FELTÁMADÁS 2016. március 27.

Mária — kiválasztotti kegyelmi állapotban:

Felriadtak, valami mozog. És a fény megjelent, a kő csak úgy elgördült. Félelmükben nem is mernek ide nézni.

Megnyílott a rideg Sír ajtaja, hisz a követ elgördítették. Akik jelen vannak, megijedtek, megrémültek, kezeiket félelmükben felcsapják, és szólni nem tudnak. A vakító fény, amely megjelent, szétárad. És a fényben jelen van.

Jézus Krisztus Urunk:

Kilépek e rideg Sírból, amelyben eddig a Test pihent. De az élettelen test már nincs jelen, mert íme, az Élet erőre szállt.

A fény világossága, amely most átölel.

Ó, dicsőséges, szép hajnal, ki megérkeztél e illattal! Az illat, amely a hajnal fényének sugarát árasztja, amellyel betöltekezünk, ami által érezzük, hogy az Élet ismét jelen van – az Élet, amely e Testet eltöltötte, és már nincs jelen az élettelen test, hanem az élő, az Ember. Az Ember, amely vállalta mindezt, hogy megdicsőülhessen, és most dicsőségével ismét itt lehessen.

A Sír ridegsége, amely eddig e Testnek pihenője volt, most már a fény veszi át, a fény, amely megjelent, a fény, amely szétárad, ami által a jelenlévők megijedtek, megrémültek, hanyatt estek, hisz nem tudták, valójában most mi történik, minek tanúi, és hogyan fogadják el az Embert, ki eddig itt pihent, aki most megdicsőült, és a dicsőség fényével, íme, kijött e Sír ridegségéből.

Üres már a Sír, a leplek elhelyezve, és már csak a két angyal van jelen, kik örülnek e dicső hajnalnak. E dicső hajnal, amely ismét megjelent. A dicső hajnal, amelyet sokan nem vártak, mert azt hitték, e élettelen testtel befejeződött e Mester, e Názáreti, e Próféta küldetése, holott felkészítette tanítványait, a főpapokat és elöljárókat. De a felkészítés nem érintette meg a szív nyitottságának szeretetét és kegyelmét.

Íme, megjelent a dicsőséges, szép hajnal fényének illata, amely most itt van jelen előttetek. A nyitott szív felismeri és befogadja.

Íme, e hely, amely eddig mindig számotokra a megemlékezésben e elmúlt hetek révén a fájdalmat tükrözte. De a fájdalomban jelen volt a szeretet, az öröm és a béke, amely most megelevenedik előttetek e hajnal fényének ragyogásával.

Íme, a hajnal fényének, új életének mai tanítása:

Mária:

A hét első napja, mikor a tanítványok közül ketten elindultak egy Emmausz nevű faluba, amely Jeruzsálemtől olyan 60 stádiumra van, két-három óra járásnyira. És ahogy elindultak, lassan haladva, egymás között beszélgetnek a mostani dolgok történéséről. És ahogy beszélgetnek, néha mintha kissé vitatkoztak volna. És ahogy így haladnak, Jézus jön velük szembe, melléjük szegődik, de nem ismerték fel, hisz látásukban akadályozva lettek.

Hallgatja őket, majd megszólítja:

– Miről beszélgettetek most útközben?

Ők szomorúan megállnak, majdan Reá néznek, az egyik, kit Kleofásnak hívtak, így szólt Feléje:

– Te vagy talán az egyedüli idegen itt a városban, aki nem hallottál ezekről a dolgokról, amelyek most történtek?

Jézus így szól feléjük:

– Miért? Mi történt? – kérdezi.

Még szomorúbbak lettek:

– Hát a Názáreti Jézus esete, aki szóban, tettben nagyhatalmú Próféta volt Isten és a nép szeretetében. De a főpapjaink és az elöljáróink kiszolgáltatták Őt, elítélték, és keresztre feszítették. Azóta eltelt három nap. Pedig mi azt hittük a reményünkben, hogy Ő váltja meg Izraelt. De ez mind nem elég, hozzánk tartozó asszonyok kimentek kora reggel a Sírhoz, és mikor visszatértek, ezt mondták: „A Sír üres. Eltűnt a holttest, már csak két angyal jelent meg, akik azt mondták nekünk, hogy él.” Ekkor a tanítványok közül páran elmentek, hogy megnézzék, és mikor visszaérkeztek, mindent úgy találtak, ahogy az asszonyok mondották.

Ekkor Jézus reájuk nézett, és így szól:

– Ó, ti, oktalanok, késedelmes szívűek! Még mindig nem tudtok hinni abban, amit a Próféták mondtak el és írtak le, hogy nem ezt kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bejuthasson, és megdicsőülhessen?

Ekkor Mózestől és más prófétától is elkezdte nekik elmondani, ami a Názáreti Jézusról, vagyis a Mesterről írva vagyon. És ahogy így beszélgettek, és haladtak, oda értek a faluhoz, ahova tartottak. A Mester, Jézus úgy tesz, mint aki tovább akar menni. Ők ekkor kérlelik, marasztalják:

– Ne menj. Estére jár az idő, a Nap lemenőben van már.

És ahogy így kérlelték és marasztalták, ott maradt. Így bement velük a házba, majdan asztalhoz ültek. Ekkor Ő az asztalról Kezébe vette a kenyeret, megtörte, és oda nyújtotta nekik. Ekkor ismerték fel Mesterüket, hisz megnyíltak szemeik! De ahogy ezt látták, Ő eltűnt előlük.

Ekkor egymáshoz fordulva így szóltak:

– Úgy-e, lángolt a szívünk, mikor szólt hozzánk, és mikor a próféták írásait magyarázta?

Azonnal útra keltek, hogy visszatérhessenek ismét a városba. És mikor oda értek, egybegyűlve találták a tizenegyet, társait, azok így fogadták őket:

– Valóban feltámadt az Úr! Megjelent Simonnak!

Ekkor ők is e lángoló szívükkel így szóltak, hogy:

– Mi is láttuk! – és elmesélték pontosan számukra, hogy mi történt velük az útban, és mikor haza érkeztek, és most ezért jöttek vissza, hogy elmeséljék, hogyan ismerték fel a Mestert a kenyértörésben.1

Köszönöm e tanítást, amely az élet erejét árasztotta felénk!

Örvendetes napunk támadt…2

Jézus Krisztus Urunk:

A hajnal öröme most így jött el hozzátok, hisz jelen lett a tanítás számotokra, és a tanítás után pedig az ének mondanivalója, ami – a kettő egymásra épülve – megadta e kegyelem fényének tündöklő ragyogását, mert, úgy-e, az Élet erősebb lett a halálnál, és a Test már ismét él a fényével, és kegyelmet áraszt mindazoknak, akik megnyissák Feléje szívüket, hogy befogadhassák, hogy megerősödve a mindennapi élet ajándékával így tudjunk élni, így tudjunk haladni, így váljunk testvérekké e szeretet-hajnal üzenetével.

És most összefogjuk kezünket a láncba, megtartjuk imánkat. Az ima, amely elmondása alatt a szív nyitottságát kérem, és a szív nyitottságával, a felkészülésével fogadjátok be, testvéreim, fénylő hajnal ragyogását, amely most felétek árad, amely átölel, amely felmelegít, s már ti is boldogan mondhassátok egymásnak: „Úgy-e, lángol a szívünk e öröm-hajnalban?”

Mi Atyánk…

Jelen lévő testvérek:

…aki a Mennyekben vagy! Szenteltessék meg a Te Neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne engedj minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség. Mindörökké. Ámen.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntve Édesanyát.

Jézus Krisztus Urunk és a jelen lévő testvérek:

Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van Teveled! Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te Méhednek Gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Jézus Krisztus Urunk:

Áradjon e hajnal fényének ragyogása minden nyitott szívű testvérem szívébe. Ölelje át, melegítse fel, hogy szinte érezze e tanítás jelmondatát, hogy: „Lángoljon szívünk örömünkben!” És ez a lángoló szív kísérjen el a mindennapokban, hogy: „Jézus testvérei lehetünk!”, és a mindennapokban, hogy: „Kövessük Őt, Hozzája tartozunk!”

E remény, e szeretet, e kegyelem e élettel ma így jött el felétek, hozzátok, szívetekhez.

És érezzük, hogy az Ember, akit csak így mondottak, elhelyeztek e Sziklasírba, hogy ott pihenjék a Teste, hisz nem hitték el, hogy Ő az, aki azért jött, valóban, hogy a Megváltást elhozza mindazon testvérei felé, akik felismerik Őt, akik követik Őt, és akik hallgatnak tanítására, mert a tanítás az Életet nyújtja – hisz hogyan is szólt felétek e tanítás szava?

Aki hallgat tanításomra, nem hal meg örökre, hanem örök életet nyerhet.3

És ez az örök élet adja meg minden ember, testvér felé a meghívást az elinduláshoz, a küldetéshez és a követéshez.

És ennek reményében most, hogy eljött ez a dicső hajnal fényének ragyogása e Élettel, hálát adunk, hogy itt vagyunk, hogy részeseivé válhattunk e hajnalban.

Énekeljük az énekünket, 276-os:

Jelen lévő testvérek:

Téged, Isten, dicsérünk…4

Jézus Krisztus Urunk:

Íme, e dicsőséges Kereszt, amely azért van mindig jelen, és ha reá tekintesz, mindig arra figyelj szíved szeretetének nyitottságával, hogy: „Uram, nem hiába haltál meg értem, egyszerű kicsinyért, mert mikor Reád tekintek, ha Feléd fordulok szívem nyitottságának felajánlásával, kérésével, fohászával vagy mérhetetlen nagy hálájával, tudom, hogy meghallgatsz, tudom, hogy segítséget nyújtasz, mert ezen a Kereszten már csak azért vagy így jelen számunkra,hogy emlékezzünk szívünk szeretetével, hogy Te lejöttél a Földre, testet öltöttél, nevelkedtél, majd elhagytad a nevelő házat, kiválasztottad tanítványaid, és elkezdted tanítani, és általa mindazokat, akik hisznek és bíznak Benned. És most mi a jelenben hiszünk és bízunk Benned, figyelünk tanításodra, hogy érintse meg szívünket, és ez a tanítás nyújtson segítséget, különösképpen akkor, amikor egy kicsit bánatosak, szomorúak vagyunk, megalázottak, kitaszítottak.”

Érezni kell e Kereszt szeretetét, amely felétek árad, ha szíved nyitottságával jössz e Kereszthez, mert a Kereszt jelenléte a szeretetet tükrözi számotokra, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok ezt mind szeretetből fogadtam el, és szeretetből vállaltam el, hogy ez által megválthassam mindazokat, akik ismernek, akik követnek, s akik hisznek Bennem.

És ez a Kereszt mindig reményt tud adni számotokra. Nincs olyan probléma, nincs olyan fájdalom, amire ne érezd a Kereszt szeretetét, ami feléd árad. Hisz már a Keresztről levéve elhelyezték a Sziklasírba, a ridegségbe, e hajnal emlékében – az Élet erősebb lett a halálnál, és már így van jelen köztetek a tanítás jelenetében.

És így a Kereszt mindig a szeretetet tükrözze felétek, és mindig érezzétek azt a békés szeretetet, ami sugárzik felétek.

Mária – éber állapotban:

Hallom, hogy itt vagytok, s nem bírom kinyitni a szememet. Olyan erős a fény, vakító…

Akkor jó reggelt mindenkinek!

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük