JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2011. november 4.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm a mai napon testvéreimet, akik ismételten meghallottátok a hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre.

Köszöntöm mindazon testvéreimet, akik pedig lélekben, imával, szentmise áldozatával kísérnek el benneteket e mai napon e helyre. Hisz ők is hallották hívásom, de a hívásban nem tudtak úgy engedelmeskedni, ahogy szerettek volna. De ez nem azt jelenti, hogy nem akartak, ahogy ti mondjátok, a saját szavaitok szerint, hanem vannak olyan akadályok, amelyekről mondhassuk, a család, a munka vagy más valami, ami miatt nem vehettek úgy részt, ahogy szeretnétek. De Én, Jézus Krisztus Uratok őket sem hagyom ki sem az áldásból, sem a köszöntésből. Hisz figyelek rájuk, elfogadom imáikat, szentmise-áldozatukat a jelenlét lélek-részvételével.

Így a mai napon köszöntöm mindazon testvéreimet.

A mai tanítás különösképpen arról szólt, hogy hogyan ismered fel az Élő Evangéliumot mindabban, ami jelen van előttetek. Hisz hogy is szól ma ennek a hónapnak az első tanítása? Hogy Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok tanítványaimmal és a nép sokaságával. És ahogy tanítást adok, úgy-e, vannak, mondjam úgy számotokra, ahogy ma pásztor testvéretek mondotta a szentmise áldozatában? Hogy vannak a világiak, akikre mondhassuk, hogy farizeusok is, akikre mondhassuk azt is, hogy vámosok, akikre mondhassuk is, hogy írástudók. És vannak a világ világosságában élők, akik pedig felismerik mindazt, ami a világosság által számukra jelen van a mindennapi életben e Élő Evangélium tanításában.1

  És a mai tanítás első részében megkérdezik Tőlem, hogy:

— Mikor jön el Isten Országa?2

Úgy-e, Isten, az a Mennyei Atya. És a Mennyei Atya Országa, ahova készülünk, de nem tudjuk, hogy hogyan is juthatunk el oda. Várjuk, hogy eljöjjön, de nem szembetűnő módon, hogy azt mondják neked: „Íme, nézd, ott van Isten Országa. Íme, nézd, amott van Isten Országa.”

Isten Országa nem így van, és nem így jön el közétek.

Isten Országa, ha felismered a tanítást az Élő Evangélium részében, ha felismered a tanítás mondanivalóját a hit szeretete részében, akkor érzed, hogy Isten Országa most, mondhatom, hogy itt jelen van köztünk a Szeretet Házában, akik ma a hívást felismerve, elfogadva elzarándokoltatok abban a részében, hogy: „Talán épüljek a kegyelmek részével, érezzem, hogy igen, Te, Uram, Jézusom, jelen vagy. A jelenléthez meghívtál bennünket. A meghívást pedig mi felismertük és elfogadtuk, mert boldogok vagyunk mi ma itt e Isten-ország jelenlétében, mert bennünk van a felismeréshez, a felismerésben, hogy Te, Uram, itt vagy, és ma is a tanítás révén szólsz hozzánk. Tehát mi boldogok vagyunk. Nekünk nem azt mondod, Uram, mint tanítványaidnak, hogy: »Eljön a nap, amikor várjátok azt a napot, hogy az Emberfiát láthassátok vagy hallhassátok.«”

De ez a nap most nem lesz itt mindjárt szembetűnően számotokra, mert ez a nap majd úgy fog eljönni hozzátok a várakozásban, mint amikor a jelekről beszéltem nektek, hogy igen, délről meleg szellő fúj, íme, megjön a meleg, és itt is van. Keletről, mondhassuk azt, hogy beborult, hideg eső jön.

3 Meg is jön az is, hisz nem marad el semmi.

De most mondhatom nektek a jelekben, a tanítás részében, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok ma ismételten szólok hozzátok a tanítás részében. Nektek nem kell várakozni arra a napra most, e jelenben, hogy mikor is jön el az Emberfia. És nem kell hinnetek, nem kell abban bíznotok, amikor azt mondják: „Íme, nézd, ott van!”, „Íme, nézd, amott van!”4 Mert (…) ez a tanítás, amikor ezt halljátok. Eljön úgy közétek, ahogy a cikázó villám — elindul és átmegy a másik féltekbe. Itt is látták, de már ott is látják.5 S megértik, hogy: „Igen, Uram, az Emberfiában Te így jössz el, és így vagy jelen.” És így van jelen az Emberfia, és így van jelen ma számotokra, hogy Én beszélek nektek a jelenben, Én, Jézus Krisztus Uratok a tanítás részében.

De ahogy tanítványaimnak mondottam, mire ez megtörténik, az Emberfiának sokat kell szenvednie, sok megvetésben lesz része ettől a nemzettől.6

Most ezt a mai jelenben így tudom nektek elmondani.

Az Emberfia átment már e szenvedésen, és átment már e megvetésen. Most azok vannak jelen, akiket kiválasztunk Édesanyámmal együtt — azokat megvetik, megalázzák, és szenvedést élnek át. De itt a jelenben jelen van kiválasztott Mária szolga a testvérben, aki a szenvedést pedig úgy fogadta el, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok felkértem erre az útra a meghívás részében. Mária testvér elfogadta a felkérést, és elindult a fájdalom, szenvedés útján. De ez a fájdalom és ez a szenvedés, ez már úgy van jelen számotokra, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok attól a nemzedéktől végig szenvedtem a szenvedésben, a megvetésben, megaláztatásban. És most eljött számotokra az a nap, amikor a meghívott, kiválasztott testvér felismeri és elfogadja, és azt a szenvedést, azt a megvetést, azt a megaláztatást egy parányi részében feleleveníti számotokra a felismeréshez és az elfogadáshoz, hogy ti mind-mind értékeljétek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok nem hiába vállaltam a megvetést, a megaláztatást, a szenvedést. Hisz vannak testvéreim, akik ez által, hogy most a jelenben, a jelekben tanúi kiválasztott Mária testvérnek a szenvedés átélésének pillanatában. És ez által, ha elgondolkodik, ha elmélyed, ha egy kicsit szeretetet enged a szívébe, ha ez a szeretet egy kicsit működik rajta és benne, ha ez a szeretet egy kicsit megváltoztassa az életét, megváltoztassa egész lényét, és egy kicsit változik, és elindul a szebb, a jobb, a hit tele öröm kegyelmének útján, akkor már nincs hiábavaló meghívás, nincs hiábavaló elfogadás, nincs hiábavaló parányi szenvedés felelevenítése a megaláztatásban, a megcsúfolásban és néha a kitaszítottságban. Mert ezek hozhatják el számotokra a szeretet kegyelmének ajándékát a gyümölcsben. Hisz tudjátok, a gyümölcs tanítása már régebben megadatott számotokra, hogy elmúlik a tél, megjelen a napsugár, nézitek a fákat, bokrokat, hogy van-e élet benne, ki tud-e pattanni a rügyben, a rügy tud hozni levelet, virágot, termést, a termés megmarad-e a növekedésben a beérésig, s utána, ha beérett, ismételten leszedheted, és ismételten átadjátok e termést a télhez.

Ez egy folyamat. És ez a folyamat zajlik néha rajtatok és bennetek. De ehhez, hogy ezt érezd, nyitottnak kell lenni a tanításhoz, és a tanításban el kell fogadni az Élő Evangéliumot, amely megmutatja számotokra mindazt, ami jelen lehet a mindennapokban rajtatok, bennetek e szeretet, kegyelem részében.

A második tanítás ismételten már nem ismeretlen számotokra, ahogy az első sem volt az. E második tanításban arról van szó, hogy ki hogyan értékeli és ismeri fel a hitnek a jelenlétét e szeretet, kegyelem részében.7 Mert úgy-e, Én, Jézus Krisztus Uratok jelen voltam a Názáretiben, ha visszamegyünk a kezdetre, aki tanítványaimat kiválasztva tanítást adok, és haladok tanítványaimmal. És a tanításban egyre többen és többen, akik felismerik a tanítás lényegét és mondanivalóját, és elindulnak a küldetés, követés részében. Mert igen, talán most számukra az volt a küldetés, hogy kövessenek. De ma, a jelenben, nektek is fel kell ismerni, mi a küldetéstek a követés részében. És ekkor jelen van az egyszerű, elesett ember, a vak, aki az útszélen üldögél, és nem tudja, hogy valójában mi történik körülötte. De a hallása jó, és a hallásával tud érzékelni, és érzi, hogy mintha többen és többen haladnának el erre, mintha nagyobb forgalmat érezne a hallás részében. Bátorságot vesz, és megkérdezi. És a válasz számára az, hogy nem más, mint a Názáreti, aki erre jön. Ekkor a bátorság a hitében olyan erőssé válik, hogy nem törődik senkivel és semmivel, csak az élteti, ami benne van, hogy elkezd kiabálni:

— Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!

Mert a bátorság a hit szeretetében alakult ki rajta és benne, és megmutatta számára, hogy a bátorságban, ha van hited, akkor nem kell félned senkitől és semmitől, és kiabálhatsz, kérhetsz, felajánlhatsz, mert megtörténik a meghallgatás, és a meghallgatásban talán meg is kérdezik tőled ma is, a jelenben, hogy: Na, mondd, mire van szükséged? Mit tegyek veled? Ahogy a vaknak is mondottam akkor, mikor azt mondottam számára, hogy:

— Vezessétek!

Hogy:

— Hozzátok oda.

Ő boldog lett e szeretet örömével, mert rádöbbent arra a hitében, hogy: „Ha elhallgattam volna, ahogy rám szóltak, hogy: »Hallgass!«, akkor nem történik semmi, és a Názáreti elvonul. És talán engem észre sem vesz.” — erre gondolt.

De mivel a bátorság megerősítette a hitében, ezért nem törődött azzal, hogy: „Hallgass!” Hanem még hangosabban kiabált:

— Dávid Fia! Könyörülj rajtam!

És megtörténik a meghallgatás, és a meghallgatásban oda vezetik, és megkérdezem tőle:

— Mondd, mit csináljak veled? Hát mire van szükséged?

És ő ekkor elmondja, hogy mire van szüksége.

Most a jelenben kérdezem tőletek:

Bennetek is él a hit részében ez a bátorság, hogy mertek bátran, ha kell, kiáltani a Názáretihez, Dávid Fiához? Megkérni Őt, hogy „könyörülj rajtam”? Megkérni Őt, hogy „segíts”?

És nem félni, mert a félelem részében talán meg sem tudnál szólalni. Mert most Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondom:

Ne félj! Tőled kérdezem most: Mire van szükséged? És mondd!

Nincs bátorságod, nem tudsz megszólalni!

Akkor kérdezem tőletek:

Hogy van jelen a hit bennetek?

Élő Evangélium, élő hit lakozik rajtatok és bennetek?

Tanuljatok ettől az egyszerű, vak, útszéli embertől a testvérben, aki nem szégyellte megkérdezni az érzékelésével, hogy mi történik körülötte, aki nem szégyellt bátorságot önteni szívébe, lelkébe, és hangos szóval kiáltani. És aki bátorságot öntött még akkor is, amikor azt mondták rá, hogy: „Hallgass!”

Hisz sokan vannak jelen, akik elöl voltak, így mondták neki:

— Hallgass! Úgy sem hallja, hogy te itt mit kiabálsz.

Ezt ugyan nektek az Élő Evangélium szóról szóra nem írja le. De ez így történt.

De ő nem törődött azzal, hogy mit mondtak neki. Őbenne a hit bátorsága arra hívta szívében, hogy még hangosabban szól, hogy:

— Dávid Fia, könyörülj rajtam!

És a Dávid Fia a Názáretiben meghallotta, és Magához hívatta, és megkérdezte tőle:

— Mit tegyek veled?

És:

— Mire van szükséged?

Úgy-e, milyen érdekes és felemelő ez a csodálatos tanítás, ha más megvilágításában figyeled az egyszerűségét? Mert ti is a jelenben, e Isten Országában, ahogy együtt vagyunk, „érezzük nyitott szívünkkel a szeretetet, a kegyelmet, az ajándékot, a felemelést”. És akkor nem kell szomorkodni, hogy „valójában mi történik, mi vesz körül, és hogyan és hogyan haladok tovább a mindennapi élet-útpályámon e meghívás, szeretet, kegyelem részében”.

És akkor lépjünk át e mai nap harmadik tanítására, amely szintén jelen lesz e hónapban8

Tanítványaimmal elmegyek Atyám házába. És mi is egy félre eső helyen leülünk, hogy részt vehessünk. És mikor eljön az a szakasz a részvételben, hogy adakozzunk. És akkor Én, Jézus Krisztus Uratok így figyeltem, hogy ki, hogyan és miképpen cselekszik, mi zajlik rajta és benne, jelen van-e benne az Isten Országa a hit, szeretet, kegyelem részében, a felismerésben? Élni akar-e e Isten Országában az elfogadás részében?

Mert ez a tanítás is szinte, mondhatjuk azt, az Evangélium részében nagyon rövid, pár mondatos. De a mondatnak, egymásra épülve, mondanivalója van. Hisz a mondatok így vannak jelen előttetek, hogy figyelem, hogy mi történik. És ekkor azt veszem észre, hogy a templom belsejében egy szegény özvegyasszony megnézi tenyerét, és látja, hogy nagyon kevés ez, ami van neki, de ez a mindene, ez a két fillér. És fogja, és bedobja. Vele együtt elhelyezi önmagát is, mert nem tudja, hogy mi történik vele, mert ez a szükséglet megélhetése volt. És most ezt is felajánlotta, és átadta.

S ekkor érezzük azt, hogy: „Igen, Uram, mi is az egyszerűségünkben hogyan ismerjük fel nem csak a templom perselyét, hanem az elesetteket, a szegényeket, az árvákat a segítségnyújtáshoz.”

Hogyan érzem azt, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok a tanítást átadtam számotokra. A tanítás most hogyan van jelen bennetek, akik Isten Országában vagytok jelen, és ezt a tanítást hogyan fogadod el, hogy sajátoddá váljon a mindennapi élet jelenlétében?

És hogy ha ezeket mind-mind felismered, elfogadod, érzékeled, értékeled, akkor te is tudsz ilyen szegény özvegyasszony lenni, aki felajánlod önmagadat e két fillér részében a megélhetés jelenlétében. Mert azt mondhatod: „Igen, Uram, nekem is csak ez van, de felajánlom a Te Szentséges Szíved oltalmába önmagamat, felajánlom mindazt, ami bennem rejlik. Felajánlom az adakozás részében ezt, amire bár szükségem van, de átadom, és így Reád hagyatkozom, és Benned bízok, mert tudom, hogy Te szeretsz, és nem hagysz el, és megadod számomra a segítségnyújtást mindahhoz és mindarra, amire szükségem van.”

Mert könnyű azoknak, akik dúskálkodnak és bővelkednek, és abból tud beledobni a templom perselyébe többet. Mert: „Beledobtam, és nem is hiányzik nekem. Ettől én nem vagyok szegényebb. Talán így gondolom, talán így élem le életem, hogy mit nekem, hogy most ennyit vagy ennyit dobtam bele.”

De ha szeretnék Isten Országában élni, érezni a közelséget, érezni a szeretetet, érezni a hitet a bátorság felismerésében, érezni a meghívást a kegyelemben, a küldetés követése részében, akkor „én is felajánlom önmagamat, és talán tudok segíteni, nem csak a templom perselyében, hanem tudok talán éppen annak a szegény özvegyasszonynak, aki önmagával együtt mindent oda helyezett, mert erős volt a hite”.

S erős a hite, mert bízik abban a szeretetében, hogy: „Igen, Uram, Jézusom, Te nem hagysz el engem, Tőled várom a segítséget, és tudom, ahogy lehajoltál hozzám, hogy kiemeltél az út porából, mert szükséged van reám, szükséged van reánk, akik itt vagyunk e szeretet-, Isten Országának közelségében, az együttlétben, a szeretetben, akkor tudom, hogy a szükségben nem hagysz el engem, és megadod számomra azt a kegyelmi ajándékot, ami fontos a mindennapokban, a mindennapokhoz. Mert akkor érzem, hogy én is elindultam már a meghívásban, a Fényben, a szeretetben a változás útján.”

Ma e tanításokat e hónap tanításából emeltem ki számotokra az Élő Evangélium részében a megtapasztalás szeretetében és kegyelmében.

És mivel ma Mária, kiválasztott testvérem a szentekről beszélt nektek a megemlékezősről, e hónap kegyelmének ajándékáról, ezért ma ismételten megajándékozlak benneteket különleges áldásommal.

Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztott Mária szolga által árasztom felétek a mai nap szeretetének tanítását az áldásban, hogy érezd, hogy: „Valójában közel van Isten Országa, és már jelen van közöttünk, és szeretnék továbbra is benne élni, elfogadni, eggyé válni vele. Felismerem, mi a hitnek a bátorság-kegyelme a szeretetében, hogy ez által mi árad felém. Felismerni mindazt, hogy hogyan lehet segíteni egy elesett árván, özvegyen, aki felajánlja önmagát Jó Jézus Krisztus Urunknak”, vagyis Hozzám, Atyámhoz, átadja mindenét, amije van, mert erős a bátorság hitében, és tudja, hogy nem hagyom el, elfogadom kérését, fohászát, felajánlását, imáját, és megadom számára, amire éppen szüksége van.

S ennek reményében most a mai napon áradjon reátok a ti országotoknak, a ti nemzeteteknek szentjeinek közbenjáró áldása, akikhez fordultok a közbenjáró ima részén a felajánlásban, a kérésben, a fohászban, a hit szeretetében, hogy megtörténik a meghallgatás, és „akkor hálánkat fejezzük ki szívünk szeretetével”. S ennek reményében most ennek az országnak, ennek a nemzetnek áldása a szentekben, a Fényben áradjon reátok, és ez a szeretet a Fénysugárral töltse be most szíveteket, melegítse, erősítse, hogy bátorság legyen bennetek, és elfogadjátok Isten Országát, a hit szeretetét a bátorságban, és érezzétek az önfeláldozás felajánlásában a segítségnyújtást a mindennapokhoz, a mindennapokban.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme világosítsa meg számotokra e nemzet, e ország szentjeinek fényét, szeretetét, kegyelmét, ajándékát, mert e fényben felétek árad, hogy szeretne így felemelni benneteket az eggyé váláshoz, a kegyelemhez. Mert ha ezt mind-mind nyitott szívvel és szeretettel el tudjátok fogadni, és eggyé válni vele, akkor érzitek csak igazából, hogy „hogyan és miképpen cselekedjünk mi is ezért a nemzetért és ezért az országért”. Mert ez példa számotokra, hogy ennek a nemzetnek, ennek az országnak szentjei, azok már közbenjártak ezért az országért a nemzet szeretetében.

Most ez az áldás árad reátok, és most nektek kell cselekedni, hogy valóban ismételten felemelkedjen ez a nemzet, ez az ország a szentjeitekkel és veletek együtt a mindennapokban.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!