JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2014. április 4. NAGYBÖJT 5.

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat ötödik fájdalom, szenvedés Golgotáján e tanításban.

És köszöntöm mai nap mindazon testvéreimet, akik ma lélekben vagytok jelen, és lélekben kísértétek el kiválasztott Mária testvéremet a fájdalom, szenvedés Golgotáján.

A bűnbánat ötödik Golgotája, hogy közeledtek beljebb és beljebb e bűnbánatban, és már az ötödik Golgotán vagytok túl, most már a tanítás is így szólt hozzátok, hogy már nagyon el akarnak fogni, de még nem jött el az óra a pillanatában, hogy elfogjanak. Hisz az első tanítás az első bűnbánat Golgotájában arról szólt, hogyan is imádkozunk, mi az imának a mondanivalója, s az imában hogyan tudok felajánlani, kérni vagy hálát adni. Majdan a második tanítás: hogyan van jelen az Isten országa, hogyan ismered fel, és hogyan válik eggyé a te lelkeddel és szíveddel, mert — ahogy mondottam —, Isten országa bennetek lehet, ha megnyitod szívedet, és felkészülsz a tanításra. Majdan jött, hogy ne ítélkezzél, hogy téged se ítéljenek meg, mert eljön az idő, amikor akkor mondanak feletted ítéletet, amikor nem is gondolod. Folytatódott a tanítás a megbocsájtó kegyelemmel: ha én meg tudok bocsájtani, akkor nekem is megbocsájtanak, de ha én nem tudok megbocsájtani, akkor hogyan várom el, hogy nekem bocsássanak meg? Majdan folytatódik a tanítás: hogyan és miképpen fogadod el a felebarátot és a testvért, és hogyan és miképpen taszítod ki, hogyan és miképpen akarod megmondani, hogyan cselekedjen?

Most minden tanításból csak egy-egy gondolatot emelek és emeltem ki számotokra a felismeréshez, az elfogadáshoz a jelenben. Így a mai tanításom, amely arról szól felétek és nektek e jelenben, ahogy akkor a templomban a zsidóknak tanítottam a jelenlétben, hogy Én vagyok a Világ Világossága.1

Hogyan is értelmezitek ezt?

Mert Én, Jézus Krisztus Uratok eljöttem közétek, és elhoztam számotokra a tanítás által a világosságot. És ha a tanítást felismered és elfogadod, és elindulsz a küldetés követésében, akkor a világosságot felismerve már az élet világosságát fogadod el önmagad számára e kegyelem által. De ti, testvéreim a jelenben, olyan testvéreim legyetek, akik a tanítás által felismertétek a fényt a Világ Világosságában. És ti nem azok a testvérek vagytok, akik e szavakon megbotránkoztok s kételkedtek, és azt mondjátok: „Te Önmagadról teszel tanúságot?! Akkor ez a tanúság Önmagadról nem érvényes!”

Ti, ha felismeritek e tanítás mondanivalóját, akkor ti azok a testvérek legyetek, akik elfogadjátok a tanúságtételt, amely most jelen van számotokra. Felismertétek, és akkor azt mondjátok, hogy: „Én elfogadom e tanúságtételt még akkor is, ha nem Önmagától teszi, hanem az által, aki küldte Őt az Igazban: az Atya.”

És akkor, ugye, ti, testvéreim, nem kételkedtek, hogy: „Ki a Te Atyád?”

Mert ti akkor azt mondhassátok: „Én tudom, hogy Te honnan jöttél, s hová akarsz menni. Én nem az vagyok, aki azt mondom: »Én ismerlek Téged, tudom, hogy honnan való vagy, és hova mész.«”

És erre Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondom számukra, hogy:

— Te ismersz, te tudod, hogy honnan jöttem és hová megyek, de nem ismered fel azt, aki küldött Engem. Így nem ismered azt, aki az Atya.

Mert Én az Atyáról teszek tanúságtételt, és az Atya Rólam tesz. Így már ketten vagyunk, és ha már ketten vagyunk, az Írásokban az van: Ha ketten egyenlően bizonyítanak valamit, akkor azt el kell fogadni.

Én tehát, Jézus Krisztus Uratok az Atyával vagyok jelen, mert Én az Atyáról teszek tanúbizonyságot, az Atya pedig Rólam. És akkor már igaz az Én tanításom, mert Én nem ítélkezek, mint a zsidók, akik a test szerint ítélkeznek. Én az igazságban, ha kijelentek valamit, akkor azt felismeritek és elfogadjátok, mert igaz az Én kijelentésem. S akkor elfogadod a tanítást, és felismertél Engem, és ha már Engem, Jézus Krisztus Uradat felismerted, akkor felismered az Atyát is, mert aki nem ismer Engem, az az Atyát sem ismeri, és akkor megbotránkozik és csodálkozik, hogy: „Hogyan mondhat Ő tanúságot?!”

Ugye, a mai tanítás felismerhető a tanítások révén már, amelyeket az elmúlt időkben megadtam számotokra? Mert Én és az Atya Egy vagyunk: Én az Atyában, az Atya Bennem. Ez a tanítás sem ismeretlen számotokra, mert már megtapasztalhattátok és részesei lehettetek e kegyelemnek. És akkor érzed a tanítás mondanivalóját, hogyan működik rajtatok és bennetek, hogyan akarsz az igazságban és a világosságban együtt élni, az igazságban és a világosságban együtt haladni. És akkor felismerted mindazt, aki jelen van, felismerted azt, aki tanítást ad, aki a szeretetet, az örömöt, a békét, a kegyelmet, a fénysugárt árasztotta már felétek, ami által megsimogatva, átölelve felemellek, felmelegítelek, hogy önmagatok lehessetek, és haladhassatok a világosságban. Mert ha követsz a tanítás által, felismerted, akkor te nem a sötétségben fogsz járni, felismered az Élet Világosságát, amelyre szükséged van a mindennapokban, a mindennapokhoz, és akkor nem botránkozol meg, és nem teszed fel ismételten azt a kérdést a tanúságtételben, hogy: „Ki a Te Atyád, és ki vagy Te? Honnan jöttél, és hova mész?”

Mert ezt a tanítást Én, Jézus Krisztus Uratok a templomban adtam, a kincstár mellett, s a kincstárnak is itt mondanivalója van az igazságosságban és a világosságban.

Hogyan kell ezt felismerni és megtapasztalni, és hogyan fogadod el a jelen életedhez? Mert: „Már én látom a fényt a világosságban, és szeretnék kilépni e sötétségből a világosság felé. S akkor felismerem az igaz igazságosság történetét, és így haladok a mindennapi életben.”

Mert aki a kincstárnál van jelen, azoknál előfordul, hogy nem mindig a fény felismerésének igazságosságában vannak jelen és járnak együtt a mindennapi élet-útpályán.

És itt sem tudtak még elfogni, mert nem jött el az Én órám.

S akkor figyeld nyitott szívvel, szeretettel, hogy hogyan van jelen az átölelés e világosság által, ami ajándék e mai nap tanításában számotokra.

A mai nap második tanítása pedig arról szólt számotokra, hogy ismét jelen vagyok, és ismét tanítást adok azoknak, akik nyitott szívvel vesznek részt e tanításból a megerősítő kegyelemben és a működésben.2 De ez a tanítás miről is szólt?

A zsidók, az írástudók, a farizeusok, akik jelen vannak a jelenben is — ugye, ez nem ismeretlen számotokra? —, köveket ragadnak:

— Hát, megkövezzük!

De miért is akarnak megkövezni?

Ez most a jelenre is vonatkozhat.

Miért akarnak benneteket szinte kitaszítani? Mert a megkövezést így is lehet értelmezni.

Mert Én, Jézus Krisztus Uratok sem voltam kedves előttük, hisz meg is kérdeztem tőlük:

— Melyik jócselekedetemért akartok megkövezni?

Hogyan is válaszolnak magabiztosan?

Ugye, a magabiztosság is — volt a bűnbánatban már szó róla két Golgotával ezelőtt. Mert az egyik magabiztosan megy Atyám házába, hogy imádkozzék, a másik pedig lesütött szemmel. És most itt is magabiztosan mit mondanak?

— Nem a jócselekedeteidért akarunk megkövezni, hanem azokért, amelyeket végbevittél, és ami által Te káromkodsz, mert Istenhez emelted fel Magadat, Istenhez hasonlítottad Magadat! Szinte azt mondod: Egy vagy az Istennel.

Pedig Én, Jézus Krisztus Uratok e tanításban is csak az igazságot mondottam el részükre, hogy:

— Én nem az vagyok, aki Önmagamtól teszek és cselekszek. Én az vagyok, aki — az Igazban az Atya küldött Engem — a szerint cselekszem, a szerint teszem a jócselekedeteket, a szerint tanítok, és a szerint teszem a csodákat, amelyeket itt előttetek végbevittem.

De ők ezt nem ismerték fel.

És a jelenben hogy van számotokra jelen a tanításom, a jócselekedetem és a csodám?

A tanítást Én, Jézus Krisztus Uratok adom felétek.

A jelenben Én, Jézus Krisztus Uratok szólok hozzátok, és a csodában Én mutatom meg számotokra, hogy miben részesülhettetek már e hónapok és évek folyamán, és sokszor kézen foghatóan a megtapasztalásban, a felismerésben. Most csak egy gondolatot emelek ki a Golgotából — a bűnbánat idején, vagy egy első pénteki Golgota, ahogy ti mondjátok a jelenben? A kezdetről kell, hogy emlékezzetek, mikor ezért Mária, kiválasztott testvér-szolgámat kérdőre vonták, hogy:

— Honnan gondolod e szavakat mondani? — mikor a kezdetben felkértem szolgámat, hogy vállalja a fájdalom, szenvedés Golgotáját a pásztoraimért.

Ugye, ismerős számotokra, némelyek, akik a kezdetben jelen voltatok, és jelen vagytok?

És mikor most, próbáljunk arra a pillanatra rátérni, amikor kiválasztott Mária testvéremet, mielőtt az elfogadás lett volna a bűnbánat-időben, ugye, mindig egy Golgotán egy valamit éltetek át abban az estében.

Ismerős számotokra? Magatok elé tudjátok vetíteni? És akik kint vannak, és most szembesülnek e szavakkal?

És mikor eljöttünk ahhoz a szakaszhoz, mikor részesei lehettetek e Ünnepi Vacsorának, ahol jelen voltam tanítványaimmal, Édesanyámmal, akik csak egy pillanatra jöttek, és utána elmentek. S akkor jelen vagyok tanítványaimmal, és mikor már a Vacsora közepén lehettek e tanításból, és azt mondottam itt, e helyen, kezembe vettem a kovásztalan kenyeret, tekintetemmel együtt bemutattam Atyámnak, majdan áldást mondva, és megtörve, és azt mondottam:

— Egyetek ebből mindnyájan, mert ez az Én Testem, amely értetek és sokakért kiontatik vagy töretik.

Mert mind a két résznél ezt a szót mondom, hogy: sokakért.

Ekkor többen támadásnak indultak:

— Ez nem hiteles! Ne fogadjátok el, mert mi úgy mondjuk, hogy: mindenkiért.

Ugye?

És ha ma a jelenben figyelitek átéléssel a szentmise áldozatát, mit mondanak most már pásztoraim? Nem mindenkiért, hanem: sokakért.

Ez is kézen fogható tanítás volt számotokra, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok e helyen megadtam, amikor még ebben megütköztek, és most már ők is úgy mondják.

Vagy mondhatjuk a „Mi Atyánk” imáját, amelyre tanítványaimat tanítottam, általa benneteket, mikor azt mondottam: „Ne engedj minket kísértésbe esni”, vagy: „Ne engedj minket kísértésbe” — hisz tudjátok.

Akkor is hányan támadtak felétek! És most már a megjelenő új írásokban, hamarosan hallani fogjátok, már többfelé így fogják imádkozni.

Ez ismét számotokra bizonyság.

De többet kiemelhetnék a kezdetből a jelenhez, ami által visszatérünk a jelen tanításához.

Hogyan van jelen számotokra akkor a csoda?

Számotokra nem az a csoda kell, ahogy Lázárt feltámasztottam a nyitott sírból. Nektek ezek a csodák, ami által kézen foghatóan bizonyosságot szerezhettek, hogy nem kiválasztott testvérem mondja el számotokra, hanem Én, Jézus Krisztus Uratok adtam meg e tanítást.

Vagy térjünk vissza még mindig: a szentmise átélésének pillanatában a jelen földi helytartó ettől az esztendőtől mit kért?

Mikor elmondjátok a felajánlásokat, és jelen van — hogy is mondjátok?

„Ferenc pápáért, püspökökért, papokért…”

Majdan jön tovább a felajánlás, s elértek ahhoz a szakaszhoz, amelyet most többen már, láttam, hogy felemeltétek fejeteket, mikor azt mondja a pásztor: „Szent József, Szűz Mária Jegyeséért…”

Számotokra ez sem ismeretlen, mikor Én, Jézus Krisztus Uratok megadtam ezt a tanítást, hogyan is van jelen ez az egyszerű, kiválasztott ember, akiről azt mondják mindig, Édesanyámmal együtt, hogy nem sokat lehet hallani Róluk a Szentírásban. De annyit biztos, hogy nem szabad elsiklani mellette, mert Édesanyám és Nevelőatyám a Szent Józsefben, ahogy most nevezitek, fontosak voltak a mindennapi életben.

