JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2012. május 4.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik felismertétek és elfogadtátok hívásomat, hogy a mai nap ünnepében is szeretettel együtt lehessünk, hisz a tanítás is ma a szeretet-ünnepnek kegyelmének ajándékával áradt felétek. Hisz hogyan is szól felétek?

Jelen van a Vigasztaló az Igazság Lelkében, mert tanítványaimat felkészítettem, hogy amikor nem leszek, de majd, ha visszajövök, akkor Atyámtól elküldöm számukra a Vigasztalót az Igazság Lelkében, hogy reájuk áradva, betöltekezve tanúságot tegyenek Rólam[1], hisz Én is tanúságot tettem már róluk Atyámnál. De Atyám is tanúságot tett Rólam, hisz Ő küldött a tanúságban, a tanúságtétellel, hogy így szóljak a tanítással mindazokhoz, akik megnyitott szívvel, felkészülve elfogadják mindazt, ami jelen van számukra a mindennapokban e szeretet, kegyelem ajándéka részében. Hisz a tanítás pont erről szól, hogy jelen vannak a tanítványaim, s akiket felkészítettem. Ma a jelenben jelen vagytok ti, testvéreim, akik elzarándokoltatok erre a helyre, és benneteket is felkészítettem kiválasztott Mária testvér által, hogy legyetek nyitottak, felkészültek, hisz nem tudjátok, hogy melyik az az óra, s melyik az a pillanat, amikor talán Én, Jézus Krisztus Uratok megajándékozlak benneteket a szeretet, kegyelem ajándékával. Így ma a Vigasztalóról, az Igazság Lelkéről szól felétek a tanítás, hisz még egy rövid idő, ahogy mondottam tanítványaimnak, apostolaimnak, mindegy, hogyan nevezitek, míg veletek vagyok, és egy rövid idő, amikor nem láttok, és nem leszek veletek.[2]

Ez nem azt jelenti, hogy elhagylak benneteket, és talán elfelejtelek. Én, Jézus Krisztus Uratok veletek maradok, mert az Igazság Lelkét a Vigasztalóban ajándékul küldöm az Atyától felétek és számotokra. És ha majd ezzel mind betöltekeztek, megerősödtök, akkor már nincs miért félnetek, hisz tanítványaimnak is elmondottam:

— Eljön az idő az órában, amikor még a zsinagógából is kizárnak benneteket.

Most a jelenben mondhatom azt számotokra: Nektek is már itt van az óra a pillanatában, hisz vannak, akik nem fogadnak, és ők is, ha tehetnék, kizárnának benneteket. De ahogy a tanítványaimnak mondottam: Ne féljetek. Örüljetek, mert az Atya elküldi nektek a Vigasztalót az Igazság Lelkében.

Én, Jézus Krisztus Uratok ma ajándékul adom nektek a Vigasztalót az Igazság Lelkében, hogy betöltekezve, megerősödve átéljétek a tanítványaim megtapasztalását, hisz ők egy kissé szomorúvá váltak, hogy mi lesz, ha nem vehetnek részt a zsinagógában.

Ti már ezen túl vagytok a sok-sok tanítással, hogy: „Boldog vagyok én itt ezen a helyen, és boldog vagyok ott, ahol szeretettel fogadnak, és szeretettel tudunk együtt lenni imával, énekben, jól érzésben, az együttlétben.”

Hisz minden testvérem saját maga tudja kialakítani a szabad akarat cselekvése részén mindazt, ami a jelenben is megadatik számotokra.

De most menjünk át a tanítás második szakaszára.[3] Ott hogyan is szólottam felétek és hozzátok?

Ahogy a tanítványaimmal jelen voltam, összetettem Kezeimet, tekintetemet a magasba, vagyis Szemeimet a magasba emeltem, hogy Atyámhoz imádkozzam, hogy Atyámhoz forduljak, és Atyámnak azt mondjam:

— Köszönöm, Atyám, akiket Nekem adtál, mert Én vigyáztam rájuk, tanítottam őket, hogy el ne vesszenek. És akiket Reám bíztál, mind megmaradt, senki sem veszett el, csak az, aki a kárhozat fia.

Mert az Írás be kellett, hogy teljesedjék. Mert ha az Írás nem tud beteljesedni, akkor hogyan jön el számotokra a dicsőséges, szép hajnal a Fénysugár feltámadásában? Hogyan készültök a Vigasztalóra, az Igazság Lelkére? Hogyan értitek meg a Megdicsőülést, ami jelen van számotokra? És hogyan értékelitek a megszentelődést a megszentelésében? Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok a tanítás részében ezekről már mind-mind tanítványaimnak és apostolaimnak — ismételten mondom: mindegy, hogy mely szót használjátok — megadtam. És most a jelenben, akiket meghívok, és a meghívást felismerik és elfogadják, azok felé szól e jelenben ez a tanítás épp úgy, mint tanítványaimhoz, mert azt mondottam:

— Igen, Atyám, boldog vagyok, és megköszönöm, akiket Reám bíztál, és Nekem adtál.

Én, Jézus Krisztus Uratok most azt mondom:

Boldog vagyok, hogy ti mind felismertétek és elfogadtátok hívásomat, hogy Hozzám tartozzatok.

Mert valaki benneteket is Nekem adott!

Hogy is van a tanítás?

Atyám, akit Te Nekem adtál és Reám bíztál.

Most ismételten mondhatjuk azt, hogy:

Atyám, akiket Nekem adtál, és Reám bíztál, hogy egyek lehessünk. Mert azt szeretném, hogy ők is egyek lehessenek, ahogy Én az Atyával vagyok Egy, hogy ti is eggyé váljatok e tanítás szeretetében.[4] Az eggyé váláshoz pedig el kell fogadnotok felebarátaitokat, ismerőseiteket a szeretet, kegyelem részében a mindennapokban, a mindennapokhoz, mert ez így fontos a tanításban, a kegyelemben, a felismerésben és az elfogadásban. És akkor tudod értékelni ennek a tanításnak a mondanivalóját, amikor te is, testvérem, érzed, hogy Hozzám tartozol, Én figyelek reád, őrködök feletted, hogy megmaradhassál. És hogy ha eljön az idő, tanúságot tehessek rólad. De ha eljön az idő, te szintén tanúságot tehessél Rólam. Én, aki elfogadtalak, aki vigyáztam, aki őrködtem felettetek, hogy megmaradhassatok, hogy el ne vesszetek, mert a kegyelem az ajándékában így lehet teljes.

És úgy tudsz felkészülni a megdicsőülésre, így tudsz felkészülni a megszentelésre, mert ezekre mind-mind szükség van a mindennapi életben a kegyelemhez, az ajándékhoz.

Így a mai napon a meghíváshoz ne feledkezzünk el mindazon testvéreimről, akik ma lélekben vannak jelen köztetek és veletek, hogy velük is eggyé válhassatok, és szeressétek egymást, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok szeretem Atyámat, és Egy vagyok az Atyával. Mert e tanításban ezt akarom nektek adni a felismeréshez és az elfogadáshoz, hogy ti is szeressétek egymást, és változzatok a változtatással, eggyé válva e kegyelem, szeretet ajándéka részében. Mert ha ezeket mind-mind felismeritek, elfogadjátok, felkészültök szívvel, lélekkel, egész lényeddel, akkor tudod értékelni e különleges tanításnak a mondanivalóját. Mert így akkor tudod, hogy: „Igen, Uram, Te valóban felkészítettél bennünket, elmondottad, hogy ne féljünk, és meg ne botránkozzunk, hanem fogadjuk el mindazt, amit ajándékul küldesz számunkra majd akkor, amikor talán nem leszel jelen közöttünk, amikor nem látunk, de mégis érezzük szívünkben, lelkünkben a melegséget, az ajándékot e kegyelem részében.”

És e tanítás így vezet benneteket a Vigasztalóhoz, az Igazság Lelkéhez.

De ma ne feledkezzünk el: a köszöntést — kiválasztott Mária szolga-testvérem már régóta készülődik, hogy köszönthesse az Édesanyját, a Föld és Ég Édesanyját. Hisz mivel már a földi édesanya nincs jelen a Földön, hisz befejezte földi pályáját, és visszatért oda, ahonnan érkezett. De így szükség van az Édesanyára, és az Édesanya nem más, mint a Föld és Ég vagy Menny Édesanyja — itt is ismételten azt mondom, mindegy, hogy mely szót használod, hogyan értékeled és érzed jobban a megszólítást, a kifejezést e szavak révén. Hisz ma többen vagytok így jelen, akiknek a Föld és Ég Édesanyja a mindennapi Édesanya, akihez Hozzá mehetünk imával, kéréssel, fohásszal, felajánlással, problémával, segítségnyújtáshoz a megbeszélésben, a felismerésben, a mindennapokban, a mindennapokhoz, mert az Édesanya megadja számunkra, ha kell, a bensőnkben, ha kell, a szív nyitottságában, ha kell, a gondolatainkban, ha kell és szükséges a simogatása, hogy: „Igen, gyermekem, Én itt vagyok, mert hívtál, felkértél, hogy legyek Én az Édesanya, aki mindenkor segítséget nyújt az Ő saját gyermekeinek, akiknek szükségük van az Édesanya szeretetére, jelenlétére, ajándékára és simogatására.”

Így e csodálatos ünnep révén ti is most nyissátok meg szíveteket az Édesanya felé, és egy fohásszal, egy gondolattal, ha csak annyit mondasz:

Köszönöm, hogy nekem is van Édesanyám!

Köszönöm, hogy ez az Édesanya mindig itt van.

Köszönöm, hogy ehhez az Édesanyához mindig jöhetek.

Köszönöm, mert ez az Édesanya mindig meghallgat.

Köszönöm, ez az Édesanya Szívének szeretetét ajándékul adja.

Köszönöm, mert Te vagy az én Édesanyám.

Úgy-e, milyen jó néha egy-egy ilyen gondolatot bárki szívének szeretetével kifejezni az Édesanya Szívéhez?

Hogy ne csak akkor gondoljunk az Édesanyára, amikor problémánk van, amikor szomorúak vagyunk, amikor elesettek, amikor magányosak, amikor elgondoljuk, hogy: „Nekünk nincs édesanyánk. Mi kihez is mehetünk?”

És akkor valaki felnyissa szívedet, lelkedet, érzésedet, a szemeidet: „Hát itt az Édesanya! Nem látod? Feléd tárja Karjait, és úgy várja szeretettel az Ő gyermekeit.”

Mert a gyermekek fontosak, hogy el ne vesszenek, mert szükség van a gyermekre az Édesanyának mindenkor.

És így tudod értékelni azt a kegyelmi ajándékot, amit ez az Édesanya Szívének szeretetéből melegséggel, örömmel áraszt az Ő gyermekeinek, mert: „Ti mind az Én gyermekeim vagytok, és fontosak vagytok Nekem, szükségem van reátok.”

Úgy-e, milyen szép az Édesanyának az érzését felismerni, megtapasztalni, elfogadni, és eggyé válni vele?

Mert valóban akkor azt tudod mondani:

Mária:

Köszöntünk Téged, ó, Föld és Ég Édesanyja, kik sokan vagyunk gyermekeidben. Sokszor jövünk talán könnyekkel Hozzád, ó, Édesanya a Legdrágább Kincsben, hogy hallgasd meg a Te elkeseredett, elszomorodott gyermekedet, hogy a remény és a hit a szeretetében megmaradhasson. Ezért bizalommal fordulok a Te Anyai Szívedhez e szeretet, kegyelem részében, mert én a Te gyermeked vagyok, és most szükségem van az Anyai gyöngédségre, az Anyai szeretetre, az Anyai simogatásra, az Anyai átölelésre. Nem tudom, hogy valaha érzem mindezeket, de már az is boldogságot ad, ha remélhetek és vágyakozhatok, mert tudom, a Föld és Ég Édesanyja soha nem hagyja el az Ő gyermekeit, kik Hozzá tartoznak, és Benne bíznak e szeretet, kegyelem ajándéka révén.

Ó, Édesanya, nem tudom, hogyan köszöntselek a jelen lévő testvéreimmel együtt. Lehet, hogy most ők is szívükből, lelkükből, őszintén, szeretettel csak egy gondolatot helyeznek el a Te Anyai Szívedhez, talán hálából, talán köszönettel, talán kéréssel, talán fohásszal a bizalomban, mert megtisztelnek a jelenlét szeretetének kegyelmi ajándékával, hogy jelen vagy, ó, Édesanya, és gyermekeidre tekintesz Anyai, Ölelő Szemeiddel. Árad felénk a fénysugár a felemelkedéshez, és boldogan öleljük át a Föld és Ég Édesanyját, hogy a Te gyermekeid lehetünk a mindennapokban, a mindennapokhoz, és így elindulva a változás útján a szeretet, kegyelem ajándéka révén.

Majd szívünk szeretetével énekkel is köszöntünk, hogy mindig vigyázz reánk, a Te gyermekeidre, mindenkor nyújtsd ki felénk Kezeidet, óvjál, védjél és védelmezzél. Mert ha ezek mind-mind jelen vannak, mennyivel szebb és örömteljes a mi életünk Veled, ó, Édesanya!

Jézus Krisztus Urunk:

És most nyissátok meg szíveteket, és készüljetek fel, hogy éberek legyetek, hogy elfogadhassátok a Vigasztalót az Igazság Lelkében, ahogy tanítványaimnak megígértem, hogy az Atyától elküldöm számukra, és most számotokra is elküldöm a Vigasztalót az Igazság Lelkében, hogy áradjon egyenként minden testvéremre, és a Fénysugár a szeretetében világosítsa meg a mindennapokat.

Ennek reményében alkossátok meg az ajándékhoz, a kegyelemhez a láncot, mert ti az Enyémek vagytok, mert Nekem adtak. Én vigyáztam rátok, és megőriztelek benneteket, hogy senki el ne vesszen. De hogy érezd e kegyelem-tanításnak ajándékát, most áradjon reátok, szívetek nyitottságához a Vigasztaló az Igazság Lelkében. Töltse be szíveteket, lelketeket, hogy érezzétek a melegséget. Érezd a Fénysugárt, amely fejed felett megjelent, hogy felmelegítsen, átöleljen, és eggyé válhasson e kegyelem ajándékában mindazon testvéreimmel, akik felkészültetek e kegyelmi ajándékhoz. Mert ez a meleg Fénysugár, ami most szinte simogat, átölel, felmelegít, megadja számotokra e kegyelem ajándékát, hogy érezd, hogy valóban Hozzám tartozol, Én testvéremmé fogadtam mindazokat, akiket meghívok, és a meghívást felismerve elfogadja. Megőrzöm őket, hogy felajánlhassam Atyámnak, de nem azért, mert már nem szeretem őket, nem azért, hogy semmivé váljanak, és nem azért, hogy elvigye őket, hanem csak azért, hogy megvédje a gonosztól és mindattól, amelyek jelen vannak a Földön, hogy meg ne környékezzenek, hogy megmaradhassunk ebben a szeretet-kegyelemben e Vigasztaló, Igazság Lelkének ajándékával, ami most átjárta a nyitott szíveket, a lelket, az egész testet a lényben, hogy boldog lehessél, hogy: „Igen, Uram, most én is Hozzád tartozom, és eggyé válhattam Veled a tanításból, ahogy Te Egy vagy az Atyával, és az Egyben, ahogy szeretitek Egymást, mi is egyek legyünk itt a Földön a testvérrel, és szeressük egymást a testvérrel az eggyé válásban és a szeretet, kegyelem részében.”

És akkor lesz teljes számotokra ez a csodálatos Vigasztaló az Igazság Lelkében, aki fénnyel megmutassa számotokra mindazt, amire szükségetek van, mert így a felismerés valóban szeretetteljes előttetek.

Ezzel az áldással és ezzel a Vigasztalóval, az Igazság Lelkével szeretném megajándékozni mindazokat, akik ma csak lélekben vagytok jelen, lélekben az eggyé váláshoz, az eggyé válásban, hogy érezzétek ti is, kik most nem vagytok itt, de lélekben megpróbálunk egyek lenni, hogy ti is az Enyémek vagytok, Nekem adtak, és benneteket is megóvtam, és segítettem, hogy megmaradhassatok a mindennapokban, a mindennapokhoz e szeretet-, kegyelemhez.

Fontos, hogy nyitott legyen a szívetek a felismeréshez és az elfogadáshoz.

És így áradjon reátok most áldásom pásztor testvéremmel, aki a meghívásban és a felkérésben elfogadta ezt a nyájat, hogy ő legyen a ti pásztorotok a szolgálatban, a segítségnyújtásban.

És ennek reményében áradjon reátok Fényem sugara a melegségében, a Vigasztalóban az Igazság Lelkével.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, amelynek ünnepére készülünk, hogy teljes legyen a betöltekezés a szeretet-kegyelem részében, a felismerésben, a felismeréshez, „érezzük, hogy valóban testvéreddé váltunk, és valóban a Tieid vagyunk, és mi mind boldogok vagyunk, hogy Hozzád tartozhatunk, Uram, Jézusom”.

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

[1] Ezen a napon a Golgota előtti első ajándék-tanítás a következő volt: Jézus elküldi a Vigasztalót, az Igazság Lelkét (Jn 15,26—16,15).

[2] Jn 16,16—19

[3] Ezen a napon a Golgota előtti második ajándék-tanítás a következő volt: Jézus az Atyához fordul, Jézus könyörög a tanítványokért (Jn 17,1—19).

[4] Jn 17,20—23

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük