JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2014. június 6.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm a mai napon minden jelen lévő testvéremet, akik meghallottátok hívásomat e ünnepre. És köszöntöm mindazon testvéreimet, akik a mai napon elzarándokoltatok1, vagy más valami miatt nem tudtatok itt lenni, de lélekben megpróbáltok egyek lenni e kegyelemben.

A mai nap tanításai, amelyek felétek szóltak: az első tanítás e ünnephez kapcsolódik, amikor János, aki a pusztában kiáltó hang, tanúságot tesz az Isten Bárányáról2, arról az Isteni Bárányról, aki elveszi a világ bűneit, mert János a küldetésében vízzel keresztelt, és tanúságot tesz arról, aki utána jön, és nagyobb lesz nála, akit be kell, hogy mutasson Izraelben, és akit elfogadjanak, majdan kövessenek és felismerjenek. Így János tanúságot tesz az Isten Bárányáról, hogy:

— Én láttam, hogy galamb formájában leszállott Rá a Lélek, és Rajta maradt. És aki küldött engem, és felkészített, az azt mondotta, hogy: „Ha majd látod, akire rászáll galamb formájában a Lélek, és Rajta marad, Ő az, akinek te elkészítetted az utat, s akiről tanúságot teszel.”

Így a mai napban Én pedig ezt mondom nektek e jelenlétben: Nem ismeretlen előttetek ez a tanításom, mert most nem azt mondottam, hogy megnyílik az Ég, és szózat hallatszik: „Íme, az Én Szeretett Fiam, Őt hallgassátok!”3 Most a Lélekről szólok, mert a Lélek ünnepében vagytok már jelen. A Lélek, amely fontos, hogy ma itt is megjelenjen, és felismerjed. A Lélek, amely galamb formájában leszállt, és Rajta maradt, mert az Isten Bárányát az Isten Fiában így ismered fel, és így tartozol Hozzá, és így követed az élet-útpályádon, mert a Lélek így tud reátok szállni, áradni, rajtatok maradni, és bennetek, hogy a kegyelem az ajándékában így tudjon működni rajtatok és bennetek.

Majdan folytatódik a tanítás, hogy a tanításban, amit te elvársz, hogy veled megtegyenek az emberek, neked is csak épp ugyanannyit kell tenni a cselekedetben. Mert ha csak én várok, és én nem adok, nem teszek, és nem cselekszek, akkor hogyan várom, hogy nekem mit is nyújtsanak, miben legyen részem, hogyan ismerjem fel, és hogyan éljem az életem?

Mert ehhez hogyan is szól a tanítás?

Ne gyűjtsetek, hogy a moly és a rozsda el ne eméssze, vagy a tolvaj előjön rejtekéből, kiássa, és ellopja.4 Ti Mennybéli kincseket gyűjtsetek, amelyet sem a rozsda, sem a moly, sem a tolvaj meg nem keres, és el nem lopja. Mert ahol a kincsetek, ott legyen a szívetek. És a szívetek hol van? S hol van a kincsetek?

Hogyan értelmezitek e tanítást?

Mert a szíved a hit tanításában van jelen, a hit ajándékában és a megtapasztalásában.

De a Mennybéli kincsek megadják mindazt, amire szükségetek van, és a szükségben elsőként mindazt, hogy tegyél meg mindent az embertársaidnak, amit te önmagad részére elvársz, hogy megkaphassál.

Most ezt hogyan is tudod értelmezni?

Ha én szeretetben élek, akkor szeretetet tudok árasztani. De ha bennem nincs szeretet, én nem árasztok szeretetet, akkor nekem ki is árasszon szeretetet? Hogyan tapasztaljam meg?

Ha én megbocsájtok felebarátomnak, akkor várhatom, hogy nekem is megbocsájtanak.

Ha én imádkozom felebarátomért, akkor várhatom, hogy értem is imádkoznak.

Ha én figyelemmel kísérem felebarátomat, akkor a felebarát engem is számon tart.

Ha én Jézus Krisztus testvére vagyok, és felismertem küldetésem, követésem, akkor Jézus Krisztus Urunk is tanúságot tehet rólam, mert én, a földi ember, a testvér tanúságot teszek a Mesterről, Jézus Krisztus Uramról, akkor Ő is tanúságot tehet rólam az Atyánál, mert én ismerem Őt, és Ő ismer engem.5 Ha én várom a segítséget és a kegyelmet, akkor nekem is ugyanezt kell tenni a cselekedetekben.

Fontos, hogy ezek mind-mind párhuzamosan, együtt a működésben így van jelen, mert a tanítást így tudod megérteni: hogy ha én elvárom, hogy velem mit tegyenek, hogyan cselekedjenek, akkor ugyanannyit vagy még egyszer annyit nekem is tenni kell a cselekedetekben.

Mert Én, Jézus Krisztus Uratok, ha jelen vagyok, Én, Jézus Krisztus Uratok, ha tanítalak, Én, Jézus Krisztus Uratok, ha megajándékozlak, és érzed a kegyelem-, ajándék-áldást, akkor ezt azért teszem és adom és cselekszem, mert fontosak vagytok számomra, és szeretlek benneteket. És a szeretetemben egyenlővé válhatunk. De ha Én ezt megteszem, mint Mesteretek és Jézus Krisztus Uratok, akkor nektek, testvéreim, hogyan és miképpen kellene cselekednetek? Csak várni, elfogadni, szívembe zárni, és tovább nem törődni vele, vagy nekem is ugyanúgy kell tenni és cselekedni e tanítás révén? Mert így lesz teljes ez a tanítás, hogy ha én elvárom a segítségnyújtást, elvárom a szeretetet, elvárom az elismerést, elvárom, hogy figyelemmel kísérjenek, elvárom, hogy köszönjenek, elvárom, hogy megbocsássanak, elvárom, hogy tartozzak valahova, akkor nekem ezeket ugyanúgy meg kell tenni a testvérhez és a felebaráthoz.

Mert a tanítás lényege ezt adja számodra.

Hogy is értelmezed?

Ott van a kincsed, ahol a te szíved. De ha te nem tudod, hol van a te szíved, akkor hol van a kincsed?

Ugye, milyen egyszerű felismerni és megérteni, s elfogadni? Csak meg kell találni minden tanítás mondanivalóját a mondatokhoz, a szeretethez, a kegyelemhez és a működéshez.

Majd folytatódott a Hegyi beszéd tanítása, mert ez is az volt, a másik tanítással, amikor azt mondjuk: Ne dobjátok oda az értékeiteket a kutyáknak, a gyöngyöket a sertéseknek, hogy összetapossák, és majd megfordulva nektek mennek, és széttépnek benneteket.6

Mik is ezek a gyöngyök, amelyeket tisztelni, becsülni, értékelni kell?

Ugye, a gyöngyökben, most visszamehetünk a bűnbánat-időhöz, hogy is volt? Jön a szeretet, a béke, a megbocsátás, az irgalmasság, a kegyelem, a felebarát, hisz annyi mindent lehet ide is felsorolni, amik fontosak számodra a gyöngy értékében. És ezeket próbálom megbecsülni, mert hozzám tartoznak, és nem pedig így eldobni, nem törődni vele, és hagyni, hogy semmivé váljon, hagyni, hogy majd jön valaki, aki, a sertés szóban lehet eggyé mondani, aki nem kimondottan széttép, csak éppen hátulról fellök, hogy semmivé váljál, mert nem tudtad megbecsülni mindazt, ami neked a kegyelem ajándékában megmaradt, ami a tied, amit te kaptál e gyöngy megbecsülésében.

Mert itt sokan azt mondják, van egy gyöngyszem, s arra gondolunk. Nem kimondottan a gyöngyszem a tanítás, hanem a gyöngyszem mögött lévő tettek, cselekedetek, gondolatok, elfogadások, felismerések, eggyé válások. Ehhez is sok mindent lehet felsorolni, mert vannak értékei.

S ekkor itt hogyan is folytatódott a tanítás?

A tested kincse a szemed, mert ha a szemed nyitott, és világossággal van jelen, akkor érték a tested szemében. De ha a szemed nem érték, hanem elhomályosodott, és már nincs jelen a világosság, hanem a sötétség elevenedik meg, akkor a tested értéke is a bensőben nem a világosságot, hanem a sötétséget fogadja be. Pedig arra kell törekedni, hogy a szemünk fénye, értéke, világossága erőt adjon a felismeréshez és az elfogadáshoz.

S akkor jelen van számotokra a keskeny kapu a keskeny útban, ahol jelen van a fény a világosságban, az Élő Élettel. Szeretnénk elindulni rajta, mert ez biztos, célhoz fog vezetni. De itt csak kevesen vagytok.

Majdan megjelenik a tágas kapu, a tágas út, ahol sokan vagytok jelen, és sokan mehettek a kapun és a tágas úton a romlás felé, és a romlásból a sötétség felé. És nem ismered fel a világosságot, mert már addig nem tudsz ellátni, mert szemed homálya nem tud megnyílni előtted. S ez nem az igaz élethez vezet, a szeretethez, az örömhöz és a békéhez a kegyelemben. A romlásban a gyűlölethez, az irigységhez, a kapzsisághoz, a féltékenységhez, a gőghöz? Vagy megmutatom, ki vagyok én? Mert így nem működik a szemed értékének fénye a világosságban, hanem érezned kell, hogy hogyan is vagy teljes, önálló testvér, aki tud hinni e meghívásban, a hit erejében, a szeretet kegyelmében, hogy a keskeny kaput felismerve, a keskeny úton a világosság életútjához menni, mert az életcél így jön el felétek és hozzátok.

Soha nem késő megállni, soha nem késő önmagunkba nézni, és különösképpen akkor, amikor még valaki talán a bensődben vagy szemtől szemben figyelmeztet, hogy: „Testvérem, neked jó a tágas kapun és a tágas úton járni, amely a sötétség romlásához vezet? Nem akarsz inkább a keskeny kapun, keskeny úton az Élet megtapasztalásához tartozni a megbecsülésben, a fényben és a szeretetben?”

Ezek mind-mind rajtatok múlanak, hisz a tanítás, ez most is megjelenik előttetek, ahogy már máskor is. És ez a tanítás sem volt ismeretlen számotokra, csak lehet, hogy éppen nem teljesen azon szavakkal világosítottam meg számotokra, mint az elmúlt tanítást, hanem megpróbálom egy kicsit másképp, egy kicsit könnyebben, kicsit felismerhetőbben, kicsit elfogadhatóbban megvilágítani, hogy tudd, a hit szeretetének igazságában és meghívásában hogyan és miképpen szeretnél haladni, élni a mindennapjaidban e küldetés, követés részében.

Így számotokra e hónap tanítása ez volt: először a Lélek tanításában az Isten Báránya e ünneppel kapcsolatosan, majdan a meghívás mindahhoz, hogy amit te vársz önmagad számára, te is ugyanezt tedd meg felebarátoddal és testvéreddel, és majdan becsüld a kincseidet, amelyeket nem a moly, a rozsda és a tolvaj viszi el, hanem a Mennybéli kincsek, amelyek úgy vannak jelen, mint saját szíved szeretete; a hit igazsága a felismerésében, hogy ha van nekem egy gyöngyszemem, annak tudjam, mi az értéke, mi az ajándéka és mi a kegyelme a fény világosságában, a szem erejében és elfogadásában.

Hogy ha ezeket mind-mind így egymásra építed, elfogadod, felismered, megérted, hogy a mai nap és e hónap tanításának valójában mi a mondanivalója.

De ennek a hónapnak a tanításából még kiemelem számotokra, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok ismerem juhaimat a bárányokban, akik Hozzám tartoznak, mert Én vagyok a Jó Pásztor, és hallgatnak szavamra, és követnek Engem. És Nekem nem kell máshol, hanem az ajtón bemenni, mert ha kopogtatok szívetek ajtaján, felismertek, és megnyissátok Számomra. Készen legyünk a befogadásra, az eggyé válásra a kegyelem szeretetében.7

Hisz fontos, hogy ezeket mind-mind megtapasztaljuk, mert Én vagyok a Jó Pásztor, aki ismerem Enyéimet. És ha egy eltévelyedik, akkor hátra hagyom itt mindazokat, akik egybegyűltek, és elmegyek azért az egyért, akit majd a vállamra helyezek, és örömmel hozom a többihez, mert Én az a Pásztor vagyok, aki ismerem Enyéimet, s akik hallgatnak szavamra, és akik szeretettel elindulnak és követnek.8

Ennek reményében ma megajándékozlak benneteket a Lélek ajándékával, hisz ahogy a tanítás az elején kezdődik, reátok nem a galambforma Lelkét árasztom, hanem reátok a Fénysugár Lelkét árasztom, amely tüzes, amely fényes, amely melegséget áraszt, amivel, ha betöltekezel, nyitott szívvel, akkor szinte érzed a felemelkedést a szeretet kegyelme által, hogy egyek lehessünk e ünnep kegyelmének ajándékával.9

És most majd arra kérlek benneteket, testvéreim, kik jelen vagytok, és kiket elhoztatok szívetekben, és akikre most szívvel, szeretettel tudtok gondolni, hogy egyek lehessetek, piano kérésében kérem, fogjátok össze láncban kezeiteket, hogy egyek lehessetek mindazokkal, akikkel most kint egy láncot alkottok.10

Ne megint csak magatokra gondoljatok, hisz most mondottam el: Láncot alkotunk!

Fel szabad állni a székekről, és elindulni a lánccal, testvéreim!

Ó, jöjj, Lélek, hívlak Téged, jelenj meg ma e helyen, e testvéreim körében! Áradj reájuk e fényben, e melegségben, e szeretetben, hogy betöltse a nyitott szívű testvéreket, és betöltse mindazokat, akik most nincsenek jelen, de mivel ti, hű testvérek, a szeretetben megemlékeztek mindazokról, akiket most egyenként magatok mellé helyezitek.

Nyisd meg szíved kapuját úgy, hogy kérjed önmagad részére és mind a testvér részére, „akit most magam mellé állítottam”, hogy részesülhessenek e Lélek fényének, melegségének ajándékában.

Most várom tőletek a szív nyitottságának gondolati elhelyezéseiteket mindazokról, akiket most magatok mellé állítotok.

Szinte lehet érezni, hogy bővül a láncotok a Lélek-testvérekkel egyetemben.

Ó, Lélek-adó lángja, zúgás, süvítés, fénysugár, ki eljöttél most, hogy megérintsd e testvérek szívét, lelkét, egész lényét!

Érezd a melegséget, érezd a kegyelmet, és érezd a szeretetet, amely e fénysugárral most megerősít. S akkor boldogan tudod befogadni e kegyelmet, e ajándékot, amely erőt ad a mindennapi életben, hisz még nem tudod, mi vár reád e hátra levő évben, hónapokban, hetekben, napokban, de a kegyelem megjelent, megerősített, felmelegített, és megmutatja számotokra, hogyan és miképpen éljem a meghívott küldetés-utunkat e földi élet-útpályánkon.

És így szálljon szívetekbe e tüzes, fényes, meleg Lélek-adó lángja az eggyé válás szeretetében, a megerősítő kegyelmével, s akkor megtapasztalva mindazt, ami most végigmegy rajtatok és bennetek.

És most pianóban, csöndesen, átéléssel elénekeljük énekünket, hogy a Lélek ajándéka teljesen átjárhasson benneteket az ének alatt:

Jöjj, Szentlélek Úristen…12

Betöltekeztetek e Fénysugár szeretetének Lélek-adó lángjával, ami most átjárt rajtatok és bennetek, és segít, hogy érezzétek a kegyelem ajándékának jelenlétét és működését e ünnep szeretetében, mert fontos, hogy felismerjétek: Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztottalak, meghívtalak, mert szükségem volt reátok, és így hálálom meg mindazon testvéreim hűségét, akik komolyan veszik a tanításomat, komolyan veszik az életüket, és komolyan veszik mindazt, amely körülveszi őket e mindennapokban.

Így áradt reátok ma áldásom e szeretetünnepben, ami ajándék a Fény kegyelme által nektek és reátok.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!