JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2007. augusztus 3.

12.  IMG_6317  jav.Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet, kik a mai napon eljöttetek, hogy együtt vegyetek részt e meghívott úton a fájdalom és a szenvedés Golgotáján, hogy bennetek is éljen az a kegyelem és az a szeretet, amely jelen van a fájdalommal és a szenvedéssel.

Hisz ilyenkor több testvér csak a fájdalomra tud gondolni, és arra, hogy az miért van jelen, miért kell ez minden embernek, némelyiknek több, és némelyiknek kevesebb.

De ha ilyenkor előttetek áll egy régebbi tanításom, abban azt mondottam számotokra, testvéreim, hogy a fájdalom, az nem kimondottan a betegséget jelenti, a fájdalommal változni és változtatni tudtok önmagatokon, a bensőtökben, amely kisugárzik a külsőre, az arcra és a tekintetre.1

De a fájdalmat, a szenvedést, amely jelen van, azt hogy tudja egy olyan testvér elfogadni, aki távol van Tőlem, aki még önmagával sincs tisztában, hogy valójában hova tartozik, és mit rejt az ő egész lénye?2

Hányan és hányan azt mondjátok: „Igen, Uram, én Hozzád tartozom. Igen, Uram, én imádkozó ember vagyok. Igen, Uram, én vallásos vagyok. Igen, Uram, én templomba járó vagyok.”

Igen, ezt elmondjuk, ha kell, többször és többször. De ilyenkor, kérdezem Én, tőletek, Jézus Krisztus Uratok, mi van itt, belül elrejtve?

Belül is ugyanezt érzed, hogy: „Én, Uram, vallásos vagyok. Én, Uram, hívő vagyok. Én, Uram, templomba, és imádkozó ember vagyok. Ó, én, Uram, elfogadom a szenvedés keresztjét, amely most meglátogatott engem.”?3

Meglátogatott, és nem kényszer, nem muszáj, és nem, hogy : miért?

Meglátogatott.

Talán most ez a szeretet és ez a kegyelem, amely közel van hozzád.4

De ez a látogatás nem csak a fájdalom, nem csak a szenvedés jelenlétében van a látogatásban rajtad és benned. Ez a látogatás az elfogadással átalakulhat a szeretet kegyelmévé az ajándékban.5

És akkor rádöbbensz, testvérem, hogy: „Valóban, Uram, Te rejtőzöl a bensőmben. Valóban, Uram, Te világosítasz meg engem. Valóban, Uram, Te hívsz engem. Valóban, Uram, Te látogattál engem, és Te változtattad meg a kegyelmet, amelyre szükség van.”6

Kérlek hát benneteket, ne mindig csak a fájdalom, a nehézség a megpróbáltatásában legyen nap mint nap téma, gondolat, elmélkedés bennetek, hanem néha egy kicsit tovább tekints, előre, és akkor észreveszitek a kegyelmet, az ajándékot és az értéket, ami más a mindennapokban.

Ti ne akarjatok esztelenek és oktalanok lenni!7

Ti ne akarjatok olyanok lenni, mint a példabeszédemben a gazdag ember, aki csak önmagára és a vagyonára gondol.

Mit mond:

— Hát tán nincs annyi helyem a csűrben, hogy eltegyem a termésemet, elraktározzam. De én egy okos, megfontolt ember vagyok! Gazdag vagyok! Én tudom elbontani, és tudok másikat építeni, még nagyobbat, hogy még többet raktározhassak. És mikor ezen túl vagyok, akkor szinte úgy gondolom önmagamban: „Most már van vagyonom, van termésem, ami talán hosszú évekig így elég lesz. Nem kell mást tennem, csak pihennem, ennem, innom és jól élnem.”

Úgy-e, milyen jó ezeket elképzelni, magadban elrendezni?

De ekkor jő: mit teszel akkor, ha jő Atyám, és azt mondja:

— Számadásra hívlak, jöjj Velem a lelkeddel!

Mit teszel a csűrödben lévő terméseddel, a vagyonod gazdagságával?

Nem lesz időd elrendezni!

Itt marad.

Netán egy újabb haragot és gyűlöletet fog szítani — azt a haragot, amely a kezdetben van, hogy:

— Uram, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.8

Igen, mert a mai világban ez van minden nap jelen, hogy milyen a gazdagság és a vagyon.

És sajnos nem csak az egyszerű ember-testvéreimben, hanem a pásztoraimban, pap-testvéreimben, vagy ahogy Édesanyám szólítja, „pap-fiaimban”, ott megy még igazán a hatalom!

Kinek mekkora és mennyi legyen a hatalma.9

És őrájuk is ugyanaz a tanításom, hogy azt mondja: „Pap vagyok! Templomban vagyok! Misét mutatok be! Beszélek róla.”

De itt, belül mi van?10

Én, Jézus Krisztus Uratok kérdezem:

Itt, belül mi van?!

Mi lesz a válasz?11

Vagy bennük is az zajlik, hogy szükség van a vagyon gazdagságára.12

Gondolkodjunk el, hogy a mai ember a testvérben, a testvéremben, csak erre van hivatva?

Vagy arra, hogy elfogadja felebarátait, testvéreit, és ha szükséges, segítsen, ha szükséges, világosítsa fel, ha szükséges, ölelje át, és árassza a szeretetet. Ha szükséges, mutassa azt, hogy nem csak a vagyon, és nem csak a gazdagság, amely az élet értelme, mert ez által nem lesz boldogság, szeretet a kegyelemben.13

Kérlek hát, testvéreim, ne csak a külsőséget figyeljétek, ne csak a vagyonotok kincseit gyűjtsétek, figyeljetek, mi történik itt belül.14

Figyeljetek a belső kincsetekre, a belső ajándék-értékre, amelyet az Istennél, Atyámnál együtt tudtok elviselni, mert Vele, ha eljön az idő, szembesülhetsz, és találkozhatsz.15

De ami itt, lent, a Földön van jelen, amit talán a csűrben gyűjtesz vagy házadban, azzal ott, fent, Atyámnál, nem fogsz találkozni. Az a számadásnál nincs jelen. Az a számadás lelkénél távol van tőled. És még időd sem lesz talán örvendezni.

Ezért hát kérlek, testvéreim, figyeljetek önmagatokra és mindarra, amely körülvesz benneteket a mindennapokban, mert a tanításom ezt tükrözi számotokra a felismerés révén az elfogadásban. Mert ha ez benned él a megtapasztalás révén, akkor igyekszel a lélek kincseit is gyűjteni, és nem a külső gazdagság kincseit, ami talán majd, idővel, ha elindul a számadás a test és a lélek szétválása révén, értéktelenné válik. Hisz oda nem viszed a földi gazdagságodat, földi termésedet, oda te, egyszerű testvérem kellesz, akit látunk, hogy mi rejlik benne, mit tud felhozni a lélekkel a felszínre, és ez által változni és változtatni, ha még nem indultunk el ezen az úton.

A tanításaimat mindig úgy adom nektek, ami ennek a hónapnak a tanítása, hisz nem csak ez van, és nem csak az utolsó, a hónap utolsó tanítása16, amelyet megadtam számotokra, amiben szintén az üdvösségről adtam tanítást, hogy hogyan kell élni, hogy üdvösséget nyerjünk a szeretet kegyelme révén.17

De ide tartozik még e hónap tanításában, hogy hogyan értékeled önmagad, hogyan ismered fel felebarátodat, hogyan segítesz, és hogyan szeretnél haladni a felebaráttal és a testvérrel a mindennapokban. Mert ha ezt megérted, felismered, elfogadod, akkor már nem csak arra törekszel, hogy „bizonyosságot nyerni, hogy mi az üdvösség, és az üdvösséggel mit tudok nyerni, megkapni magamnak”.18

Mert ennek a példabeszéd-tanításának az legyen számotokra, hogy ne akarj első lenni. Válaszd a középutat, ahogy már ezt máskor is megadtam számotokra, mert az elsőből még lehet utolsó. De az utolsóból lehet első!

És akkor felteszitek a miért-et önmagatokban, hogy: „Mit nem tettem jól? Mivel nem cselekedtem? Hogyan kellett volna talán élnem? Hogyan kellett volna értékelnem önmagam?”

De soha nem késő.

Ez jó, hogy ha tudsz figyelni önmagadra ily elmélkedés révén, mert talán akkor rádöbbensz arra is, testvérem, hogy „talán most az a hely az első helyben nem számomra készült el. Talán vannak különbek és előkelőbbek, akiket első helyre kell elhelyezni”.

De légy boldog, ha talán úgy könyveled el önmagadban e felismerésben, hogy: „Én lettem az utolsó.”

Mert az is éljen benned: lehet, hogy most az utolsó vagy e pillanatban, de lehetsz még első. Mert utolsóból lehet első, de elsőből első nem biztos. Elsőből inkább az utolsó, aki ismét összetörik, és gondolkodóba esik, hogy: „Valójában hogyan történhetett ez meg?”

Kérlek hát, testvéreim, éljen bennetek a szeretetem, éljen bennetek a tanításom, mert ezzel a tanítással tudtok haladni előre a mindennapokban a felismerés révén. És ha már felismerted, bizonyosságban önmagad lettél, akkor fontosnak találod az életet, fontosnak találod talán azt is, hogy küzdened kell, fontosnak kell találnod azt is, hogy a boldogság ilyenkor is jelen van, amikor talán úgy érzed, hogy „oly távol van, és elérhetetlen számunkra”.

Pedig csak egy kicsit jobban kell megnyitni szíveteket, lelketeket a felismerésben és az elfogadásban.

Mert ha ez mind itt lebeg előtted, akkor más lehetsz, és a kegyelmeket is tudod elfogadni és értékelni, és ez által önbizalmat nyerni, annyit, hogy érezd: „Uram, jó nekem a középút. Nem akarok igyekezni s törekedni csak az első helyre, mert az elsőből nem szeretnék utolsóvá válni. De a középútról még törekedhetek fölfele. És talán megadatik számunkra az a csoda az ajándékban, az elismerésben és az elfogadásban.”

Fontos, hogy különbséget tudj tenni a tanításnak a mondanivalójával, ami által erőt gyűjtesz, és ami által ezt a hónapot is szeretettel és örömmel fogadjátok a kegyelemben és az ajándékban a szeretethez.

A mai napban csak annyit, hisz évről évre e hónapban tanítást adok számotokra a magyarság nemzetének fogalma, felismerése, ajándéka — most ismételten azt mondom: az elmélkedésben jelen lehet a felismerés révén, hisz ha szükséges, hálát is mondj, ha szükséges, felajánlhatsz és kérhetsz, és ha szükséges, tudod, mi várható tőled, és mit adhatsz azoknak, akik tőled várják a szeretetet és a kegyelmet a mindennapokban.

A magyarság és a nemzet, ez fontos a mai embernek, aki valóban magyarnak érzi önmagát. Mert a kegyelem az ajándékában így működik. És ez által tudsz te is előre haladni a felismerésben és az elfogadásodban.

Ezért hát a magyar szentet ünnepeljétek.19 Kérjétek a közbenjáró segítséget a felajánlás révén Tőle, hogy:

— Te már szent lettél, ott vagy a szentek sorában. Hajolj le a Te népedhez, és eszközöld ki számukra a csodálatos kegyelmet a mindennapokban, a mindennapokhoz.20

Így a mai napban is megajándékozlak benneteket kiválasztott Mária szolga által áldásommal. És ez az áldásom áradjon reátok a kegyelem szeretete révén épp úgy, ahogy ez hónapról hónapra jelen van itt, előttetek, és reátok árasztva, hogy a bensőben is ez éljen.

Ennek reményében kiválasztott Mária, szolga-testvérem által áradjon reátok a Világosság a felismeréshez, a középúton való jelenlétben, és haladás előre, hogy a kegyelem a Szentlélekkel így legyen jelen, és így adjon erőt az elfogadáshoz, a felismeréshez, a meglátogatáshoz, mert így válsz igaz, hű testvérré.21

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok a tanításom révén, hogy ne csak a földi gazdagság kincseit gyűjtsétek, hanem ami a bensőtökben rejlik, amely egyszer fontos lesz a találkozás révén.

A Szentlélek kegyelme így világosítson meg benneteket, hogy érezd, hogy „valóban az üdvösséghez szeretnénk járulni, és az üdvösséget szeretnénk elfogadni, hogy itt éljen bennünk, mert nem szeretnénk utolsóvá válni, ha most még a középúton vagyunk is, Uram, de Veled együtt haladva előre, hogy talán majd egyszer elfoglalhassuk, nem kimondottan az első, csak az elsőbb helyeket” Atyám Országában.

Így áradt reátok áldásom a Szentlélekben és a kegyelemben, a mindennapokban, a mindennapokhoz most és mindörökkön örökké. Ámen.

Jelen lévő testvérek:

Ámen.

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük