JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2012. március 2. NAGYBÖJT 2.

Jézus Krisztus Urunk:

Ma még lehet, ma még szavad, borulj le a Kereszt alatt.

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat második Golgotai tanításán, hisz a múlt hét tanítása a szeretetről szólt, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagad, és szeresd ellenségedet, mint önmagadat. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok adtam ezt a tanítást tanítványaimnak és a nép sokaságának, így a jelenben a számotokra is.

Ma pedig erről szólt a tanításom, hogy legyetek irgalmasok, amint az Én Mennyei Atyám is irgalmas.1 Az irgalmas legyen bennetek, és ez által ne ítélkezzél senki felett, mert akkor feletted sem ítélkeznek. Ne mondj ítéletet mások felett, akkor rád sem mondanak ítéletet. Mert ha ezeket mind megérted, akkor felismered, hogy az irgalmasságnak a jelenléte a tanításban valójában mit is nyújt számotokra, hogy hogyan is kell irgalmasnak lenni a szeretet tanítása részében, a megbocsátásban? Hisz úgy-e, a szeretet, a megbocsátás, a szívből jövő ima, és most az irgalmasság, amivel folytattam felétek tanításomat. De az irgalmasság is csak úgy tud működni rajtatok és bennetek, ha már benned él a szeretet-tanítása, ha benned él a megbocsájtás, ha benned él, hogy miképpen és hogyan imádkozzál, hogyan fogadod el felebarátodat, testvéredet a megbocsátás kegyelme részében, akkor értékelni, felismerni és elfogadni az irgalmasságot, mert a Mennyei Atya irgalmas mindazokhoz, akik hiszik, hogy Atyának gyermekei, akik hiszik, hogy az Atya szeretete árad feléjük, akik hiszik, hogy az irgalmasságban, mint ahogy most itt vagytok jelen, nem csak ezen a helyen, hanem a Szeretet Házába, egyek vagytok. Így akkor már az irgalmasság áradhat felétek, és működhet rajtatok és bennetek, mert az irgalmasság szeretete, megbocsájtása megmutassa, hogy hogyan is nézzél a mai napon is felebarátodra, testvéredre, hogyan szereted, és hogyan nem mondasz felette ítéletet, mert az ítélet akkor épp úgy reád is fog áradni.

Mert hogy mondtam tanítványaimnak?

Hogy ha te mások felett ítéletet mondasz, mindegy, hogy milyen apró kis ítélet, mert te azt hiszed, hogy az apró kis ítélet, az olyan, mint ha el sem hangzott volna. Pedig az ítélet, az megjelent, és elhangzott. Akkor már reád szabad-e ítéletet mondani másnak? És ha te kapod netán, testvérem, az ítéletet, akkor szomorúvá válsz, és a szomorúságodban talán ki is kéred magadnak, hogy: „Mire föl kapok én ítéletet?”

S ezért mondom, ti ne mondjatok senki felett ítéletet, akkor felettetek se mondanak. Így, hogy ha már ezt mind megértettétek az irgalmasság részében, akkor valóban azt mondod, ahogy Én mondottam:

— Adjatok, mert ha adtok, akkor nektek is adnak jól megtömött, csordultig töltött, megrázott tömlőt, amellyel megajándékoznak öletekben. De ha te nem adsz, akkor hogyan várod, hogy talán neked adjanak?

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok az irgalmasságában így szóltam felétek, hogy:

— Ha adtok, akkor nektek is adnak.

És akkor érted meg az irgalmasságnak a kegyelmét, ajándékát, szeretetét, áldását, örömét a felemelkedéshez, mert Én, Jézus Krisztus Uratok nem arról beszéltem számotokra, hogy csak tőletek várom az irgalmasságot, ahogy a tanítványaimnak és a nép sokaságának mondottam e tanításban, ahogy közöttük jártam, és reájuk tekintettem, ahogy most reátok, és azt mondottam nekik örömmel, mosollyal, szeretettel, hogy:

— Legyetek irgalmasok, olyan irgalmasok, amilyen az Én Mennyei Atyám.

S erre talán arra gondoltok, amely megfordul néha bennetek, hogy: „Könnyű ezt elmondani! De hogyan kell ezt megélni, megtapasztalni, felismerni, elfogadni?”

Holott az irgalmasság a szeretet tanításával, a szeretet kegyelmének ajándékával, a szeretet kegyelmének áldásával árad felétek a felismerésben, az elfogadásban. És az irgalmasság nem egy olyan kérés, amelyet lehetetlen megtenni, mert már irgalmassá válsz, ha nem mondasz mások felett ítéletet, ha másokért imádkozol, ha másokat felajánlod, ha másoknak segítesz. Ezek mind-mind irgalmassági jótett-cselekedetek a kegyelem, ajándék részében.

És akkor, ha már benned a szeretet, a megbocsájtás, a felismerés, az ima, és már az irgalmasság itt lakozik, akkor mily könnyű e szerint cselekedni, élni a mindennapokban! Akkor már nem csak a szomorúság, a bánat, a kétely és az aggodalom elevenedik meg rajtatok és bennetek, hanem már érzitek a szépet, a jót, a kegyelmet, az ajándékot, az örömet, a békét a felismeréshez.

És mennyivel más úgy élni a mindennapokat, ha átélitek a tanítás mondanivalóját, és már az irgalmasság szeretetében éled mindennapjaidat. És már el tudod fogadni felebarátodat, testvéredet a megbocsájtás kegyelme részében; ha át tudod ölelni felebarátodat, testvéredet, mert a bűnbánat tanítása a szeretetről szólt, a megbocsájtásról szólt, az imáról szólt, „az ima által hogyan tudom felismerni mindazt, amit számomra ez a tanítás nyújt”.

És ma folytatod az irgalmassággal, amely már szeretetteljessé válik rajtad és benned, és e szerint élsz és cselekszel. És akkor nem mondasz mások felett ítéletet, talán a rágalomban, talán a fájdalomban, talán a bánatban. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok tudnék nektek legtöbbet mondani, hisz most éltük át a fájdalom, szenvedés Golgotai átélését. És ha most csak egy kicsit visszatekintünk, egy pillanatot, mit mondok számotokra a megelevenítésben?

A nép sokaságában sokan énekelnek, táncolnak, kockát vetnek, gúnyolnak, ha megfoghatják ruháimat, megrángatnak, ha tehetik, arcul köpnek.

Ezek szerintetek az irgalmasság cselekedetét mutassák számotokra?

Nem. Ez az ítélet a mások felett.

De ha Én pedig arról beszélek nektek, Jézus Krisztus Uratok, hogy reájuk tekintettem, elfogadtam, és némán haladtam el mellettük, mert nem figyeltem, hogy az irgalmasságban hogyan mondtak Felettem ítéletet. Az irgalmasságban Bennem a szeretet tükröződött számukra. És ez a szeretet érinti meg mindazokat, akik megnyissák szívüket és befogadják. És hogy ha befogadták, akkor ezzel tudnak együtt élni, elfogadni, és akkor érzik, hogy az irgalmasság valóban Isten Országával van jelen, mert Isten Országa nem eljön, hanem már itt lehet benned. Mert a tanítások részén úgy élsz, a felismerésed részében, hogy benned él, eggyé váltál vele a szeretet-kegyelemmel. És akkor már változtál a változás útján, és tudod szeretni ellenségedet.

Tudom, hogy nehéz hallani e szavakat. Hisz ha visszatekintünk a kezdet tanítására, mikor Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok a nép sokasága között, a hegy oldalában, és ahogy helyet foglalnak és figyelnek, és Én szólok hozzájuk, és szeretettel vannak jelen, és örülnek egymásnak, ahogy néha ti is örültök egymásnak, akivel talán régen találkoztál és szinte magadhoz öleled.

Így van jelen a tanítás!

És akkor azt mondottam nekik:

— Igen, szeresd felebarátodat épp úgy, mint önmagadat.

És akkor egy kicsit megálltam, és a farizeusokra és a vámosokra, a zsidókra és a pogányokra mutatva, és azt mondom:

— Szeresd ellenségedet, mint önmagad.

— Hát ez lehetetlen!

El is mentek. Nem is voltak már kíváncsiak tovább a tanításra.

Én ezt kérem tőletek, ti ne legyetek ilyenek. Bennetek éljen a tanításom a szeretet szaván. Fogadjátok el. Éljétek. Mert így már az irgalmasság is megmutatta, hogy hogyan és miképpen tudtok haladni együtt. Amikor szoktam mondani, úgy-e: Fogjuk össze kezünket láncba, legyünk egyek e szeretetben. Érezzétek e szeretet ajándékát, és ez által irgalmassá tudtok válni, és akkor már nem azt nézitek, hogy ki felett, hogyan és miképpen ítélkezel, és ítéletet mondasz.

Mert ha te ezt nem teszed meg, akkor feletted se mond senki ítéletet.

De amíg ezeket nem tudjátok felismerni, elfogadni, eggyé válni vele, addig a tanítást meg kell adni számotokra ismételten a felismeréshez és az elfogadáshoz. Mert már elindultál a változás útján, elfogadtad a tanítás kegyelmének ajándékát a szeretetben, de a változásban, néha ilyenkor, mint a mai tanításban és a múlt heti tanításban, megállsz, elgondolkodsz, hogy: „Hogyan tudom szeretni ellenségemet? Hogyan tudok ez által irgalmassá válni? Hogyan tudom átélni a szeretetet? Hogyan tudok megbocsájtani? És hogyan élem mindazt, amit már nyújtottál számomra a mindennapokban?”

És akkor ma folytattam a tanítást számotokra ismételten arról, amit már máskor is hallottatok a fájdalom, szenvedés Golgotáján, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok szóltam elsőként tanítványaimnak, hogy:

— Jeruzsálembe megyünk, mert az Emberfiának mennie kell. Itt az idő, hogy kicsúfolják, megalázzák, arcul üssék és köpjék, és majdan megöljék, és keresztre feszítsék.

És úgy-e, mikor ezeket halljuk, akkor át tudjuk értékelni, hogy mi is a fájdalom a szenvedésében.

De ez a tanítás nem kimondottan erről szólt számotokra, hanem arról — ahogy ti is jelen vagytok a mindennapi életben —, ott mi történt?

Két tanítványom, anyjával, Zebedeus2 és János, Elém jöttek. Leborultak Előttem, hogy kérhessenek.3 S megkérdezem tőlük, hogy mi a kérésük. És erre az anya megszólal, mert ő csak a két fiának szeretné, hogy jó legyen.

Hogy „az egyik fiam jobbodon”, a másik pedig balomon.

Úgy-e, hányszor, a mindennapi életben, ti is szeretnétek erre gondolni, átélni, megtapasztalni: De jó lenne egy jó helyen lenni! De jó lenne jobbomon és balomon ülni és szolgálni!

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok nem azért jöttem ebbe a világba, hogy Nekem szolgáljanak.

Én azért jöttem, hogy Én szolgáljak másoknak, mindazoknak, akik felismerik és elfogadják ezt a szolgálatot.

Ezért mondottam e két tanítványnak és anyjának:

— Készen álltok kiinni azt a kelyhet, amely Számomra is jelen van?

Boldogan mondták:

— Készen állunk!

Igen, készen álltak a szenvedés-kehelyre, mert a szenvedés számukra is jelen van, ahogy néha számotokra is jelen van.

De a szenvedés mellett még jelen a megaláztatás, a kitaszítottság, amelyet nem mindenki tud egyformán elfogadni, ami által úgy érzi: „Ha erről szól a tanítás a hitben, akkor talán én nem szeretném ezt a hitet a tanításával elfogadni, és vele együtt élni és haladni a mindennapjaimban.”

És ezért mondottam tanítványaimnak, amit most ismételtem nektek is mondok: Ti ne akarjatok ilyenek lenni. Ti ne kövessétek.

Mert ott is azt mondottam: A farizeusok, az írástudók, a pogányok teszik ezt. Ha hatalmuk van, akkor ezt a hatalmat gyakorolják mások felett, hogy biztosan tudtukra adhassák, hogy ők ezzel a hatalommal mit bírnak, mi szerint élhetnek, és mit cselekedhetnek.

Én pedig erre, Jézus Krisztus Uratok, azt mondottam nekik, tanítványaimnak:

— Ti ne a szerint éljetek, a szerint cselekedjetek. Ti szeressétek egymást, bocsássatok meg egymásnak, éljétek a szeretet kegyelmét, érezzétek az irgalmasság jelentőségét, és érezzétek, hogy mennyivel más így elfogadni egymást a szeretetben, a megbocsájtásban, az örömben és a békében.

Mert akkor tanítványaim ismét egyek lettek a tizenkettőben. Nem úgy, mint a tíz külön, és kicsit meglepődve figyelte a kettőt, hogy milyen kiváltságosat kérnek önmaguk számára.

Kérni, felajánlani minden testvérnek szabad szíve szeretetével.

De hogy a felajánlásában, a kérésében valójában mi történik a meghallgatásában, a segítségnyújtásában, ahogy itt tanítványaim részére is megmutattam a tanításban, így megmutatom számotokra is a jelenben, a mindennapjaitokban. Hisz vannak néha talán olyan kérések, amelyeken ti is saját magatok elgondolkodtok, hogy: „Nem is tudom, hogy illő-e ezt felajánlani, és kérni?”

A szíved szeretetével és őszintén, ha elhelyezed, és elmondod, hogy miért is fontos neked ez a kérés, akkor idővel megkapod a választ a segítségnyújtáshoz, vagy éppen a felismerés elfogadásában, vagy éppen, hogy rádöbbensz arra idővel, hogy nem történt meghallgatás. De a meghallgatás nem azért nem történik meg, mert nem jutott el az Én Szívemhez, hanem azért, mert talán olyat kértél — kérni lehet, de nem biztos, hogy megtörténik a meghallgatás.

Fontos, hogy átértékeljétek ti is, ahogy tanítványaimnak is mondottam, hogy hogyan és miképpen kell kérni, felajánlani, hogyan kell elfogadni felebarátodat, testvéredet, ahogy tanítványaimnak is mondottam. S ők is elfogadták már egymást.

És hogy mondtam nekik?

Ők ne legyenek olyanok, mint a farizeusok, az írástudók és a pogányok, akik a hatalmukat mindenki felett megmutatgatják, hogy:

— Nekünk van ez a hatalom, ezzel bírunk, és ti kicsinyek vagytok ehhez a hatalomhoz. Nektek csak ott lent törekedni kell a szolgálatban, a szolgálattételben.

Én ekkor így szóltam tanítványaimhoz:

— Ti legyetek olyanok, hogy szeressétek egymást. Fogadjátok el egymást. Bocsássatok meg egymásnak. És akkor megértitek, hogy az Emberfia miért is jött el közétek, hogy ne Neki szolgáljatok, hanem Ő fog szolgálni nektek.

Mert az Emberfiának ez volt a küldetése is, amikor eljött, és kiválasztotta a tizenkét tanítványát a tanításhoz, a felismeréshez, az elfogadáshoz és végül a haladáshoz.

Ezért mondom ma nektek, hogy a jelen tanítás, amelyet most hallottatok, épp olyan érvényes ma számotokra, mint ahogy — érvényes a tanítás — a tanítványaim részére volt.

Fontos, hogy érezd és értékeld, valójában ma mi is a mondanivalója ennek a tanításnak a felismerésben, az eggyé válásban, mert így tud működni rajtatok és bennetek a szeretet, a megbocsájtás, a szívből jövő, őszinte ima, az imának mondanivalója, értéke és ajándéka, kegyelme.

És érezni, hogy „hogyan tudok irgalmassá válni, mert az irgalmasság, szeretet, ha már bennem él, mennyivel jobban tudom elfogadni a felebarátjaimat, testvéreimet”.

„És akkor megpróbálok úgy élni, hogy nem csak azt nézem, mi jó nekem, és nem törődök senki mással, csak én éljek jól, én érezzem, hogy nekem mit, hogyan és miképpen kell értékelni a hatalmamat, hanem felismerni, hogy én nem ilyen szeretnék lenni, mint az írástudók, farizeusok és pogányok. Én Jézus testvéreként szeretnék élni a jelenben. A testvérben pedig elfogadni felebarátaimat, testvéreimet, és ha szükséges, adni számukra, mert ez által én is kaphatok. Megbocsájtani, mert ez által nekem is megbocsájtanak. És nem ítéletet mondani, mert akkor felettem se mondanak ítéletet. És akkor tudom, hogy Hozzád tartozom, Uram, és valóban testvéredként követhetlek a mindennapokban, a szeretet irgalmasságának ajándékával e tanítás részében.”

Ennek reményében árasztom reátok a bűnbánat második Golgotának tanításában áldásomat, hogy áradjon reátok kiválasztott Mária testvér által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme megvilágosítja számotokra e bűnbánat tanítását.

„És a tanításokat elfogadom, elindulok vele a változás útján, és a szerint élek és cselekszek. Nehéz az elindulás, de hiszek és bízom Benned, Uram, e tanítás részében, és szeretettel, békével, megbocsájtással elindulok az irgalmasság kegyelme által a mindennapokban, a mindennapokhoz a küldetés, követés része, tanítása révén.”

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!