JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2014. december 5.

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedtetek, hogy ismét egyek lehessetek e fájdalom, szenvedés Golgotájának ünnepében e várakozásban. A várakozás, amely most eljött számotokra, hogy felkészüljél szíveddel, lelkeddel, egész testeddel, hogy valójában teljes legyen a felkészülési időd az ünnephez.

A mai nap tanítása is így szólt felétek és hozzátok. Hisz ha csak az első tanítását vesszük, akkor arról van szó számotokra, ahogy most ebben a hétben vagytok, és megjelent előttetek a fény a világosságában, hogy nem csak szemetek előtt látjátok, hanem megnyissátok szíveteket, hogy befogadhassátok a fényt, a világosságot e kegyelemmel.

Az első tanításában pont erről van szó, hogy ő a fény, aki már eljött, és akit nem ismertek fel. Mert hogyan is szólt a tanítás?

A tanítványaim megkérdezik:

– Miért mondják azt az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?1

Valóban, Illésnek kell eljönnie. Illés eljött, és helyre rakott mindent, ami fontos és szükséges volt.

De Én azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, és mégsem ismerték fel, kényük-kedvük szerint bántak vele, holott ő világított, és mégsem ismerték fel a népben, mert a világosságot is a dicsőség, fény ragyogásában csak ideig-óráig tudták elfogadni, és gyönyörködni benne.

Ezért hát azt mondom nektek, hogy Illés eljött, és nem ismertétek fel, ahogy eljött az Emberfia is, és Őt sem ismertétek fel. Ezért fog az Emberfia mindezektől szenvedni.

Most a fény a világosságában kiutat mutat nektek a mindennapi élet sötétségéből, hisz sokan és sokan még mindig nem veszitek észre, hogy sötétben jártok, fényre vártok a világosságban, hogy erőt adhasson a felismeréshez és az elfogadáshoz. És akkor már boldogan mondhassátok: „Már nem sötétben járunk, hanem a Fény világossága ad nekünk helyet az út haladásában, elfogadásában, a felismerésben.”

Mert ha már a fény, a világossága, a sugarai átölelnek, akkor a fény sugarainak jelenlétében szinte gyönyörködni lehet, megtelni szívünkkel, lelkünkkel, egész lényünkkel, és érezni ez által a kegyelem működését, hogy felkészült lehessél e várakozásban mindarra és mindahhoz, ami előtted van, de még nem ismerted fel, s nem tudtad elfogadni, és ez a várakozás rávezet e szeretet kegyelme elfogadásában és elfogadásához.

Majdan jött a második tanítás2, ahol már a tanítványok, ugye, felismerték, hogy ez a tanítás nem másról szólt, mint Keresztelő János eljöveteléről. De most nem a pusztában hajló nádszálról akarok nektek szólni, hanem most arról, amikor Keresztelő János előtt megjelennek a zsidók, és tanúságot kérnek tőle az igazságról, hisz ő a hírvivő az eljövetelben, hogy előkészítse az utat, az ő szavát idézve: „annak, aki hatalmasabb, s aki utánam jön”. S akkor Én a felkérésben tanúságot tehetek erről az igazságról. De ezt az igazságot a tanúságtételben mégsem ismertétek fel, mégsem fogadtátok el, szintén csak ideig-óráig volt rá szükségetek. S akkor Én, Jézus Krisztus Uratok megjelenek, akit szintén még mindig nem ismertetek fel, és mégis várjátok, hogy Én is tanúságot tegyek, talán Önmagamról.

De Én nem azért jöttem, hogy tanúskodjam. És nincs szükségem az emberek által a tanúságtételre.

Én az vagyok, aki a tettekkel cselekszik, amelyet a tettekben Atyám Reám bízott. És majd a tettek tanúságot adnak mindarról, ami bevégeztetett, s ami megjelent előttetek.

És akkor megértették, megérthetitek, hogy Én nem más vagyok, hanem az, akit az Atya küldött a cselekedetek révén.

S akkor felismeritek ezt a világosságot, mert a hírvivő az eljövetelében is fény volt, világított, de mégsem akarták felismerni és elfogadni.

