Jézus Krisztus Urunk 2016. évi tanításai a magyarságról (részlet a 2016 augusztus 5én elhangzott tanításból)

Jézus Krisztus Urunk:

De ebben a hónapban számotokra, kik e országban éltek és e nemzethez tartoztok, ilyenkor mindig pár gondolatot kifejtek felétek, mert íme, szívetek nyitott a sok kérdésre, hogy: „A válasz valójában mikor jön el számunkra?” – ahogy már e évben, a bűnbánat-időben szólottam felétek, most is azt tudom csak elmondani.

Ennek az országnak Édesanyám Királynő, aki mindenkor segítséget nyújt az Ő gyermekeinek az Ő nemzetében, kik Hozzája tartoztok.

Nektek kell kiengesztelni e Szeplőtelen Szívet a segítségnyújtáshoz és a kegyelemhez. Nemcsak néha-néha beszélni róla, hanem cselekedni is. Mert hisz mindenki azt mondja: „Mi lesz ezzel az országgal a többi ország mellett?”

Most nem akarom egész Európa jelenlétét felétek elmondani.

Íme, Én csak azt mondottam:

Ügyelnetek kell a hitetekre a szeretetben.

Nem a vallásról van itt szó, hanem a hitről!

A hit, amely jelen van a szívedben, jelen van a lelkedben s egész lényedben, amihez tudsz ragaszkodni, és amire mondhatod, hogy a sajátod. És neked nincs szükséged más hitre, te nem akarsz más hitre átmenni: „A hitben a valláshoz így tartozom, ehhez a valláshoz, amelyet – hogy is szoktuk mondani, a ti szavatokkal? – Jézus Krisztus Urunk adta nekünk, Péter által. És mi ehhez a megalakított, megadott valláshoz hitünkben tartozunk.”

Ez fontos, hogy a hited legyen jelen!

Mert a hitet, azt nem alakíthatod ki, azt nem erőltetheted rá senkire. A hit, az egy megélő kapcsolat a szeretettel, a kegyelemmel és mindazzal, akihez tartozol, kinek gyermeke és kinek testvére vagy.

Ezeket szintén fel kell ismerni, és tudni kell elfogadni és értékelni.

Mert ha könnyedén veszitek, és nincs jelen a mindennapi felajánló imátok a kérésetekben, akkor ne szomorkodjatok el azon, hogy: „Valójában most mi hogyan és miképpen érvényesülünk, és mi lesz országunkkal?”

Ilyenkor tekintsetek az Édesanyára, a Királynőre, és kérjétek az Édesanyát, a Királynőt, aki a védő palástot e ország fölé terítette, hogy adja meg számotokra a védő kegyelmet a működésben és a jelenlétben.

És különösképpen most, amikor ismét azt az ünnepet is ünneplitek, amikor az Édesanyát megkoronáztátok.[1]

Úgy-e, annak most már tizenhatodik esztendeje lesz, és a tizenhatodik esztendőben hányan és hányan változtak meg e felajánló ima révén. És itt nemcsak, ahogy mondani szoktátok, a hívekről és az egyszerű testvérekről van szó, hanem mindazon pásztoraimról, akik azt mondják, hogy: „Nekem van egy nyájam, kinek pásztora vagyok, és ott élek és munkálkodom.”

De nem mindegy, hogy hogyan és miképpen, és hogy a pásztoraim is az Édesanyámhoz bizalommal és szeretettel fordulnak-e e felajánlások részén.

Nemcsak a híveknek kell mondani, hogy: „Ti imádkozzatok, ti engeszteljetek!” – a pásztoraimnak is kell. És ha lehet: közösen, együtt. Mert a példát, azt megélni a megmutatásában lehet, és nem csak elmondani. Mert azt mondani talán: „Én nem érek rá, mert nekem sok a dolgom.”

Ügyelni kell arra, hogy a közösség a hívőkben megmaradjanak.

Emlékeztek egy régebbi tanításomra, amikor azt mondottam: „Ó, én pásztor vagyok. Boldog vagyok, hogy van egy nyájam. Én elöl megyek, és a nyájam majd követ.” És mikor hátratekint, azt veszi észre: „Hát nincs senki, aki utánam jönne! Valamit talán nem jól csináltam? Talán valamit nem úgy adtam át, ahogy kellett volna? Vagy talán nem vettem emberszámba híveimet” – ahogy Én a tanítványaimat, Én a nyájamat?

Mert egy pásztornak figyelni kell az ő nyájára, hogy a nyája ismerje őt, és a pásztor is ismerje övéit.

És mindenki akkor elöl megy be, nem hátul, vagy oldalról, vagy lopakozva, hanem: „Megnyitott ajtónál be tudok menni, mert én ismerem őket, az enyéimek. Ők is ismernek engem, és hallgatnak szavamra. És akkor valóban követnek.”[2]

Fontos, hogy ezekre tudjunk figyelni, mert a kegyelem csak így működhet. És az Édesanya, a Királynő, ki ennek az országnak Királynője lett, így tud segítséget nyújtani számotokra a mindennapokban, a mindennapokhoz, ha szívvel, nyitottsággal, őszintén és szeretettel össze tudjátok tenni kezeiteket, ha kell, imaláncot alkotni, ha kell, együtt, örömmel és szeretettel felajánlani, kérni, vagy éppen hálát adni mindazért, ami talán már megtörtént, és mindazért, amire szükségünk van, és amire vágyakozunk.

Zűrzavaros a mindennapi élet, de ezt a zűrzavart is a segítségnyújtásában el lehet indítani a békéhez, a szeretethez az ima által.

Fontos, hogy ezekre tudjatok figyelni, tudjátok átadni önmagatokból, megélni e kegyelemmel a szeretetben.

És akkor ez a két csodálatos ünnep, amely előtt álltok[3], elhozhassa számotokra a szebb és jobb jövő reményét a pillanat megélésében. Mert ha nem mindjárt tetőzik be minden kegyelem, ez nem azt jelenti, hogy nincs jelen, és nem működik. Ez egy folyamat, amelyen végig kell menni, de csak úgy, hogy ha ti is cselekedtek az élő hit kegyelme által a megtapasztalás mindennapjában. Mert akkor a szeretet is felétek árad, működik rajtatok, bennetek, és ezt a szeretetet tudjátok átadni mindazoknak, akik vágyakoznak e szeretet-kegyelemre.

Fontos, hogy átéljétek és megtapasztalhassátok e hónap tanítását, amelyet most több részletben adtam át nektek a felismerés elfogadása részében.

Ennek reményében árasztom felétek kiválasztott Mária testvér által áldásomat, hogy áradjon reátok, és töltse be szíveteket, lelketeket, és működhessen rajtatok és bennetek.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be minden nyitott szívű testvérem szívét, erősítsen, óvjon és védjen, és vezessen a mai tanítás által a meghíváshoz, a cselekedetekhez, hogy ez által tudjatok eggyé válni, és együtt működni a felajánlásban, a kérésben és a mérhetetlen hálában a fohász révén, mert ha ezeket felismerjük, ha ezeket elfogadjuk, akkor tudunk valóban változni, változtatni, észrevenni mindazokat, akik lehet, hogy most egy kicsit távol vannak tőlünk, de ha felismerjük, megérinthessük őket szeretetünkkel, akkor ismét egyek lehettek e kegyelem által.

 

[1] ti. 2000 augusztus 15-én, a Mátyás-templomban

[2] Jn 10,1–9

[3] ti. augusztus 15-e Nagyboldogasszony napja és 2000 óta Szűz Mária megkoronázásának ünnepe; augusztus 20-a pedig Szent István királyunk emlékünnepe

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük