Részlet a 2014. február 7-i tanításból
A feltámadott Jézus jelképszobra
(…)
Jézus Krisztus Urunk:
A mai napon a tanításom elsőként arról szólt, hogy hogyan és miképpen maradjak rejtve, hogy ne szerezzenek tudomást, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok megjelentem egy házban.1 De amikor tudomást szereztek róla, sokan és sokan érkeztek, mert a mai nap tanításom, ahogy már elmondottam nektek, elsőként a választott néphez szólt, de a választott nép mellett részesülhet e tanításból a hívő pogány is, hogy megerősödve a működő kegyelemben. Hisz a mai tanítás első része az, amikor egy szír föníciai asszony, aki pogány, és akit megszólnának, hogy mit keres itt, és megjelenik. De ő ezzel, semmivel sem törődik, mert ő bizonyságot szerzett, hogy:
― A Názáreti itt van, és én a Názáretit kérem, mert én hiszek az Ő jelenlétének csodáiban, hogy ha kérünk valamit, és ezt a kérést szeretettel helyezem Eléje és a hit bizalmában, akkor segítséget nyújt, és megadja mindazt, amire vágyakozunk.
És ez a föníciai asszony a pogányságában nem szégyellt a Názáreti előtt leborulni. Ő nem törődött azzal, hogy mit mondanak, hogy megszólják, kicsúfolják, megalázzák — ő itt azt nézte, hogy: „Én hiszek és bízok Benne, az Ő jelenlétében, az Ő segítségnyújtásában, az én problémám megoldásában, hisz az én problémám az én saját gyermekem, az én saját leányom, akit megszállt a gonosz, és ki kéne űzni belőle. De hogyan és miképpen? És kitől várhatom a segítséget? Akkor nem azt néztem, hogy én szír vagyok, én föníciai vagyok, én pogány vagyok. Azt nézem, hogy nekem ki tud most segítséget nyújtani, és a segítségnyújtáshoz leborulok, és a leborulás révén nem törődöm, hogy ki hogyan és miképpen ítél meg.”
Mert hányszor és hányszor megítélnek benneteket! Hányszor és hányszor érzitek, hogy talán nektek nem ez illene, vagy nem így kellene viselkedni, ahogy érzed a jelenlétben. Ilyenkor ne azt mondd, hogy „én választott nép vagyok”, mert ugye, az országotokra már nem egyszer mondottam, hogy valóban választott nép. De a választott népben nem azt jelenti, hogy ő kap tanítást, ő kap segítségnyújtást, őt a figyelem középpontjába helyezzük, és a többivel nem törődünk. A többiekre épp oly szükség van, hogy egy legyen a nemzet és a jelenlét, egy legyen a működés a felismerő kegyelemben, egy legyen, hogy valójában hova tartozom, és kitől várom a segítséget. Mert a föníciai asszony, az itt leborult, és elmondotta az ő saját problémáját, kérését.
S ekkor Én, Jézus Krisztus Uratok válaszolok ugyan neki, de még nem gondolom, hogy a segítségnyújtást meg kellene nyújtanom és adnom számára. De a válaszra ő is megfelelő választ nyújt visszafele a szavaiban, hogy:
― Igen, Uram, helyes, amit most Te elmondottál, meg is értem, és el is fogadom. De mellette fogadd el az én szavaimat az érvelésben, hogy nem akarom a gyermekektől elvenni sem a kenyeret, sem a jövőjüket, se a mindennapjaikat. De ahol ők jelen vannak és esznek, ott történik morzsa, amely lehullik az asztalról, a székről, amelyet fölszedhetnek, és jóllakhatnak mindazok, akik miatt azt mondottam, hogy nem vesszük el a gyermekek elől azt, amit eléjük teszünk, hogy egyenek, hogy odaadjuk másoknak a másokban, az állatoknak.
Az állatok részében most itt a tanítás példabeszédében kiskutyákról van szó.
Meg kell érteni a választott népnek, mi a küldetése a követésében, hogyan és miképpen szeretne élni e választott népben, hogyan és miképpen cselekszik. Most a választott népben mondjam nektek, magyaroknak, akik azt mondjátok, hogy „magyarok vagyunk”, akik azt mondjátok, hogy „néha szégyellem ezt az országot, hogy én magyar vagyok”?