És így kell értelmeznetek a jelenben a tanításomat a megtapasztalásban, hogy részesei lehessetek a tanúságtételben, hogy nem csak kimondottan Én, Jézus Krisztus Uratok oda állok, és Önmagamról teszek tanúságot — a szerint teszem, aki felkészített, és aki megadta Számomra ezt a hatalmat; a szerint teszem a csodákat, a jócselekedeteket, aki szintén elküldött hozzátok, most a jelenben ide, hozzátok, közétek, hogy taníthassalak, mert először megadtam a meghívást a felismerésben, mert Én, Jézus Krisztus Uratok felismertelek, mert szükségem volt reátok. S ez után megadtam a meghívást, a meghívás most rajtatok múlik, hogy ki hogyan fogadja el, hogyan zárja szívébe, hogyan válik küldető követésében, a fény világosságában, az élet világossága megtapasztalásában most, a jelenben, ennyi idő után, és hogyan működik rajtatok és bennetek az a kegyelem, amelyet már oly sokszor megadtam, és részesei lehettetek a mindennapi életben. Ezért hát Én, Jézus Krisztus Uratok e mai tanítást megpróbáltam úgy megadni számotokra, hogy magatok elé vetítsétek mindazokat, amelyen számodra kézen fogható tanítás a csodában és a megtapasztalásban, „amiből erőt merítve tovább tudok lépni, és tovább tudok haladni a fényben, a világosságban, mert nem akarok a sötétségben maradni, én az Élet-világosságot keresem a mindennapi életemhez és a kegyelemhez, amelyre szükség van”. És akkor boldog vagyok, hogy ezt a tanítást, amelyet a mai napban megadtam számotokra, mert először többek, akik tudták követni, így könyvelték el magukban: „Hát, ez megint egy nehéz tanítás. Ennek mi is pontosan a mondanivalója?”

Most már a tanításban megadtam számotokra a mondanivalót a felismeréshez, a küldetéshez és a követéshez, mert ennek a mai tanításnak, hogy Én vagyok a Világosság, és a Világosságban meghívlak benneteket, akik még nem léptetek ki a sötétségből, hogy elinduljatok a sötétségből a Világosság felé, és megtaláljátok az Élet Világosságát a megerősítő kegyelem által.

A második tanítás pedig, hogy felismerjél a jócselekedetek megtapasztalásában, és ne csak a csodát keressed, hogy: „Milyen csodát láthatok, ismerhetek fel?” Mert a csoda nem mindig úgy van jelen számodra, ahogy te az egyszerűségedben elképzeled, hanem az egyszerűségében így adom meg, amelynek már részesei lehettetek e évek folyamán a megtapasztaló tanítás által a felismerésben, a felismeréshez.

És akkor így közeledtek ti e bűnbánat-időben mindig előrébb az ünnep felé, és a tanítás megadja számotokra mindazt, hogy „hogyan és miképpen szeretnék élni e bűnbánat tanításaival”. Hisz a mai nap nem minden tanítást emeltem ki, amit megadtam a bűnbánat-időben, hisz a mai nappal együtt már tíz tanításnak voltatok és vagytok tanúi a jelenben. Most csak egy párat emeltem ki, de nem ismeretlen számotokra a múlt heti vagy az előtte való tanítás, ami által bele tudsz kapaszkodni, erőt meríteni, megerősödni, önmagadra ismerni, és ez által haladni a mindennapok cselekedeteiben, hogy jócselekedeteket végezzetek el ti is, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok megmutattam számotokra a mai nap tanítása által.

S ennek reményében árasztom felétek kiválasztott Mária testvérem által áldásomat, hogy töltse be szíveteket, lelketeket az eggyé válás-kegyelemben.

Áradjon reátok áldásom.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme ma a Fény Világosságában az Élet Világosságát árassza felétek, töltse be szíveteket, lelketeket e megnyitottság által a felismeréshez, az elfogadáshoz és a megerősítéshez, és „akkor tudom, hogy hova tartozom, tudom, hogy honnan jöttem, hova megyek, kit szeretnék követni, és hogyan szeretnék jócselekedeteket én is teljesíteni”. De a jócselekedetek olyanok legyenek, ami által számotokra nem kell köveket venni a kitaszítottság révén, hanem érezd a szeretetet és az örömet, a békét, amely felemel, és megmutatja, hogy milyen is a küldetés a követés részében e mai tanítások által.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!