JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2011. július 1.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok a hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e mai nap a fájdalom, szenvedés Golgotájára. A Golgota, amely ünnep az ünnepben, hisz ma az ünnep a Szentséges Szív ünnepe a szeretet, kegyelem részében.

A mai nap köszöntöm mindazokat is, akik most nincsenek közöttetek, de lélekben megpróbáltatok egyek lenni imával, felajánlással, hogy eggyé váljatok a mai nap a fájdalom, szenvedés Golgotáján.

A mai nap a tanításokat, ha vesszük sorba, első tanítás, amely csak egy rövidebb változata a mai napnak, hogy az Én igám, az Én igám édes, az Én terhem könnyű.1 Hisz az igát az édes kegyelem részében fogadod el, a terhet pedig a szeretet, kegyelem édességében. Hisz ha figyelsz a tanítás mondanivalójára, akkor különbséget tudsz tenni mindarról és mindahhoz, amire szükségetek van. Hisz a mai nap tanítása nem csak az iga, és nem csak a teher, mert nem csak ez miatt görnyedeztek, és ez miatt nehéz a mindennapi élet, hanem itt lehet beszélni a tanítás a Jó Pásztor részéről is. Hisz a Jó Pásztor, az szereti az Ő nyáját, szereti, mert ismerik, és hallgatnak szavára.

És ti, testvéreim, ha Én kopogtatok szívetek ajtaján, akkor meghallod-e az Én kopogtatásomat, hogy igen, testvérem, szeretnék veletek eggyé válni e kegyelem ajándéka részében?

Hisz jelen van a szíved, a szív, amelyen jelen az ajtó. De az ajtón nincs kilincs, ahogy egy ajtóra tekintesz, és azt így megfogod, és ha akarod, kinyílik, ha visszahúzod, akkor nem nyílik ki. Most vagy bemész rajta, vagy kívül maradsz, és várakozol. De Én, Jézus Krisztus Uratok, szívetek ajtaján kopogtatok. És ha felismered a kopogtatásomat, rájössz, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok, aki szeretnék veletek eggyé válni a mai kegyelem ajándék-áldásával az eggyé válásban és a szeretetben. Akkor elfogadod mindazt, ami a mai tanításának és ajándékának van jelen.

Hisz ma a pásztor a szentmise áldozatával a Lobogó Szívről beszélt. Igen. Ez sem ismeretlen előttetek, hisz Én, Jézus Krisztus Uratok már ezt a tanítást is megadtam számotokra, hisz jelen van a Szívem, a Szíven jelen vannak a lángok, amelyek a lobogást, a melegséget tükrözik felétek, és ez a lobogás és ez a melegség tud áradni minden nyitott szívű testvéremhez az eggyé váláshoz és a szeretet kegyelméhez.

És ekkor tudom mondani nektek: Jöjjetek Hozzám mind, kik elfáradtatok, mert Én, Jézus Krisztus Uratok felüdítelek benneteket e Lobogó Szív melegségének szeretetével, amely felétek árad e kegyelem részében.

De menjünk tovább a tanításban. És akkor jött az a tanítás, ami számotokra ismét már nem volt ismeretlen, hisz emlékezzetek arra a tanításra, amikor szolgám megmutatta számotokra, hogy jelen a búzakalász-tábla. Én, Jézus Krisztus Uratok tanítványaimmal sétálok.

Most ti legyetek a tanítványok.

És jöttök, és hallgatjátok tanításomat, amely akkor a búzáról és a szőlőszemről szólt számotokra, hogy hogyan is kell ezt felismerni és elfogadni. És ahogy haladtatok a búzatáblában, elkezdtétek tépkedni a kalászokat. S akkor reátok szólottak, hogy:

— Miért tépkeded a kalászokat? Hisz még teljesen be se érett. Tönkreteszitek!

Ez volt a tanítás első része.2

A mai tanítás pedig arról szól, amikor már a kalász beérett, s így megmorzsoljátok, kiveszitek a csodálatos, szép búzaszemeket, amelyek megfértek egymás mellett ebben a kalászban, és ti, mivel megéheztetek, magatokhoz veszitek, és eszegettek belőle.

És úgy-e, ahogy a tanításban lenni szokott, jelen a farizeusok, az írástudók, akik bölcsnek mondják magukat — mert ma a bölcsesség is jelen volt számotokra. Hát ők ki nem állják ám szó nélkül! S azt mondják:

— Ha Te vagy a Mesterük, és Te vagy a Názáreti, akkor miért nem szólsz most rájuk, hogy miért tesznek olyat, ami szinte megbotránkoztató, szombaton?!

Hogy leszedik a kalászt, kibontják és megeszik a búzaszemeket, mert éhesek. S így eszegetnek.

S ekkor jön a tanítás folytatása:

— Nem olvastátok, hogy mikor a templomba bementek, és az áldozati kenyér ki volt helyezve az oltárra, és mivel éhesek voltak, oda mentek, és elfogyasztották, megették. És nem nézték, hogy most szombat van-e, vagy a hét másik napja. De ezt a kenyeret, ezt senkinek nem lett volna szabad megenni az áldozat részében, csak a papoknak.

— Hisz igen — a farizeusok ekkor ezt így mondják.

De erre Én, Jézus Krisztus Uratok folytatom számukra, hisz ennek van folytatása:

— És azt nem olvastátok-e, hogy a templomokban a papok anélkül, hogy tudnának, szombatot megszegik a szombat nyugalmában?

És most mondom nektek, hogy a szombat, amely most itt jelen van e tanításban, most, aki jelen van, az nagyobb a szombatnál!

És ha megértenétek, és felismernétek, akkor az irgalmasságot fogadnátok el, és nem csak az áldozatokra készülnétek.

És így mondom nektek, ahogy ma pásztor testvéretek mondotta számotokra a szentbeszédében, hogy igen, sokszor nem ismerjük fel azt, ami itt előttünk zajlik és jelen van. Mert úgy-e, a bölcsek, a tudósok, azok azt hiszik, hogy mindent tudnak. S jelen a kicsinyek az egyszerűségében, akik pedig elfogadják mindazt, amit hallanak a tanítás részében, és megfogadják.

És most itt, e tanításban jelen van ez a mondat, hogy ha felismernétek azt, aki nagyobb a szombatnál, és itt jelen van, akkor rádöbbennétek, hogy nem más, mint az Emberfia, vagyis, ahogy mostani időben mondjátok, az Isteni Második Személy. Vagy mondhassátok úgy is, hogy nem más, a Názáreti vagy Én, Jézus Krisztus Uratok, ki jelen voltam e tanításban, és nem ismerték fel. Mert ha felismertek volna, akkor az irgalmasság szeretetében élnek, és nem azt nézik, hogy ki hogyan, miképpen cselekszik, nem azt nézik, hogy mi a szombatnak a mondanivalója, hanem arra figyelnek, hogy ki az, aki most számukra adja e tanítást e szavak révén. Mert ha ezt mind megértették volna, akkor az irgalmasság szeretetének kegyelmét fogadnák el, és a szerint élnének, és nem áldozatokat hoznának. Mert nem az áldozatok a fontos része.

Mert mindenki tudja, hogy az Emberfia is ura a szombatnak. De csak addig, amíg az Emberfia Önmagát felebarátaiért oda nem adja, és fel nem támad halottaiból a harmadik napon, amely már nem a szombatot adja nektek, hanem a Feltámadás hajnal-napját!

Ami miatt joggal lehet mondani néha, hogy kik tartoznak a szombathoz, és a szombat a napjuk, és nem pedig a hajnali Feltámadás örömünnepe a kegyelem szeretetében.

És hányan és hányan a jelenben a kényelmességük részében inkább nevetve mondják: „Hát akkor szombatisták vagyunk, mert nekünk az jó.”

De akkor ne akarjál hajnalban törekedni ide előre a Feltámadásban! Akkor maradj meg a szombati napodnál!

Hisz a tanítást már máskor is megadtam számotokra, hogy a szombat az Ószövetség szombatja. Én, Jézus Krisztus Uratok az Emberfiában is megtartottam úgy a szombatot, amelyet Atyám is adott. De csak addig, amíg Én, Jézus Krisztus Uratok az Emberfiában el nem mentem, és vállaltam a Megváltás keresztjét. És ez a Megváltás keresztje hozza el számotokra a szeretet-, öröm-hajnal Feltámadását a szeretetben.

Ezért mondottam ott is, hogy:

— Aki itt van jelen, az nagyobb a szombatnál.

Mert Én, Jézus Krisztus Uratok, aki jelen vagyok, és aki adtam a tanítást, de a farizeusok fel nem ismertek, és el nem fogadtak, és ezért ők megmaradtak még mindig a szombatnál.

De emlékezzetek, a szombatnak van még egy tanítása, az a tanítás, amikor azt mondottam, hogy:

— Miért? Ha szombaton valamelyik állatod egy gödörbe esik, akkor nem sietsz segítségére, hogy kihúzzad, mert szombat van? Dehogynem! Hisz fontos, hogy megmentsed őt.3

És ez nem jócselekedet a szeretet, kegyelem részében?

Ezért kell különbséget tenni a tanítás mondanivalójában, hogy a szombatot miképpen és hogyan fogadom el.

És a mai nap a jelen lévő testvérek, remélem, most megértik, hogy a szombat hogyan és miképpen van jelen, és mi a hajnal, Feltámadás örömünnepének a kegyelme, ajándéka, ami révén most már a jelenben nem a szombat a fontossága az Úr napjában, hanem a vasárnap, a Feltámadás örömhajnalának tündöklő, csillogó ragyogása.

Úgy-e, ismerős, hisz nem oly régen éltétek át e kegyelmi ajándékot a szeretet, öröm hajnalában.

És akkor folytatódott még a tanítás azzal a résszel, amikor a nép sokaságának a magvetőről beszéltem4, és elmondtam, hogy a magvető megvette a jó magját, és elment földjére, és szépen elszórta. De jöttek a gonoszok az emberségben, akik elvetették a konkolyt. És mikor kikelt, és növekedett a szár szökkenése után, rádöbbentek, hogy:

— Ki tehette velünk, hogy ezt a jó magot ilyen csúnyán megalázták, tönkretették?!

És akkor a tanítványaim, mikor már a nép sokasága nem volt jelen, megkérdezték Tőlem:

— Mester, magyarázd meg nekünk a magvető tanítását, hogy hogyan is kell értelmezni.

És akkor elmondom számukra, hogy van a Magvető a jó magban. Ez Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok az Emberfiában.

Van a szántóföld, amelyet elkészítettél a magvetésre. Ez pedig a világ földje, a világ élete.

Majdan jön a Magvetőnél, aki elszórta ezt a magot, hogy szárba szökkenjen, ez nem más a magban, mint Isten gyermekei és fiai, akik ott jelen vagytok.

És akkor jön a konkoly, amelyet a gonoszok elhintik, és jön az ellenfél a támadásában, akire mondhatod, ha te saját nyelveden szeretnéd mondani, nem más, mint a gonosz, vagy, ahogy ti szoktátok mondani néha: a luci; vagy, ahogy még többen mondjátok: a fickó — hisz többen többféleképpen nevezitek, mert nincs szükségetek reája, hogy megkörnyékezzen benneteket. És ők akkor azt hiszik, hogy jó munkát végeztek az éj leple alatt.

És úgy-e, a mag elhalt, hogy kicsírázzon, és szárba szökkenjen. És akkor nézik e földet, e táblát, hogy nem csak a jó mag van jelen a szár szökkenésében:

— Hisz én jó magot vetettem el, és mégis megjelent a konkoly.

És akkor majd az Emberfia eljön, hogy elküldje angyalait épp úgy, mint mikor jelen van az aratás ideje, és elmennek az emberek, és az aratásban kiválogassák a jó mag termését, és külön rakják a konkolyt. A jó magot haza viszik, és csűrbe helyezik. A konkolyt pedig összekötik, kévét készítenek belőle, és tűzre vetik, hogy semmivé váljon, mert ilyenre nincs szükség.

És ekkor Én, Jézus Krisztus Uratok, az Emberfia elküldöm angyalaimat e Földre, hogy ők is válogassanak, és szedjenek össze, akik megbotránkoztatnak a gonoszságuk révén, és vessék őket a tüzes kemencébe, ahol sírás és fogcsikorgatás jelenik meg előttük. És semmivé válnak.

És akkor az igazak pedig Atyám Országában foglaltak helyet, és ragyognak, mint a tündöklő Nap sugara a Szeretet Fényében, mert elfoglalták azt a helyet, amely számukra elkészíttetett lett.

De ezt a tanítást a megmagyarázás részében nem csak tanítványaim hallgatták, és nem csak ti, jelenlévők, akik ma elzarándokoltatok erre a helyre, ezt mások is fogják hallani, megtapasztalni, és mindazok számára épp úgy mondom, mint akkor tanítványaim mellett:

Akinek van füle, az hallja meg, és hogy ha meghallotta, akkor a szerint próbáljon élni és cselekedni, mert szüksége van a felismeréshez és a kegyelemhez.

Fontos, hogy érezd, hogy a tanítás, amely a mai napon is jelen van számotokra, hogy mit nyújt a szeretet, kegyelem részében. És hogy ha ezeket mind-mind felismertétek és elfogadtátok, és megpróbáljátok úgy élni a mindennapokban, hogy szinte magatokévá válik, akkor érzitek a kegyelmet a mindennapokban, érzitek, hogy fontos, hogy felismerjelek a jó magban. Fontos, hogy érezd, hogy a tanítás mit nyújt számotokra, mert így már tudod, hogy mi az, amikor elfáradtál, Én felüdítelek. Mi az, amikor azt mondom: az Én igám édes, az Én terhem könnyű. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok veletek vagyok, vagyis nem csak veletek, hanem szinte bennetek lennék, ha megnyissátok a szíveteket, amikor így kopogtatok. És mikor így eggyé válunk, akkor már ti is tudjátok, hogy a tanítás mondanivalója, az fontos a felismerésben és az elfogadásban, a mindennapokban. És akkor valóban ti is olyan testvérré tudtok válni, aki saját maga saját magát változtatja meg a szeretet, kegyelem részében, a felismerésben és az elfogadásban. Mert akkor meg tudod érteni, hogy valójában az a búzatábla a búzakalásszal és a szemekkel mit tudott nyújtani számotokra a mai tanítás felismerése részében. És akkor tudod, hogy ez a búzaszem és ez a búzakalász és ez a búzatábla csak úgy elevenedhet meg előtted, hogy ha jelen van a Magvető, az Emberfia, aki jó magot ad, hogy elszórhassad, hogy jó termésetek legyen: van, amelyik százszorosat, van, amelyik hatvanszorosat, és van, amelyik harmincszorosat hoz.

Mert ott is, úgy-e, ismerős a tanítás, hogy van, amely az útszélre esik, jön az ég madara, mert ő is éhes, és felcsipegeti. És semmivé válik.

Majdan jelen vannak a tüskés bokrok, amely oda esik, az pedig ott megfullad. Hiába halt el, hogy szárba szökkenjen, de nem tud növekedni, mert az is semmivé válik, és megfullad.

És akkor jön a sziklás, köves talaj, amely pedig oda esett, az is elhalt, hogy kisarjadjon, de az sem tud szárba szökkenni, mert a Nap sugara úgy megperzselte, hogy a kő is átmelegedett, és nem tudott gyökeret verni.5

És ezért marad meg az igazi, előkészített szántóföld a búzatáblához, a búzaszemhez a magvetésben, amely megmutatja számotokra, hogy: „Igen, Uram, mi boldogok vagyunk, ha ezek a magok lehetünk, és ebben a magban mi is talán elhalunk, hogy kisarjadhassunk és szárba szökkenhessünk, és ez által mi változunk a Te tanításod révén, és nem akarunk változtatni, parancsolni, utasítani.”

Mert az nem szívből, és nem szeretettel történik a kegyelemben, hanem az már egy erőszak, és az erőszak soha nem jót tud hozni és nyújtani az embertársnak a szeretet jelenlétében.

És a mai napon így áradjon reátok áldásom.

Ma megajándékozlak benneteket a Szív szeretetének, kegyelmének áldásával.

Ehhez most ismét kérem pásztoraimat, hogy fogják meg Kezeimet, és ez által ti is alkossatok láncot, mindaz, akinek van füle, és hallja, hogy most hogyan és miképpen árasztom felétek a Szív szeretetének, kegyelmének áldását, e Lobogó Szív ajándékát, amely most, ezen a napon, e hónapban minden napon jelen legyen. Hisz most megnyitottátok szíveteket, és felkészültetek, hogy elfogadjátok e csodálatos áldást.

Áldás, amely most a szív nyitottsága révén áradt felétek, hogy érezd a melegséget, érezd a lobogás hangját, érezd az átölelést, érezd a felemelkedést e kegyelem, szeretet részében. Mert ha ezek mind-mind bennetek vannak, akkor a tanítást könnyű felismerni, elfogadni és magatokévá váltani. És hogy ha már ezek mind-mind a te saját szívedben van, akkor tudsz elindulni e csodálatos Szív szeretet-ajándékkal a változás útján a mindennapokban, a mindennapokhoz, mert Én, Jézus Krisztus Uratok az Én saját Szívemet nyújtom minden nyitott szívű testvéremnek a befogadáshoz, az eggyé váláshoz, a szeretethez. És akkor valóban mondhatod, boldogan: „Jézusomnak Szívén megnyugodni jó, mert megkapom azt a kegyelmet a szeretetben, amely felemel, amely átölel, amely erőt ad, és amely megmutatja számunkra a megvilágosított utat, a biztos, élő utat, amelyen szeretnék tovább haladni, érezni a kegyelmet az ajándékában. És akkor boldog vagyok, hogy én is egy búzaszem lehetek e búzakalászban, a búzatáblában. Érzem a fontosságot, és érzem a szeretetet. Mert akkor tudom, hogy valóban az Emberfia testvére vagyok, és valóban érzem, hogy a Mennyei Atya Országában gyermek vagyok, az a gyermek, aki a Fényben elfoglalhatom helyemet az igazakban, és ragyogok, mint a Napfény sugara, amely fényt és meleget áraszt a Földre az emberek felé. És ilyenkor tapasztalom meg, hogy milyen is az Isteni kegyelem az ajándékban, az irgalmasság szeretetében, a felismerésben. Mert most ezek a tanítások már nem voltak ismeretlenek számunkra.”

De mégis más megvilágításában árasztottam számotokra a kegyelemben.

És most e Szív nyitottságának, mint mikor így kivenném, és felétek árasztom, és érezd a Szív jelenlétét, dobbanását, melegségének lobogását, és ez most töltse be minden nyitott szívű testvéremet.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

És ez az Élő Szentlélek, amelynek még kegyelme bennetek van, hisz még nem vetettétek el önmagatoktól, hisz nem régen érvényesülés, találkozás volt a lehelésben reátok, most ehhez párosult a Szív nyitottságának szeretete, kegyelme, melegsége, ami által valóban meghívott testvérem vagy, és a meghívást a szabad akarat, cselekvésed részében, hogy meddig maradsz meg ezen az úton a küldetés és követés részében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

MÁRIA HÁLAADÓ IMÁJA

2011. július 1.

Mária:

Köszönöm, Uram, Jézusom, a kegyelmi ajándékodat, hisz valahol egész nap éreztem e különleges napnak ajándékát. Éreztem, hogy ma ajándékban részesülünk, és ezt az érzést szerettem volna megosztani felebarátaimmal, testvéreimmel. Hisz nem véletlen készítettem fel őket, hogy:

— A mai napon legyetek nyitottak, mert ma különleges nap van az ünnepben. És majd a kegyelem, amely jelen lesz, hogy eggyé válhassunk vele.

És köszönöm, hogy elfogadtad felajánló testvéreimet, a jelenlévőket és mindazokat, akik ma lélekben, imával kísértek el e úton. Én is boldog vagyok, hogy ők is részesülhetnek e csodálatos, kegyelmi ajándék-áldásban. És ez az áldás e Jézus Szíve hónapjának minden napján melegítsen, erősítsen, érezzük a szeretet kegyelmét a felemelkedésben és az elfogadásban, a mindennapjainkban.

Köszönöm, hogy ismételten jól éreztem a jelenléted tanítását, és ez által én is igyekeztem testvéreimet felkészíteni e mai kegyelemhez az ajándékban.

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük