JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2007. november 2.

Jézus Krisztus Urunk:

 

A mai nap köszöntöm testvéreimet, kik eljöttetek e fájdalom, szenvedés Golgotájára.

E Golgota, amely úgy van jelen, hogy most ismételten egymásra épül tanításaim. Hisz amely tanításomat kiemeltem a mai napban számotokra, az e hónap tanítása1, és a tanításban, ha figyeltétek, mikor Zakeus felmászott a vad fügefára, hogy láthassa és megismerhesse a Mestert, vagyis Engem. De alacsony termete miatt ezt nem tehette a tömegtől. Ezért volt szükség erre. De mikor lehívtam őt, és azt mondottam:

— Jöjj le, mert ma a te házadban kell megszállnom.

Ő boldog lett, és szeretettel készült, és várt a fogadásban.

De ott többen, neveket nem sorolva, de lehet írástudó, farizeusok:

— A bűnös házában száll meg!

Figyelitek e mondatot?

Ti hányan és hányszor mondjátok mások felett az ítéletet!

Ez hasonló ehhez az ítélethez.

Holott előző tanításaimban már mit mondottam?

Én, Jézus Krisztus Uratok nem az egészségesekhez jöttem, hanem a betegekhez, hogy meggyógyítsam s megvigasztaljam őket.2 S mégis oly könnyen kiejtik ajkukon, hogy „a bűnös házában száll meg!”3

Ezért hát e tanítást nem csak így kell értékelni és értelmezni, hisz megszállva, és e megjegyzések után valójában mi történik. Őt az Én szeretetem és a jelenlétem annyira megérintett, hogy ő azonnal elindul a változás útján.4

Én hányszor kérem testvéreimtől, nézzetek önmagatokba, ismerjétek fel önmagatokat, és el-e indultatok a változás útján?

Nem csak a jelenlévőkre szól ez, általánosságban mondom.

Hányan és hányan felismerték-e már önmagukat?

Hányan és hányan felismertek-e Engem, Jézus Krisztus Uratokat?

A bűnös, az felismert, elfogadott, az Ura elé jött, de nem csak szavakkal és megjelenésével:

— Íme, nézd, Uram, vagyonom felét szétosztom a szegények között. És akit megkárosítottam, annak négyszer annyit adok vissza.

Úgy-e, hogy milyen könnyű az üdvösséget felismerni, hogy jelen legyen, hogy el ne vesszen?

S hányan és hányan értékelitek így az üdvösséget?

Hányan és hányan milyen szavakat mondtok felebarátaitokra?5

Hányan és hányan megítélitek felebarátaitokat.6

De nem csak testvéreim, hanem pásztoraim. Pásztoraim szinte, ha lehetne, nyíltan megmondanák, hogy a Szentléleknek hol szabad működni.

De a Szentléleknek, sajnos, ők nem parancsolhatnak!7

Ezért mondom: sajnos, mert ez nekik egy kicsit fájdalmas, mert kizárni8, megparancsolni, megalázni, azt nagyon szeretik és tudják.9 Hogy mások fölött ítélkezzenek, bírálatot mondjanak, és még azt is, ha volna olyan erő bennük, még a Szentléleknek is megparancsolnák, hogy hol működjön és kiben.

Ezért hát adom e tanításaimat, e élő tanítást, e Élő Léleknek, hisz azt mondjátok, „Élő Lélek lakozik bennem”. E Élő Lélek élő tanítást kap a felismeréshez és az elfogadáshoz.

S akkor ti is ne azt mondjátok, hogy a bűnös házába térek be, hanem azt figyeljétek, hogy ez által hogy jelenik meg az üdvösség.

Hozzátok is elmennék, ha megnyitnátok itt, e szív-ajtót a házban, hogy betérhessek, hogy eggyé váljak veletek, mert hisz az Emberfia ezért is eljött közétek, hogy megkeresse azt az üdvösséget, amely már jelen volt, hogy ismét el ne vesszen, hogy megerősödve itt maradjon köztetek.10

De ez a tanítás ezért volt jelen, hogy soha nem késő önmagatokba nézni. Soha nem késő felismerni önmagatokat. Soha nem késő kérni: „Uram, jöjj, és szállj meg nálam. Én megosztom Veled a szívem és a lelkem házát. Megnyitom Feléd a kapukat, hogy betérhess rajta, s ez által elindul bennem is talán valami a felismerésben, elindul bennem is valami, hogy talán jót kell cselekednem.11 És akiket megbántottam, megbocsájtani.”12

Mert az, hogy „négyszer annyit adok vissza”, ez nem azt jelenti, hogy valamit megfogsz, és most adsz neki. A négy-annyit úgy is lehet értelmezni, hogy: „Megbocsájtok, testvérem, hogy szeretetben éljünk, mert Jézus testvérei vagyunk, és Jézus lakozik a mi szívünkben és a mi lelkünkben. És mi már szeretnénk együtt élni és haladni ezen az úton. És nem teszünk különbséget, nem szóljuk meg egymást, nem ítélkezünk.”

Úgy-e, mennyivel szebb a felismerés és az elfogadás a haladásban?

De ma nem csak ezt a tanításomat vettem, hanem azt is, ahogy most is, és akkor is, vannak és lesznek, kik nem hisznek a Feltámadásban.13 Mert ha hinnének benne, akkor másképp élnék az életüket. De hányan és hányan nem hisznek a Feltámadásban. Ezért hát nem csak azt kell mondani, hogy a szaddúceusok is megkérdezték, hogy:

— Ha van Feltámadás, akkor mitévők legyünk?

Mert ugyebár Mózes valamit hátrahagyott. De hogyan is kell azt a törvényt felismerni és elfogadni?

Mert végigmenni rajta, hogy ha megházasodik, és hamar jő a halál, és özvegyet hagy hátra, de utódot nem, akkor vegye el fivére.

És ők ezt a tanítást hozták az ő Mesterüknek, akivel találkoztak, és oda mentek Hozzája, hogy bizonyosságot nyerjenek, hogy 7 testvér volt, és mind a 7 ugyanazt az özvegyet vette el, de utódot egyik sem tudott feltámasztani az erőben a testvérek részére. Megkérdezték hát:

— Ilyenkor kié az asszony, ha egyáltalán van Feltámadás?

Hát Feltámadás van, de nem azoknak, a földi emberben, akik nősülnek és férjhez mennek, hanem azoknak, akik felkészültek már a másik, Új Világhoz, ahol már nem nősülnek, és nem mennek férjhez, ahol már meg sem halnak, mert hasonlóképpen élnek az angyalokhoz a Feltámadásban.

Ezért kell hát úgy élnetek, hogy: „Igenis, a szívem-, lelkemben van a Feltámadás, mert kilépek saját testemből, önmagamból, és én is már készülök a más, Új Világába, a Dicsőségbe és az Örök Életbe, mert Te, Uram, Jézusom, azt tanítottad, hogy van Feltámadás, van Dicsőség, és van Örök Élet.”

De ehhez némelyeknek még fel kell nőni, hogy felismerje a tanítás mondanivalóját a kegyelem szeretetében, mert Atyám és Én, Jézus Krisztus Uratok azért vagyok14, és azért jöttem, hogy az élőkkel együtt legyek. Atyám is az élőkért él, nem a holtakért. Ezért Mi mind az élőkben élünk az Atyával.15

Fogadjuk el a tanítás lényegét a felismerésben és az elfogadásban.

De ma még egy tanításom volt felétek, hisz az egyházi év e hónap utolsó vasárnapjával befejeződik.

Királyi zászló jár elöl!

Keresztfa fénye tündököl!16

Hisz a Királyra emlékeztek, aki ugyan meghalt, de feltámad, mert az Élet erősebb a halálnál.

És a tanítás ez volt számotokra17: A keresztre feszítés után bámészkodnak, nem csak az egyszerűek a nép sokaságából, hanem a főpapok is. De a bámészkodás nem elég — csúfolni és gúnyolni és megítélni kell. De megítélik azok is, kik kereszten függnek már. Hisz az egyik ki nem állja szó nélkül, és káromkodik. Ítélkezik:

— Ha valóban Te vagy a Messiás, mentsd meg Magad, s ments meg engem!

Hát neki szabad mondani18, hisz ő nem indul el a változás útján. Ő nem hisz a változásban, a kegyelemben19, a szeretetben; a Feltámadás, az tán nincs is!

De a másik már e ítélet után elgondolkodott, és ő rászól a másikra, hogy:

— Még most sem bírsz csendben maradni? Hisz mi az életünk, tetteink és cselekedeteink révén megérdemeltük e méltó büntetésünket.20 De nézd meg Őt, ki csak segített másokon, tanított, gyógyított, halottat támasztott fel, és Számára a bírák keményebb ítéletet hoztak.

Ezért hát a Názáreti felé veszi tekintetét, és így szól:

— Ó, Uram, ha Országodba térsz, ne feledkezz el rólam.

Én, Jézus Krisztus Uratok visszaszólok számára:

— Ne félj, még ma Velem leszel a Paradicsomban.

Figyeltétek a mondanivalót?

Ne félj!

Hányszor adtam már ezt a tanítást számotokra, hogy: Ne féljetek!21

Legyen bennetek is hit!

Mit mondottam egy korábbi tanításomban?

Ha csak annyi hitetek lenne, mint a mustármag, akkor már azt tudnátok mondani még a hegynek is, hogy talán: „Jöjj ide!”22 Vagy a fának: „Szakadj ki gyökerestől, és a tengerben vess gyökeret!”23

Ezért kell elindulni a változás s a hit útján, mert a tanítás, amely bennetek él, erőt adhat a mindennapokban, a mindennapokhoz. Ezért mondottam számára is, hogy:

— Ne félj, még ma Velem leszel a Paradicsomban.

De mit mondtak, akik ítélni szeretnek, nevetve és gúnyosan?

— Íme, Számára ez a Paradicsom!

Mert ők mit láttak?

A kereszten függő, megaláztatott Názáretit, aki azt mondta Magáról, Ő az Isten Fia, akinek még a Feje fölé azt kellett írni:

EZ ITT A ZSIDÓK KIRÁLYA!

A táblára.

Igen, ez jelen van, mert ez bizonyosság a tanításhoz, hogy Király ismételten úgy lehet, ha e keresztről lejő, és feltámad halottaiból.

Királyi zászló jár elöl!

S ezt a zászlót meglengetve, és boldogan lehet mondani:

Krisztus feltámadott!

Örüljetek, asszonyok,24

Kik kenetet hoztatok…

Mert örvendezni és kenetet hozni csak akkor lehet, ha először meghal a jövendölésben25, hogy megmutassa számotokra e tanítást, hogy igen, elítélhettetek, Keresztre feszíttethettetek, megalázhattatok, Arcul köphettetek, megfoszthattatok ruháimtól.

Mindent elfogadtam, de mégis az Élet erősebb lett mindentől, mert a Szeretet lakozik Bennem, és ezt a Szeretetet akartam átadni, átölelni vele az egész világot.26

Ezt a Szeretetet szeretném most is átadni, és átölelni vele ismételten a világot.

Én szeretném.

De hányan és hányan vágyakoztok erre a Szeretetre, és hányan és hányan eltaszítsátok magatoktól ezt a Szeretetet, mert azt mondjátok, nincs rá szükségetek. Ti élitek a saját életeteket, élitek, mert talán így mindenetek megvan, nem kell aggodalmaskodni. De ha jön egy nehézség, jön egy megpróbáltatás, egy fájdalom, akkor úgy-e, felismeritek a saját kereszteteket, akkor igyekeztek ti is talán úgy megkeresni a porban, ahogy Én megkerestelek benneteket és kiemeltelek. Nem engedtem, hogy elvesszetek, hisz Én ezért jöttem, hogy felismerjem, kik Hozzám tartoznak, és követnek, és Együtt haladunk.27

De ezt a tanítást nem csak azoknak adom, hanem mindenkinek, mint az első tanításomban, hogy különösképpen a betegekhez és a bűnösökhöz jöttem, mert nekik van a legnagyobb szükségük az Én jelenlétemre, az Én Szeretetemre és az Én kegyelmemre. Ezért hát kérlek titeket, testvéreim, kik azt mondjátok: „Igen, Uram, mi már egyek vagyunk, hisz oly sok tanítást kaptunk. Működik a Szentlélek, megengedjük, hogy működjön rajtunk és bennünk. Haladunk és követünk. Felvesszük minden nap a keresztünket, hogy Hozzád tartozva. Mi már mások felett talán nem ítélkezünk. Mi megértjük azt, hogy szükség van az elesettekre, a bűnösökre és a betegekre, hogy őfeléjük is áradjon a szeretet kegyelme az üdvösség által a mindennapokban, a mindennapokhoz, mert így vagyunk igazi felebaráti testvérek a tanításban, és így tudjuk értékelni, hogy valójában mi az irgalmasság szeretete, a feltétel nélküli szeretet, hogy felismerem felebarátomat, és elfogadom.”

És Én is szeretném átölelni, hogy érezze, hogy: „Igen, Jézus lakozik szívünkben és a lelkünkben.”

E mai áldásomat is így árasztom felétek, hogy valóban Én, Jézus Krisztus Uratok költözhessek a ti szívetekbe és a ti lelketekbe, hogy ne csak mondjátok, hanem érezzétek, és ez az érzés induljon el a változás útján úgy, hogy felismerd felebarátodat, és ha szükség van, segítsed, ne csak azt mondd, hogy „megosztom vagyonomat a szegények között”. Hanem valóban cselekedjél is.28

A felebarátod szeretete29, kegyelme óvjon, védjen és vezessen az eggyé-válásban, a mindennapokban.

Így áradjon reátok ma áldásom, a Királyi zászló tündöklésének ragyogása, hogy „Jézus lakozzék szívünkben, lelkünkben e szeretet kegyelme révén”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek áradjon reátok, töltsön be benneteket, hogy e felismeréssel és elfogadással, ha már bennetek élhetek, valóban elindulhassatok a változás útján a szeretet és az öröm, a felismerés kegyelme révén, és ekkor már tudod, mi az irgalmasság, mi a feltétel nélküli szeretet, és hogyan fogadd el felebarátaidat, testvéreidet. Nem megítélni, hanem elfogadni, és ha szükséges, imádkozni, felajánlani és kérni számára e kegyelmet a segítségnyújtásban.

Ma áldásomat így árasztottam felétek, mert fontos, hogy érezzétek, hogy a Krisztus Király elment, meghalt, de feltámadt, mert az Élet erősebb a halálnál.

Most ismét elmentem, elfoglaltam helyet Atyámnál, de majd visszatérek hozzátok. De addig így legyek jelen a szívetekben, hogy érezzétek, hogy valójában Jézus lakozik bennetek.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!