JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2011. február 4.

Jézus Krisztus Urunk:

 

A mai nap is köszöntöm testvéreimet, akik elfogadtátok a meghívást, és a meghívásban engedelmeskedtetek.

De köszöntöm azokat is, akik lélekben vannak jelen, és kísérik a fájdalom, szenvedés Golgotáját lélek- és imajelenlétükkel.

A mai nap a tanítás folytatódott, mondhatom számotokra, az elmúlt hónap. Hisz akkor is a csodatétel volt jelen számotokra, hisz ahogy már szolgám, Mária, a beszédében is kiemelte, hogy a tanítványok féltek, mert azt hitték, elvesznek, mert feltámadt a szél, és háborgott a víz a tengerében.

És a mai csodatétel pedig a kenyérről szól, mondhatom azt, a mindennapi kenyér, amely szükséges táplálék a test részére.1 Hisz a test a kenyérrel táplálkozik, de a lélek, az is kenyérrel, csak az azzal a Kenyérrel, amely már az Én Testem — eledel számotokra. Így ma a csodajelben ez volt, hogy tanítást adok tanítványaimnak és a nép sokaságának. Hisz nagy tömeg vett körül, és már harmadik napja kitartottak Mellettem, mondhatom azt, szinte étlen és szomjan. Hisz nem volt elegendő táplálék. A pusztában nem tudnak venni, ezért hát megjelenik ismételten, mint a mai ember testvéreiben, testvéreimben a kétely.

Úgy-e, milyen könnyű róla beszélni?

A kétely.

A kétely, hogy:

— Nincs elég. Nekünk is alig van. Hát hogy lesz elég a nép sokaságának a tömegben?!

Úgy-e, úgy-e, mi is hányszor így cselekszünk, mert a kétely, az így működik rajtunk és bennünk. És ilyenkor számotokra is épp úgy érvényes ez a szakasz, hogy van szemetek, és nem láttok vele. Van fületek, és nem hallotok. Van szívetek, és nem éreztek. De ha kinyitod a szemed, hogy észrevegyed, ami előtted van, mennyivel másképp tudod értelmezni az előtted lévő eseményeket és dolgokat! Ha kinyitod a füled, és hallod, hogy mi történik körülötted, elfogadod, és másképp értékeled. És ha kinyitod a szívedet a szeretethez, és a szeretet benned él, eggyé válsz vele, akkor már nem a kétely vezérel a félelmében, hanem ráhagyatkozol a szív szeretetére, a fül hallgatására és a szem látására. És akkor felismered az apró kegyelmi ajándékokat, amelyek előttetek vannak. Hisz tanítványaim előtt is — hogy is mondjam számotokra, mint számukra a kérdésben? Hogy mi is lebegett előttük?

Őket csak az foglalkoztatta:

— Hét kenyerünk van! Hát hogy adjunk ennek a sok embernek?!

Holott már tanúi voltak az öt kenyér-csodának! És mégis engedték, hogy a kétely itt elfoglalja a helyét. A kétely utána vezessen benneteket, ahogy tanítványaimat.

Hányszor teszi veletek is a kétely a félelemben!

És ha így megengeded, hogy ő szinte uraljon téged vagy benneteket, akkor valóban nem lesz se szemetek, se fületek, se szívetek. Akkor valóban élitek az életet, haladtok az élet útján, mert ti azt hiszitek: „Azon vagyunk.”

Csak nem lássátok rajta a Fényt a kegyelemben. Nem érzitek a szeretetet a melegségben. Nem érzitek, hogy: „Igen, hallom, Uram, szerető, csengő hangodat, hogy valóban hozzám szólsz, valóban én fontos vagyok Neked. Valóban, szememmel fel kell ismernem a Fény-utat, amely itt van előttem, amelyre már talán valamikor igent mondtam, talán el is indultam rajta, talán haladtam is valamennyit rajta, de utána megengedtem, hogy ismét megtorpanjak, megengedtem, hogy ismét a kétely és a félelem erőt vegyen rajtam. És már a szemem nem volt nyitott, és már nem láttam. A fülem nem volt nyitott, és már nem hallottalak. A szemem ismét arra kell összpontosítani, hogy ki tudjam nyitni, a fülemet is, és akkor már szívemet is érzem, hogy igen, jelen van a szeretet melege, amely szinte át tud ölelni, felmelegíteni, felemelni, erőt adni. És már érzem, hogy nem vesztem el, mert tudom, hogy Te, Uram, ahogy a tanítványokkal, úgy velem is jelen vagy. És tudom, mi az a csodatétel, amikor megtöröd a kenyeret, és azt mondod: »Osszátok szét.« És szétosztani közel 4 000 embernek.”

Jóllakni, és utána, mikor így széjjelnéztek magatok körül, csak azt veszitek észre:

— Ni-ni! Jé! Mennyi maradék e hét kenyérből!

— Kérlek, szedjétek össze, mert szükség lehet reája.

Mert előre kell gondolkodni.

S azt veszitek észre, hogy ismételten a csoda, amelynek tanúi lehettek, hét kosár maradékot adott.

Ezért mondom nektek is, ahogy tanítványaimnak, higgyetek, bízzatok, érezzétek, hogy a szeretet hogy van jelen. Érezzétek, hogy a szemetek hogy van nyitva. Vegyétek figyelembe, hogy a fületek hogyan van jelen, és hogy hallod vele mindazt, amire szükséged van, és ami fontos számodra vagy számotokra.

Oly kegyelmi ajándék ez a csoda, ami által valóban érzed szeretetemet, ahogy most hozzátok szólok kiválasztott Mária szolga-testvérem által a felemelkedésben, a kegyelmi ajándék szeretetével!

És akkor a második tanítást már talán könnyebben értitek meg, és ha ti is, talán Velem együtt most, mondhatjuk, ez egy bárka.2 Most Együtt vagyunk, úgy-e?

Érzitek Szívem melegségét, ahogy árad felétek.

Érzitek a közelséget.

Érzitek, hogy itt vagyok.

Hallod a hangot a szívedben.

Látod, talán lelki szemeiddel, hogy: „Igen, Uram, Te most felém szólsz, vagy nekem mondod.”

És talán már az igenben a sok tanítás megadta számotokra, hogy már nem úgy vagytok jelen a bárkában, ahogy tanítványaim, mikor elkezdenek evezni, és már a parttól beljebb vannak, s rádöbbennek:

— Nincs kenyerünk! Hát mi lesz velünk? Mit eszünk?

Úgy-e, megint a kétely előjött!

És így van jelen veletek is. Most ti, akik a bárkában vagytok, hányszor engeditek meg, hogy a kétely előjöjjön, és bennetek legyen, és vezessen?

Pedig csak ez egy apró, kis jel volt.

És mit szóltam tanítványaim felé?

— Óvakodjatok, vigyázzatok a farizeusok és a Heródes kovászától.

És hogyan értelmezitek ezt?

Mert majd most is jöhetnek úgy, akik azt mondják, hogy ők az igazak, ők, akik ítéletet tudnak mondani mások felett, és ők mondják meg, hogy kit fogadnak el. Most a farizeusok és a Heródes-pártiak, mondhatom így is, hisz ez is jelen volt a múltkori tanításban is. És most ismét a kovász elevenedik meg. Mert tudjátok, szükség van a kenyérhez csak egy kicsi kovászra, ami által megdagad, s ami által ez a kovász sok testvért tud magához vonzani. És mikor magához vonzza, akkor megmondják számukra, hogy hogyan és miképpen cselekedjenek. S ezért mondottam tanítványaimnak is a bárkában, és most nektek is, hogy: Óvakodjatok, és vigyázzatok, és ne engedjétek, hogy ismét a kétely és a félelem erőt vegyen rajtatok, és ez által néha csak egy ilyen kis apróság miatt tanakodjatok egymás között, mint ahogy tanítványaim, akik pedig tanúi voltak a csodának. Ilyenkor ti is joggal mondhatnátok azt a kérdést: „Uram, ha én ott lettem volna, nem kételkednék.”

Úgy-e, van nektek egy ilyen éneketek, amikor szoktátok ezt énekelni, különösképpen a bűnbánt-időben: „Ha én ott lettem volna a Kereszt tövénél.”

S akkor Én kérdezem:

Mi lett volna?

Erre majd válaszoltok ti önmagatok.

Ez az, amiről tanítalak benneteket: Ne akarjatok senkit megítélni, mert majd eljön az idő, amikor benneteket is megítélnek, s akkor talán szomorúság ül arcotokra.

S ezért, ahogy tanítványaimnak mondottam e bárkában, hogy:

— Hogy van bennetek a szeretet a hitben? Hisz tanúi voltatok, mikor az öt kenyérből 5 000 ember, és emlékezzetek, csak a férfiak voltak számolva, a nők és a gyermekek nem, és jóllaktak.

Most a mai tanításban hogy mondtam?

Hét kenyérből 4 000 ember.

S erre azt mondtam a bárkában:

— S mennyi volt a maradék?

Ők boldogan válaszoltak. Először azt mondták:

— 12.

Másodszor azt mondták:

— 7.

És jól feleltek, mert valóban ennyi volt. És mégis az elinduláskor tanakodtak.

Ezért Én bízni szeretnék bennetek, hogy ez a sok tanítás, amely már számotokra elhangzott a felemelkedésben, a megtapasztalásban, az elfogadásban majd erőt ad számotokra. Hogy most e jelképes bárkában ti nem kezdtek el tanakodni holmiféle kis apróságon, hogy: „Most valójában mennyi kenyér van itt, mivel táplálom a testem?”

Mert nem mindig a test tápláléka fontos, hanem a lélek tápláléka. És a lélek tápláléka a testhez, hogy eggyé válva, megerősödve, Én adtam nektek a Kenyeret, a Bort, a Testemet és Véremet. És a hit szeretete így erősített meg benneteket e meghívásban, az igen elfogadásában és a haladásban. És akkor már nem a kétely és a félelem vezérel, hanem már a nyitottságban, a hallásban és a látásban felismered mindazt, amire szükségetek van a mindennapjaitokhoz.

S akkor vegyük ma a harmadik tanítást, amelyet most, a mai napban adtam számotokra.3[ De ezt szinte mondhatnám Mária kiválasztott szolgámra is, hisz őt is sokan megítélik, ahogy János, a szeretett tanítvány így jött Felém:

— Uram, láttunk, aki a Te nevedben ördögöt űzött és gyógyított. És mi megtiltottuk neki, mert nem akart hozzánk csatlakozni.

Máriának is hányan megtiltották már, hogy: „Hagyja abba a hülyeségeit! Imádkozzatok érte, hogy a gonosz elhagyja őt.”

És itt jön az a fontos része a tanításnak, amelyet nem csak Jánosnak, a szeretett tanítványnak adtam, hanem minden tanítványom részére, és most számotokra is itt, a jelképes bárkában, hogy:

Kiválasztott Mária szolgám is hogy mondja számotokra?

— Jézus nevében.

Csak menjünk el a gyógyító kenet-imához, amihez most azt mondom, fogjátok össze kezeiteket. Oly régen volt ajándék így számotokra. Hát érezzétek a szeretetemet, hisz arról beszéltem nektek.

És akkor hogy is mondja Mária kiválasztott szolga?

— Uram, Jézusom, Hozzád fordulok én, a Te szolgád, Mária, ki jelen vagy közöttünk. Jöjj, és fogadd el felajánlásomat.

S ekkor így kezdi:

— Jézus nevében átadom nektek a gyógyító kegyelmi ajándékáldást, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk áraszt felénk, mert mi mind Jézus Krisztus testvérei vagyunk, és Szent Sebeiben meggyógyultunk vagy meggyógyulunk.

Most kérdezem tőletek:

Kiválasztott szolga, Mária testvérem Ellenem vagy Velem van?

Majd ti magatok válaszoljátok meg, hogy megérthessétek a tanításomat, amit nem csak János apostolnak, tanítványnak, hanem minden tanítványomnak mondottam:

— Aki az Én nevemben kiűzte az ördögöt, aki az Én nevemben gyógyított meg, az egyhamar nem lesz ellenségem.

Úgy-e, érzitek a kegyelem szeretetét, amely most így áradt felétek?

És ezt adja számotokra a ti pásztorotok, aki elfogadott benneteket. Hisz nem csak Mária szolgát fogadta el a felkérésem révén, hanem ezt a Közösséget, és ő hányszor szól felétek a szeretet szaván, hogy felemeljen benneteket, hogy vezessen az úton, hogy mielőbb a Fény útján haladjatok a kegyelemhez.

Mert így akkor most, úgy-e, mondjam, hogy az öröm teljes legyen a szeretetében e jelképes bárkában, hogy ti is nem Ellenem akartok lenni, hanem inkább Mellettem és Velem, hogy érezd e szeretetnek a kegyelmét, a felemelő öröm ajándékában. És akkor könnyebben meg lehet érteni azt a tanítást, amely lehet, hogy csak, ha mondatában nézitek, lehet, hogy azt mondjátok, hogy: „Uram, de ez csak talán 5 vagy 6 mondat volt, és milyen fontos mondanivalója van számunkra!”

S el kell elmélkedni, el kell gondolkozni, hogy: „Igen, Uram, Jézusom, ha így megadod számunkra, könnyebben meg tudjuk érteni, hogy mi a tanítás lényege e Evangélium szakaszában.”

Fontos, hogy érezzétek mindazt, amit a felemelkedésben és a szeretet öröm-kegyelmében árasztok felétek.

És ma így áradjon reátok kiválasztott Mária szolga által áldásom, amelyet abban a szeretet-kegyelmében árasztok felétek, hogy felismerjétek mindazt, amit a szem látása, a fül hallása és a szív nyitottságának befogadása adhat a mindennapi élethez, ami által érezd, hogy a kétely és a félelem nem jó, ha sokáig veletek és bennetek van. Mert talán nem úgy érzed a tanításnak a mondanivaló lényegét, és nem úgy tudod élni az életed, ahogy elindulsz rajta. Mert akkor érzed, hogy a bárka jelképes tanításának mondanivalója a szeretetben és a hitben mit adott számotokra. És akkor fel tudod mérni, hogy mi a mondanivalója e utolsó tanításnak, hogy: „Igen, Uram, mi nem Ellened, hanem Veled és Melletted szeretnénk továbbra is megmaradni, és az igenben haladni a mindennapokban.”

Az Atya, a Fiú és a Szeretet.

A Szeretet a Szentlélek kegyelme részében.

Nem véletlen mondtam a Szeretetet a Szentlélekben!

Így áradjon reátok, ahogy ma e jelképes bárkában összefogtátok kezeiteket, és éreztétek a szeretetem örömének kegyelmét, amely átölelt, felmelegített és erőt adott, hogy elfogadjátok egymást a felebarátban, a szeretet, kegyelem részében. És ne csak itt, hanem a többi testvérrel együtt.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük