JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2007. július 6.

Jézus Krisztus Urunk:

15. R  IMG_6329  jav.Köszöntöm testvéreimet, különösen azokat, akik ma először úgy érkeztetek e helyre, hogy elfogadtátok szolgám, kiválasztott Máriának kérését, a pásztorral együtt, hogy legyetek nyitottak, a nyitottságban fogadjátok el azt a kegyelmet, amellyel Én, Jézus Krisztus Uratok megajándékozhatlak benneteket. Hisz szolgám ezt mondotta el számotokra.

Hát, ma vannak jelenlévő testvérek, kiket meg tudtam érinteni, kik megnyitották szívüket. De ma mondhatom, az újonnan érkező testvérek közül többen azért nem nyíltatok meg. De a megnyílásban és az elfogadásban a kegyelem így tud felétek áradni, és bennetek működni.

A mai nap tanításom még soha nem volt ennyire példa a jelenre, mint a mai nap.1 Hisz ma vagytok jelen abban az időben, amikor ti is olyanok vagytok, mint tanítványaim, akiket felkészítettem, és azt mondottam:

— Úgy küldelek benneteket, mint a bárányokat a farkasok közé.2

Ők rólatok hiszik, hogy ti vagytok a farkasok, kik ítélnek és ítélkeznek.

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok nem ítélkezni jöttem.3

E hónap Evangéliumai a tanításban, a tanítványaim által, amit leírtak, mert ők megélték, tehát ők nem csak beszélnek, és nem csak azt mondják, hogy „gondolom”.4

Ha hiszed, hogy Én vagyok és voltam, ha hiszed, tanítványaim voltak, és ez által maradt fenn az Írás a tanításban, akkor hinni kell abban, ami különösképpen ennek a hónapnak az Evangélium-tanításai. Hisz most nem csak ezt a kettőt, amit Én, Jézus Krisztus Uratok a mai napban kiemeltem. Vegyétek a mai nap szentmisének Evangélium-tanítását.5 Vagy vegyétek, példának okául, a hónap utolsó hetének tanítását.6 Hisz a tanítások, azok mindig a jelenlétben erőt adnak, erőt ahhoz, hogy felismerd önmagad, erőt ahhoz, hogy el tudd fogadni, hogy te egy testvér és egy gyermek vagy, el tudd fogadni, hogy Atyám szabad akaratot, cselekvést és gondolatot adott, el tudd fogadni, hogy ezekkel hogy élsz, és hogy engeded, hogy működjön rajtad és benned, el tudd fogadni, hogy ez által más lehetsz, és talán elindulsz a változás útján.

Benneteket Én, Jézus Krisztus Uratok a szeretetre tanítalak, az örömre és a békére, amely fontos, hogy reátok áradjon, töltse be szíveteket és a lelketeket, és működjön rajtatok és bennetek.

Ti ne akarjatok sorba állni az ítélkezők közé.7

Ne akarjatok farkasokká válni.

És ne akarjatok mások felett ítéletet mondani.

Mert eljön az idő, mikor mindenkinek meg kell állni az Igaz Bíró előtt, aki nem más, mint Atyám. Az az Igaz Bíró előtt, aki, még a régebbi tanításban mondottam, hogy a hajatok szála is számon van tartva.8 Az az Ítélő Bíró előtt, aki előtt semmit sem takarhatsz és rejthetsz el, mert Ő látja, hogy:

— Te, gyermekem, vagy te, vagy te, hogy ki vagy, hogyan élsz, hogyan cselekszel, és hogyan gyarapoztattad azokat az ajándékokat, amelyeket a Fiam a tanítása révén számotokra megadott.

Ahogy régebben adtam azt a tanítást: becsüljétek az igazgyöngyöt, amely a tiétek a kegyelemben és a szeretetben. Ne szórjátok így a disznók közé. És mikor rádöbbensz, hogy „talán az az enyém, talán az nekem szólt”, meggondolatlanul elmész a disznók közé, hogy összeszedd a kincseket az igazgyöngyben.

De ekkor is nem nézel tovább, csak a gyöngyig, mert az a tied: „Ezt fel akarom venni!”

Magabiztosan, öntelten.

És meglepődtök, hogy ha a disznó fellök, és orra estek.9

És a kétely és a kétség gyötör, hogy:

— Ez az az Isten? — Atyámról?! — Ez az a Jézus? — Rólam?! — Ennek az Édesanyjával kell együtt lenni? Velük együtt élni? Elfogadni a tanításukat és a kegyelmeket?

Ha Velem ez megtörténhet, hát, hogyan akartok változni és haladni, hogy ti is inkább bárányok legyetek, még akkor is, ha néha úgy érzitek, hogy a farkasok között vagytok? De a farkasokat a szívetek szeretetével tudjátok megszelídíteni. S akiknek azt mondjátok: „Békesség e háznak, és benne minden lakójának!”

És ha a békesség lakozik e házban, rájuk száll a béke. De ha nem, ez a béke visszaszáll!

És ne járjatok házról házra!

De ha valahova betérsz, és szívesen fogadnak, vendégül látnak, fogadd el azt, amit eléd tesznek ételben, italban. Hisz a béres is elfogadja a maga jussát, ami kijár neki.10

Hát ti is e szerint éljetek.

Meg kell védeni mindenkinek önmagát, ahogy mondottam. De mindig a szeretettel és a kegyelemmel. Rá lehet világítani mindenkit a Szentírás szavaira, ahogy ezt a tanítást írattam a tanítványoknak és a jelenlévőknek, amit a tanítványok megírtak, hogy megmaradhasson a mostani jelennek.

De a mostani jelen azt nem szereti elfogadni, a szerint élni. A mostani jelen, az csak azt fogadja el, ami kedvező számára. De ha már cselekedni és tenni kell, az már túl messze van szívéhez és a lelkéhez.

Ezért hát kérlek benneteket, ne annak örüljetek, ahogy tanítványaim visszatérve azt mondták:

— Uram, még a gonosz lélek is meghallgatott, és figyelt!11

Hanem inkább annak, hogy a gyógyítást hányan fogadják el, a tanítást hányan fogadják és értelmezik szívükkel, lelkükkel. S arra törekedjetek, hogy a ti nevetek is a jutalom kegyelmével fel legyen írva, hogy ha eljön az idő, találkozhassál vele. És akkor lehet, hogy azt mondod: „Nem baj, Uram, ha orra estem, mert fellöktek. Talán ez indított el azon, hogy önmagamba nézzek, és felismerjem önmagam, és rádöbbenjek, én nem ez vagyok, és nem ez szeretnék maradni. Én elindulok a változáson a szeretettel és a kegyelemmel, felkészülve, hogy igen, Uram, árasztom a Te szeretetedet és a Te békédet.”

De azt is számon kell tartani, ha valahol nem fogadnak. Akkor jöjj ki az utcára e házból, és rázd le a port, ami reátok tapadt!12

Hisz még erre a porra se legyen szükségetek erről a helyről, ahol nem a béke lakozik a házban!

Hisz nem kellett nekik a béke, mert visszaszállt reátok.

Mennyivel más úgy élni, hogy béke van szívetekben és a lelketekben!

Mennyivel nyugodtabb a lefekvéstek és az éjszakátok, mert nem mozog itt belül valami e lelkiismeret-furdalás révén.13 És nem kell arra gondolni: „Jaj, hova rejtsem el fejemet, hajamat, hátha akkor nem tudják számon tartani, hogy milyen vagyok?”14

Ez csak egy földi, gyerekes gondolkodás, akiktől Én távol vagyok, Jézus Krisztus Uratok. Azoknak Én, nem csak a tanítványaim, Én is mondhatom, hogy:

— Békesség nektek!

De a békesség nem kell nekik, inkább visszaküldik Hozzám, mert ők a magabiztosságukban úgy élik az életet, hogy ítélnek és ítélkeznek, mert ők úgy érzik, hogy ezt nekik szabad. De erre azt kell mondanom, hogy gyerekes a gondolkodásuk, mert az nem jut el a tudatukig, hiába mondják, hogy „művelt vagyok, okos vagyok, iskolát végeztem”!

De ha ide15 nem jut el addig, hogy „egyszer engem is megítélnek, és oda kell mennem”!

Ha majd ezt felismerik azok, akik ebben még nem hisznek, akkor talán már ők is olyanok lesznek, mint a katonák, mikor megnyílott az Ég, a sötétség, villámcsapás és vízözön zúdulva, és a Keresztre tekintenek, és azt mondják:

— Bocsáss meg, hisz valóban Isten Fia, kit keresztre feszítettünk!16

De felismerte tévedését, valami itt belül szívében és lelkében elindul, és már változni akar.

Ez csak addig nehéz, amíg ezt nem ismerjük fel.

Mondhatják magukról: „Okos vagyok, művelt vagyok, tanult vagyok, diplomám van!”

De a diplomával az Én szeretetemet nem adják oda!

A diplomával a kegyelem nem működik itt!

A diplomával még nem biztos, hogy Atyámhoz kerülsz, ahol tán a neved fel van írva!

A diplomával lehet, hogy a gonosz lélekkel mész le a sötétség birodalmába.

Ezért hát, kérlek benneteket, a ti szavatokat használva, e zűrzavaros mai világban, jelenben, e hónap tanítása legjobban mutat nektek utat, hogy mitévővé váljatok, és hogyan haladjatok, mert szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erőddel és teljes elméddel, ami benned van!

De szeresd felebarátodat is legalább úgy, mint önmagadat.17

Ha már ennyire tudod szeretni felebarátodat, akkor nincs baj.

Csak ez a baj, hogy ennyire se tudjátok szeretni, mint önmagatokat.

Ezért kell hát elindulni az úton, mert e rohanó, felgyorsuló, zűrzavaros világban élitek a rohanó életet, nincs idő egymásra a családban és a felebarátban. És mikor egy bizonyos kort megéltek, néha akkor döbbentek rá, hogy: „Éljük egymás mellett az életet a családban, vagy a felebarátban, vagy a munkatársban, és nem ismerjük egymást. Nem tudjuk, hogy mi a szeretet, nem tudjuk, hogyan kell egymást elfogadni, örülni.”

Hisz az öröm, ha bennetek van18, akkor sugárzik az arcotok. És ez a sugárzó arc már másoknak is feltűnhet, és már rádöbben: „Miért kell nekem mindig e rohanó, morcos, zűrzavaros világban élni? Szabad megállni, önmagamba nézni. Szabad örülni, szabad mosolyogni, és szeretettel élni az életet.”

Hisz mennyivel más az élet, ha érzitek, hogy a szeretet átjárja a szívet, lelket! S ekkor már van bizalom is bennetek.

Ezért hát mondom, hogy ez a tanítás legyen számotokra jelen a mindennapokban, különösképpen ebben a hónapban, figyeljétek. Mert ebben a hónapban van még a két testvér tanítása is19, amikor az egyik oda ül Hozzám, és szinte nem csak hallgatja — magába szívja az Én tanításomat. A másik pedig sürög és forog, mert fontos dolga van. De ki nem állja szó nélkül, hogy:

— Uram, miért nem szólsz testvéremre, hogy ő is segítsen?

S erre mi a válasz?

— Te fontosnak érzed magad, ezért járkálsz, és sürögsz és forogsz. De nézd testvéredet. Ő a jobbik részt vállalta: leült és hallgatta.

Mert a tanításom ad erőt mindahhoz, amely körülvesz benneteket.

Ezért hát kérlek benneteket, testvéreim, kiket megérintett már a szeretetem, kik ezt a szeretetet az érintés révén elfogadták és szívükbe zárták, hogy elindulnak e jobbik úton, ahogy a két testvérből az egyik. „És akkor nem kell félnem, hogy lássák a haj-számjaimat, nem kell félnem azt, hogy lássák, belül mi zajlik, mert Veled élek, Uram, mert befogadtalak, szívembe zártalak, és én is báránnyá szeretnék válni, és ha küldesz, a küldetésben felismerjem és elfogadjam. És ha mennem kell a farkasok közé, a Te szereteteddel még ezt is megtehetem, és a szereteteddel szólok feléjük, és a szereteteddel fogom átölelni őket, felmelegíteni, és elindulnak a változásban, hogy ők is bárányokká változzanak.”

Semmi sem lehetetlen, mert Én, Jézus Krisztus Uratok sohasem mondok olyant a tanítás révén a megtapasztalásokkal, ami nem teljesíthető.

Én a tanításomat úgy adom számotokra és felétek, hogy megfogadható legyen, elgondolkodtató.

„És soha nem késő egy pillanatra megállni, felismerni önmagam, és a felismerés révén elindulni a változás útján. De a változásban válaszd a jobbik felemet az életben, mert ez által tudod azt mondani, hogy nem csak az első parancsot ismerem az Írás és az olvasás révén, hanem ismerem azt, hogy elfogadjam felebarátomat, testvéremet, akikkel élek most a jelenben.”

Mert a béres is megkapja a maga bérének jutalmát. És ti is megkapjátok a saját magatok kegyelmét, ami a tiéd, és ha felismerted, szívedbe zárod, hogy vele együtt élj és haladj a mindennapokban.

Így ajándékozlak meg ma benneteket áldásommal. De az áldásom ma így szól felétek, hogy: Békesség nektek!

Ha ti is e házban a békesség fiaiban éltek, el tudjátok fogadni, nem külditek vissza Hozzám, akkor valami elindulhat bennetek és rajtatok.

Áradjon reátok a mai áldásom a békesség szeretetében, hogy béke legyen veletek, bennetek, és áradjon reátok az a szeretet, amit, azt mondjátok az első parancsban, hogy szeresd Uradat, Istenedet.

Most ezt a szeretetet árasztom Én felétek, hogy szeretlek benneteket, testvéreim, kiket megérinthettem már, és kik ma nyissák meg szívüket, hogy megérinthessem, mert a békesség és a szeretet jele, e kettő, ha szívetekbe költözik a felismeréssel, valami elindul, és valóban bárány akarsz maradni a küldetésben és a követésben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme világosítsa meg számotokra e mai tanításomat a békében, a szeretetben, a kegyelemben és az irgalmasságban. Mert ha ezt mind a felismerésben elfogadod, akkor el tudsz indulni előre, és már nem félsz attól, hogy talán orra esel.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük