JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2011. október 7.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet e mai szép napon, hisz már átléptetek az új napba, amely már nektek, magyaroknak különleges ünnep az ünnepben. Hisz előtte, ahogy a Golgota az úton elkezdődött, jelen volt a Szentolvasó Királynő ünnepe, vagy ahogy ti mondjátok és írva vagyon, hogy Rózsafüzér Királynő ünnepe.

Ma pedig már átléptetek egy új napba, amely már a Magyarok Nagyasszonya ünnepe, vagyis ti, akik már oly régóta jelen vagytok a Szeretet Házában a meghívás részében, ti már tudjátok, hogy ezt az ünnepet a Magyarok Királynőjének kell nevezni, hisz már van nektek Királynőtök, aki elfogadta a felajánló Koronát, elfogadta az országot, a nemzetet, és benne a népet.

De még mégis néha-néha így imádkozzátok: Árva, bűnös magyar népem epedve vár Téged.

Akkor egyáltalán, kérdezem tőletek, hiszitek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, aki most ezt az üzenetet adom nektek e tanításban, és arról tanítottalak benneteket, hogy az Édesanya a ti Királynőtök, amelyet sok nép nem mondhat el magáról. Hisz nektek van egy Királynőtök. A Királynő nem más, mint az Édesanya, aki elfogadta a felajánló Koronát, elfogadta vele együtt a Paláston összehajtva a Jogart és Almát, és vele együtt az egész népet a nemzetben, a magyarságban. S akkor vannak imáitok ― mert most az imáról azért kell beszélni, mert ugyebár azt mondottuk: Rózsafüzér Királynője ünnepe.

A pásztor testvérem a szentmise áldozatában is azt mondotta, a rózsafüzér, az egy nagy fegyver mindazok számára, akik hiszik, és bíznak benne az ima részében.

Akkor kérdezem tőletek, hogy hiszitek és bíztok benne, hogy az Édesanya a ti Királynőtök, a Magyarok Királynője?

Hisz megtörtént most már, nem csak jelképesen a koronázás. Most már a Korona ékesíti fejdíszét a Magyar Koronával, amelyet a földi helytartó, aki akkor Péter utódjaként, úgy neveztetek: a II. János Pál pápa, áldását adta, megszentelve visszatért e nemzetbe, hogy elfoglalhassa a méltó helyet az Édesanya Fején.

És ez megtörtént. De ti, testvéreim, még mindig nem változtok az ima részében. Még mindig olyan boldogan mondjátok: Árva, bűnös magyar néped epedve vár Téged.

Miért vagy árva?

Nincs Édesanyád?

Nincs Királynőd?

Hiszed, hogy van Királynőd?

Hiszed, hogy a magyar nemzet és nép egy kiváltságos nép?

Elfogadod ezeket a tanításokat, amelyeket már évek folyamán megadtam nektek?

Ha elfogadod, akkor próbálj elindulni az ima révén a változásban. Már nem vagy árva.

Hogy bűnös vagy, az egy másik dolog.

De nem vagy árva. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok is jelen vagyok, és különösképpen ennek az országnak a Királynője, az Édesanya. Amelyre ti, a magyar nép, a magyar nemzet boldogan mondhassa: Magyarok Királynője, aki óv, véd, vezet, megmutassa számotokra az utat a kegyelemben.

Ha problémád van, ha bánatod van, oda mehetsz az Édesanyához, és mint te, magyar, oda mehetsz a Királynőhöz! És kérheted az Édesanyát, kérheted a Királynőt, hogy hallgasson meg, és fogadja el, ha kérésed van, ha fohászod van, ha felajánlásod van, és ha úgy érzed e sok elhelyezés után, „most már hálám is van az Édesanyának és a Királynőnek”, aki mindenkor jelen van, s mindenkor figyeli gyermekeit e magyar nép nemzetében.

Hinni és bízni kell e kegyelmi tanításban, elfogadni, és hogy ha már elfogadod, akkor indulj el a változás útján.

Nehéz változni, változtatni, de a tanítás, az jelen van a felismerésben és az elfogadásban. Hogy ki, a nyitottságában, hogyan fogadja el, az a szabad akarat cselekvése részében megadatott számotokra.

Most az ünnep ünnepében átlépünk e hónap tanítására, amely az Evangélium tanításában szól felétek. Hisz jelen van, mint a mai napban, ahogy mondjuk, a sokaság.1 Hisz a régi időben, ha már ennyi ember jelen volt a testvérben, és követte a Názáretit, követte tanítványait, akkor már azt mondták, jelen van a nép sokasága. De ettől többen vagy kevesebben, akkor is azt mondjuk, a nép sokasága. Én, Jézus Krisztus Uratok e nép sokaságának szólottam, ahogy most is szólhatok a jelenlévőkhöz e tanítás részében. De a tanítás, mivel már ismeretes, hisz jelen van, mert Evangélium-tanítás az Élő Evangéliumból, és már az évek folyamán hallottátok. Ezért hát most egy más megvilágításában szólok és tanítlak benneteket e tanításról, hogy úgy-e, mint a mai napot, ha csak nézitek, most a mai napban úgy értelmezem, a Golgota elejével, ahogy elkezdtük. De visszatérhetsz az előtte lévő napra, amikor még boldog voltál, örültél, hisz még csodálatos volt a nap a fénylő napsugárban. De már fel voltál készítve a jelek részében, hogy a mai napban változás áll be, és itt van a hideg, esős idő. Mert láttad, hogy már a Napnak a sugara nincs úgy jelen, nem érzed úgy a melegségét, ahogy előtte nap érezted. Ebből azt mondottátok: „Hideg lesz.”

„Hideg van!” ― pár óra elteltével.

„Eső is lesz.”

Az eső megérkezett.

Mint ahogy a jelek jelen voltak akkor a nép sokaságának a tanítványaim mellett. Hisz azt mondottam, hogy ha lássátok, hogy hideg áramlik a szél fújásával, beborul, akkor mindjárt azt mondjátok, eső lesz. És az eső meg is érkezik, eljön. Később azt mondjátok: „Ó, délről meleg szellő ékezik, hőség lesz.” És a hőség is megérkezik.

Tehát ha tudtok az ég és a föld jeleiből jeleket olvasni, felismerni, elfogadni, akkor ma, szintén úgy mondhatom, a ma ember tanítását e jelekben miért nem ismeritek fel? Miért nem fogadjátok el? Mert most is épp úgy lehet mondani, mint akkor tanítványaimnak és a nép sokaságának, nem csak a farizeusoknak, és nem csak az írástudóknak, hanem ma is mondhassuk még azoknak is, akik azt mondják: „Én vallásos vagyok. Én templomba járok.”

Igen, elmész Atyám házába, részt veszel a szentmise-áldozaton, de az után éled-e ennek a kegyelmének ajándékát? S nem csak azon a napon, hanem a többi napokon is.

Megtapasztaltad-e, hogy valójában milyen ember lakozik benned, a te bensődben?

Valójában ki vagy?

Valójában hiszel-e e felismerő jelek tanításában?

Vagy az az ember vagy a testvérben, akinek ez a példabeszéd-tanításom szól, hogy van ellenséged, most bárkinek mondhatom itt ma a nép sokaságában, hogy ellenségeddel elindulsz, hogy igazságot szolgáltass önmagad számára.

De Én pedig azt mondom neked: mikor elindulsz az úton, igyekezz békességet kötni ellenségeddel, mert ha békét kötsz, akkor nem kell a bíróig menned, vagyis nem hurcolnak a bíróhoz. Mert a békekötéssel eggyé válik a szeretet. A szeretet, amelyről tanítalak, és amelyet ajándékul adtam, árasztottam felétek, mert oly sokszor nem csak a hónapok, hanem az évek folyamán is. De ha mégsem tudsz megbékélni ellenségeddel, vagyis testvéreddel, és elcitál téged, vagy elhúz téged, vagy elvezet, mindegy, hogy mely szót használod, a bíróhoz. A bíró a megítélése részében átad a börtönőrnek. A börtönőr ilyenkor már csak egyet tehet, hogy bezár a börtönbe, mert oda való vagy. És addig ott kell maradnod, amíg minden tartozásodat ki nem, vagy le nem fizeted ― itt ismételten mindegy, hogy melyik szót használod. Rajtad múlik, hogy változol vagy változtatsz. Rajtad múlik, hogy felismered-e tanításomat és a tanítás mondanivalóját e Élő Evangélium részében. Hisz már ezeket megkaptátok, az Élő Evangéliumot. És mégis néha-néha, ahogy mondani szoktátok: „a földi gyarlóságban visszaesek”.

És még ez sem baj. Tehát nem kell úgy elkönyvelni, hogy ez baj vagy nehéz. Mert, ahogy éljük a mindennapi életet, visszaeshetünk a gyarlóságunk, a bűneink, a hibáink és a cselekedeteink révén. Hisz ezt a Golgota-i átélésben is halljátok a jelenben.

De az a nagyobbik kegyelmi ajándék, amikor felismered szíved nyitottságával, hogy: „Talán ismételten visszaestem. És én szeretnék innen kijönni, lépni, cselekedni, és az után pedig úgy élni, hogy Atyámnak és Fiának tetsző életet éljek.”

Mert ilyenkor lehet elmondani azt a jelek felismerésében, a példabeszéd-tanítás, ahogy a bíró felé haladsz, és hogy ha nem kötöd meg szíved szeretetével a megbékélés békéjét, akkor hova juthatsz?

És ilyenkor mondhassuk azt, szeretettel, nincs olyan titok, nincs olyan cselekvés, nincs olyan probléma, nehézség, fájdalom, bánat, szomorúság, amelyek idővel napvilágra ne kerülnének. Hisz lehet, hogy úgy éled életedet, hogy: „Én nem beszélek semmiről, nem cselekszek. Megpróbálom elrejteni a bensőmben, s azt mondom, ó, mélyen van, ezt senki sem tudja, és nem ismeri.”

És ilyenkor mondhatod azt, boldogan: „Igen, Uram, Jézusom, Te, aki megkerestél, megtaláltál, felismertél, és nem hagytál elveszni, Te ismersz engem kívülről és belülről. Te tudod, hogy mi zajlik bennem.”

Lehet, hogy most még mindjárt nem jött fel a felszínre, de idővel feltör, és napvilágot lát, bármit gondolsz, hogy elrejtetted, hogy nem tud senki semmit róla. Ezért kell szeretetben és békében élni és lenni a felebaráttal, a testvérrel, és felismerni a jeleket, azokat a jeleket, ami által haladhatsz az élet-útpályádon a meghívásban.

De figyeljük a tanítás második részét e hónap részében, amely pedig arról szólt, amikor szintén jelen a nép sokaságával.2 Most a sokaságát úgy mondom, ahogy ti ma itt jelen vagytok. És ti szeretettel, örömmel vesztek részt a szentmise áldozatán, az engeszteléseken, a fájdalom, szenvedés Golgotáján, és érzitek mindazt, hogy: „Milyen jó, hogy most mi egyek vagyunk. Tudunk örülni egymásnak, elfogadni egymást.”

És akkor majd jönnek hozzátok is, akikre lehet mondani, hogy farizeusok, ahogy szóltak:

— Sietve távozz innen, mert meg akarnak ölni.

S mondják nektek, kiket sokszor megfélemlítenek: „Sietve távozz innen, mert ide nem szabad jönni, mert ez a hely nem elfogadott!”

És kinek a részében nem elfogadott?

Aki ezeket mondja, meggyőződött?

Utánajárt?

Megnézte, hogy valójában mi történik?

Tanúja volt?

Mert a felebarát-testvérben csak az ilyen tud véleményt mondani, és nem az olyan, aki könnyelműen azt mondja: „Sietve távozz innen, mert ez tiltott!”

Nektek nem azt mondják, hogy „sietve távozz, mert megölnek”, nektek azt mondják: „Sietve távozz, mert tiltott!”

És rájuk is lehet mondani: farizeusok, képmutatók!

Mert ugyan elmentek Atyám házába, imádkoztak, részt vettek a szentmise áldozatán. De mi lakozik a szívetekben?

Én, Jézus Krisztus Uratok, Atyámmal együtt foglalhatunk helyet a farizeusok és képmutatók szívében?

Ez ismételten olyan kérdés, amelyre minden testvérem szíve nyitottságában saját maga válaszoljon.

De Én erre azt feleltem, ahogy most is felelhetem a farizeusoknak és a képmutatóknak:

— Menjetek, és mondjátok meg annak a rókának…

Én azt mondom:

Menjetek, és mondjátok meg mindazoknak, hogy ez a hely áll, több mint 18 éve. Ezen a helyen imádkoznak, még azokért is, akik így beszélnek rólatok. És ezen a helyen sokan érzik a szeretetet, érzik a kegyelmet, érzik a vigasztalást, érzik a felemelkedést. És ez a hely ma még van, holnap lesz, és holnapután. Mert harmadnapra kész leszek, a tanítás így szól. Akkor már nem űzök ördögöt, és nem gyógyítok, hanem elindulok, és továbbállok.

Számotokra még jelen van a ma, a holnap és a holnaputánja.

Hogy utána majd mi történik, arról már időnként hallotok olyan híreket, ami miatt féltek, és meg lehet botránkozni.

De a hírekben az a legfontosabb, hogy ha valóban felismered Jézus Krisztus szavát, az Édesanya jelenlétét, és érzed, hogy Mennyei Atya gyermekeként éled az életet. Mert akkor már nem a félelem vezet benneteket, és a hírek részén nem kell félni, és nem kell pánikba esni.

Hisz, ahogy tanítványaimnak is mondottam, most elmegyek, de még eljövök. És ők is várták az eljövetelemet, de nem az ő életükben jött, és azóta eltelt egy bizonyos korszak, év, évezred, és még mindig azt mondom:

Higgyetek, bízzatok, mert a második eljövetelemben eljövök.

Érezd a szeretetet, érezd a kegyelmet. Érezd a tanítás lényegét, mert a mai jelenben nem azt mondom: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Megölted és megkövezted prófétáidat.”

Most úgy mondhatom:

Ó, pásztoraim, pásztoraim, kik halljátok szavamat, de nem figyeltek! Ha lehetne, a mai időben is megköveznétek és megölnétek. De milyen jó, hogy ez nem mind rátok van bízva a mai életben és ebben a jelenben! Mert nem ismeritek fel a jelekben az Emberfiát, aki közétek jött, hogy tanítást adjon számotokra.

És most még Én nem megyek el, ahogy akkor mondottam, hogy elmegyek, és nem láttok, és nem jövök vissza addig, amíg nem azt hallom, hogy így szóltok és kiabáltok: Áldott, aki jön az Úr nevében!

Áldott mindaz, aki nyitott szívével felkészülve meghallja a hívásomat, és a hívásban erősen érzi a jelet, és engedelmeskedve eljön az eggyé váláshoz, a szeretethez. És ahogy ma kiválasztott Mária szolga-testvéretek mondotta a beszédében: Köszöntöm testvéreimet, akik a mai napon is elzarándokoltatok erre a helyre. S örülünk egymásnak, szinte már úgy vagyunk jelen, mint egy család. És a családtagok valóban szeretik egymást, egymásért tudnak imádkozni, engesztelni, felajánlani, kérni.

És Én azt mondom számotokra, imádkozzatok most még mindazokért, akik már jelen voltak e helyen, hallották hívásomat, örültek, örvendeztek, kapták a kegyelmet, de ismételten hagyták, hogy ellankadjanak, langyossá váljanak, és hallgattak mindazokra, akit farizeusnak és képmutatóknak lehet nevezni. És akkor ilyenkor kizökkentik a saját egyensúlyából, már nem érzi, hogy biztos talajon és talpakon áll. És a kételyben tétovává válik, és nem tudja, mitévő legyen a mindennapi életben, a meghívásban, a Fény útján, a haladásban.

Most a mai napon küldöm felétek áldásomat, hogy ti is ismerjétek fel a jeleket, fogadjátok el a jeleket, a jelek szerint éljetek, és hogy ha szükséges, változzatok és változtassatok, és érezzétek a tanításnak a szeretetét, kegyelmét, ajándékát a mai nap ünnep részében, ami árad felétek kiválasztott Mária szolga-testvér keze által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme óvjon, védjen, vezessen, és mutassa meg számotokra az utat a felismerésben. És hogy ha már elindultál, a Fényben haladjál rajta.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Esztendőkben többször történik meg számotokra olyan kegyelmi ajándék, ami különösképpen néha kötődik e csodálatos ünnephez, és az ünnep ma számotokra, hogy jelen a Rózsafüzér Királynéja, és jelen a Magyarok Nagyasszonya. A Magyarok Nagyasszonya ünnepén ma ezen a helyen ismételten Én, Jézus Krisztus Uratok áldásomat árasztom mindarra, ami ma nálatok van, testvéreim, rajtatok, kezeitekben, táskáitokban. De áldásomat adom a kis boltra, amelyet ti csak úgy neveztek, ahol megvásárolhassátok a kegytárgyaitokat. A szentolvasókra, képekre, imákra, könyvekre, amiből lelkiekben épültök és erősödtök, ami által lelkiekben megerősödtök az ima révén.

És ma Mária testvéremet különösképpen kérték, e házi kis oltár elhelyezésének áldását. Így most ma minden részesüljön e Nagyasszony ünnepének áldásával — de a Nagyasszony a Magyarok Királynője megszólításában. Hogy érezd a Fénysugárt, érezd szíved melegséget, érezd a kegyelmet, és érezd, hogy „ma részesülhetek úgy az áldásban”, ahogy néha pásztoraimat megkéritek, hogy most e kegyképet, e szentolvasót, e szobrot, ami jelképezi talán épp Engem, Jézus Krisztus Uratokat vagy Édesanyámat, ahogy mondani szoktátok, a Boldogságos Szent Szüzet.

Érezzétek, hogy ma Én, Jézus Krisztus Uratok ajándékozlak meg benneteket e áldással.

Megáldom ma mindazon testvéreim áldanivalóját, szentolvasót, kegyképeket, piciny szobrokat és mindazt, amit magatokon hordotok, és mindazt, ami által utaztok, és táskáitokban van jelen, mert ez által erőt merítetek a mindennapi ima részén a szentolvasók által. Lelkiekben gazdagodtok az olvasással, a kegyképpel való imákkal, érzitek a felajánlásokat, a felajánlásokra a meghallgatást és a kegyelmet.

Fény áradjon felétek otthonaitokban, a kis saját oltárotokon elhelyezett szobrok, ami most a Fényt elfogadja, és majd otthon árassza számodra mindazt, amire szükséged van, amikor talán elhelyezed imádat, kérésedet, fohászodat.

És végül mindazt, ami jelen van ezen a helyen a kis kegyboltban, amit vásárolni szoktatok, hogy áldással térjen hozzád, feléd, otthonodba.

És ez a Fénysugár kössön össze benneteket, hogy az engesztelő ima részében a szentolvasókban hányszor és hányszor egyek vagytok, még akkor is, ha pont nem itt ezen a helyen, hanem lélekben próbáltok eggyé válni otthonaitokban a szeretet, kegyelem részében.

És most így áradjon áldásom fénye, sugara a mai megáldott jelen lévő kegy-részeitekre ― hisz ismételten nem sorolom fel, ti már érzitek, lássátok és tudjátok, hogy mire van szükségetek e kegyelmi áldásban.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek mellé most, mintha szórnám nektek a szenteltvizet, ahogy pásztoraim az áldás részében teszik. De Én most nem szenteltvizet, hanem Fényem sugarát árasztom a szenteltvízben felétek, hogy mindenki kapjon egy kis csöppet, és érezze e csöpp melegségét, szeretetét, kegyelmét a felajánláshoz, a felajánlásban, a meghallgatásban, a szeretetben, a mindennapokban, hogy hű testvérként a felismerésben így haladsz a meghívott küldetés, követés részén az úton.

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük