JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. június 4.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napban, akik elfogadtátok a hívásomat, és a hívásban megjelentetek ezen a napon, amikor a fájdalom-, szenvedés-átélés a Golgotában a Szentháromság jelében és a tanítás kegyelmében szólt felétek.

Ma még lehet, ma még szavad, borulj le a Kereszt alatt.

A tanítás, amely fontos, hogy elmélkedjél, fontos, hogy nyitott legyél, fontos, hogy megérthesd, mi a küldetésed a küldetésben, hogyan cselekszel a cselekvés révén, hogyan haladsz, tudsz-e változni és változtatni, tudod-e elfogadni szeretetben felebarátaidat, testvéreidet, tudsz-e megbocsájtani. Hisz amit most számotokra megadtam, ezek, amely a bűnbánat-időtől eddig hétről hétre, és utána hónapban jelen volt számotokra a felismeréshez és a haladáshoz. És hányan és hányan fogadjátok el mindazt, amit Én, Jézus Krisztus Uratok, e szolgám által megadok számotokra? Hányan és hányan könnyelműen ítélkeztek, nem csak szolgámon, hanem más felett is. De aki igaz hittel és szeretettel tartozik Hozzám, és követ Engem, és felveszi a keresztemet, azok elgondolkodnak, elmélkednek: „Hogyan mondok véleményt olyanról, amit soha nem láttam, és nem tapasztaltam meg, nem voltam tanúja, de mégis ítélkezek?”

A tanításom ezért szólt hozzátok, hogy fogadjátok el felebarátaitokat, testvéreiteket, hisz szükségetek van, hogy egyek lehessetek az eggyéválásban e rohanó, zűrzavaros mindennapi életben, amikor egyre többen és többen úgy szóltok, hogy: „Nincs időm imára, elmélkedésre az engesztelésben. Nincs időm részt venni egy szentmise-áldozaton.”.

Pedig egy szentmise-áldozatot, ha valóban szívvel és lélekkel élnétek meg, milyen kegyelmeket tudnátok elfogadni, szívetekbe zárni, és magatokénak mondani!

Igen, várjátok az új testvéreket, hogy egyek lehessetek abban az Egyházban, amit megalakítottam, és Péterre, a Kéfára hagytam. Várjátok, hogy többen legyetek. De hogyan, ha azok, akiknek, Én nem azt mondom, hogy kötelessége, Én nem azt mondom, hogy neki kell megtennie, de ha már azt mondja, hogy „én egy ember vagyok az Egyházban, abban az Egyházban, amely Krisztus Egyháza, én ebben az Egyházban talán pásztor vagyok”. A pásztornak hogyan kell majd cselekednie?

Hisz ennek a hónapnak sok kegyelme lesz számotokra. A kegyelem még bennetek él a pár napi Vigasztaló Szentlélek ajándékában. Bennetek él a Szentháromságnak a titka, értéke, kegyelme és ajándéka.1. Mert az Atya, a Fiú és a Szentlélek milyen szerepet foglal el a ti szívetekben és a ti lelketekben?

És utána, nemsokára, ismét jön egy nagyobb ünnep, amit sokan és sokan néha csak a látszat kedvében teszitek meg. De a nyitott szív, a szeretet és a béke a kegyelmében hogy van jelen?

És az után jön az Én Szívem ünneplése, amikor az Evangélium tanítása az, hogy a pásztor ott hagyja a nyájat, a 99-et, és elmegy azért az egyért, hogy megkeresse, mert szomorú a szíve, szomorú a lelke, hogy 1 a nyájból elveszett, eltévelyedett.2.

Kérdezem Én: a pásztoraim, mikor ilyent észrevesznek, gondolnak-e arra, hogy „Én, ha pásztor vagyok, kell-e elmennem az eltévedett nyájam bárányáért? Kell-e nekik segíteni a felismeréshez, a megvilágosításhoz, a haladáshoz, vagy hagyom elveszni?”

És az Evangélium mit mond számotokra a tanításában? Mikor meglelte, karjába vette, magához ölelte. Örült és boldog volt a szíve, mert megtalálta elveszett bárányát.

„De nem csak egyedül akarok örülni és ünnepelni! Hazamegyek, szólok a családtagjaimnak, szólok a szomszédaimnak.”

Ma van-e család, vannak-e szomszédok, akikre tudtok együtt lenni, akikkel tudtok megérteni, akiket tudtok elfogadni, vagy e rohanó világban mindenki éli saját életét, és nem törődik a felebarátjával, a testvérével? Akkor hogyan vagytok ti testvéreim az Egyházamban? Hogyan akartok Hozzám tartozni és követni? Hogyan készültök az egy nyájhoz és az egy akolhoz az Egy Pásztorban, ha már talán a melletted lévő harmadik felebarát-testvéred ott, melletted, talán rosszul lehet, hogy észreveszed, hogy segítesz? Hányan és hányan az Egyházamban is beszélnek róla, de hogyan cselekszenek? Hányan és hányan azt mondják: semmire sincs idő.

És az ifjúság, az hol van, a jövő testvéreimben? Hogyan lesz Új Egyház, ha nincs ifjúság, ha hagyjuk, hogy szétszéledjen az ifjúság nyája?

Kérlek hát benneteket, testvéreim, a tanításom ez legyen számotokra, hogy valóban érzed szívedben és lelkedben a Szentháromság titkát a kegyelmében. Tudod, hogy létezik az Atya, létezik a Fiú és a Szentlélek. Tudod, hogy van Nekik titka a kegyelmében. 3. Szeretnél megerősödni, szeretnéd megismerni, szeretnél Hozzá tartozni! De ehhez meg kell nyitni szívedet, lelkedet, át kell adni önmagad, és igaz, hű testvéremmé válni, hogy a hit és a bizalom kegyelme valóban itt legyen, előttetek és bennetek.

Ne ítélkezzetek oly hamar, hisz eljön az idő, mikor talán felettetek is ítélkeznek. És nem mindegy, hogy hogyan és miképpen. Hogy tanítottam már számotokra az elmúlt időszakban: éljetek szeretetben, éljetek békében, hisz a szeretetnek többféle formája tanítását megadtam számotokra. Legyen bennetek türelem a kegyelmében, a megbocsájtásában, a felismerésében és a haladásában a földi útpályán. Hisz ezt a tanításomat már többször megadtam számotokra. Legyetek felkészültek, mert nem tudjátok, mikor érkezem, és nehogy olyanokká váljatok, mint amikor a menyegzőre készülnek, és nem érnek rá.4. Vagy amikor a szüzek várták a vőlegényt. És kik voltak éberek? És kik mentek be vele? Utána zörgethettek, utána bizonygathatták: „Uram, Uram, hát nem ismersz minket?”5.

Nehogy ti is zörgessetek, és ne legyen senki, aki felismerjen.

Soha nem késő önmagatokba nézni. Soha nem késő elindulni a hit, a kegyelem, a bizalom, a szeretet, a megbocsájtás útján. Soha nem késő elindulni a változáson. Soha nem késő várni a kegyelmet a szeretetében, hogy ez által megerősödhess, hogy Enyéimnek mondhassalak, mert Én az Atyával egy vagyok. És nem azért jöttem, hogy csak Magamtól beszéljek és tanítsak, és meghívjalak benneteket, hanem az Atyámmal egyet, amit Én mondok, azt tudja az Atya. És a hit bizalmának kegyelme így lesz teljes az ajándékában.6.

A tanítás ma Mária szolgámnak6/a: a csodatételről volt szó, amikor tanítványaimmal félrevonulva. De a nép sokasága követett. És a követésben Én örültem, és szeretettel fogadtam. De tanítványaim megijedtek, hogy mi lesz velük az estében, hisz nincs szállás, nincs élelem. De ha tudsz hinni és bízni a szeretetemben, a jelenlétemben, kegyelmemben, akkor miért féltek? Hisz nektek is megadhatom mindazt, amit abban az időben a tanítványaimnak és a nép sokaságának.7.

Én és Atyám nem azért jöttünk és vagyunk köztetek — és megpróbálnánk szívetekben és lelketekben élni, hogy eggyé válhassunk —, hogy félelmet adjak számotokra. Én a szeretetet, az örömet és a békét árasztom felétek Atyámmal együtt. A szabad akarat cselekvésében, gondolataiban mindig érezni és tudni lehet, hogy mikor, hogyan és meddig menjél el a mindennapjaidban e földi útpálya haladásában.

A Vigasztaló a Szentlélek kegyelmében reátok árad, betölti szíveteket és lelketeket. Számotokra egy világosságot ad. És kérni kell e Vigasztalót, hogy éljen bennetek, és világosítsa meg számotokra az utat a mindennapjaitokban, mert a haladás a követésében és a küldetésében így lehet teljes számotokra. Hisz az élet, amely jelen van a Földön, az csak egy vendég-élet. Senki sincs biztosítva a felől, hogy ez az élet meddig tart. De nem mindegy, hogy hogyan éltek.

Fontos, hogy Isten gyermekeként Atyámhoz tartozzatok, Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz Krisztus testvérében, Édesanyám gyermekeként — különösképpen ti, e nemzetben, hisz örökségben hagytak benneteket Édesanyámnál. De mit tesztek ennek érdekében? Várjátok, hogy Édesanyám tán széttárja így Karjait, és segítséget nyújtson az Ő nemzetének? Ti, az örökös gyermekek a nemzetben, hogyan éltek? Van-e az Édesanyámnak helye szívetekben? Tudtok-e Hozzá imádkozni, énekelni, kérni, hogy imádkozzon veletek? Hisz ki a legközelebbi közbenjáró Énhozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz, aki elhozhassa kéréseiteket?

Hányan és hányan várjátok a segítséget, de hány, Atyám templomában még arra sincs idő, hogy talán egy „Mi Atyánk”-ot vagy egy „Üdvöz légy, Máriá”-t a pásztoraimmal együtt elimádkozzatok. Sokan azt mondjátok, hogy a rohanó világban nincs semmire idő, hisz már pásztoraim is lassan elgépesedtek.

Ilyenkor mindig szolgámra neheztelnek, mintha e szavakat ő adná át — Én, Jézus Krisztus Uratok.

Ha csak visszamennénk nem hosszú időre, csak talán olyan 40 vagy 50 évet: akkor hogy éltetek, és a pásztoraim hogy működtek, hogyan tartották össze a nyájat, és most hogyan teszik? És azt mondják: „Fogy az Egyház.” Hát ha nekik sincs idejük az Egyházra, akkor hogyan gyarapodjon?

Én Szívem szeretetével szolgám által adom át tanításomat, kérésemet. Minden testvérem saját maga szíve és lelke akaratával elfogadja, vagy nem. Én semmit sem parancsolok, semmit sem erőszakolok rátok — Én a maga szeretetével, kegyelmének tanításával szólok felétek. Én, Jézus Krisztus Uratok, ahogy egy hónapban majd emlékezni fogtok, úgy szeretnélek átölelni, mint bárányt, akit Magamhoz öleltem. Így szeretném, hogy egyek legyetek az Én mérhetetlen nagy szeretetemben, amit számotokra megadok, ami a szívben és a lélekben van jelen, és amit csak tovább kell a szívben és a lélekben megtartani, őrizni, hogy a láng a Vigasztalóban és a kegyelmében ki ne aludjék.

Ma ez a tanítás-kérésem felétek. Ismételten azt mondom, amit máskor is. Én, Jézus Krisztus Uratok, kiválasztott Mária szolgám által átadtam felétek. Minden testvérem és Atyám gyermeke szabad akarat-cselekvésével elfogadja, vagy nem. Az saját maga döntése. De a tanításomban többször és többször odateszem: eljön az idő, amikor számadást kérünk Atyámmal, és a számadásról bizonyságot kell tenni. És nem mindegy, hogy hogyan állsz ott, és próbálod megadni a bizonyságodat. Hisz Atyám és Én mindent tudunk és látunk. Nem lehet sem elrejteni, sem eltakarni, mert előbb-utóbb minden a felszínre kerül.

Ennek reményében árasztom reátok a mai nap áldásomat a Szentháromság jelében, hogy erősödjetek meg, ahogy tanítványaimnak is ezt mondottam: ha erősek lennétek, akkor tudnátok, hogy mit szerettem volna még elmondani, mert sok minden van még, amit szerettem volna nektek átadni.8. Én most átadtam. Hogy ki fogadja el és ki nem, ez reátok van bízva. De az áldás a kegyelmében is jelen lesz, hogy meg tudjatok erősödni.

Áradjon reátok áldásom a mai nap ajándékában a megerősítésében a Szentlélek kegyelmében, hogy a Szentháromság ereje töltse be szíveteket és lelketeket. Ez által világosítsa meg számotokra az utat a mindennapjaitokban a haladásban, a követésben, a küldetésben és a felismerésben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentháromság jele erősítsen, óvjon és védelmezzen benneteket a mindennapjaitokban a földi útpálya haladásában, hogy érezd, hogy Atyám gyermeke vagy, érezd, hogy Jézus Krisztus testvére vagy, hogy érezd a Szentlélek, amely reátok árad, betöltötte szíveteket, és segítséget szolgál számotokra a mindennapokban. Érezd, hogy Édesanyám gyermekei vagytok, akihez szeretettel és bátran oda jöhettek kérni, felajánlani, és hálát adni az őszinte felajánló imában.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk