JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2007. február 2.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet, kik a mai napon is meghallottátok hívásomat, és e hívásomban engedelmeskedtetek nyitott szívvel és lélekkel, hogy ma is érezd, hogy a kegyelem jelen van minden nyitott szívű testvérem előtt. De ez a kegyelem csak akkor lehet sajátod, hogy mondhatod, magadévá válik, ha nyitott a szíved, ha nyitott a lelked, ha be tudod fogadni, szívedbe zárni, és majdan őrizni. Mert ez a meghívás számotokra épp úgy jelen van, mint a mai nap tanítása e hónap megkezdésében, ahogy tanítványaimat is meghívtam az útra. De hogy az úton valóban el tudjanak indulni, elsőként számukra is bizonyságot nyújtottam. Hisz elfogadtak, követtek. De akkor volt teljes számukra a követés fogalma a meghívásban, amikor az egész éjszaka révén nem tudtak egyetlen árva halat sem fogni.1

Én, Jézus Krisztus Uratok, az ő Pásztoruk, az ő Mesterük, Rabbijuk, Názáreti, hisz sokan sokféleképpen szólítottak, megjelenve, és tanítottam a bárkából. És a bárka, mikor beljebb ment a tavon, tengeren, mindegy, hogyan hívod és nevezed, mikor kértem:

— Vesd ki hálódat, Simon!

Simon meglepődve néz:

— Hogyan vessem ki újra a hálómat — gondolja magában, — hisz egész éjjel semmit sem fogtam?

— De ha Te mondod, Uram, a Te szavadra…

Figyelitek az értelmezést?

A Te szavadra.

— … kivetem.

Hisz már a bizalom jelen van.

És kiveti a hálót, és csoda történik, hisz nem bírnak el vele, segítséget kell hívniuk.

Ekkor már félelem szálla meg őket. És a félelemben úgy érzik, nem méltók arra, hogy a Mester, a Rabbi, a Názáreti, a Próféta velük együtt legyen. Ezért leborulnak Előtte, és kérlelik Őt, hogy távozzon.

Úgy-e, a földi gyarlóságban hányszor száll meg benneteket is a félelem?

S ti is várnátok azt, ahogy Simonra tettem így Kezemet, s azt mondani:

— Ne félj! Örömet adok az örömben, emberhalásszá teszlek.

„Mi is hányszor a földi gyarlóságunkban várnánk ezt a csodát, ezt a kegyelmet.”

De hisz előttetek is jelen van, csak érezd szíved, lelked szeretetét, amely jelen van, mert Én megajándékoztalak benneteket a testvéreimben. De hogy elfogadod-e ezt a kegyelmet, azt akarod, hogy a tied legyen-e, akkor már nincs félelem, és nincs aggodalom. És már ti is a bizalomra építetek, és a bizalomban nyitott szívvel meghalljátok a hívást.

Most, ha magatokra néztek, kik jelen vagytok, mondhatnátok, talán úgy megfelezve: „Jaj, de boldog vagyok, hogy én ott lehettem e csodálatos helyen! A bárkába is beleszálltam, hogy megpróbáljam átélni ennek a varázsát.”2

S azok, akik nem voltak ennek részesei és tanúi, azok belőletek merítenek, ahogy a tanítványaim merítettek Belőlem, a Mesterből. Mert a kegyelem és a szeretet ezt várja tőletek, hogy az eggyé-válás így legyen teljes számotokra és bennetek. Mert a meghívás ma is jelen van, élőként, hogy hívom testvéreimet. Kinek nyitott a szíve és a lelke, az meghallja a hívást, és igyekszik törekedni, ezen az úton haladni és járni. Mert a kegyelem erőt adhat mindehhez, ami a mai nap nehézségében és megpróbáltatásában jelen van, vagy jelen lehet.

De a mai nap második tanításom felétek az, hogy a hegy, amelyen szintén járhattatok, a hegy, amelyet megtapasztaltatok3, de Én, Jézus Krisztus Uratok, a Mester, a Tanító és a Próféta lejöttem e hegyről, és a Szidón vidékén, ahova összesereglettek a nép sokasága, Izraelé, Jeruzsálemé, Szidóné, a tenger-vidék mellől, hogy tanúi legyenek a tanításnak, és a tanításból erőt merítsenek.4 De Én tekintetemet tanítványaimra emelve, és ezt mondani számukra:

— Boldogok vagytok, mert tiétek az Isten Országa. Boldogok vagytok, kik éheztek, mert majd bőségben lesz részetek. Boldogok vagytok, akik sírtok, mert számotokra is eljő a nevetés. És boldogok vagytok mind, kiket kicsúfolnak, megaláznak, kitaszítanak, neveiteket megrágalmazzák, mert azt mondják: „Az Emberfiáért tesszük!”

De figyeled a tanítás másik részét?

— Jaj nektek, gazdagok, hisz megkaptátok már a figyelmeztető jelet a felismerésben! Jaj nektek, kik eddig ettetek, és majd éhezni fogtok! Jaj nektek, kik eddig nevettetek, és majd sírni és jajgatni fogtok! És jaj nektek, hízelgők, mert a próféták atyáiban szintén majd így tesznek számotokra, mint azok felett, akik hamisak.5

Ezért kell figyelni hát a tanítás szavaira, mindarra, amely jelen van a mindennapokban. Mert egyik nap valóban bőségben lehetsz, nevetésben, de hamarosan jöhet az éhség, a szomorúság és a sírás. És ha már ez jelen van, akkor nem érzitek, hogy: „Itt van Isten Országa?”

Pedig Isten Országa, vagyis Atyám Országa, az itt van köztetek, és bennetek, ha azt akarod az elfogadásban, hogy benned lehessen az Isten Országa a szeretet kegyelmében, a tanítás megtapasztalásában, hogy erőt gyűjthess mindahhoz, ami a mindennapokban jelen van.6 Hisz öröm és boldogság minden nap a hála köszönetében, „amelyet megkaphattunk és megélhettünk, hisz nem tudjuk, hány nap áll előttünk, 7 hónap, év”.

Ezért hát mindig úgy kell élnetek, felkészülten, hogy bármikor jő az a bizonyos utolsó pillanat, elindulhass az Isten Országával az Isten Országába. Mert benned él az Isten Országa, a Földön, ha elfogadtad. De ha elindulsz, az Isten Országába térhetsz ismételten az eggyé-válásban és a szeretetben. Ezért fontos érezned és megtapasztalnod, hogy a tanítás mondanivalója mit nyújt számotokra.

Hisz a mai nap az öröm ünnepével kezdődött, hisz akkor még nem a Tanítóra, nem a Rabbira, nem a Názáretire, és nem a Prófétára emlékeztetek, akkor még a Betlehem Jászolának szeretetére, amely megszületett, és a Földre szállt, „Betlehemnek pusztájában”.7 És ez a Szeretet, amely szeretett volna minden nyitott szívű testvérrel eggyé válni, hogy Isten Országát elhozhassa a szívbe és a lélekbe a mindennapokhoz.

Hisz ekkor még e Gyermekre és e Szeretetre emlékeztetek, akit Édesanyja a törvények szerint bemutat a templomban8.

De most már ezen túl lesztek, és már készültök az újabb kegyelemre, az újabb áldásra és az újabb örömre, mert áldás és öröm, amit pásztorom kiszolgáltat számotokra, ha Isten Országával és a Szeretettel megjelensz, hogy elfogadjad a megtapasztalás kegyelmében.

A mai nap tanításom az ajándékban így szól felétek, hogy figyelj arra, hogy a megszületett Szeretet, amely Isten Országává vált, már benned élhet, és kegyelmet nyújthat, és ez által felkészülhetsz mindahhoz és mindarra, ami előtt állsz, álltok. Hisz még nem tudod, mi vár reád és reátok. De mennyivel könnyebb és boldogabb az élet, ha tudod a bizalom szeretetében, hogy benned van az a Szeretet, amely Földre szállt a megszületéssel, és megerősíthet az Isten Országával.

Így a mai napban pásztorom áldását adta a fény világosságára9, hogy világosságot gyújtson számotokra, de különösképpen mindazok számára, akik a sötétben járnak, hogy ez a világosságot, fényt tudjon nyújtani a sötétben a felismeréshez és az elfogadáshoz és a haladáshoz, mert ma azt mondotta: „A fény világosságában miről emlékezzünk és elmélkedjünk, mint a gyertyáról?”

És sokan valóban a gyertyára tekintettetek, és néztétek a fehér, tisztaság jelét, amely megelevenedett előttetek, a fényt a világosságában, mert ha sötétben jársz, és félelem szálla rád, és ez az apró fény megvilágosít, és már eltávozik a félelem, és erőt ad.

De e gyertya lángja nem csak világosságot nyújt, hanem a Szeretet jelét is tükrözi számotokra a piros színében, amely időnként változik. A változást pedig önmagatoknak tudjátok elfogadni és beismerni, hogy néha hogy változik bennetek is a szeretet, ahogy e gyertya fény-lángja. És ha fázol, odahelyezed kezeidet, és érzed a melegséget. És már mindjárt nem dideregsz, és nem remegsz. Pedig csak egy kis fénysugár, amelyet szemeiddel megláthatsz, kezeiddel megérinthetsz, s ez által mindent megtapasztalhatsz.

De az Én Fénysugaram ugyanígy van jelen köztetek, és árad reátok hónapról hónapra, hogy érezd, ahogy most a fény világosságát a gyertyában, e tanításban megadtam számotokra.

A mai nap különleges áldásomat árasztom nem csak reátok, jelenlévőkre, hanem minden olyan kedves tárgyatokra, szoborra, képre, feszületre, szentolvasóra, könyvekre, amelyek jelen vannak, nem csak nálatok, hanem e helyen is, hogy ez a Fény világossága áradjon e különleges áldásomban ma mindenre, testvérre, a nyitott szívvel, és mindenre, mit felsorolva, hisz minden testvéremnek van valami, amely kedves számára, amelyre boldog, hogy részesül e Fény-világosság áldásában.

Ennek reményében fogadjátok kiválasztott Mária, szolga-testvérem által áldásomat a mai napban, hogy a Fény világossága erőt adhasson a mindennapokban, a mindennapokhoz, hogy érezd a meleget, a Fényt, a piros lángot a változásában, hogy így változzék meg a ti szívetek és a ti lelketek e világossághoz.

A mai nap kegyelme e különleges áldásában áradjon most elsőként testvéreimre a megnyitott szívben és a lélekben, a felkészülésben, majdan szobrokra, képekre, feszületekre, rózsafüzérekre, könyvekre, és minden kedves, hozzád tartozó tárgyadra, amely most veled van, hogy ez a Fény a világosságában reátok áradjon, átöleljen, felmelegítsen, és erőt adjon rajtatok, bennetek és köztetek.

Az Atya, a Fiú, a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme óvjon, védjen és vezessen, nyújtson segítséget számotokra a meghíváshoz, a felismeréshez, hogy: „Elég már a sötétségben járni! Szeretnénk felismerni a Fényt a világosságban, és elindulni azon az úton a kegyelemhez, hogy a kegyelem elfogadásával sajátommá váljék a szeretettel, hogy Isten Országa bennem és bennünk élhessen.”10

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!