Részlet a 2007. április 25-i évfordulós ünnepi tanításból
Jézus Krisztus Urunk:
Mikor már bizonyosságot nyertetek többen és többen, nem csak a zarándokút megjelenésével, hanem azzal is, mikor szolgámat tanítottam a testvérben a magyarságról.1 És mikor azt mondottam, hogy van nektek egy király, aki szent lett, akihez mindig hozzá fordulhattok, és akitől kaphattok segítséget, mert figyel az ő nemzetére, alattvalóira, testvéreire, elfogadja a kérést és az imát.2
És ekkor boldogság, öröm és szeretet lakozik szívetekben. És felkészültök arra, hogy: „Ugyan mikor lesz a tanításban megadott szavaid?”
Hogy lesz még koronázás országotokban.3
Hű, ennek a hírnek sokan és sokan, a kíváncsiság ide vezette, hogy:
— Földi ember lesz?
— Melyik ág leszármazottja?4
— És hogyan történik?
De ekkor még nem csak ez van jelen, hanem jelen van a Korona.
A Magyar Szent Korona
Mária:
Amely tanítását megtapasztaljuk. És lázasan készülünk, hogy tanúi legyünk a megtekintésben a Koronánál.5
És ekkor boldogan tanuljuk az éneket, hogy „Koronánk, Szűzanyánk, megőrizted”.6
Megőrizted e népnek, e nemzetnek, mert ez a Korona a Tied, hisz Neked ajánlották fel, hogy Te légy e nemzetnek Őrzője, Segítője. Te legyél e nemzetnek Királynője, és Te borítod védő palástodat e magyar népre, segítséget küldve, amikor szükség van.
És a magyar nép történelmében megmarad.
Volt már itt jelen török, tatár, orosz, kik e országot szerették volna szétszedni.
De ez az ország megmarad, hisz Te védelmezed, Édesanya, Királynő.
Te terítetted védő palástodat e ország fele.
Jézus Krisztus Urunk:
Nem baj, ha csonka lett, hisz Öt Szent Sebre szétszedték.7
Lehet, hogy most határ válassza el a testvért az igaz testvértől. „De a szívben és a lélekben mindig magyar vagyok. Magyarnak születtem, és magyarnak élek, mert magyar az én földem, amelyet vér borít.”
De ezt a vért a Két Szív diadalma idővel lemossa, és elhozza a szebb reményt a jövőhöz. De ehhez majdan még koronázni kell.8
E tanítás után elindult az áradat a Korona-kutatókban.
Mind Korona-kutatónak nevezi magát?!
Mind meg akarja szerezni az írást:
— Csak én vagyok az egyedüli jogos, hogy átadd! — így jöttek szolgámhoz.
De mivel szolgám soha nem jegyzetel, így szólt:
— Hát, ha az írás kell, talán fejemet is vinnetek kell, mert itt van a tanítás. Nekem nem kellett jegyzetelnem. És azt mondotta Jó Jézus Krisztus Uram, majd szívemben, lelkemben megtudom, hogy kinek adhatom e tanítást.
Voltak, akik nehezményezték, és nem tudták elfogadni, mert egy tanulatlan parasztasszony egy művelt, iskolát végzettnek nem akarja odaadni az írásait.
Volt, akik ezzel még a főpapot is felkeresték az egyházmegyében, és azt a hírt vitték számára:
— Nem kell hinni a Sükösdi Jelenésben, e tanulatlan asszonynak, hisz nem akart semmit odaadni, pedig kifejtettem számára, hogy én vagyok az egyedüli, aki ezt mind megkaphassa.
De hát szolgám nem látta a Fény sugarát, nem érezte szívében a szeretetet, nem érezte szívében az őszinteséget, nem érezte szívében a melegséget, hogy neki meg kellene nyílnia, pedig Hozzám fordulva:
— Uram, Jézusom, Te látod, hogy mit vár tőlem. Én soha nem jegyzeteltem, de ha Te most megeleveníted bennem a tanítást, akkor átadom. De mivel nem éreztem semmit, nincs a Fény, így nincs semmiféle jegyzet, tanítás átadása.
Így vagyunk jelen, és sokan és sokan jönnek. De nem azért, hogy nyitott szívvel és szeretettel éljenek, nem azért, hogy összetegyék kezüket imára, énekre, hanem talán csak azért:
— Ha jelen van a karizma, akkor részesülhessek belőle.9
— Na, majd én próbára teszem, hogy én érzem-e, valamit, ha hozzám ér.
— Próbára teszem, hogy nekem tud-e valamit mondani.
De a kegyelem nem így működik.
Részlet a 2007. május 4-i tanításból
MÁRIA IMÁJA
Anyák Napjára készülünk, és ez által szeretnénk köszönteni az Ég és Föld Édesanyját, ki elfogadott bennünket a Kereszt tövénél. Hisz Fiad Reád bízott bennünket, és Te Édesanyaként elfogadtad Fiad testvéreit a gyermekekben.
Ó, Édesanya, köszöntünk hát Téged szívünk szeretetével!
Fogadd tőlünk szívünk legszebb virágját a szeretetben, amelyet megpróbálunk egyenként, a jelenlévőkkel, egy szép rózsacsokorrá kötni, és átnyújtani a Legdrágább Édesanyának, aki mindig figyel az Ő gyermekeire, aki mindig kíséri az Ő gyermekeit, aki mindig szeretettel átöleli az Ő gyermekeit, aki mindig meghallgatja az Ő gyermekeit, aki soha nem mond nemet, akinek mindig van ideje az Ő gyermekeire, aki nem fordít hátat Övéinek.
Mi nem tudunk Neked mást nyújtani, ó, Édesanya, mint szívünk kertjének virágát, a szeretetet.
Kérünk, fogadd el ma valamennyiünktől, kik jelen vagyunk, és azoktól, akik ma nincsenek közöttünk, de lélek-jelenlétükkel megpróbálnak eggyé válni a szeretetünkkel.
Ó, kérünk, Édesanya, Te, ki a Legdrágább Kincsünk vagy, soha ne feledkezz el a Te gyermekeidről, a Te magyar nemzetedről. Tekints a Te népedre a gyermekeidben. Tekints a Te Országodra. Fogadd el hőn szeretett imánkat, amellyel Hozzád fordulunk.
Jöjj segítségünkre, különösképpen akkor, amikor nagy szükségünk van, mert hiszem és reménykedem, hogy mindig meghallgatod a Te gyermekeidet.
Ó, Édesanya, így szeretnénk ma köszönteni Téged a Legdrágább Kincsben, imával, énekkel és szeretetünkkel.
Fogadd el a virágokat is, amelyeket elhelyezünk zsámolyod oltárán, megköszönve mindazért, hogy Te vagy nekünk, Te elkísérsz bennünket, ahogy engem is a Golgotára. Hisz nem hagytál cserben soha, mikor azt kértem Tőled, különösképpen édesanya hiányában, hogy:
— Úgy-e, Édesanya, Te nem hagysz el, Te velem leszel? Már tudom, hogy az édesanyám jó helyen van, ő figyel reám, szeret, és közbenjár értem. De néha szükségem lenne szavaira, átölelésére, és ezt Tőled kaphatom, mert Te vagy az én Édesanyám most itt, a Földön. De nem csak az enyém, minden olyan testvéremnek, aki azt mondja, hogy az én Édesanyám már nem a Földön van, hanem hazament oda, ahonnan jöttünk, az Örök Élet honába.
Ezért hát bízunk és reménykedünk, hogy most is elfogadod e köszöntést, amelyet testvéreimmel együtt a gyermekeidben szívünk szeretetével adunk Anyai Szíved oltalmához.
Így fogadd el énekünket:
Ó, Áldott Szűzanya, mennyei szép Rózsa…10
Ahogy szívünkből ezt az éneket most Neked küldtük, úgy vigyázz ránk tovább, Édesanyánk, minden testvérre és minden gyermekre, akinek Te lettél itt lent, a Földön, az Édesanyja. Hisz mindenki úgy fogad el Téged, hogy Édesanya vagy. De azok a gyermekeid, akiknek nincs édesanyjuk itt, azok Hozzád mennek a fohásszal, a panasszal, az imával, a kéréssel, a felajánlással. Tőled várjuk a szeretetet, az ölelést, és Tőled várjuk, hogy Édesanyánk legyél, a gyermekben, a mindennapokban.
De így köszönjük meg azt is, hogy Anyánk vagy:
Lelkem tiszta lánggal ég…11
Köszönjük, ó, Édesanyánk, hogy elfogadsz bennünket tovább gyermekeidnek, elfogadtad imáinkat, énekeinket, köszöntésünket, hogy eggyé válva a szeretetben így éljünk mi is itt lent, a Földön, Anyai Szíved szeretetével a mindennapokban most és mindörökké. Ámen.
Részlet a 2007. augusztus 3-i tanításból
Jézus Krisztus Urunk:
A mai napban csak annyit, hisz évről évre e hónapban tanítást adok számotokra a magyarság nemzetének fogalma, felismerése, ajándéka — most ismételten azt mondom: az elmélkedésben jelen lehet a felismerés révén, hisz ha szükséges, hálát is mondj, ha szükséges, felajánlhatsz és kérhetsz, és ha szükséges, tudod, mi várható tőled, és mit adhatsz azoknak, akik tőled várják a szeretetet és a kegyelmet a mindennapokban.
A magyarság és a nemzet, ez fontos a mai embernek, aki valóban magyarnak érzi önmagát. Mert a kegyelem az ajándékában így működik. És ez által tudsz te is előre haladni a felismerésben és az elfogadásodban.
Ezért hát a magyar szentet ünnepeljétek.12 Kérjétek a közbenjáró segítséget a felajánlás révén Tőle, hogy:
— Te már szent lettél, ott vagy a szentek sorában. Hajolj le a Te népedhez, és eszközöld ki számukra a csodálatos kegyelmet a mindennapokban, a mindennapokhoz.13