JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2012. január 6.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet a mai napon e új esztendőben, akik meghallottátok a hívást, és a hívásban engedelmeskedtetek.

És köszöntöm mai napon mindazokat, akik ma lélekben kísértétek el a fájdalom, szenvedés Golgotájára kiválasztott Mária testvéremet, hogy eggyé válhassatok a szeretetben.

Köszöntelek benneteket, hogy áradjon reátok e új év fénye, szeretete, öröme és békéje, mert a mai napon a bölcsesség szeretete elevenedett meg rajtatok és bennetek. Hisz a csillag megjelenésével eljöttek a bölcsek a Legnagyobb Bölcshöz, hogy hódolhassanak. A hódolat szeretetét hozták el az ajándékaik mellett, hisz a Gyermeknek az évek folyamán sok szüksége lesz aranyra, tömjénre, mirhára. Hisz így mondjuk a tanítást az ének- és a jelenlétben.

De Én ma, Jézus Krisztus Uratok így köszöntelek benneteket: Elmúlt egy év, amely egy kissé talán nehéz volt, talán fárasztó, tele volt örömmel, tele volt szeretettel. Az évre megpróbálunk most már úgy emlékezni, de az emlékben csak a megfogó, szeretetteljes kegyelmek elevenednek meg rajtad és benned. De elmúlt az esztendő, és mégis itt vagyok, hogy köszönthesselek e szeretet jelenlétével. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztottalak és meghívtalak, mert szeretlek téged, és te is szeretsz. A szeretettel felismered az utat, a szeretettel elindulsz az úton, és az angyal azt súgja majd néked: „Ne félj, gyermek! Ne félj, testvér! Bízzál, higgyél e szeretet kegyelmében.” Mert ez a szeretet ölel át e elmúlt esztendőből, hogy átvezessen az új esztendőbe, és így várhatod szíved nyitottságával azt a felemelő szeretetet, amelyre szükséged van a mindennapi életben, a mindennapi élethez. Hisz így meg tudod érteni, mi a tanítás mondanivalója, a felismerése és az elfogadása.

Így most térjünk át e hónap tanítására. Hisz most már, a ti szavatokat használva, szinte visszazökkenünk a hétköznapokba, hisz elmúltak az ünnepek, amelyek oly gyorsan tovaszálltak. De az ünnep kegyelme, fénye, öröme, békéje, szeretete, az épp úgy benned élhet most is, ha szívedbe zárod, és megpróbálsz vele együtt élni, akkor a visszazökkenés a hétköznapokban is másképp van jelen előttetek. Akkor talán felismered e hónap tanítását, most már az ünnep után. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok, a Lélek erejével eltelve elindulok Én is, hogy járjam a Számomra is kijelölt utat.1 Hisz bevonulok, először mondjuk azt, Kafarnaumba. Részt veszek a zsinagógában, hogy szólásra emeljem Ajkamat. Sokan hallgatnak és figyelnek. De ez után elmegyek oda, ahol nevelkedtem, ahol mindenki ismer, és az ismeretség révében most Én, Jézus Krisztus Uratok olvasásra jelentkezem, és az olvasásban is pont azt a tekercset kapom, hogy felolvassam mindazt, ami ott jelen van, amit észrevettem, s ami Szemem előtt megjelent, hogy ma beteljesedik az Írás az Úr Felkentjében, aki azért jött közétek, hogy a szomorúakat megvigasztalja, hogy a foglyoknak szabadságot hirdessen, hogy a szegényeket megerősítse, és elmondja számukra a tanításban, hogy eljött az Úr esztendeje, a hit, a szeretet bizalmában érezd a kegyelmet. Érezd a tanítás mondanivalóját, hogy a jövendölés beteljesedik e Írás jelenlétével. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok ez után majdan megkezdem működésemet. Kiválasztom Magam mellé tanítványaimat, és most már tanítványaimmal együtt elindulok az úton.

És ismét jelen Kafarnaumban Péter házánál, aki még ekkor Péter. És mivel sokan tudtak róla, érkezésünkről, sietve oda érkeztek. Oly sokan összejöttek! De a rokonok is tudomást szereztek érkezésünkről, ők is sietve, hogy oda érkezzenek. De nem azért, hogy hallgassanak, de nem azért, hogy elfogadjanak, de nem azért, hogy felismerjenek! Hanem csak azért, mert a szóbeszéd az, hogy:

— Eszét vesztette. Ha már eszét vesztette, akkor vigyük el, ha másképp nem megy, erőnek erejével.2

Úgy-e, most, ha visszamegyünk a kezdet múltához, amikor kiválasztott Mária szolgát is meghívtam az útra a kiválasztásában, még a családjában, a családi rokonságában is többen és többen kételkedtek. Talán ők is már használták még ezt a szót is: „Talán egy kicsit bekattant. Talán egy kicsit megbolondult. Majd a hülyeségét el kell hagyni, hogy ismét önmaga lehessen.”

De ez a „hülyeség”, ez a „bekattanás”, ez nem távozott el.

Ez megmaradt, kifejlett, és a bölcsességében tud hozzátok szólni a tanításban.

És így van jelen a harmadik tanítás, ami ismételten arról szól, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok tanítványaimmal, akiket már elküldtem. És mikor visszaértek, örömmel beszámolnak mindarról, hogy mi történt, és hogyan cselekedtek, és hogyan fogadták el őket, és hogyan hallgattak. A hír gyorsan elterjedt, és sokan jöttek a közelgő városokból. Olyan nagy lett a nyüzsgés, forgás, jövés-menés, hogy még enni sem volt idő. Így szólok hát tanítványaimhoz:

— Jöjjetek, menjünk ki a pusztába, egy kietlen helyre, hisz szükség van nektek is egy kicsit a pihenésre. És majd együtt leszünk.

A tanítványok boldogan fogadják e szavakat, sietve bárkába is szállva, hogy el is indulhassunk. De vannak ám figyelők és szemfülesek, akik meghallották, hogy miről is beszélgetünk, és hova akarunk menni. Ők is elindultak, és még beszéltek róla, hogy még többen és még többen jöjjenek. És mikor oda érve, mielőtt kiszállunk a bárkából, megjelen Előttem a nagy tömeg, kik szomjasak, kik éhesek az Igére, az Isten tanításának szavaira a felismerésben. Megesik rajtuk a Szívem, hisz:

— Ti olyanok vagytok, mint a pásztor nélküli juhok.3 Én, Jézus Krisztus Uratok leszek most a Pásztorotok, és elkezdelek benneteket tanítani.

S ezt a tanítást már ti is ismeritek, hisz számotokra is már megadtam:

Én, Jézus Krisztus Uratok leszek a Pásztorotok. Először kiválasztott Mária szolgámat tanítom, és az után általa benneteket is, hogy elinduljunk közösen az úton.

De mellette mindig küldtem számotokra megfelelő pásztort, aki elfogadott benneteket, aki nevelt és terelgetett Felém és Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz.

És ma is van pásztorotok, aki szintén elfogadott benneteket e Közösség részében, elfogadta, hogy ő a ti pásztorotok, és boldog ennek a megszólításnak, hogy: „Én is egy kicsiny pásztor lehetek ebben a Közösségben, hogy szolgálhatok. A szolgálatban elfogadom mindazokat, akik hozzám jönnek, és felkeresnek, talán egy lelki vigaszért, talán egy beszélgetésért, talán egy szentségért, talán egy feloldozásért, talán egy erőért.”

Hisz minden testvér e jelenlétben talán másért keresi fel a pásztort, mert a pásztorra szükség van, hogy ti már ne legyetek pásztor nélküli juhok. Ti örüljetek, vigadozzatok, szeressétek egymást, mert jelen van nektek és számotokra a Legnagyobb Pásztor, Én, Jézus Krisztus Uratok. Jelen van számotokra az a pásztor, akit elküldtem számotokra, és aki elfogadott benneteket. És jelen van számotokra kiválasztott Mária testvér, aki ismételten tanítást nyújthat számtokra a mindennapi életben, a mindennapi élethez, hogy szeretettel és örömmel így járjatok a mindennapi élet-útpályátokon.

És e tanítás ebben a hónapban így szól felétek, hogy ti felismertétek mindazt, ami a tekercs által ma megelevenedett előttetek, hisz Én, az Úr Felkentje azért jöttem, hogy szeretetet árasszak a Szeretetből. Szeretettel jöttem, hogy tanítsalak; szeretettel segítsek mindazoknak, akiknek szükségük van a segítségre, hogy felismerhessétek mindazt, ami e tanítással számotokra megelevenedett a mindennapokhoz, hogy „hogyan és miképpen ismerjem fel a tanítást, hogyan és miképpen tudjam elfogadni, szívembe zárni, eggyé válni vele a mindennapjaimban”.

Majdan örüljetek, hogy ti nem azok vagytok, akik nem fogadjátok el a kiválasztott Mária testvéremet, ti nem mondjátok rá, hogy őt is el kell vinni, mert talán eszét vesztette, és azt sem tudja, miről beszél, mit tanít. Ti nem azok a testvérek és azok a rokonok vagytok, akik így gondoltok e tanításra. Ti már a tanítást megértettétek, felismertétek, elfogadtátok, élővé vált bennetek, és így már elfogadjátok, ha pásztor testvérem szól felétek és hozzátok. És elfogadjátok, ha kiválasztott Mária testvérem szól felétek és hozzátok talán a tanítással, talán a felismeréssel, talán az elfogadással, a kegyelem ajándék-részével a mindennapokban, hogy érezzétek, hogy nem vagytok egyedül, és nem vagytok magányosak, hanem éljen bennetek a hit, a szeretet, az öröm békéje, amelyet megmutat számotokra a fény a ragyogásában. És ha már a fény megmutatja számotokra az utat, akkor már örömmel és szeretettel tudtok haladni rajta. Mert addig nehéz, amíg fel nem ismered önmagadat, fel nem ismered a fényed sugarát, s fel nem ismered azt az utat, amely előtted jelen van e fényben. És ha már ez mind-mind megtörténik, akkor még egy kicsit nehéz. De ha már biztos lépéssel, ha csak egy lépéssel rálépsz az útra, és úgy érzed: „Ó, ez az út az én meghívott utam! Most már a másik biztos lépéssel is rálépek, hogy pontos, biztos lépésekkel haladjak a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

Ebben az új esztendőben, amelynek küszöbén most már átléptetek, és már a küszöbön túl vagytok, az elindulás, most már csak a haladás legyen meg számotokra a mindennapokban szívvel, szeretettel, lélekkel és egész lényeddel a mindennapokban. És érezd a tanítás örömét, érezd a tanítás békéjét. Érezd a tanítás fényét és szeretetét a kegyelemben. Mert ha ezek mind-mind jelen vannak rajtad és benned, akkor valóban biztosan felismerve önmagadat, nem csak elindulsz, hanem haladni is tudsz a meghívott élet-útpályádon a mindennapokban.

És akkor már nem érzitek azt, hogy „pásztor nélküli juhok vagyunk — mi már boldogan, örömmel és szeretettel mondhassuk, hogy van nekünk Pásztorunk, a Tanítónk, ki a Legnagyobb; de van nekünk egy földi pásztorunk, aki elfogadott, aki szintén tanít, szolgál és jelen van, hogy bárki bátran és szeretettel hozzá mehet a mindennapokban, a mindennapokhoz”, ha úgy érzitek, hogy szükségetek van ebben az új esztendőben is.

Ennek a hónapnak e öröm-, szeretet-tanítása áradt ma reátok, és most nyitott szívvel és lélekkel felkészülve, hogy részesülhessetek újévi áldásból, s abból az áldásból, ahol még az ünnep fénye, melegsége, szeretete, öröme jelen van, hogy bennetek erőt adjon. Így most ismételten arra kérlek, majdan összefogjátok kezeiteket, hogy érezzétek ma újévi különleges áldásomat. A földi pásztor testvéretek, akit adtam számotokra, ma itt van. Most eggyé válik Velem e kézfogásban, hogy ő is szívébe zárja áldásom szeretetét, örömét, békéjét, hogy a fény ragyogása megadja mindazt, mire szükségetek lesz és szükségetek van ebben az új esztendőben.

Nincs szükségetek a kézfogásra?

Vagy már biztosak vagytok önmagatokban? Kérdezem!

De mielőtt még az áldást adom nektek, látom szíveteket a nyitottságban, hogy készültök a kegyelemhez. Ezért azért megörvendeztetlek benneteket, hogy ez az esztendő is egy kissé nehezebb lesz számotokra. De nem kell félnetek, nem kell csüggednetek, nem kell szomorúvá válnotok. Ahogy az elmúlt esztendőben is veletek voltam, fogtam kezeiteket, és ha szükségetek volt a jelenlétemre, és hogy ha megnyitottátok ajkatokat, megnyitottátok szíveteket, és kértétek, hogy: „Uram, Jézusom, légy jelen, mert szükségem van Reád, hogy érezzelek.” Akkor Én, Jézus Krisztus Uratok, higgyétek el most e szeretet jelenlétében, hogy meghallottam hívásotokat, és siettem segítségetekre. És a nehézségből, ha kellett, így megráztalak, kiemeltelek, hogy ne félj, és ne csüggedj. És oly módon nyújtottam számotokra segítséget, amikor már úgy éreztétek, hogy: „Ez nem igaz! Ezt talán már el sem lehet fogadni. El sem lehet bírni, hogy mi minden vesz körül bennünket!”

De ha megnyitottad szívedet, megnyitottad ajkadat, és a kérő szóval őszintén Felém fordultál, Én, Jézus Krisztus Uratok meghallottam a segélykéréseteket, és segítségedre siettem.

Most ne úgy képzeljétek el a segítségnyújtást, hogy most így fogom a kezeket, és érzitek a melegség-jelenlétet, hogy itt vagyok köztetek.

Én, Jézus Krisztus Uratok talán Fényem sugarának melegségét árasztottam, talán egy testvér által nyújtottam segítséget, talán egy tanítás által, talán egy tanítás áldásával, talán egy felemelkedéssel, talán egy átöleléssel. Hisz minden testvérem másképp és másképp élhette meg az elmúlt év jelenlétet a segítségnyújtásban, a szeretetben, az örömben, a békében, mert a fénysugár, azt soha ne engedjétek, hogy kimúljon szívetekből és lelketekből. És akkor érzitek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok valóban jelen vagyok és segítséget nyújtok akkor, amikor úgy érzitek, hogy: „Talán most már nem bírom tovább. Talán most itt van a vég, és elveszem.”

És Én akkor lehajolok hozzátok, és felemellek a magasba, hogy érezd, hogy önmagad vagy.

Ennek reményében készítelek fel benneteket most e új esztendő küszöbén, hogy érezd jelenlétemet, érezd Fényem melegségét, sugarát, érezd a szeretetet, az örömet, a békét, amely teljessé válhat rajtatok és bennetek. S ez új esztendőben áradjon reátok áldásom a szeretet, öröm, béke jelében.

Árasztom felétek Fényem sugarát, hogy ti is felismerhessétek saját fényetek csillagát, különösképpen akkor, amikor magányos vagy, különösképpen akkor, amikor szomorú vagy, különösképpen akkor, amikor úgy érzed, hogy betegség ölel át, és különösképpen akkor, amikor úgy érzed, hogy összecsuklottál, és nincs már erő. Ilyenkor te is ismerd fel saját fényed csillagát, ahogy felismerték a legegyszerűbbek, a pásztorok, először a fényt, majdan az angyalszót, amely hírül adta érkezésem. És nem kételkedtek, útra keltek. Amikor felismerték a bölcsek a fény csillagát, nem kételkedtek, bátorsággal útra keltek.

Bennetek is ez a felismerés és ez a bátorság adjon erőt a mindennapokban, a mindennapokhoz e új év küszöbén, hogy ebben az új évben, ahogy most együtt vagyunk, összefogtuk láncban kezünket, érezzétek Fényem sugarát, a melegséget, hogy átölellek, mert szeretlek benneteket. És ti is Felém árasszátok saját szereteteteket a kegyelem ajándéka részében. És akkor, ha így egyek tudtok lenni a felebaráttal, a testvérrel, a pásztorral, kiválasztott Mária szolgával a testvérben, akkor nincs miért félnetek, kétségbe esnetek, mert akkor érzitek, hogy: „Igen, Uram, biztosan számíthatok Reád akkor, amikor a legnagyobb szükségem van ennek az új esztendőnek bármely napján, óráján vagy szakaszán.”

És most így áradjon reátok Fényem sugara a szeretet, öröm békéjében. Töltse be szíveteket, lelketeket, egész lényeteket, és ez által érezzétek a kegyelmet.

Most pedig fogadjátok pásztor testvéremmel együtt kiemelkedő újévi áldásunkat.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme a Fényben áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, érezzétek ezt a csodálatos kegyelmi ajándék-áldást ennek az esztendőnek bármely napján, hónapján, szakaszán, és különösképpen akkor, amikor a legnagyobb szükségetek van a mindennapokban.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

[1] Ezen a napon a Golgota előtti első ajándék-tanítás a következő volt: Jézus Galileába megy (Lk 4,14—15), valamint: Jézus a názáreti zsinagógában (részlet: Lk 4,16—22).

[2] Ezen a napon a Golgota előtti második ajándék-tanítás a következő volt: Jézus és hozzátartozói (Mk 3,20—21).

[3] Ezen a napon a Golgota előtti harmadik ajándék-tanítás a következő volt: Az első kenyérszaporítás (részlet: Mk 6,33—34).

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük