JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2011. március 4.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik elzarándokoltatok a fájdalom, szenvedés Golgotájára.

És köszöntöm mindazokat, akik lélekben eggyé váltak a mai nap engeszteléssel és a Golgotai átéléssel, hogy részesülhessenek a szerető kegyelemben, amely jelen van, hogy ami által érezd, hogy: „Igen, a kegyelem megadja mindazt, amire szükség van, s amire vágyakozunk.”

Így a mai nap tanítása így szólt hozzátok, ha csak egy mondatban adnám nektek: Ha nem váltok olyan gyermeki szívű szeretetté, akkor hogyan akartok bemenni Isten országába. Mert úgy-e, a gyermekek, azok mind, kik kicsinységükben, a szeretetükben, az odaadásukban, a jelenlétükkel megpróbálnak szeretet árasztani mindannak és mindazoknak, kik felkészülve a szív nyitottságának elfogadásával. Hisz a tanítás ma arról szólt, jöttek, hozták a kisgyermekeket, hogy áldást kaphassanak. És vannak a tanítványok, akik pedig nem engedik, hogy odavigyék e gyermekeket. Mert érezték, hogy mi a súlya, a fontossága, a jelenléte és a szeretete e kegyelemnek. Ezért hát, ha észreveszem, és ott észrevettem, és a mai világban is, ha észreveszem, hogy hogyan is vagyunk jelen, hogyan is fogadjuk el a felebarátot és a testvért, és a testvérben a kisgyermekeket, akkor meg tudod érteni ennek a tanításnak a szeretetteljes mondanivalóját. Hisz jöjjetek Hozzám, és engedjétek Hozzám a kisgyermekeket.

Úgy-e, milyen szép a megszólítás, a vágy a jelenlétben?

És milyen szép, ha ti is megnyissátok szíveteket, azt a szívet, amelyben ez a gyermeki szeretet van jelen, s ez a gyermeki szeretet átjár kívül és belül, és érzed a különbséget, érzed a kegyelmet, és érzed, hogy mi a fontos e áldásban.

Hisz az áldás, amikor számotokra árad a Golgotai tanítás révén, és részesülhettek e csodálatos áldásból, betöltekeztek, megerősödtök, és mindjárt másképp érzitek önmagatokat, és másképp élitek a napjaitokat. Hisz ha nyitott a szíved, és a szíved, ez a gyermeki szeretetként van jelen, akkor felismered, és megpróbálsz változni és változtatni a mindennapi életen. És ekkor, mikor ti, a felnőttek, mint a tanítványok, vágyakoztok az áldásra, mert érzitek, hogy szükségetek van erre a csodára, erre az ajándékra, mert érzed, hogy talán felemel, érzed, hogy átölel, érzed, hogy megmutassa az utat, és érzed, hogy mi is a te küldetésed a követésed részében. És már tudod, megtapasztalva, mi az Élő Szentlélek, mert az áldás a Szentlélek kegyelmének ajándékával árad felétek.

És akkor vannak a kis gyermekek, akik talán önmaguktól nem tudják, hogy számukra is fontos lenne a kézrátételes áldás, mint amikor ti a kezdetben elfogadtátok kiválasztott Mária testvér-szolgától az áldást, a gyógyító kegyelmet az ajándékában. És éreztétek, hogy: „Valami, mintha történne rajtam és bennem. Valami megváltozott. Valami jó dolog történik.”

S ilyenkor kell arra gondolni, hogy most én vagy bármely testvérem úgy érzi, hogy ezt a csodát, ezt az ajándékot, ezt a kegyelmet, e gyermek szeretetét megajándékozzuk még e csodálatos áldással. Mennyivel jobban megérdemlik ők ezt az áldást! Igaz, hogy talán nem értik, abban a pillanatban meg (még?) mi is történik velük, de elkísérheti őket az életük folyamán, az úton.

Ezért kell ezt a tanítást így mondanom számotokra, ahogy tanítványaimnak, hogy ne ellenezzétek és akadályozzátok meg, hogy a kis gyermekeket elvihessék az áldáshoz a szeretet eggyé válásával a kegyelemben. Mert mennyivel más az ajándék, ha érzed, hogy: „Én is most a szívemmel, a lelkemmel megpróbálok gyermek lenni, és azt a gyermeki szeretetet elfogadni, szívembe zárni, és a szerint élni.”

És akkor, ahogy a gyermek éli a gyermeki életét a mindennapjaiban, ti is tudnátok élni gyermeki életeteket a mindennapokban. És nem csak a félelem, az aggodalom, a szomorúság, a megaláztatás, a kitaszítottság venne erőt rajtatok. Mert a gyermek, az még nem tudja a gyermeki szív szeretetével, hogy ez valójában hogyan is van jelen. De ha ti ezt a gyermeki szeretetet ismételten a szívetekbe zárjátok, eggyé váltok vele, és megpróbáltok a szerint és azzal élni, akkor ti is talán olyan játékosak, talán olyan aranyosak, talán olyan kedvesek tudtok lenni a mosolyban, mint a gyermekek. És akkor ezzel a szeretettel vágyakozol az áldásra, és akkor még részesülhetsz is a kéz rátételével az áldásban. És akkor úgy érzed, mintha valami végigjárna rajtad és benned.

És hogy ha ezt mind megértitek, és megértitek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok itt vagyok, felismerve, elfogadva, akkor tudjátok, hogy a segítség, a kegyelem, a szeretet, az ajándék, az öröm, a béke, szinte mondhatjuk azt, mint egy karnyújtás, így van előttetek.

De ezt a karnyújtást fel kell ismerni, el kell fogadni, és eggyé válni vele. Mert így Isten országa, Atyám országa valóban eljöhet számotokra is, mert itt eggyé válsz vele, s akkor benne élhetsz a szeretet kegyelmével. Mert sokan és sokan így mondjátok kiválasztott Mária testvér-szolga számára is: „Könnyű neked, mert te abban élsz, abban a szeretetben, s abban a kegyelemben!”

Igen, olyankor kiválasztott Mária szolga, amikor e szavakat hallja, akkor ott van. De amikor valamiről szól a tanításban, vagy beszél, vagy átad, vagy kérdez, vagy várja a cselekedeteket, olyankor már tán messze van erről a helyről a szeretet, áldás részében. Amikor szükség van, hogy elfogadja a felajánlást, a kérést, a fohászt, akkor ismét szerencsés helyzetben van, mert könnyű neki!

Hányszor és hányszor mondjátok e szavakat!

Amikor pedig valami nem úgy történik, ami kedves volna előttetek, nem értitek tán a szavak jelentőségét, a kérdést, vagy a kérdésre a megfelelő választ, vagy nem történik meg azonnal a meghallgató segítség, akkor ismételten: „Talán messze van!” Nem megint: „Jó neked, mert te más vagy, mert te hallod és látod! Mert te megkapod a kegyelmet.”

Ezeken majd el kell gondolkodnotok, és gyermeki, szerető szívvel a felismerés részében válaszolni, hogy most valójában hogy is történik, mikor jó, mikor könnyű neked, és mikor talán távol. Mert „nem kedves előttem mindaz, amit láttam, hallottam vagy éppen megtapasztaltam”.

Mert mily könnyű mások felett ítélkezni. Mint ahogy tanítványaim tették a kis gyermekek felett, hogy ellenezni, elküldeni, mert nekik nincs szükség az áldásra.

Én, Jézus Krisztus Uratok rájuk szólottam, lehet, hogy egy kicsit erélyesebben, lehet, hogy egy kicsit úgy tetszett számukra, mintha haragosabban, de nem azért, mert haragudtam, nem azért, mert már nem szerettem őket, hanem azért, mert fel kell, hogy ismerjék, hogy ami nekik jó, az egy másik testvérnek is épp olyan jó, és szüksége van reá, talán a felemelkedéshez, talán a hithez, talán a szeretethez, talán a békéhez, talán a megbocsátó kegyelemhez, és így elindulva a változás útján a mindennapjainkban. Hogy ne akarjunk olyanok lenni, akik gátat szabunk egy másik testvér vagy egy másik ember előtt az ellentéti akadályok részében. Hanem ha nekem valami kedves, szeretetteljes, örömteli, felemelő a boldogság átjárásával, akkor az nem csak engem illet, és nem csak a sajátom, hanem ez kell egy másik testvérnek, egy ismerősnek, egy családtagnak, hogy e gyermeki szeretet-szív mindenkiben jelen legyen, és elrejtőzzön az emberi szív és az Élő Szentlélek kegyelme részében. És akkor érezzük, mi a fontosságnak a szerepe, a szeretete a mindennapokban. S akkor nem mondok mások felett ítéletet, és nem ítélkezünk, mert Én, Jézus Krisztus Uratok a szeretet szaván szólok hozzátok, a szeretet szaván tanítalak, és Szívem szeretetével az Élő Szentlélekkel ajándékozlak meg a kegyelmi ajándékkal az áldásban.

Talán nem érzed olyan jelképesen a fejeteken a Kezemet a rátételben, ahogy a gyermekekre, de viszont volt már részetek benne kiválasztott Mária testvér-szolga által, és a lánc-kéz összefogásával, amikor Én, Jézus Krisztus Uratok így ajándékoztalak meg benneteket e csodálatos kegyelmi ajándékkal, a felemelő áldással, hogy eggyé váljatok a szeretetben.

A második tanítás pedig arról szól, hogy igen, Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok Atyám házában. És vannak a farizeusok, az írástudók és a népeknek az elöljárói.

Úgy-e, ez most is jelen van a mai világban.

És Én, Jézus Krisztus Uratok most így vagyok jelen, kiválasztott Mária szolga által.

És kiválasztott Mária testvér-szolga hány tanítást, hány ajándékot, hány kegyelmet, hány megtapasztaló tanítás már volt jelen számotokra. Ha csak visszamegyünk a kezdetekbe, amikor tanúi voltatok, hogyan is tanítottam, amikor tanúi voltatok, hogy igen, ráteheti kezét az égő gyertyalángra, és mégsem történt semmi. Amikor szinte azt mondottam számotokra: Felemeljem előttetek?

S ezek mind-mind a csodajel megtapasztalása volt az egyszerűségben. Hisz ha a Mária, kiválasztott szolga-testvér nem lenne kiválasztott, egy lenne veletek, ahogy ti ezeket mind próbálkozva ugyan, de nem tudtátok megtenni, úgy Mária, kiválasztott testvérem sem. De mivel Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztottam és meghívtam, ez által Én jelen vagyok. S ez által hányan vagytok jelen a farizeusban, az írástudóban, a népek elöljárójában?

Hányan tettétek fel már kérdésteket, kérdéseiteket?

Néha azért, hogy próbára tegyétek, ahogy Engem is próbára szerettek volna tenni az írástudók, a farizeusok, az elöljárók? Mindegy, hogy melyikeket emelem ki számotokra.

De ahogy Mária, kiválasztott testvér is néha úgy lát át rajtatok, mert Én, Jézus Krisztus Uratok megadom számára. És most az átlátást Én arra fordítom felétek, amikor a kezdetben megvolt ez a kegyelmi ajándék, hogy írhattatok. És azt hittétek, hogy: „Az a sajátom!”

És mikor Mária szolga így szól:

— Te nem gondolod, testvérem, hogy valamivel tartozol felém?

— Miért?! Te honnan tudod?!

Nem ez volt a válasz?

Tanúi voltatok!

Ma is vannak ilyen jelek. Néha-néha nem teljesen így mondja, csak talán egy szót vagy egy fél mondatot, és aki figyel és éber, az észreveszi.

És ezek azok a kiválasztott megtapasztaló jelen levő csodák, amelyek számtokra így voltak jelen.

A tanításnak tanúi voltatok, hogy hogyan indult el, és hogyan tanít, és adja át a tanítást.

És hányszor, és hányszor vagytok még mindig néha írástudók, farizeusok vagy elöljárók?

És ahogy ők próbára tettek, hogy honnan van ez a hatalom, ami szerint cselekszek, és kitől kaptam. Ahogy megkérdezhetitek: Honnan van ez a tanítás, és kitől kapja kiválasztott Mária testvér-szolga?

Én, Jézus Krisztus Uratok így szólottam feléjük:

— Nekem is van egy kérdésem. Felteszem a kérdésemet, és hogy ha megválaszoljátok, akkor Én is elmondom számotokra, kitől kaptam a hatalmat, amellyel jelen vagyok és cselekszek.

A kérdés egyszerű volt:

Keresztelő Jánosnak kitől volt a keresztsége?

Remélem, ti már tudjátok, hogy nem az emberektől, hanem Atyámtól, hisz Ő küldte Előttem, hogy elkészítse Számomra az utat.

De ők tanakodnak, ahogy néha ti is tanakodtok, hogy hogyan tovább a cselekvésben, a jelenlétben, a megtapasztalásban.

Ha azt mondják, hogy a Mennyből kapta a keresztséget, akkor, úgy-e, jogosan válaszolhattam volna számukra: És miért nem hittetek benne?

Itt is hányan és hányan, ha valóban hinnék, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok itt jelen vagyok, másképp élnétek a mindennapjaitokat.

De ha azt mondják, hogy az embertől? Hát megijednek, hisz félnek az emberektől, mert az emberek azt mondták, ő valóban próféta volt.

Hát, ha próféta, és prófétaként szólott hozzánk, akkor a szerint kellett volna elfogadni és követni, és megtapasztalni.

De jobbnak találták azt mondani, ami a mai világban is egy nagyon egyszerű és sokszor mondott:

— Nem tudom.

Azzal úgy érezzük, hogy mindent megtettünk, és mindent megmondtunk.

S erre Én, Jézus Krisztus Uratok azt feleltem számukra:

— Hát, ha nem tudjátok, akkor már Én sem vagyok szinte köteles elmondani számotokra, hogy kitől kaptam ezt a hatalmat, és ki bízott meg vele, hogy a szerint cselekedjek e hatalommal.

De Én számotokra elmondom, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok e sok tanítás, áldás, kegyelem és jelenlét részében elfogadtalak benneteket, megmutattam számotokra az utat, meghívtalak erre az útra, hogy: „Együtt haladjunk rajta, és fogadjuk el mindazt, ami e tanítás révén a szeretet szaván hozzánk szól a megtapasztalás kegyelme részében. Mert akkor valóban fel tudom ismerni, hogy igen, Uram, Te jelen vagy. Boldog vagyok, hogy Hozzád tartozhatom, követhetlek, hallhatom tanításodat, megfogadom tanításodat, és elindulok a szeretet, változás útján a mindennapjaimban.”

És hogy ha ezeket mind így megtapasztaltátok, felismertétek és elfogadtátok, akkor már könnyebb a mindennapi élet a jelenben, amely most körülvesz benneteket.

Ennek részével most így árasztom felétek áldásomat, de az áldás ma nem kézrátételes lesz, hanem láncban összefogott.

És most hívom pásztor testvéremet Mária szolga mellé.

És most a kézrátételes áldást Én elsőként a meghívásban adom felétek. Ma a fájdalom, szenvedés Golgotáját az első péntek-meghívásban, igenben vettetek részt a jelenben. De a meghívást most megadom számotokra a hamarosan megkezdő bűnbánat Golgotáira, hogy ez a golgotai elindulás hétről hétre a szeretetében történjék, a kézrátételes gyermeki áldást most úgy árasztom felétek a megnyitott szívhez, hogy megerősítelek benneteket a szeretet, öröm, béke, boldogság kegyelmével.

Eljött számotokra a bűnbánat-idő. Áradjon reátok áldásom. Töltse be szíveteket és a lelketeket. Öleljen át ez a gyermeki, szerető áldás. Melegítse fel a nyitott szívű testvérek szívét, a lelkét. Váljatok egy kicsit, mint a kicsi gyermek, a gyermeki szívben, hogy érezd a gyermeki örömöt, békét, szeretetet, boldogságot, kegyelmet. És egy pillanatra úgy érzitek: „Mintha megállt volna az idő, és egy kicsit más vagyok a kegyelemben.” De ez az áldás, amely most felmelegít és átölel, megadja számotokra mindazt, amire szükségetek van, és amire vágyakoztok. Mert eljött számotokra a bűnbánati idő, hogy „jót cselekedjek e gyermeki szeretettel a kegyelemben”. Mert ez az áldás elkísér hétről hétre benneteket majd a Feltámadás hajnali fény öröméhez az erőben, a szeretetben, hogy fontos legyen számotokra mindaz, amit ennek az esztendőnek a bűnbánat-ideje nyújt a meghívásban a testvérek felé.

És így áradjon reátok áldásom, amit most Mária testvérem, kiválasztott, és pásztor testvéretek, aki elfogadott, Velem együtt, Jézus Krisztus Uratokkal küldi és árasztja az áldást.

Az Atya, a Fiú, a Szentlélek kegyelme áradjon, óvjon, védjen, vezessen e gyermeki szeretetben, hogy a meghívást a felismerésben el tudjátok fogadni ennek az esztendőnek a bűnbánati időben.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

MÁRIA IMÁJA

2011. március 4.

Köszönöm, Uram, Jézusom a megerősítő áldást (…) a bűnbánat-időre.

Köszönöm, hogy elfogadod kérésemet, és velem leszel hétről hétre, hogy teljesíteni tudjam mindazt, amit az igenben elvállaltam. Erősítsél, óvjál, védjél, vezessél, hogy én is gyermeki szeretettel végig tudjam járni a bűnbánat golgotai utat hétről hétre a szeretetben.

Köszönöm e áldást, e felmelegítést, e átölelést, ami erőt ad a mindennapjaimban számomra.

Dicsőség, áldás, békesség, szeretet, öröm, boldogság, kegyelem járja át szívemet, lelkemet a mindennapjaimban. Hála, köszönet mindezért, amit ajándékul adtál, Uram, Jézusom.

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük