JÉZUS URUNK FELTÁMADÁSI TANÍTÁSA 2015. április 5.

A Feltámadott, Jeruzsálem, Szent Sír, 2005.

Mária:1

 Megjelent e dicső hajnalban. A katonák, kinek őrködni kellene, elaludtak. De (…), hisz valaki a követ elmozdítja. Kezeiket felemelve riadtan néznek, hogy mi történt, és szemük – hirtelen a fény erejétől nem látnak, hisz vakságot éreznek a jelen fényétől, és a Sír nyitottsága, fénye, sugara szinte már megjelenik e sötét, kora hajnalban.

A Fény megvilágosítja e jelen helyet, és már boldogan mondják:

– Ó, te, dicső, szép hajnal!

És az Élet erősebb lett e haláltól, mert az Élet, íme, így van jelen, mert e dicső hajnalban, e Fényben, e Emberfia, kit a sírboltba pihenni vittek, hogy itt nyugodjék e Test – ez a Test e Fényben megjelenve fényességet áraszt e hajnal dicsőségébe.

És ez a dicső hajnal! Fényes ruhájában megjelenik – nem más, mint az a Názáreti az Emberfiában, kit e Sírba pihenni vittek, hogy békeálmát aludja.

A katonák e láttán szinte nem tudnak magukhoz térni, mert nem tudják, mire vélni e félelmükben, e Fényben, hogy szellem vagy mi ez, ami megjelent előttük.

Köszöntelek, ó, dicsőséges, szép hajnal e fénysugárban, ki életet árasztottál e Fény által!

Köszöntelek, ó, fénylő Emberfia, ki most megjelentél e nyitott Sírból!

Köszöntöm angyalaidat, kik szintén (…), kik eddig őrizték békeálmodat!

De ez a békeálom már eltávozott, mert a Fény ereje az Életet adta – az Élet, ami most megjelent, és aki kijött e nyitott Sírból.2

 Jézus Krisztus Urunk:

 Íme, e hely, ahol elvittek a Sírba, a Sír ridegségébe, hogy az emberi Test ott pihenjék.

De íme, most eljött a hajnal fénye, ragyogása, és ami elhozta az Élet erejét, mert az Élet letörte a halált, mert erősebb lett.3

 Íme, e jelképes sírbolt, ami azt tükrözte számotokra, hogy meghalt – meghalt az Isten Báránya, kit Keresztre feszítettek, majdan az üres Sírboltba helyezték, amelyben még ember nem feküdt. De ez a Sírbolt e hajnal fényével megnyílott, a katonák megijedtek, megrémültek, félelmükben, kik elaludtak az őrködésükben, csak akkor ébredeztek, mikor zörgést hallottak, mozgást, és mikor szemeiket kinyitották, a kő mozgása, ami elgurult, és a Sír nyitottá vált, és a vakító Fény, mi megjelent, amitől még nagyobb lett a félelem, és szinte a Fény erejétől a szemük olyanná vált, mintha vakok lettek volna, mert nem láttak.

És az Élet, ami letörte a halált, kijön e Sírból, és Fénye, tündöklése ragyog e sötét hajnalban. És ez a sötét hajnal illata szinte, mint ami megváltozik egy pillanat alatt.

Íme, e jelképes sírbolt ezt tükrözte számotokra a felajánló imával, énekkel a tiszteletadásban, hogy Jézus Krisztus, kinek testvérei lehettünk, meghalt értünk a Kereszten, majd a Keresztről levéve, e Sírba helyezve.

De már ez a hajnal az örömet hozza, hisz már nincs benne, mert az Élet megmutatta, hogy a Sír üres, és a Megdicsőült Fény erejével elhagyta e nyitott Sírt.4

 A dicsőséges, szép hajnal fényének ragyogása elhozta az illatot, az illat, amely érintést ad minden jelen lévő, megnyitott testvérhez.

Íme, visszatérve e helyre, ahol még a fájdalom, a bánat, a szomorúság és a sírás emléke van jelen a jelenlévőkben.5 De most már az öröm, a szeretet, a béke kegyelme, a fény ragyogása, érintése és melegsége öleli át mindazokat, akik érzik e dicső hajnal meleg fényének sugarát. A sugár, mi átölel, a sugár, mi felmelegít, a sugár, mi megerősít, és megmutatja szívünkben, lelkünkben, hogy a halált is le lehetett győzni, mert az Élet erősebb lett – az Élet, amiért jöttem a küldetésben, hisz az Atya elküldött a Földre, hogy ismerjem meg Enyéimet, és hívjam meg őket e küldetés követéséhez.

És vannak, kik nem ismerték fel e küldetés-követést, és akik nem fogadtak el, mint azok, akik ezt az Életet letörték egész a halálig. A halál pillanatától e rideg, sötét Sírban pihent a Test, békeálmát aludta, de a hajnal fényének sugara, melegsége most ezt a halált letörte, és az Élet erősebb lett.

 Az asszonyok kora reggel megjelentek a Sírnál.6 De mikor oda értek, azt látták, hogy a Sír üres. Először félelem szálla meg őket, hogy mi történt, de amikor megértették, akkor sietve elmentek a Sírtól, remegve, de nagy örömmel, hogy megvihessék a jó hírt a tanítványoknak. És ahogy megfordultak, íme, Jézus jött velük szembe, majd köszöntötte őket:

– Üdv nektek!

És az asszonyok ekkor oda siettek, leborultak Előtte, átkarolták, ölelték Lábát. Ekkor Jézus így szól nekik:

– Ne féljetek, siessetek, és menjetek, vigyétek a jó hírt testvéreimnek, hogy jöjjenek Galileába, és ott újra viszontláthatnak.

Ők ekkor felálltak, és sietve elindultak, futottak. Még útban voltak a városba, amikor néhány katona is már a városba ért7, és elmentek a főpapokhoz, és hírül adták a történetet. Ekkor a főpapok a vénekkel tanácsot tartottak, majdan így határoztak:

– Adjunk nekik sok pénzt, és mondjuk nekik, hogy mondják azt kint, az embereknek, hogy amíg mi aludtunk, addig jöttek – éjnek idején – tanítványai, és ellopták a Holttestet.

Mikor a tanácsban meghozták e döntésüket, kijöttek, és így szóltak a katonáknak, hogy mitévők legyenek, és mit mondjanak, és ha majd a hír eljut egészen a helytartóig:

– Ne féljetek, mi megnyugtatjuk őt, és kimentünk benneteket.

A katonák elfogadták a főtanács és a vének döntését, így elfogadták a sok pénzt, majdan kimentek a városba, és elkezdték terjeszteni, hogy a Názáreti Testét a Sírból tanítványai ellopták.

És ez a hír még ma is jelen van a zsidók között.

Hisz nem fogadták el a főtanács tagjai, a vénekkel együtt, hogy egy halott, ki azt a nagy követ elmozdította, majdan legurította, és erős fényével kijött e Sírból.

Pedig csak egy kicsit kellett volna gondolkodniuk, mikor azt mondottam nekik:

– Bontsátok le e templomot, és Én harmadnapra felépítem.

Ők e kőtemplomra tekintettek, és nem az ember testének templomára. Hisz a jövendölés is az Írásban így jelent meg.8

Ennek hajnal-örömében, fényének sugarában örömteli szívvel megélve e Feltámadás hajnal-örömét, örömmel énekelünk: „Örvendjetek, emberek…”9

E ének az örömet, a fényt, a tündöklést, a vakítást, a szeretetet, a jó hírt és a jó illatot hozta el számotokra a megerősítő kegyelem által, hogy valóban, a vakító fényruhában Jézus a Feltámadás hajnalában ismét jelen van, ismét megmutatta Önmagát, hogy a szeretet mindent legyőz, bármilyen fájdalom, bármilyen bánat, bármilyen szomorúság, bármilyen nehézség, bármilyen betegség gyötri az ember testét, de ha a szeretet fényének ragyogása jelen van a szívben és e testben, mindent le tud győzni, és mindent el tud fogadni, és mindennel érezni a kegyelem ajándékának működését. S akkor a szeretet vezethet a mindennapi életben.

Ennek reményében összefogjuk kezeinket.

Nyisd meg szívedet, majd a nyitottsággal, örömmel és szeretettel e hajnal fényének ragyogása köszöntésében az ének után imával is köszöntjük e dicső ünnepet, mert ünnep jött el most hozzátok. Az ünnep öröme erőt ad, és e dicső hajnal ének- majd ima-köszöntése megerősíti mindazokat, akik most nyitottságukkal vannak jelen, és ti is, Velem együtt most úgy imádkoztok, mint ahogy tanítványaim és testvéreim imádkoztak:

Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne engedj minket a kísértésbe10, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség. Mindörökké. Ámen.11

E dicső hajnalban.

Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van Teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te Méhednek Gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért most és halálunk óráján. Ámen.12

Most e rideg hajnalban, ahol virrasztva vártátok e ünnep eljövetelét e Feltámadás fényével, most ennek a Feltámadásának a fénye áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket és egész testeteket, hogy érezzétek e hajnal ridegségét, mint a Sír ridegsége, ami már megtöltődött Fénnyel és melegséggel. Most ez a Fény melegsége simogasson és öleljen át benneteket. És ahogy most így, kéz a kézben egyek vagytok, így váljatok eggyé a testvéri, felebaráti szeretetben minden nap, amelyet megélhettek, amely megjelenik számotokra, mert a hajnal fényének ragyogása, a hajnal fényének sugara, simogatása megerősít és felmelegít, és megadja mindazt, amire a testvérnek, a felebarátnak szüksége van, hogy tovább tudjon élni, haladni a küldetés felismerése révén a követésben, e élet útpályáján.

„Krisztus feltámadott…”13

Ti is most megvártátok a hajnal fényét a Feltámadásban, ami örömet és boldogságot a szeretetében hozta el számotokra.

E öröm szeretetében üljétek meg e dicső ünnepet, amely e hajnal fényének ragyogásával, íme, eljött és elkezdődött.14

 Íme, e Kereszt, amely az Élet kimúlását tükrözte számotokra, ami miatt sokszor és sokszor szomorúvá váltok, és a szomorúságban nem ismeritek fel néha az Élet erejét és az Élet ragyogását a Fény-sugár kegyelmével.

Íme, e Kereszt, amely a Szeretet Keresztje legyen számotokra, és a Szeretet Keresztjében, mikor reá tekintetek, és látjátok a Kereszt jelképét és a jelképben a jelen lévő Jézust, az Embert és ezt a Testet, ami meghalt a bűnökért, hogy feltámadhasson az Új Életért. Mert ha nem hal meg a bűnökért, nem tud eljönni az Új Életért, azért az Életért, ami ma is jelen van, és amivel hozzátok szólhat, amivel szeretetet áraszt, és amivel átölelhet.

Íme, a Kereszt, a Szeretet Keresztje legyen rajtatok, bennetek, és ha reá tekintetek. És ilyenkor lehet akkor hálát mondani, szívből és szeretettel, hogy: „Köszönjük, Jézus Krisztus Urunk, hogy valóban meghaltál a bűnökért és értünk, és valóban feltámadtál érettünk, hogy megmutasd és megadd számunkra a kegyelem szeretetét, e hajnal Fényét és ragyogását, hogy az Élet e halált is meg tudta törni, és az Élet fel tudott emelkedni és megadni azt a kegyelmet, azt a szeretetet, azt a békét, azt az örömet, amely megerősít, és ami által élhetek és haladhatok e meghívott úton a küldetés és a követés részében.”

És mivel az Élet megtörte e halált, ez az Élet most elhozta számotokra a hajnal fényét, illatát, sugarát, ez megerősítve, átölelve azt tanítja felétek, hogy nincs kétely, nincs félelem, nincs aggodalom, hisz ha visszatérünk a bűnbánat kezdetére, a tanítás első szavaiban ezeket adtam nektek, ezekkel erősítettelek meg benneteket. És most ez a hajnal fénye, tündöklése, ragyogása és csodálatos illata mutassa meg számotokra, hogy: „Az Élet valóban jelen van, és az Élet megadja számunkra, amire szükségünk van, és a kegyelem befogadásával pedig működhet rajtunk és bennünk.”

Majdan betértek a Szeretet házába, és míg ismét várakoztok, szívetek örömével énekelhetitek, boldogan, most a hálaadó éneket, mert ma megkezdődött az öröm, és az ünnep fénye. És úgy érzem, van miért hálát adni, hogy eljött számotokra ez a boldog pillanat.15

 Mária16

 Olyan jó érzés. Jót pihentem.

Akkor mindenkinek jó reggelt!

Nagyon vakít a fény, nem látok.

Na, akkor mindenkinek dicsőséges hajnalt!

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőséges Feltámadást!

 Mária:

 Eljött ez az ünnep, ugye?

Atya?

 Antal atya:

 Igen, mert itt vagyunk. Azért jöttünk. Kívül még fekete van17, de belülről fény van.

 Mária:

 Akkor jó. Igen. Mindenki? Mindenki már fényben van?

 Antal atya:

 Igen.

 Mária:

 Akkor jó. Akkor örülök neki.

 Antal atya:

 A Keresztből Szeretet-kereszt lett. Igen. Úgy tanította az Úr máma.

 Mária:

 A Kereszt?

 Lovák Istvánné Éva:

 Szeretet-kereszt.

 Antal atya:

 Szeretet-kereszt.

 Mária:

 De akkor nem voltunk bent máshol?

 Csomor Lajos:

 Dehogy nem! Mindenütt voltunk.

 Mária:

 De hol?

 Lovák Istvánné Éva:

 Elindultál, és az oldalajtóig mentél a Kereszthez.

 Mária:

Most már én is biztos feltámadok a fájdalomból meg a szenvedésből, mert…