Akkor hogyan gondolsz arra, hogy te a választott néphez tartozol?!
És a szégyen, az majd a második tanításában van jelen2, hogy ha szégyellsz valamit, valakit, önmagad, akkor hogyan ismered, és hogyan akarod, hogy rólad tanúságtételt tegyek Én az Atya előtt, ha te szégyenérzetben élsz, ha te nem akarsz cselekedni, ha te nem akarsz jót tenni, ha te nem várod a kegyelem működését a jelenlétben, ha úgy gondolod, hogy nincs rá szükséged, ha nincs szükséged a lelked nyugvásának megtalálására, ha nincs szükséged arra, hogy kiválasztott legyél a meghívásban, és megtagadjad önmagad, és kövess Engem?
Most a megtagadást nem úgy kell mondani, mint némelyek gondolják: „Hát megtagadom magam, és megyek!”
A megtagadás itt belül történik, hogy a szívvel, a lélekkel hogyan vagy egy, és hogyan működsz, hogyan ismered fel e Evangélium-tanítást, amit a tanítás által neked vagy nektek nyújtok, hogyan fogadod el, hogy a működésben hogyan akarsz egy lenni, hogyan indulsz el az úton, a meghívott úton a küldetésedben, hogyan fogadod el, hogy Hozzám tartozzál, hogy megtagadod az elmúlt életedet, azt az életet, ami által nem volt kegyelem, nem volt béke, nem volt szeretet, nem volt öröm, nem volt egyetértés, nem volt megbecsülés, nem volt tisztelet.
Ugye, mily sokat lehet hozzá felsorolni?
És azt mondod, elmélkedve, gondolkodva, hogy: „Talán nekem most itt meg kell állni, és megálljt parancsolni önmagam számára, mert másnak nem parancsolunk, önmagunknak még lehet, de másnak senkinek, mástól csak kérhetünk és várhatunk. És akkor, ha ezt önmagam számára megparancsolom, elgondolkodok, elmélkedek, és rádöbbenek arra, hogy ezt az életet nekem meg kell tagadni, ebben semmi örömem, semmi boldogságom, semmi szeretetem, itt csak küszködök és vergődök, mint a partra vetett hal, akinek hiányzik az élethez a víz.”
Nektek hiányzik a lélek a működésében.
De ha én nem szakítok azzal az élettel, ahol nem élhetek, ahol úgy érzem, hogy megfulladok, ahol úgy érzem, hogy nem működik a kegyelem a szeretetében, és el kell indulni a megfelelő úton, a meghívott úton a küldetés követésében, akkor már megtaláltam a lelki békémet, felismertem mindazt, ami körülvesz, felismertem mindazt, hogyan és miképpen működik, felismertem mindazt, hogy érezzem, hogy szeretet ölel át, és a szeretetben tudom, hogy hogyan és miképpen szeretném élni az életet. A szeretetben elfogadom a felebarátot, a testvért, a családot, a szeretteimet. És ekkor nem mondom azt, hogy „te, testvérem, hozzám tartozol, mert téged szeretlek, és veled együtt akarok élni”, és nem mondod azt, hogy: „Veled pedig nem akarok egy lenni, mert téged nem szeretlek.”
Akkor hogyan működjön rajtad és benned a kegyelem ajándéka, hogyan működik rajtad az Evangélium-tanítás, amely olyan, hogy ha meghallgatom egyszer, meghallgatom kétszer, meghallgatom háromszor, és akkor rádöbbenek, hogy ebből a tanításból mi az én számomra a mondanivaló a felismeréshez, az elfogadáshoz, a lélek megmentéséhez. Mert hogyan is van?
Annyira meg akarod menteni saját lelkedet, és mégis elveszíted azt, mert nem tudsz úgy oda figyelni, nem tudod értékelni a felajánlásodat, nem tudod értékelni az ajándékot, nem tudod értékelni a kegyelem működését, nem tudod értékelni, hogy szabad legyél, nem tudod értékelni, hogy „a szabadságban hova tartozom, és miképpen szeretnék élni”. Hogy a ti szavatokat használom a jelenben, hányszor és hányszor halljátok és elhangzik, hogy a XXI. században ez már nem megy.
Hát valóban nem mehet sok minden, de hogy elinduljon és haladjon, ahhoz változni és változtatni kell, elsőként persze önmagadban, megtaláld a lelked nyugalmát, békéjét a szeretetben, és akkor valóban megtaláltad saját lelkedet a megmentésben. És ha már ez megvan, akkor figyelek a tanításra az Evangéliumban, hogy ezzel még többet kaphassak, és még jobban tudjak figyelni önmagamra, és ez által majd a felebarátra a működés-kegyelemben, a szeretetben. Mert hogy ha ezeket mind-mind meg tudjuk érteni, el tudjuk fogadni, fel tudjuk ismerni, akkor lehet mondani, hogy: „Valóban gyönyörű az Evangélium tanítása, amelyeket hónapról hónapra megkaphatok, megtapasztalhatok, s megpróbálom szívembe és a lelkembe zárni, mert megtaláltam a lelki békémet, és már a szeretet működik rajtam és bennem, s ezzel a szeretettel tudok sugározni a felebaráthoz, a testvérhez, hogy az ő lelki békéje is kiegyensúlyozott legyen, és egy legyen.”
Mert ha ezek mind-mind megelevenednek előttünk, rajtunk és bennünk, akkor másképp éljük a kialakított életünket a mindennapokban.
És akkor már megértjük ezt a tanítást, hogy: Ha követni akarsz, tagadd meg önmagad, tagadd meg azt az életet, amit akkor éltél, amikor még Engem nem ismertél, Jézus Krisztus Uradat, amikor még nem hallottad szívedben, lelkedben a hívást az engedelmességhez az elindulásban. És hogy ha már ezek itt jelen vannak, érzed, akkor van az, hogy megtagadod önmagad, felveszed lelked keresztjét a működésben, a kegyelemben, a felismerésben. És „ezzel már el tudom fogadni a felebarátot, a testvért, már tudok irgalmasság-szeretetében élni” ― hogy az irgalmassági szeretet már jelen volt a tanításban számotokra a felebarát felé, a szeretteitek közé, az ismerőseid mellett, mert így tudsz egy lenni mindazokkal, akiknek szükségük van, hogy te is egy szabad, önálló testvér vagy a felismerésben.
És akkor már tudod, hogy: „Lehet, hogy választott néphez tartozom, lehet, hogy tudom, mi a küldetésem a követésemben, de hogy ez megvalósulhasson, ezért nekem is tenni és cselekedni kell. És akkor nem a bűnös lélek motivál, hogy hogyan és miképpen éljek a cselekvésekben, hanem akkor szabadnak érzem magam, a szabadságban tudom, hogy hova tartozom, a szabadságban tudom, hogyan szeretném kialakítani a mindennapi életemet, a szabadságban komolyan veszem önmagamat, hisz ez a legfontosabb, hogy komolyan vegyem önmagamat és mindazt, amit talán a felajánlásban, a kérésben, a fohászban elhelyeztem a Szentséges vagy éppen a Szeplőtelen Szívhez, mert az én hitem és az én lelkem már szabad és kiegyensúlyozott, és a kiegyensúlyozottságában elfogadom mindazt, amit ez által kaphatok és élhetek a mindennapjaimban. Mert a kegyelem a lélek működésével így lehet jelen. És akkor boldog vagyok, hogy én is a választott néphez tartozom, és boldog vagyok, hogy felismertem a választott népben, hogy hogyan legyek föníciai asszony a pogányságomban, hogy szabad kegyelemmel működő lélek működik rajtam és bennem. És tudom, kinek a testvére- és kinek a gyermekeként élem a mindennapjaimat.” (…)
Részletek a 2014. évi évfordulós ünnepi tanításból
Jézus Krisztus Urunk:
(…)
Majdan a fájdalom, szenvedés Golgotájából menjünk át ismételten az öröm-élethez és a szeretethez, amikor a szeretetet tudjátok elfogadni, amikor úgy érzitek: „Szinte felemel, szinte átölel, szinte lebegek, mert valami csodát kaphattam a felismerésben és az elfogadásomban! És akkor tapasztalom meg, ennek az országnak valójában mi az ajándéka, mi a kegyelme, mi a jelenléte a működésben, hogyan és miképpen képzelem el az életemet, hogyan és miképpen várom a segítséget?”
Hisz ennek az országnak is van, tudjátok, a tanítás, amikor hallottátok már, a mai nap is már megemlékeztetek egy gondolattal a Korona tanításáról.
De a Korona: nem mindegy, hogy milyen Koronáról van szó!
Hisz a Korona lehet a töviskoszorúban is, de most nem a töviskoszorúról szólok felétek, hanem a Koronáról. A Korona, amely élő és működő, amely megváltoztathassa mindazt, amire szükségetek van, amiért sokan és sokan néha irigykednek, hogy nektek egy ilyen működő Koronátok van. Hisz a Korona tanításáról, mikor azt mondottam, csak ilyen nyugodtan, körbeülve, és beszélgettetek, hogy valójában hogyan és mi történik, az ünnep és a Korona tanítását?3
És akkor Én, Jézus Krisztus Uratok csak ennyit mondottam, testvérem által: „Hozzám is köze van.”
Ez a szó a gondolatában elég volt ahhoz, hogy elkezdjetek gondolkodni, hogy:
— Most ezt miért kellett mondani, és mit akart ezzel mondani Jó Jézus Krisztus Urunk?
Hisz a Korona úgy jött hozzátok, hogy először nem nektek akarták adományozni. De ahogy mondottátok, a tanítások révén már tudjátok, hogy a Szentléleknek jelenléte milyen nagy, és hogyan tud működni rajtatok és bennetek, és hogyan tudott működni akkor, anno, a múltban, amikor megadta a megvilágosodó felismerést4, hogy ennek a Koronának ehhez a néphez kell jutni, mert szükség van nekik erre a Koronára, amely majdan megérkezett, és örömmel elfoglalta helyét ebben az országban a működő erejével.
De majdan, évek folyamán ezt a Koronát itt bújtatták el, majd oda vitték, végül messze az országtól. S idővel visszatér. De még mindig nincs neki meg az a megtiszteltetés, amely megilletné a működő kegyelem révén.
S ekkor Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztott testvérem által megmutattam számotokra, hogy ez valóban élő és működő, hogy hogyan és miképpen kell látni, felismerni és elfogadni.5
S akkor a megtapasztalás jelenében elfogadtátok e tanításokat, hogy ennek a Koronának az élő, működő ereje oly erős, hogy ezzel a koronázással csak kimondottan szinte a fej fölött lehet elhelyezve, mert annyira erős, hogy ha sokáig rajtatok van, akkor a működő erő szinte fejfájást tud előidézni, és később más problémákat is.
S akik jelen voltatok e megtapasztalásban, részeseivé váltatok, hogy hogyan és miképpen láthattátok ennek a tanítását.
Jelen van az ajtó, amely megnyílik, és benne a Korona a Palásttal, a Jogarral és a Dicső Almával.
S ekkor semmire nem gondolva örömmel megtekinteni, megnézni: Milyen szép! S olyan szépen van elhelyezve!
És most megmutatni a működő erejét a Fénnyel.
Mária:
Föntről indul, és megjelenik a kereszten, mintha ilyen spirál formájában jön lefele körbe. De vannak helyek, ahol megtörik a Fény. Ez miért van jelen, azt nem tudom.
Most már megértettem: az nem az eredeti része rajta, ahol megtört a Fény — drágakő, nemesfém, ahogy mondani szoktuk, de nem az eredeti formájában van jelen.
És most megtapasztalni a működés után, hogyan él e Korona.
Nem tudom elképzelni, ezt hogy kell értelmezni.
Ó, erős! Jaj, de fáj! Ó! Ah! Jaj!
Ez az élő működése?! Jaj!7 Ó, de fáj a fejem! Jaj, de erős volt! Jaj!
Jézus Krisztus Urunk:
Most az író-gyűjtő testvér8, ki akkoriban szinte az életének egy részét erre tette a kutatás szentelésében a megtapasztaláshoz, íme, nézd meg a működő erőnek kisugárzását, ami most ismét jelen van.
És most itt a második pad első testvérét hívom, hogy megtapasztalhassa a működő erő kisugárzását.
Most mindketten elmondhassátok, hogyan és miképpen éltétek át.
Csomor Lajos:
Először akkor éreztem ezt, amikor először jöttünk ide a feleségemmel, hogy beszélgessünk a Marikával. Ez 1997. augusztus 5-én volt. Akkor mondta nekem9, hogy amikor az Úr Jézus jelen van, akkor azt én meg fogom érezni, és tegyem a kezem a feje fölé.
Most pedig, az elmúlt alkalommal is…10
Jaj, és akkor meleg volt a feje felett a levegő.
És egy évvel ezelőtt is, és most is azt éreztem, hogy meleg a feje fölött a levegő. Ez azt jelenti az én számomra, hogy ha ’97-ben az Úr Jézus jelenlétét jelezte a meleg levegő a feje fölött11, és most a Korona működését jelzi a meleg levegő a feje fölött12, akkor a Koronában az Úr Jézus ereje működik. Számomra ezt jelenti.13
Markóné Verrasztó Irén:
Megköszönöm az Úr Jézusnak ezt a nagy kegyelmet, mert Ő tudja, hogy nekem nagyon szívügyem a Szent Korona. Az előző tanúságtételnél is beszéltem erről, most egy enyhe bizsergést éreztem a tenyeremben, és utána nagyon melegem lett, úgy, hogy itt legyezni kellett magamat, még mindig melegem van.14 És ennek annyira örülök, hogy nem is tudok, mit mondani mást, mert ez énnekem egy nagyon nagy ajándék. Nagyon sok ajándékot kaptam én már ezen a helyen, de ez volt a legnagyobb, hogy én ezt most megtapasztalhattam. És ezt még egyszer nagyon-nagyon köszönöm az Úr Jézusnak.
Jézus Krisztus Urunk:
Most a megtapasztalásodhoz Én folytatom a beszédet arról, hogy azt mondottad: „sok kegyelmet kaptam, sok ajándékot, és most boldog vagyok, hogy ezt megtapasztalhattam, ennek működését”.
Egyszer már voltál tanúja hasonlóképpen a jelenlétemnek, amikor egy szűk köri tanítást adtam számotokra. De a tanításból akkor nem teljesen szűrted le mindazt, amit Én, Jézus Krisztus Uratok adok nektek a tanításban. Most ma ismételten megtapasztalhattad ennek csodájának kegyelmét, amire sokáig fogsz emlékezni, és sokszor fog adni erőt, amikor szükséged lesz rá.
De ezt a kegyelmet el is lehet veszíteni, ha valaki nem a szerint cselekszik és működik, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok tanítalak benneteket.
Hisz most e Korona tanításához csak annyit mondok, hogy ez a Korona először nem ennek a népnek ment volna ajándékul, hallottátok az elején. A Szentlélek által mégis ez a Korona ide jött, mert ennek küldetése lett ennek a népnek részében. Ezért hát ennek a Koronának a működése révén most a jelenre megyünk át, a jelenre, a működésében. Mindegy, hogy milyen színűek vagytok, mindegy, hogy milyen nyelven szólaltok meg, mindegy, hogy minek valljátok magatokat, az Én testvéremben mindenkinek helye van itt is, mint ahogy nektek, kik eltávoztok ebből az országból máshova, és nektek ott helyetek van.15
(…)
Jézus Krisztus Urunk:
Hisz a tanításból most ezt próbáltam számotokra elmondani, ennek a népnek, hogy van egy ajándékotok, s van egy kincsetek. De ezt az ajándékot, s ezt a kincset nem úgy tisztelitek, és nem úgy fogadjátok, ahogy azt megilletné, hogy: „Hogyan és miképpen tartozom én az egyszerűségemben e Koronához? És ez a Korona mit ad nekem, vagy mit tud nyújtani nekem? Vagy hogyan és miképpen fogadom el az életet, hogyan és miképpen próbálok vele együtt élni és haladni a mindennapokban?”
Hisz ezért a Koronáért régen is voltak, akik szinte veszekedtek, hogy megkaphassák-e, vagy ellophassák-e, vagy ők legyenek megkoronázva, és most is vannak olyan népek, akik vágyakoznak e Koronára, már csak azért is, mert ez a Korona lett felajánlva az Édesanya számára, örökségbe adva mindazzal, akik vagyunk, és élünk és haladunk a mindennapokban. Mert ez a Korona erőt adhat számunkra, ha elfogadjuk, ha tiszteljük, ha megbecsüljük, ha feltekintünk reá, hogy ez a mi népünké és a nemzetünké.
Hisz ha most arra a királyotokra gondolunk16, emlékezünk, magunk elé vetítjük, aki szomorúságában, fájdalmában nem tudta, hogy valójában mi történik ezzel a néppel, ezzel a nemzettel, hisz: „Nincs fiam, aki továbbviszi örökségemet. Mitévő legyek?!”
És ő sem szégyellt imádkozni. Ő sem szégyellte kérni a segítséget a megvilágosodásához a felismerésében, hogy ez által elfogadhassák.
S ekkor megkapta ő is az ima erejében a segítségnyújtást, hogy mitévővé cselekedjék. S ekkor felajánlotta az Édesanya oltalmának, Édesanyára bízta, felkérte, hogy Ő legyen a Királynő, óvja és védelmezze ezt a nemzetet, ezt a gyermekeket, e alattvalókat, akik Hozzája tartoznak.
De ezeket mind-mind pontról pontra meg kellett élni, meg kellett tapasztalni, fel kellett ismerni, és tudni kellett elfogadni.
És ezért fontos nektek ez az ország-kincs a kegyelem jelenlétének működésével, élővé válva, hogy a reményt soha nem dobjuk el önmagunktól, a reményben mindig tudunk kapaszkodni, bízni, erőt meríteni, és a remény mindig segít kieszközölni számunkra mindazt, amire szükségünk van e kegyelem által. Mert sokan és sokan sokféleképpen szeretnék elmondani, átadni, hogy valójában hogyan kell értékelni, hogyan kell elfogadni, és mit kellene vele tenni és cselekedni.
A reményben bízni kell, hogy nekünk, a ti nyelveteket használva, kik magyarok vagytok, kik e Korona alá tartoztok a gyermekben, a testvérben, a nemzetben és a népben, hogy hogyan és miképpen fogadjam el mindazt, ami a kegyelem által nekünk megadatik a felismeréshez és az elfogadáshoz.
Mert ez a működő erő az élő jelenlétével megmutathatta számotokra, hogy nincs minden elveszve, nincs miért csak szomorkodni, nincs miért csak sírni, és nincs miért csak félni, hanem legyen bennetek erősen jelen a remény, a szeretet, a kegyelem, az öröm és a béke, és segítsen megvilágosítani benneteket mindarra és mindahhoz, amire szükségetek van a mindennapokban, a mindennapokhoz.
És kérni az Édesanyát, a Királynőt, ami által nem vagytok árvák, és ami által lehet hinni és bízni, hogy a Királynő közbenjáró segítséggel elhozhassa számotokra mindazt, amire szükségetek van, ami által megkaphassátok azt a kegyelmi segítséget, akikre feltekinthettek, akiktől tanulhattok, akik által ti is tudtok hinni és bízni, és az ima ereje által megkapni a segítségnyújtást.
S ennek reményében most szeretettel és örömmel köszöntjük az Édesanyát az énekkel: „Magyarország Pátrónája”.
Jelen lévő testvérek:
Magyarország Pátrónája,
Zárd Szívedbe népedet.
Visszasírja dicső múltját,
Vidd jóra, ha tévedett.
Édesanyja vagy e honnak,
Ki megbocsájt, mert szeret,
Óh, Szűzanyánk, esdve kérünk,
Őrködjél e hon felett.
Hozzád futunk bánatunkkal,
Megbocsájtó, Jó Anyánk.
Engeszteld meg Szent Fiadat
Bűneinkért, Szűzanyánk.
István Király Reád bízta
Árva népét, a magyart.
Édesanyánk, borítsd reánk
Védőn Szent Palástodat.
Szentek Égben és a Földön,
Mi, nagyoktól lett unokák,
Jövünk Hozzád ünnepelni,
Zengni Neked szent hálát.
A mi hálánk egy szent eskü:
Mindörökre hűk leszünk —
Hűk Tehozzád, hűk a honhoz,
Jézus Krisztus Urunk:
És hogy ha most ennek az éneknek a sorait a mondanivalójában megfigyeltétek, és átélitek, akkor ez ad számotokra tanítást a tanúságtételében, hogy hogyan és miképpen kell feltekinteni a Királynőnkre és a Koronára, amivel egyek a kegyelem szeretete által, mert a király halála előtt ezt kapta meg a Szentlélek által, hogy a legjobb döntése, hogy ha ezt felajánlja az Édesanya oltalmához és oltalmába, ki ezt elfogadta, és azóta Ő óvja és védi a gyermekeit e nemzetben, e alattvalókban.18
S ezért kell nekünk hinni és bízni a reményben, hogy a Királynő az Édesanyában kieszközli számunkra mindazt, amire szükségünk van, ami fontos a mindennapi életben e kegyelem által.
S akkor nincs miért félni, csak aggodalmaskodni, kételyeket ültetni szívünkbe, lelkünkbe — mert már ezt is régebben megadtam egy tanításban, hogy a félelem, a kétely, az aggodalom rossz barát lehet, és rossz fele is elvihet, nem biztos, hogy a helyes utat mutatja meg a felismeréshez és az elfogadáshoz a kegyelem működésében.
Így fontos, hogy érezzük és értékeljük, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok valójában miért jöttem erre a helyre19, valójában mit akarok itt nektek megmutatni, valójában mire hívlak fel és hívom meg a testvéreimet, hogy elinduljunk együtt az élet-útpályán. Mert ti fontosak vagytok Számomra a mindennapokban, hisz kiemeltelek benneteket az út porából, amikor láttam, hogy ott megvillant, megcsillant valami: íme, egy testvérem, aki még nem tudja, hogy mi az ő úti célja, mi az ő élete, nem tudja, hogy hogyan és miképpen haladjon, nem tudja, miképpen induljon el, számára segítségre van szükség. A segítséget Én, Jézus Krisztus Uratok megadom, hisz kinyújtom felétek Kezemet, megfoglak, segítelek felállni, felemelni, hogy önmagadra ismerhess. És hogy ha már önmagadra ismertél, akkor nézd meg önmagad belülről, hogy valójában minden szép és jó, és tetszik-e önmagad számára, amit megismertél, amit felfedeztél, vagy: „Igen, Uram, szükségem van a segítségnyújtásodra, szükségem van a jelenlétedre, szükségem van, hogy együtt induljunk és haladjunk a mindennapi élet-útpályánkon.” Mert ezeket mind-mind így fogadhatod el, és így érintheti meg szívedet, lelkedet, ami által fontossá válsz, s ami által tudod értékelni saját életedet, önmagadat, hogy: „Én egy testvér vagyok, aki Jézushoz tartozhatom, aki elindultam Vele az úton, mert meghívott az útra, s a meghívást én felismertem és elfogadtam, és örömmel lépek rá az útra, és örömmel haladok ezen az úton a szeretet, kegyelem által. Fontos, hogy ezeket érezzük és értékeljük. Fontos, hogy ez által működjön rajtam és bennem az a kegyelem, amelyet ajándékul megadtál számunkra és számomra.”
Részlet a 2014. augusztus 1-i tanításból
Jézus Krisztus Urunk:
(…)
Fontos, hogy elgondolkodjatok, hogy hogyan és miképpen szeretnétek kialakítani saját magatok életét a szabad akarat cselekvése révén, mert semmit nem parancsolok, semmit nem utasítok, és semmit nem követelek. Az az idő elmúlt, hogy parancsolunk, utasítunk és követelünk. Most mindent a megbocsájtás, és mindent a szeretet szavával lehet elindítani, és idővel megnyerni, és eggyé válni a kegyelemben, hogy ez a tanítás, ami a mai nap tanítása ebből a hónapból, erőt adjon a felismeréshez és az elfogadáshoz.20
Mert ti a magyar népben, a magyar nemzetben, hisz van, aki azt mondja: „Én most hova is tartozhatom?” Különösképpen ezt olyan testvér teszi, aki úgy érzi, hogy ő elszakított lett ebből az országból. De most mégis úgy érzi, hogy ide tartozik, és eddig is úgy érezte, hogy ide tartozott. A magyar nép a nemzetében megpróbál összekötni benneteket. És ehhez jelen a Királynőtök jelenléte, amit nem minden nemzet és nép mondhat el magáról. Ez egy kiváltság, egy kegyelem és egy ajándék. És ezt sokszor és sokszor meg kell köszönni imával, énekkel, szívünk szeretetével, hogy nekünk, e nemzetnek ez mind-mind megadatott e kegyelemben.
Fontos, hogy értékeljétek, hogy hogyan és miképpen élitek a mindennapi életet e földön, e népben és e nemzetben, amelynek ünnepeit hamarosan élitek és megtapasztaljátok.21 És ezek az ünnepek valóban erről kell, hogy szóljanak a szeretet, az öröm, a béke, és mellette, ami a legfontosabb, a megbocsájtás: „A megbocsájtásban így valóban kezet nyújtok ahhoz, akire talán valamiért nehezteltem, vagy valamiért éppen úgy éreztem, csak még magamnak sem merem bevallani, hogy haragudtam. De most, ha ez a tanítás elért a szívemhez, akkor rávilágított arra, hogy elsőbb talán nekem kell cselekedni, és békejobbot nyújtok a megbocsájtás felé, és utána megelevenedik a szeretet, az öröm békéjében.”
Erre van most legnagyobb szükségetek itt e ünnep révén a nép nemzetében, hogy a szeretet a kegyelmében megelevenedhessen e ünnep által a nép-nemzetben, és ez által tudjon működni a felismeréshez, az elfogadáshoz, és ez által, ha csak egy pici lépéssel az elindulás életéhez a szeretet, kegyelem működésében a mindennapokban, a mindennapokhoz.
És akkor számotokra fontos lesz, hogy nem azt mondjátok: „árva, bűnös magyar népe…”
Bűnösek lehettek, mert bűnösök mások is, de „van nekünk Királynőnk, Édesanyánk, Magyarok Pátrónája” — ahogy mondani szoktátok. És van nektek egy köszöntő éneketek: „Magyarország Pátrónája”22. De ezt néha úgy is énekelhetnétek az első sorában, hogy: Magyarok Királynője. És akkor mindjárt másképp élitek meg a szeretet-kegyelmet, amely megelevenedett rajtatok és bennetek.
S ennek reményében árasztom felétek ma áldásomat e tanítás felismerésének elfogadásában, hisz hogy’ is mondottam?
Jöjjetek Hozzám, mint a kisgyermekek. Változzatok kisgyermekekké, és legyetek nyitottak, mert akkor működhet rajtatok a kegyelem. És legyetek olyanok, akik okosak, akik megfontolnak, akik elfogadják a tanítást, hogy szívükben megérinthesse, s ez által működik a szeretet.
Ennek reményében árasztom felétek kiválasztott Mária testvér által áldásomat, hogy az áldás valóban megérintse a nyitott szívű testvéreimet a felebarát testvériségében a felismeréshez, az elfogadáshoz, hogy „valóban szeretet lakozzék szívünkben, lelkünkben, amelyet táplálunk, amelyet árasztunk, ami által eggyé válhatunk, és ami által meg tudunk bocsájtani, és egyek lehetünk a nép nemzetének ajándékában”, ahol a Magyarok Királynője reátok tekint, és vigyáz, óv és — ha kéritek imával, felajánlással, énekkel — ez a Királynő az Édesanyában segítséget nyújthat a népnek a nemzetben, hogy előre tudjon lépni, ha csak egy kis lépéssel is a mindennapi élethez.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
A Szentlélek kegyelme a szeretetében áradjon ma reátok, töltse be a kisgyermekként hasonló nyitott szíveket, és emeljen fel bennetek, hogy egyek lehessetek e szeretet által a tanítás felismerésében és működésében a mindennapi élet haladásában, küldetésében és követésében.
Jelen lévő testvérek:
Dicsőség Neked, Istenünk!