kell, a bensőnkben, ha kell, a szív nyitottságában, ha kell, a gondolatainkban, ha kell és szükséges a simogatása, hogy: „Igen, gyermekem, Én itt vagyok, mert hívtál, felkértél, hogy legyek Én az Édesanya, aki mindenkor segítséget nyújt az Ő saját gyermekeinek, akiknek szükségük van az Édesanya szeretetére, jelenlétére, ajándékára és simogatására.”

Így e csodálatos ünnep révén ti is most nyissátok meg szíveteket az Édesanya felé, és egy fohásszal, egy gondolattal, ha csak annyit mondasz:

Köszönöm, hogy nekem is van Édesanyám!

Köszönöm, hogy ez az Édesanya mindig itt van.

Köszönöm, hogy ehhez az Édesanyához mindig jöhetek.

Köszönöm, mert ez az Édesanya mindig meghallgat.

Köszönöm, ez az Édesanya Szívének szeretetét ajándékul adja.

Köszönöm, mert Te vagy az én Édesanyám.

Úgy-e, milyen jó néha egy-egy ilyen gondolatot bárki szívének szeretetével kifejezni az Édesanya Szívéhez?

Hogy ne csak akkor gondoljunk az Édesanyára, amikor problémánk van, amikor szomorúak vagyunk, amikor elesettek, amikor magányosak, amikor elgondoljuk, hogy: „Nekünk nincs édesanyánk. Mi kihez is mehetünk?”

És akkor valaki felnyissa szívedet, lelkedet, érzésedet, a szemeidet: „Hát itt az Édesanya! Nem látod? Feléd tárja Karjait, és úgy várja szeretettel az Ő gyermekeit.”

Mert a gyermekek fontosak, hogy el ne vesszenek, mert szükség van a gyermekre az Édesanyának mindenkor.

És így tudod értékelni azt a kegyelmi ajándékot, amit ez az Édesanya Szívének szeretetéből melegséggel, örömmel áraszt az Ő gyermekeinek, mert: „Ti mind az Én gyermekeim vagytok, és fontosak vagytok Nekem, szükségem van reátok.”

Úgy-e, milyen szép az Édesanyának az érzését felismerni, megtapasztalni, elfogadni, és eggyé válni vele?

Mert valóban akkor azt tudod mondani:

Mária:

Köszöntünk Téged, ó, Föld és Ég Édesanyja, kik sokan vagyunk gyermekeidben. Sokszor jövünk talán könnyekkel Hozzád, ó, Édesanya a Legdrágább Kincsben, hogy hallgasd meg a Te elkeseredett, elszomorodott gyermekedet, hogy a remény és a hit a szeretetében megmaradhasson. Ezért bizalommal fordulok a Te Anyai Szívedhez e szeretet, kegyelem részében, mert én a Te gyermeked vagyok, és most szükségem van az Anyai gyöngédségre, az Anyai szeretetre, az Anyai simogatásra, az Anyai átölelésre. Nem tudom, hogy valaha érzem mindezeket, de már az is boldogságot ad, ha remélhetek és vágyakozhatok, mert tudom, a Föld és Ég Édesanyja soha nem hagyja el az Ő gyermekeit, kik Hozzá tartoznak, és Benne bíznak e szeretet, kegyelem ajándéka révén.

Ó, Édesanya, nem tudom, hogyan köszöntselek a jelen lévő testvéreimmel együtt. Lehet, hogy most ők is szívükből, lelkükből, őszintén, szeretettel csak egy gondolatot helyeznek el a Te Anyai Szívedhez, talán hálából, talán köszönettel, talán kéréssel, talán fohásszal a bizalomban, mert megtisztelnek a jelenlét szeretetének kegyelmi ajándékával, hogy jelen vagy, ó, Édesanya, és gyermekeidre tekintesz Anyai, Ölelő Szemeiddel. Árad felénk a fénysugár a felemelkedéshez, és boldogan öleljük át a Föld és Ég Édesanyját, hogy a Te gyermekeid lehetünk a mindennapokban, a mindennapokhoz, és így elindulva a változás útján a szeretet, kegyelem ajándéka révén.

Majd szívünk szeretetével énekkel is köszöntünk, hogy mindig vigyázz reánk, a Te gyermekeidre, mindenkor nyújtsd ki felénk Kezeidet, óvjál, védjél és védelmezzél. Mert ha ezek mind-mind jelen vannak, mennyivel szebb és örömteljes a mi életünk Veled, ó, Édesanya!

Jézus Krisztus Urunk:

És most nyissátok meg szíveteket, és készüljetek fel, hogy éberek legyetek, hogy elfogadhassátok a Vigasztalót az Igazság Lelkében, ahogy tanítványaimnak megígértem, hogy az Atyától elküldöm számukra, és most számotokra is elküldöm a Vigasztalót az Igazság Lelkében, hogy áradjon egyenként minden testvéremre, és a Fénysugár a szeretetében világosítsa meg a mindennapokat.

Ennek reményében alkossátok meg az ajándékhoz, a kegyelemhez a láncot, mert ti az Enyémek vagytok, mert Nekem adtak. Én vigyáztam rátok, és megőriztelek benneteket, hogy senki el ne vesszen. De hogy érezd e kegyelem-tanításnak ajándékát, most áradjon reátok, szívetek nyitottságához a Vigasztaló az Igazság Lelkében. Töltse be szíveteket, lelketeket, hogy érezzétek a melegséget. Érezd a Fénysugárt, amely fejed felett megjelent, hogy felmelegítsen, átöleljen, és eggyé válhasson e kegyelem ajándékában mindazon testvéreimmel, akik felkészültetek e kegyelmi ajándékhoz. Mert ez a meleg Fénysugár, ami most szinte simogat, átölel, felmelegít, megadja számotokra e kegyelem ajándékát, hogy érezd, hogy valóban Hozzám tartozol, Én testvéremmé fogadtam mindazokat, akiket meghívok, és a meghívást felismerve elfogadja. Megőrzöm őket, hogy felajánlhassam Atyámnak, de nem azért, mert már nem szeretem őket, nem azért, hogy semmivé váljanak, és nem azért, hogy elvigye őket, hanem csak azért, hogy megvédje a gonosztól és mindattól, amelyek jelen vannak a Földön, hogy meg ne környékezzenek, hogy megmaradhassunk ebben a szeretet-kegyelemben e Vigasztaló, Igazság Lelkének ajándékával, ami most átjárta a nyitott szíveket, a lelket, az egész testet a lényben, hogy boldog lehessél, hogy: „Igen, Uram, most én is Hozzád tartozom, és eggyé válhattam Veled a tanításból, ahogy Te Egy vagy az Atyával, és az Egyben, ahogy szeretitek Egymást, mi is egyek legyünk itt a Földön a testvérrel, és szeressük egymást a testvérrel az eggyé válásban és a szeretet, kegyelem részében.”

És akkor lesz teljes számotokra ez a csodálatos Vigasztaló az Igazság Lelkében, aki fénnyel megmutassa számotokra mindazt, amire szükségetek van, mert így a felismerés valóban szeretetteljes előttetek.

Ezzel az áldással és ezzel a Vigasztalóval, az Igazság Lelkével szeretném megajándékozni mindazokat, akik ma csak lélekben vagytok jelen, lélekben az eggyé váláshoz, az eggyé válásban, hogy érezzétek ti is, kik most nem vagytok itt, de lélekben megpróbálunk egyek lenni, hogy ti is az Enyémek vagytok, Nekem adtak, és benneteket is megóvtam, és segítettem, hogy megmaradhassatok a mindennapokban, a mindennapokhoz e szeretet-, kegyelemhez.

Fontos, hogy nyitott legyen a szívetek a felismeréshez és az elfogadáshoz.

És így áradjon reátok most áldásom pásztor testvéremmel, aki a meghívásban és a felkérésben elfogadta ezt a nyájat, hogy ő legyen a ti pásztorotok a szolgálatban, a segítségnyújtásban.

És ennek reményében áradjon reátok Fényem sugara a melegségében, a Vigasztalóban az Igazság Lelkével.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, amelynek ünnepére készülünk, hogy teljes legyen a betöltekezés a szeretet-kegyelem részében, a felismerésben, a felismeréshez, „érezzük, hogy valóban testvéreddé váltunk, és valóban a Tieid vagyunk, és mi mind boldogok vagyunk, hogy Hozzád tartozhatunk, Uram, Jézusom”.

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

[1] Ezen a napon a Golgota előtti első ajándék-tanítás a következő volt: Jézus elküldi a Vigasztalót, az Igazság Lelkét (Jn 15,26—16,15).

[2] Jn 16,16—19

[3] Ezen a napon a Golgota előtti második ajándék-tanítás a következő volt: Jézus az Atyához fordul, Jézus könyörög a tanítványokért (Jn 17,1—19).

[4] Jn 17,20—23

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm a mai napon testvéreimet, mindazokat, kik meghallottátok a hívást, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok, hogy egyek lehessünk e mai nap fájdalom, szenvedés Golgotájának átélésén s jelenlétén.

És köszöntöm mindazokat, akik ma nincsenek közöttetek, de lélekben eggyé váltak veletek az imában, az énekben és az engesztelésben, hogy részesülhessenek a kegyelemnek ajándékából, amely minden nyitott szívű testvéremet megérint a mindennapban, a mindennapokhoz.

A mai nap tanításomat, amely először arról szólt[1], hisz befejeztem tanításomat a példabeszédben, majdan tanítványaim felé és a nép sokaságára tekintettem:

— Jöjjetek Hozzám mind, akik elfáradtatok, és terhek alatt görnyedtek. Jöjjetek Hozzám mind, mert az Én terhem édes, és az Én igám könnyű. Tanuljatok hát Tőlem, mert Én szelíd vagyok és alázatos.

És ezt a szelídséget és ezt az alázatot szeretném átnyújtani számotokra e tanítás kegyelmében, mert talán sokan és sokan azt mondjátok, hogy ennek a pár mondatnak mi is lehet a mondanivalója a tanítás részében, hogy terhek alatt görnyedtek?

Nos, a terheteket nem teljesen úgy kell értelmeznetek, ahogy gondoljátok, hogy elfáradtatok, mert cipekedtek valamivel, és már úgy érzitek, nem bírjátok tovább. Még ide azt is lehet sorolni, ami számotokra itt jelen van, mikor lássátok kiválasztott Mária szolga-testvéremet, amikor elfárad a fájdalom, szenvedés Golgota alatt, a teher alatt.

Én nem kimondottan, Jézus Krisztus Uratok, erről a teherről beszélek, és erről az igáról. Mert a teher a tanításában úgy is eljöhet felétek és hozzátok, hogy hallgatod tanításomat, de a tanítás nem jut el a szívedig. És vannak súlyos nehézségeid és problémáid, ami által ez is teherré válhat. De a teher, ha csak egy kicsit nyitott a szíved a szelídségre, az alázatra, a szeretetre, a figyelemre, hogy ha ezeket mind-mind felismered és elfogadod, és szívedbe zárod, akkor értékeled mindazt, ami által azt mondottam:

Jöjjetek Hozzám, mert Én szelíd vagyok és alázatos. Jöjjetek Hozzám mind, kik elfáradtatok. Jöjjetek Hozzám mind, hogy érezzétek ennek a fáradtságnak a kegyelmét, ennek az igának a nehézségben az édességét. Az édesség, hogy átölel a szeretet és a kegyelem, ami által értékeled a mindennapjaidat, hogy hogyan és miképpen alakítod ki az életedet a mindennapokban, talán a családdal, a felebaráttal, a testvérrel, a szomszéddal, az ismerőssel, hisz ide sok-sok mindenkit fel lehet sorolni, mert a szelídség és az alázatosság így árad felétek a mindennapokban. Mert így tudjátok értékelni azt a kegyelmi ajándékokat, ami által érzed, hogy a terhek, amelyek alatt görnyedtek, azokat nem úgy értelmezed, hogy talán most, a ti szavatokat használva, csak példának mondom, a görnyedésben lehet használni, mikor ősszel a termést betakarítjátok, és néha, saját szavatokat használva: „kétrét görnyedek, nem bírom már a görnyedtséget”.

Ez a munka fáradtsága, a munka görnyedtsége, és nem ez az alázat és a szeretet jelének értéke, ajándéka és kegyelme.

Ezek között különbséget lehet tenni, ezek között lehet érezni azt, ahogy ennek a tanításnak van tovább folytatása, de a mai nap csak ezt a pár mondat-gondolatnyit emeltem ki nektek. De ha azt mondom:

Jöjjetek Hozzám mind, akik szomjasak vagytok, majd Én felüdítelek titeket. Jöjjetek Hozzám mind, akik éhesek vagytok, Én majd táplálékot adok nektek. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok az Én szenvedésem által tudom nyújtani nektek az édes italt és az édes ételt, ami által már nem vagy sem szomjas, sem éhes, ami által érzed a szeretetnek a kegyelmét, ami által érzed, hogy ez is a szelídség tanításának kegyelme az ajándékában.

Érezni kell mindig azt, ami épp a jelen a mindennapokban. Hisz ha csak a mai napot vesszük, nem a megkezdett napról beszélek, amelybe már áttértetek, hanem a mai nap a meghívásban, a felismerésben, az elfogadásban és az elindulásban. Ez mind-mind egy folyamat volt felétek. És mikor megérezted szívedben a hívást, és az a hívás megerősödött benned a szelídség ajándékával, az édes igának értékével, s akkor azt mondod, hogy: „Ez a hívás éltet. Ez a hívás erőt ad. Ezzel a hívással engedelmeskedek a cselekvésem részében.”

És akkor félre teszed ennek a napnak a nehézségét.

Úgy-e?

Mert lehet mondani, nehézségét, e meleg jelenlétet. Mert ezt a melegség-jelenlét nehézségét érezheted úgy: „Jaj, olyan meleg van! Olyan fáradt vagyok! Olyan rosszul érzem magam! Nem is tudom, hogy mitévő legyek. Nem is tudom, hogy is lehet ezt kibírni.”

Úgy-e, ismerősek a saját szavaitok? Ismerősek a beismerések a felismerés részében?

De amikor érzed szívedben az iga édességének hívását és jelenlétét, kegyelmét és ajándékát a szelídség elfogadásával, akkor ezekről mind-mind nem veszel tudomást, nem foglalkozol vele, és azt mondod: „Én most a hívásnak engedelmeskedek, és ezzel a hívással cselekedek. És a cselekedet végén érzem, hogy valóban édes illat áradt felém e jelen igában. Édes teher, szeretetté változott rajtam és bennem e kegyelem által. S milyen boldog vagyok, hogy én ennek részese lehetek, mert most én ezt a napot komolyan vettem, elgondolkodtam, elfogadtam, és cselekedtem.”

Milyen egyszerű, úgy-e, a tanítás a mondanivalóban?

Mert ma a magyarázat tanítása volt tanítványaimnak — most a magyarázat tanítását adtam számotokra is ebből a pár gondolatnyi mondatból, hogy ezt a pár gondolatnyi mondatot hogyan és miképpen tudod elfogadni. Mert a teher lehet ám lusta is. A teher lehet kényes. A terhet, lehet mondani: „Nem fogadom el, mert nekem nincs rá szükségem, elég nekem az én saját bajom, az én saját életem, az én saját gondolatom, az én saját napjaim, amely körülvesz engem.”

Úgy-e, milyen szép ezeket így elmondani?

S akkor döbbensz rá, hogy semmivé válhatsz, ha nem fogadod el e szeretetet, nem fogadod el a kegyelmet, ha nem értékeled az édességet, ha nem tudod felismerni a teher súlyát, ha rá nem ismersz a szelídségre, az alázatra a szeretet által. Mert ezek mind-mind nem ezt sugallják számodra, amit az előbb hallottál, hanem azt, hogy: „Igen, Uram, én boldog vagyok, ha testvéred lehetek. Igen, Uram, én boldog vagyok, mert felismertem a hívásodat. Igen, Uram, boldog vagyok, hogy különbséget tudtam tenni a hívás, az alázatosság, a szeretet és a kegyelem ajándékában, amely jelen van, és amely körülvesz a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

Mert ha ezeket mind-mind tudjátok rangsorba tenni, mérlegelni, átélni, akkor értitek meg igazából, hogy hogyan és miképpen fontos ennek a pár mondat-gondolat tanítása. És akkor értitek meg ti is, mint ahogy tanítványaim felé így kitárom Karjaimat, és most a jelenben felétek:

Jöjjetek Hozzám mind, kik terhek alatt görnyedtek.

Jöjjetek Hozzám mind, kik szomjasak vagytok.

Jöjjetek Hozzám mind, kik éhesek vagytok.

Jöjjetek Hozzám mind, kik nem tudjátok elfogadni e teher súlyát, de felismered, és akkor elindulsz, hogy mérlegelni tudd. Elindulsz, hogy szeretnéd te is a szeretetet, a kegyelmet, az alázatosságot és a szelídséget szívedbe zárni, és megengedni, hogy ez a Szentlélek, amely már bennetek van, az működhessen rajtatok, és ha szükséges, ez a Szentlélek formáljon benneteket e csodálatos tanítás kegyelmének ajándékával, amelyet ma szeretettel árasztottam felétek.

És akkor folytatódott a tanítás. A mai tanítás lényegében a magyarázat tanítása volt, mert szükség van számotokra is a magyarázatra, hogy jobban megérthessétek, felismerjétek és elfogadjátok. Mert Én példabeszédben szólottam a nép sokaságához a magvetésről.[2]

Nem a magvetőről, a magvetésről!

Mert a Magvető, az maga, aki kimegy a szántóföldjére, és jó termést vesz, és elveti a magját, és a mag szárba szökken. És mikor már látják, hogy kalászok akarnak lenni, akkor döbbennek rá, hogy itt nem csak a jó mag van, itt nem csak a jó vert gyökereket, hanem itt a gonoszság is működik a konkolyban. A rossz emberek belekeverték a gonoszságukat a konkoly révén.

És akkor van a magvetés, amikor, úgy-e, szintén veszitek a magot, hogy elvessük, mert szükségünk van a termésre és a termés gyümölcsére. Mert ezzel a terméssel, s ezzel a gyümölccsel éljük a mindennapjainkat. Ebből adatik meg talán számunkra a mindennapi kenyér. Mert most nem csak kimondottan a búzatermés magvetéséről beszélhetünk, hisz más termés is jelen van számotokra, ami által élhettek a mindennapokban, amire szükségetek van.

És akkor, úgy-e, fogjátok a magot, és így, hirtelen csak így elszórjátok. És azt veszitek észre, hogy itt elindul szóródni, s egész addig elmegy. És itt jelen az útszél. Leesik az útszélbe. Mivel ott nincs talaj, mivel ott süti a Nap, nincs nedvesség, nem tud a mag gyökereket ereszteni. Nincs hova.

Ez az olyan testvérről szól, testvérekről, akik tele vannak gonoszságokkal, akiket semmi más nem érdekel, „csak nekem legyen jó, én nem törődök senkivel”. Mert a gonoszság eljött, és megkereste ezt a testvért, testvéreket, és mikor látta, hogy a mag megjelent, és a mag megnyílott, hogy talán gyökeret szeretne ereszteni, elragadta, hogy nehogy a szívét megérintse. Mert a gonoszság így működik a magyarázat szerint, amelyre szükségetek van a mindennapokban, a mindennapokhoz.

De ezt a magyarázatot, emlékezzetek, már nem kimondottan ezzel a formájában adtam számotokra, hanem mit mondottam?

Jött az ég madara, akinek pedig táplálékra van szüksége. Az felismerte az út szélén a magokat, oda szállt, felszedegette, és tovább repült. Mert neki ez a mag most táplálék volt. Most ez a mag, ha gyökeret akar vetni, azt már ennek az égi madárnak a bensőjében tudja megtenni.

És akkor jön a második rész e tanításból. Ahogy haladtak a magszemek, kicsit odébb esett. Ott miket láttok? Tüskéket, bozontokat, ahova benyúlnál, s téged is összeszúrnának. Az szintén ott nem tud gyökeret ereszteni, mert nincs hova és mibe, mert szinte elfojtják.

Ez azokról a testvérekről szól, akik ugyan meghallgatták az Én tanításomat, most például ezt a magyarázatot, el is indult a testvérek szívéhez, már meg is találta a szívet, meg is nyílt, hogy a szívhez leereszkedjen, de ekkor hall valami mást: „Csak nem hiszel ebben?! Csak nem akarsz te is olyan lenni?!”

Ezek azok, amikor tévtanításokat hallotok. Ezek azok, hogy könnyen el lehet tántorítani, mert nem vagytok erősek.

S ezek a testvéreim a tövises helyen foglalnak, ahol szinte úgy érzik néha, hogy megfojtják őket, nincs levegőjük, nem tudják, hogy hogyan lehet kiszabadulni, pedig ki lehet szabadulni, csak figyelni kell önmagunkra és a bensőnkre.

És akkor megyünk tovább a vetés szórásában. Oda ér a sziklás talajhoz, ahol szinte megint nincs föld, nincs hol gyökeret verni. De a mag megnyílik, és „mivel egy kicsi hézag van a kövek között, ahova talán le tudom engedni gyökereimet, találok egy kis nedvességet” — ez azokról a testvéreimről szólnak, akik szintén meghallották az Én tanításomat.

És ezt a tanítást lehet többféleképpen magyarázni, hisz a tanításban azt mondottam Isten Országáról vagy a Mennyországról. De ezt a tanítást másra is lehet értelmezni. Meghallották: „Oly jó, Uram, Veled lenni!” Úgy érzi szívében, hitében, hogy „talán én elfogadom”. Majdan jönnek a földi, világi dolgok, a csínytevések, a vagyonok, a gazdagság, amikor ismét elindulok az úton: „Ah, nincs nekem szükségem, hogy én befogassam ide az Isten Igéjét, az Isten tanítását, az Isten szeretetét, az Isten kegyelmét! Nekem nincs szükségem! Én megyek a világi és a földi dolgokkal együtt, a vagyonnal, földi értékekkel”, amelyeket megcsillantanak előtted, s „ami által elindulok, és talán el is veszem”, mert mivel a magnak gyökerei hiába vetettek a kövek közötti résbe a sziklánál, mivel nem volt elég nedvesség, a Napnak sugara megégette, és így semmivé vált.

S így jár mindaz, akinek fontosabb mindaz, ami a világi és a földi dolgokkal veszi körül, és nincs szüksége az Isten kegyelmének ajándékára, szeretetére és jelenlétére.

És akkor utána már teljesen oda értek a magvak a jó földhöz, a termőföldhöz, amely most ott elhelyezkedett, beágyazódott, és gyökeret tudott verni. Ezek a testvérek pedig mindazok, akik hallgatták tanításomat, elfogadták az Én tanításomat, megpróbáltak a szerint élni és cselekedni, elindulnak a meghívott úton, a meghívásban elfogadják saját keresztjüket a hordozásban. Hogy az úton a haladásban a jó termőföld, hogy most neked százszorosat, neked hatvanszorosat, vagy neked harmincszorosat ad, az mind mindazon testvéremen múlik, akik már a jó földhöz tartoznak, és a jó földben hogyan értékelik a tanítás jelenlétét a kegyelemben, hogyan élnek vele, hogyan gyarapítják, és akkor milyen termést hoz számára a termés gyümölcse. Mert nektek már termésetek van, akik jó földbe estetek, és a termés által talán már gyümölcs is megjelenik számotokra. S ekkor már boldogság, öröm és szeretet lakozik szívetekben, és már boldogan haladtok a mindennapi élet-útpályátokon.

Hogy most a ti jó földetek működése a szívvel, mert a szívben ezek a gyökerek leereszkedtek, és gyökeret tudtak verni, szinte befonták a szívet, mint mikor látod, hogy a szív tele van hajszálerekkel. Ezeket a hajszálereket próbáld elképzelni a jó mag gyökéreresztésében, hogy megfogant benne az Isten tanítása e gyökerek által, és „én szeretnék a jó földdel jó termést hozni”.

Hogy ki milyen termést tud kitermelni a saját szíve, a saját lénye által e tanítással, azt mind a szabad akarat cselekvése adja meg számotokra a kegyelemben. És akkor talán „mi, akik hallgatjuk — úgy-e, mondhatom így, hogy mi, akik hallgatjuk? —, Uram, Jézusom, a Te tanításodat, mi igyekszünk a jó földben a százszoros termést hozni”.

De a gyarlóságunk, amely szintén jelen van a mindennapi életben, lehet, hogy nem mindig engedi meg azt a százszoros termést. Akkor hatvanszorosat hozok. De amikor rádöbbenek, hogy a tanítással és a jelenléttel én csak egy hatvanszoros termést tudtam hozni, akkor szabad igyekezni a jó föld termésében, hogy százszoros termést tudjak termelni. Ez mind azon múlik, hogy a tanítások, az Élő Evangélium, az Élő Szentlélek, az irgalmasság szeretete, a béke, az öröm, a kegyelem hogyan van jelen a ti szívetekben, a ti lelketekben, a ti lényetekben, ami által jó termést tudtok gyűjteni, gyarapítani a mindennapokban, a mindennapokhoz. Mert ez mind-mind fontos, hogy a kegyelem így tudjon rajtatok és bennetek működni a mindennapokban.

És akkor, ha mégis leesem a jó föld termésében a harmincszoros termésre, és amíg én nem tudom, hogy a harmincszoros termésben vagyok, addig nem is szomorkodok, nem is bánkódom, hanem próbálom azt termelni, ami ott adatik nekem. De mikor a tanítás, a Szentlélek működése megvilágosítja, hogy: Testvérem, te a harmincszoros termést tudod hozni a jó földből. És nem akarsz elindulni kicsit többet tenni, cselekedni, hogy kicsit talán haladsz a hatvanszoroshoz?

Mert azonnal nem lehet átesni a százszoros termésre. Ez szintén egy folyamat, amelyet így lehet csak végigmenni, hogy ezek mind-mind, amelyek a tanítások által jelen vannak számotokra. Mert a folyamatot most, mivel a magyarázatot adtam, és a magvetésben most egy folyamatot úgy mesélek el és mondok el nektek a felismerésben, hogy most, jelen, a kánikula értékét élitek. De ez sem meglepő számotokra, mert adtam már nektek oly tanítást, hogy van a hét szűk és a hét bő esztendő. A hét szűk és a hét bő esztendő a mindennapi élet tanítását, termését, megélhetését, Igéjét, kegyelmét, ajándékát nyújtja számotokra, és így tudjátok besorolni, hogy melyik, melyik hova tartozik. Majd van, amikor mondottam, eljön az idő, amikor érzitek, hogy lassan már csak két évszakhoz tartozhattok, mert a télben jelen a nyár, a nyárban jelen a tél. És ezeket is már meg-megtapasztaltátok. De most nem teljesen azt érzitek. És akkor beszéltem arról:

Most kezdjünk el, a ti számításotokkal, egy esztendőt? Egy esztendőben van négy évszak. A négy évszakban tizenkét hónap. A tizenkét hónapban a sok hét, ha szám szerint akarjuk mondani, ötvenkettő. Jelen van a sok nap, ami, úgy-e, egy folyamat, ha az évről beszélünk, vagyis az esztendőről. S akkor menjünk az esztendő első hónapjaiba, az évszakba, amikor tél van, és hideg van. S élitek a mindennapjaitokat.

Majdan haladtok az esztendővel a második évszak felé, és már látjátok a napfényt, látjátok a zöldet, látjátok, hogy talán az élet másképp tükröződik számotokra. Ilyenkor talán kimész a saját házadnál lévő kertedhez, földedhez? És körbenézel, hogy lett-e kár a téli évszakban, vagy megmaradt valami. Akkor örül a szíved, lelked, szemeid, amikor látsz a jó földben egy gyümölcsfát, amelynek látod, hogy megjelentek az első rügyei. Akkor azt mondod: „Ez nem halott, ebben élet van.” Boldogan örülsz, és nevelgeted, amire szüksége van.

Majdan áttérsz a harmadik évszakba a hónapokban, amikor a melegséget nézitek, amikor a rügy mellett láttad a leveleket, láttad a virágokat, s láttad már a fának termését. Ha csak még picit, de jelen van. Örülsz neki, mert szemlátomást növekedik. Hisz az éghajlat is most olyan, hogy megmaradt. Semmi nem bántotta. Jelen van hétről hétre, hónapról hónapra. Megkapja a megfelelő esőt, a megfelelő táplálékot, megkapja a megfelelő gondozást, és így növekedik, amelyet te szemeiddel tudod látni, értékelni, észrevenni a különbséget.

És majdan haladsz ismételten már a harmadik évszakból a negyedik évszak felé, és már látod, hogy a termésed beérett a jó földben, és ezt a termést már le lehet szedni. És mikor kezedbe veszed, öröm tölti el a szívedet, lelkedet, mert azt mondod: „Ez az esztendő most jót adott, jót nyújtott számomra. Boldog vagyok, hogy ilyen lett a termésem.”

És ez egy folyamat. És ezt a folyamatot kell nektek, testvéreim, felismerni, elfogadni, szívetekbe zárni, és e szerint élni és cselekedni, és e szerint a jó mag, jó föld termésében így élni. Elfogadni a tanításokat, és a tanításokkal élni e folyamat mindennapjaiban, mert így tudsz bőséges termést termelni a szív, a lélek és egész lényed jelenlétében. Mert a tanítás megmaradt benned, éled, gyakorlod, megkapod a táplálékod, amivel erősödsz, és ami által már a szeretet, a kegyelem, a béke, az öröm is helyet foglal, ami által tudod, hogy szelíd lehetsz és alázatos, ami által tudod, hogy elfogadhatod mindazt, akik hozzád tartoznak a testvéri, felebaráti szeretetben, mert az irgalmasság-szeretet e tanítással így jön el hozzátok és felétek a mindennapokban.

És most így áradjon reátok áldásom e bő termésének tanításával, mert Én ma, a jelenben számotokra a jó magot, a jó termőföldet és a jó termést árasztom, hogy ez tudjon gyökeret verni szívetekben, és itt megmaradni, és nem pedig eltántorodni, elmenni, nem elfogadni a hitet, „nincs szükségem a termésre, a gyümölcsre, és nekem fontos a földi, világi élet értéke, kincse, gazdagsága”. Mert ha ezeket akarjátok elfogadni, akkor ti nem a jó föld termései lesztek, hanem ti akkor megmaradtok az útszélen, a tövisek között vagy a sziklás talajon. De innen is ki lehet jönni, el lehet indulni, és el lehet jutni a jó földhöz, a jó terméshez, az örömhöz, a békéhez, a szeretethez, a kegyelemhez. Mert ha ezek mind-mind bennetek vannak, akkor érzitek, hogy valójában hogyan is van jelen az alázatosság a szeretet tanítása részén.

És így áradjon reátok ma a százszoros termésem kegyelmének ajándéka a mindennapokban, a mindennapokhoz, hogy igyekezzünk és törekedjünk, hogy mi a jó föld százszoros terméseivé tudjunk válni.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme pedig segítsen megvilágosítani számotokra a szíveteknek, gyökerének fontosságát, hogy hogyan van jelen rajtatok és bennetek, hogyan indult el ez a gyökér, amely a szívet szinte átöleli, és hogy ha átölelte, megmaradni, elfogadni a tanításokat, és a tanítások szerint élni, és a tanítások szerint jó földben megmaradni, mert „ez által hozhatom a jó termést, és nem csak önmagam részére, hanem a felebarátnak és a testvérnek az irgalmasság, szeretet révén.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

[1] Ezen a napon a Golgota előtti első ajándék-tanítás a következő volt: A könnyű teher (Mt 11,28―30).

[2] Ezen a napon a Golgota előtti második ajándék-tanítás a következő volt: A magvetőről szóló példabeszéd magyarázata (Mt 13,18—23).

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, kik meghallottátok a hívást e hónap fájdalom, szenvedés Golgotájára.

A mai nap örömteli ünnep, örömteli ünnep a kegyelem szeretetében. Hisz ha csak ma röviden vesszük a tanításokat, amelyeket ma számotokra megadtam.

Most Én a bevezető részéről szólok néhány gondolat-szót.1 Hisz azt mondom tanítványaimnak:

— Ne akarjatok ti tökéletes testvéreket, és azt mondani számukra: „Majd én megjavítalak. Majd én elmagyarázom, hogy hogyan legyél tökéletes, hogyan javítsalak meg.”

S erre azt mondom tanítványaimnak:

— Amíg ti nem változtok, amíg ti nem akartok tökéletesek lenni, addig hogy akarsz te másnak megmondani, hogy hogyan és miképpen.

S most, ha a jelenre megyünk, és a jelen mai tanítását figyeljük, ez a tanítás épp úgy érvényes a mai nap testvéreimre, vagy, ahogy ti mondjátok, az emberiségre az emberben. Ma ugyanazt mondhatom számotokra: Hányan és hányan tudtok másokon ítélkezni. Hányan és hányan tudtok másoknak megmondani, hogyan és miképpen kellene cselekednie, talán élnie, talán dolgoznia, talán haladnia a mindennapi élet útpályáján.

De te, aki mondod, hogy „te indulj el a változás útján”, te, aki várod, hogy cselekszenek a te kérésed révén, hogy te is cselekedj a jó út haladásához, a jó út haladásában, te azzal nem törődsz.

Úgy-e, akkor boldogan kérdezhetem meg tőletek ma is jelképesen, hogy: Vak vezethet-e világtalant?

Mert egy vak, aki szintén világtalan, megfog egy másik világtalant, így kézen fogja, és elindulnak. És haladnak. És semmi jelzésük nincs, hogy hogyan és merre. Megtörténhet a baj, mert nem csak úgy kell mondani, ahogy a tanításban van, hogy beleesnek a gödörbe. Ez csak egy jelkép. Más problémák is történhetnek s megelevenedhetnek előttetek. Ezért hát te, aki segíteni akarsz, ti, akik segíteni szeretnétek másokon, először önmagatokból induljatok ki. Először nézzétek meg önmagatokat.

Úgy-e?

Mert talán akkor azt is észreveszed, ha önmagadra tekintesz, ami lehet, hogy el van rejtve a legmélyebb csücskének titkában, ahogy mondani szoktátok, a saját szavaitokat használva.

De a tanításban nem csak ez van, hogy vak vezethet-e világtalant, hanem az is jelen van, hogy talán te most így odahajolsz, azt mondod: „Most én kiveszem a szemedből a szálkát!”

Biztos, hogy meglepődnél: „Mi jogon jön ő hozzám?!”

Föltehetitek ezt a kérdést bátran, mert meglepődtök az ilyen cselekedeten. De ha olvasod a Szentírás szavait, ezt így kell értelmezni. Némelyek azt hiszik, hogy nekik mindent szabad a szabad akarat cselekvése révén.

A szabad akarat cselekvésében is néha meg kell fontolni, hogyan és miképpen kell érzékelned.

Igen, most e felebarát-testvérben, azt mondottad, „kiveszem a szálkát”.

Most nézzük ezt a felebarát-testvért, aki itt van jelen. Ennél már nem szálka van, hanem gerenda! De mondhatjuk a ti hasonlóságotokat, a ti szavaitokat, amikor néha viccesen megjegyzitek: „Előtted az erdő, és nem látsz belőle ki.”

S néha mosolyogtok rajta, mert viccesen mondjátok.

De a viccnek van értéke és mondanivalója, hogy amíg én ebből a gerendából vagy ebből az erdőből, ahonnan nem látom a kiutat, nem kezdek el változni itt belül, jót cselekedni, elgondolkodni az életen, hogy hogyan és miképpen kellene haladnom, addig ne menjetek ti a felebaráthoz, addig ne mondd azt talán ilyen mázasan a felebarátodnak: „Barátom! Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből.”

Mert hogy meg ne sértsed, lehet ezt ilyen szépen is mondani!

De akkor is meg lehet lepődni, hogy: „Ha nekem csak egy halvány, kis szálka van az egész életem részében, mert elindulok az igaz úton a meghívásban, elfogadom a tanítást, megpróbálok a tanítás szerint élni, elfogadom felebarátaimat, testvéreimet, és megpróbálok a felebarátaimért, testvéreimért imádkozni. De mégis van valami, amit talán még nem vettem észre. Hogyan és miképpen kellene az élet-útpályán a cselekvésben tennem?”

Ezért megjelenik a szálka. De ez a szálka nem azt jelenti, hogy én már eltávolodtam az úttól, a cselekvéstől, a gondolattól, a szabad akarattól, a jótéteményektől, hanem még nem világos előttem.

Mennyivel más így a fogalom!

S akkor jön egy olyan, aki nem fogadja el a felebarátját, mert csak azt nézi, mibe tudna talán belekötni. Ha kell, teljesen tetőtől talpig végigméri. Talán nem imádkozik. Talán nem árasztja a szeretetet. Talán nem érzi az élet fontosságát. És ezek miatt kialakul számára már a gerenda. De ő ezt nem veszi észre, mert ő a jó ember.

Hányszor és hányszor találkoztok a jelenben ilyen emberrel, ilyen testvérrel.

És ekkor oda megy, és talán nem ilyen nyájasan szól, ahogy az előbb, hanem azt mondja: „Hát, barátom, engedd már, hogy kivegyem a szálkát a szemedből!”

Mert itt is még a saját akaratát szeretné rárakni a másik emberre. Mert: „Én szeretnék érvényesülni. Mit nekem a felebarátom! Mit nekem a testvérem! Mit nekem a Szentírás! Mit nekem az Evangélium tanításában…!”

Úgy-e, fontos megérteni, elfogadni és megtapasztalni, hogy mi is ennek a tanításnak a mondanivalója?

De ezt a tanítást felválthatom nektek, például, ennek a hónapnak most az ünnepeire. Úgy-e, tudjátok a földi életben értékelni a születésnap megemlékezését?

Akkor most térjünk rá a mai napra, hogy a mai napban is ünnepelünk egy születésnapot. Öröm és boldogság a szeretet kegyelmében. S nem erőszakolom rá magamat semmire. Megpróbálok szívem szeretetével részt venni. Ha egy kis szálka meg is jelenik énbennem, de azzal a szálkával megpróbálok nem foglalkozni, hanem inkább örülni és örömet árasztani.

Majdan tovább haladsz a névünnepbe. Ez is ismerős a földi élet mindennapjaiban. Hisz akkor is szeretettel és örömmel tudtok egymásra gondolni, köszönteni, és érezni, hogy: „Igen, itt is az öröm és a szeretet vezet bennünket. Tudom, hogy mi ezeknek a napoknak a mondanivalója.”

Majdan haladsz ahhoz az ünnephez, amely a Szent Kereszt felmagasztalása. Ez az ünnep valójában mit ad nektek? Mit sugall, és mit áraszt?

„Ez az ünnep, amely értünk történt. Értünk. Mert nekünk adja az üdvösséget, a szeretetet és a kegyelmet. Mert így szeretettel és örömmel tekinthetek e Keresztre, és azt mondhatom szívem szeretetének örömével, hogy nem volt hiábavaló, mert engem is megváltoztattál.”

Majdan jön az Édesanya folytatólagos ünnepe, ahogy mondjuk, a Fájdalmas Anya. De mondhatjuk azzal a nyelvvel is, amikor azt mondják, hogy a Pieta. Mert az Anya ölelésre tárja az Ő Karjait, Szíve szeretetének fájdalmával, hogy elfogadhassa a legnagyobbat, az Ő Szentséges Fiát — azt a Fiút, aki az Isteni Második Személy, aki ez által, ismételten számunkra, a kegyelem megváltását árasztja.

Fontos, hogy ezeket mind-mind meg tudjuk érteni, el tudjuk fogadni, és akkor értjük a tanításnak a súlyát a mondanivalóban. Érezzük, hogy nincs hiábavaló tanítás, kérés, fohász, felajánlás, imaszándék, mert „a szabad akarat, cselekvés részében, ha én szívem szeretetével helyezem oda, szívem szeretetével ajánlom fel, szívem szeretetével megváltoztam, és hiszek benne, szívem szeretetével megpróbálok együtt élni, akkor érzem, felismerem és elfogadom e tanítást a mondanivalóban”, amit már ismételten nem először hallottatok, hogy hogyan és miképpen fogadd el a felebarátot és a testvért.

De ment ez a tanítás egy kicsit tovább, egy kicsit másféle formájában, hisz ez a tanítás most a Kereszt felmagasztalásáról szólt, és különösképpen a Nikodémushoz szóló tanítás, hogy az Emberfia nem azért jött, hogy megváltoztassa, megítélje ezt a világot.2 Az Emberfia azért jött, hogy ez által üdvösséget nyerjenek, s ez az üdvösség áradjon reájuk. Mert a Mennybe senki sem mehet addig, csak az, aki a Mennyből alászállt. És Ő az Emberfia.

De Ő nem azért jött, hogy megbotránkoztasson.

Ő nem azért jött, hogy ítéletet mondjanak Általa és Vele.

Ő azért van jelen, hogy a felmagasztalásával példát adjon számunkra, hogy milyen az igazi szeretet, a kegyelem, az ajándék, hogyan kell ezeket a kegyelmi ajándékokat elfogadni, hogyan kell értékelni, hogyan kell megbecsülni, hogyan szeretnék vele együtt élni s változtatni a mindennapi élet útpályáját, hogyan fogadom el ez által felebarátomat és testvéremet, és hogyan készülök fel az üdvösségre, amely felém is áradhat, ami engem is átölelhet, ami számomra is megmutathatja, hogy milyen az üdvösség kegyelme e szeretet által, ami ajándékul árad felénk a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Mert ha ezeket mind-mind meg tudom érteni, felismerni és elfogadni, akkor másképp értékelem az életem kitűzését a célokhoz, a célokban. Akkor nem csak arra törekszem, hogy hogyan és miképpen ismerem és fogadom el felebarátomat, hanem arra is, hogyan és miképpen szeretnék vele együtt élni a mindennapokban, hogy valóban ez a szeretet, amely most megelevenedett előttünk, áradjon reánk, töltsön el egész szívünkben, egész lényünkben, és ezzel a szeretettel elindulok a változás útján, és akkor érzem valóban az életcélom kitűzését. És már nem hasztalan az életem, céltalan, hanem rádöbbenek, hogy: „Veled, Uram, Jézusom, e szeretet tanítása révén örömmel és boldogan haladhatok a mindennapokban, a mindennapokhoz e szeretet, kegyelem részében.”

És akkor értem a harmadik tanításnak a mondanivalóját3, amikor Isten Országáról van a tanítás, mert Én, Jézus Krisztus Uratok a Názáretiben, a Mesterben, a Prófétában városról városra, faluról falura járok, és hirdetem és árasztom a tanítást az Isten Országával. Sokan-sokan a mai nap is azt mondjátok: „Már úgy vágyakozom, hogy eljöjjön számomra az Isten Országa, mert szükség volna már reá!”

Igen, a tanítás szerint, ahogy halljátok, s ahogy ismeritek, szükség van. De ha mélyebben belegondolsz a tanításba, akkor már boldogan azt mondod: „Hát Isten Országa már itt van, és jelen van! És köztünk van, és bennünk élhet az Isten Országa a mindennapokban, csak én, az egyszerű ember, akit kiválasztottak az út porából, kiemeltek, mert szükség volt reám, felismerem-e, elfogadom-e, és megpróbálok a szerint élni és cselekedni? Mert ha ezeket mind-mind meg tudom így érteni, s elfogadni, akkor érzem az igazi szeretetet, az igazi kegyelmet, az igazi ajándékot, és akkor nem csak a félelem vesz erőt rajtunk, hanem az öröm boldogsága a szeretet, kegyelem részében megadja számunkra, hogyan és miképpen éljünk a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok nem parancsolok, nem utasítok, és nem követelek.

Én, Jézus Krisztus Uratok tanítványaimnak is megmutattam a példát, a példával elöl járva hívtam, vártam, tanítottam, és megmutattam számukra a helyes utat. Most a jelenben szintén ezt mondom nektek:

Kiemeltelek, felemeltelek, meghívtalak, mert szükségem volt reátok.

A meghívást átadtam. Ha felismerted, elfogadtad, elindultál az úton, és megpróbálsz haladni rajta, és a haladás részében felismered, mi a küldetésed és a követésed, és akkor a szerint élsz és cselekszel, és fogadod el felebarátodat, embertársadat a mindennapokban, a mindennapokhoz e csodálatos kegyelem szeretetének ajándéka révén, ami a mai napon így elevenedett meg rajtatok és bennetek e tanításban.

És akkor már érzed, hogyan van jelen Isten Országa rajtatok, bennetek és köztetek.

És akkor már te is érted e tanítás mondanivalóját, amikor kiválasztottam tanítványaimat, és az után tanítást adtam számukra.

Most kiválasztottam itt, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok mondom ezen a helyen, a Sükösdi Egyházat.

Nem az Egyházat, hanem a Sükösdi Egyházat. Mert közte óriási a mondanivaló a felismerésben és az elfogadásban.

És akkor már tudod, hogy mit és hogyan kell élned, cselekedned, elfogadnod, felismerned, felebarátodat átölelni szíved szeretetének, örömének ajándékával, mert egyek vagyunk. És akkor már biztosan tudsz te is haladni az úton, mint tanítványaim, ahogy követtek városról városra, faluról falura, és néhány asszony, akik jómódban éltek. Ha csak most a Magdalénára gondolunk, aki megelevenedik előttünk, akiből hét ördögöt, gonoszt űztem ki, aki ez által megváltozott, és elindult szíve szeretetével az úton.

Vagy ha nézed az intéző feleségét, Johannát. Vagy ha nézed a Zsuzsannát. Mert ezek mind-mind a jómód-élésüket nem veszítették el, csak a szeretet tanítása révén felváltották, és ez által megadták mindazt, amire szükség volt a mindennapokban, az együttlétben. S ez által megteremtették számunkra a mindennap ajándékát, és adakoztak, hogy jól élhessünk, és haladhassunk együtt, közösen az életutunkon, amely mindenki előtt jelen van.

Hogy hogyan fogadja el a felismerés után, hogyan lép rá, és hogyan indul el, ez ismételten a szabad akarat, cselekvés részében elevenedik meg előttetek, rajtatok és bennetek.

És e szeretet-tanításomat, amelyet Szívem legnagyobb szeretetének örömével adtam számotokra a felismeréshez, az elfogadáshoz, és az után a haladáshoz. Könnyebb a mindennapi élet megtapasztalása így, és haladni vele a testvéri, felebaráti szeretet révén a kegyelemben.

Ennek reményében most megajándékozlak benneteket e kegyelem ajándékával, amikor a szeretet fontosabb, mint hogyan és miképpen értékeljük önmagunkat; amikor a felebarát fontosabb, mint én, önmagam; amikor a cselekvés fontosabb, mint hogy másnak megmondjam, hogyan és miképpen éljen és cselekedjen; amikor érzem, hogy valóban testvér lehettem e meghívás felismerés-küldetésében, és tudjam, hogy mi az úti célom, és induljak el az élet-útpályán a felebaráttal, a testvérrel a mindennapban.

És most így áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária szolga által, a felebaráti testvér kegyelmének ajándéka, szeretete, öröme, békéje, hogy érezd, hogy te egy fontos felebaráti testvér vagy a mindennapban.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, és töltse be szíveteket, és mutassa meg e szeretet, hogy hogyan van jelen a tanítás révén Isten Országa most, itt előttetek, hogyan tudod elfogadni, eggyé válni, és megtanulni vele együtt élni, mert akkor már a szeretet, a kegyelem, az ajándék, az öröm, a béke, a türelem is másképp működik rajtatok és bennetek a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

A SZŰZANYA KÖSZÖNTÉSE

2012. szeptember 8.

Mária:

Jaj, hova megyek?

A Fény útja.

Elhelyezkedek.

Csodálatos ez a kert! S ebben a kertben még sose jártam. Ennyi sok szép virág! Piros rózsa, kék ibolya. Mennyei szép rózsa!

Igen, köszönöm e csodálatos, szép helyet, ahova a Fény útján eljutottam.

Köszönteni jöttem Égi Édesanyát, kinek ma van a megemlékezésben a születésnapja.4 E kertben virágot látok, megpróbálok egy csokrot szedni belőle. Piros rózsa, kék ibolya, nefelejcs, fehér rózsa, amelyeket összeillesztek szép csokorrá.

Elkészítem, ó, Édesanya, a Te tiszteleted ajándékához. Ezt a csokrot Neked szedtem a testvéreim, jelenlévők, nevével együtt, hogy köszönthessünk Téged, ó, Boldogságos Szent Szűz, Édesanya.

Köszöntünk, ó, Mária, a névnapban. Hisz ez a két szó eggyé forr szívünk szeretetének ajándékaként, amelyet elhelyezünk e Szeplőtelen Szív elé. E Szeplőtelen Szív, ki mindig jelen van, ki megadja számunkra mindazt, amire szükségünk van.

Köszönöm, hogy köszönthetlek, ó, Mennyei Szép Rózsa, Édesanya, Mária! Áldott, boldog, szép ünnepet, imával és énekkel koszorút fonunk, hogy Lábad elé helyezzük, és benne szívünk szeretetének felajánlása, öröme és békéje, kegyelmében az ajándék, kegyelmének az ajándék, amelyet ma jelen lévő testvéreimmel, kik gyermekeid vagyunk, átnyújtjuk Neked szívünk szeretetével.

Köszönjük, hogy gyermekeid lehetünk, és mindenkor figyelsz reánk.

Köszönjük, ha szükséges, megfogod kezeinket, és vezetsz az élet-útpályán.

Köszönjük, hogy Édesanyánk vagy, és figyelsz mindenkor a Te gyermekeidre.

Köszönjük, hogy köszönthetünk szívünk meleg szeretetével, örömmel, énekkel és imával. Hangosan szól majd Feléd szívünk éneke, hogy illatozzon, és tekints így a Te gyermekeidre, mert Te vagy a mi Édesanyánk, Mennyei Szép Rózsánk, Magyarok Királynője, aki mindenkor segítséget nyújtasz a Te hőn, kicsiny gyermekeidnek, akik hittel, bizalommal és szeretettel fordulunk Feléd és Hozzád.

Köszönöm, hogy e kertbe léphettem, megtapasztalhattam a kertnek fényét, illatát, örömét, amiből megpróbáltam sokat magamba szívni, hogy sokáig éljen bennem ennek a kertnek csodálatos varázsa, ajándéka és kegyelme.

Köszönöm Jézus Krisztus Uramnak, aki a mai napon e Fény útján bevezetett e csodálatos kertbe.

Köszöntelek, ó, Édesanya, Boldogságos Szent Szűz, hogy most itt lehettem Veled, hogy egy kicsit láthattalak, hogy egy kicsit én is másképp éreztem, éltem, örültem, mert a szeretet a kegyelem boldogságával így elevenedik meg rajtunk, bennünk. És én ezt nyújtom mindazoknak, akik most velem együtt ezen a helyen nyitott szívvel és szeretettel gondolatban, imában, énekben köszöntenek Téged, ó, Boldogságos Szent Szűz, Édesanya a születés- és névünnep tiszteletében.

Dicsőség, hála, szeretet, béke, öröm, kegyelem, amely most ajándékul e virágcsokorhoz Feléd árad, a Te szerető Anyai Szívedhez. Fogadd gyermekeid örömét, szeretetét, jelenlétét.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm a mai napon testvéreimet, akik a mai napon is meghallottátok hívásomat. A hívás jelen van minden nyitott szívű testvérem felé a szabad akarat cselekvése részében. Hogy elfogadod-e, vagy eltávolítod magadtól e hívást. De a hívás, az mindenkor jelen van, hogy e hívás által részesedjél a meghívás kegyelmében.

A mai nap, amely egy új nap kezdete, de átléptetek e örömünnepből, ahogy ti mondani szoktátok most a hétköznapokba, a hétköznapok mindennapjaiban a kegyelem és a szeretet, amely erőt ad. Most e hétköznapokban menjünk át az első tanításra, amely szintén, mondhassuk azt, hogy nem csak az ünneppel, hanem a hétköznappal is jelen van. Hisz hogyan is szólt első tanításom? Amikor Én, Jézus Krisztus Uratok, a Mester elmentem egy fő farizeus házába, hogy a vendégségként ott étkezzem.1 Én ezt a meghívást elfogadtam, hogy helyet foglalhassak a megterített asztalnál. De ahogy jelen vagyunk, meglepődök, hogy milyen jelen lévő, meghívó emberek vannak a testvériségben együtt. Hisz mind olyan testvér, hogy testvér, rokon a felebarátban, ismerős, gazdag, tehetős. Ismerősök a szavak a jelenben is. Erre Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondottam: Ha ebédet vagy vacsorát adsz — a házigazdának —, akkor ne hívjál se testvért, se rokont, se ismerőst, se szomszédot, mert ezek mind-mind megtehetik ismételten visszahívjanak, és viszonozzák mindazt, amit te nyújtottál.

Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondom, hívd meg a szegényt, hívd meg a sántát, a bénát és a vakot. Most ezt lehet képletesen is venni a jelenben, hogy ki tartozik a szegényhez, a sántához, a bénához vagy a vakhoz, mert ezek örülnek e vendégségnek, a vendéglátóhoz örömmel mentek. De ők azok, akik egyhamar nem tudják viszonozni mindazt, amit te nyújtottál számára. És ha te hiszel az Élő Evangéliumban, ha te hiszel az Élő Szentlélekben, akkor tudod a Szentléleknek a működését az Élő Evangéliumban, és akkor tudod, hogy a működés által majd az igazak feltámadásán megkapod azt a kegyelmet, azt az ajándékot, azt a bölcsességet, azt a szeretetet, amelyre szüksége van minden embernek a mindennapokban, most a jelen hétköznapjaiban, mert fontos, hogy felismerd a felebarátot, a testvért, fontos, hogy a feltétel nélküli szeretet mire vezet benneteket. Fontos, hogy érezd e feltétel nélküli szeretet működését a kegyelemben. Mert ha ezek mind-mind jelen vannak, akkor tudod értékelni a mai tanítás ajándékát, mert a tanítás egyszerű, hogy hogyan és miképpen értékeljed és fogadjad el. Mert talán most arra gondoltok néhányan: „Most is vannak épp elegen szegények. De hogy vannak-e sánták vagy bénák? Vakok talán még lehetnek. Ezt nem tudjuk. De hogy a szegényeket felkaroljuk?! A szegényeket hívjuk meg?!”

Hisz mondottam számotokra a képletes jelenlétet. De igen, néha a felebaráti szeretetet így gyakorolhatod, hogy ha elfogadod mindazokat, akik ha hozzád állnak, és melletted jelen vannak, reá tekintesz, és talán rádöbbensz, hogy nem egyforma hullámhosszon vagytok semmiféle formájában. Ez nem azt jelenti, hogy azt le kell becsülni, le kell nézni, és semmibe venni. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok a tanításban pont ezt nyújtottam számotokra, és ezt súgtam a házigazda felé, hogy hogyan és mitévőként tudja a kincseket összegyűjteni, amelyekkel majd találkozhat az igazak és az irgalmasság feltámadásának örömével és örömében.

Mert ha nem tudod felismerni és elfogadni, akkor hogyan várod a segítséget a mindennapokban, a mindennapokhoz. Most különösképpen az ünnep átlépésével a hétköznapokban érezd a kegyelmet, érezd a szeretetet, érezd a bölcsességet, érezd a tanítás mondanivalóját, amely most az egyszerűségében van jelen számotokra.

De a mai nap második tanításom is ehhez hasonló, mert itt arról szólok tanítványaimnak, hisz mivel hallottátok a tanítást, így már tudjátok, hogy a második eljövetel tanítását adtam tanítványaimnak.2 De még ekkor nem tudták, hogy az eljövetelről van szó. Ők várják, és kérdezik, hogy hol lesz ez, és talán mikor, amiről tanítottam őket. Hisz azt mondottam: Most a jelenen vagyunk, de menjünk vissza egy kicsit. Nem sokat. Lehet visszamenni csak a kezdethez. Ez körülbelül behatárolja számotokra e tanítás mondanivalóját, hogy megérthessétek. Hogy mondottam tanítványaimnak?

Noé idejében. Ettek, ittak, házasodtak, és férjhez mentek. És ez nem volt másképp most a jelenben sem. Most is mondhassuk: esztek, isztok, házasodtok, férjhez mentek. Jól érzitek magatokat? Igen.

Ez nem tartott tovább, mint addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. És ő a bárkával majd elindul. A többiekre rázúdult a vízözön, és mondhatjuk, hogy valamennyien elpusztultak, semmivé váltak.

Folytatódott a tanítás a Lóttal. Lót idejében szintén hogyan mondjuk? Ott is ettek, ittak, adtak, vettek és építkeztek. Ők már egy kicsit másképp élték a mindennapi életüket a hétköznapokban. De ott is nem volt addig probléma, csak azon a napon, amikorra Lót megértette, hogy neki innen mennie kell. És mikor Lót elhagyta e helyet, Szodomát, jött az égből, föntről, ahogy mondani szoktátok, a kénköves, pusztító eső, amely szintén szinte valamennyit elpusztított, hogy semmivé váljon.

S így lesz ez azon a napon, amikor az Emberfia napja lesz számotokra, amikor már ez a nap nem egy egyszerű hétköznapi nap lesz, hanem ez a nap szinte ünneppé válik a szeretet, a kegyelem részében. Az ünnep, amely megmutatja számotokra, hogyan és miképpen éljük az életet a jelenben, a hétköznapban és az ünnepben. Érezni e tanítás mondanivalóját e kegyelem által, mert: „Felkészülök, Uram, íme, a Te eljövetedre. Mert Te tanítottál minket a Te eljöveteledről. Mi már tudunk felkészülni a hétköznapból az ünnephez. Felkészülni, vágyakozva, várakozni. És akkor már boldogság és szeretet járhassa át életünk értelmét a mindennapokban.”

Mert úgy-e, hogy mondottam itt?

Az Emberfia, mikor eljön, addig a napig hogyan és miképpen vagyunk jelen. De akkor azt mondottam: Senki ne akarjon olyan lenni, mint Lót felesége, aki vissza akar menni, mert ott maradt valami, az élete által, hogy megmenthesse. De mivel nem hallgatott Lótra, és visszaindult, ezért elveszítette mindazt, ami jelen volt számára. Ezért mondom hát nektek, hogy ti is ismerjétek fel e tanítás mondanivalóját, hogy az Örök Életre készülve a felismerés révén. És akkor, ha eljő ez a pillanat, ha még a háztetőn vagyok is, nem igyekszek le a házba, hogy összeszedjem holmimat, ami itt van. De ha a házban vagyok, azt se hagyom el csak azért, hogy összeszedjem mindazt, ami talán kint van. De ha az utcán örülnek egymásnak, az örömben ők is ott maradnak, és csak az egyiket veszik fel. Vagy ahol ketten fekszenek az ágyban, ott is csak az egyiket veszik fel. A mezőről is csak az egyiket veszik fel. Érteni, érzékelni, felismerni kell e tanítás mondanivalóját, hogy: „Igen, Uram, Te most jelen vagy. Te azt mondottad számunkra már: »Isten Országa már eljött, és itt van Benned.«” Megpróbálsz a szerint élni és cselekedni. Megpróbálod az Élő Evangéliumot nem csak meghallgatni, hanem a szerint élni. Megpróbálod az Élő Evangéliumot, és megpróbálod az Élő Szentlelket nem csak hallomásból hallani, hanem befogadni, megengedni, hogy rajtad és benned működjön. És ez a Szentlélek vezessen és mutassa meg számodra a mindennapi élet útpályáját e hétköznapokban, és amikor megjelennek az ünnepek, hogy az ünnepnapokon is tudjad, hogyan és miképpen cselekedjél. És akkor megpróbálsz a szerint élni, ahogy Noé élt, elfogadta ő is az Élő Evangélium tanítását, amit akkor az Atya adott neki. Elfogadta Lót is a tanítást, amit az Atya adott.

És ti most a jelen hétköznapjaiban hogyan fogadjátok el néha az Én tanításomat, amikor a Mester vagy — ahogy mondani szoktátok — Jézus Krisztus Uratok megadta számotokra a tanítást a szeretet szaván? Hogy a szeretet áradjon reátok, töltse be szíveteket és lelketeket, és ne féljetek, és ne aggodalmaskodjatok. Tanuljatok meg az Élő Evangéliummal s az Élő Szentlélekkel élni, felismerni a kegyelem ajándékát, hogy: „Igen, Uram, én Hozzád tartozom, én a Te testvéred vagyok, mert lehajoltál, felemeltél, mert szükséged volt reám, és a tanításoddal a megtapasztalásban megpróbálok, úgy-e, változni, hogy Neked, Uram, kedved teljék itt bennem a mindennapi életben. Vannak hétköznapok, és vannak ünnepek. És te légy velem a hétköznapokban, és foglald el helyed az ünnepekben, mert akkor tudom igazából, hogy testvéred lehetek, és együtt élhetünk a mindennapokban.”

Mert a hétköznapok oly fontosak, mint az ünnepek. Mert a hétköznapokban élitek le életetek nagy részét. És akkor hányszor és hányszor könnyedén azt mondjátok: „Hát, félek. Hát, egyedül maradtam. Hát, nem tudom, mitévő legyek. Tele vagyok aggodalmakkal, bánattal, szomorúsággal.”

És ha ezek mind-mind valóban jelen vannak benned, nem is tudsz ünneppé válni, csak a hétköznapok malmát járod. Hogyan akarsz akkor felkészülni a szeretet-örömre, a szeretet-békére, a szeretet-kegyelemre, amelyet, szinte mondhatom a ti szavatokat használva, így árasztom és nyújtom nektek, hogy felismerjétek, elfogadjátok, eggyé váljatok vele, és a hétköznapokból oly hamar olyan szép ünnepet tudtok magatoknak elővarázsolni, cselekedni, hogy a hétköznapokra azt mondjátok: „Már nincs is hétköznap, mert a Szentlélek vezet és működik rajtam és bennem, és már a hétköznap is ünnep lett a szeretet, kegyelem által. Mert érzem a tanítás mondanivalóját, érzem, hogy hogyan és miképpen éljem a mindennapokat a szeretet, kegyelem részében.”

Mert ha ezeket mind-mind felismeritek, elfogadjátok, szívetekbe zárjátok, és megengeditek, hogy ha szükséges a változás, akkor az a Szentlélek, ami rajtatok és bennetek van, az változtasson meg, ne azt mondd: „Márpedig változzál, mert akkor haladhatsz. Márpedig érezd a felebarátodat, mert akkor más lehetsz. Márpedig én megmondom neked, hogy te most mitévő legyél.”

Így nem tudtok előre haladni. Így nem érzitek a hétköznap varázsát a szeretet, kegyelem részében, hogy jelen van rajtatok és bennetek.

És sokan és sokan a tanításokat — pedig értelmesen, a ti szavatok által, a ti nyelvetek által, kiválasztott Mária testvér-szolgám által adom nektek, és mégis oly hamar megpróbáljátok kétértelművé tenni a mondanivaló tanítást a szeretet, kegyelem részében.

Hisz most csak visszamegyünk a múlt hónapi tanításában, amelyre a ti szavatokat használom: „Köszönjük, Uram, csodálatos volt, felemelő volt. Szinte lehet belőle tanulni. Szinte simogatott a szavaid tanítása. Szinte éreztük a közelséget.”

Hányan és hányan így értétek meg a tanítás mondanivalóját. És hányan és hányan azt mondottátok: „Na, ha már nem kell spájzolni, akkor mit csináljunk?!”

Megpróbáltam a ti saját szavatok által megadni kiválasztott Mária testvérem, szolga által számotokra, mert sokan és sokan készültök erre a bizonyos napra, amelyre azt mondjátok, hogy már itt van, és közel jár.

Én most visszaviszlek benneteket e tanítás, amelyet ma mondottam nektek, amit adtam a farizeus házában, amit adtam tanítványaimnak. Mit mondottam nekik?

Beszélek nektek a második eljövetelről. Beszélek az Emberfia napjáról. Beszéltem Noéról, beszéltem Lótról, és beszélek nektek most az Emberfiáról. S e között lehet számolni, aki nagyon okosnak tartja magát, közte mi történt?

Voltak-e évek?

Mert először mondhassuk, hogy hetek, hónapok, évek. Talán lehet mondani évtizedet, s akkor így emelkedhetsz, amíg megfejted az okosságod révén mindazt, ami a mai nap tanításában jelen volt és jelen van. Hisz voltunk a kezdetben, s vagyunk a jelenben. Hogy hogyan és miképpen fogadd meg tanításomat, és próbáld élni a tanítást a mindennapjaidban. Hisz Én nem azt mondottam, Jézus Krisztus Uratok, hogy nincs megpróbáltatás, nincsenek nehézségek, nincsenek megaláztatások. Ezek mind-mind, ahogy már a kezdetekben is tanítottalak benneteket, jelen vannak. De nem mindegy, hogy hogyan fogadod el, és hogyan élsz vele. Nem mindegy, hogy hogyan és miképpen haladsz e meghívott úton. Nem mindegy, hogyan fogadod el a felebarátot, a testvért. Nem mindegy, hogy hogyan értékeled önmagadat, az embert, mert az emberben te Atyám gyermeke vagy. Az emberben, a felebarátban az Én testvérem vagy. Jézus Krisztus meghívott a testvériségre, hogy testvérré váljunk. De hogy ezt a testvériséget elfogadod-e, ez szintén a te saját döntésed az elfogadásban, a felismerésben és az eggyé válásban.

Fontos, hogy értékelj, fontos, hogy érezd, és akkor már a bölcsesség vezet benneteket. Nektek talán már nem azt mondom, mint a tanítványaimnak, hisz mondottam múltkor: Aki megvall Engem Isten angyalai előtt, azokat Én is megvallom az Isten angyalai előtt.3 Mert ha Atyám elküldi majd az angyalokat, hogy felismerjenek.4

Tehát most nem azt mondom nektek, hogy benneteket is elcitálnak az elöljárókhoz, a farizeusokhoz, a főpapokhoz, a királyokhoz, és tégy tanúságot Rólam és Mellettem. És ne félj, mert a bölcsességben ékesszólást adok nektek.5

A tanítványaim által a tanításban ők ezt megtapasztalták, és meg tudták mondani mindazt, amit tőlük vártak.

Én számotokra ma csak annyit mondok, hogy ha elfogadod a tanításomat, amely Élő Evangéliummá vált, jelen van benned és rajtad, ha elfogadod a Szentlelket, amely élővé válik rajtad és benned, és teljesen Reá hagyatkozz, s megengeded, hogy működjön rajtad és benned, és vezessen a mindennapokban és a hétköznapokban, a hétköznapokban átléptek az ünnepekbe, és az ünnepek révén öröm és boldogság és szeretet övezi át az életet, akkor rádöbbentek: „Igen, Uram, érdemes Melletted és Rólad tanúságot tenni, mert Te megajándékozol bennünket e szeretet, kegyelem tanításával a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

Amely ma így van jelen a jelenben, és így volt a múlt jelene is, amiből ma a tanítás számotokra ismét megelevenedett. Mert a tanítás a múltban is épp így volt jelen mindazoknak, akik akkor hallgatták, vagy most a jelenben, akik ma hallgassátok, hogy ismét a szeretet vezéreljen benneteket a mindennapokban, a mindennapokhoz, mert a kegyelem így adja meg számotokra, amire szükségetek van, hogy érezzétek, hogy ti valójában Isten gyermeke vagytok az emberben, és az ember szintén fontos a mindennapokban. És a hétköznapok és az ünnepek így tudnak eggyé válni e tanítás által a kegyelemben.

És most így áradjon reátok kiválasztott Mária szolga-testvérem által áldásom, hogy felismerd, hogy hogyan és mitévőként éljél a tanításban, hogyan és miként fogadd el a felebarátot és a testvért, hogyan és mitévőként érezd a tanítás mondanivalóját, hogy kik a szegények, a sánták, a bénák és a vakok, „kikkel szeretnék eggyé válni a tanítás-kegyelem által, hogyan és miképpen próbálok Noé és Lót tanításai szerint élni a jelenben, és hogyan és miképpen teszek tanúságot, Uram, Rólad, a mai napban, a jelenben a szeretet és a kegyelem által”.

És ha ezeket mind-mind felismerted és elfogadtad, és szívedbe zártad, akkor Atyám gyermekeként az emberben fontos, hogy hogyan és miképpen éled a hétköznapokat, amelyeket ünnepekké változtathatsz, ér rádöbbensz, hogy „csodálatos az élet, mert nem vagyok egyedül e szeretet, kegyelem része által”.

És most így áradjon áldásom e szeretet, kegyelem által, hogy ezek a hétköznapok, amelyben jelen vagyunk és élünk, minél gyakrabban ünnepekké válhassanak, mert az ünnepek felemelkednek, erőt adnak, szeretetet árasztanak, és a szeretetettel rádöbbensz az ember értékének, kegyelmének ajándékára.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

E Szentlélek élő kegyelmének ajándéka áradjon reátok, érintse meg szíveteket a felismerésben, a felismeréshez, hogy „valóban, Isten gyermekeként az emberben, Jézus testvéreként szeretetben, békével, örömben és kegyelemben tudjak élni a hétköznapban, amelyekkel átmehetek az ünnepbe, és az ünnep varázsa megadja mindazt, ami fontos a mindennapokban, a mindennapokhoz”.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk!