JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2009. április 3. Nagyböjt 6.

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat hatodik Golgotáján, kik meghallottátok a hívást, és a hívásban engedelmeskedtetek.

De köszöntöm a bűnbánatban azon testvéreimet is, akik lélekben kísérték szolgámat, Máriát a fájdalom, szenvedés útján hétről hétre.

Hisz a tanítások, ahogy a kezdetben elmondottam, hétről hétre egymásra épül. Így a mai tanításom folytatódva az elmúlt hét tanításával, hisz akkor az Örök Élet, amely volt számotokra példa, és az a tanítás, ahogy mondottam: ti alulról valók vagytok, Én pedig felülről való vagyok, ezért ti, akik alulról valók vagytok, meghaltok bűneitekben.1 Így folytatva a tanítás a mai nap bevonulásával az öröm, a szeretet és a béke megtapasztalása.2 Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok tudtam, hogy ez a bevonulás már nem a sátoros ünnepet fogja tükrözni Számomra, hanem ez a bevonulás másképpen lesz jelen az ünnepben.

De Én, Jézus Krisztus Uratok nem rontottam el tanítványaimnak az örömét a felkészülésükben, a szívükben, a lelkükben, hogy:

—Igen, mi is itt leszünk az ünnepen!

Ti pedig a földi életben, ha csak egy kicsi nehézség, egy kicsi szikra jelenik meg az élet-útpályátokon, azonnal szomorúvá váltok, azonnal nehéznek érzitek az életet, azonnal úgy gondoljátok: „Hát, miért pont velem? Miért is imádkozom? Hát, nem történik semmi!”

Holott a ti életetekben is jelen van és jelen lesz az öröm, a szeretet, a béke, a türelem, amely erőt ad mindabban és mindahhoz, hogy hogyan éljétek az életet a földi útpálya haladásában; hogyan fogadjátok el mindazt, amely körülvesz benneteket a mindennapokban; hogyan tudjátok, ha kell, szintekre bontani, boncolgatni mindazt, amely egyik napról a másik napra meg kell tenni a cselekvésben, át kell élni, meg kell küzdeni, hogy így élni és haladni a mindennapokban.

Hisz ha nincs bennetek e tanítás-sorozat végére már az a mérhetetlen nagy irgalmassági szeretet a szívben, a lélekben, egész lényedben, akkor hogyan tudod értékelni a bevonulás szeretetét és örömét, énekét?

Hogyan tudod felszabadultan énekelni: „Hozsanna! Hozsanna! Hozsanna! Dicsőség Dávid Fiának!”?

Hogy akarsz így haladni az életed útpályáján, ha nincs benned az irgalmasság, a szeretet, az öröm, a kegyelem a megváltoztatás-útban?

Hisz a kezdetben úgy kezdtük a bűnbánatot, hogy elindulunk a meghívott úton, elfogadjuk a tanítást, amelyet hétről hétre meghallgatunk, értékelünk, elfogadunk, elindulunk ezen az úton, megnyitottam őszintén, és átadjuk önmagunkat. Hát, megengedjük, hogy a Szentlélek, amely élővé vált már rajtunk és bennünk, vezessen, ha kell, munkálkodjon rajtunk és bennünk, hogy ez által felismerjük az Élő Evangéliumot, az Élő Evangélium tanítását, amely ismételten hétről hétre felénk szól a szeretet jelében és kegyelmében, mert így akkor nem csodálkozunk azon, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok az egyszerűségemben a szamárhátra ülhettem a csikóban. Hisz nem mindig az a fontos, hogy mi vesz körül, és hogyan vesz körül, hanem az, hogy mi zajlik bennetek, itt, a szívben, a lélekben, hogyan értékeled, hogyan engeded szabadjára mindazt, ami benned rejlik a felismerésben, az elfogadásban, a szomorúságban, a csüggedésben, a bánatban. Hisz sok mindent lehet felsorolni, ami miatt nyitottan hagyva a kérdést. Szabad önmagatokba nézni, felismerni önmagatokat, s elgondolkodni, hogy önmagatok révén kiegyensúlyozottak lettetek, vagy kiegyensúlyozottá váltatok, vagy szükséges-e még a segítség a változáshoz, a változásban, a mindennapokban, a mindennapokhoz, ami előtt állunk, ami előtt vagyunk, amit még nem tudunk, hogy mit hoz a holnap a holnapután jövőjében. De nem a félelem, nem a csüggedés, nem a szomorúság, nem az aggodalom tölti be a szívet, a lelket, az egész lényedet, mert ha ezeket mind megengeded, hogy betöltsék a szívedet, a lelkedet, akkor nem tudsz kijönni önmagad révén saját árnyékodból, saját félelmedből, akkor nem értékeled, hogy az élet csodálatos a szépségében, a szeretetében, a kegyelmének jelenlétével.

Mert ahogy mondottam mai tanításom révén, mikor az Ünnepi Vacsorát elkészítették tiszteletemre, és a feltámasztott Lázár testvérem Velem ült a vendégekkel, az egyik testvér pedig felszolgált.3 A második testvér pedig illatos olajat hozott, amellyel bekente Lábaimat. Szinte az illata az egész házat betöltötte, mint mikor ti is részesülhettek az illatos olajnak jelenlétével, amikor Mária szolgám kiment, például csak a bűnbánat kezdetén, és azt mondotta:

— Eljött számunkra a bűnbánat, hogy e bűnbánatban is Hozzád tartozzam, Uram, és Veled együtt járjak ezen az úton. És megkenlek e illatos olajjal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

És mikor most Mária szolgám nem előre haladt, hanem majd hátulról kezdi, úgy-e, milyen ismerős?4

„Valamit érzek, de honnan jön?”

Mondhatjuk így a mai tanítást.5

Hogy mikor az illat betöltötte a házat, ott is nézték, figyelték, s ekkor a tanítványom azt mondotta:

— Nem, hogy kivittük volna az árusoknak eladni! Talán még 300 dinárt is kaptunk…

Ez a földi gyarlóság!

Akik ma is jelen vagytok, és nem csak itt, hanem kint is, hányszor a földi gyarlóságnak engedelmeskedtek! A gyarlóságnak, amely körülvesz benneteket, amely átölel, amelyből néha nagyon nehéz kiszabadulni, kilépni, hogy önmagatok legyetek.

Mert ő is így gondolkodott. De nem csak ez volt még benne, hanem még azt is hozzátette:

— És szétoszthatnánk a szegények között.

Ahogy most is a jelenben sokan nem is gondolnak a szegényekre, ott lehetnek ők, de hogy saját magát megmentse, ezért így gondolkodott. Mert ha megkaphatta volna, csak példának mondva ezt a 300 dinárt, nem azt tette volna, hogy betette volna oda, amit ő elvett, és nem is a szegényeknek osztotta volna.

„A földi gyarlóságban hányszor és hányszor mi is a cselekvések révén így teszünk.”

S ekkor Én jövök hozzátok, Jézus Krisztus Uratok, ölelésre tárt Karjaimmal, és mit szólok (???6):

— Hagyd békén őt, aki temetésemre készítette el e illatos olajat, hisz felkészített Engem.

Mert szegények vannak és lesznek, ez most is érvényes. Szegények vannak és lesznek, de Én, Jézus Krisztus Uratok, Én is vagyok és leszek. De nem mindig veletek. S nem mindig láttok. S nem mindig érzitek a jelenlétemet. Ez néha rajtatok múlik, hogy a nyitottságban, a szabad akarat, cselekvés révén hogyan értékelitek e tanítást a jelenlétben, az ajándékban. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok mindig leszek, és mindig vagyok. De nem erőltetem rá Magamat senkire. Minden testvérem saját szíve joga a szabad akarat cselekvése révén, hogy megnyissa Felém szívét és lelkét, elfogad-e, egyesülhet-e Velem, felkészül-e arra, hogy Én, Jézus Krisztus Ura az Eucharisztia révén a szentáldozásban hozzátok költözzem, és eggyé váljak veletek az irgalmasság szeretet révén a tanításban. Mert ha ezeket mind-mind meg tudjátok érteni e Élő Evangélium révén, akkor ti megértitek ennek a tanításnak a mondanivalóját a kegyelemben, a szeretetben, a felismerésben, és így akkor már értitek, hogy mit is szerettem volna elmondani az elmúlt héten az Örök Élet felismeréséhez, elfogadására, hogy Én helyet készítek számotokra itt, Mellettem, de rajtatok múlik, hogy el is foglaljátok-e Mellettem ezt a helyet.

Így a mai nap tanítása már lehetővé teszi a felismerést, az elfogadást, amely hét héten át e bűnbánatban most a hatodik Golgotáját, amit megadtam számotokra a felismerésben, az elfogadásban, az Élő Evangélium tanításában, és ami most a szívhez, a lélekhez és az egész test lényéhez szólt, hogy megérinthessem mindazokat, akik megnyitották szívüket, lelküket Felém, Jézus Krisztus Uratokhoz a szeretet révén a kegyelemben a felismerés elfogadásával. Mert így felemel és erőt ad a mindennapokban, a mindennapokhoz. És már rádöbbentek, hogy nem csak a szomorúság ölel át benneteket — a ti szavatokat használva — e nehéz időszak révén.

E nehéz időszakból is lesz felemelkedés, hisz Én, Jézus Krisztus Uratok kinyújtottam felétek Kezemet, felismertelek és felemeltelek az út porából. Ha időnként visszacsúsztok, talán eltévedtek és visszaestek. Ez néha talán azért kell, hogy ismét önmagatokra találjatok a felismerésben és az elfogadásban, hogy ismét át tudd értékelni saját életedet, családodat, szeretteidet, akikkel éled a kialakított életedet. Hogy talán ne mindig olyan magabiztonság övezzen át benneteket, ahogy már régebbi tanításomban mondottam, mert ha csak törekedtek a felfelé jutáshoz, onnan is le lehet esni az út porába, és ismét nehéz lesz talán küzdeni felfele. De ha van benned erő, kitartás, kegyelem és szeretet, akkor semmi sincs elveszve. És ha ezt mind a hit bizalma révén teszed a cselekvésedben, akkor ismét fel tudsz állni az út porából, a kövek közül, ki tudsz egyenesedni, elfogadni keresztedet, átölelni, és elindulni, és felismerni a meghívást a küldetés és a követés révén.

Hogy ha ezeket mind-mind így meg tudtad érteni, felismerni, elfogadni, akkor lesz teljes számotokra a bűnbánat-idő, akkor lesz teljes számotokra elindulni a változás útján, akkor lesz teljes számotokra, hogy nem csak a félelem övezi át az életeteket, hanem felismeritek az élet szépségét, erényét, ajándékát és kegyelmét, és akkor érdemes, ha néha küzdeni, hogy részetek lehessen e öröm szeretetének kegyelmében.

Így árasztom a mai nap is áldásomat kiválasztott Mária szolga-testvérem által, hogy ne csüggedni, nem félni, nem kétségbe esni, hanem felemelkedni, erőt kapni, elfogadni, és érezni, értékelni a szeretetet az irgalmasságban, az örömet a kegyelemben, s érezni, hogy igen, a bevonulás egy új életet tükröz és hoz el számunkra, számotokra.

Az Atya, a Fiú, a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, amely már élővé vált rajtatok és bennetek, e bűnbánat hatodik Golgotáján világosítsa meg számotokra az utat. Induljatok el rajta, mert a Világosság révén tudtok változni. A változás pedig elhozza számotokra a szeretetet, az örömet, a békét és a kegyelmet. És e kegyelem révén már rádöbbentek a szív szeretetének jelenlétével, hogy érdemes élni, mert a bevonulás egy új kezdetet, egy új életet, egy szebb jövőt hozhat el számunkra a mindennapokban, a mindennapokhoz.

 Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk!

MÁRIA IMÁJA

 Ó, Lélek, Te arra indítottad Jézust, hogy kivezetted a pusztába, hogy átértékelve felkészüljön az útra.

Ó, Lélek, Te arra indítottál engem, hogy elindultam a bűnbánat, meghívott úton. Hétről hétre haladtam ezen az úton. Néha jelen volt a félelem, ahogy jelen van az a gyarló földi emberben. De a Lélek átjárta szívemet, lényemet, és megerősített, és felkészített, és ez által könnyedén végigjárva e bűnbánat-idő útját.

Ó, Lélek, köszönöm Neked, hogy bennem voltál, erősítettél és vezettél!

Ó, Lélek, megnyitottad számomra, hogy a földi gyarlóságban is működik a kegyelem a Te szereteted révén. Csak figyelni kell önmagunkra, a legrejtettebb titkunk kincsére, amely bennünk zajlik, amely bennünk elfoglalta a helyet, ami által úgy érezzük, talán nehéz az élet. De Te, ó, Lélek, nem engedted, hogy földi gyarló ember-testvérként ezzel foglalkozva, hanem inkább önmagamra ismerve elindulva az úton, mert az út megadta a szeretetet, az örömet, a békét, a kegyelmet az irgalmasságban, a tanításban, ami felemel, átölel és megerősít, hogy nincs hiábavaló haladás a Golgotai úton, mert minden út jelenében van kegyelem, van ajándék, van szeretet, van megtapasztalás s van felismerés.

Köszönöm, hogy így készítettél fel e bűnbánatban. És most már végigjárva, hisz már, ami előtt állok, az már a Szeretet Fényében és kegyelmével lesz jelen a felemelés ajándéka révén.

 Köszönöm a Szentléleknek!