JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2012. szeptember 7.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, kik meghallottátok a hívást e hónap fájdalom, szenvedés Golgotájára.

A mai nap örömteli ünnep, örömteli ünnep a kegyelem szeretetében. Hisz ha csak ma röviden vesszük a tanításokat, amelyeket ma számotokra megadtam.

Most Én a bevezető részéről szólok néhány gondolat-szót.1 Hisz azt mondom tanítványaimnak:

— Ne akarjatok ti tökéletes testvéreket, és azt mondani számukra: „Majd én megjavítalak. Majd én elmagyarázom, hogy hogyan legyél tökéletes, hogyan javítsalak meg.”

S erre azt mondom tanítványaimnak:

— Amíg ti nem változtok, amíg ti nem akartok tökéletesek lenni, addig hogy akarsz te másnak megmondani, hogy hogyan és miképpen.

S most, ha a jelenre megyünk, és a jelen mai tanítását figyeljük, ez a tanítás épp úgy érvényes a mai nap testvéreimre, vagy, ahogy ti mondjátok, az emberiségre az emberben. Ma ugyanazt mondhatom számotokra: Hányan és hányan tudtok másokon ítélkezni. Hányan és hányan tudtok másoknak megmondani, hogyan és miképpen kellene cselekednie, talán élnie, talán dolgoznia, talán haladnia a mindennapi élet útpályáján.

De te, aki mondod, hogy „te indulj el a változás útján”, te, aki várod, hogy cselekszenek a te kérésed révén, hogy te is cselekedj a jó út haladásához, a jó út haladásában, te azzal nem törődsz.

Úgy-e, akkor boldogan kérdezhetem meg tőletek ma is jelképesen, hogy: Vak vezethet-e világtalant?

Mert egy vak, aki szintén világtalan, megfog egy másik világtalant, így kézen fogja, és elindulnak. És haladnak. És semmi jelzésük nincs, hogy hogyan és merre. Megtörténhet a baj, mert nem csak úgy kell mondani, ahogy a tanításban van, hogy beleesnek a gödörbe. Ez csak egy jelkép. Más problémák is történhetnek s megelevenedhetnek előttetek. Ezért hát te, aki segíteni akarsz, ti, akik segíteni szeretnétek másokon, először önmagatokból induljatok ki. Először nézzétek meg önmagatokat.

Úgy-e?

Mert talán akkor azt is észreveszed, ha önmagadra tekintesz, ami lehet, hogy el van rejtve a legmélyebb csücskének titkában, ahogy mondani szoktátok, a saját szavaitokat használva.

De a tanításban nem csak ez van, hogy vak vezethet-e világtalant, hanem az is jelen van, hogy talán te most így odahajolsz, azt mondod: „Most én kiveszem a szemedből a szálkát!”

Biztos, hogy meglepődnél: „Mi jogon jön ő hozzám?!”

Föltehetitek ezt a kérdést bátran, mert meglepődtök az ilyen cselekedeten. De ha olvasod a Szentírás szavait, ezt így kell értelmezni. Némelyek azt hiszik, hogy nekik mindent szabad a szabad akarat cselekvése révén.

A szabad akarat cselekvésében is néha meg kell fontolni, hogyan és miképpen kell érzékelned.

Igen, most e felebarát-testvérben, azt mondottad, „kiveszem a szálkát”.

Most nézzük ezt a felebarát-testvért, aki itt van jelen. Ennél már nem szálka van, hanem gerenda! De mondhatjuk a ti hasonlóságotokat, a ti szavaitokat, amikor néha viccesen megjegyzitek: „Előtted az erdő, és nem látsz belőle ki.”

S néha mosolyogtok rajta, mert viccesen mondjátok.

De a viccnek van értéke és mondanivalója, hogy amíg én ebből a gerendából vagy ebből az erdőből, ahonnan nem látom a kiutat, nem kezdek el változni itt belül, jót cselekedni, elgondolkodni az életen, hogy hogyan és miképpen kellene haladnom, addig ne menjetek ti a felebaráthoz, addig ne mondd azt talán ilyen mázasan a felebarátodnak: „Barátom! Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből.”

Mert hogy meg ne sértsed, lehet ezt ilyen szépen is mondani!

De akkor is meg lehet lepődni, hogy: „Ha nekem csak egy halvány, kis szálka van az egész életem részében, mert elindulok az igaz úton a meghívásban, elfogadom a tanítást, megpróbálok a tanítás szerint élni, elfogadom felebarátaimat, testvéreimet, és megpróbálok a felebarátaimért, testvéreimért imádkozni. De mégis van valami, amit talán még nem vettem észre. Hogyan és miképpen kellene az élet-útpályán a cselekvésben tennem?”

Ezért megjelenik a szálka. De ez a szálka nem azt jelenti, hogy én már eltávolodtam az úttól, a cselekvéstől, a gondolattól, a szabad akarattól, a jótéteményektől, hanem még nem világos előttem.

Mennyivel más így a fogalom!

S akkor jön egy olyan, aki nem fogadja el a felebarátját, mert csak azt nézi, mibe tudna talán belekötni. Ha kell, teljesen tetőtől talpig végigméri. Talán nem imádkozik. Talán nem árasztja a szeretetet. Talán nem érzi az élet fontosságát. És ezek miatt kialakul számára már a gerenda. De ő ezt nem veszi észre, mert ő a jó ember.

Hányszor és hányszor találkoztok a jelenben ilyen emberrel, ilyen testvérrel.

És ekkor oda megy, és talán nem ilyen nyájasan szól, ahogy az előbb, hanem azt mondja: „Hát, barátom, engedd már, hogy kivegyem a szálkát a szemedből!”

Mert itt is még a saját akaratát szeretné rárakni a másik emberre. Mert: „Én szeretnék érvényesülni. Mit nekem a felebarátom! Mit nekem a testvérem! Mit nekem a Szentírás! Mit nekem az Evangélium tanításában…!”

Úgy-e, fontos megérteni, elfogadni és megtapasztalni, hogy mi is ennek a tanításnak a mondanivalója?

De ezt a tanítást felválthatom nektek, például, ennek a hónapnak most az ünnepeire. Úgy-e, tudjátok a földi életben értékelni a születésnap megemlékezését?

Akkor most térjünk rá a mai napra, hogy a mai napban is ünnepelünk egy születésnapot. Öröm és boldogság a szeretet kegyelmében. S nem erőszakolom rá magamat semmire. Megpróbálok szívem szeretetével részt venni. Ha egy kis szálka meg is jelenik énbennem, de azzal a szálkával megpróbálok nem foglalkozni, hanem inkább örülni és örömet árasztani.

Majdan tovább haladsz a névünnepbe. Ez is ismerős a földi élet mindennapjaiban. Hisz akkor is szeretettel és örömmel tudtok egymásra gondolni, köszönteni, és érezni, hogy: „Igen, itt is az öröm és a szeretet vezet bennünket. Tudom, hogy mi ezeknek a napoknak a mondanivalója.”

Majdan haladsz ahhoz az ünnephez, amely a Szent Kereszt felmagasztalása. Ez az ünnep valójában mit ad nektek? Mit sugall, és mit áraszt?

„Ez az ünnep, amely értünk történt. Értünk. Mert nekünk adja az üdvösséget, a szeretetet és a kegyelmet. Mert így szeretettel és örömmel tekinthetek e Keresztre, és azt mondhatom szívem szeretetének örömével, hogy nem volt hiábavaló, mert engem is megváltoztattál.”

Majdan jön az Édesanya folytatólagos ünnepe, ahogy mondjuk, a Fájdalmas Anya. De mondhatjuk azzal a nyelvvel is, amikor azt mondják, hogy a Pieta. Mert az Anya ölelésre tárja az Ő Karjait, Szíve szeretetének fájdalmával, hogy elfogadhassa a legnagyobbat, az Ő Szentséges Fiát — azt a Fiút, aki az Isteni Második Személy, aki ez által, ismételten számunkra, a kegyelem megváltását árasztja.

Fontos, hogy ezeket mind-mind meg tudjuk érteni, el tudjuk fogadni, és akkor értjük a tanításnak a súlyát a mondanivalóban. Érezzük, hogy nincs hiábavaló tanítás, kérés, fohász, felajánlás, imaszándék, mert „a szabad akarat, cselekvés részében, ha én szívem szeretetével helyezem oda, szívem szeretetével ajánlom fel, szívem szeretetével megváltoztam, és hiszek benne, szívem szeretetével megpróbálok együtt élni, akkor érzem, felismerem és elfogadom e tanítást a mondanivalóban”, amit már ismételten nem először hallottatok, hogy hogyan és miképpen fogadd el a felebarátot és a testvért.

De ment ez a tanítás egy kicsit tovább, egy kicsit másféle formájában, hisz ez a tanítás most a Kereszt felmagasztalásáról szólt, és különösképpen a Nikodémushoz szóló tanítás, hogy az Emberfia nem azért jött, hogy megváltoztassa, megítélje ezt a világot.2 Az Emberfia azért jött, hogy ez által üdvösséget nyerjenek, s ez az üdvösség áradjon reájuk. Mert a Mennybe senki sem mehet addig, csak az, aki a Mennyből alászállt. És Ő az Emberfia.

De Ő nem azért jött, hogy megbotránkoztasson.

Ő nem azért jött, hogy ítéletet mondjanak Általa és Vele.

Ő azért van jelen, hogy a felmagasztalásával példát adjon számunkra, hogy milyen az igazi szeretet, a kegyelem, az ajándék, hogyan kell ezeket a kegyelmi ajándékokat elfogadni, hogyan kell értékelni, hogyan kell megbecsülni, hogyan szeretnék vele együtt élni s változtatni a mindennapi élet útpályáját, hogyan fogadom el ez által felebarátomat és testvéremet, és hogyan készülök fel az üdvösségre, amely felém is áradhat, ami engem is átölelhet, ami számomra is megmutathatja, hogy milyen az üdvösség kegyelme e szeretet által, ami ajándékul árad felénk a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Mert ha ezeket mind-mind meg tudom érteni, felismerni és elfogadni, akkor másképp értékelem az életem kitűzését a célokhoz, a célokban. Akkor nem csak arra törekszem, hogy hogyan és miképpen ismerem és fogadom el felebarátomat, hanem arra is, hogyan és miképpen szeretnék vele együtt élni a mindennapokban, hogy valóban ez a szeretet, amely most megelevenedett előttünk, áradjon reánk, töltsön el egész szívünkben, egész lényünkben, és ezzel a szeretettel elindulok a változás útján, és akkor érzem valóban az életcélom kitűzését. És már nem hasztalan az életem, céltalan, hanem rádöbbenek, hogy: „Veled, Uram, Jézusom, e szeretet tanítása révén örömmel és boldogan haladhatok a mindennapokban, a mindennapokhoz e szeretet, kegyelem részében.”

És akkor értem a harmadik tanításnak a mondanivalóját3, amikor Isten Országáról van a tanítás, mert Én, Jézus Krisztus Uratok a Názáretiben, a Mesterben, a Prófétában városról városra, faluról falura járok, és hirdetem és árasztom a tanítást az Isten Országával. Sokan-sokan a mai nap is azt mondjátok: „Már úgy vágyakozom, hogy eljöjjön számomra az Isten Országa, mert szükség volna már reá!”

Igen, a tanítás szerint, ahogy halljátok, s ahogy ismeritek, szükség van. De ha mélyebben belegondolsz a tanításba, akkor már boldogan azt mondod: „Hát Isten Országa már itt van, és jelen van! És köztünk van, és bennünk élhet az Isten Országa a mindennapokban, csak én, az egyszerű ember, akit kiválasztottak az út porából, kiemeltek, mert szükség volt reám, felismerem-e, elfogadom-e, és megpróbálok a szerint élni és cselekedni? Mert ha ezeket mind-mind meg tudom így érteni, s elfogadni, akkor érzem az igazi szeretetet, az igazi kegyelmet, az igazi ajándékot, és akkor nem csak a félelem vesz erőt rajtunk, hanem az öröm boldogsága a szeretet, kegyelem részében megadja számunkra, hogyan és miképpen éljünk a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok nem parancsolok, nem utasítok, és nem követelek.

Én, Jézus Krisztus Uratok tanítványaimnak is megmutattam a példát, a példával elöl járva hívtam, vártam, tanítottam, és megmutattam számukra a helyes utat. Most a jelenben szintén ezt mondom nektek:

Kiemeltelek, felemeltelek, meghívtalak, mert szükségem volt reátok.

A meghívást átadtam. Ha felismerted, elfogadtad, elindultál az úton, és megpróbálsz haladni rajta, és a haladás részében felismered, mi a küldetésed és a követésed, és akkor a szerint élsz és cselekszel, és fogadod el felebarátodat, embertársadat a mindennapokban, a mindennapokhoz e csodálatos kegyelem szeretetének ajándéka révén, ami a mai napon így elevenedett meg rajtatok és bennetek e tanításban.

És akkor már érzed, hogyan van jelen Isten Országa rajtatok, bennetek és köztetek.

És akkor már te is érted e tanítás mondanivalóját, amikor kiválasztottam tanítványaimat, és az után tanítást adtam számukra.

Most kiválasztottam itt, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok mondom ezen a helyen, a Sükösdi Egyházat.

Nem az Egyházat, hanem a Sükösdi Egyházat. Mert közte óriási a mondanivaló a felismerésben és az elfogadásban.

És akkor már tudod, hogy mit és hogyan kell élned, cselekedned, elfogadnod, felismerned, felebarátodat átölelni szíved szeretetének, örömének ajándékával, mert egyek vagyunk. És akkor már biztosan tudsz te is haladni az úton, mint tanítványaim, ahogy követtek városról városra, faluról falura, és néhány asszony, akik jómódban éltek. Ha csak most a Magdalénára gondolunk, aki megelevenedik előttünk, akiből hét ördögöt, gonoszt űztem ki, aki ez által megváltozott, és elindult szíve szeretetével az úton.

Vagy ha nézed az intéző feleségét, Johannát. Vagy ha nézed a Zsuzsannát. Mert ezek mind-mind a jómód-élésüket nem veszítették el, csak a szeretet tanítása révén felváltották, és ez által megadták mindazt, amire szükség volt a mindennapokban, az együttlétben. S ez által megteremtették számunkra a mindennap ajándékát, és adakoztak, hogy jól élhessünk, és haladhassunk együtt, közösen az életutunkon, amely mindenki előtt jelen van.

Hogy hogyan fogadja el a felismerés után, hogyan lép rá, és hogyan indul el, ez ismételten a szabad akarat, cselekvés részében elevenedik meg előttetek, rajtatok és bennetek.

És e szeretet-tanításomat, amelyet Szívem legnagyobb szeretetének örömével adtam számotokra a felismeréshez, az elfogadáshoz, és az után a haladáshoz. Könnyebb a mindennapi élet megtapasztalása így, és haladni vele a testvéri, felebaráti szeretet révén a kegyelemben.

Ennek reményében most megajándékozlak benneteket e kegyelem ajándékával, amikor a szeretet fontosabb, mint hogyan és miképpen értékeljük önmagunkat; amikor a felebarát fontosabb, mint én, önmagam; amikor a cselekvés fontosabb, mint hogy másnak megmondjam, hogyan és miképpen éljen és cselekedjen; amikor érzem, hogy valóban testvér lehettem e meghívás felismerés-küldetésében, és tudjam, hogy mi az úti célom, és induljak el az élet-útpályán a felebaráttal, a testvérrel a mindennapban.

És most így áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária szolga által, a felebaráti testvér kegyelmének ajándéka, szeretete, öröme, békéje, hogy érezd, hogy te egy fontos felebaráti testvér vagy a mindennapban.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, és töltse be szíveteket, és mutassa meg e szeretet, hogy hogyan van jelen a tanítás révén Isten Országa most, itt előttetek, hogyan tudod elfogadni, eggyé válni, és megtanulni vele együtt élni, mert akkor már a szeretet, a kegyelem, az ajándék, az öröm, a béke, a türelem is másképp működik rajtatok és bennetek a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

A SZŰZANYA KÖSZÖNTÉSE

2012. szeptember 8.

Mária:

Jaj, hova megyek?

A Fény útja.

Elhelyezkedek.

Csodálatos ez a kert! S ebben a kertben még sose jártam. Ennyi sok szép virág! Piros rózsa, kék ibolya. Mennyei szép rózsa!

Igen, köszönöm e csodálatos, szép helyet, ahova a Fény útján eljutottam.

Köszönteni jöttem Égi Édesanyát, kinek ma van a megemlékezésben a születésnapja.4 E kertben virágot látok, megpróbálok egy csokrot szedni belőle. Piros rózsa, kék ibolya, nefelejcs, fehér rózsa, amelyeket összeillesztek szép csokorrá.

Elkészítem, ó, Édesanya, a Te tiszteleted ajándékához. Ezt a csokrot Neked szedtem a testvéreim, jelenlévők, nevével együtt, hogy köszönthessünk Téged, ó, Boldogságos Szent Szűz, Édesanya.

Köszöntünk, ó, Mária, a névnapban. Hisz ez a két szó eggyé forr szívünk szeretetének ajándékaként, amelyet elhelyezünk e Szeplőtelen Szív elé. E Szeplőtelen Szív, ki mindig jelen van, ki megadja számunkra mindazt, amire szükségünk van.

Köszönöm, hogy köszönthetlek, ó, Mennyei Szép Rózsa, Édesanya, Mária! Áldott, boldog, szép ünnepet, imával és énekkel koszorút fonunk, hogy Lábad elé helyezzük, és benne szívünk szeretetének felajánlása, öröme és békéje, kegyelmében az ajándék, kegyelmének az ajándék, amelyet ma jelen lévő testvéreimmel, kik gyermekeid vagyunk, átnyújtjuk Neked szívünk szeretetével.

Köszönjük, hogy gyermekeid lehetünk, és mindenkor figyelsz reánk.

Köszönjük, ha szükséges, megfogod kezeinket, és vezetsz az élet-útpályán.

Köszönjük, hogy Édesanyánk vagy, és figyelsz mindenkor a Te gyermekeidre.

Köszönjük, hogy köszönthetünk szívünk meleg szeretetével, örömmel, énekkel és imával. Hangosan szól majd Feléd szívünk éneke, hogy illatozzon, és tekints így a Te gyermekeidre, mert Te vagy a mi Édesanyánk, Mennyei Szép Rózsánk, Magyarok Királynője, aki mindenkor segítséget nyújtasz a Te hőn, kicsiny gyermekeidnek, akik hittel, bizalommal és szeretettel fordulunk Feléd és Hozzád.

Köszönöm, hogy e kertbe léphettem, megtapasztalhattam a kertnek fényét, illatát, örömét, amiből megpróbáltam sokat magamba szívni, hogy sokáig éljen bennem ennek a kertnek csodálatos varázsa, ajándéka és kegyelme.

Köszönöm Jézus Krisztus Uramnak, aki a mai napon e Fény útján bevezetett e csodálatos kertbe.

Köszöntelek, ó, Édesanya, Boldogságos Szent Szűz, hogy most itt lehettem Veled, hogy egy kicsit láthattalak, hogy egy kicsit én is másképp éreztem, éltem, örültem, mert a szeretet a kegyelem boldogságával így elevenedik meg rajtunk, bennünk. És én ezt nyújtom mindazoknak, akik most velem együtt ezen a helyen nyitott szívvel és szeretettel gondolatban, imában, énekben köszöntenek Téged, ó, Boldogságos Szent Szűz, Édesanya a születés- és névünnep tiszteletében.

Dicsőség, hála, szeretet, béke, öröm, kegyelem, amely most ajándékul e virágcsokorhoz Feléd árad, a Te szerető Anyai Szívedhez. Fogadd gyermekeid örömét, szeretetét, jelenlétét.