Többen és többen, ha megjelenik előttetek a fény, nem igen akarjátok elfogadni, inkább meg akartok maradni még mindig a sötétségben, a múlt golgotai tanítást felemelve a megemlékezésben, a szokás hagyományában?

Mert tudjátok, mondottam, a szokás hagyománya nagy úr, és mást nyújthat számotokra, mintha felismeritek a fényt, a világosságot. Mert hogyan lehetne ezt nektek úgy megadni, hogy felismerd, megérthessed és elfogadjad, hogy a tanítás, mind a kettő, a hírvivőről és az előkészítő út jelenéről szól?

Ő nem más, mint Keresztelő János, aki fény volt és világított, és tanúságot tett, és a tanúság mégis eltávozott, nem maradt meg, csak ideig és óráig.

És mikor ő jelen lett, kényük-kedvük szerint bántak vele, nem törődtek mindazzal, hogy ő valójában kicsoda, és miért is jött el.

Most a várakozásban ezért szól felétek ez a tanítás, s a tanításban nem kimondottan az, amelyet más évek megkezdésében kaptatok, hogy miért mentek a pusztába, és mit lássatok a nádtól lengett szélben, teveszőr ruhában, a pusztában kiáltó hangban? Hisz az is ő volt, aki világított. De ott a más megjelenése volt számotokra a várakozás felkészítésének elfogadásához.

Most már, ha te elfogadtad a várakozásodat, elfogadod a Fényt a világosságban, nemcsak szemeddel, hanem szíveddel és a lelkeddel, itt a bensődben, és befogadod ezt a sugár-ragyogást a fényből, ez által erősödhetsz, és utána ezt a fényt a ragyogás sugarában haza viheted, és áraszthatod, mert érzed, hogy működik a kegyelem, érzed, hogy a kegyelem elvihet a szeretethez, ahhoz a szeretethez, amely hamarosan ismét nemcsak szemetek előtt, hanem a szívben is meggyullad, és ahogy mondottam már a kezdetek tanításában, hogy mikor egy fény világít3, már akkor is látsz, és nem sötétben jársz. Ha már kettő fény világít, akkor szinte már úgy látod, hogy teljes számodra a világosság, és már nem tévedek el, mert tudok haladni.4 S mikor már három fény meggyullad szemed előtt és szívedben, akkor már jelen van a szeretet, és jelen van az öröm a családban, öröm a családhoz, az eggyé váláshoz.5 És mikor már négy fény világít szemed előtt, majd szívedben, már akkor felkészülsz, hogy ezt mind, mint egy szép, egymásra épülő koszorú, összeköti a béke fénye, és nyugalmat áraszt. S akkor tud működni a fény a világosságában a szeretettel, az öröm kegyelmének, békéjének nyugalmával, és teljes lesz számodra a várakozás kegyelme, felkészülve, hogy: „Igen, nemcsak szememmel, hanem szívemmel is felkészülök, mert valaki ismét eljön, valaki ismét meglátogat, valaki ismét árassza a Fényt a sötétségben.” És akkor már boldogan mondhatod, hogy: Betlehemnek pusztájában Földre szállt a Szeretet.6

Az a Szeretet, amely a mai nap is jelen van, de ezt a Szeretetet nemcsak szemeddel, nemcsak füleddel, hanem a szíveddel is fel kell ismerni, megtapasztalni és elfogadni. És akkor a várakozás valóban a Fény világosságának, sugarának gyönyörét, ajándékát és kegyelmét nyújtja számodra és számotokra.

A mai nap a harmadik tanítás szinte már teljesen az ünnep közelségét nyújtja, mert hogyan is történik?7

Most nem teljesen az elejétől kezdtem e tanítást, ez most csak egy szakasz, mert először van a hírvivés, a felkeresés és az elfogadás, a megtapasztalás, és majdan az elindulás. S akkor Mária útra kel, és elindul, hogy felkeresse rokonát, Erzsébetet, hisz hírül kaphatta, ő is gyermeket vár. És virág és lomb lengedezik, és kíséri Őt útján. És mikor betér a házba, köszönti Erzsébetet, és fellendül a köszöntése, és szíve alatt felujjong a magzat. És szinte meglepődik:

– Honnan lehet az, hogy az én Uramnak az Anyja jön szerény hajlékomba, és meglátogat?!

Mert a szeretet, amely jelen van a szívben és a lélekben, ezt az indíttatást adta, hogy elinduljon és meglátogassa idős rokonát, hogy együtt tudjon vele örülni a család érkezéséhez. Mert már ők is egy család lesznek, és a család, az öröm szeretetének kegyelme megadta, hogy hogyan és miképpen kell felismerni, elfogadni és eggyé válni vele. És akkor már öröm és boldogság a köszöntés, amely fülemben csendül, és már nem is szavakkal, hanem szinte kifakadó énekkel köszöntjük, mert meglátogatta rokonát, Erzsébetet, hogy szeretetet sugározzék számára a szív, a lélek és a találkozás, ezt mind-mind összekötheti, mert ettől nagyobb öröm nem kell, mint mikor két asszony a szeretet örömével találkozik, hisz mind a ketten gyermeket várnak. És a gyermekvállalásban – hogy is mondjuk? Az egyik lett a hírvivő és előkészítő az út eljöveteléhez, mert „hatalmasabb lesz az, aki utánam jő”. A második pedig az, aki nem más, mint hallgatott mindarra, amely beteljesedett, és az Ige valóban Testté lett, és megjelenik nemcsak szívünkben, lelkünkben, hanem Őt már láthatóan is, szemünkkel, és érezzük, hogy ez a várakozás valójában mit tud nyújtani számotokra e kegyelem, ajándék működésében.

És ez is számotokra egy csoda. Nem különleges csodákat kell várni. A csoda itt van előttetek, szinte így lehet kínálni, hogy felismerjétek, elfogadjátok, szívetekbe zárjátok, és megengedjétek, hogy ez a csoda a kegyelem ajándékával működjön rajtatok és bennetek, és megmutathassa számotokra mindazt, ami által e várakozásban fel tudtok készülni, el tudtok fogadni, meg tudtok erősödni, és valóban készen álltok az érkezésre, az érkezésben a látogatásra, hogy a fény, a szeretet, az öröm és a béke valóban teljes legyen számotokra e látogatással a szívben, a lélekben és egész lényetekkel.

Én ma számotokra e szeretet, öröm tanítását tudom nyújtani, hogy valóban felkészültek lehessetek, és örömben éljetek, és az öröm megváltoztasson benneteket, és szinte kivetítődjön arcotokra, hogy: Igen, a tanítás, a kegyelem megadta mindazt, ami fontos e mindennapi egyszerű embernek a testvérben. Ezért nem kell fizetni, ezért nem kell könyörögni, ezért nem tudom, nem tudom, milyen nagy erőt kellene kifejteni, ez mind így van előttetek, csak fel kell ismerni, komolyan venni, befogadni és megengedni, hogy működjön rajtad és benned, s ez által vezessen e meghívott úton. És akkor öröm és boldogság járja át e várakozásban nemcsak téged, jelen lévő testvéremet, akik ma megjelentetek, hanem mindazokat, akik lélekben vannak jelen, és majdan szembesülnek a tanítással, s a tanításból felismerik mindazt, ami egyenként neked, neked, neked és neked szól, mert mindenki a testvéri felebarátban felismeri az ő saját tanításának ajándékát, kegyelmét, fényét, világosságát, hogy működhessen rajtatok és bennetek.

S ennek reményében árasztom felétek ma a Fény, a Szeretet kegyelmét, az öröm felismerését és a békének a nyugalmát, hogy teljes legyen számotokra ez a kegyelem, érintse meg szíveteket, lelketeket, hogy ez által tudjatok működni, felkészülni e várakozásban, e kegyelem ajándékában mindahhoz, amire szükségetek van, és mindabban, hogy valaki meg tud látogatni, megérinteni szívedet, érezni a Fény, Világosság szeretetének, örömének békéjét.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme pedig a működésében teljességet nyújtson számotokra e felismerés elfogadásának ajándékához, hogy eggyé válhassatok vele, és vele együtt éljetek, és örüljetek, mint ahogy a két Asszony találkozása örömtől énekbe fakadt, és megértették, hogy: Tudtunk hinni mindabban, amiről szólt a tanítás, és mindabban, hogy az Ige Testté lett, nemcsak előttünk, hanem szívünkben és a lelkünkben.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!