JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. augusztus 6.
Jézus Krisztus Urunk:
Köszöntöm testvéreimet, akik a mai napon eljöttetek, különösképpen azon testvéreimet, akik elfogadták hívásomat, és a hívást elfogadva megjelentek. De köszöntöm azokat is, akik ma elsőként érkeztek, talán azért, hogy a hallomásukat megpróbálják egy kicsit megérteni a mondanivalójában. Hisz a hallomásból még nem tudták, hogy valójában mi történik. És köszöntöm azokat is, akiket a kíváncsiság vezetett e helyre. Hisz mindig mondom felétek: soha nem tudjátok, hogy mely testvér milyen érintést kap, és hogyan fogadja és éli át e Sükösd jelentőségét a jelenlétében, a kegyelmében és a szeretetében, az érintésében.
Így a mai napon ma sokakat meg tudtam érinteni, de nem mindnyájat. Voltak azért, akik kételkedtek, és nem nyíltak meg. De voltak, akik pedig nem tudtak megnyílni, mert nem tudták, hogyan kell megnyílni. Reménykedve, hogy többszöri jelenlétben — nem itt, e helyen, máshol is — rádöbben, a meghívás érzésének megnyitását hogyan kell a cselekvésben átélni.
A mai nap tanításom az üzenet kérésében felétek is, hogy éberek legyetek. Nektek nem mondom, hogy derekatokat a csípőben övezzétek fel. Nem mondom, hogy égő gyertya legyen kezetekben. De mégis ébernek kell lenni, mert nem tudjátok, hogy mikor érkezik a Vőlegény az Emberfiában. És boldog az a testvér, aki éberen őrködik, nem csak a második vagy a harmadik őrváltásának idején. Hisz őket behívja, leülteti, és körbejárja.1.
Mily boldogság ezt hallani, és mily boldogság ezt érezni a kegyelem szeretetében e tanításban. Mert azt mondjátok: „Hát elolvasom én e tanítást, de nincs neki oly sok mondanivalója.” Holott ha figyelitek a mondanivaló lényegét, hogy a felkészültség mire hív meg benneteket, hisz nem tudod, mely órában érkezem az Emberfiában, és nem tudod, ahogy a tolvajt sem, mikor akar betörni házadba.2. De ha tudsz éber lenni, akkor nem kell félned, akkor nem érzed magad kitaszítva sehonnét sem. Mert a kegyelem a szeretetében jelen van, és felétek árad, átölel, felmelegít, és egyek lehettek. Mert a tanításom a kegyelmében ezt nyújtja számotokra.
Hisz mit kérek tőletek? Váljatok eggyé a szeretetemben. Fogadjátok el a szeretetemet. Éljetek a szeretetemben. Éljetek a felebaráttal együtt szeretetben.3. Ismerjétek meg nem csak önmagatokat, hanem felebarátaitokat is.
Hisz eljön az idő, amikor szükségetek lesz egymásra. Hisz mondottam számotokra, mindig közelebb és közelebb kerültök a megtisztulás nagy figyelmeztetéséhez. De hogy ez végbemenjen, elsőként nektek kell megérteni, hogy mily fontos a szeretet a szívetekben és a lelketekben. Hisz szeretet nélkül üressé válik az élet. Szeretet nélkül nincs célkitűzés. Szeretet nélkül nincs küzdelem.4. Szeretet nélkül csak — mondhatom azt — talán vagytok, de hogy hogyan, hová, és meddig és miért, arra minden testvérem a szeretetében önmaga adhat választ.
Kérlek hát benneteket, testvéreim, az ima fontossága mellett engedjétek a kegyelmet a szeretetében a megvilágosodáshoz és a Fényhez. Hisz egyszer minden ember a testvéremben részesülhet a Megdicsőült Fényében.5. De nem mindegy, hogy a megdicsőült Fény hogyan ölel át, hogyan érzed a kegyelmet a melegségében, hogyan fogjuk kezeiteket, különösképpen akkor, amikor elesettnek és magányosnak érzitek magatokat. Mert a tanítások a kérésemben ezt tükrözik számotokra.
