JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. december 3.
Jézus Krisztus Urunk:
Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik eljöttetek e engesztelésre, az engesztelésben is a fájdalom, szenvedés Golgotájára e várakozásban, hogy a várakozás kegyelme valóban elhozza a szeretetet, a békét, az örömet a türelmében. Hisz a mai nap az ajándék minden testvérem részére, akik nyitottan, szeretettel felkészültek és elfogadták, és elfogadják mindazt, ami a mai napban jelen lett számotokra e jelenlétben.
Sokan sokféleképpen éreztétek a kegyelmet. A kegyelmet, amely oly közel volt hozzátok. És a közelségében, aki nyitott volt, be tudta fogadni. Mert a szeretetem határtalan, amit felétek árasztok. A szeretet a határtalanságában erőt ad számotokra. És a szeretet, amely segít e határtalanságában elfogadni a mindennapi életet. Lehet az egy kicsit nehéz, egy kis megpróbáltatás. De a szeretet kegyelmének ereje, az meg tud változtatni mindent és mindenkit, csak érezni kell az érzéssel, a szívvel és a lélekkel elfogadni, és érvényesülni. Ez által más vagy és más lehetsz. Hisz a mai nap tanításai felétek, hogy amit látsz, azt el tudod-e fogadni, és ez által hinni a megtapasztalásában, vagy másra van szükséged a felismeréshez, a megtapasztaláshoz és az elfogadásához? Hisz a tanításom a tanításaimban egyértelmű és megértett volt felétek. Mert várjátok a második eljövetelt. De míg a második eljövetel eljön, addig a megtisztulásnak, a korszakának végbe kellene menni. De a jelet, amely most jelen van a jelenemmel, ezt nem akarjátok megérteni és elfogadni. De a távolt, ami egy kicsit távolabb van tőletek, arra igen, szeretnétek felkészülni és elfogadni. De a távolságot a felkészítésében és az elfogadásában csak úgy valósíthatod meg, ha tudsz élni a mának, a jelennek, a kegyelemnek, a szeretetnek, az örömnek, a békének, a türelemnek és a megbocsájtásának. Hisz ezek benned vannak és élnek a jelenben. Akkor valóban lehet majd készülni a távolra a felkészülésében, az eljövetelnek a felismeréséhez és az elfogadásához.
Most e jelen, amely itt van számotokra, de talán nem oly kézen fogható, ahogy a tanításomban voltam jelen, hisz ott oda jöhettek Hozzám János tanítványai, megkérdezhették Tőlem, hogy: „Valóban Te vagy, akire vártunk? Vagy ha nem vagy Te, akkor várnunk kell tovább?” De Jézus nem azt felelte számukra, hogy: „Menjetek.” És: „Én vagyok, akire vártatok.” És nem mondta, hogy: „Nem kell már másra várnotok.”1.
Én azt mondom: Lássatok. Fogadjátok el és higgyetek. Amit láttál és megtapasztaltál, amit hallottál és átélhettél.
A tanítás kegyelme a jelenben épp így van számotokra jelen a mindennapjaiban. Hányan és hányan mindig csak a távol lévő részekre vagytok kíváncsiak. A távoli részről való gondolatok foglalkoztatnak: „És valójában akkor mi lesz, ha már a tisztogatás korszakán átesünk?”
Igen. De hányszor és hányszor már megadtam számotokra: ma jelen vagy, ma itt vagy. Ma örülsz. Ma örülsz a napnak, hogy élsz. De egészen bizonyos vagy abban, hogy a távolban is jelen leszel? Hisz nem tudod, mit hoz a holnap. Mert a holnap küszöbje az ajtó, amely előttetek van, amely már kezd megnyílni felétek, hogy majdan átléphessetek rajta.2. És talán úgy érezd: „Most már elindulok a távolság felé egy jobb korszakhoz, egy szebb élethez, egy tisztább jövőhöz.”
Igen, előttetek van épp úgy, mint a mai tanításom. Ha mai tanításomat figyeltétek: minden szava a mai napra épp úgy érvényes ebben a jelenben, hogy mit tudsz elfogadni, mit láttál, mit hallottál, hogyan éled meg, s hogyan fogadod el. Vagy ha ezt nem tudod elfogadni, akkor hova készülsz? Akkor számotokra is feltehetem azt a kérdést a kérésben: Miért mentek a pusztába? Mire vártok ott? Mit fogtok megtapasztalni? Mit élhettek át? Mi lesz talán az ajándék, ami jelen van? 3.
Ha kézen foghatóbban, mert ti talán csodára vártok, a csodában kegyelemre, de a kegyelem, az mindig itt van jelen a jelenben előttetek. Csak figyelni, megtapasztalni és elfogadni kell. Különösképpen most, amikor az Eucharisztia Évét földi helytartótok megnyitotta.
Oly régen volt már ily esztendő! Sok-sok évtizeddel ezelőtt.4. És ha azokat visszapergetitek magatok elé, nem teljesen úgy volt jelen, ahogy többen várták és készültek rá. Mert az Eucharisztia Éve az összetartozást az eggyéválásában, Krisztushoz az Eucharisztiában és a Szeretethez hív.
És hányan és hányan tudjátok ezt megérteni, elfogadni és szívetekbe zárni, és ez által élni, érvényesülni és felismerni?
Vagy elfogadod, hogy jelen van, „de én távol tartom magam tőle”. És a távol tartásával talán éppen segítesz — nem az Eucharisztia szeretetét és kegyelmét árasztani, hanem éppen a távolságoddal megakadályozni. Hisz fontos, hogy ez a szeretet, amely az Eucharisztiából árad minden testvérem felé a nyitottságában, a szeretetében, az őszinteségében, jelen legyen, ha befogadásra felkészült.
Nehogy ismét a kudarc fulladásába és a megaláztatásába érjen. Hisz idő van a felismeréshez és a megtéréshez és az elfogadáshoz. És az elfogadása révén a változtatáshoz.5.
Mert a szeretet a kegyelmében megadatott minden nyitott szívű testvérem felé, aki felkészül, és be tudja fogadni. Hisz ahogy mondottam az elmúlt Golgotán: halál nélkül nincs új élet a Feltámadás szeretetében és kegyelmében. Eucharisztia sincs az új élet és a halál nélkül. Mert a halállal megváltottam felebarátaimat, testvéreimet. Számukra meghagytam az Eucharisztiát, hogy: Egyétek és vegyétek. És fogadjátok el Vele a kegyelmet és a szeretetet. Hogy ínyetekhez tapadjon ez a csodálatos ajándék a maga szeretetében és kegyelmében.
Érezd, hogy mily fontos ajándék, amely jelen van számotokra.
De a tanítást még folytatva az ünneppel kapcsolatosan, hisz Mária és József egy pár volt a jegyességük révén. Szerették egymást. Örültek egymásnak. Tervezték a jövőt a családhoz. De az ember tervezéséhez Isten szeretete a kegyelmében megszólalt. Nem beleszólt, csak megszólalt! És az ember által tervezett élet- és jövőt egy kissé megváltoztatta, de a Maga szeretetében. Hisz József, aki félt már elvenni Jegyesét, hisz: „Mit szólnak?”
Úgy-e, az embernek mi a fontos? „Mit szól az a másik, vagy az a harmadik, vagy a közösség?” Holott ha néha szívünkre és a lelkünkre figyelnénk, hogy az mit nyújt számunkra.
De József az Úr angyala szeretetét, kegyelmét, tanítását, kérését elfogadta, és ez által megváltoztatta úgy az életét a jövőhöz, ahogy ezt megadták számára.6.
Mi a földi emberben szintén várjuk az Úr angyalát: „Mikor jön el? Mikor adja meg számomra — vagy számunkra —, hogy mitévő legyek?”
Holott a jelenben ez mind itt van számotokra, csak fel kell ismerni, el kell fogadni, és meg kell érteni, és a szívedbe és a lelkedbe zárni, hogy a Szeretet-ünnep valóban a család ünnepe.
Legyen most minden családban béke, szeretet, türelem és megbecsülés a megbocsájtásában. Ne legyen harag, ne legyen gyűlölet, ne legyen irigység, ne legyen kapzsiság. Hisz nem tudjátok, hogy a holnap a jövő távlatában mit fog nyújtani számotokra. Örüljetek a mának, a jelennek, a szeretetnek és a kegyelemnek.
A mai ajándék-tanításom, kérésem ez felétek. Minden testvérem a saját maga szívének, lelkének, hitének, felismerésének, elfogadásának érzésében cselekszik. Tapasztalja meg, fogadja el, változtassa meg életét. És halad az élet útpályáján.
Legyen hát bennetek nem átlátszó, nem megvett, hanem igazi szív-szeretet a kegyelmében.
Örüljetek egymásnak a jelenben, amíg még megadatik számotokra.
Ennek reményében küldöm áldásomat kiválasztott szolga által felétek. Az áldásom a jelen szeretet áldása, amely erőt és kegyelmet, békét és örömet áraszt felétek a maga szeretetének jelenében, amely minden nyitott testvéremhez egyformán árad. Csak a jelenben mennyire vagy megnyitott, hogy befogadd, hogy a jövőhöz is segítsen a haladásban, a felismerésben. Az út, amely előttetek áll. Hisz a küszöb az ajtóban megkezdte a megnyitását, hogy a távolság, a távlata előrébb jöjjön felétek.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
A Szentlélek kegyelme áradjon reátok. Óvjon, védjen, vezessen. Ez által ajándékozlak meg benneteket a szeretetem áldásával a család ünnepéhez, hogy valóban szeretetteljes legyen a béke otthonában a család, a felebarát és a testvér az eggyéválásában.
Jelen lévő testvérek:
Dicsőség Neked Istenünk!
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!