JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2013. március 15. NAGYBÖJT 5.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon a bűnbánat ötödik Golgotáján.

A mai nap tanítása ismételten közelebb, a ti szavatokat használva, a szent városhoz, és a szent városban történő események tanítása. Hisz a mai nap tanítása, hogy valójában ki van közöttünk, felismerjük-e, ki az, aki küldötte Őt hozzánk, és mi az, amit szeretne nekünk átadni, mi az, ami által Hozzája tartozhatunk, és mi az, ami által Vele együtt haladhatunk a mindennapi élet-útpályánkon.

Így a tanításra rátérve a sátoros ünnepén, amikor is Ő jelen van, és megkérdezi a farizeusoktól, miért akarják Őt megkövezni1: azért a jó cselekedetekért, amelyeket végbevitt, és amelyeket megadott?

Ők boldogan és büszkén vállalják:

— Nem, nem a jó cselekedetekért, mi azért, amit a káromkodásoddal tettél, mert káromoltad a Mennyei Atyát, az Istent, akivel Eggyé tetted Magadat.

De a Mester, vagyis Én, Jézus Krisztus Uratok, elmondom számukra, hogy Én Egy vagyok az Atyával, és csak azt teszem és cselekszem, ami által az Atya küldött, és amit az Atya megmutatott, és ami által így vannak jelen azok a tettek a cselekedetben.

De ők ezt nem tudják elfogadni, ők nem értik: nincs jelen a felismerés az elfogadásában, hogy valójában ki van jelen:

— Mert ha ismernétek, akkor tudnátok.

Hát akkor már veszik a bátorságot, s megkérdezik:

— Miért? Ki vagy Te?

— Én az vagyok, aki Engem küldött. És azért küldött, hogy hirdessem az Ő tanítását. Azért küldött, hogy jó cselekedetet adjak mindazok számára a tettekben, amelyek jelen vannak itt előttetek. De már, ha nem tudtok hinni Énbennem, nem tudtok hinni mindabban, amit mondottam számotokra, akkor nézzetek bár a jó cselekedetekre, amelyeket itt végbevittem előttetek.

Úgy-e, ez a tanítás is ma, mondhassátok, „egy kicsit más, mint amit megszoktunk, ez a tanítás egy kicsit talán nem is nekünk szól” — hanem mindazoknak, akik közel vannak a farizeusokhoz? Közel vannak mindazokhoz, akik felett ítélkeznek? Közel vannak mindazokhoz, akiket talán kitaszítunk, megalázunk, megkövezünk? Akinek nincs helye, élete a mi életünkben, e jelenben?

Fontos, hogy a felismerés a megismerésében legyen jelen számotokra a mindennapban, a mindennaphoz. Mert amíg ezeket nem tudjátok értékelni, felismerni és elfogadni, ahogy a múlt héten mondottam a hit tanításának komolyságában, az ima erejének komolysága, amely fontos, hogy ezeket mind-mind összekösse a mindennapi élethez, a mindennapi életben.

Érezd mindazt, ami e tanítás által számotokra jelen van, mert akkor felismered azt, aki küldött Engem, és megpróbálok úgy cselekedni és működni és tanítani, hogy Atyámnak kedve teljék Bennem.

E szavak hallatán:

— Nem elég, hogy Istennek nevezed Magad?! Nem elég, hogy Atyával Egy vagy?! Most még kedve teljék Benned?! — ezt már nem tudják elfogadni, ezért ismét megfogni, megragadni, hogy nem elég már csak a kövezés, hanem a kitaszítottságnak is jelen kell lennie.

De Én, Jézus Krisztus Uratok kiszakítottam Magam e megragadt kezekből, reájuk tekintettem, és elhaladtam mellettük. Elhagytam a várost, és elmentem oda, ahol jelen a nyugalom, a béke, és jelen mindaz, ami e tanítás által megelevenedett rajtatok és bennetek.

De akik felismertek, akik elfogadták szavaimat és tanításomat, felismerték, hogy valójában ki vagyok, azok Utánam jöttek. Így a jelenben ti is, akik felismertek, elfogadtok, elfogadjátok tanításomat, akkor a küldető követése részébe álltok, és megpróbáltok követni. Mert Engem is az Atya küldött a küldetésben. S ebben a küldetésében cselekedtem, s ezt a küldetést adtam és tanítottam mindazoknak, akik hittek Bennem, és akik felismertek, és elindulnak az úton, és követnek a mindennapokban e kegyelem által, mert a kegyelem fontossága, hogy jelen legyen bennetek a mindennapok jelenében. És akkor megértitek a tanítás mondanivalóját, hogy Én ki vagyok, felismerjétek, hogy Én nem ide tartozom, mert ti alulról valók vagytok, Én pedig felülről jöttem. Ti ebből a világból valók vagytok, Én pedig nem ebből a világból való vagyok.2

S akkor ismét gondolkodva, hogy valójában akkor ki lehetek, aki se ide se tartozik, oda se tartozik: „De mégis jelen van! Mégis szól hozzánk, és tanítást ad számunkra a felismeréshez.”

Mert Atya küldetése így van jelen, és így elevenedik meg rajtatok és bennetek a mindennapokban, különösképpen e nehéz időszakaszában, amelyben most jelen vagytok, amikor elcsüggedtetek, amikor úgy éreztétek, elfáradtatok, amikor úgy érzitek, hogy: „Hogyan és miképpen éljük a mindennapokat?”

De Én, Jézus Krisztus Uratok már a kezdet tanításában is azt mondottam: Ne félj, ne szomorkodj, ne essél kételybe, és ne csüggedj el, mert a tanítások úgy elevenednek meg előttetek, rajtatok és bennetek, hogy ha nyitott a szíved és a lelked, akkor be tudod fogadni mindazt, ami e tanítás által jelen van, és megelevenedik rajtatok és bennetek. És akkor felismertek. És ha már felismersz, akkor öröm járja át szívedet. Ezzel az örömmel tudsz te is a küldetés követésében haladni, s akkor megpróbálsz úgy cselekedni, hogy valóban az Atyának kedve teljék bennetek is. Mert a tanítás ezt akarja számotokra nyújtani, hogy Én Egy vagyok az Atyával, és Én nem káromlom Őt, hanem csak igazságot szolgáltatok, és igazságot mondok mindazoknak, akik nem hisznek, és akik távol vannak.

De fontos, hogy felismerjétek a tanítás szavait a mondanivalóban, mert akkor érzed teljesen mindazt, ami a mai napban megelevenedett számotokra a felismeréshez és az elfogadáshoz, a hithez, a kegyelemhez, a békéhez, az örömhöz, mert ezek mind-mind a mai nap is e tanítás által jelen vannak számotokra. Mert nem csak az ima ereje, tanítása, ami volt az elején, majdan — hogy is? Kérjetek — adnak nektek; keressetek — találtok; zörgessetek, és ajtó nyílik számotokra. Jelen van az irgalmasság a szeretetében, hogy váljunk irgalmasokká, ahogy a Mennyei Atya is irgalmas, s ezt az irgalmasságot árasztja mindazoknak, akik a gyermekben Hozzája tartozunk. Majdan jön a bűnbocsánat: ne ítélj meg senkit, hogy téged se ítéljenek. Ne mondj ítéletet mások felett, mert akkor reád sem mondanak ítéletet.

Úgy-e, milyen ismerősek a tanításnak a mondanivalói, amelyek megelevenedtek rajtatok, bennetek és előttetek? Mert ezek fontosak a mindennapokban.

Majdan folytatódik a hit felismerése, és a hit ereje a komolyságában, a megtapasztalásában és az elfogadásában. Hogy ha ezek is mind-mind bennetek élnek, akkor tudod, hogyan és miképpen kell cselekedni, hogyan és miképpen tudod az életedet elfogadni, s ezzel az élettel élni és haladni, mert ez az élet az Örök Életbe vezet át benneteket. Mert ha nem haltok meg bűneitekben, akkor átléphettek az Örök Életbe, mert az Örök Élet már itt van előttetek. És akkor érzed a tanítást, ahogy közelebb kerültél a Hegyi beszéd tanításából egészen közel a város történetének tanításába, mert a város történetének tanítása, az már azt akarja számotokra megadni, hogy közel vagyunk mindahhoz, amit ez a bűnbánat-idő rejt számotokra. Közel vagyunk már ahhoz, hogy ez a bűnbánat-idő beteljesedjék. Közel vagyunk már ahhoz, hogy ez a bűnbánat-idő megadja számunkra azt a felismerést a kegyelemhez, ami által tanultunk a tanítás révén, ami által közelebb kerültünk nem csak önmagunkhoz, hanem a felebaráthoz, a testvérhez. És ez a bűnbánat-idő közelebb vitt ahhoz, hogy elfogadd önmagad, elfogadd szeretteidet, elfogadd mindazokat, akikkel kialakítottad a mindennapi életedet. És akkor ez a bűnbánat-idő megmutatja számotokra, hogy nincs miért félni, aggodalmaskodni, kételybe esni, mert ha mégis megelevenedik előtted a sötétség a mindennapi életben, ebben a világban, nem kell félned, mert úgy-e, hogy is volt az elmúlt hét tanítása?

A lámpást sem azért gyújtják, hogy az ágy alá helyezzék, hogy ne lássa senki, hanem azért gyújtják, hogy feltegyék a magasba a lámpatartóra, hogy mindenkinek egyformán világítson, mert ti mind egyformák vagytok Atyám szeretetében, Én, Jézus Krisztus Uratok szeretetében, aki itt vagyok, és aki tanításom által szólok hozzátok, és meghívlak ismételten e bűnbánat-idő tanításaira, amelyek megelevenedtek itt előttetek a felismeréshez és az elfogadáshoz, a kegyelem részében.

És ha ezek mind-mind rajtatok és bennetek van, és kialakítottátok már úgy az életet, hogy így próbáltok élni, hogy ezekkel a kegyelmekkel, akkor miért féltek, testvéreim?

A hit komolysága nem ad elég biztonságot a kegyelemhez?

Vagy nem érzed, hogy jelen van a kegyelem?

Vagy nem érzed, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok itt vagyok, a tanítás által szinte kinyújtom felétek Kezemet?

Elérhető vagyok, ha elérhető a szíved és a lelked a tanítás által az eggyé váláshoz és a szeretethez.

És akkor biztos lépésekkel el tudtok indulni a mindennapokban. És akkor nem csak az aggodalom, nem csak a félelem vett erőt rajtad és benned, és a szerint szeretnéd kialakítani az életedet, és nem tudsz már másra figyelni, mert mindig itt táborozol le a gondolataiddal, és ha már tábort versz, akkor nem biztos, hogy abból a táborból ki szeretnél jönni. S akkor rádöbbensz, hogy „talán ez a tábor az élet jelenével nem biztos, hogy nekem jó, nem biztos, hogy általa kapom a kegyelmet, nem biztos, hogy általa ismerem fel mindazt, ami e bűnbánat-időben megelevenedett előttem, és ajándékul felém áradt a kegyelem szeretete révén”.

És akkor érzed a hit szeretetének komolyságát, biztonságát, kegyelmét és ajándékát. És akkor tudod értékelni e bűnbánat-időnek az első tanításától a mai nap tanításáig a mondanivalóját, mert szinte, ahogy a ti szavatokat használod, szinte mondhatod azt, hogy most itt a boldog József megfog egy zsinórt, és átnyújtja az íródeáknak, és ahogy ez benneteket összeköt, mert te fogod az egyik végét, és te fogod a másik végét, és rádöbbensz, hogy „mi így egyek vagyunk”. S milyen boldogság lehet, ha így az egészen tudtok eggyé válni a szeretet kegyelmében! Amikor boldogan tekinthetsz fel az egyikre és a másikra, boldogan öleled át szíved szeretetének melegségével. És akkor mennyivel jobban érzed magad, ha örülsz az életnek, mennyivel felemelőbb, és akkor az a szomorúság, az a bánat, az a kétely, az a fáradtság, azok a néha negatív gondolatok, amelyek szinte leterheltek nem csak lélekben, hanem testben is, valahogy így eltávoznak, szinte elröpülnek tőletek. S akkor érzed az élet értékét, ajándékát, szeretetét és kegyelmét, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok a mai tanításában szóltam mindazoknak, akik jelen voltak. Hisz hogy mondtam?

Ott voltak a farizeusok is, ott voltak az írástudók is, ott voltak az egyszerű emberek, akik hallgattak. Mert hogy mondtam a múltkor: Akinek nyitott a füle, és meghallja, az megpróbál a szerint élni a kegyelemben. És akkor azok felismerik a küldetést a követés részében, és elindulnak. S akkor nem csak a félelem, az aggodalom, a kétely, a szomorúság, és vele együtt a negatív erő foglal helyet szívedben, lelkedben, és szinte elgyöngül a tested, élettelenné válsz, és szomorúság ül az arcodra, és szinte úgy érzed, ahogy néha a gondolataitokkal, mert nem mondjátok ki, csak a gondolataitokkal: „Milyen nehéz ez az élet! Minek is élek?”

Igen. Ezeket néha megteszitek, de csak ekkor, amikor ezek vannak bennetek. De amikor érzed a kegyelmet, az örömet, a boldogságot, a szeretetet, amikor úgy érzed, szinte repülni tudnál, amikor úgy érzed, hogy „nem vagyok egyedül, mert valaki fogja a kezemet, és vezet”, akkor már két kézzel ragaszkodhatnál az élethez.

És lehet, hogy ragaszkodsz is, de lehet, hogy az élet szépsége és ajándéka nem sokáig marad meg. S akkor ismét elcsüggedsz, ismét szomorúvá válsz, hogy hogyan és miképpen történik ez meg.

Ha hiszel Bennem, Jézus Krisztus Uradban, ha hiszel a tanításomban, ha hiszel a szeretetben, ha hiszel a kegyelemben, ha elfogadod mindazt, amit e bűnbánat-időben már az áldással ajándékul adtam, szívedbe zárod, megerősödsz általa, akkor boldogan haladj a Fény útján, és szinte feltekinthetsz, hogy látod-e a lámpának fényét a világosságban, érzed-e a fény simogatását a melegségben, érzed-e a kézfogást, érzed-e azt, hogy valaki veled van, és valaki szeretne átölelni, megerősíteni, hogy így induljunk és haladjunk e bűnbánat-úton, de nem csak a bűnbánatban, hanem majd tovább a mindennapi élet-útpályához. És akkor érzed, hogy te valóban felismertél, és te nem fogtál követ, hogy megkövezzél.

De a követ nem így kell értelmezni, hogy most kezedbe veszel egy követ, és így kövezel.

A kő lehet a megaláztatás, a kitaszítottság. A kő lehet, hogy nem hiszel Bennem. A kő lehet, hogy nem hallgatsz szavamra. A kő lehet, hogy „nekem nincs szükségem a tanításra”. A kő lehet, hogy „én nem érzem a szeretetet”. A kő lehet, hogy „távol vagyok Tőled, Uram”.

Most egy párat csak emeltem ki mindabból, ami által meg lehet kövezni, meg lehet alázni, és szinte azt mondani, hogy kitaszítani, ahogy a farizeusok szerették volna. De mivel nem tudták, ezért ők is elmentek, és Én is elhagytam e helyet.

De most itt vagyok köztetek, és ezt a helyet nem akarnám úgy elhagyni, ahogy akkor elhagytam a farizeusok által megjelent helyet.

Ez a szabad akarat cselekvése részében a bűnbánat tanításának, kegyelmének ajándékával jelen van számotokra, működik rajtatok és bennetek, hogy egyek lehessünk a mindennapokban. És „akkor én nem kételkedek abban, hogy Te valóban az Atyával Egy vagy, és Téged valóban az Atya küldött a küldetésben, mert felismertelek, elfogadtalak, és elfogadtam meghívásodat, a meghívásban megpróbálok hű testvérként követővé válni, és Veled élni és haladni a mindennapokban, a mindennapokhoz”.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvér-szolga által, hogy érezd a szeretetet, érezd a kegyelmet, érezd, hogy ma Én szólottam hozzátok e tanítás által. És akkor érezd, hogy valójában ki vagyok, és ki szólt hozzátok, és akkor érezd, hogy valójában ki küldött Engem a küldetésben, hogy követőim legyenek a mindennapi életben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, ereje, Fénye áradjon reátok, töltse be szíveteket, melegítse fel szíveiteket, hogy érezzétek a mai tanítás meghívását a küldetéshez a felismerésben, mert csak akkor lehet számodra teljes a küldetés, ha felismerted mindazt, hogy ki van jelen, ki szól hozzád, és ki az, aki meghívott, és a meghívásban ki az, aki a küldetést megadta számodra, hogy a küldetésben együtt haladjunk, eggyé válva a mindennapokban, a mindennapokhoz, hogy a bűnbánat-idő így hozza el számunkra mindazt, a kegyelem által, amire az első bűnbánat Golgotája tanítása révén felkészítettelek, és így haladunk előre most már a város tanításának közelsége az ünnephez.

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!