JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. január 2.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet, akik eljöttetek a mai nap alkalmával a fájdalom, szenvedés útján, hogy egyek lehessetek a szeretet kegyelmében, a tanításban.

Ma az ajándék kegyelme van jelen folytatólagosan a múltkorihoz. Ma Mária szolga a tanításában a Fényt kapta meg. Számotokra is ezt a Fényt nyújtom a csillagban, amely jelen van, hogy fényességet adjon számotokra, hogy ne a sötétségben járjatok.1. Figyeljétek a Fényt, amely világosságot nyújt — a világosság a kegyelemhez, a haladáshoz és a mindennapi élethez. Mert abban az időben figyeltek a jelekre, és a jeleket elfogadták. És a jelek szerint éltek és haladtak a felismeréshez, a felismerésben. Most ismét jelen van a jel a Fényben. Nektek kell, testvéreim, elfogadnotok a felismerés után, hogy világosság legyen számotokra, mert a sötétséget a jel fénye világosítsa meg. És így tudod, hogy ki vagy, és hova szeretnél menni a haladás követésében.2.

Kérlek hát benneteket, a szeretet, kegyelem ajándékának ünnepén, ha felismerted a Fényt a ragyogásában, engedd be szívedbe és lelkedbe. Engedd, hogy vezessen. Engedd, hogy fényt gyújtson benned és körülötted. Engedd, hogy a sötétség megvilágosodjon számodra és számotokra. Akkor már nincs félelem, nincs kétely, mert a Fény a világosságában kegyelmet nyújt minden nyitott szívű testvérem számára. De elsőként nektek kell megnyitni szíveiteket a lélek kegyelmében. Mert a Fény így lehet jelen, és így nyújthat segítséget a mindennapi élethez.

Most ajándék számotokra a szeretet kegyelméhez a Fény, hisz egy évvel visszatekintve e napra, amikor azt mondottam: Nincs homály, itt a Nap. A Fény a zöld3. felé halad. A zöld, amely átvezet a Fényhez.

Ma a Fényt nyújtom számotokra a kegyelem, szeretet ajándékához. Mert egyre közelebb vagy ahhoz az időhöz, amikor Én a Fényben itt vagyok. És jelen leszek. Hisz most is mindig jelen vagyok köztetek a Fényben, de várjátok az eljövetelem. Az eljövetelemhez is egyre közelebb kerültök. De az eljövetelem csak akkor tud végbemenni, ha előtte Atyám megtisztítja a figyelmeztetésének szakasz-pillanatait, és ez által a Fény fog nyújtani segítséget minden szerető, nyitott szívű testvéremnek.

Kérlek hát benneteket, itt az idő. Ahogy mondottam: a küszöbön állsz, az ajtó előtt. Várod, hogy megnyíljon az ajtó. Tudom, ilyenkor azt mondjátok: „Hát már 3 vagy 4 évvel ezelőtt is ezt kaptam! És még mindig csak itt vagyok?”

Hol van a türelem? Hol van a kegyelem? Hol van a szeretet? És hol van a tanításom?

Igen, a küszöbön, az ajtó előtt állsz. De addig örülj, és légy boldog, míg meg nem nyílik számodra az ajtó! Mert nem biztos, hogy átkerülsz rajta! Ne azt mondd, hogy: „Még mindig itt vagyok?”

Még van idő, hogy gondolkodj, elmélkedj, önmagadba nézz, felismerd önmagad, elfogadd a Fényt a szeretet kegyelme mellett, hisz már a zöldön átkerülj a Fénybe. És akkor, ha már úgy érzed, hogy minden megvan, akkor talán már türelmetlenné válhatsz, hogy mikor nyílik meg számodra az ajtó, amely előtt állsz.

Kérlek, testvéreim, benneteket: ma az ünnepben a Fényt, az ajándékot adtam számotokra a felismeréshez. Ahogy akkor, abban az időben, a Fény megmutatta a jelben, hogy hol keressenek, hogy megtalálhassanak, és hódolhassanak. Ez számotokra is jelen van, és nyitott ez a haladás az útban és a követésben.

A tanítás másik része pedig az: a Pici Gyermek hódolásából átkerülsz a felnőtt korba. És ott sem ismerte mindenki fel, hogy ki van köztük, ki áll sorba. Mindenki csak arra figyelt, aki keresztelt, aki állt a vízben, és egymás után keresztelt. És nem vették észre a jelet, hogy ki van közöttük.4. De János beszélt Róla:

— Nem én vagyok az, akit vártok a Messiásban. Én csak az vagyok, aki előkészítem útját. És majd arra sem leszek méltó, hogy megoldjam saruját.

Csak a jelben, a felismerésben ismerték fel, hogy ki állt közöttük, ki várta sorát türelmesen, hogy odakerülhessen a Keresztelőhöz. De János a Keresztelőben felismerte, és szinte meglepődött, hogy ő most hogyan cselekedjen? De a Megjelenő azt kérte:

— Csak folytasd. És többit majd Atyám megadja számotokra.

És a jel ismét jelen volt. Aki jelen volt, megtapasztalhatta és láthatta, és tanúságot tesz róla.

Kérlek hát benneteket, ti is néha figyeljetek a jelre, és fogadjátok el. Engedjétek, hogy a jel a Fényben megvilágosíthasson benneteket, az utat a felismeréshez és a haladáshoz. Mert közel az idő, amikor szükségetek lesz e felismerési jelre a világosságban, a szeretet kegyelmében.

E örömben, e ünnepben ezt adom számotokra, hogy a Szeretett Tanítványom örömteli tanításait felemelkedésetek pillanatához és az ajándék kegyelméhez olvasgatva, befogadva és megtapasztalva a mindennapi élet, küzdelem, haladás pillanat-szakaszaihoz.

Így árasztom reátok különleges ajándékomat a Fény csillagában, amely felettetek is megjelenik, csak nyitott szívvel és lélekkel fel kell ismerni és elfogadni, hogy vezessen benneteket is a mindennapi életetek útpályáján. És ha ezt a fényes csillagot követed a követésedben, biztos, ahhoz a célhoz érsz, ahogy a bölcsek is tették, és követték a jelet. És mikor megállapodott, betértek, és megtalálták azt, amit keresték. És örültek, és boldogok voltak, hogy köszönthették a Kisdedet, és hódolhattak Számára. És ajándékot adhattak.

Én, Jézus Krisztus Uratok adom most Fényem sugarát a csillag ajándékában minden nyitott szívű testvérem felé, aki befogadja, és megengedi, hogy a mindennapjaiban vezérelje és mutassa a sötétben a haladást az útban.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme világosítsa meg számotokra a Fényt a tündöklő csillag ragyogásában, hogy mindig észrevedd, hogy mit mutat számodra, és hogyan kövessed és haladjál a mindennapi élet útpálya követésében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!