JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2014. augusztus 1.
Jézus Krisztus Urunk:
Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok hívásomat, és a hívásban ismételten egyre többen és többen engedelmeskedtetek, hogy megjelenjetek e helyen, hogy az ünnep fényét, jelenlétét, szeretetét emeltétek jelenlétetekkel.
A mai nap tanítása, amely felétek szólt, ha az első tanítást veszem, nem volt ismeretlen számotokra, mert a tanítás az, amit már az évek folyamán hallottatok, az évek folyamában, amikor a kisgyermekekről szólt felétek tanításom. Most a mai nap e tanítást vettem számotokra, amikor a gyermekeket elhozták Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz, hogy imádkozzam felettük, és tegyem rájuk Kezemet.1 És a tanítványok ezt nem jó néven vették, és először akadályoztatták őket, vagyis szerették volna elküldeni. De Én, Jézus Krisztus Uratok szóltam nekik:
— Hagyjátok, és engedjétek őket Hozzám! Engedjétek Hozzám a gyermekeket, mert övék a Mennyek Országa.
Ha majd ti is ilyen kisgyermekekké tudtok válni a szívben és a lélekben a cselekedetek és a gondolatok révén, akkor megértitek, hogy hogyan és miképpen kell eljönni Jézus Krisztus Uratokhoz, ahogy őket is az édesanyák elhozták, mert szerették volna, hogy részesülhessenek a szeretet-kegyelemben, hogy imádkozhassam felettük, és reájuk helyezzem Kezemet.
Ti, akik a jelenben eljöttök erre a helyre, hányan és hányan, különösképpen, ha visszatérünk a kezdetekre, milyen öröm és boldogság járta át a szíveteket és a lelketeket, amikor kiválasztott Mária testvérem felettetek imádkozhatott, amikor elmondhatta felettetek az imát, amikor kezeit reátok helyezte, és amikor úgy éreztétek: „Mintha valami végigsugárzik és végigmegy rajtunk és bennünk, és szinte felemelkedünk a kegyelem szeretetében. Érezni az örömet, érezni, hogy most mintha valami kiszállt belőlem. De én most az örömet és a boldogságot és a felszabadultságot érzem.”
Érezni kell, hogy ezek az édesanyák is a gyermekeiket azért hozták, mert érezték, hogy szükségük van a jelenre, a kegyelemre, az imára és a kézrátételre, mert ez együtt mind a kegyelem működését adja számotokra, ami végbemehet rajtatok és bennetek, ami által elindulhat a változás, ami által működik mindaz, ami a tanítás révén számotokra hónapról hónapra jelen van, és megelevenedik előttetek, rajtatok, idővel bennetek. Hisz szintén ez is egy folyamat, amelynek végbe kell menni, amelyet nem lehet csak elmondani, vagy csak figyelni, vagy csak gondolni. Mert ezek mind-mind szép, de nem teljes a kegyelem működésében, a kegyelem működéséhez. Fontos, hogy érezzétek, hogy ti is szeretnétek ilyen gyermekekké válni, érezni szívetekben, érezni a lélekben és az egész testetekben, hogy hogy’ működik a kegyelem, hogyan van jelen az ima, hogyan van jelen a kézrátétel. Hisz most nem akarom annyira ezt számotokra felboncolni szakaszokra, a ti szavatokat használva, hisz ennek a kezdetekben a jelenlévők között is sokan és sokan tanúi lehettetek a megtapasztalás, szeretet kegyelme révén. Én, Jézus Krisztus Uratok, mikor a megemlékezés-ünnep évfordulójában néha-néha kiemelek egy-egy testvért, akihez elküldöm kiválasztott testvér-szolgámat, és ott akkor halljátok az imát, és megtapasztalhassátok a kézrátételt az elhelyezésben, hogy hogyan és miképpen árad és működik rajtatok és bennetek. De hogy ez mind-mind teljes legyen számotokra, nektek is a szabad akarat cselekedetében és cselekvésében nyitottaknak kell lennetek. Mert amikor nem vagytok nyitottak, Én, Jézus Krisztus Uratok nem erőltetek rátok semmit. Én jelen vagyok. Ahogy a gyermekek nyitottak minden befogadáshoz az élet felismerésében, úgy nektek is nyitottaknak kell lenni, felkészülni, hogy el tudjátok fogadni az imát, a kézráhelyezést, és akkor érzitek a szeretet, kegyelem működését. És akkor már nem ismeretlen előttetek, hogy milyen is lehet Atyám Országa.