Oly jó, hogy elindulsz a változás útján. Oly jó, ha te örülsz, hogy örülhetsz. Oly jó, ha érzed a szeretetet a szívedben és a lelkedben. De mennyire jobb lenne, ha ezt nem csak magadnak, a saját dicsőségednek szentelnéd és könyvelnéd el, hanem: „Boldog vagyok, Uram, hogy észreveszel itt, valahol a porban, megkerestél, kiemeltél, és én részesültem e csodálatos kegyelemben. És ez a kegyelem, úgy érzem a tanításod révén, nem csak a sajátom. Ez a sajátom mellett a felebaráté is a szeretetben. Mert szükségünk lesz idővel egymásra.”
És boldog az a szolga a testvérben, aki éber, és meghívják, hogy megvendégelhessék, és körbe járhassák. És boldog lesz az a felebarátod is, aki talán általad kerülhet e csodálatos kegyelembe. Hisz mennyivel boldogabbnak érzed magad akkor, ha érzed azt, hogy: „Uram, csodálatos a Te szereteted! Csodálatos a Te tanításod! Csodálatos a Te kérésed! És nem csak én szeretnék ebből részesülni, érvényesülni. Segítek, hogy felebarátom is részesüljön.”
Mert a megdicsőülés révén a találkozásban a lélek kincsei örömet nyújthatnak számotokra, amire még nem is gondoltok. Ami talán jelen van, ami talán a tiétek. De a tanításom a kegyelmében így szól felétek: soha nem késő egy kicsit megállni, egy kicsit önmagatokba nézni, egy kicsit elmélkedni, egy kicsit feltérképezni önmagatokat, szeretteiteket, felebarátaitokat, hogy „mégis egyek lehessünk Krisztus csodálatos tanításának szeretetében. Mert szükség van erre a tanításra, erre a szeretetre és erre a kegyelemre nem csak önmagamnak, nem csak szeretteimnek, hanem felebarátaimnak.”
Remélve, hogy a mai nap tanításom, az oly könnyű megérteni, hogy érzitek a fontosságát, e kegyelmének jelenlétét.
De egyben a mai nap tanításom a kérésemben különösképpen e nemzetnek is szól a magyarságotokban. Tudom, hogy mindig e szavak végződésein, hogy hogyan kell helyesen írni vagy mondani. Most egyszerűen mondom: magyarok. Ez a legfontosabb, hogy te érezd, hogy ennek az országnak szintén nem csak egy embere és egy személye vagy, hanem egy tagja. Egy olyan tagja, aki boldog, és örül, hogy itt élhetsz. Hisz ahogy már régebben mondottam: e nép a magyarban kiválasztott volt. A kiválasztottságot csak el kell fogadni a felismerésében. De a kiválasztottság csak úgy működik, hogy ha itt Édesanyám a legnagyobb szerepet a Királynőjében elfogadja. És az elfogadásban valóban jelen van, nem csak szavakkal, hanem valóban tettekkel a megbecsülésében. Hisz immár hamarosan ünneplitek a 4 év, esztendő emlékének koronázását. Hogy már ne csak jelkép, hanem a fontossága is itt legyen számotokra.
Igen, ez megtörtént a kérés részében. De a kérés másik része, hogy ti, magyar testvéreim, a kiválasztottságban hogyan álltok helyt. Hogyan fogadjátok el e Királynőt, akinek örökösei vagytok e nemzet alattvalójában. Hogyan értitek és értelmezitek. Magyarok Nagyasszonyát hogyan ünneplitek, megbecsülitek.
Hisz most sokan és sokan azt szeretnék, ha ez a nap ünneppé válna. De az ünnepet nem csak kérni, hanem néha azt mondom: megérdemelni kell a megünneplésében. Hisz mondhatom azt számotokra: e ünnep mellett van számotokra oly fontos egyházi ünnep, amely fontos lenne megünneplésében. És hogyan ünneplitek: hittel és szeretettel, vagy munkával? Mert egy nap szabad talán a munkahelyről.
Ünnepeket nem ezért kell készíteni és kérni, hogy megadathassék számotokra, hanem azért, hogy megadjátok számára a méltó tiszteletet az ünneplésben, az ünnepben.
Én boldog lennék a magyar nép tiszteletében, ha valóban e koronázás-ünnep idővel az emlékben ünneppé válna a megemlékezéséhez. De ünnep, és nem egy szabadnap! Erre törekedjetek, és ezért imádkozzatok az imalánc felkérésében.
Ezt nyújtom számotokra a kérésemben. Mert magyar királyotok, mikor árvaságában, bánatában úgy érezte: „Mi lesz a jövője ennek a nemzetnek, ha én sem leszek? És akkor egy jó gondolat, amit meg kell, hogy valósítsak, de minél hamarább.”
Ezért ez a két nap fontos az ünneplésben, a megszentelésében és a szeretet kegyelmében.6.
Amíg, magyar testvéreim, nem tudtok eggyé válni e csodálatos ajándék szeretetében, amíg nem érzitek, hogy e kiválasztott népben nektek csodálatos ajándékotok van a kegyelemben, aki vigyázhat rátok, aki őrködhet felettetek, aki védő palástot reátok boríthassa, és ami által a kegyelem jelen van és működhet. Amíg ezt nem tudjátok nyitott szívvel és lélekkel és szeretettel teljesen elfogadni, megérteni, addig hogyan működjék és áradjon a kegyelem? Amíg nincs felebarát a testvéri szeretetben, amíg csak a harag, a gyűlölet, az indulat és a kapzsiság van jelen, addig a szeretet kegyelme eltorpul7.. És fontos, hogy ismét fellángoljon szívetekben és lelketekben. Mert az ajándék a kegyelmében így működik számotokra, felétek és minden testvérem felé.
Kérlek hát benneteket, üljétek meg e napot, e napokat ünnepben és szeretetben és családban, ahogy Édesanyám mindig a családot összefogja. Mert fontos, hogy ismét szeretet-családok legyenek. Hisz ha már szeretetté váló családok lesznek, akkor már lesz hit és kegyelem, megbecsülés és tisztelet.
Én ma ezt küldöm számotokra a magyarságotokban, magyar testvérek részére a felismeréshez és az elfogadáshoz. Hisz nem lehetetlen a kérés. De a kérés úgy valósulhat meg, ha felebarátként tudtok együtt eggyé válni, ismerni egymást, és őszintén és szeretettel együtt imádkozni — nem egyesével, hanem együtt, mint egy nagy család. Mert akkor a meghallgatás kegyelme jelen lesz, és felétek árad a magyar nép nemzetében.
A mai napban így küldöm áldásomat reátok. De áldásom most nem csak Én ajándékában száll rátok kiválasztott Mária szolga keze által, hanem ma áradjon reátok az a kegyelmi ajándék-áldás, amit Édesanyám tud nyújtani minden nyitott szívű gyermekének a magyar nép nemzetében. Hisz mint Magyarok Nagyasszonya a Királynőben adja meg számotokra Anyai Szeretetét, kegyelmét, borítsa rátok védő palástot a Királynői mivoltjában, hogy tudjon óvni, védni és összekötni benneteket, mint egy család.
Ennek reményében áradjon reátok áldásom Anyai áldás szeretetében a család eggyé válásának kegyelmében, hogy a magyar testvérek mielőbb felismerjék küldetésük, kiválasztásuk fontosságát, elfogadva, elindulva a változás útjában, és észrevenni a kegyelmet a szeretetben, hogy eggyé válhassatok Anyai család-áldásában.
Az Atya, a Fiú és a Szeretet.
A Szeretet kegyelme áradjon reátok ma különleges ajándék kegyelmében a családok fényében, hogy eggyé válhassatok a felismeréshez, a küldetéshez, az elfogadáshoz, hogy szeretet-családdá válhassatok, mert akkor a hit kegyelme, reménye és szeretete jelen lesz számotokra.
Jelen lévő testvérek:
Dicsőség Neked Istenünk
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!