JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2013. június 7.

Jézus Krisztus Urunk:

{Köszöntöm} a mai napon mindazokat, akik eljöttetek a fájdalom, szenvedés Golgotájára, hisz meghallottátok hívásomat.

Köszöntöm a mai nap mindazon testvéreimet, akik lélekben vannak jelen, hisz meghallották a hívást, de a hívásban most nem úgy tudtak engedelmeskedni, ahogy szerettek volna.

Némelyek ilyenkor így nyilatkoznak, meggondolatlanul, hogy „biztos, nem kapta meg azt a kegyelmet, hogy itt legyen, vagy eljöjjön, vagy valamiért most nem kell jönnie, vagy most pont nincs rá szükség”. Némelyek néha így nyilatkoznak, és így fejezik ki nem csak a gondolataikat, hanem a szavaikat is. Én ezért mondom ma nektek, Jézus Krisztus Uratok, hogy: Köszöntöm most azokat is, akik lélekben vannak jelen, lélekben vagytok egyek a tanítás, kegyelem által, hisz a mai ünnep, amikor a Szentséges Szívről emlékeztetek meg a liturgiában, és most majd a Szeplőtelen Szív liturgiája elevenedik meg előttetek és bennetek, mert ez által működik a kegyelem, ez által működik a szeretet, ez által érzitek mindazt, ami fontos a mindennapi életben.

És akkor rátérünk a mai nap tanításaira, hisz a mai nap tanítása elsőként az volt felétek és hozzátok, amikor a templomban tanítok a nép sokasága körében, amikor sokan vannak jelen a tanítványaim mellett, és próbálom számukra ezt elmondani, amikor így szólnak, különösképpen az írástudók, vagy mondhatom, mindazok, akik azt mondják, hogy „mi egy kicsit bölcsebbek és okosabbak vagyunk”. De ezt csak saját magukról nyilatkozzák, nem várják meg, hogy más valaki is így szólítaná meg őket. Hisz már a tanításban többször mondottam el, jönnek majd bárányok, akikre rátekintetek, és farkasbőr-ruhát vesznek. De lényegében nem farkasbőr-ruhát, hanem ők maguk a farkasok. Ők azok, akik nem figyelnek mindarra és mindahhoz, hogy mire van szükség a szeretet, kegyelem által.1 De a tanítás ma nem kimondottan erről szólt, hanem arról, hogy mikor azt mondották: „a Messiás a Dávid Fia” — holott csak a Dávid házából való, és nem Fia!

A Messiás az Úr, az Isteni Második Személy, aki az Atya jobbja helyén elfoglalta a helyet.2

És érezni a tanítás mondanivalóját, hogy hogyan és miképpen érezd mindazt, amely körülvesz benneteket. Ezért kell elfogadni a felebarátot, a testvért, gyakorolni mindazt, ami ezzel az ajándékkal számotokra jelen van. Hisz a második tanítás, az arról szólt felétek, mikor ismét tanítok, de ezt már, mondhatjuk, a szabadban, vagy a bűnbánat-időben mondottuk, a Hegyi beszédben, hogy a só, az azért van, hogy megsózzátok vele az ételt. De ha a só ízét veszti, semmire nem jó az, mint arra, hogy kidobjátok, és az emberek a testvérben eltapossák.3

Most Én itt azt mondom nektek, amit már régebben megadtam számotokra — hogy is mondtam nektek?

Ti vagytok a Föld sója, az a Föld sója, akit Én a porban észrevettem, aki csillogott, aki megvillantotta magát, hogy fény tükröződjék, hogy el ne vesszen, hogy szükség legyen reája. És ma pedig ez a tanítás van, hogy a só, ha ízét veszti, nincs már arra szükség, ki kell dobni. De ilyenkor Én, Jézus Krisztus Uratok azt tanítottam számotokra: Ti legyetek a fény világossága. Világítsatok a felebarátnak, a testvérnek a felismeréshez, az elfogadáshoz, ami által érzitek mindazt, amely körülvesz benneteket.

Mert hogyan is folytatódik ez a tanítás?

Jelen van a hegy és a hegyen épülő város. Most a várost, ilyenkor mondhassátok, az a város, amelyben néhányan már jelen voltatok, mert azt is lehet értelmezni: vannak részei, ami szinte a hegyre épült, és van része, ami pedig lenyúlik a völgybe. De ez a város, ez, mikor világít, akkor messziről lehet látni a sötétben, hogy világosságot nyújt a sötétben a fényhez. S ebben a városban vannak jelen a felebarátok és a testvérek az emberben, akik megpróbálják úgy élni az életüket, hogy a városhoz méltók legyenek a fény világosságában. És akkor a tanítás így szólt felétek: A lámpát sem azért gyújtjátok, hogy a véka alá vagy az ágy alá helyezzétek, hanem azért, hogy felhelyezzétek a magas lámpatartóra, hogy minden embernek világítson, aki a házban van. Most például mondhatjuk a jelenben: Én, Jézus Krisztus Uratok a tanítást a fény világosságában úgy adom nektek, kik jelen vagytok, mind, látjátok, halljátok, átélhetitek és érezhetitek. Mennyivel más így felismerni és elfogadni mindazt, amely körülvesz benneteket.

De folytatódik a tanítás, hogy érezd a világosságodat, érezd a termés gyümölcsét a fényben a jótetteid cselekedetei révén, mert így tudsz segíteni mindazoknak, akik a tanítás által jelen vannak. A segítséget nem mindig úgy kell értelmezned, hogy a jelen időben mindazoknak, akik most talán jelen vagytok. A segítséget fel lehet ajánlani szívből, szeretettel, egy őszinte imával, egy őszinte fohásszal, egy őszinte felajánlással, egy őszinte átéléssel, hogy a közelségben, a felismerés révén egyek lehessünk. És akkor felismered a testvért a jó gyümölcsében, a jó termésében, s akkor nem válsz szomorúvá, mert érzed az életed értelmének ajándékát és kegyelmét.

Mert ezek a tanítások már nem ismeretlenek előttetek, hisz az Élő Evangélium tanítását már évek folyamán többször és többször megadtam számotokra. A tanítást csak így nyújtom, ami által közelebb kerülhetsz Hozzám, Jó Jézus Krisztus Uradhoz, az Atyához, az Édesanyához, a testvérhez, a felebaráthoz, hogy szinte egy egységet, egy családot, egy közösséget tudjatok alkotni, mert szükségetek van egymásra a szeretet kegyelme által.

Majdan a harmadik tanítás is megelevenedett előttetek, amikor arról szólt, hogy jelen van a jó és a rossz fa, a termésének gyümölcse.4 De itt már mondhatjuk azt, hogy íme, jelen vannak a bárányok, de a bárányokban vadállatok vannak és farkasok, hisz báránybőrbe bújtak, és megpróbálnak így cselekedni. De ilyenkor azt kell észrevenni az ilyen báránynál, aki valójában vadállat vagy farkas, bármilyen jelzőt használsz, hogy hogyan cselekszik. A cselekedeteket fel lehet ismerni. Jelen van a jó fa, amely jó gyümölcsöt terem, amelynek örültök a folyamatában. Majdan megelevenedik előttetek a rossz fa, amely rossz gyümölcsöt terem. A rossz gyümölcs, amely semmire sem jó, csak szintén kidobni, és semmivé válik. A jó gyümölcs, amelyből ehettek, táplálkozhattok, gyönyörködhettek benne.

Úgy-e, hogy is van ez a tanítás?

A tövisekből nem szedtek szőlőt. De szőlőt honnan szedsz? A szőlővesszőről.

És hogy mondtam nektek régebben?

Jelen van a fürt, és örülsz, hogy milyen szép termése van, érett, ropogós szemek. Szinte nem csak a szemet táplálják, a lelket is, és végül szinte vágyakozol, hogy magadhoz vegyed, a szemeddel pedig szinte örömet tudsz szerezni, mert látod, hogy mily csodálatos. Mert ez a jó gyümölcs, jó fa termése — érezni. De a rossz fa terméséből nem kívánsz enni, nem vágyakozol utána, sőt, néha megborzongsz, néha úgy érzed, hogy ez nem jó semmire, csak arra, hogy kidobjuk.

Na, most ezt a tanítást hogyan is értékeled?

Hogy te, testvérem, a jelenben, jó fa gyümölcse vagy, vagy rossz fa gyümölcse vagy?

Ez a szabad akarat cselekvésében így elevenedik meg rajtatok és bennetek.

De ha felismered önmagad, hogy: „Talán én nem a jó fa gyümölcse vagyok, de én nem akarok semmivé válni, és olyan lenni, hogy semmire sem vagyok jó, akkor én törekszem, hogy én is a jó fa gyümölcse legyek: jót teszek — nem csak önmagammal, nem csak szeretteimmel, hanem a felebaráttal és a testvérrel. És akkor ilyenkor rádöbbenek, hogy a fontossági sorrend néha nem úgy alakul, ahogy én, a földi gyarló ember eltervezem, hanem úgy alakul, ahogy Jó Jézus Krisztus Urunk megérint, és megadja szívünkben, lelkünkben, a jó fa gyümölcsében hogyan cselekedjünk, hogyan tegyünk jót, hogyan fogadjuk el a felebarátot és a testvért, és hogyan értékeljük mindazt, ami ajándék az élethez, az életben.”

Mert minden életet örömmel és szeretettel kell venni, minden ajándékot örömmel és szeretettel kell elfogadni, szívünkbe zárni, érezni és értékelni mindazt, ami kedves számunkra.

Fontos, hogy érezd a kegyelmet, mert ilyenkor éled át mindazt, hogy a tanítás hogyan van jelen számodra, hogyan értékeled az Élő Evangéliumot, hogyan fogadod el, hogyan válsz vele eggyé, és hogyan nyitod meg szívedet a szeretethez és a kegyelemhez. Mert a tanítások ma így szóltak felétek e hónap tanításában, mert először csak rávezet, hogy hogyan és miképpen kell értékelni e hónap tanítását az első tanításában, hogy: a Messiás, az az Isteni Második Személy, aki az Atya jobbján ül, aki számunkra is elhozza mindazt, amire vágyakozunk, amire szükségünk van, és Ő nem lehet Fia Dávidnak, mert Dávid is Hozzája fordul, mert Ő már volt, és az után ismét lett. Amit néha nehéz megérteni, de fel lehet ismerni, és el lehet fogadni. De hogy hogyan fogadjuk el, és hogyan élünk vele, az rajtunk múlik: „Megpróbálok a tanítás által olyan só lenni, aminek hasznát lehet venni, amivel meg lehet ízesíteni az ételt, ami által én is érzem a sóban, hogy fontos vagyok, mert, Uram, Te szeretsz, Te kiválasztottál az út porából, mikor a por sója voltam, és hogy ne csak tapossanak rajtam, ne vesszek el, hanem fontos legyek, kiemeltél és meghívtál. És a meghívásban változtam, változtattam, és már értékes só akarok lenni, akinek van értelme, élete, küldetése, követése, és érzem, hogy fontos vagyok, mert akkor tudok az Atya gyermekévé válni, akkor tudok Jézus testvére lenni, és ismételten a Boldogságos Szent Szűz, Édesanya, a Föld és Ég Királynője gyermekeként élni, és elfogadni mindazt, ami által haladhatok a mindennapi életben.”

És akkor jött, hogy fontos, hogy világítsunk, és ne féljünk a sötéttől, mert ha jó tetteink vannak, akkor mi is, önmagunk, tudunk világítani a jelen sötétségében, s erőt tudunk nyújtani mindazoknak, akiknek talán tőled, tőled, vagy éppen tőled van szüksége a segítő erőre a kegyelemhez és a felismeréshez.

Nem szabad leértékelni önmagunkat, hisz már ezt a tanítást is megadtam számotokra. Érezd, hogy te az Én Atyám gyermeke vagy, érezd, hogy te az Én testvérem vagy, mert Én kiemeltelek az út porából, mert szükségem volt reád. Én, Jézus Krisztus Uratok árasztom felétek szeretetemet. De ezt a szeretetet fel kell ismerni, meg kell nyitni szíveteket, és be kell fogadni, hogy eggyé váljatok vele. És akkor már tudsz örülni a saját lényednek, életednek, akkor már nem fogod leértékelni önmagadat, akkor már tudod, hogy „én is egy vagyok mindazok közül, akiket az Atya meghívott, akiket a Fiú kiemelt, és szintén meghívott”, megmutatta az utat, hogy elindulhassál rajta, ne torpanj meg, ne félj, hanem erőt gyűjtsél, és akkor tudsz haladni a mindennapi élet szakaszaiban, amelyek körülvesznek. Ebben a szakaszokban néha lehetnek nehézségek, problémák, megaláztatások, kitaszítottságok, néha jelen lehetnek, ahogy ti mondani szoktátok, „a betegségek, amelyek körülvesznek bennünket”.

De a betegségekre is már régebben is adtam tanítást: ne csak azzal foglalkozz, hanem azzal, hogy te Atyám gyermeke vagy, azzal, hogy te az Én testvérem vagy. Van, mibe tudsz kapaszkodni, felállni, elindulni. Van, kitől kérheted a segítséget a reményben, és van, aki lehajol hozzád, és kinyújthassa Kezét, hogy megkapaszkodj benne, hogy érezd, hogy nem vagy egyedül, és nem vagytok egyedül, mert Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok. Én kopogtatok szívetek ajtaján — de felismered? Meghallod ezt a kopogtatást? Megnyitod szívedet? Szükséged van Reám? Ha igen, akkor Én, Jézus Krisztus Uratok bemegyek e nyitott szíven, hogy elfoglaljam azt a helyet, amelyet, testvéreim, Nekem megadtok, és így eggyé válhattok Velem e szeretet, kegyelem által. S akkor érted igazából mindazt, ami e megkezdett hónap ajándékának tanítása, és majd napról napra, mikor a tanítások megelevenednek előttetek, mikor halljátok az Evangéliumokat, akkor oly boldogság tölti el szíveteket: „Igen, Uram, Te már tanítottál erről, már tudjuk, hogyan kell értékelni, hogyan kell elfogadni, hogyan kell eggyé válni vele, és hogyan lehet haladni a mindennapi élet-útpályánkon a szeretet, kegyelem által.”

Fontos, hogy értékeljed mindazt, ami a fényt, a világosságot, a só fontosságát és a jó gyümölcs termését nyújtja számotokra, mert akkor érzed te is, hogy valóban Atyám gyermeke és az Én testvérem vagy.

Ennek reményében árasztom reátok áldásomat kiválasztott Mária szolga-testvérem által, hogy átölelje szíveteket, felmelegítse a fénysugár, erőt adjon, önmagadra találj, megerősödj, és ismételten bizalommal, szeretettel elinduljál e meghívott úton.

Áradjon reátok áldásom:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme segítsen a felismerésben, hogy hogyan és miképpen, „Atya gyermekeként, Jézus testvéreként, az Édesanya gyermekeként élni, hogy fontos legyek a só ízének fontosságában, felismerjem a fényt a világosságban, és ne féljek, hogy ha néha a sötétség közeledik, mert majd én magam világíthatok a sötétben, és felismerjem mindazt, hogy óvakodok a báránybőrbe bújt farkasoktól, és ez által jó fa gyümölcse szeretnék lenni a felismerésben és az elfogadásban”.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!