JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2013. december 6.

Jézus Krisztus Urunk

Köszöntöm testvéreimet a mai napon.

A mai nap egy új megkezdett egyházi évet rejt számotokra, s ebben az egyházi évben lesznek ismételten újak, és az újakban visszatérések a kezdetbe. A kezdet Golgotáján kiválasztott Mária testvéremet meghívtam az első Golgotára a meghívásban, hogy: Vállald el ifjú testvéreid megtéréséért.

Úgy-e, ismerős a kezdetben lévő testvéreknek ez a mondat?

Majdan jöttek a pásztorok, majdan jött országotok, s majdan jött a világ.

Most csak egy párat elevenítettem fel számotokra a kezdetből.

És a mai nap az új egyházi év megkezdésében ismételten most kérem pásztor testvéremet, hogy foglaljon helyet e helyen.

Mint pásztor, most ebben az esztendőben itt e jelen lévő testvérek előtt ismételten felkérem kiválasztott Mária testvéremet, hogy vállalja a fájdalom-, szenvedést a mai nap megkezdésében a pásztorokért, a pásztoroknak a változásáért, a pásztoroknak a felismerésében, hogy valójában hova tartoznak, és kit követnek.

Nem ismeretlen, úgy-e, előtted, hisz a tanítások már előttetek lebegnek, hogy mit is adtam az évek folyamán.

Ma nem kimondottan a tanítással kezdek, hanem elsőként e felkéréssel.

Most a felkérést azért teszem meg, mert mondhatom nektek, a ti szavatokat használva, ebben a XXI. században ettől nagyobb zűrzavar még a bábeli zűrzavarban sem volt, amit most ti éltek. Mindenki mindenkiről véleményt alkot, mindenki mindent jobban tud, és mindenki mindenkit meg tud ítélni. Holott Én, Jézus Krisztus Uratok nem ezt adtam nektek, nem ezt a tanítást nyújtottam számotokra, a szeretetemet nem e formájában árasztottam felétek, hanem hogy mondottam számotokra?

Ha kell, megnyitom Szívemet Én, Jézus Krisztus Uratok, és felétek tárom a szeretetet a felismeréshez, az elfogadáshoz, és ez által majd a változáshoz.

Most sajnos e bábeli zűrzavar, amely megzavar benneteket, néha nem kimondottan olyan ítélőképesek vagytok, hogy a tanítás az Élő Evangéliumában nincs jelen, néha, amit kimondotok, néha, amikor másokat megítéltek, és különösképpen, akik segítséget tudnak nyújtani, akik vezetni tudnak, akik ki tudjátok számotokra osztani az Eucharisztiát, azokért imádkozzatok. Kérjétek, hogy áradjon reájuk az Élő Szentlélek, változtassa, hogy működhessen rajtuk és bennük.

Mert szomorú végignézni mindazon, amelynek részesei lehettetek. Szomorú megtapasztalni mindazt, ahova most tartoztok.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok, visszatérve a kezdetben, amikor felkértem kiválasztott Mária szolgámat, úgy-e, most már testvér. Ezt is meg kellett értenetek, hogy volt a szolga, aki megtanulja, hogy hogyan lehetünk testvérek, hogyan fogadjuk el Jó Jézus Krisztus Urunk tanítását, hogyan éljük ezeket a tanításokat, és hogyan szeretnénk Hozzá tartozni. S akkor, mikor meghívtam a fájdalom, szenvedés-golgota elfogadására, attól kezdve változni és változtatni, attól kezdve a tanítások úgy szóltak felétek és hozzátok, amit meg lehet tenni, cselekedni. Soha nem kértem lehetetlent tőletek, soha nem mondtam lehetetlent számtokra, mindig csak azt, amit önmagatokból ki tudtatok adni a cselekvések révén.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, nézzetek önmagatokba, és egy kicsit merüljetek el mindabban, aminek részesei voltatok a tanítások, az Élő Evangélium, az Élő Szentlélek, az irgalmasság, a kegyelem. Hisz most csak ismét egy párat emelek ki számotokra, amiből hányszor és hányszor lehetett erőt meríteni, szinte azt mondtátok, hogy „felujjongtunk, szinte úgy éreztük, hogy mások lettünk egy pillanatra”. De a másság nem azt akarja tükrözni számotokra, hogy olyan mások legyetek, akik felett ítélkeztek. Olyan mások legyetek, akik észreveszitek a testvért, a felebarátot, és árasszátok a szeretetet, mert a szeretettel sok mindent el tudtok érni. A szeretettel a változás útját is előrébb tudjátok hozni. A szeretettel örömet tudtok sugározni, hisz most e megkezdett egyházi év várakozása az örömhöz, a szeretethez, a békéhez vezet benneteket. S ezeket mind-mind megtapasztalva, átélve át lehet adni mindazoknak, akik várhatják tőletek e kegyelmet. Mert fontos, hogy érezzétek és éljétek e szeretet kegyelmének ajándékát, amely átölel, amely felmelegít, ami erőt ad, ami által boldogság és öröm fakad szívetekből, nem csak önmagatok számára, hanem a felebarátok számára is.

És akkor már nem volt hiábavaló a kezdet a tanítások révén, nem volt hiábavaló a kezdetben az elfogadások, nem volt hiábavaló a kezdetben az igenetek, amikor igenre buzdítottalak benneteket, hisz nem erőszakoltam, nem parancsoltam, és nem utasítottam, hanem azt mondottam: Megkérdezem tőletek, testvéreim, kik azóta bástyává váltatok, kik azóta segítő testvérré váltatok, hogy elfogadjátok-e. És ha elfogadod, az igenedben vállaltad, hogy szolgálatot teljesítsél, mert a szolgálat így tud működni együtt és eggyé.

És utána bővült, tudjátok, lett az író-szolga, majd az után az íródeák, majd jött az író-gyűjtő testvér — Én most csak azokat a neveket mondom, amiket ti saját magatoknak megadtatok. Én elfogadtam saját döntéseteket, és azóta e néven szólítalak benneteket a felismerésben. Néhányan kaptatok csak Tőlem megtiszteltetést a név szóhasználatában, közülük is volt a sáfár, majdan a boldog József. A sáfár, hogy jól sáfárkodjon, boldog József pedig azért, mert akkor el volt szomorodva, és örült ennek az éneknek, amelyben pont ez a köszöntés van a nevelőatya felé a Boldog Józsefben, s akkor ezt a megkülönböztetést azért kaphatta, hogy ő is tudja, mikor pont róla van szó. Mert ha nem hallja ezt a nevet, akkor lehet, hogy nem is neki szóltak. Ő mindig ügyel arra, hogy kinek mi a megszólítása a kezdet tanításában.

Most visszatérve a mai jelenben, az új egyházi évben. Újat kezdtünk, új felkérések lesznek, és a felkérésekben is most elismételem számotokra mindazt, amit kint a Golgota végén adtam. Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztott Mária testvér által meg fogom adni a felkérést a meghívásban a tanúságtételhez. Én, Jézus Krisztus Uratok senkit sem utasítok, senkinek sem parancsolom, és senkitől sem követelem. Ha ő nem érzi szívében, hogy ő megkapta a meghívást, a meghívásban szóltak, akkor hagyjátok, és ne erőszakoljátok. Én, Jézus Krisztus Uratok mindenkit Szívem szeretetével várok a tanúságtételben is. Befejezzük azt, amikor oda megy a testvér, megkéri, hallotta, hogy Én, Jézus Krisztus Ura is megkértem, és ő azt mondja: „Nem!”

Hagyjátok. Ha nem, akkor maradjon.

Lesznek olyan testvérek, akik örömmel, szeretettel és boldogan vállalják, hogy kijönnek akkor, amikor ők is érzik szívükben, és szóltok.

E új egyházi év kezdetében még visszatérve, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok a mai nap is elkezdtem, hogy próbáljátok magatok elé pörgetni vagy vetíteni azt az időszakot, amióta elfogadta kiválasztott Mária testvérem a Golgotát. A Golgota mikor volt? Az első évben vagy a második évben? Úgy-e, milyen könnyű rá válaszolni? Milyen könnyű megérteni, hogy kiket kérek akkor, hogy szóljon?

Kérlek benneteket, most ti, akik mondjátok magatokról, hogy „a mag vagyok a régi testvérben”, most figyeljetek, és a szerint cselekedjetek, ahogy hívlak és várlak benneteket, hogy ez valójában a szeretet, kegyelem ajándéka révén legyen jelen rajtatok, bennetek és mindazok felé, akik felé megpróbáltok kívülre kivetíteni az örömötöket, mert ma nem teljesen az öröm volt rajtatok.

Sáfár testvér, boldog József testvér, egy bástya, két bástya.

A hölgyeket most a testvérben, a ház asszonyát nem említem, hisz ma nem is kellett volna nekik oda állni. Ezért ők örömét, hogy nem látszott, az nem annyira baj, de ezektől a testvérektől vártam volna, hogy szinte kisugárzik arcotokra az öröm, a boldogság, a szeretet, hogy: „Igen, én itt vagyok! Igen, én felismertem önmagam.”

Igen, és most a meghívást a tanúságtételében megadom.

És akkor most ismét visszatérünk a jelen tanításában, hisz ma három tanítás volt számotokra jelen. Ennek a hónapnak a tanítása, úgy-e, elsőként, a várakozás a felkészülésben, hisz az volt az első, mikor szóltam a nép sokaságához1:

Keresztelő Szent János jelképszobra a gyergyóremetei templomban

— Kihez hasonlítsam ezt a nemzetet a nemzedékben? Na, kihez is? A piacon játszadó gyermekhez, ácsorgó gyermekhez, aki odaszól a másik társának, pajtásának, mindegy, hogy melyik szót használod, hogy: „Furulyáztam, és nem táncoltatok. Siránkoztunk, és nem zokogtatok.”

S ennek mi a mondanivalója?

Hogy a várakozásban megvan, hogy mikor kell örülni, énekelni, és megvan az is, amikor azt mondják, hogy siránkozol és zokogsz. De ennek nem kimondottan ez a mondanivalója. Ez arról szólt, hogy eljött János, aki kiment a pusztába, nem evett és nem ivott, mert böjtölt, és a pusztában kiáltó hang volt, aki nem puha ruhában járt, és nem kényelmesen élt.

Erre azt mondták: ördöge van.

Eljött az Emberfia, aki oda ült, evett, ivott, jól érezte Magát.

Erre azt mondták: a falánk.

Úgy-e, milyen könnyű ítéletet mondani mások felett?

Holott el kéne először gondolkodni, hogy mit rejt a tanítás, és hogyan kell értelmezni, és érezni a kegyelmet, a működést és az ajándékot. Mert itt is mi az utolsó gondolat a mondatban?

Majd a tettek és a cselekedetek megmutatják, hogy valójában az Emberfia, aki eljött falánk-, és a bűnös emberek barátja-e, vagy a tettek és a cselekedetek révén mást tudott nyújtani.

De folytatódik ez a tanítás, amikor eljött, hogy a Keresztelő jelen van a pusztában2, és azt mondja a tanítás:

— Miért mentetek ki a pusztába? Mit akartatok ott látni: nádat, amelyet a szél mozgat, vagy puhába, kényelmes embert, aki ott él? Ott ilyen nem él, az csak királyi palotában élhet. Vagy prófétát akartatok látni? És a próféta ott volt, és jelen volt. Felismertétek? Meghallottátok tanítását, szavait? Elfogadtátok?

Pedig ő nagy próféta volt, mert őróla mondja azt az Írás, hogy elküldtem Előtted követemet, hogy elkészítse az Úr útját.

És ha ezeket mind felismeritek, akkor elmentek, hogy részesüljenek Keresztelőnél a keresztség kegyelmében, mert meghallották ez által Isten működésének akaratát.

De úgy-e, a vámosok és az írástudók és a farizeusok némelyek gondolkodóba estek, és ők nem fogadták el, ők nem mentek Keresztelőhöz, hogy magukra vegyék a keresztséget. Ők eltávolították mindazt, hogy az Isten akarata a működésében jelen van. Nekik ezekre nem volt szükségük, mert ők okosnak és nagynak tartották magukat, a nagyságában nekik egy pusztában kiáltó hang, akit úgy neveznek, ne akarjon tanítást adni, ahhoz ők nem mennek, hogy megkeresztelkedjenek. Nem fogadják el, számukra az nem próféta.

Pedig Én, Jézus Krisztus Uratok pont itt e tanításban erről beszélek, hogy Keresztelő János nagy prófétaként volt jelen a tanítás által. És aki hallgatta, felismerte, az a szerint élt és cselekedett és változtatta az életformáját. Felismerte mindazt, ami a tanítás által számára vagy számunkra jelen van, és megvilágosítja mindazt, ami fontos és szükséges a mindennapi életben, a mindennapi élethez, hogy „hű testvérként fel tudjam ismerni, elfogadni, hozzá tartozni, követni a küldetésben, az eggyé válásban, hogy a szeretet működésében érezzem, hogy valójában testvér vagyok a meghívás által”.

Sükösd címere

Majdan a harmadik tanítás, az már egészen közel visz benneteket e várakozásban a jótétemények, cselekedetek révén, hogy felkészítsük szívünket, lelkünket, egész lényünket az ünnephez, az ünnep ajándékához, kegyelméhez, szeretetéhez, varázsához. És itt az a tanítás elevenedik meg előttetek, hogy az Én születésem hogyan is jött hírül, adták hírül, és hogyan elevenedik meg előttetek.3

Nem ismételem el a tanítást, hisz már nem ismeretlen előttetek, hogy Keresztelő János hírül adása után eltelik egy bizonyos idő, de ha meg akarjuk nevezni, akkor azt mondjuk, hat hónap, s akkor az Atya, akit így is mondotok, és írva vagyon, hogy az Isten elküldte a hírvivőt egy Názáret nevű városba egy Szűzhöz, akit kiválasztottam, hogy Általa szülessen meg az Istenember, aki hatalmas, és uralkodni fog Jákob háza fölött mindörökké, és Szent lesz Ő, és Jézusnak nevezik.

Most csak röviden, burkoltan emeltem ki számotokra e tanítást, ami az ünnep kapujában van jelen már. De Én, Jézus Krisztus Uratok már az elmúlt évek tanításában megadtam számotokra, hogy ünnepet minden nap lehet megadni számotokra, mert másképp az élet, ha ünnep örömében élsz, mintha csak akkor, amikor valóban ünnep van számodra, s ha nem tudsz felkészülni rá, nem tudsz megnyílni, nem tudod befogadni mindazt, ami jelen van előtted, akkor az az ünnep sem lesz szeretetteljes és öröm. De az örömteli ünnepet minden nap meg lehet adni önmagatok számára, mert másképp élitek meg e mindennapi élet jelenlétét, amelynek részesei vagyunk a mindennapokban, ami által tartozunk a felebaráthoz és a testvérhez e mindennapokban. Érezni a kegyelmet, érezni a simogatást, érezni az átölelést, érezni a felemelést, hogy: „Igen, én Hozzád tartozhatom, és a Te testvéred lehetek, és ez örömmel, szeretettel és boldogsággal tölt el. És akkor valóban ünnep minden nap e kegyelem által.”

És ezt az ünnepet szeretnénk átadni mindazoknak, akik talán szomorúak, akik bánatosak, akik úgy érzik, hogy nehéz az életük, s akik úgy érzik, hogy talán még nem is szabad nekik örülni, nem is szabad érezni a boldogságot és a kegyelmet. Holott ez mindenki előtt jelen van, nyitott a felismeréshez és az elfogadáshoz a működés által a kegyelemben.

Ennek reményében árasztom reátok e megkezdett egyházi év ajándékáldását, hogy érezd a fényt, a szeretetet, az örömet és a békét, hogy valóban öröm és boldogság emeljen fel a mindennapokban, a mindennapokhoz e várakozásban, hogy majdan az ünnep szeretetteljes legyen, nem csak önmagunknak, nem csak szeretteinknek, hanem a felebarátnak és a testvérnek egyformán.

És kiválasztott Mária testvér által így áradjon reátok ma áldásom.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok a fényben. A Szentlélek kegyelme adja meg számotokra a szeretetet. A Szentlélek kegyelme vezessen el az örömhöz, és a Szentlélek világosítsa meg számotokra a békét. Mert ha ezek mind bennetek vannak a felismerés elfogadásában, akkor tudtok igazi testvérekké válni, és akkor tudtok változni e változásban, és elfogadni mindazokat, akik esetleg most távol vannak tőletek, de idővel közel, és hozzátok fognak tartozni e szeretet, kegyelem által.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Mária:

Elfogadtam a felkérést a hit által, és nem a vallás által, mert a hit és a vallás között óriási különbség van a felismerésben és a megtapasztalásban. Én, kiválasztott Mária testvér, a hit által fogadom el, és igent mondok ismételten a fájdalom, a szenvedés elfogadására.

Kérlek, Uram, Jézusom, én elfogadtam a felkérést, de kérlek, légy velem, légy mellettem és bennem, mert néha bennem is fel-feltör a félelem. De ha Te velem és bennem vagy, akkor a félelem is eltávozik belőlem.

Köszönöm.