JÉZUS URUNK FELTÁMADÁSI TANÍTÁSA 2014. április 20.

Mária:

A feltámadott Jézus jelképszobra

A nyitott sír ridegsége, amely átölelt.1 De elég már e hely pihenése, elég már a sötétségből!

A ridegség eltávozik, és Szeretet éledezik. A szeretet feleleveníti és megerősíti a Fényt, és a ridegség sötétsége fénnyé változik.

Íme, e Fény erőssége megnyitja e Sírt, amely a bezártságot, a hidegséget és a sötétséget uralta. Most a Fény, amely a szeretettel éledezett, erősödött, tág teret adott, és már a Fényben megjelenik a hajnal illata, a hajnal szüremköző fénye.

Íme, a Szeretet Fénye, mely életet jelenthet, az élet, amely most itt megjelenve, hisz az Élettelen Test e Fényben, e hajnal illatában megerősödve leveszi a leplet.

Elhelyezve e kendőt. És itt vannak, kik őrizték e sötét ridegség, élettelen Test, a Fényben (…) az angyalok, kik hódolnak és üdvözölnek.

E hely, mely a pihenést adta e sötét ridegségében, most már Fény öleli át a megerősítő szeretettel, mert a Szeretet megmutatta, hogy a Fénnyel Élet ébredezett, és az Élet erősebb lett már e Élettelen Testnél, és a Test is már erőre kapott.

A hajnal illata, szürkülő fénye, a fény élettel találkozik, és eggyé vált. Ekkor elindul, és a Sír kő-ridegsége üresen tátong.2

Az üres szentsír Sükösdön, 2014. Feltámadás hajnalán.

Íme, a megemlékezés sírhelye, amelyet elkészítünk emlékezésünk tiszteletében. Most itt is hódolunk, és fejet hajtunk, hisz itt pihen az Élettelen Test, de az Élet már erősebb lett e Fény szeretetével a haláltól.

A Test felül, levette a lepleket, és ott hagyja, kiket az Atya küldött, hogy őrizzék mély pihenését. E Fényben jelen vannak, és itt maradnak, hisz a Test, aki megerősödött az Élet fényének szeretetével, elindul, hogy köszönthesse mindazokat, akik egybe gyűltek, és várják e megemlékezésben e dicső, fényes hajnalt az Élet fényének szeretetével.3

(…) fénylő hajnal egybe gyűlt, jelen e köszöntésben.

E Kősír ürességében van jelen. A hét első napján kora reggel még sötét van. Mária Magdolna elindul, hogy a Sírhoz menjen. És mielőtt oda ér, már messziről látja, hogy valaki a követ elmozdította. Mikor oda ér, és valóban szembesül a Sír nyitottságával, ekkor elindul siettében, és szalad Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, így szól nekik:

— A Sír üres, a követ elmozdították. És nem találtam az Urat — sírva, zokogva. — Valaki elvitte, és nem tudom, hogy hova.

Ekkor Simon Péter és a másik tanítvány, akit a Mester szeretett, elindultak a Sír felé, és siettek, futottak. A másik tanítvány gyorsabban futott, és előbb ért a Sírhoz, s azt látja, hogy valóban, a követ elmozdították, a Sír üressége ott tátong, és látja az ott hagyott gyolcslepleket. De nem megy be.

Ekkor oda ér Simon Péter, ki belép a nyitott Sírba, és látja a lepleket, majd látja a kendőt, amely Jézus Arcát, vagyis a Mester Arcát takarta. Ez nem volt együtt a többi leplekkel, ez ott feküdt szépen összehajtva, külön egy helyen.

Ekkor belépett a másik tanítvány is, és ő is mindezt látta.

És hisznek e megtapasztalás után, hisz addig nem értették meg, hogy a Mesternek valóban fel kellett támadni e halálból.

Majdan elindulnak, hogy visszatérhessenek a többi egybegyűlthöz, és megvihessék a hírt. De félelem szálla meg őket, és ekkor bezárkóznak, és tanakodnak egymás között, hogy hova ment az ő Mesterük, hisz többször és többször a tanúságtételében, a tanításban elmondotta tanítványainak:

— Az Emberfia meghal, és majd harmadnapra feltámad.

Most értették meg azok tanítását, amelyeket többféle formában elevenített fel számukra.4

És ahogy így vannak félelmükben bezárva, összebújva, ketten kopognak az ajtón, és betérnek, és örömmel mondják:

— Feltámadt a Mester! Hisz lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk! Öröm járta át egész testünket! És mikor oda értünk, hogy betérjünk otthonunkba, ahol laktunk, behívtuk magunkkal, hisz már esteledik. És mikor együtt ülünk az asztalnál, és beszélgetünk, szemünk el volt zárva a látástól, fülünk a hallástól, de megnyílt szemünk és fülünk, mikor megtapasztaltuk, hogyan törte meg a kenyeret előttünk. És mire szinte magunkhoz tértünk, addigra már nem volt jelen közöttünk. De eljöttünk, hogy elmondjuk nektek is, hogy mi láttuk a Mestert, és felismertük Őt a kenyértörésben.

Ekkor Simon Péter is elmesélte, hogy:

— Az asszony, amit elmondott, ami megzavart szinte minket, elmentünk, hogy megnézzük, és szembesültünk mi is az üres Sírral és az ott hagyott leplekkel. És megértettük, amit a Mester mondott, hogy fel fog támadni a halálból. És most beteljesedett.5

Jézus Krisztus Urunk:

E dicső hajnal köszöntése az egybegyűlteknek, kik részesülnek e kegyelem jelenében. Hisz a dicső Fény a szeretet erejével megjelent e rideg Sír kövei között, és a Fény ereje megnyitotta e Sírt.

E dicső hajnal illata, fénye, szeretete, jelenléte öleljen át, erősítsen meg, és világosítsa meg az egybegyűltek életútját a felismeréshez, az elfogadáshoz és majdan az elinduláshoz. E dicső hajnal fényének szeretete, amely megadja a meghívást a küldetés követéséhez.

És így most e örömmel, ujjongó szívvel, Szeretet Fényének erejével öröm boldogságát érezzük és adjuk ki, és énekeljük: „Dicsőség, szent áldás, tisztesség…”6

Most az egybegyűltek összefogják kezeiket.

És e hajnal fényének, szeretetének élete e remény megerősítésével, íme, most megjelent köztetek, és a szívből jövő, őszinte szeretet-ima, amely által ti is tanítva lettetek, mint annak idején tanítványaim, szívből imádkozunk, és közben megnyissuk szívünket, egész lényünket, és felkészülünk e hajnal fényének élő szeretetére, hogy átöleljen, hogy felmelegítsen, s ez által megerősödjél, és ez által felismerd e meghívást a küldetés és a követés részében e Élet fényének elfogadó erejével.

Amire tanítványaimat tanítottam és titeket az egybegyűltekben, most szívből hangozzon fel őszinte imádságotok:

Mi Atyánk7, aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne engedj minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.

Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van Teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek Gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Áradjon reátok e hajnal fényének szeretete, amely megerősített most benneteket, és meghívott az útra, hogy ismételten felismerjétek e Fényt a Világosságban az élethez, felismerjétek a Fényt az úthoz, felismerjétek szívetekben az érintést, és felismerjétek szívetekkel az elindulást. És akkor e szeretet, hajnal fénye, ölelése, megerősítése vezet e meghívásban, e küldetésben, e elindulásban, e meghívott úton, ami előtted van, ami nyitott, de ti, az egybegyűltek, a szabad akarat-, cselekvésetek részében önmagatoknak kell felismerni, értékelni, érezni, megerősödni, érezni a Fény melegségét a szeretetében, hogy biztos lépésekkel elindulhass. E hajnal fényének szeretete és kegyelme, amely ma a köszöntés az egybegyűlteknek, így jött el felétek e dicső hajnalban, és e dicső hajnallal elkezdődik ez az Új Élet, amely most megmutatta a megtapasztalásában, hogy erősebb lett e Élettelen Testnél, mert a Szeretet Fényének ereje életet adott, és ez az Élet erős lett, és felállhatott, és elindulhatott, hogy köszönthesse mindazokat, akik várták e dicső hajnal fényének, szeretetének köszöntését.

Szent Magdolna elmene ama reggel sírva…8

E Fény ragyogása az ünnep ajándéka.

Örüljetek e Fénynek a szeretetében, ami e hajnal köszöntésében eljött hozzátok.

Megtapasztaltátok a hajnal illatát. Íme, érezzétek most fényének szeretetét.9

Íme, a hajnal fényének szeretetével köszöntjük az Édesanyát, azt az Édesanyát, aki kiválasztott lett az egyszerűségével, és a kiválasztásával elfogadta mindazt, amire Őt az Atya meghívta. Elfogadta az életútját, mindazt, ami elkísérte: örömet, szeretetet, boldogságot, ami megerősítette Szívét, de tudjuk, itt jelen van a nélkülözés, a kitaszítottság, a bánat, a fájdalom. De az Édesanya ezt is szeretettel fogadta, és hűen viselte, óvta Gyermekét a kiválasztottságával, és védte, mindenkor Mellette és Vele. És a dicső hajnal fényének köszöntése e szavakkal, e jelenléttel Őt köszönti.

És így Édesanya lett Ő minden nyitott szívű gyermeknek, akik elfogadják Őt Édesanyának, hisz Ő jelen van Anyai Szívével, szeretetével, ölelésre tárt Karjaival várja mindazokat a gyermekeiben, akik hittel, bizalommal, szeretettel Hozzá mennek, mert ez az Édesanya, ez mindenkor jelen van az Ő gyermekei számára. Ez az Édesanya mindenkor segít az Ő gyermekei számára.

De hogy ezt megtapasztalhassuk, megélhessük, részeseivé válhassunk, ehhez nekünk, gyermekeknek tenni és cselekedni kell. Mert ha így jövünk és jövök az Édesanya nyitott Szívéhez, mindenkor meghallgatja gyermekeit, és mindenkor kieszközli számára, számukra azt a kegyet, amire szükség van.

Most e Fény szeretetének hajnala erősített meg benneteket, és ennek örömével köszöntöttük Édesanyát.10

Íme, Dicső Hajnal Keresztje!

A sükösdi kálvária keresztje 2013. feltámadás hajnalán.

A Kereszt, amely már e jelenben jelkép nektek. De a jelképben örömmel és szeretettel tekints Rá, mert Én, Jézus Krisztus Uratok is szeretettel vagyok jelen e Kereszten, szeretettel vállaltam értetek a megaláztatást, a kicsúfolást, a kereszthordozást, és végül a kereszthalált. Mert ha ez a Kereszt halála nem lehetett volna meg, hogyan lehetett volna benneteket megváltani? Hogyan lehetett volna nektek megmutatni a megtapasztalásban, hogy milyen az Élet ereje a szeretetében, milyen a hajnal illata, és milyen a fénysugár melegsége, amely átölel, felmelegít és megerősít?

Ezért e Keresztre, ahogy már régebbi tanításomban mondottam számotokra, nem csak így jövünk, szinte összeroskadva és sírva, és szinte fel se merek nézni, hanem bátran, nyitottan, őszintén, hogy „jelen legyen szívemben az a szeretet, amit e Kereszt által megkaphattam”, mert tudjátok, Én, Jézus Krisztus Uratok szeretettel vállaltam a megváltásért. És ez a Kereszt a Szeretet Keresztje legyen számotokra, hogy ez által van élet az Új Élet erejével. Azóta tudjátok, amióta a Kereszt létezik, hogy az Isteni Második Személy, aki Betlehemnek pusztájában Földre szállva a szeretetében, elhozta a fényt, a békét és az örömet a kegyelemben, egy darabig jelen is volt, de utána ez kissé eltávozott, ahogy most a jelenben is lehet mondani, hogy ismételten szükség van e Szeretet-kereszt fényére, örömére, békéjére, kegyelmére, hogy megerősödhessünk szívünkkel, lelkünkkel, s ezzel felismerjük, hogy valóban mondhatjuk: „Igen, Uram, értem is meghaltál, hogy engem is megválthassál, hogy én is részesülhessek e dicső hajnal fényének szeretetében, amely erőt adott, amely átölelt, amely megerősített, és ami által tudom, hogyan kell cselekednem a szabad akarat révén, amit a Földre érkezésemmel Atya gyermekeként megkaphattam.”11