Kategória archív: A 2007. év első pénteki tanításai

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon a ti szavatok és számításotok szerint a megkezdett esztendőben.

Ez az új esztendő, amelynek küszöbén átléptetek, hogy elindulhassatok az év útján, amely előtt álltok, amelyre szolgám azt mondotta:

— Nem tudjuk, mi vár reánk, de fel tudunk rá készülni.

Hát a felkészülés csak úgy tud jelen lenni rajtatok és bennetek, hogy ha nyitott szívvel és szeretettel el tudjátok fogadni az Én kegyelmemet, Jézus Krisztus Uratok kegyelmét, amelyet felétek árasztok, ha ez a kegyelem bennetek működhet, amelyet oly sokszor már megadtam számotokra az évek és hónapok folyamán. Mert a kegyelem, az erőt ad a szeretethez, az örömhöz és a békéhez. És a kegyelem, az megvilágosíthatja mindazt, ami előtt állsz, és amin majd idővel szeretnél végighaladni. Ezért hát ez az új esztendő nem a félelem, és nem az aggodalom üzeneteit, és adom tanítását felétek, de úgy kezdem, hogy egy kicsit ismételten nehezebb lesz, mint amit magatok mögött hagytatok. A nehézséget mindenki saját maga fogja érezni, értékelni, hogy ezt hogyan is tudja megérteni s elfogadni. De a nehézség, az nem olyan, ami nem elfogadható és viselhető. De mégis a tanításom ezt nyújtja számotokra évek folyamán, hónapról hónapra, mert úgy értékeltem bennetek, hogy egy felkészített testvérek vagytok. Ahogy most is besorakoztatok a mai napban. Hisz ha széjjelnéztek, most nem kellett hívni — önmagatoktól jöttetek.

De ma a kérdésem felétek épp úgy, mint minden testvéremhez, hogy ma a kegyelemhez és a szeretethez jöttetek vagy a számadáshoz?

A számadásban, hogy a befejezett esztendőt, amelyet magatok mögött hagytatok, az valójában számadás révén mit adott, mit nyújtott, és mi alapján tanultatok és csiszolódtatok, mint a gyémántkő, amelyet megmunkálnak, hogy a fénye, ragyogása előjöjjön, hogy a szemnek tetszetős legyen?

Így kérdezem Én is ma minden testvéremtől, hogy a számadását hogyan értékelte és nézte át önmagában, felebarátaival, testvéreivel, családtagjaival és ismerőseivel?

Ez megint csak egy kérdés, és mindenki önmaga teheti meg reá a megfelelő őszinte választ. Mert a tanításom, az bennetek él, élhet, ha felismeritek és elfogadjátok, és e szerint szeretnétek élni, haladni haladásunk révén e megkezdett új esztendőben. „Hisz átléptünk a küszöb másik részére az új évben. Az óévet már magunk mögött hagytuk, de még mindig néha jó visszatekinteni az óévre, amiből tudok felismerni, ami által tudok változni s változtatni, és ami által saját hibáink révén tanulni.”

Ez egy kis tanulság számotokra a felismeréshez és az elfogadáshoz. Hisz a mai nap tanítását, amelyet, ha úgy kezdjük, hogy a szentmise, ahogy mondani szoktátok, keretében az átélésben és a jelenlétben, amikor pásztoraim s most pásztorom szólt felétek, megadta a napi tanítást1, a tanításhoz a szentbeszédét, ami által felemelve, erőt gyűjtve haladhattok előre.2 Az után jött szolgám felétek szólni, magabiztosan a szeretetben, mert hogy a szeretet mi mindent tud adni számotokra.

Úgy-e, emlékeztek, hogy milyen harsány és kedvesen szól felétek ez a pár gondolat, ami a szeretetet tükrözte a felismeréshez, a betlehemi Kis Jézushoz és a jászolhoz?

Mert itt valójában azt mondjátok: „Ember született e Földre. Ez az Ember nem más, mint Isten, aki testet öltött.”

De valójában a Szeretet született a Földre.

Az a Szeretet, amelyből sosem elég, amelyre mindig szükség van, amely erőt ad, amely felmelegít, amely megvilágosít, és ami által békét tudsz kötni nem csak önmagaddal, hanem felebarátaiddal. Ezért kell úgy nézni arra a kis jászolra, hogy ott a Szeretet van, az a Szeretet, amely fontos, hogy minden nyitott szívű testvéremnél jelen legyen. Képes befogadni azt a kegyelmet, amit Én nyújtok és árasztok testvéreim felé.

De a Szeretet, az jelen lett a Golgotán, a fájdalom és a szenvedés átélésében is. Mert ha figyeltétek kiválasztott szolga-testvéremet, Máriát, akkor láthattátok, hogy nagyon sokszor a szeretet mosoly-arca jelent meg, tükröződve számotokra, mert ünnep van, ünnep, a Szeretet Ünnepe, a Szeretet Ünnepe világosít meg, és vezet és segít a mindennapokban. És fontos, hogy ez a Szeretet, ahogy annak idején a jelet a Fény ragyogásában megadta napkeleten a három bölcsnek, hisz ott is többen éltek, de ez a három, aki felismerte a jelet, a Fényt, és általa a Szeretetet. S ekkor elindultak.3 Nem törődtek azzal, hogy „talán más dolgom van”. Nem törődtek azzal, „talán más munkám van.” „Mert engem a Fény és a jel éltetett. És én ezt a Fényt és ezt a jelet szeretném követni, mert úgy érzem, mintha a Szeretet ragyogna reám e Fény által. És elindulok. És az elindulás révén már megkapom, hogy Király született, a Föld Királya, az Ég Királya, aki majd nagyobb lesz mindenki felett a hatalmasságában.”4

És mégis az Írás azt jövendölte, nem máshol jő Ő világra, mint Júdea legkisebb városában, Betlehemben.

És a tanítás, a tanulság ez számotokra, hogy néha nem csak azt kell nézni, hogy milyen hatalmas s milyen nagy, és milyen csodás, amit szemeddel látsz, vagy füleddel hallasz. Néha az apróság, néha az, amire azt mondjátok, „talán szóra sem méltatom”, pont az a Szeretet forrása a csodában és a kegyelemben. Hisz a nagy emberek is megütköztek5 akkor, amikor Én testet öltve Gyermekként a Földre születtem, hogy ebben a piciny, kis városban, mert most városnak nevezitek, de akkor nem város, tán csak egy kis falucskának mondhatták. Hisz nem véletlen mondom azt, hogy „Betlehemnek pusztájában angyalok énekeltek”. Mert a pásztorok kimentek a pusztába. De ez a puszta nem oly nagy távolság volt attól a kicsiny falu- vagy várostól, ahol az Ember, az Istenember testet öltött, és megszületett a Szeretet Fénye, eljött hát hozzátok ez a Szeretet és ez a Fény. És ezt a Szeretetet és ezt a Fényt jöttek csodálni, hódolni, felismerni nem csak a napkeleti bölcsek, akik követték a fényt és a jelet, hanem a Betlehem pusztájából az angyal hírül vitte számukra, és jöttek a pásztorok.6

És ha figyelitek, jelen van a Szeretet a betlehemi jászolban. Jelen van a nemesi család sarja, József.7 És jelen van az egyszerű Názáreti Mária. Hisz Ők e Szeretetnek a Szülei.

És kik jönnek elsőként hódolni?

Az egyszerű szegények, a pásztorok, kik felismerték a jelet az angyal köszöntésében. De mellette jöttek az írástudók, a bölcsek, akik szintén felismerték a jelet, hogy hódolhassanak a Szeretet előtt.

Úgy-e, milyen csodálatos?

Hisz már ezt a tanítást egy kicsit más formájában az évek folyamán megadtam számotokra. De most a Szeretet a középpont, és a Szeretet született nektek meg. Ezért kell hát úgy élnetek a küzdelmekben, a nehézségekben, a megpróbáltatásotokban, hogy: „Nekünk ez a Szeretet nem csak akkor és abban az időben, hanem most, nekünk, a mai embernek is megszületett. Itt van előttem. És éreznem kell a Szeretet melegének Fényét a kegyelem örömében.”

Érezni kell, hogy Júda Betleheme, az is Világosság lett az egész világnak.

Érezni kell, hogy majd a Szeretet, amely e jászolban van, ismét Világosság lesz a mai embernek, aki figyel, s aki felismeri, és aki befogadja e Szeretetet.

A tanítás ma erről szól, hogy: „Én hódolok Uram előtt. Az az Úr előtt, aki maga a Szeretet. Én hódolok, Uram, Neked! Én hódolok, Uram, Feléd! Én hódolok szívemből, lelkemből, mert tudom, hogy Veled együtt haladni előre mily szép és mily boldogság a Szeretettel és a kegyelemmel.”

A másik tanítás már átvisz benneteket e örömből a tanítás felé. Ahhoz a tanításhoz, amikor az emberek a nép sokaságában várják a Messiást, az Üdvözítőt, de nem tudják, hogy honnan érkezhet, és a Pusztában Kiáltó Hang, aki előhírnök, előkészíti az Úr útját, a próféta, aki a pusztában él, és hívja a nép sokaságát, övéit:

— Jöjjetek, hogy átessetek a keresztségen.

És sokan meghallják e hívást. De a hívásban figyelnek a jelre, s várják a Messiást az Üdvözítőben. És tanakodnak, hogy:

— Talán ez a próféta lenne az Üdvözítő, a Messiás?

De ő nem is engedi, hogy megszólítsák ekképpen. Ő az alázatosság, és ő az, aki azért jött, hogy előkészítse az utat. Ezért hát ő így mondta a nép sokaságának:

— Én, íme, e vízzel keresztelek. De utánam jő, aki hatalmasabb, és aki tűzzel és Szentlélekkel fog keresztelni.

S mennyivel másabb azt elfogadni és megtapasztalni, mert „a Szentlélek és a tűz valamit sugall számunkra, hogy ez által hogyan kell befogadni, élni és haladni a mindennapokban és a mindennapokhoz”.

De a tűz és a Szentlélek, az csak egy jel. De a legnagyobb jel, amely bizonyosságot adott a nép sokaságának, hogy megnyílik az Ég, és Szózat hallatszik:

— Te vagy az Én Fiam, akiben kedvem telik.8

És Én, Jézus Krisztus Uratok nem oly régen mit mondottam: Ti legyetek az Én testvéreim, hogy nekem is kedvem teljék bennetek.

Ezért mondottam, hogy ma csak a kegyelemre jöttetek vagy számadásra?

Önmagatokba kell nézni és figyelni a felismerésben és a cselekvés révén a haladásban.

A mai tanításom a felkészítésben ez számotokra, hogy a nehézségek, amelyek előtt álltok, így tudd felkészülve elfogadni, hogy tudod: „Megszületett a Szeretet, az a Szeretet, amely nekem is ragyog, erőt ad, átölel, s ami által már a nehézségekben is tudok haladni. S rádöbbenek, hogy mily szép az élet, öröm és boldogság az élet, ha élhetem.”

A Szeretet megszületésével ajándékozlak meg benneteket áldásommal, hogy ez a Szeretet áradjon felétek a betlehemi kis jászolból, mert ez a Szeretet maga a Tökéletesség, a Szépség, a Fény, a Biztonság, a Kegyelem és az Erő, amelyre a mai nap testvéremnek, embereinek szüksége van a mindennapokhoz.

Így hát ma felemelve a betlehemi jászolból azt a Szeretetet, amely megszületett, hogy így áradjon minden nyitott szívű testvéremhez, aki felkészül a befogadásra.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme párosul a Szeretet megszületéséhez, hogy így könnyebb legyen a haladás az úton, mert ez által tudod elfogadni e megkezdett új évet az esztendőben, megerősödve, és: „Köszönöm, Uram, hogy felkészítettél a lehetséges nehézségekre.”

Azt azért mondom, hogy lehetséges, mert lehet olyan testvérem, aki azt mondja: „De hát annyira nem volt nehéz az elmúlt esztendő sem, talán ez sem lesz.”

Mindenki saját maga a számadásában bizonyságot tud nyerni, hogy a kegyelem szeretete mit nyújthatott számotokra a mai nap tanításában.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, kik meghallottátok a hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve eljöttetek, hogy eggyé váljatok a szeretetben, a fájdalom, szenvedés Golgotáján.

A Golgotán, amely jelen van előttetek a parányi szenvedésének átélésében. De ez a parányi fájdalom és szenvedés a földi ember szemeinek néha nagyon nagynak látszik, és a nagyságában is sokan úgy képzelitek el magatokban: „Mily bűnös ez az asszony, hogy ennyit kell szenvednie!”

Holott már régebben a tanításom révén megadtam számotokra, hogy ne az asszony bűneit nézzed, aki jelen van most előttetek, aki elvállalta kérésemben a fájdalmat és a szenvedést az átélésében.

Ez a kérés nem önmagáért van jelen, hanem az ifjúságért, majdan a papságért, a magyarságért, és most már a világon élő testvéreinkért. Hisz ahogy az évek múlása, úgy kértem szolgámat, Mária testvért, hogy ő is többet vállal az elfogadása révén a fájdalom és a szenvedés megtapasztalásának átélésében, hogy ez által segítséget nyújtani azon testvéreimnek, akikért jelen van ez a fájdalom és ez a szenvedés.1

Hisz egy Golgota sem volt hiábavaló. Mindig van megtérő bűnös, amiért érdemes vállalni a fájdalmat és a szenvedést.2

Ezért hát az öröm- és a szeretet-ünnep és a Feltámadás kegyelmének részében élve, elfogadva, oly hamar eljött számotokra ismételten, azt mondjátok, a fájdalom. De ahogy akkor tanítottalak benneteket, különösképpen a hajnal tündöklő Feltámadás-fényének ragyogásában, amikor azt mondottam: íme, a Golgotai Keresztem, amelyre úgy tekints, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok szeretettel adtam Önmagamat felebarátaimért és testvéreimért3, hisz ezért az óráért jöttem4. Mert ez az óra által tudtam megváltani testvéreimet, a felebarátaimat.5

Ezért kell hát a Keresztre úgy tekinteni, hogy ez a Megváltás Keresztje, ami által eljöhetett hozzátok a Feltámadás szeretete, öröme és békéje a Fényben és a ragyogásban.

De ez a kegyelem még bennetek él az örömben, a szívben és a lélekben. Hisz a tanításom, amit a bűnbánat-idő felkészítésében megadtam, a tanítás bennetek kell, hogy már legyen. Ez által bennetek kell, hogy legyen Isten Országa, ahogy tanítványaimat is tanítottam.6 Ez által kell, hogy bennetek élhessek Én is, Jézus Krisztus Uratok, a Megváltással és a szeretettel, hogy ez által elindulsz a változás útján. A változáson, amely fontos, hogy erőt adjon a mindennapokhoz. Mert ha te önmagad el tudsz indulni a változáson, akkor nem azt nézed, és tekinteteddel, hogy mikor ki hogyan változik, hogyan lesz jobb az élet, hogyan lesz jobb az ország helyzete.

Amíg egyenként önmagatok nem indultok el a változás útján a szeretet kegyelme révén, addig hogyan várod a tekinteteddel, hogy mikor lesz jobb és szebb a remény és a jövő?

Ezért a mai fájdalom, szenvedés Golgotájának tanítása is ezt tükrözi számotokra.7 Hisz a tanítást nektek is megadtam, ahogy tanítványaimnak. Ahogy eljöttem tanítványaimhoz, és azt mondottam:

— Aki szeret, az ismeri tanításomat, és azt szeretni fogja Az, aki Engem küldött, vagyis az Atya. De aki nem szeret Engem, az nem ismeri tanításomat, és nem hallja, pedig a tanítás nem az Enyém, hanem aki küldött Engem, az Atya.

Ezért fontos, hogy megérthessétek, hogy valójában a tanítás, az mit mond, és hogyan kell, hogy bennetek éljen. Mert ha ez a tanítás bennetek él, akkor ismered és hallod a tanítás szavait, el tudsz indulni önmagaddal a szeretet-, változás útján. És akkor valóban más lehetsz, testvérem.

De a tanítással azt is mondottam tanítványaimnak, és nektek is, hogy:

— Békességet adok nektek, és az Én békémet adtam.

De Én a békét nem úgy adom nektek, ahogy ti a világtól kapjátok.

Az Én békém a Feltámadás Fényének ragyogásának szeretetében.8

Azt mondottam:

— Itt hagyom nektek.

De megérted ennek a tanításnak is a mondanivalóját, a tanítás megélését?

De ezt mind, ahogy a bűnbánat első, felkészített Golgotájában mondottam9, ha el tudod fogadni az Élő Szentlelket, hogy benned éljen, és megengeded, hogy ez a Szentlélek vezessen, irányítson, segítséget adjon, ami által te valóban egy ember vagy a testvérben, egy ember vagy a gyermekben, akit az Atya szeret.10

Mert az Atya nem büntet, Ő a szeretetet árassza.11

Én, Jézus Krisztus Uratok ezért jöttem, hogy Én is a szeretetet árasszam, mert a szeretet fontos, hogy bennetek éljen.

De a tanításom már oly sokféle formájában megadta számotokra a szeretet szó jelentését, felismerését és elfogadását. Mert ezt az egyet sem lehet megvásárolni. De ezt az egyet sem lehet ráerőszakolni senkire. Ez az egy is a szívben van jelen, mert az Élő Szentlélek segít, hogy a szívben jelen legyen, éljen, erősítsen, óvjon és védjen és vezessen. És akkor el tudod fogadni felebarátaidat, testvéreidet. Ha a tanításom benned él, akkor senkit se akarj megváltoztatni, mindenkit fogadj el olyannak, amilyen.12

De ha te úgy értelmezed, hogy talán ez nem jó így az elfogadásban, akkor se erőltesd rá magadat.

Ahogy tanítottalak benneteket: imádkozz érte. Légy őszinte a felajánlásban. Legyen őszinte szereteted. És ezt a szeretetet árasszad feléje.

És akkor hallod a tanításomat, és megérted a tanításomat.

És akkor már tudod, hogy mi az, hogy a békémet adtam nektek, hogy ez a béke legyen veletek és bennetek. Mert ez a béke, ez szintén nem megvásárolható. Ezt a békét Én, Jézus Krisztus Uratok árasztom felétek, ahogy tanítványaimnak is adtam a Feltámadás után, amikor megijedtek, hisz azt hitték, szellemet látnak.13 De hogy bizonyosságot szerezzenek, azt mondottam:

— Nincs valami ennivalótok? Hisz érezzétek már a felismerésben, hogy Én vagyok, a Mester, ki eljöttem közétek. Hisz erre tanítottalak benneteket!

Ezt kell felismernetek és megértenetek.

Mert ha ezt így megértitek, felismeritek, akkor könnyű a tanítással együtt élni, mert a tanítás bennetek van.

Hisz ma Én nem búcsúzom tőletek, ahogy tanítványaimhoz eljöttem.

De tőlük is csak a jelkép búcsúja volt, mert mondottam, hogy:

— Elmegyek oda, ahonnan jöttem. De ne szomorkodjatok.14 Ne féljetek. Ne csüggedjetek. Legyetek őszinték, legyetek nyitottak. Éljen bennetek a szeretetem! Éljen bennetek a békém! Éljen bennetek a tanításom! És felkészültek vagytok.15

Hisz ahogy tanítványaimnak mondottam, ezt mind-mind felkészítve elmondtam részükre. És azt mondottam:

— Majd eljön az Atyám által megígért ajándék. És ha ezt az ajándékot megkapjátok, akkor ez által emlékezni fogtok mindarra, amit tanítottam, mindarra, amire felkészítettelek, és mindarra, hogy hogyan kell élni bennetek e kegyelemnek a szeretetben.16

És akkor ismerős lesz számotokra mindaz, ami nap mint nap jelen van a tanítással, az Élő Szentlélekkel a kegyelemben bennetek.

Akkor megértitek, ahogy tanítványaimnak is mondottam, hogy:

— Ezért kellett eljönnöm, hogy ezt mind elszenvedjem.17

De hogyan érkeztem?

Mit mondottam nektek?

Megszületve Földre szállt a Szeretet!

Mit mondottam?

A jászolban nem egy Gyermeket kell csak figyelnetek, hanem azt a Földre szálló Szeretetet, aki megszületve eljött közétek.

Mert ez a Szeretet árad felétek!

És ez a Szeretet ölel át benneteket.

És ez a Szeretet jött el, hogy elszenvedje mindazt, amiért jönni kellett.

És ez által értitek meg a tanítást a felismerésben és a kegyelemben.

És ez által lesz ismerős minden, amit hallotok az elfogadásban.

És ez által nincs félelem, nincs kétely, nincs szomorúság, és nincs bánat, mert a Szeretet erőt ad, hogy ezt megváltoztasd az Élő Lélekkel.

És ekkor áldásom árad majdan tanítványaimra.18

Számotokra is ma ezt az áldásomat küldöm.

Talán lesznek testvéreim, kik ma a Szentlélek áldását várjátok.

Ennyire előre nem adhatom.

Mindennek megvan a kegyelme és az ajándéka.

Ahogy tanítványaimnak is mondottam:

— Maradjatok együtt az eggyé-válásban. Éljetek szeretetben, és legyetek felkészültek, és e felkészülés révén a felismerésben.

Mert amikor eljön az Erő, és betölti szívedet és a lelkedet, ez az Erő megadja a meghívást. És tudod, hogy mikor hova kell menned, és mikor kaphatod meg az Atya által megígért kegyelmi ajándékot, a Vigasztalót a Szentlélek kegyelme révén.19

Így ma azt mondom, titeket nem vezetlek most el Betánia közelébe. Nektek itt adom a felkészítő kegyelmet, hogy higgyetek és bízzatok.

Éljen bennetek a Szeretetem a tanításom révén.

Halljátok meg tanításomat.

Engedjétek, hogy működjön rajtatok és bennetek.

Figyeljetek szavaimra a tanításban.20

És ha ezt mind-mind megértettétek, felismertétek, akkor Együtt vagyunk jelen, hogy mielőtt a tanítványaimtól elbúcsúztam, hogy áldásomat adjam reájuk, és e áldás közben felemelkedve elhagyom e Földet, hogy visszatérhessek oda, ahonnan jöttem, az Ég-, Mennybe.21 És majdan várjátok a Vigasztalót a kegyelemben.

Áradjon reátok áldásom e kiválasztott Mária szolga, testvérem által.

Ezt az áldást küldöm számotokra is, amellyel megajándékoztam tanítványaimat. Ahogy nekik mondottam, ne féljetek, ne szomorkodjatok, inkább örüljetek. Ha tudtok szeretni, ha Engem is szerettek, akkor örömmel engedtek el, mert ha Én oda megyek az Atyához, aki nagyobb Nálam, és ha már ott vagyok, ez által jöhet hozzátok a megígért ajándék a Vigasztalóban.22

Töltse be szíveteket, töltse be lelketeket e kegyelem, e szeretet, hisz most Én elindulok az Atyához, mert Én és az Atya Egy vagyunk23, hogy Eggyé válhassunk fent, az Örök Életben. És ezért áradjon reátok nem a búcsú-áldásom, hanem a Menny áldása, amely erőt ad a betöltekezéshez, a felkészítéshez, hogy ez által felkészülhess a Vigasztalóra.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme óvjon, védjen, vezessen, világosítsa meg számotokra a meghívott utat, hisz a meghívást elfogadva, hogy végig tudjatok járni rajta.24

Tőletek nem kérem, hogy menjetek, és maradjatok együtt, és zárkózzatok be, és várjátok a kegyelmet, az ajándékot, a Vigasztalót.

Tőletek azt kérem, éljen bennetek a szeretetem, a békém, a tanításom, és ez az erő az áldásban töltse be szíveteket, és ez által készülj a kegyelem-ajándékra, a Vigasztalóra, és ez által járd végig utadat, amelyet elfogadtál a meghívásodban.

Fogadd el szeretettel keresztedet a küldetés-, követésed révén, és éljen benned a békém ajándéka, és ez által nem csüggedsz, és nem félsz, hanem haladsz az úton. De ha úgy érzed, hogy magányos vagy ezen az úton az elfogadásodban, a felismerésedben, a kereszt-hordozásodban, a reményben tudod, hogy kihez fordulhatsz, a reményben tudod, hogy ki nyújt segítséget, a reményben tudod, hogy ki hajol le hozzád, és ki nyújtja feléd Kezeit. A reményben tudod, hogy ki fogja meg kezedet, és emel fel. Hisz ez a tanítás, amelyet már várom, hogy testvéreim szívében eggyé válva bennetek éljen.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

MÁRIA IMÁJA

Anyák Napjára készülünk, és ez által szeretnénk köszönteni az Ég és Föld Édesanyját, ki elfogadott bennünket a Kereszt tövénél. Hisz Fiad Reád bízott bennünket, és Te Édesanyaként elfogadtad Fiad testvéreit a gyermekekben.

Ó, Édesanya, köszöntünk hát Téged szívünk szeretetével!

Fogadd tőlünk szívünk legszebb virágját a szeretetben, amelyet megpróbálunk egyenként, a jelenlévőkkel, egy szép rózsacsokorrá kötni, és átnyújtani a Legdrágább Édesanyának, aki mindig figyel az Ő gyermekeire, aki mindig kíséri az Ő gyermekeit, aki mindig szeretettel átöleli az Ő gyermekeit, aki mindig meghallgatja az Ő gyermekeit, aki soha nem mond nemet, akinek mindig van ideje az Ő gyermekeire, aki nem fordít hátat Övéinek.

Mi nem tudunk Neked mást nyújtani, ó, Édesanya, mint szívünk kertjének virágát, a szeretetet.

Kérünk, fogadd el ma valamennyiünktől, kik jelen vagyunk, és azoktól, akik ma nincsenek közöttünk, de lélek-jelenlétükkel megpróbálnak eggyé válni a szeretetünkkel.

Ó, kérünk, Édesanya, Te, ki a Legdrágább Kincsünk vagy, soha ne feledkezz el a Te gyermekeidről, a Te magyar nemzetedről. Tekints a Te népedre a gyermekeidben. Tekints a Te Országodra. Fogadd el hőn szeretett imánkat, amellyel Hozzád fordulunk.

Jöjj segítségünkre, különösképpen akkor, amikor nagy szükségünk van, mert hiszem és reménykedem, hogy mindig meghallgatod a Te gyermekeidet.

Ó, Édesanya, így szeretnénk ma köszönteni Téged a Legdrágább Kincsben, imával, énekkel és szeretetünkkel.

Fogadd el a virágokat is, amelyeket elhelyezünk zsámolyod oltárán, megköszönve mindazért, hogy Te vagy nekünk, Te elkísérsz bennünket, ahogy engem is a Golgotára. Hisz nem hagytál cserben soha, mikor azt kértem Tőled, különösképpen édesanya hiányában, hogy:

— Úgy-e, Édesanya, Te nem hagysz el, Te velem leszel? Már tudom, hogy az édesanyám jó helyen van, ő figyel reám, szeret, és közbenjár értem. De néha szükségem lenne szavaira, átölelésére, és ezt Tőled kaphatom, mert Te vagy az én Édesanyám most itt, a Földön. De nem csak az enyém, minden olyan testvéremnek, aki azt mondja, hogy az én Édesanyám már nem a Földön van, hanem hazament oda, ahonnan jöttünk, az Örök Élet honába.

Ezért hát bízunk és reménykedünk, hogy most is elfogadod e köszöntést, amelyet testvéreimmel együtt a gyermekeidben szívünk szeretetével adunk Anyai Szíved oltalmához.

Így fogadd el énekünket:

Ó, Áldott Szűzanya, mennyei szép Rózsa…25

Ahogy szívünkből ezt az éneket most Neked küldtük, úgy vigyázz ránk tovább, Édesanyánk, minden testvérre és minden gyermekre, akinek Te lettél itt lent, a Földön, az Édesanyja. Hisz mindenki úgy fogad el Téged, hogy Édesanya vagy. De azok a gyermekeid, akiknek nincs édesanyjuk itt, azok Hozzád mennek a fohásszal, a panasszal, az imával, a kéréssel, a felajánlással. Tőled várjuk a szeretetet, az ölelést, és Tőled várjuk, hogy Édesanyánk legyél, a gyermekben, a mindennapokban.

De így köszönjük meg azt is, hogy Anyánk vagy:

Lelkem tiszta lánggal ég…26

Köszönjük, ó, Édesanyánk, hogy elfogadsz bennünket tovább gyermekeidnek, elfogadtad imáinkat, énekeinket, köszöntésünket, hogy eggyé válva a szeretetben így éljünk mi is itt lent, a Földön, Anyai Szíved szeretetével a mindennapokban most és mindörökké. Ámen.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet, különösen azokat, akik ma először úgy érkeztetek e helyre, hogy elfogadtátok szolgám, kiválasztott Máriának kérését, a pásztorral együtt, hogy legyetek nyitottak, a nyitottságban fogadjátok el azt a kegyelmet, amellyel Én, Jézus Krisztus Uratok megajándékozhatlak benneteket. Hisz szolgám ezt mondotta el számotokra.

Hát, ma vannak jelenlévő testvérek, kiket meg tudtam érinteni, kik megnyitották szívüket. De ma mondhatom, az újonnan érkező testvérek közül többen azért nem nyíltatok meg. De a megnyílásban és az elfogadásban a kegyelem így tud felétek áradni, és bennetek működni.

A mai nap tanításom még soha nem volt ennyire példa a jelenre, mint a mai nap.1 Hisz ma vagytok jelen abban az időben, amikor ti is olyanok vagytok, mint tanítványaim, akiket felkészítettem, és azt mondottam:

— Úgy küldelek benneteket, mint a bárányokat a farkasok közé.2

Ők rólatok hiszik, hogy ti vagytok a farkasok, kik ítélnek és ítélkeznek.

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok nem ítélkezni jöttem.3

E hónap Evangéliumai a tanításban, a tanítványaim által, amit leírtak, mert ők megélték, tehát ők nem csak beszélnek, és nem csak azt mondják, hogy „gondolom”.4

Ha hiszed, hogy Én vagyok és voltam, ha hiszed, tanítványaim voltak, és ez által maradt fenn az Írás a tanításban, akkor hinni kell abban, ami különösképpen ennek a hónapnak az Evangélium-tanításai. Hisz most nem csak ezt a kettőt, amit Én, Jézus Krisztus Uratok a mai napban kiemeltem. Vegyétek a mai nap szentmisének Evangélium-tanítását.5 Vagy vegyétek, példának okául, a hónap utolsó hetének tanítását.6 Hisz a tanítások, azok mindig a jelenlétben erőt adnak, erőt ahhoz, hogy felismerd önmagad, erőt ahhoz, hogy el tudd fogadni, hogy te egy testvér és egy gyermek vagy, el tudd fogadni, hogy Atyám szabad akaratot, cselekvést és gondolatot adott, el tudd fogadni, hogy ezekkel hogy élsz, és hogy engeded, hogy működjön rajtad és benned, el tudd fogadni, hogy ez által más lehetsz, és talán elindulsz a változás útján.

Benneteket Én, Jézus Krisztus Uratok a szeretetre tanítalak, az örömre és a békére, amely fontos, hogy reátok áradjon, töltse be szíveteket és a lelketeket, és működjön rajtatok és bennetek.

Ti ne akarjatok sorba állni az ítélkezők közé.7

Ne akarjatok farkasokká válni.

És ne akarjatok mások felett ítéletet mondani.

Mert eljön az idő, mikor mindenkinek meg kell állni az Igaz Bíró előtt, aki nem más, mint Atyám. Az az Igaz Bíró előtt, aki, még a régebbi tanításban mondottam, hogy a hajatok szála is számon van tartva.8 Az az Ítélő Bíró előtt, aki előtt semmit sem takarhatsz és rejthetsz el, mert Ő látja, hogy:

— Te, gyermekem, vagy te, vagy te, hogy ki vagy, hogyan élsz, hogyan cselekszel, és hogyan gyarapoztattad azokat az ajándékokat, amelyeket a Fiam a tanítása révén számotokra megadott.

Ahogy régebben adtam azt a tanítást: becsüljétek az igazgyöngyöt, amely a tiétek a kegyelemben és a szeretetben. Ne szórjátok így a disznók közé. És mikor rádöbbensz, hogy „talán az az enyém, talán az nekem szólt”, meggondolatlanul elmész a disznók közé, hogy összeszedd a kincseket az igazgyöngyben.

De ekkor is nem nézel tovább, csak a gyöngyig, mert az a tied: „Ezt fel akarom venni!”

Magabiztosan, öntelten.

És meglepődtök, hogy ha a disznó fellök, és orra estek.9

És a kétely és a kétség gyötör, hogy:

— Ez az az Isten? — Atyámról?! — Ez az a Jézus? — Rólam?! — Ennek az Édesanyjával kell együtt lenni? Velük együtt élni? Elfogadni a tanításukat és a kegyelmeket?

Ha Velem ez megtörténhet, hát, hogyan akartok változni és haladni, hogy ti is inkább bárányok legyetek, még akkor is, ha néha úgy érzitek, hogy a farkasok között vagytok? De a farkasokat a szívetek szeretetével tudjátok megszelídíteni. S akiknek azt mondjátok: „Békesség e háznak, és benne minden lakójának!”

És ha a békesség lakozik e házban, rájuk száll a béke. De ha nem, ez a béke visszaszáll!

És ne járjatok házról házra!

De ha valahova betérsz, és szívesen fogadnak, vendégül látnak, fogadd el azt, amit eléd tesznek ételben, italban. Hisz a béres is elfogadja a maga jussát, ami kijár neki.10

Hát ti is e szerint éljetek.

Meg kell védeni mindenkinek önmagát, ahogy mondottam. De mindig a szeretettel és a kegyelemmel. Rá lehet világítani mindenkit a Szentírás szavaira, ahogy ezt a tanítást írattam a tanítványoknak és a jelenlévőknek, amit a tanítványok megírtak, hogy megmaradhasson a mostani jelennek.

De a mostani jelen azt nem szereti elfogadni, a szerint élni. A mostani jelen, az csak azt fogadja el, ami kedvező számára. De ha már cselekedni és tenni kell, az már túl messze van szívéhez és a lelkéhez.

Ezért hát kérlek benneteket, ne annak örüljetek, ahogy tanítványaim visszatérve azt mondták:

— Uram, még a gonosz lélek is meghallgatott, és figyelt!11

Hanem inkább annak, hogy a gyógyítást hányan fogadják el, a tanítást hányan fogadják és értelmezik szívükkel, lelkükkel. S arra törekedjetek, hogy a ti nevetek is a jutalom kegyelmével fel legyen írva, hogy ha eljön az idő, találkozhassál vele. És akkor lehet, hogy azt mondod: „Nem baj, Uram, ha orra estem, mert fellöktek. Talán ez indított el azon, hogy önmagamba nézzek, és felismerjem önmagam, és rádöbbenjek, én nem ez vagyok, és nem ez szeretnék maradni. Én elindulok a változáson a szeretettel és a kegyelemmel, felkészülve, hogy igen, Uram, árasztom a Te szeretetedet és a Te békédet.”

De azt is számon kell tartani, ha valahol nem fogadnak. Akkor jöjj ki az utcára e házból, és rázd le a port, ami reátok tapadt!12

Hisz még erre a porra se legyen szükségetek erről a helyről, ahol nem a béke lakozik a házban!

Hisz nem kellett nekik a béke, mert visszaszállt reátok.

Mennyivel más úgy élni, hogy béke van szívetekben és a lelketekben!

Mennyivel nyugodtabb a lefekvéstek és az éjszakátok, mert nem mozog itt belül valami e lelkiismeret-furdalás révén.13 És nem kell arra gondolni: „Jaj, hova rejtsem el fejemet, hajamat, hátha akkor nem tudják számon tartani, hogy milyen vagyok?”14

Ez csak egy földi, gyerekes gondolkodás, akiktől Én távol vagyok, Jézus Krisztus Uratok. Azoknak Én, nem csak a tanítványaim, Én is mondhatom, hogy:

— Békesség nektek!

De a békesség nem kell nekik, inkább visszaküldik Hozzám, mert ők a magabiztosságukban úgy élik az életet, hogy ítélnek és ítélkeznek, mert ők úgy érzik, hogy ezt nekik szabad. De erre azt kell mondanom, hogy gyerekes a gondolkodásuk, mert az nem jut el a tudatukig, hiába mondják, hogy „művelt vagyok, okos vagyok, iskolát végeztem”!

De ha ide15 nem jut el addig, hogy „egyszer engem is megítélnek, és oda kell mennem”!

Ha majd ezt felismerik azok, akik ebben még nem hisznek, akkor talán már ők is olyanok lesznek, mint a katonák, mikor megnyílott az Ég, a sötétség, villámcsapás és vízözön zúdulva, és a Keresztre tekintenek, és azt mondják:

— Bocsáss meg, hisz valóban Isten Fia, kit keresztre feszítettünk!16

De felismerte tévedését, valami itt belül szívében és lelkében elindul, és már változni akar.

Ez csak addig nehéz, amíg ezt nem ismerjük fel.

Mondhatják magukról: „Okos vagyok, művelt vagyok, tanult vagyok, diplomám van!”

De a diplomával az Én szeretetemet nem adják oda!

A diplomával a kegyelem nem működik itt!

A diplomával még nem biztos, hogy Atyámhoz kerülsz, ahol tán a neved fel van írva!

A diplomával lehet, hogy a gonosz lélekkel mész le a sötétség birodalmába.

Ezért hát, kérlek benneteket, a ti szavatokat használva, e zűrzavaros mai világban, jelenben, e hónap tanítása legjobban mutat nektek utat, hogy mitévővé váljatok, és hogyan haladjatok, mert szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erőddel és teljes elméddel, ami benned van!

De szeresd felebarátodat is legalább úgy, mint önmagadat.17

Ha már ennyire tudod szeretni felebarátodat, akkor nincs baj.

Csak ez a baj, hogy ennyire se tudjátok szeretni, mint önmagatokat.

Ezért kell hát elindulni az úton, mert e rohanó, felgyorsuló, zűrzavaros világban élitek a rohanó életet, nincs idő egymásra a családban és a felebarátban. És mikor egy bizonyos kort megéltek, néha akkor döbbentek rá, hogy: „Éljük egymás mellett az életet a családban, vagy a felebarátban, vagy a munkatársban, és nem ismerjük egymást. Nem tudjuk, hogy mi a szeretet, nem tudjuk, hogyan kell egymást elfogadni, örülni.”

Hisz az öröm, ha bennetek van18, akkor sugárzik az arcotok. És ez a sugárzó arc már másoknak is feltűnhet, és már rádöbben: „Miért kell nekem mindig e rohanó, morcos, zűrzavaros világban élni? Szabad megállni, önmagamba nézni. Szabad örülni, szabad mosolyogni, és szeretettel élni az életet.”

Hisz mennyivel más az élet, ha érzitek, hogy a szeretet átjárja a szívet, lelket! S ekkor már van bizalom is bennetek.

Ezért hát mondom, hogy ez a tanítás legyen számotokra jelen a mindennapokban, különösképpen ebben a hónapban, figyeljétek. Mert ebben a hónapban van még a két testvér tanítása is19, amikor az egyik oda ül Hozzám, és szinte nem csak hallgatja — magába szívja az Én tanításomat. A másik pedig sürög és forog, mert fontos dolga van. De ki nem állja szó nélkül, hogy:

— Uram, miért nem szólsz testvéremre, hogy ő is segítsen?

S erre mi a válasz?

— Te fontosnak érzed magad, ezért járkálsz, és sürögsz és forogsz. De nézd testvéredet. Ő a jobbik részt vállalta: leült és hallgatta.

Mert a tanításom ad erőt mindahhoz, amely körülvesz benneteket.

Ezért hát kérlek benneteket, testvéreim, kiket megérintett már a szeretetem, kik ezt a szeretetet az érintés révén elfogadták és szívükbe zárták, hogy elindulnak e jobbik úton, ahogy a két testvérből az egyik. „És akkor nem kell félnem, hogy lássák a haj-számjaimat, nem kell félnem azt, hogy lássák, belül mi zajlik, mert Veled élek, Uram, mert befogadtalak, szívembe zártalak, és én is báránnyá szeretnék válni, és ha küldesz, a küldetésben felismerjem és elfogadjam. És ha mennem kell a farkasok közé, a Te szereteteddel még ezt is megtehetem, és a szereteteddel szólok feléjük, és a szereteteddel fogom átölelni őket, felmelegíteni, és elindulnak a változásban, hogy ők is bárányokká változzanak.”

Semmi sem lehetetlen, mert Én, Jézus Krisztus Uratok sohasem mondok olyant a tanítás révén a megtapasztalásokkal, ami nem teljesíthető.

Én a tanításomat úgy adom számotokra és felétek, hogy megfogadható legyen, elgondolkodtató.

„És soha nem késő egy pillanatra megállni, felismerni önmagam, és a felismerés révén elindulni a változás útján. De a változásban válaszd a jobbik felemet az életben, mert ez által tudod azt mondani, hogy nem csak az első parancsot ismerem az Írás és az olvasás révén, hanem ismerem azt, hogy elfogadjam felebarátomat, testvéremet, akikkel élek most a jelenben.”

Mert a béres is megkapja a maga bérének jutalmát. És ti is megkapjátok a saját magatok kegyelmét, ami a tiéd, és ha felismerted, szívedbe zárod, hogy vele együtt élj és haladj a mindennapokban.

Így ajándékozlak meg ma benneteket áldásommal. De az áldásom ma így szól felétek, hogy: Békesség nektek!

Ha ti is e házban a békesség fiaiban éltek, el tudjátok fogadni, nem külditek vissza Hozzám, akkor valami elindulhat bennetek és rajtatok.

Áradjon reátok a mai áldásom a békesség szeretetében, hogy béke legyen veletek, bennetek, és áradjon reátok az a szeretet, amit, azt mondjátok az első parancsban, hogy szeresd Uradat, Istenedet.

Most ezt a szeretetet árasztom Én felétek, hogy szeretlek benneteket, testvéreim, kiket megérinthettem már, és kik ma nyissák meg szívüket, hogy megérinthessem, mert a békesség és a szeretet jele, e kettő, ha szívetekbe költözik a felismeréssel, valami elindul, és valóban bárány akarsz maradni a küldetésben és a követésben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme világosítsa meg számotokra e mai tanításomat a békében, a szeretetben, a kegyelemben és az irgalmasságban. Mert ha ezt mind a felismerésben elfogadod, akkor el tudsz indulni előre, és már nem félsz attól, hogy talán orra esel.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm a mai nap testvéreimet, kik figyeltetek a meghívásra. Hisz a meghívás sok ember számára jelen van, sok testvér számára, de kevesen figyelnek, ismerik fel és fogadják el.1 Ezért hát, aki felismerte, elfogadta, az jelen van, hogy a kegyelem, a tanítás és az ajándék eggyé válhasson Velünk, kik ma is itt együtt vagyunk.

A mai nap tanítása a kiemelkedésében, ha csak az első tanításról beszélünk, az első tanítás első részéről, hogy ott hagyjuk a 99-et, és elmegyünk azért az egyért.2

Sokan és sokan csak felületesen veszitek ezt a tanítást. Sokan és sokan azt mondjátok: „Hát marad még 99. Mit kell aggódni azért az egyért?!”

És hányan és hányan figyelembe sem veszik.

Pedig az az egy, az épp oly nagy fontosságot tud elfoglalni, mint az a 99. Hisz az az egy, ha megtérővé válik, és a megtérés révén a felismerést is elfogadja, és a felismerés révén alakítja ki az életét a mindennapokban, akkor más az élet, másképp értékeled és fogadod el. Hisz jelen van a nyáj, a nyájban is, csak példaként mondjuk, hogy „100-an vagyunk jelen”. A nyáj megpróbál eggyé tartozni, de valahogy, folytán-módon egy eltévelyedik. És mikor eltévelyedett, nem azt mondjuk: „Hát hagyjuk, hadd menjen.”

Azon gondolkodol, figyeled, hogy hogyan is lehet megtalálni azt az egyet, mert „az az egy fontos, hogy itt legyen, hisz hozzánk tartozik, e 99-hez”.

Ilyenkor, ahogy máskor már feltettem a kérdést, és a kérdésben a választ, minden testvérem és minden pásztorom saját maga fogja megválaszolni. Ilyenkor azt mondom a kérdésben:

Jelen van a nyáj, amely a pásztoré.3 A pásztor megpróbálja terelgetni, hogy egy legyen belőle, hogy egymáshoz simulva és tartozzanak a követésben, a küldetéshez. S utána rádöbbenve, hogy: „Jé, már az az egy, ami hiányzott, már az is itt van? Most már nem 99-en, hanem 100-an vagyunk! Most már a szeretet és a kegyelem átölel bennünket, övez. És ez alatt próbálok élni és haladni. Elfogadom felebarátaimat, elfogadom testvéreimet, mert ha ezt mind meg tudom érteni, felismerni és elfogadni, akkor másképp figyelek e bensőre, ami itt bennem rejlik.4 Akkor tudok örülni annak az egy megtérőnek a bárányban.5 Észreveszem azt, ha szólnak, hogy: »Jöjjetek, örüljetek velem, hisz megkerült, és keblemen hozom az én bárányomat.«”6

Én, Jézus Krisztus Uratok is, mikor elfáradva, elcsigázva vagytok, szomorúvá váltok, amikor nehéz a test a haladásban, akkor Én is így felveszlek benneteket, és megpróbállak felemelni, ha kell, a Keblemhez szorítani, vagy a Vállamra helyezni, hogy:

— Nézd, testvérem, nem vesztél el. Nézd, testvérem, itt vagy, mert te is fontos vagy, épp úgy, mint a többi.

Úgy-e, mennyivel szebb a gondolat, az elmélkedés és a felismerés?

Mert hogy a testet tápláljuk a mindennapokban, ez egy folyamat. De hogy a lelket is táplálni kell, ez is, szinte egy folyamattá kellene válni, azzal nem úgy foglalkozunk.7 De öröm és boldogság öleli át az utat, azt az utat, amelyet az öröm ölel át, amikor rádöbbentek, hogy érdemes örülni, érdemes felismerni, és a felismerésben érdemes haladni tovább, ami talán még előttünk van.

Ezért hát kérlek benneteket, testvéreim, ne szomorkodjatok akkor, amikor úgy érzitek, hogy talán valami elveszett, és mindjárt a legrosszabb formájában leírni: „Az már nem is lesz meg!”

Ilyenkor figyeljetek erre a csodálatos, szép tanításra.

Csak utána kellett menni, és már meg is lett az az egy az örömben.

De folytattam számotokra ezt a tanítást azzal, hogy elveszett a szegény asszonykának, vagy az átlag, mindegy, hogyan nevezitek, a 10-ből egy.

Milyen nagy szó, hogy a 10 drachmából egy elveszett, aminek az értéke is, nem úgy kell értelmezni, hogy 1 darab.

Ennek értéke van. És az érték által valakinek ez az egy mily fontos, milyen nagy szüksége van rá!

Ezért hát világosságot gyújt, és a világosság által a felismerés révén elfogadja azt az örömet a kegyelemben, ami jelen volt e mai tanítás révén.8

De ma nem csak ezt adtam felétek, hogy bízzatok, reméljetek, és merjetek örülni, hanem azt is adtam, hogy hogyan kell felismerni felebarátodat.

És testvérem: „Vagy csak önmagamra gondolok.9 Nekem dúsan megrakott asztalom van. Ha kell, bíborban, ha kell, bársonyban járok, mert én a gazdag ember vagyok! S mit nekem a szegény, beteg ember?! Észre sem veszem. Emberszámba sem veszem! Élem a saját életemet a gazdagságomban, és dúskálhatok.”

Hányan és hányan élünk így, hogy csak önmagunkra gondolunk, és nincs szükség a felebarátra.

De ez a tanítás pont ezt hozza számotokra, hogy ne akkor kapadozzatok, amikor talán már késő. Hisz a gazdag ember is, mikor már elfoglalta a neki méltó helyet, nem igen örült neki, hogy számára ilyen adatott. Nem akarta elfogadni. Azt mondja:

— Uram, Ábrahám, jöjj segítségemre! Vagy küldd azt a szegény Lázárt, hogy enyhítse az én fájdalmamat.

Igen?

Ekkor már felismerem, hogy van küzdelem, és van gyötrelem.

De felismertem-e akkor, amikor a Lázár a kapualjban csak a hulladékra várt? De ez a hulladék is magas volt számára. Hisz a mércét magasra ütötték meg. És ezt a mércét ő nem tudta elérni.

Ezért hát elfogadni azt, amit ad a jelenben, mert ez által haladhatsz a jövőben.10

Kérlek hát bennetek, testvéreim, hogy az öröm, az egy fontos ajándék és kegyelem a mindennapi ember számára.11 De ugyanígy fontos az is, hogy felismerd felebarátodat, testvéredet12, és még itt, a földi életben próbáljunk kiengesztelődni egymással a szeretet kegyelme révén, mert ha ez nem történik meg, nehogy mi is olyanokká váljunk, mint a szegény ember, aki gyötrődött földi életében, de most odafenn Ábrahám ölében vigasztalódik, mert a kegyelem az ajándékában így működik.

De jelen vannak még, nem csak e részében, hogy „küldd Atyám Házába”.

„Ilyenkor rádöbbenek, ó, hogy nekem vannak még testvéreim! Hát a testvéri felebarát megszólal a bensőmben, és azt kérem: Ó, Ábrahám, uram, küldd el e szegény Lázárt. Küldd el, hogy elgondolkodjanak, elmélkedjenek és rádöbbenjenek mindarra s mindahhoz, ami körülvesz bennünket.”

Kérlek, testvéreim, fogadjátok el felebarátaitokat a szeretetben olyannak, amilyenek. Ezt a tanítást is már megadtam számotokra: ne akarjatok erőszakkal senkit megváltoztatni, mert abból nem egy jó, kegyelmi ajándék jelenik meg, hanem ismételten az, hogy „van-e még idő, ezt be-e tudjuk fejezni, meg-e tudjuk teljesíteni a mai nap rekordunkat, vagy egy másik nap történik meg a rekord-csoda”, amely nap mint nap az Úr-felmutatásrévén jelen van számotokra.

Úgy-e, fontos elmélkedni, fontos önmagunkba nézni?

„Mert az önmagunk nézésével fogadom el felebarátaimat, testvéremet. Így próbálom vezetni és terelgetni mindazt, ami nekem megadatott.”

Mert jelen van mindaz, hogy e tanítások olvashatók a Szentírás révén, és e hónapban találkozunk vele.

Igen, de addig van idő meggondolni, átélni, hogy a kegyelem szeretete működjön felétek és rajtatok a mindennapokhoz, a mindennapokban, mert így, „ha a tanításokat megértem, felismerem és elfogadom, ha ezt mind szívembe zárom, és merni tudok örülni, örvendezni, és arra buzdítani felebarátaimat, testvéreimet, hogy ti is örüljetek velem, arra buzdítani felebarátaimat és testvéreimet, hogy az étel nem csak nekünk, hanem számotokra elkészül az asztalhoz, és az asztalnál nem csak egyedül én foglalok helyet, és azt nézem, hogy mihez is nyúljak, mert oly zsúfolt, hanem igyekszem hívni felebarátaimat, testvéreimet, hogy eggyé válva a szeretetben mi is részesülhessünk e kegyelemben”.

Mert ha ez mind-mind a felismerésben jelen van, akkor tudsz igazából elfogadni, nem csak önmagad, hanem a hozzád tartozó örömteli testvéreidet a kegyelemhez a mindennapokban és a mindennapokhoz most és mindörökké.

Kérlek hát benneteket, ma így áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária szolga által, hogy ez az áldás az örömében áradjon reátok, hogy most Én hívlak benneteket, jöjjetek, és örüljetek, mert köztetek vagyok!

Jöjjetek, és örüljetek, mert szólhatok hozzátok!

Jöjjetek, és örüljetek, mert felismerhetitek a tanításom.

Jöjjetek, és örüljetek, hogy ez a tanítás bennetek élhessen!

És ha ezt már mind-mind megérted, akkor úgy készültök, hogy: „Öröm lesz majd a Mennyben, nem csak az egy megtérőnek, hanem majd számunkra is, akik oda juthatunk, mert ó, Atyám, ó, Jézus Krisztus Uram, ó, Édesanya, én Mellettetek vagyok!”

A ti szavatokat használva: „Lerakom Mellettetek a voksomat. Bizonyságot teszek Rólatok.”

És a bizonyságban ekkor tudok nyújtani felétek13, és ti mások felé. És már az öröm megjelenik itt, e szívben, és megerősít, és akkor már könnyedén fogsz haladni e elfogadott, felismert, meghívott úton, és örömben — nem szomorúan, csüggedve, fáradtan, nehezen, „nem bírom…”

Igen, ez is jelen van a mindennapokban.

De ne csak ez legyen!

Merjél megnyílni szíved örömével!

És ez az öröm kivetítődjön a külsőtökre, arcotokra, hogy merjenek hozzád szólni, talán megsimogatni, talán kérdezni, ahogy valamikor a kezdetben.

Ezt néha-néha el kell mondanom, mert akkor az öröm másképp működött rajtatok és bennetek. Akkor valahogy úgy éreztétek, hogy: „Szabadok vagyunk!”14

Akkor valahogy úgy éreztétek: „Mintha nem is a Földön járnék!”

Akkor valahogy úgy éreztétek, hogy: „Egyek vagyunk.”

És ez néha hanyatlóvá válik.

Ezért e mai tanítás révén szeretném megkeresni bennetek, így, egyenként, itt a szívben:

Van-e még ebből az örömből?

Meg-e tudtok nyílni?

Tudtok-e örülni, szabaddá válni, megnyílni, elfogadni, nem csak önmagatokat, hanem felebarátaitokat is?

Így most kiválasztott Mária szolga által áradjon felétek áldásom az öröm befogadása révén.

Ha már úgy érzed: „Talán ez az öröm nálam is hanyatlóban van, most megnyitom szívemet, és elfogadom e áldás által, hogy egyesülhessen velem, és a szabad nyitottság révén a kegyelemben szeretnék élni, hogy kivetítődjön a külsőmre.”

És ez az öröm kössön össze benneteket épp úgy, mint a tanításban:

Jöjjetek, örüljetek velem, mert megtaláltam juhomat! Jöjjetek, örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett drachmámat.

Jöjjetek, örüljetek, mert jelen vagyok, és hozzátok szólok a tanítás révén.15

Az Atya, a Fiú, a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e örömmel, a szabadsággal és a kegyelemmel kössön össze benneteket, mint amikor láncot alakítotok, mert várjátok, hogy áldás vagy kegyelem szálljon. És akkor érzed melletted felebarátod, testvéred.

De ez az érzés, ez maradjon meg e öröm által most is bennetek a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

…

A BOLDOGSÁGOS SZENT SZŰZ, AZ ÉDESANYA KÖSZÖNTÉSE SZÜLETÉSNAPJA ALKALMÁBÓL

Mária:

Uram, Jézusom, Hozzád fordulok, én, a Te szolgád, a kiválasztott Mária.

Engedd meg, hogy ma a jelen lévő testvéreimmel együtt hadd köszönthessük a mi Édesanyánkat. Hisz ez az Édesanya — Te nekünk adtad, azt mondottad a kereszt tövénél:

— Íme, a Te fiad.16

Az Édesanya elfogadta azt a fiút, és ez által bennünket, kik azóta itt élünk. Megpróbálunk mi is örömet és szeretetet árasztani szívünk legszebb virágával e Édesanyának.

Hadd köszönthessük Őt e boldog hajnalban!

Hisz megszülettél erre a világra. Egyszerű Gyermekként élted az életedet. Istenfélő, imádkozó. Növekedve, cseperedve.

Elérkezett az a csodálatos időszak, hogy párt válasszál Magadnak. Megtaláltad a párodat, és a párral, hogy egybe kötitek életeteket.

De ekkor történik valami: fényesség jelenik meg, a Fényből egy angyal, ki így köszönt:

— Üdvözölt légy, Mária! Te, az Úr Szolgáló Leánya, íme, Gyermeket fogansz, kit Emmánuelnak nevezel, mert azt jelenti: Velünk az Isten!17

E pillanattól e nyugodt évek, amelyek voltak, tovaszálltak, hisz az Úr angyala jött el, és köszöntött Téged.

Te a köszöntést elfogadtad, és igen-t mondtál.

Így Te Édesanyává váltál, Édesanya, ki Gyermeket fogant, és világra szülted.

Ez a Gyermek mentette meg a világot.

Ez a Gyermek hozta el a Szeretetet.

Ez a Gyermek adta tanítását.

Ez a Gyermek árasztotta az Ő Szeretetét és örömét.18

Ezért hát most mi azt mondjuk Neked, ó, Boldogságos Szent Szűz, Édesanya, Boldog Születésnapot e csodás hajnalban!

Fogadd szívünk legszebb virágában imáinkat, énekeinket, amelyet megpróbálunk szívünk szeretetével árasztani Anyai Szívedhez.

És egyben köszöntünk a Mária névünnepében. Hisz ezt a nevet adták Szüleid, Anna és Joachim, hogy e Földön így éljél.

Kérünk hát, ó, Boldogságos Édesanya, Szűz Mária, Legszebb Virága a Kertnek, e Rózsaszála, köszönünk mindent, amit adtál, amit nyújtottál.

Köszönjük, hogy elfogadtál gyermekeidnek.

Köszönjük, hogy Anyai védő palástoddal betakarsz, segítesz, óvsz és vezetsz.19

Köszönjük, hogy soha nem mondod azt, hogy: „Most Én nem érek rá.”

Te mindig nyitott vagy a Te gyermekeid felé, amit nekünk, földi édesanyáknak is figyelemmel kellene kísérni.

Ó, köszönjük, ó, Boldogságos Szent Szűz, hogy Te lettél számunkra, Te, aki megfogod gyermekeid kezét, és így vezetsz át az élet-úton Szentséges Fiadhoz, Jézus Krisztus Urunkhoz.

Boldog vagyok, hogy én most köszönthettelek. De remélem, jelen lévő testvéreim szívük legnagyobb örömével és szeretetével köszöntenek, nem csak imával, hanem énekkel, hogy szinte felszálljon Hozzád, a Te Dicsőségedhez most és mindörökké. Ámen.

Jézus Krisztus Urunk:

A mai nap köszöntöm testvéreimet, kik eljöttetek e fájdalom, szenvedés Golgotájára.

E Golgota, amely úgy van jelen, hogy most ismételten egymásra épül tanításaim. Hisz amely tanításomat kiemeltem a mai napban számotokra, az e hónap tanítása1, és a tanításban, ha figyeltétek, mikor Zakeus felmászott a vad fügefára, hogy láthassa és megismerhesse a Mestert, vagyis Engem. De alacsony termete miatt ezt nem tehette a tömegtől. Ezért volt szükség erre. De mikor lehívtam őt, és azt mondottam:

— Jöjj le, mert ma a te házadban kell megszállnom.

Ő boldog lett, és szeretettel készült, és várt a fogadásban.

De ott többen, neveket nem sorolva, de lehet írástudó, farizeusok:

— A bűnös házában száll meg!

Figyelitek e mondatot?

Ti hányan és hányszor mondjátok mások felett az ítéletet!

Ez hasonló ehhez az ítélethez.

Holott előző tanításaimban már mit mondottam?

Én, Jézus Krisztus Uratok nem az egészségesekhez jöttem, hanem a betegekhez, hogy meggyógyítsam s megvigasztaljam őket.2 S mégis oly könnyen kiejtik ajkukon, hogy „a bűnös házában száll meg!”3

Ezért hát e tanítást nem csak így kell értékelni és értelmezni, hisz megszállva, és e megjegyzések után valójában mi történik. Őt az Én szeretetem és a jelenlétem annyira megérintett, hogy ő azonnal elindul a változás útján.4

Én hányszor kérem testvéreimtől, nézzetek önmagatokba, ismerjétek fel önmagatokat, és el-e indultatok a változás útján?

Nem csak a jelenlévőkre szól ez, általánosságban mondom.

Hányan és hányan felismerték-e már önmagukat?

Hányan és hányan felismertek-e Engem, Jézus Krisztus Uratokat?

A bűnös, az felismert, elfogadott, az Ura elé jött, de nem csak szavakkal és megjelenésével:

— Íme, nézd, Uram, vagyonom felét szétosztom a szegények között. És akit megkárosítottam, annak négyszer annyit adok vissza.

Úgy-e, hogy milyen könnyű az üdvösséget felismerni, hogy jelen legyen, hogy el ne vesszen?

S hányan és hányan értékelitek így az üdvösséget?

Hányan és hányan milyen szavakat mondtok felebarátaitokra?5

Hányan és hányan megítélitek felebarátaitokat.6

De nem csak testvéreim, hanem pásztoraim. Pásztoraim szinte, ha lehetne, nyíltan megmondanák, hogy a Szentléleknek hol szabad működni.

De a Szentléleknek, sajnos, ők nem parancsolhatnak!7

Ezért mondom: sajnos, mert ez nekik egy kicsit fájdalmas, mert kizárni8, megparancsolni, megalázni, azt nagyon szeretik és tudják.9 Hogy mások fölött ítélkezzenek, bírálatot mondjanak, és még azt is, ha volna olyan erő bennük, még a Szentléleknek is megparancsolnák, hogy hol működjön és kiben.

Ezért hát adom e tanításaimat, e élő tanítást, e Élő Léleknek, hisz azt mondjátok, „Élő Lélek lakozik bennem”. E Élő Lélek élő tanítást kap a felismeréshez és az elfogadáshoz.

S akkor ti is ne azt mondjátok, hogy a bűnös házába térek be, hanem azt figyeljétek, hogy ez által hogy jelenik meg az üdvösség.

Hozzátok is elmennék, ha megnyitnátok itt, e szív-ajtót a házban, hogy betérhessek, hogy eggyé váljak veletek, mert hisz az Emberfia ezért is eljött közétek, hogy megkeresse azt az üdvösséget, amely már jelen volt, hogy ismét el ne vesszen, hogy megerősödve itt maradjon köztetek.10

De ez a tanítás ezért volt jelen, hogy soha nem késő önmagatokba nézni. Soha nem késő felismerni önmagatokat. Soha nem késő kérni: „Uram, jöjj, és szállj meg nálam. Én megosztom Veled a szívem és a lelkem házát. Megnyitom Feléd a kapukat, hogy betérhess rajta, s ez által elindul bennem is talán valami a felismerésben, elindul bennem is valami, hogy talán jót kell cselekednem.11 És akiket megbántottam, megbocsájtani.”12

Mert az, hogy „négyszer annyit adok vissza”, ez nem azt jelenti, hogy valamit megfogsz, és most adsz neki. A négy-annyit úgy is lehet értelmezni, hogy: „Megbocsájtok, testvérem, hogy szeretetben éljünk, mert Jézus testvérei vagyunk, és Jézus lakozik a mi szívünkben és a mi lelkünkben. És mi már szeretnénk együtt élni és haladni ezen az úton. És nem teszünk különbséget, nem szóljuk meg egymást, nem ítélkezünk.”

Úgy-e, mennyivel szebb a felismerés és az elfogadás a haladásban?

De ma nem csak ezt a tanításomat vettem, hanem azt is, ahogy most is, és akkor is, vannak és lesznek, kik nem hisznek a Feltámadásban.13 Mert ha hinnének benne, akkor másképp élnék az életüket. De hányan és hányan nem hisznek a Feltámadásban. Ezért hát nem csak azt kell mondani, hogy a szaddúceusok is megkérdezték, hogy:

— Ha van Feltámadás, akkor mitévők legyünk?

Mert ugyebár Mózes valamit hátrahagyott. De hogyan is kell azt a törvényt felismerni és elfogadni?

Mert végigmenni rajta, hogy ha megházasodik, és hamar jő a halál, és özvegyet hagy hátra, de utódot nem, akkor vegye el fivére.

És ők ezt a tanítást hozták az ő Mesterüknek, akivel találkoztak, és oda mentek Hozzája, hogy bizonyosságot nyerjenek, hogy 7 testvér volt, és mind a 7 ugyanazt az özvegyet vette el, de utódot egyik sem tudott feltámasztani az erőben a testvérek részére. Megkérdezték hát:

— Ilyenkor kié az asszony, ha egyáltalán van Feltámadás?

Hát Feltámadás van, de nem azoknak, a földi emberben, akik nősülnek és férjhez mennek, hanem azoknak, akik felkészültek már a másik, Új Világhoz, ahol már nem nősülnek, és nem mennek férjhez, ahol már meg sem halnak, mert hasonlóképpen élnek az angyalokhoz a Feltámadásban.

Ezért kell hát úgy élnetek, hogy: „Igenis, a szívem-, lelkemben van a Feltámadás, mert kilépek saját testemből, önmagamból, és én is már készülök a más, Új Világába, a Dicsőségbe és az Örök Életbe, mert Te, Uram, Jézusom, azt tanítottad, hogy van Feltámadás, van Dicsőség, és van Örök Élet.”

De ehhez némelyeknek még fel kell nőni, hogy felismerje a tanítás mondanivalóját a kegyelem szeretetében, mert Atyám és Én, Jézus Krisztus Uratok azért vagyok14, és azért jöttem, hogy az élőkkel együtt legyek. Atyám is az élőkért él, nem a holtakért. Ezért Mi mind az élőkben élünk az Atyával.15

Fogadjuk el a tanítás lényegét a felismerésben és az elfogadásban.

De ma még egy tanításom volt felétek, hisz az egyházi év e hónap utolsó vasárnapjával befejeződik.

Királyi zászló jár elöl!

Keresztfa fénye tündököl!16

Hisz a Királyra emlékeztek, aki ugyan meghalt, de feltámad, mert az Élet erősebb a halálnál.

És a tanítás ez volt számotokra17: A keresztre feszítés után bámészkodnak, nem csak az egyszerűek a nép sokaságából, hanem a főpapok is. De a bámészkodás nem elég — csúfolni és gúnyolni és megítélni kell. De megítélik azok is, kik kereszten függnek már. Hisz az egyik ki nem állja szó nélkül, és káromkodik. Ítélkezik:

— Ha valóban Te vagy a Messiás, mentsd meg Magad, s ments meg engem!

Hát neki szabad mondani18, hisz ő nem indul el a változás útján. Ő nem hisz a változásban, a kegyelemben19, a szeretetben; a Feltámadás, az tán nincs is!

De a másik már e ítélet után elgondolkodott, és ő rászól a másikra, hogy:

— Még most sem bírsz csendben maradni? Hisz mi az életünk, tetteink és cselekedeteink révén megérdemeltük e méltó büntetésünket.20 De nézd meg Őt, ki csak segített másokon, tanított, gyógyított, halottat támasztott fel, és Számára a bírák keményebb ítéletet hoztak.

Ezért hát a Názáreti felé veszi tekintetét, és így szól:

— Ó, Uram, ha Országodba térsz, ne feledkezz el rólam.

Én, Jézus Krisztus Uratok visszaszólok számára:

— Ne félj, még ma Velem leszel a Paradicsomban.

Figyeltétek a mondanivalót?

Ne félj!

Hányszor adtam már ezt a tanítást számotokra, hogy: Ne féljetek!21

Legyen bennetek is hit!

Mit mondottam egy korábbi tanításomban?

Ha csak annyi hitetek lenne, mint a mustármag, akkor már azt tudnátok mondani még a hegynek is, hogy talán: „Jöjj ide!”22 Vagy a fának: „Szakadj ki gyökerestől, és a tengerben vess gyökeret!”23

Ezért kell elindulni a változás s a hit útján, mert a tanítás, amely bennetek él, erőt adhat a mindennapokban, a mindennapokhoz. Ezért mondottam számára is, hogy:

— Ne félj, még ma Velem leszel a Paradicsomban.

De mit mondtak, akik ítélni szeretnek, nevetve és gúnyosan?

— Íme, Számára ez a Paradicsom!

Mert ők mit láttak?

A kereszten függő, megaláztatott Názáretit, aki azt mondta Magáról, Ő az Isten Fia, akinek még a Feje fölé azt kellett írni:

EZ ITT A ZSIDÓK KIRÁLYA!

A táblára.

Igen, ez jelen van, mert ez bizonyosság a tanításhoz, hogy Király ismételten úgy lehet, ha e keresztről lejő, és feltámad halottaiból.

Királyi zászló jár elöl!

S ezt a zászlót meglengetve, és boldogan lehet mondani:

Krisztus feltámadott!

Örüljetek, asszonyok,24

Kik kenetet hoztatok…

Mert örvendezni és kenetet hozni csak akkor lehet, ha először meghal a jövendölésben25, hogy megmutassa számotokra e tanítást, hogy igen, elítélhettetek, Keresztre feszíttethettetek, megalázhattatok, Arcul köphettetek, megfoszthattatok ruháimtól.

Mindent elfogadtam, de mégis az Élet erősebb lett mindentől, mert a Szeretet lakozik Bennem, és ezt a Szeretetet akartam átadni, átölelni vele az egész világot.26

Ezt a Szeretetet szeretném most is átadni, és átölelni vele ismételten a világot.

Én szeretném.

De hányan és hányan vágyakoztok erre a Szeretetre, és hányan és hányan eltaszítsátok magatoktól ezt a Szeretetet, mert azt mondjátok, nincs rá szükségetek. Ti élitek a saját életeteket, élitek, mert talán így mindenetek megvan, nem kell aggodalmaskodni. De ha jön egy nehézség, jön egy megpróbáltatás, egy fájdalom, akkor úgy-e, felismeritek a saját kereszteteket, akkor igyekeztek ti is talán úgy megkeresni a porban, ahogy Én megkerestelek benneteket és kiemeltelek. Nem engedtem, hogy elvesszetek, hisz Én ezért jöttem, hogy felismerjem, kik Hozzám tartoznak, és követnek, és Együtt haladunk.27

De ezt a tanítást nem csak azoknak adom, hanem mindenkinek, mint az első tanításomban, hogy különösképpen a betegekhez és a bűnösökhöz jöttem, mert nekik van a legnagyobb szükségük az Én jelenlétemre, az Én Szeretetemre és az Én kegyelmemre. Ezért hát kérlek titeket, testvéreim, kik azt mondjátok: „Igen, Uram, mi már egyek vagyunk, hisz oly sok tanítást kaptunk. Működik a Szentlélek, megengedjük, hogy működjön rajtunk és bennünk. Haladunk és követünk. Felvesszük minden nap a keresztünket, hogy Hozzád tartozva. Mi már mások felett talán nem ítélkezünk. Mi megértjük azt, hogy szükség van az elesettekre, a bűnösökre és a betegekre, hogy őfeléjük is áradjon a szeretet kegyelme az üdvösség által a mindennapokban, a mindennapokhoz, mert így vagyunk igazi felebaráti testvérek a tanításban, és így tudjuk értékelni, hogy valójában mi az irgalmasság szeretete, a feltétel nélküli szeretet, hogy felismerem felebarátomat, és elfogadom.”

És Én is szeretném átölelni, hogy érezze, hogy: „Igen, Jézus lakozik szívünkben és a lelkünkben.”

E mai áldásomat is így árasztom felétek, hogy valóban Én, Jézus Krisztus Uratok költözhessek a ti szívetekbe és a ti lelketekbe, hogy ne csak mondjátok, hanem érezzétek, és ez az érzés induljon el a változás útján úgy, hogy felismerd felebarátodat, és ha szükség van, segítsed, ne csak azt mondd, hogy „megosztom vagyonomat a szegények között”. Hanem valóban cselekedjél is.28

A felebarátod szeretete29, kegyelme óvjon, védjen és vezessen az eggyé-válásban, a mindennapokban.

Így áradjon reátok ma áldásom, a Királyi zászló tündöklésének ragyogása, hogy „Jézus lakozzék szívünkben, lelkünkben e szeretet kegyelme révén”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek áradjon reátok, töltsön be benneteket, hogy e felismeréssel és elfogadással, ha már bennetek élhetek, valóban elindulhassatok a változás útján a szeretet és az öröm, a felismerés kegyelme révén, és ekkor már tudod, mi az irgalmasság, mi a feltétel nélküli szeretet, és hogyan fogadd el felebarátaidat, testvéreidet. Nem megítélni, hanem elfogadni, és ha szükséges, imádkozni, felajánlani és kérni számára e kegyelmet a segítségnyújtásban.

Ma áldásomat így árasztottam felétek, mert fontos, hogy érezzétek, hogy a Krisztus Király elment, meghalt, de feltámadt, mert az Élet erősebb a halálnál.

Most ismét elmentem, elfoglaltam helyet Atyámnál, de majd visszatérek hozzátok. De addig így legyek jelen a szívetekben, hogy érezzétek, hogy valójában Jézus lakozik bennetek.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!