JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2011. május 6.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik elfogadtátok a hívást, és elzarándokoltatok erre a helyre, hogy ma is részesei legyetek a fájdalom-, szenvedés-, golgotai jelenlétben, az átélésben.

A mai napon a tanításaim így szóltak felétek: az első tanítás, hogy ne nyugtalankodjék szívetek, és higgyetek. Mert Én hittem Atyámban, az Atya pedig Énbennem. Tanítványaimnak is azt mondottam, higgyenek Bennem.

És a hit a kegyelmében hogy’ is van jelen?

Mert Én most itt vagyok, de elmegyek, hogy helyet készítsek nektek Atyám Országában.1 És ha elkészítettem a helyet, akkor majd eljövök értetek, hogy ti is ott legyetek Velem, ahol Én vagyok.

De ismeritek az utat, ahova Én mentem, hogy ti is oda jöjjetek.

És akkor az egyik tanítvány megkérdezi:

— Uram, mi nem ismerjük az utat, ahova Te mész. Akkor mi hogy’ menjünk oda?

Hisz a hitben Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. És csak Rajtam keresztül juttok az Atyához. A hit így szól felétek az Útról, az Igazságról és az Életről. És nem véletlen mondom számotokra is, hogy ne nyugtalankodjék a ti szívetek. Hisz a szívetek még tele kell, hogy legyen a kegyelem, szeretet ajándékával, hisz részesülhettetek a Feltámadás, örömünnep hajnalának ajándékából. Részesülhettetek a megemlékezés ünnepének, szintén kegyelmének ajándékából. És ezek mind-mind fontosak, hogy bennetek legyen. Éljetek vele együtt a hit szeretetében. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok most a jelenben a tanítást úgy fordítom le nektek, hogy meghívtalak az útra. Az utat felismertétek, elfogadtátok, és elindultatok rajta. Ti még most csak ezt az utat járjátok a hit kegyelmében. Számotokra még nem mondom azt, hogy elmegyek, hogy helyet készítsek számotokra az Atyánál.

Hisz tanítványaimnak, mikor mondottam ezt a tanítást, ők is úgy értették, s úgy értelmezték, hogy most, ha Én elmegyek, s ha utána visszajövök, akkor azonnal Velem kell jönniük az Atyához.

Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondottam már nektek is e tanítás részében, hogy valóban elmentem, és helyet készítettem számotokra. Hisz eljön az idő a szabad akarat, cselekvés részében, amikor ti is elindultok ezen az úton, és majd akkor felismeritek az utat, hogy tudjatok rajta haladni. Akkor már a jelenben nem kell kérdezni, hogy: „Uram, Te hova mész? Mert mi nem ismerjük az utat. Akkor hogyan jutunk el oda, ahol Te vagy?”

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok a hitben jelen vagyok köztetek. Tanítalak benneteket, a tanításban az Élő Evangélium és az Élő Szentlélek, amellyel már eggyé váltatok a szeretet, kegyelem részében. Most a hitet értelmezve, hogy ki hogyan fogadja el, és hogyan érzi a hitnek, a kegyelmének ajándékát, amely fontos a mindennapi életben, az elfogadásban és a kegyelemben.

De folytatódott ez a tanítás egy kicsit távolabb azzal, hogy azért mondom nektek, hogy Én szeretlek benneteket2, vagyis, ahogy akkor mondottam: Én szeretlek titeket. Mert az Atya is szeretett Engem, és Én is az Atyát, és ti is szeressétek az Atyát, és szeressetek Engem. Hisz a hit, ami megmutatja számotokra a felismerés, elfogadás részében, hogy a szeretet hogyan tud működni, eggyé válva, rajtatok és bennetek. A szeretet, amely megmutatja az utat. A szeretet, amely meg tudja változtatni az úton a haladást. A szeretet, amely meg tudja változtatni a mindennapi életet. A szeretet, amely erőt ad mindahhoz, hogy ismét önmagad lehessél a szabad akarat cselekvése részében. Mert ha a szeretetet felismeritek, eggyé váltok vele, akkor már a hit is benned él e kegyelemmel, akkor már boldogan tudsz élni és haladni a mindennapjaidban. Mert ez a szeretet, amely most jelen van a tanításban, ezt tükrözi számotokra a kegyelemben. Mert az Atya is szerette az Ő gyermekeit, és nem véletlen küldött az Atya az Ő gyermekeihez. De a gyermekek is szeretik az Atyát, és szeretnek Engem, Jézus Krisztus Uratokat, a kegyelemben, a felismerésben és az elfogadásban.

És akkor a tanítás folytatódik, már közeledve, a Vigasztalóról. Mert ha már elmentem, hogy helyet készítsek, akkor már elküldöm számotokra a Vigasztalót, az Irgalmasság Lelkét e szeretet, hit kegyelme részében. Mert ez mind-mind fontos a felismeréshez és az elfogadáshoz. Hisz az Atya szereti mindazokat, akik úgy élik a szabad akarat cselekvése részében az életet, hogy az Atyához tartoznak a gyermekben. Az Atya szereti mindazokat, akik elfogadják az Ő Fiát, és szeretik az Ő Fiát. Az Atya elfogadja mindazokat, akik elfogadják az Ő tanítását, az Ő parancsait. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok elfogadtam az Atya tanítását és parancsát, és megpróbáltam a szerint élni, és a szerint tanítani, és a szerint árasztani felétek a meghívást a hithez a felismerésben, az áldást a szeretet kegyelmében, és felkészíteni, hogy eljön majd számotokra a Vigasztaló az Igazság Lelkében, mert a szeretetben, ha már Mellettem vagytok, hogy egyek lehessünk, és együtt élhessünk, akkor már a Vigasztaló az Igazság Lelkében így jön el felétek és hozzátok, és mutassa meg számotokra a kegyelmi utat a mindennapokban.

De ahogy tanítványaimat is felkészítettem, hogy meg ne botránkozzanak mindazon, amelyet nekik elmondottam és tanításképpen átadtam. Hisz ahogy tanítványaimnak azt mondottam:

— Mert hisztek Bennem, követtek Engem, felismeritek az utat, elfogadjátok a szeretetemet, és a szeretettel szeretnétek eggyé válni Velem, és együtt élni, hogy együtt lehessünk. Felkészültök a Vigasztalóra, az Igazság Lelkére.

És ekkor azt mondottam tanítványaimnak3, hogy:

— Eljön az idő, amikor kitiltanak benneteket a zsinagógában. Eljön az idő, amikor kicsúfolnak benneteket, kiűznek benneteket. Eljön az idő, amikor még veletek is megteszik, hogy talán megölnek, és akkor azt hiszik, hogy jót cselekszenek Isten akaratának a szeretetben.

De ezeket mind azért mondottam el nekik, hogy ha majd megtörténik és bekövetkezik, ne ijedjenek meg, hanem felkészült legyenek a felismerésben, hogy erről mind-mind hallottak, mert beszéltem nekik.

És ti most, a jelenben, ezt úgy értelmezhetitek, ahogy már többször és többször megtapasztaltátok és megértettétek. Hisz benneteket is hányszor és hányszor megaláznak, ha tehetik, elküldenek, ha tehetik, kiűznének, és ha tehetnék, még a Vigasztalónak is megparancsolnák, hogy pont reátok nehogy rátok szálljon és betöltekeznétek Vele e kegyelemben, hogy az Igazság Lelke rajtatok és bennetek legyen a hit, szeretet kegyelme részében.

És nektek is elmondottam a kezdetben, és különösképpen most emlékezzen e tanításról, nem teljesen a kezdetről, hanem számára a kezdetről, amikor az író-gyűjtő testvért is, mikor már felismerte az igaz utat, és elindul az igaz úton a küldetésben, a követésben. Hisz felismerte, mi a küldetése, és már tudja, mi a követése. És elindul. És azt mondottam számára:

— Most, ettől a pillanattól, hogy ha Engem választasz, Jézus Krisztus Uradat, és elindulsz az úton, sokan elfordulnak tőled, sokan elhagynak. És ezt mind-mind meg fogod élni, és meg fogod tapasztalni.

És még mindig nem késő dönteni, hogy megmaradsz-e a felismert úton a küldetés, követés részében, vagy letérsz róla, és elindulsz úgy, ahogy ma pásztor testvérem számotokra beszélt a szentmise keretében. Hisz ő kiemelte a bűnbánat tanításából a keskeny kaput a keskeny úttal, a széles kaput a széles úttal.

Rajtatok múlik, testvéreim, a szabad akarat, cselekvés részében, hogy a felismerés, küldetés követésében hogy’ indulsz el, a biztos életúton, a keskeny kapun, keskeny útban, vagy a széles kapun, a széles úton.

De ha elindulsz rajta, talán nem ítélnek meg, talán nem zárnak ki, talán nem aláznak meg, talán úgy érzed, hogy „most én a jó úton haladok”, addig, amíg egy megpróbáltatás a felismerésében fel nem ébreszt, hogy te nem az igazság útján haladsz a Vigasztalóval az Igazság Lelkében. Mert te elindultál az úton, amelyről azt hitted, hogy számodra az a biztos élet az út haladásában.

De addig, amíg össze nem roppansz, amíg el nem keseredsz, amikor már a kétely erőt vesz rajtad, a kételyből félelem válik, szomorúság és bánat, és szinte könnyedén néha azt mondjátok: „Nincs célja az életemnek.”

Pedig még akkor sem késő önmagadba nézni, és rádöbbenni: „Ó, inkább maradtam volna meg azon az úton, ahol talán kicsúfoltak, kitaszítottak, megaláztak, mert Érted vállaltam, Uram, Jézusom, a Te szeretetedért, a Te kegyelmedért, a Te ajándékodért, a Te hitedért, a Te meghívásodért, mert Te vagy az Élet, az Út az Igazságban. Mert ezt az életet szeretném én is a Vigasztaló elfogadásában, az Igazság Lelkében felismerni és járni a mindennapjaimban.”

Hogy ha eddig eljutottál a felismerés-részedben, akkor ne torpanj meg, testvérem, hanem indulj el a biztos lépésekkel e meghívott úton, még akkor is, ha úgy érzed, hogy nehéz az elindulás a biztos lépésben, ha néha úgy érzed, hogy talán megvetnek, megaláznak, kitaszítanak, nem állnak szóba veled. Te légy boldog, testvérem, mert ezt most a jelenben tudod még mindig Értem vállalni. Értem, Jézus Krisztus Uratokért, aki meghívott erre az útra, mert szükségem volt reátok. A szükségben tanítottalak, a szükségben megajándékoztalak, a szükségben átöleltelek, a szükségben, ha kell, felemellek, hogy biztos legyél a mindennapokban, és érezd a hit jelenlétét e kegyelemben. Érezd ezt a mérhetetlen nagy szeretetet, amelyet Én adok nektek, Atyámmal együtt, mert szeretlek titeket. És ezt a szeretetet elfogadva ti is tudjátok kamatozni a bensőtökben, és továbbadni mindazoknak, akik tőletek várják, talán szeretteitek a családban, talán ismerőseitek, talán felebarátaitok, talán munkatársaitok, hisz néha nem tudjátok, hogy a szeretetnek melyik formája, a hit kegyelme részében, érinti meg valamelyik testvért a szerettek, a család közül, a felebarát közül, a munkatárs közül, vagy bárki kívülálló közül, amelyet te, testvérem, adhatsz és áraszthatsz, amely nem kerül semmibe nektek, csak azért, mert hittél és bíztál, elfogadtad a hit meghívását az elfogadásod részében. Eggyé váltál ezzel a hittel az elindulásban. Felismerted, mi a szeretet e kegyelem részében. A felismerés után elfogadtad ezt a szeretetet, és megpróbálsz vele együtt élni, táplálkozni, erősödni, eggyé válni. És akkor tudod már, mi a Vigasztaló a szeretet áldásában, érintésében, az Igazság Lelkében.

És ha ezek mind-mind bennetek vannak, akkor az öröm szeretete sugárzik ki rajtatok, bennetek e külsőtökben, és ezt a külsőt adjátok mindazoknak e szeretet, átölelés érintésével, akik boldogan elfogadják tőletek. És akkor érzitek azt a kegyelmet, hogy: „Igen, Uram, elfogadtam Érted a megaláztatást, a kitaszítottságot. Elfogadtam Érted, hogy talán kevesebbek lettek a barátaim, talán kevesebbek lettek a munkatársaim, kevesebben lettek a családban, akik elfogadnak. De mikor már az én szeretetemet érzik, és táplálom feléjük, és felcsillan a szemük, mily boldogság ez számomra, mert Tőled kaptam, Te ajándékoztál meg mindazért, hogy elfogadtalak, és elindultam az Igazság Lelkében a biztos úton.”

És ilyenkor figyeljetek arra, amit tanítványaimnak is mondottam, hogy:

Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. És csak Általam juthattok be Atyámhoz, a Mennyek Országába. Mert Én megyek el helyet készíteni számotokra, és Én mehetek el értetek, hogy Magammal vihesselek oda, hogy ott is Velem legyetek a szeretet örömében.

Így áradjon reátok ma áldásom a hit felismerésének elfogadásában, a szeretet kegyelmének ajándékával, felkészülve nyitott szívvel és lélekkel a Vigasztalóhoz, az Igazság Lelkéhez, mert: „Hozzád tartozom a felismerés, küldetés, követés részében, és a biztos úton szeretnék haladni az Út, az Igazság és az Élet kegyelme részében.”

És ennek reményében és szeretetében és kegyelmének hitében áradjon reátok áldásom.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

És ez a Szentlélek most segítsen felkészülni, megnyitni a szíveteket, hogy készen álljatok majdan a Vigasztalóra, az Igazság Lelkére, a kegyelem befogadására az eggyé válás szeretetében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

MÁRIA IMÁJA

2011. május 6.

Ó, Édesanya, köszöntünk Téged szívünk szeretetével, hogy a Kereszt tövénél elfogadtál gyermekeidnek. Megpróbálunk hű gyermekeid lenni, szívből szeretni Téged, imával, énekkel köszönteni, hisz Te, az Édesanya, ki mindig figyelsz a Te gyermekeidre, fáradozol értünk, és elfogadod kérésünk, amellyel Hozzád fordulunk. De hát sokan vagyunk már itt lent, a Földön, kiknek Te vagy az Édesanyja. Talán néha könnyes szemekkel, talán néha szeretettel és örömmel járulunk Színed elé, szívünk nyitottságával, hogy elhelyezzük mindazt, ami bennünk rejlik, talán a kérésben, talán a fohászban, talán a felajánlásban, talán a szívből jövő, őszinte imával. De Te, Édesanya, itt állsz, és figyelsz a Te gyermekeidre, kiket elfogadtál, átöleltél, felemeltél, és megmutattad számunkra Anyai Szíved oltalmát, Anyai Szíved szeretetét és kegyelmét.

Boldogok vagyunk mi, a Te gyermekeid, kik köszönthetünk szívből és szeretettel, hálaimával, hálaénekkel, mert így köszöntjük az Ég és Föld Édesanyját, aki nem félt elfogadni Fia kérésében a gyermekeket a fájdalom pillanatában, a Kereszt alatt. Ezért mi, a Te gyermekeid, nem tudunk annyi hálát, köszönetet, szeretetet, imát és éneket Feléd tárni szívből, szeretettel e Anyai Szívhez.

De azt is tudjuk, ó, Édesanya, hogy Te csak azt várod a Te gyermekeidtől, amit mi itt, a Földön szeretettel és örömmel megadhatunk e Anyai Szív oltalmának.

Így most a mai nap ünnepben fogadd el jelen lévő testvéreimmel és mindazokkal, akik megpróbálnak lélekben eggyé válni e jelenléttel, hogy köszöntjük a mi Édesanyánkat, Ég és Föld Édesanyját, aki elfogadott gyermekeinek, és Anyai Szívéből árasztja felénk mérhetetlen Anyai szeretetét a kegyelemben.

Így mi örömmel és szeretettel mondjuk imánkat, énekeinket e Szeplőtelen Anyai Szív oltalmában.

Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy ha csakis a képet láttam, ami által köszönthettem az Édesanyát.