JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2007. június 1.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet, kik a mai napon is meghallottátok a hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve, hogy ismét egyek legyünk a szeretetben, abban a szeretetben, amely jelen van rajtatok és bennetek, amelynek részei lehettetek az elfogadásban, és az elfogadás révén hordozni a szívben és a lélekben.

A mai tanításom felétek az, amikor a százados hivat.1 De mikor már majdnem ott vagyok, akkor mégis azt mondja, hogy ne menjek, maradjak, hisz nem méltó, hogy a házába menjek. De ő sem méltó arra, hogy e házba fogadjon. Ezért hát megelégszik azzal is:

— Ha csak itt kint elmondom, hogy nem vagyok méltó, hajlékomba jöjj, hogy meggyógyuljon a szolga.

De ezt kivettétek: nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, s meggyógyul az én lelkem.2

A lélek fontos, hogy gyógyulást nyerjen a kegyelemben, a mindennapokban.

Így a mai nap tanítása az felétek, hogy legyél felkészült és nyitott, és a nyitottságban fogadd el, amit felétek tárunk Atyámmal együtt a hit szeretetében.3

Hisz mit mondott a százados?

Hogy:

— Én se vagyok méltó, hogy Eléd jöjjek.

De akkor elmondja, hogy ő is alárendelt, de alatta is vannak alárendeltek, és ő bármit kérhet azoktól, mert hisznek és bíznak, és a hit bizalma révén elfogadják, hogy ha menni kell, indulni, odamenni valahova, vagy megtenni valamit.

Bennetek ez a hit kegyelme hogy van jelen?

Megteszed-e, amit hívnak és tesznek?

Mert a tetteket tőletek várjuk, hisz azt mondottam, hogy ha hívom, ide jő.

Ha azt mondom, hogy tedd meg, akkor megteszi.

És Én, Jézus Krisztus Uratok meglepődtem e férfin a századosban, s azt tudtam rá mondani a nagy sokaságnak, hogy:

— Nem tapasztaltam ekkora hitet Izraelben.

Ez nem azt jelenti, hogy nem is volt ilyen hitű ember.

Ez azt jelenti, hogy addig, amíg jártam, és együtt voltam apostolaimmal, a tanítványokkal, abban a megtapasztalásban, hogy még nem láttam, nem tapasztaltam ekkora hitet.

Bennetek hogy van a hit a kegyelemben és a szeretetében?

Felismered és elfogadod, szeretnél vele együtt érvényesülni, vagy pedig elfogadod mindazt, ami körülvesz, de tőled senki semmit ne várjon, „mert én úgy se adok senkinek semmit”?

Néha, ahogy jelen vagytok, nem azt jelenti, hogy senki semmit ne adjon és ne vegyen el tőled. Néha a szeretetem nyújtson erőt, vigaszt a kegyelemben. Néha ez a szeretet világosítson meg benneteket, és ez a szeretet adjon erőt, hogy ezt mind-mind megtehessétek, ami vár reátok a mindennapotokban, és figyelni arra, hogy „én nem vagyok méltó, de már mi nem azt mondjuk, hogy házamba jöjj, hanem hogy hajlékomba jöjj, de méltók vagyunk ahhoz, hogy megtisztuljunk, megerősödjünk, és a megtisztulás révén ismételten el tudjuk fogadni azt a kegyelmet és azt a szeretetet, ami kiárad az emberiségre”4.

A másik tanításom pedig az, amikor az apostolokkal Kafarnaum felé vesszük utunkat. De Én csak ekkor a tanítványaimmal, az apostolokkal indultam el. De a nép sokaságából valaki tudomást szerzett róla:

— Hát akkor hadd menjünk mi is, hadd hallhassuk a Prófétát, a Mestert vagy a Názáretit!5

És oda érve, a vasárnap hajnala6, odaérve, mindaz, amikor ti is jöhetnétek hallani a tanítást, követni, hogy „a tanításban részem legyen, felismerni, hisz nem baj, ha egy elhagyatott helyen vagyunk, nem baj, ha nem vesz semmi körül minket”.

De a hit, ha bennetek él, akkor a tanításért menni lehet, a tanítást felismerni és elfogadni. És nincs, miért csüggedni és félni, hogy nincs, hol szállás, nincs, hol ennivaló. Mert a tanítványok is efelől aggodalmaskodtak, efelől mondták azt, hogy:

— Uram, el kell bocsátanod a nép sokaságát, hogy menjenek a közeli falvakba, s menjenek a közeli tanyákra, ahol befogadják őket, élelmet és szállást tudnak váltani maguknak.

De Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondottam:

— Hát adjatok ti nekik enni!

Olyan könnyű ezt kimondani, hogy:

— Adjatok ti nekik enni!

S ekkor megijedünk?

Megszeppenünk?

Elgondolkodunk?

„Hogy adjak, mikor csak nekünk is ennyi van?! S még ebből adjak?!”

Úgy-e, milyen a földi gyarló gondolkodás?

„Hát, ha ez nekünk elég, akkor miért adjak én másnak?!”

De Én, Jézus Krisztus Uratok nem így láttam a jelenlévőket, és nem így látom a mostani jelenlévőket sem. Nekem azok és a mostani jelenlévők mind egyek a tanítványaim és apostolaim mellett. És ezért mondottam:

— Kérem azt az 5 kenyeret, kérem azt a 2 halat. És ti pedig addig üljetek le 50 fős csoportokba. És mire leültök, már megadatik számotokra a mindennapi kenyér.

Ami által úgy érzed, hogy jóllaktál, s ami által azt mondhatod: „Köszönöm. Köszönöm, hogy részesülhettem én is e csodában, részesülhettem én is e kenyér szaporításában”.

Ebben a szaporításban, amely jelen van a mindennapokban.7

Ezért hát kérlek benneteket, testvéreim, hogy a mai nap két tanítása nem volt véletlen, mert az első azt nyújtja számotokra, ha van benned hit és bizalom a szeretetben, akkor fel tudsz készülni arra is, hogy „nem vagyok méltó, hogy házamba jöjj”. De ha azt mondod, csak örömmel és boldogan, hogy „meggyógyulhat a lelkem, testem, erőt merítek a kegyelemben, a kegyelemhez”, akkor már nincs hiába a tanítás, akkor már megérted ennek a tanításnak a lényegét, hogy az egyszerűségben és a hitben, a kegyelemhez „hogyan megyek, hogyan fogadom el, és hogyan értékelem”.

És a második tanítás, az ehhez a tanításhoz kapcsolódik, hogy jelen van a nép sokasága, ki nem gondolkodott, és nem azon volt, hogy „meglegyen mindenem, és bevásárolok”, hanem azon, hogy:

— Itt a Mester! Itt a Názáreti! Hadd halljam! Hadd szóljon hozzám!

„És ha már szólt hozzám, akkor meg tudom érteni a tanításnak a lényegét, különbséget tudok tenni mindazon és mindahhoz, hogy meggyógyulhat a lelkem, és méltó vagyok erre a kegyelemre és erre a gyógyulásra, és erre a szeretetre.”

Ami mindig jelen van a mindennapokban.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, próbáljatok ti is így élni a felismerésben, a szeretetben és a kegyelemben, mert ha a bizalom ezeket mind-mind megadja számotokra, akkor másképp éled a mindennapokat az élet útpályáján. Azon a pályán, amelyen egyesével ti is haladhattok, azon a pályán, ahol talán ti is azt mondjátok, hogy: „Én nem megyek oda, mert talán nem vagyok méltó, hogy odakerüljek.”

De ha nyitott a szíved, nyitott a lelked, akkor bizonyosan mindenki méltó, hogy befogadja ezt a csodát és ezt a szeretetet, a kegyelemben!

Értsd meg a mai nap tanítását, amely oly szép és gyönyörű számotokra!

A gyönyörűségben tudod, hogy: „Isten gyermeke vagyok. A meghívásban tudom, hogy Isten gyermeke vagyok. És a meghívás keretében szeretném elfogadni a meghívásokat, hogy eggyé váljak Veled, Veletek a szeretetben és a mindennapokban.”

Mert ez a csoda, amely gyorsan szárnyra kelt, és elindult, hogy oly sok ember jóllakott az 5 árva kenyér 2 halából, hogy az után széjjelnézve még 12 kosár maradékot gyűjtök össze.

És ezt a maradékot meg tudom osztani azokkal, akiknek még ennyi sem adatott az élelemben.

„Mert Jézus lakik szívemben! Mert Jézust fogadtam el! Mert Jézus az, aki szeret!”

És Jézus az, aki lehajolva megfogja kezed, és vezet az élet útpályáján.9

Így kell elfogadni, megérteni, megtapasztalni a kegyelem ajándékát, amely most is jelen van, csak figyelni kell a benső csendre, hogy ez a benső csend mit nyújt, és mire hív, és a meghívásban milyen sugarakat áraszt ki felétek. Mert igen, az Isten Országában jelen van a meghívás a kegyelemhez. „És a kegyelemben tudom, hogy mi a hit, és mi a bizalom. És teljesen, egészen Reád hagyatkozom. És ha már Reád hagyatkoztam, akkor nem csak azt hajtogathatom: »Ó, Uram, én nem vagyok méltó!« Hanem azt is: »Talán egy kicsit tudok alázatos lenni.« És egy kicsit tudom gyakorolni a méltóságot, és a méltóságomon azt mondani: »Ó, Uram, köszönöm ezt a tanítást! Köszönöm ezt a felismerést és ezt az elfogadást, mert így mindjárt más lehetek, és más vagyok, mert megpróbáltam elindulni a változás útján.«”

És a változásban is nem csak ezt a pici gyermekeket, amelyeket néha elhoztok e zarándoklatban, és e zarándoklatban hagyjátok, hogy ő is úgy érezze, hogy: „Én méltó vagyok Hozzád, Uram. Köszönöm, hogy e kegyelemmel, e hittel és e ajándékkal táplálsz bennünket most és mindörökké. Ámen.”10

Úgy-e, milyen könnyű ezt mind-mind így megérteni?

De még emlékezzünk meg erről az ünnepről11, ami így szól hozzád:

Dicsőség az Atyának!

Dicsőség a Fiúnak!

És dicsőség a Szentléleknek!

Hogy ez a Szentlélek a dicsőségében szálljon reátok!

És e Szentlélek kegyelme világosítsa meg a szíveteket és a lelketeket!

És az a megvilágosított dicső kegyelem arra indít benneteket, hogy boldogan mondhatod, hogy: „Valóban dicsőség az Atyának! Dicsőség a Fiúnak! És dicsőség a Szentléleknek, aki Egy a Szentháromság Egy Istenben, az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben! És ez mind-mind bennünk élhet, mert megnyitom szívemet, megnyitom lelkemet, és képes vagyok befogadni.”

Mert a tanítás és a hit már ennyire tud nevelni, erőt adni a mindennapokban és a mindennapokhoz.

És ennek reményében most árasztom felétek áldásomat.

De az áldás nem csak a megszokott Golgotai áldásában részesüljön felétek, hanem az áldás szálljon reátok kiválasztott Mária szolga által a testvérben, a Szentlélekben, az Atyában és a Fiúban, hisz most ünnepeljük a Szentháromságot az Egy Istenben, de ünnepelten, külön a Szentlélek-ajándékot a hét ajándékában12, ami felétek áradhatott, hisz azt mondottam, legyen nyitott a szívetek, legyen felkészült, és jönni fog az ajándék.

Az ajándék itt volt. Ki nyitott volt, ki figyelt, az érezte, hogy szinte lángnyelv, szellőjével, meglegyintette a testvéreket!

És ez a kegyelmi ajándék a Szentlélek Fényében és a hét ajándékában már jelen van.

És felkészülünk a Szentháromság ajándékára, hogy ez is bennünk éljen. És felkészülünk arra az ajándékra, amit Én, Jézus Krisztus Uratok nektek adtam — Önmagamat, az Én Szívemet.

Azt a Szívet, amely értetek dobog.

Azt a Szívet, amely felétek akar…

Azt a Szívet, amely azt szeretné, hogy egy legyen a kegyelemben és a szeretetben.

Így most megajándékozlak benneteket, az Atya, a Fiú és a Szentlélek, amely most az Igaz Istenben, a Szentháromságban van jelen, és így árad felétek.

De így árad felétek az Én Szívem ajándékul, mert ez a Szív szerette testvéreit.

Ez a Szív testvéreiért vállalta a szenvedést, a megaláztatást.

Ez a Szív, amely értetek dobogott és dobog.

Ez a Szív, amely szeretne egyesülni veletek.

És így árad felétek a Szentháromság jelével e ünnep ajándéka, hogy: „Jézus Szíve, szeretlek én”, mert átvezetlek az élet tengerén.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

MÁRIA IMÁJA

 Drága, Jó Jézusom, szeretnélek Téged is köszönteni e megkezdett hónapban, hisz Édesanyádat is megköszöntöttem, ami által nem csak magam nevében, hanem a testvéreim nevében is.

Most ugyanúgy szeretnék Hozzád szólni, hisz a Te Szentséges Szíved, amit Te nekünk adtál a kegyelemben és a szeretetben, mert szeretsz bennünket, hisz kiválasztottál. A kiválasztással meghívást adtál, a meghívás által felismerést, és a felismerésben megpróbálunk hű testvérré válni, és követni Téged. És így fogadd el hőn szeretett imánkat, énekünket, amellyel most köszöntünk Téged, ó, Drága Szívű, Jézus, a Te Szentséges Szívedet, azt a Szívet, amely értünk dobogott, és értünk halt meg, azt a Szívet, amely értünk támadt fel a halálból, mert az Élet erősebb lett a halálnál, azt a Szívet, amely lehajolt hozzánk, hogy felemeljen, azt a Szívet, amely megnyílik felénk, és ajándékot árasztott, azt a Szívet, akihez bátran, bármikor oda mehetek, oda mehetünk, lerakhatjuk fájdalmunkat, bánatunkat, szenvedésünket, nehézségünket, megpróbáltatásainkat, mert ez a Szív az, amely elfogadja testvéreit, ez a Szív az, amely szeretné átölelni mindazokat, akik hisznek és bíznak e Szentséges Szívben. Ez a Szív az, amely a meghívásban világosságot nyújt. Ez a Szív az, amely azt szeretné, hogy bennünk doboghasson, hogy eggyé válhassunk a kegyelem szeretetében.

De ha mi nem nyissuk meg saját szívünk ajtaját, akkor ez a Szív hogy közeledik hozzánk?

Hogy tudja elfoglalni helyét?

Kérlek hát, ó, Drága, Jó Jézusom, fogadj el bennünket, néha gyarlóságunkkal, néha imáinkkal, néha a cselekedetünkkel, néha a bűnökkel, de segíts e Te Szentséges Szíveddel, hogy önmagunkra találjunk, hogy felismerjük önmagunkat, és rádöbbenjünk, hogy valójában e Szentséges Szív mit vár e egyszerű szívtől, amely bennünk van jelen, és dobog. Mert így talán felismerjük önmagunkban a hibát, a bűnt, a gyarlóságot, a kételyt. És ha már felismerjük, akkor segíts e Drága Szívvel, hogy igyekezzünk a megbocsájtáshoz és a kegyelemhez. Mert ez a Szentséges, Szeretetteljes Szív csak így jöhet felénk, ahogy kiveszed, a Te saját Kis Kezedbe teszed, és így mutatod felénk:

— Íme, testvéreim, ez az Én Szívem, amit szinte nektek akarok adni, hogy éljen bennetek a hitem és a kegyelmem.

S hányan és hányan nem figyelünk e csodálatos, apró jelekre, hogy ez a Szív szeret, és a mai nap is értünk dobog, a Földön élő testvérekért, hogy eggyé váljatok e Szentséges Szív szeretetében a mindennapokban.

Köszönöm, Drága, Jó Jézusom, hogy elfogadod az egyszerű szavakat a köszöntésben, mert így vagyunk boldogok Veled, mert bennünk élhetsz, és így boldogan mondhatjuk imával, énekkel, hogy köszönjük, Te, Élő, Drága, Szent Szív, ki jelen vagy nekünk.

Jézus Szíve, szeretlek én, vezess át az élet tengerén.

Jézus Szíve szeretlek én, segíts át az élet tengerén.13

Ha vihar kél fejem felett, legyen oltalmam Szelíd Szíved.

Minden veszélyt elűz egy mosolyod,

Lelkem megnyugszik, ha Veled vagyok.

Jézus Szíve, szeretlek én, segíts át az élet tengerén.

Jézus Szíve szeretlek én, segíts át az élet tengerén.

Ölelj Magadhoz engemet, hogy mindig jobban szeresselek.

Te légy Tanítóm és Jó Pásztorom.

Szívemet, lelkemet Reád bízom.

Jézus Szíve, szeretlek én, segíts át az élet tengerén.

Jézus Szíve szeretlek én, segíts át az élet tengerén.

Dallal kereslek Tégedet, vigasztald meg árva szívemet.

Rózsákat hintek oltárod elé,

Hogy szálljon illatuk az Ég felé.

Jézus Szíve szeretlek én, segíts át az élet tengerén.