De ha visszamegyünk egy másik tanításra, amelynek szintén már tanúi voltatok, ahol már azt mondottam, hogy Atyám Országa, mert, ahogy ti mondjátok, hogy Isten Országa, Én mondhatom nektek: Atyám Országa már bennetek él.2 Hisz már annyi sok tanítást, annyi sok kegyelmet, annyi sok imának lehettetek tanúi a megtapasztalásban, annyi sok tanítást, amelyet elhelyeztetek önmagatokban, hogy abból élhessetek, abból merítsetek erőt a szeretet, kegyelem által a működéshez, a működésben, akkor megértettétek, hogy hogyan és miképpen van jelen Atyám Országa, és hogyan és miképpen tud működni rajtatok és bennetek. Mert valóban, ahogy itt e megtapasztalás tanításáról beszéltem nektek, hogy engedjétek Hozzám, mert övék az Isten Országa, övék Atyám Országa, mert a gyermekek, azok meg tudnak nyílni, azok képesek befogadni, azok még nem tudják, mi az, hogy szívvel elzárkózni, mi az, hogy szívvel kitaszítani, mi az, hogy szívvel haragudni, gyűlölködni. Ezek majd idővel a folyamatban megjelennek, de nem mindegy, hogy addig hogyan részesül a kegyelemben, hogyan értékeli a szeretetet, hogyan fogadja el az ima erejét a tanítás által, amelyet néha, ahogy itt is, hozták a gyermekeket — ugye: hozták!
Ti is hozzátok őket, és ti is beszéltek róla, és ti is megpróbáljátok megmutatni számukra, hogy hogyan és miképpen kell felismerni és elfogadni azokat a kegyelmeket az ajándék révén, amely megelevenedhet rajtatok és bennetek.
Mert Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok, Én, Jézus Krisztus Uratok itt vagyok, de Én egyedül nem erőltethetem rájuk, semmit, ahhoz kell egy folyamat, egy elindulás, amikor a szülők és a nagyszülők, akik itt is, ahogy mondottam: hozták.
Ti is hozhassátok őket, majdan szívvel és lélekkel mindig lehet hozni. Soha nem kell őket szívetekből és a lélekből elengedni, azoknak legyen mindig helye bennetek a felajánlásban, a kérésben, a fohászban, az imában, a segítségnyújtáshoz, hogy a kegyelem működése megelevenedhet rajtuk, bennük, és ez által működik, és ez által lehet érezni, hogy ez a gyermek valamit kaphatott, valamit átélhetett, valami által működik, és valahogy ő is érzi, hogy most már tartozik valahova.
De nem mindegy, hogy a tartozásában hogyan és miképpen próbálunk beszélni róla. Hisz fontos, hogy ezt a tanítást, hogy Atyám Országa, az hogyan jön el, hogyan foglalhassa el a helyét e szívben és e lélekben, és hogyan tud működni rajtatok, bennetek e kegyelem által. Mert amikor már ez itt erőt vesz, és elindul a szívben és a lélekben a működésében, akkor ott már érzitek a kegyelem szeretetét.
És akkor boldogan emlékeztek vissza arra, mint a mai tanításban, ahogy a gyermekekre tekintettem, ez után, és tanítványaimmal tovább haladtam.
De ez nem azt jelenti, hogy elhagytam őket. Hisz, ahogy rájuk tekintettem, ez által nyújtottam is nekik valamit, valamit, ami kézen foghatóan a szeretet, az öröm, a béke, a kegyelem működésében megelevenedik rajtuk és bennük a felismeréshez és az elfogadásához.
A mai második tanítás pedig arról szól, hogy hogyan és miképpen hallgassuk meg a tanítást, és hogyan és miképpen helyezzük el szívünkbe, lelkünkbe a cselekedet működése révén. Hisz hogyan próbáltam a hasonlatokat megadni számotokra?3
Hogy vannak, akik meghallgatják tanításomat, és megpróbálnak úgy élni, hogy ahhoz az okos emberhez hasonlítanak, aki házát sziklára építette.
Mert mi is történt ott?
Szakadt az ár, ömlött a víz, süvített a szél, s ez mind nekizúdult a szikla falának és a háznak. Lehet, hogy beleremegett, de nem dőlt össze.
Ez azt nyújtja számotokra, hogy ti is, ha halljátok a tanítást, lehet, hogy meglepődtök, elgondolkodtok, vagy talán némelyek egy kissé meg is ijednek, holott mindig azt mondom, hogy nem kell megijedni és félni, hanem élni és megtapasztalni kell a kegyelem ajándékát a tanítás által a működésében: hogy valójában a tanítás hogyan érinti meg szívedet és lelkedet, hogyan simogat, hogyan melegít, hogyan ölel át, hogyan akarja megmutatni, hogy te egy erős lélek-testvér vagy, akihez valóban odazúdulhatott ez az ár a süvöltő széllel. Lehet, hogy meg is ingottál egy kicsit, de nem estél el, talpon maradtál, mert a hited a tanításában már meg tudta erősíteni mindazt, amire szükséged van, ami által nem egykönnyen esel el egy süvítő széltől, egy szakadó ártól, mert benned él a tanításom, „amibe kapaszkodhatok, és ha már meg tudtam benne kapaszkodni, akkor ez a tanítás kiemel, ez a tanítás elvezet, ez a tanítás megmutathassa, hogy hogyan és miképpen éljen rajtam és bennem ez a tanítás”.
Mert a tanítás azt is meg tudja mutatni, hogyan legyél a testvéreddel felebarátban a szeretet által. Mert különben olyan testvérek lehetnek, akik hallották tanításomat — itt mondhatom azt: hallottak Sükösdről, de nem elfogadni, hanem inkább letaszítani, ha lehet, megtaposni, eggyé tenné azzal a homokkal, amelyik ostoba emberként a homokra építette házát — ott is megelevenedett: szakadt az ár, megjelent a víz, süvített a szél, és ez mind nekizúdult a háznak, és egy nagy romhalmaz alakult ki belőle. Vagyis a tanítás szinte így szertefoszlott, „mert a tanítást nem fogadtam el, nem találta meg a helyét a szívemben, a lelkemben, a működésében”.
Akkor hogyan működik a felebaráti szeretet a testvérben?
És itt lehetne most ismét többféle formában megadni számotokra e tanítás mondanivalóját, hogy ki hova és miképpen tartozik, hogy az okos emberhez, aki elfogadja és megszívleli tanításomat, vagy az ostobához, aki hallott ugyan róla, de úgy érzi, nincs rá szüksége, „olyannyira, hogy ha kell, már másokat meg is alázhatok, kitaszíthatok”.
És mikor ezeket megteszi, akkor azt mondja: „Szeretett testvérem!”
Ezt néha pásztoraim is megteszik.
Egy-egy testvért a nyájból kitaszít, megaláz, ha lehetne, meg is taposna, de a testvér azért megjelenik Atyám házában, és akkor ő hogyan szól?
„Szeretettel köszöntöm testvéreimet!”
És akkor elkezd a szeretetről beszélni.
Na, itt meg Én felteszem nektek a kérdést: Ez a pásztorom vajon hova tartozik a két tanítás közül?
Az okos, megfontolt, bölcs tanító tanításában, vagy az ostoba, hallott, de nem ért el szívéig, és bármit tehetek-tanításhoz?
Néha nekik is önmagukba kellene nézni.
Hányszor és hányszor a jelenben mit hallotok? Nem csak itt, e országban, nagyobb területről is lehet most beszélni: „Hát, ezek a fiatalok, ezeknek nincs szükségük semmire.”
Ezek a fiatalok, amit ti szívből és szeretettel átadtatok, csak abból érvényesülhetnek.
De valóban volt-e szív, és valóban volt-e szeretet, vagy csak megaláztatás, kitaszítottság; megaláztatás, és utána azt mondom: „Szeretett testvérem!”, és majd beszélek neked a szeretetről.
Az ilyen testvért már nem biztos, hogy a jelenben meg tudod már érinteni.
Néha, mielőtt cselekszel szavakkal, gondolattal, tettekkel, először önmagaddal legyetek tisztában, hogy a kegyelem a tanításában hogy van jelen, és hogyan működik rajtatok, bennetek, és hogyan mutassa meg a tanítás mondanivalóját, amibe belekapaszkodok, amiből erőt merítek, ami által kiegyenesedhetek, ami által önmagamra ismerhetek, ami által érzem, hogy valahova tartozom, és ami által érzem, hogy szeretet ölel át.
Amíg ezek nincsenek teljesen rajtatok és bennetek, addig ezek a testvérek vagytok, akik nem teljesen a működés felé, a szeretet felé, a kegyelemhez, az örömhöz és a békéhez szeretnék terelni a testvéreket. És itt mondhatom ezeket a fiatalokat is, akik a jelenben élnek.
És akkor azt mondjátok, hogy Atyám háza lassan kiürül, mert Atyám háza ott áll, és kevesen látogatják.
De ezen itt el kellene néha gondolkodni, hogy miért. Nem mindig a nyáj csak a hibás. Néha fontos, hogy a pásztor hogyan van jelen, él-e benne az igazi szeretet a kegyelmében, működik-e benne, és elmegy-e azért az egy elveszett bárányért a nyájból, a kilencvenkilencet pedig ott hagyja az Atya házában, mert biztos abban, hogy ők jó helyen vannak, s „elmegyek azért az egyért”. Vagy: „Kitaszítom, megalázom, nem árasztok szeretetet, és akkor utána szeretném várni, hogy talán majd ismét visszatér, talán majd ismét megtalálja a helyét az Atya házában.”
Péter utódja mit kér tőletek, pásztoraim?
Nektek kell már lassan kimenni, és összeszedni nyájatokat, és bevezetni az Atya házába.
Hisz régen az őseitek imádkoztak a pásztorokért. Most lassan megfordul a helyzet, már a pásztornak kell imádkozni, hogy legyen neki nyája, mert a szeretet a tanítás működésében ezt nyújtja számotokra.
Ha nem tudtok változni itt belül, akkor hogyan működjön a szeretet, és a szeretetet hogy adod át? Mert a szeretet nem olyan, amiről csak beszélsz, és majd valahol, valamikor megjelenik. A szeretet itt van, s ez a szeretet innen kell, hogy elinduljon hozzád, hozzád, hozzád és hozzád és hozzád. Most csak egy pár példát mondottam az összetartozáshoz. És ha egy elkezdi árasztani csak két testvér felé, az a kettő ismét tudja árasztani, és már elindulhat a folyamat a működésében. De amíg nincs szeretet, és nincs megbocsájtás, addig a tanításom nem tud teljesen elmenni egészen ide, a szívhez, a lélek működése révén e kegyelemben.
Fontos, hogy elgondolkodjatok, hogy hogyan és miképpen szeretnétek kialakítani saját magatok életét a szabad akarat cselekvése révén, mert semmit nem parancsolok, semmit nem utasítok, és semmit nem követelek. Az az idő elmúlt, hogy parancsolunk, utasítunk és követelünk. Most mindent a megbocsájtás, és mindent a szeretet szavával lehet elindítani, és idővel megnyerni, és eggyé válni a kegyelemben, hogy ez a tanítás, ami a mai nap tanítása ebből a hónapból, erőt adjon a felismeréshez és az elfogadáshoz.
Mert ti a magyar népben, a magyar nemzetben, hisz van, aki azt mondja: „Én most hova is tartozhatom?” Különösképpen ezt olyan testvér teszi, aki úgy érzi, hogy ő elszakított lett ebből az országból. De most mégis úgy érzi, hogy ide tartozik, és eddig is úgy érezte, hogy ide tartozott. A magyar nép a nemzetében megpróbál összekötni benneteket. És ehhez jelen a Királynőtök jelenléte, amit nem minden nemzet és nép mondhat el magáról. Ez egy kiváltság, egy kegyelem és egy ajándék. És ezt sokszor és sokszor meg kell köszönni imával, énekkel, szívünk szeretetével, hogy nekünk, e nemzetnek ez mind-mind megadatott e kegyelemben.
Fontos, hogy értékeljétek, hogy hogyan és miképpen élitek a mindennapi életet e földön, e népben és e nemzetben, amelynek ünnepeit hamarosan élitek és megtapasztaljátok. És ezek az ünnepek valóban erről kell, hogy szóljanak a szeretet, az öröm, a béke, és mellette, ami a legfontosabb, a megbocsájtás: „A megbocsájtásban így valóban kezet nyújtok ahhoz, akire talán valamiért nehezteltem, vagy valamiért éppen úgy éreztem, csak még magamnak sem merem bevallani, hogy haragudtam. De most, ha ez a tanítás elért a szívemhez, akkor rávilágított arra, hogy elsőbb talán nekem kell cselekedni, és békejobbot nyújtok a megbocsájtás felé, és utána megelevenedik a szeretet, az öröm békéjében.”
Erre van most legnagyobb szükségetek itt e ünnep révén a nép nemzetében, hogy a szeretet a kegyelmében megelevenedhessen e ünnep által a nép-nemzetben, és ez által tudjon működni a felismeréshez, az elfogadáshoz, és ez által, ha csak egy pici lépéssel az elindulás életéhez a szeretet, kegyelem működésében a mindennapokban, a mindennapokhoz.
És akkor számotokra fontos lesz, hogy nem azt mondjátok: „árva, bűnös magyar népe…”
Bűnösek lehettek, mert bűnösök mások is, de „van nekünk Királynőnk, Édesanyánk, Magyarok Pátrónája” — ahogy mondani szoktátok. És van nektek egy köszöntő éneketek: „Magyarország Pátrónája”4. De ezt néha úgy is énekelhetnétek az első sorában, hogy: Magyarok Királynője. És akkor mindjárt másképp élitek meg a szeretet-kegyelmet, amely megelevenedett rajtatok és bennetek.
S ennek reményében árasztom felétek ma áldásomat e tanítás felismerésének elfogadásában, hisz hogy’ is mondottam?
Jöjjetek Hozzám, mint a kisgyermekek. Változzatok kisgyermekekké, és legyetek nyitottak, mert akkor működhet rajtatok a kegyelem. És legyetek olyanok, akik okosak, akik megfontolnak, akik elfogadják a tanítást, hogy szívükben megérinthesse, s ez által működik a szeretet.
Ennek reményében árasztom felétek kiválasztott Mária testvér által áldásomat, hogy az áldás valóban megérintse a nyitott szívű testvéreimet a felebarát testvériségében a felismeréshez, az elfogadáshoz, hogy „valóban szeretet lakozzék szívünkben, lelkünkben, amelyet táplálunk, amelyet árasztunk, ami által eggyé válhatunk, és ami által meg tudunk bocsájtani, és egyek lehetünk a nép nemzetének ajándékában”, ahol a Magyarok Királynője reátok tekint, és vigyáz, óv és — ha kéritek imával, felajánlással, énekkel — ez a Királynő az Édesanyában segítséget nyújthat a népnek a nemzetben, hogy előre tudjon lépni, ha csak egy kis lépéssel is a mindennapi élethez.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
A Szentlélek kegyelme a szeretetében áradjon ma reátok, töltse be a kisgyermekként hasonló nyitott szíveket, és emeljen fel bennetek, hogy egyek lehessetek e szeretet által a tanítás felismerésében és működésében a mindennapi élet haladásában, küldetésében és követésében.
Jelen lévő testvérek:
Dicsőség Neked, Istenünk!
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!