Részletek a 2012. április 25-i évfordulós ünnepi tanításból
(…)
Jézus Krisztus Urunk:
Az irgalmas Jézus
De volt, volt olyan testvérünk, ugyanígy ezen a helyen, amikor, szintén ebben a kezdeti időben történt, amikor már a Szent Korona tanítását megadtam számotokra. Átéltétek. De az is úgy kezdődött, ha emlékeztek, itt kimész e Szeretet-sátor oldalához. Mária testvérem ott így gubbaszt, és körülötte beszélgettek:
— A Korona-tanítás lesz. Talán oda el kéne nekünk menni1, meghallgatni, mert az a mi magyarságunk — így beszélgettek róla.
Amikor testvérem megszólal felétek:
Igen, ha már beszéltek róla, hisz nemsokára jön az ünnep2, akkor felkészítelek reá.
Ez valóban a magyarság nagy ajándéka a kegyelemben. Hisz ez a Korona, ez úgy érkezett hozzátok, hogy Nekem, Jézus Krisztus Uratoknak is köze volt hozzája abban az időben. Mert ezt a Koronát nem a magyar népnek szánták, és nem oda szerették volna elküldeni, de Én, Jézus Krisztus Uratok megadtam számukra3, hogy a magyar néphez kell elvinni ezt a Koronát, hogy ez az ő Koronájuk legyen.4
Ujjongtatok:
— Jé, a Koronáról kapunk tanítást!
(…)
És mikor imádkoztatok és énekeltetek, és különösképpen boldog József volt, aki nagyon figyelt, nehogy valamiről is lemaradjon, és látta, hogy egy pontba figyel: „Marika egy pontba figyel!” — már vette is elő a kamerát.5Ennek a zörgésére mindenki felkapta fejét, figyeljék, hogy mi történik.
És már előre fél…
Mária:
Remegek. Mindig látom…
Jézus Krisztus Urunk:
…ahogy elmondta számotokra e megtapasztalását, hogy egy szép ajtó, amely megnyílik.
Mária:
Egy szép, bordó, párnaszerű, amelyet két kéz így kivesz, és felém hoz.
De ahogy közeledik felém… Valami mérhetetlen, nagy, kisugárzó erő-e, vagy nem tudom, mi vesz körül.
De először félek, utána már könnyeim is megjelennek.
És rajta a Jogar, az Alma és a Korona.
És a Korona megemelkedik a Fénnyel.
Jézus Krisztus Urunk:
Ennek láttán, kik jelen vagytok, megijedtetek, hogy valójában most mi történt? Mi volt ez a szörnyű, borzasztó? Látta? Érezte? Rossz volt látni arcát, hangját hallani.
Imádkoztok, énekeltek csendesen, majdan elöl, és kérdezitek: „Láttál valamit? Vagy mi volt ez a szörnyű? Borzasztó volt látni a fájdalmadat.”
Mária:
Még, ha beszélek is érzem. Láttam egy szép ajtót. De nem nagy, olyan 80 centiben, vagy 70, nem tudom pontosan. De ilyen, nem volt nagyobb. S az megnyílott. S csak két kezet láttam. S nem tudom, mi volt, ilyen bordó, mintha párna vagy valami. De szép volt! Azon rajta volt a Korona, az Alma és a Jogar.
S mikor úgy közeledett felém, mintha először taszított volna, vagy én nem tudom elmondani, mit éreztem. De mintha a hideg is rázott volna, mintha féltem is volna tőle, pedig olyan szép volt, olyan erős fénye.
S utána megemelkedett.
S néztem, hogy hova megy.
De nem tudom elmondani, mi volt az.
Olyan erős valami!
Fájt is. Mintha szédültem is volna tőle.
Beszélni nem bírok, úgy érzem.
Nem akarom ezt többet! Nem akarom ezt többet! Nem tudom, mi ez, miért kellett ezt látnom, miért kellett ezt éreznem, nem tudom.9
De mikor már ismét ezen a bordó párnán van, akkor olyan szép! Olyan szép fénye van! Olyan, mintha ilyen, fentről ilyen spirálosan, vagy én nem is tudom, hogy mondjam nektek el, így, mintha így fentről jönne, és mindig nagyobb és nagyobb.10
Még itt mindig, ha ide néztek, érzem. Itt körben, mintha égetne is még mindig. Nem tudom, mi ez.11
Többen kezeikkel megtapogassák, hogy valóban lehet-e érezni valamit.12
Ó…
Jézus Krisztus Urunk:
És most a jelenben is megengedem pár testvérnek a közelből, hogy megtapogathassátok épp úgy, mint akkor.13
Mária:
Hó! Hó! Óvatosan ám, mert fáj!14
Nem tudom, hogy erre miért van szükségem.
Jézus Krisztus Urunk:
S ekkor többen így szóltok: „Most még nem tudjuk, de majd biztos, megértjük.”
A hír eljutott több emberhez, hogy itt a Szent Koronáról is tanítanak: „De olyanokat hallunk, amit mi a tankönyvekben vagy más könyvekben sem találtunk.”
Ennek hallatán elindult az áradat. Van, hogy többen, van, hogy egyedül, van, aki makettal érkezett, van, aki könyvvel. (…)
Majdan ismét Én, Jézus Krisztus Uratok eljöttem közétek, ahogy ti mondtátok: „Várunk. Már elmúlott éjfél, de türelmesen várunk, addig imádkozunk, amíg el nem jössz, Uram!”
Nem törődtetek akkor, hogy már hajnalodik: „Várunk.”
Eljött a tanítás része, amit ti jelenésnek mondtatok. És mikor ismét azt láttátok a jelenlévőkben, hogy: „Biztos, megint olyan kap Mari, amit nem szeret, mert már húzza a fejét, már rázza, már, mint aki sír, és nem akarja.”15
Mária:
És ismét megnyílt az ajtó. Ismét jelen a kéz, és kiveszi a párnán a Koronát, a Jogart, az Almát.
Már előre megijedtem. Én ezt most nem akarom! Nagyon fájt múltkor is, még másnap is. Nem akarom!16
De már a Fényben ismét felemelkedett.17
Ekkor ismét kérdezik:
— Megint a Korona volt?
— Igen. Nagyon fáj. Ezt nem lehet kibírni. Nagyon erős.18 Olyan volt, mintha nyomott volna valahova le. Nem tudom, honnan van ez a különleges erő, vagy mi az, vagy fény, nem tudom, de valami nagyon-nagyon erős.
Jézus Krisztus Urunk:
S ekkor megbeszélitek, hogy elmentek, elzarándokoltok, hogy megnézitek e nagy kincset a magyarságban, elutaztok a Szent Koronához.
És akkor sokan felkészültetek, hogy eljöttök erre az útra, ami egy vasárnapra esett november 7-ében19. Öröm, boldogság és szeretet élt bennetek, rajtatok, mert „együtt megyünk, hogy tanúi legyünk, hogy valójában ott mi történik”.
És az úton már az ének is megjelent mindenkinél, kezében: „Az ima után, hogy gyakoroljuk, hogy szépen tudjunk énekelni.”
Úgy-e, énekes madarak?
Tanítottátok a testvéreket.
De jelen van az a testvér20 is, aki szintén ezt az éneket leírta. Most ő is jöjjön, és ossza meg veletek. (…)
Németh Kati:
Amikor hallottam most a Marikát, ahogy mondta, hogy ült ott az ágy szélén, és végig láttam ezt a Koronát, ahogy ő mesélte, hogy meglátta, és hogy kérte az Úr Jézus, hogy próbálja föl, láttuk a szenvedését, hogy mennyire szenvedett. És utána nem tudta, hogy mi történt vele, hogy mitől fáj neki annyira a feje.21
(…)
És akkor másnap hajnalban fölébredtem, dolgozni mentem hat órára, és azzal ébredtem föl, hogy: „Szent István Koronánk Terád hagyta, őrködjél felette, Kegyes Szűzanya. Ha újra élni kezd, működőképes lesz, akkor hát, Istenem, mentsd meg népedet.” Vagy: „…segíts népeden.”22
És akkor jött utána rögtön, hogy: „Koronánk messziről megérkezett, ezt nagyon köszönjük Néked, Istenem! Két drága ereklye róla még hiányzik, gyöngyszemét a földben angyalok őrzik.”
S akkor én olyan sírógörcsöt kaptam, hogy hogy’ merek én ilyent leírni, hogy a Koronának a gyöngyszemét az angyalok a földben őrzik?
S ezt egy kis cetlire leírtam gyorsan, mert sietni kellett a munkahelyemre.
És másnap este jöttünk a Marikához.
(…)
És valahogy a Marika mellett ültem a heverőn, és úgy le volt téve az a papír23 oda valahova, de csak ilyen kis cetli. És kiment a Marika valamiért, visszajött.24
— Jaj — azt mondja —, mi ez a papír?
És azonnal elkezdte olvasni.
És ahogy elolvasta, a fejéhez kapott, azt mondja:
— Jaj, nem tudom, hogy mi van velem, minthogy ha egy pánt szorítaná a fejemet, annyira fáj. Jaj, de rossz…! Jaj…!
Szóval annyira érezte azt a fájdalmat, amit, mikor a Koronát megpróbálta a fejére.
(…)
Volt még egy Koronás ének, hogy mire Pestre érünk, hogy el tudjuk énekelni ott a Korona előtt majd.
És a „Közelebb, közelebb, Uram, Hozzád” dallamára jött ez az ének. És mi ott tudtuk meg, hogy a Pap Gábor professzor25, amikor nekünk elmondta, hogy a Titanic, amikor süllyedt, akkor is ez az ének hangzott el. Én addig nem tudtam.
(…)
Jézus Krisztus Urunk:
Mikor felértetek, várakoztatok ugyan, mert volt egy kis súrlódás a megjelenésben és a felismerésben és a jelenlétben.
(…)
És mikor bementetek, amikor először életében találkozott szemtől szemben a Koronával26, akkor értette meg, hogy miért és hogyan kellett neki felismerni a Koronát, amit szemtől szemben látott, és azt a Koronát, amelyet a párnán látott, majdan a működő erővel a megtapasztalásában.
És akkor így szólt felétek — úgy-e, sokan emlékeztek még reá?
— Hát, ez nem teljesen az a Korona, amit én láttam, s amit megpróbálhattam. Hisz itt is jelen van a Fény, ahogy ott láttam, fentről jött ilyen spirálosan, és befonta a Koronát.27 De itt ez a Fény megtört. Folytatódik ugyan, de megtört, és hiányos, részében. De nem teljesen ezt a Koronát láttam! Ezen nincsenek rajta az egész képek28, nincsenek itt az egész gyöngyök29, amelyek hiányoznak. És nem minden gyöngy, én nem azt mondom, hogy nem igazgyöngy, de hogy nem az eredeti gyöngy, az biztos, mert ott is hiányos a Fény30, ahogy körbemegy ezen a pánton, majdan az obrincson31. Mert a keresztpántok, és amit ez az obrincs összeköt…
Hisz emlékeztek, ezeket a szavakat használta Mária! Nem tudta a pontos szakkifejezését, ő így mondta, amit látott, és amit megtapasztalt.
És a csüngők! Amelyen nevettetek.
— És a csüngőn a gyöngyszemek. Igen, Uram, tudom, hogy ez hiányos, mert még nincs itt az ideje, hogy visszakerüljön.32 Én azt a Koronát láthattam és kaphattam meg, ami az eredeti Koronában érkezett a magyar néphez. Ez a Korona pedig az, amelyet a magyar néptől elvittek, és sokára visszahoztak, és kicseréltek rajta dolgokat.
Majdan elmondja annak a kutatónak33 is, hogy mit, hogyan és miképpen lát. De azt mondja Mária testvérem — emlékeztek?
— Nem látom a tetejét!
S azonnal abban a teremben, hogy honnan és miképpen, jelen lett egy szék, amelyre ő szépen felállt. Így, mikor feláll, már azt mondja:
— Látom a tetejét.
De boldog József emlékszik legjobban, hisz ő volt ott a közelben, amikor azt mondotta:
— Ilyen sűrűn takarítják? Milyen poros! Nem baj, de tudok rajta rajzolni!
Azt mondja az őr:
— Hozzá ne nyúljon!
Nem törődött vele, elmondja, hogy:
— Ahol a kereszt van, ebben a keresztes pántban, ahogy ott lerajzoltam a porba, nem ez a kereszt volt, hanem a Szentháromság jele. Ahogy fentről elindul, és utána ez a csúcsa, az van ott bent, ahol a kereszt belehelyezkedik a Koronába.34
Mária:
Az üveg zörög, az őr megijed, a rácsokat leengedik, nehogy rosszat tegyünk, mi, az egyszerűk, e Koronával.
Erre oda szólok neki:
— Most még szeretnénk énekelni ennek a Koronának.
— Itt?!
— Igen, ennek a Koronának.
— Régóta vagyok itt őr, de még ilyennel nem találkoztam, és nem tapasztaltam.
Jézus Krisztus Urunk:
Mária testvérem nem törődik vele, és így szól felétek:
— Akkor most énekeljük el a Koronának az éneket.
Szívből, szeretettel, ahogy ott tettétek.35
És mikor az ének elhangzódott, az első, majd a második, az őr végül könnyekkel megsiratta.
Valóban nem volt ennek tanúja az előtt és az óta sem.
De a Korona megadta számotokra azt a kegyelmi ajándékot az erőben, hogy soha nem kell félnetek, kétségbe esnetek, mert ebben a Koronában kell bíznotok, mert ez a Korona hozza el számotokra mindazt, amire szükségetek van. Hisz ez a sok tanítás után, amikor azt mondottam egy tanításban felétek, kiválasztott szolga által, Mária testvérnél36, hogy ezt a Koronát erről a helyről37 majd elviszik, és el kell vinni az ország házába.38
Na, ezen sokan nevettek, csúfolódtak és gúnyolódtak: „Majd humiféle Mari megmondja, hogy egy Koronát hova és miképpen fognak elhelyezni!”
De ez a Korona, a humiféle Mariban valóban megtörtént, mert elkerült az ország házába.
Nem teljesen azon a helyen van, ahova Én, Jézus Krisztus Uratok mondottam testvér által39, de így is sokszor szembe kell találkozniuk azoknak az embereknek, akik néha az ország helyzetéről döntenek.
De talán nem sokat kell várni, amikor majd elkerül arra a bizonyos helyre, amiről annak idején szolgámmal a tanításban megadtam számotokra. Mert ahogy most ti is tanúi voltatok a mai jelenben, a múlt jelenét, hogy ennek a Koronának működőképes ereje van. Az énekben is énekeltétek.
Láttátok szolgámon, hogyan élte meg a működő erőnek jelenét, megtapasztalását, kibocsájtó erejét. És ez a működő erő, ez jelen tud lenni majd az ország házának vitatermében!
Amikor így feláll az ember, és fenyegetőzne, és az erő szépen így leültetné.
S lehet, hogy akkor elgondolkodna, lehet, hogy azt mondaná először, mert tudjuk, mondani mindent lehet: „Megszédültem. Valami történt velem.” Mert nem biztos, hogy mindjárt elfogadja, hogy a Korona működő ereje ültette le.
Mert ha valóban e ország népének helyzetéről szeretnénk beszélgetni, tenni és cselekedni, akkor kezünket tegyük a szívünkre, és gondolkodjunk el, hogy valóban a szerint cselekszenek?
És ez az erő, amely még nem teljes a hiányosságában, ahogy mondottam kiválasztott testvér által számotokra, de az erő akkor is megvan, és árad.
És nem kell félni ennek a nemzetnek, mert ennek a nemzetnek nem csak ez a Korona adja meg a védelmet, a segítséget, a kegyelmet. Ennek a népnek van egy Királynője. A Királynő, aki mindenkor segítséget nyújt mindazok számára, akik hittel, szeretettel, bizalommal és örömmel megyünk az Édesanyához, ha kell, összetesszük kezeinket, ha kell, térdre ereszkedünk, ha kell, könnyeket ejtünk, a bizalom szeretetében így fordulunk az Édesanyához, és kérjük Őt, mint Legközelebbi Közbenjáró, ennek a magyar népnek és nemzetnek Királynője, Édesanyja, hozza el ennek az országnak, ennek a nemzetnek mindazt, amire vágyakozik, és amire szüksége van.
De hogy ez beteljesedjék, ezért nekünk, a jelen lévő testvérekkel és mindazokkal, akik azt mondják: „mi hiszünk Jézusban”, „mi az Ő testvérei vagyunk”, „mi keresztények vagyunk”, „mi engesztelők vagyunk”, „mi imádkozunk”, azokkal mind-mind eggyé kell válni, és szívből és szeretettel és őszintén imádkozni, elhelyezni kérésünket, fohászunkat, felajánlásunkat, és bízni a Boldogságos Szent Szűzben, az Édesanyában, e Királynőben, aki elhozhassa számunkra a szebb és jobb jövőt a Magyarország felemelkedésében, feltámadásában.
Hisz a feltámadást nem úgy kell érezni, hogy elvesztünk, és meghaltunk. Most csak arra kell gondolnunk, átélni, hogy egy kicsit lejjebb vagyunk, mint ahogy talán szeretnénk. De azért, hogy egy kicsit lejjebb vagyunk, ezért Én joggal mondhatom nektek, kik azt mondjátok, „magyarok vagyunk, a magyar néphez és a magyar nemzethez és ehhez a Szent Koronához tartozunk” — hogy így vagyunk, ezért mink is tehetünk.
Hisz sokszor, sokféleképpen volt előttetek a tanítás, hogy hogyan és miképpen éljétek a mindennapjaitokat, hogyan és miképpen cselekedjetek.
Mit szokott számotokra mondani kiválasztott Mária szolga, mikor kérdeztek valamit, akkor mit mond nektek?
— Tedd össze kezedet, nyisd meg szívedet, és szívből és szeretettel, őszintén helyezd el kérésedet. De akkor legyen nyitott és üres a szíved, és csak arra figyelj, hogy „most elhelyezem, hogy tisztán lássak, tisztán értelmezzek, tisztán fogadjam el”.
És majd az után, mikor imádkozol, megnyitottad szívedet, lelkedet, megkapod a bensődben a megfelelő választ, amire szükségetek van.
De azt is elmondottam már kiválasztott Mária testvér által nem egyszer, és a tanítások részében, hogy mindig figyeljetek mindarra, hogy hogyan és miképpen történik mindez meg. Mert fontos, hogy a szeretet, a béke és az öröm legyen jelen, és ez által tükröződjön kifelé mindaz, amit felétek nyújtanak és mondanak. Mert ilyenkor nem egyszer mondottam számotokra el, hányszor hallottátok már a tanításokat a Golgotai tanítás részében, amikor azt mondottam, most, ha csak visszamegyünk a jelen bűnbánatába, Én, Jézus Krisztus Uratok tanítványaimnak példát adtam. Majdan az után hívtam, vártam és kértem őket. És nem gyűlölködtem, nem fenyegetőztem, és nem haragot szítottam.
Hányan és hányan így szeretnék, és így akarják — nem is azt mondom, szeretnék, hanem már szinte akarják — megmondani egy másik ember felé, hogyan és miképpen cselekedjen.
Aki azt mondja önmagáról: „Én, Jézus Krisztus Uram, Hozzád tartozom, én a Te testvéred vagyok, mert valaha azt mondottad a tanításban, kiemeltél és kikerestél az út porából, mert szükséged volt reám, felemeltél, Magadhoz öleltél, Fényed sugarával átöleltél és megerősítettél, majdan meghívtál az útra, és elindulok Veled az úton.”
Hogy ha ezeket mind elfogadod, és elfogadtam, és megértettem és megértettük, akkor hogyan tudunk mégis a gyarlóságunk, vagy a kételyünk, vagy az indulatunk vezet olyankor, mikor azokra hallgatsz, akik gyűlölködnek, akik indulatosak, akik így fenyegetőznek, és akik haragot szítanak?
Mert szerintetek ez lenne a felemelkedés a feltámadásban?
Vagy ha csak Reám gondoltok, Jézus Krisztus Uratokra, e jelenben, nem a múltban, a múlt tanításáról beszélek — most a jelenről, hisz még bennetek él a bűnbánat tanításai40. Hisz ha önmagadba nézel, és magad elé eleveníted fel, akkor úgy-e, eszedbe jutnak a tanítások. És hogy ha már most előtted vannak a tanítások, akkor kicsit próbáljunk ezen végigmenni: Én, Jézus Krisztus Uratok e tanításokkal haragot, gyűlöletet, irigységet, kapzsiságot, féltékenységet, indulatot adtam-e nektek, tanítottam-e nektek? Vagy erről beszéltem-e nektek a szeretet, az irgalmasság szeretetében, a béke, az öröm, a megbocsájtás, a boldogság, a tanítás, az Élő Evangélium, az Élő Szentlélek, és hogy mondtam számotokra?
Ahogy tanítványimnak is Én voltam a példa, és ez által hívtam és kértem, és vártam őket, és ez által indultak Velem együtt a meghívásban. És így hívtalak meg benneteket is Szívem szeretetével, örömmel, és ezt nyújtottam számotokra. Ha valójában ez él bennetek, akik azt mondjátok, „Uram, Jézusom, én a Te testvéred vagyok, én engesztelő testvér vagyok, és Hozzád tartozom”, akkor mégis mi történik olyankor veletek, amikor az ilyeneknek tudtok hinni, akik, szinte mondhatom ezt a szót, de Én nem szeretem használni, ez a ti szavatok: szinte lázítanak?
A lázítással, a gyűlölettel, az indulattal, a haraggal még soha a történelem részében, ha visszamentek, nemigen nyertek csatát, egy ideig, óráig, de utána biztos, semmivé vált.41
A szeretet, az öröm, a béke, a tisztelet, amely fontos, hogy bennetek éljen a tanítás részében, és ez adja meg számotokra majd a felemelkedést. És a felemelkedésben jelen van a legnagyobb ajándék, a kegyelem, a szeretet, hogy a Királynő ennek a nemzetnek, ennek az országnak nem más, mint a Boldogságos Szent Szűz, az Édesanya, aki a Föld és Ég Édesanyja, az Én Édesanyám, aki védő palástját e országra terítette, és óvja és védi a nemzetet, óvja és védi gyermekeit.
Ha ez a hit, ha ez a tanítás, ha ez a szeretet nincs bennetek, és nem elég, akkor hogyan várjátok a segítségnyújtást a felemelkedésben?
Hisz nem véletlen adtam számotokra a bűnbánat-időben is, és már máskor is azt a tanítást, hogy ilyenkor menjetek kicsit vissza, pedig Én ritkán kérem, hogy menjetek vissza az őskereszténységében, vagy — ahogy ti most mondjátok —, az Ószövetségébe, és amikor Ninivére gondoltok. És amikor a tanítást meghallottátok, és próbáljátok magatok elé vetíteni: elfogadták a tanítást?
Igen, elfogadták.
Változtattak az életmódjukon?
Igen, változtattak.
Megváltozott az életük?
Igen, megváltozott.
Tudtak hinni és bízni?
Tudtak.
Ez az, ami még bennetek hiányzik. Nincs teljesen jelen. Mert van olyan, hogy ma meg holnap — most ezt nem úgy értelmezd, hogy a mai napot és a holnapit, hanem úgy mondom: ma és holnap, ezt lehet mondani: ma, ebben az évben, a holnap a jövő év — talán hiszek és bízok, valami történik, akkor ezt a hitet és ezt a bizalmat elvetem.
Akkor hogyan várjátok a segítséget, a kegyelmet?
Akkor hiszitek, hogy az Édesanya valóban itt van köztetek?
Akkor hiszitek, hogy ez az Édesanya eljön, és segítséget nyújthat számotokra?
Vagy „csak átvitt értelemben mondom és imádkozom, majd csak lesz valami”.
Mert sokan így vannak: majd csak lesz valami.
A majd, az nem biztos, hogy megoldja mindazt, amire szükség van, és amire vágyakoztok a tanítás kegyelmében.
Ezt most azért kellett elmondanom, mert mivel e Korona-tan tanításából emeltem ki számotokra, átéltétek, különösképpen a jelenlévők, akik elzarándokoltak ezen a napon42 e Koronához, és tanúi lehettek e megtapasztalásban a tanításnak és az éneknek, amely már mindig bennetek marad, amelyet már innen csak így elvenni nem lehet. Ezt már tudjátok, hogy „ez valóban megtörtént, és valóban tanítást adott, és a tanítás valóban többször és többször megelevenedett előttünk”, mert amiről a tanításban Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztott Mária szolga-testvér által szólottam, és felétek adtam és árasztottam, sokat már a múlt, kezdet tanításában és a jelen tanításában megtapasztaltátok, tanúi lettetek, amelyre már néha azt mondhassátok, a ti szavatokat használva: történelemmé válik, vagy történelemé vált. Ez szintén rajtatok és bennetek múlik a mindennapokban, a mindennapokhoz. Mert érezd azt a mérhetetlen nagy szeretetet az irgalmasság szeretetében, amellyel oly sokszor megajándékoztalak, nem csak ezen a helyen, hanem a Golgota tanítása után is, hogy részesei legyetek a felemelkedésben, részesei legyetek a Fény átölelésében, részesei legyetek, hogy valóban testvérek vagytok, és a testvérben, hogy szükség van reátok. Érezd a kegyelmet, érezd a szeretetet, és érezd a Fényt. (…)
A MAGYAROK KIRÁLYNŐJÉNEK KÖSZÖNTÉSE
Részlet a 2012. október 5-i tanításból
(…)
Mária:
Köszönöm.
E nemzetben köszönöm, Uram, hogy megengeded, hogy a Magyarok Királynőjét köszönthessem e magyar gyermekek nevével és nevében.
Ó, Boldogságos Szent Szűz, Édesanya, ki Magyarok Királynője lettél, hisz elfogadtad felajánlásunkat. Koronát is kaptál, amely ékesíti Szent Fejedet. Hozzád fordulok én, a kicsiny gyermek, e nemzet és e ország nevében. Hálát és köszönetet adok, hogy nem feledkezel el a Te országodról, reánk tekintesz és segítesz.
Ó, Édesanya! Ó, Királynő! A mai nap a jelen lévő testvéreimmel, kik mind gyermekeid vagyunk, fogadd el szívből jövő, őszinte imáinkat, amelyet szívünk szeretetével helyezünk el Anyai és Királynői Szívedhez.
Szükségünk van az Édesanyára, a Királynőre, aki mindenkor az Ő nemzetére, az Ő országára és az Ő gyermekeire tekint.
Lehet, hogy tele vagyunk csak panasszal, mert nem tudunk hinni és kételkedünk. De ma én a jelen lévő testvéreimmel nem panaszkodni akarunk, hanem hálát, szeretetet, és imát és szívből jövő éneket küldeni Anyai Szívedhez, Királynői Szívedhez, hogy így tekints le a Te országodra, amelynek Királynője vagy. Óvjál, védjél és mutasd meg számunkra mindazt Anyai Szíved szeretetével, hogy jelen vagy és szereted a Te gyermekeidet, a Te nemzetedet, a Te országodat.
A nemzetet, tudod, Édesanya, hogy miért mondom. Akik távol vannak e kicsiny országtól, de mégis, ők is magyarnak vallják magukat. Ezért a nemzetben őket is elhelyezem Királynői Szívedhez. Őket is óvjad, védjed, vezessed, és mutassad meg számukra is Anyai Szíved szeretetét.
És reménykedünk, és bízunk e ország, e nemzet felemelkedésében.
Köszönjük, hogy itt vagy. Köszönjük, hogy védelmezel. Köszönjük, hogy mindenkor elfogadod hű gyermekeidet, kik Hozzád fordulnak imával, kéréssel, fohásszal. De ma hálával és szeretetünkkel fordulunk Hozzád, Magyarok Királynője, Mária, ki Fejedre tetted Szent Koronát, ami által megmutattad az egész világnak, hogy Te vagy a mi Királynőnk most és mindenkor. (…)
Részlet a 2012. november 2-i tanításból
(…)
Jézus Krisztus Urunk:
Mivel sok-sok kérdéssel fordultok kiválasztott Mária testvér-szolgához, és a ti szavatokat használva: Mi lesz velünk? Mi lesz ezzel az országgal? És hogyan és miképpen éljünk most a jelenben?
Megkezdődött számotokra a hit éve, hogy a hit kegyelme és szeretete megvilágosodást adjon számotokra a mindennapokban.
De hogy ezek a kérdések, amelyeket testvéremnek, a kiválasztott szolga felé árasszátok, megpróbálok számotokra most egy rövid, megfelelő választ adni, és visszatérhetünk egy kicsit ismét az időben. Például ma mondhassuk azt, hogy mikor még azt mondtátok, hogy hunok vagyunk. Hunok e medencében. E medencének vannak kibocsátó kegyelmi ajándékai a működésben. Elfoglaltátok itt helyeteket, és azt mondottátok: Jó lesz nekünk itt. Mert a szeretet, a nyitottság, a hit és a bizalom vezetett e múlt kezdetében.
Most a jelenben kérdéseket adok Én is nektek, ahogy ti a kérdéseket kiválasztott Mária szolga-testvérem felé mondjátok. Most legyen az első kérdés — hogy is mondjátok? „Nem tudsz semmit? Mi lesz az országgal?”
A kérdésem az felétek:
És ti milyenek vagytok? Mit tesztek ebben az országban? Van szeretet szívetekben? Van kegyelem, amely működik? Elfogadod a testvért a felebarátban? Vagy csak a harag, a gyűlölet, az indulat vezérel benneteket?
A kérdés nyitott. Ha tudod rá a választ, önmagad számára add meg.
„Mit várhatunk?”
Én, Jézus Krisztus Uratok kérdezem tőletek:
S Én mit várhatok tőletek?
Működik a szeretetem, amelyet árasztottam felétek?
Elfogadjátok az embereket a testvéri felebarátban?
Tudtok egységet alkotni a szeretetben? Vagy ismételten a harag, a gyűlölet, az indulat vezérel, a hatalom-vágyakozás?
Ismételten a kérdéseitekre kérdést adtam. Ismételten válaszold meg önmagadnak.
Most csak menjünk vissza az elmúlt ünnepre, amelyet az ország tartott az ünnepben. Hányan és hányan megjelentetek. Hányan és hányan hogyan voltatok jelen? Voltak, akik azt mondották: „Mi megpróbálunk szeretettel részt venni, imával, énekkel. Megpróbálunk, ha kevesen is, egységet alkotni.”
Vannak, akik fenyegetőznek. Vannak, akik azt mondják: „Majd én megmutatom!”
És vannak, akik azt mondják: „Sokaknak nincs helyük ebben az országban!”
Amíg így gondolkodtok, amíg ilyen széthúzásban vagytok, hogyan akartok egységet alkotni? Hogyan várjátok a segítséget?
A ti kérdéseitekre kérdéseket adok. Próbáljátok megfejteni, és választ adni, és ne mindig ítélkezni, és úgy mondani, ahogy ma e fájdalom, szenvedés Golgotáján jelen voltatok, végigéltétek, és mit mondott, mi van jelen, melyik képet elevenítem fel most számotokra, amikor azt mondjuk: Megtöröm a pálcát Feletted, és ledobom. És ítéletet mondok.
Ti is oly könnyedén tudtok ítéletet mondani mások felet!
A hit éve elkezdődött. A hit évében a világon mindenkinek el kell gondolkozni. De most én csak nektek szólok, ti, akik a hunok és magyarok vagytok. Mert azt mondottam, és pásztor testvérem maga elé vetíti ezeket a szavakat egy nem régi tanítás révén. Várjátok a segítséget, azt mondjuk többen, hogy imádkozunk, és nem történik semmi. S akkor is ezt mondottam: Harag haraggal nem megy. Nem jót szül belőle.
Most csak menjetek vissza erre az ország ünnepére. Mit mondtatok?
„Megemlékeztünk mindazokról, akik — szinte mondhassátok — életüket és vérüket adták.”
Úgy-e, milyen szép a szó, hogy megemlékeztünk?
De a megemlékezés szó csak eddig tartott. És mi történt utána?
Ez a jelenben van.
Ez nem a múlt.
Ez a jelen.
Amíg nincs egység, amíg nincs testvéri, felebaráti szeretet, amíg nem érzitek azt a kegyelmet, amikor ezt a medencét elfoglalva, hogy jó nekünk itt, amikor egység volt az ősökben. És az ősök nem válogattak személyeket, nem mondták meg, hogy kinek hogyan és miképpen kellene élnie, és ki jogos volt, hogy itt éljen, és ki jogos volt, akiket elítélünk vagy elzavarunk.
Hányan és hányan várjátok, néha mondani szoktátok a saját szavatok által, a csodát, és szinte kitátom a szám, s majd történik valami.
Én nem mondom, hogy mi. A kérdés nyitott.
De ha azt akarjátok, hogy elinduljatok, összefogás kell az egységhez.
És ha majd elindul az egység, s akkor érzitek, hogy kiknek leszármazottai vagytok, kik életüket, talán vérüket adták, hogy rá, számukra is azt mondhassátok, hogy nem volt hiábavaló, mert a működő erő jelen van. A működő erő megadja számotokra, és akkor nem kell harcba. Most ismételem azt a szót, amit akkor, pár hónappal megadtam: fegyvert fegyverre, kaszát kaszára, kapát kapára.
Amíg így gondolkodtok, amíg nincs szívetekben megbocsátás, amíg nincs szívetekben szeretet, amíg nincs itt a hit kegyelme, amíg nem törekedtek az egységre, addig ne mondjátok azt kiválasztott Mária szolgámnak: „Mi lesz ebből az országból?! És mi lesz velünk?”
Mert valahol mindenkinek, aki itt él, és aki az ősök leszármazottainak, és azt mondjátok most, hogy „magyar vagyok”, tenni és cselekedni kell a tanítások által, a feltétel nélküli szeretetben, és a hit kegyelme előre vihet benneteket szintén a mindennapokban, a mindennapokhoz.
És most mondhatjuk talán csak hétköznapok vannak jelen a magyarság országában. De hogy ezekből a hétköznapokból idővel ünnep legyen a szeretet örömében és békéjében, azért nektek is tennetek kell.
Jelen lévő testvérek:
Köszönjük szépen.