JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. február 6.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok a hívást, és a hívásban engedelmeskedtek, hogy egyek legyetek a fájdalom, szenvedés Golgota-útján. De köszöntöm azon testvéreimet is, akiket a hallás vagy éppen a kíváncsiság vezetett ide. Ma több testvérem nyitott szívvel volt jelen, de nem mindenki. Van, akit megérinthettem, és van, akinél kopogtattam, de nem nyitott ajtót Számomra.

A mai nap pedig a küldetés napja a kérés és a tanítás Golgotai üzenetében.1. Hisz — a szeretet, amelyet az elmúlt hónapban ajándékul adtam számotokra, most a küldetés a felismerésében és az elfogadásában — fontos szerepet játszik minden nyitott szívű testvérem szívében, aki figyel önmagára, és figyel a lélek hangjára, ami által könnyebben fel lehet ismerni a küldetést a hívásban és az elfogadásban. Hisz a tanításom Mária szolgámnak a Golgota elején.2. kimondottan nem csak számára, hanem minden jelenlévő számára meghívás volt. Ahogy Simon elsőként nem akarta teljesen megérteni a Mester szavát. Annak a Mesternek, aki tanította, és aki már kiválasztotta. De még mindig benne nem a küldetés volt a nagyobb, hanem a földi ember — a földi ember munkája a megélhetésben és a haladásban. A hívás a küldetésében távol volt tőle. De mikor szóltam feléje szeretet szaván — a szeretet, amely megérinti a gyarló testvéreim szívét és lelkét, különösképpen akkor, amikor megengedi, másképp értelmezi a hívást a felismerésemben. Másképp értelmezi a saját maga küldetését. És így Simeon is megértette szeretet-szavaimat, és bizonyságot nyert.3. De a bizonyságában bizonytalanság vált ismét szívében, lelkében és félelem.4.

Ti vajon, földi testvéreim, mostani jelenetekben vagytok-e bizonytalanok? Megengeditek-e a félelmet, hogy erőt vegyen rajtatok és bennetek? Vagy megértitek, hogy mi a küldetés és mi a meghívás a haladásban? Fontos, hogy ezen testvéreim, egy kissé elmélkedjetek. Ahogy már tanítottam felétek és számotokra: nyitott szívvel és lélekkel. Mert a lélek hallása és látása mást nyújthat, mint amit a szabad szem lát és hall. Néha nem veszitek észre a különbséget és a különbség szeretetét, megbecsülését, felismerését. Ez mind, ha jelen van a szerető testvérem szívében és lelkében, akkor másképp érzékeli a kegyelmet a mindennapjaiban. És már boldogan el tudja fogadni az életének küldetését. Már nincsen félelem, nincsen szorongás és nincsen kétely. „Másképp látom és érzékelem a lelkemmel, a lelki világgal mindazt, ami jelen van előttem” és előttetek.

A mai tanításom, a kérésem a küldetés felétek. Mert a szeretet, az már elfoglalta helyét a szívében és a lelkében minden nyitott szívű testvéremnél. Most jelen van számotokra a küldetés. És a küldetést, ha felismered, akkor már tudod, hogy hogyan tovább a cselekvésedben.

Tőletek nem kérem, testvéreim, hogy a szerint cselekedjetek, ahogy a kiválasztásban Simeon a Simonban tette5., és a többi tanítványom. Tőletek csak a küldetést úgy kérem és várom az elfogadásban és a megtapasztalásban, hogy felismerd, mi az igazi küldetésed. A felismerés után elfogadni, és a szerint élni és cselekedni. És nem engedni be a félelmet, a szorongást és a gátlást. A cselekvésedben mindent, ami jelen van számodra, elfogadni és haladni. Mert a küldetésed révén megérted valójában, mi az egésznek a mai nap szeretetéhez kapcsolódó kérésem.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, értékeljétek át önmagatokat. Becsüljétek meg önmagatokat. Érezzétek azt, hogy ti itt, most nem csak egy ember és testvér vagy a földi életedben — te egy kiválasztott vagy a küldetéshez. De a küldetést neked, kiválasztott testvérem, saját magadnak kell felismerni, megérteni és elfogadni. És e szerint élni, ha szükséges, változtatni, hogy mégis érezd, mi a különbség most, hogy már tudod, hogy kiválasztott vagy a küldetésedben, és milyen volt akkor, amikor még talán csak kereső voltál, és a keresők között még nem értetted, mi a küldetésed. Nem értetted, hogy a szeretet hogy működik rajtad és benned. Nem értetted, hogy a szeretet mellett milyen fontos a megtapasztalás, és milyen fontos a megbocsájtás6.. Mert ez által tudsz haladni és élni a mindennapjaidban.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, a mai nap ajándéka a tanításomban, a kérésemben a szeretethez párosulva a küldetésben. Hisz már a szeretet előtt sok mindent megadtam számotokra a kérésben. Mindent nem elevenítünk fel, de jelen volt a megbocsájtás, jelen volt a felismerés, jelen volt a Szentlélek működése rajtad és bennetek, és jelen volt, hogy hogyan kell önmagad felismerni, mert a lélek, amely éltet7., a lélek, amely erőt ad és megvilágosítja számotokra — mindent — a Fényben, a Világosságban és az út haladásában. Ma csak egy párra emlékezünk, hogy biztos legyél, testvérem, hogy a küldetésed fontos ehhez a kapcsolathoz a kapcsolatban. Mert így lesz teljes a mindennapi élet a haladásodban.

Ennek reményében árasztom felétek a mai napban áldásomat, az áldást — a Szentlélek kegyelmével árad reátok kiválasztott Mária szolgám által. Nyíljon meg hát szívetek és lelketek, hogy megérinthessem testvéreimet a szeretetemmel. Mert a szeretetem, az fontos, hogy jelen legyen minden nyitott szívű testvéremben, mert ez által érzi a változást, érzi, mi a küldetése a felismerésben, az elfogadásban és a haladásban.

Így áradjon reátok a Szentlélek-kegyelem ajándék-áldásom, testvéreimre, hogy meg tudjam érinteni szeretetemmel szíveiteket. Hogy össze tudjam fűzni, hogy egyek lehessetek a szeretetben, és ez által könnyebben ismeritek fel a küldetéseteket.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme töltse be minden nyitott szívű testvérem szívét. Erősítsen, óvjon és védelmezzen, hogy ez által ne legyen félelem, szorongás és kétely bennetek, mert így a küldetésetek a felismerésben teljessé válhat a mindennapjaitokban. És a Szentlélek kegyelem-ajándéka így fogja megvilágosítani számotokra az utat a haladáshoz, a haladásban. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok az út végén, és várom ölelésre tárt Karjaimmal nyitott szívű testvéreimet, akik majdan a küldetéseiket teljesítik, és örömmel és szeretettel érkezhetnek.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!