JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2014. március 21. NAGYBÖJT 3.

Jézus Krisztus Urunk:

2923 javKöszöntöm testvéreimet a mai napon, akik eljöttetek, és engedelmeskedtetek a meghívásban. A meghívás, amelyet Én, Jézus Krisztus Uratok megadtam számotokra, de a szív nyitottságával felismertétek és elfogadtátok, hogy a mai napban is egyek lehessetek a jelen szeretetében, a kegyelem működésében.

A bűnbánat harmadik Golgotáján a tanítás, amely felétek szól, elsőként arról szól, hogy senki sem lehet saját hazájában, falujában, városában próféta — mindegy, hogy hogyan és milyen szóval illeted meg, de a felismerés, az megelevenedik előttetek és rajtatok és bennetek. Hisz a bűnbánat első Golgotáján, ugye, a felajánló ima a megtapasztalásában, az ima megtapasztalása mellett a megbocsájtó kegyelem, hogy ha én azt várom, hogy nekem megbocsássanak, akkor én is tudjak megbocsátani. A megbocsátás részében pedig jelen van az Isten országa, hogy eljön közétek, ha tudtok hinni és bízni benne. A jelenben pedig azt mondom: Isten országa már köztetek és bennetek van.

Majdan megtapasztaltátok a szőlős gazdának tanítását, hogy valójában hogyan és miképpen értékelitek — az Atya, a Fiú, a papság és a hívők kegyelmének, ajándékának működése, és felismered, hogy a Hegyi beszéd tanítása hogyan és miképpen visz benneteket közelebb a példabeszéd részében.

Így a mai nap tanítása pedig, ahogy szól hozzátok, hogy senki sem lehet saját falujában, városában, hazájában próféta.1

Én, Jézus Krisztus Uratok, mikor elmentem arra a helyre, ahol nevelkedtem, ha szólásra nyitottam az ajkamat, szemeiket Reám szegezték, és figyelték, hogy valójában most és miképpen fogom olvasni. És mikor elolvastam számukra a tanítás tekercsét, akkor azt mondottam:

— Most beteljesedett az Írás.

Amit szintén nem tudtak megérteni és elfogadni.

Így a mai nap tanításában pedig, hogyan legyek Én Próféta ott, ahol nem kedvelnek, ahol nem tisztelnek, ahol nem fogadják el tanításomat, azt a tanítást, amelyet Én, Jézus Krisztus Uratok számukra és számotokra megadok. Mert a tanítás miről is szólt?

Hogy mikor az Ég besötétedett három nap és hat órára2, nagy éhínség támadt a Földre. Sokan éltek Izraelben özvegyek, szegények Illés idején. De Illés mégis csak egy özvegyasszonyhoz kapott küldetést, akit meglátogatott.

Majdan folytatódik a tanítás az Eliás próféta idejében: a leprás. Ott is senki más nem tisztult és nem gyógyult meg, csak akihez Eliás szólt, a Námán, amely, pogányok voltak.

Ennek a mai tanításnak, röviden mondhatjuk, az, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok nem csak az igazakhoz, nem csak a hívőkhöz, hanem a pogányokhoz is jöttem, a pogányokat is felkeresni, elfogadni, s akkor megtapasztalni a felismerésben, hogy hogyan és miképpen működik a tanítás, mert a tanításban ezt mondottam, hogy: Ha már a Száreptében3 lévő asszonyt az özvegyben meglátogatta Illés próféta, és ha Eliás4 próféta idejében pedig a megtisztuló leprás megkapja a kegyelmet, a gyógyulást, akkor az igazak ilyenkor elgondolkodhatnának mindazon, hogy ha ők most az Én szememben pogányok, akkor hogyan működik a kegyelem? Hogyan van jelen? Hogy árad reájuk?

Én, Jézus Krisztus Uratok már elmondottam azt a tanítást, hogy egyformán jövök el közétek.

A tanításban hogy mondottam a bűnbánat első péntekén?

Ha süt a Nap, mindenkinek süt. Ha esik, mindenkinek esik. Nincs kivétel. Mindenki egyformán részesül belőle. Csak hogyan és miképpen ismerem fel és fogadom el e kegyelem ajándékát? Mert ez jelen van a tanítás által. De a tanítást felismerem-e, elfogadom-e? Tudok-e különbséget tenni közötte? Vagy pedig elkönyvelem az én saját magam elgondolását, és ha az nem úgy történik, ahogy én elképzelem, akkor még szóvá is tehetem, hogy: „Uram, Te most azt a testvért és azt a testvért miképpen fogadod el?!”

Milyen jó, hogy ez az egy, hogy mindenki egyforma Számomra, Jézus Krisztus Uratoknak, mert ti mind egyformán Atyám gyermekei vagytok, és az Atyám gyermekeiben Nekem testvéreimmé váltatok, majd Én, Jézus Krisztus Uratok megteszem, hogy ha kell, kiválasztani közületek. De ne ti akarjátok megmondani, hogy ki hogyan és miképpen méltó a meghívásra, a felismerésre, a küldetésre, a követésre és az elfogadásra, hogy ki valójában Atyám gyermeke, és ki valójában az Én testvérem.

Erre pont azt mondhatom számotokra, mint valamikor, pár évvel ezelőtt, mikor azt mondottam: Milyen jó, hogy az Élő Szentlélek működését nem a pásztoraim és a püspökeim mondhassák meg, hogy: „Te erre rááradsz, működsz is benne, és változtatod. Az nem kaphassa meg a Szentlélek kegyelmének ajándékát, működését.” Mert ha rajtuk múlana, valóban ilyen kiválasztások lehetnének rajtatok, bennetek és köztetek. Ezt Atyám és Én, Jézus Krisztus Uratok ajándékul adjuk mindazoknak, akik megnyissák szívüket, s akik befogadják a felismerés által e Élő Szentlélek ajándékát, megengedik, hogy működjön rajta és benne, s ez által elinduljon a változás rajta és benne a felismerésében. És akkor már azt mondod, hogy: „Én nem mondom meg, hogy ki hogyan és miképpen van jelen, hogyan és miképpen kapja meg a próféta által a kegyelmi ajándékot a küldetésben.” Mert Illés próféta meglátogatta, senki mást, csak akihez az Atya küldte; Eliás próféta pedig a lepra megtisztulását a gyógyulásban szintén csak annak adta meg, akihez elküldték.

S akkor ez által ti ne akarjátok megszabni az igazságosságában, hogy ki hogyan és miképpen működjék, mert ugye, a második tanítás a mai napban5 az igazságosságosságában van jelen, s az igazságosságában ki hogyan és miképpen ismeri fel, mert: „Én magamat az igazságosságában felmagasztalom, a másikat lenézem. Magam dicséretét az ima által elhelyezem, a másikat lenézem, megszólom, ha lehet, véleményt alkotok róla.”

Akkor hogyan vagy nyitott? Hogyan működik benned a kegyelem? Hogyan fogadod el a felebarátot és a testvért az irgalmasság szeretetében, ami fontos, hogy működjön rajtatok és bennetek?

Hisz e földi helytartótok azt kéri, hogy fogadjátok el, és ismerjétek fel az irgalmasság szeretetét.

Számotokra ez már nem ismeretlen, hisz évekkel ezelőtt Én már ezt a tanítást megadtam számotokra, hogy jelen van az irgalmasság szeretete, ha felismered, elfogadod, szívedbe zárod, megengeded, hogy működjön rajtad és benned, megengeded, hogy ez az irgalmasság szeretete megváltoztasson, elsőként a bensőben, majd kivetítődik a külsődre. És akkor látszik rajtad, hogy elindultál a változás útján. De amíg nem vagy kiegyensúlyozott és önmagad a felismerésben, nem tudod elfogadni az irgalmasságot a szeretetben, akkor hogyan akarsz változni, hogyan akarod felismerni önmagadat? Hogyan akarod megadni azt a kegyelem-működést, ami benned van, hogy változzon rajtad és benned, és változtasson?

Ezek szintén így szólnak felétek.

És akkor nem ilyen magabiztosan helyezkedsz el, emelt fővel, és azt mondod: „Istenem! Itt vagyok, és boldog vagyok, hogy én imádkozom. Én nem vagyok házasságtörő, és nem vagyok olyan, mint ez itt mellettem, a vámos.”

Ezt hogyan is kell értelmezni a jelenben?

Ítéletet von valaki fölött, vagyis ítéletet mondasz valaki fölött.

Ilyenkor megkérdezheted magadat: „Az irgalmasság szeretetében megvan nekem ez a hatalom, hogy én mások felett ítélkezzek, másokat megszóljak, másokat megalázzak, másokat kitaszítsak, másoknak megmondjam, »hogyan és miképpen kellene neked cselekedni«, holott, mikor önmagammal sem vagyok tisztában, nem vagyok kiegyensúlyozott, nem ismerem az irgalmasság szeretetét, nem engedem, hogy működjön rajtam és bennem, nem engedem, hogy változtasson?”6

Amíg ezeket nem tudjátok mérlegelni, felismerni, elfogadni, addig gyakoroljátok, hogy hogyan is van jelen az irgalmasság szeretete, hogyan és miképpen szeretne ez a szeretet változtatni, nevelni, megmutatni, hogy mi is a fény a világosságában, elindulva a meghívás által az úton?7

A fény világossága egy keskeny út, amelyen, ha haladok, meg kell élnem saját életemet, meg kell küzdenem saját napjaimat, fel kell ismernem saját életem ajándékát. És ha ezek már itt működnek, már tudom, hogy mi ennek az értelme, mi ennek a kegyelme, mi ennek az ajándéka, akkor már tudom, hogy én is az Atyának egy gyermeke vagyok, az Isteni Második Személynek egy testvére, aki meghívott az útra, és a meghíváshoz megmutatta számomra a fényt, a világosságot a felismeréshez és az elfogadáshoz, mert szeretnék ezen az úton járni. Lehet, hogy vannak megpróbáltatások, lehet, hogy vannak nehézségek, lehet, hogy vannak küzdelmek, de ezek megerősítenek a bensőmben, és akkor már biztosabb lépésekkel tudok elindulni és haladni az úton. És akkor talán nem a magabiztosságomban, emelt fővel állok oda, és azt mondom: „Boldog vagyok, Istenem, mert én nem vagyok olyan, mint ez itt mellettem, hanem talán olyanná válhatok, mint az, aki mellettem van, aki tisztában van önmaga érzésével, cselekedeteivel, tetteivel, aki ismeri önmagát, s aki tudja, hogy Atyám, Istenem, Jézusom, még a tekintetemet sem merem Feléd emelni, mert úgy érzem, én bűnös ember vagyok, és irgalmasságot kérek önmagam számára a megbocsájtáshoz a kegyelem működésében. Bocsásd meg, Uram, Istenem, bűnösségemet.”

És akkor érzed, hogy megkönnyebbültél, érzed, hogy valami reád áradt, érzed, hogy valami működik rajtad és benned, érzed a szeretet, melegség kegyelmét. És akkor azt mondod: „Valóban meghallgatás történt.”

Én nem ezt a szót mondom számotokra, mint ebben a tanításban, mikor azt mondottam tanítványaimnak és a jelenlévőknek, hogy:

— Ez megigazulva ment haza, mert megtörtént számára a megbocsájtó kegyelem által a működés.

És a másik nem részesült ezekben a kegyelmekben, mert ő úgy jött, hogy ő biztos volt önmagában, hogy ő mindent helyesen, jól cselekszik, helyesen dönti az életének ajándékát, helyesen próbál mások felett ítélkezni, másokat megalázni, másokat kitaszítani, másoknak megmondani, hogy „te valójában mire is lehetsz képes, hogy neked valójában mit szabad tenni és cselekedni”.

Amikor így érzed a megigazulást, akkor távol vagy az Élő Szentlélektől, az Élő Evangéliumtól, távol vagy az irgalmasság szeretetétől, és távol vagy mindattól, hogy érezd a megbocsájtó kegyelem működését, ami reád árad, ami betöltheti szívedet, lelkedet, ami által szeretheted felebarátodat és testvéredet.

Ez a mai tanítás megint így szól felétek, hogy ne ítélkezzél, hogy téged is meg ne ítéljenek. Ne taszítsál el senkit, mert nehogy téged taszítson el az, akihez úgy érzed, hogy tartozol. Ne akard megmondani másnak, hogy hogyan és miképpen éljen és cselekedjen, helyette inkább imádkozz a felajánló ima révén, és kérjed számára az irgalmasságot a szeretetben, hogy ez által a megvilágosodás felismerése révén elindulhasson, és működhessen rajta és benne a kegyelemben.

És akkor már tisztában vagy e bűnbánat harmadik tanításával, amely folytatódik az első és a második tanítása révén, hogy teljes legyen számodra a tanítás mondanivalója az elindulás szakasza után a küldetés, követés, haladás szakaszában, a tanítás mondanivalójával hétről hétre, napról napra a kegyelem működéséhez a mindennapokban, a mindennapokhoz.

És hogy ha már ezzel teljesen önmagad vagy a felismerés kegyelme által, akkor örömmel és szeretettel megnyithatod szívedet, lelkedet, hogy készen állj a befogadásra, hogy érezd, hogy: „A tanítás megmutatta számomra, hogy én valójában ki vagyok, valójában hova tartozom, valójában hogyan szeretnék élni és cselekedni, és valójában hogyan fogadom el a felebarátomat, a testvéremet, a szeretteimet e mindennapokban a küldetés, követés részében.”

És akkor így áradjon reátok a mai tanításom, kiválasztott Mária testvérem által áldásom.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, ahogy élőként működik rajtatok és bennetek, e tanításban mutassa meg a megvilágosodás felismerését, elfogadását, és „akkor elfogadom a felebarátomat és testvéremet, és megpróbálok úgy élni és cselekedni, hogy a kegyelem működjön elsőként rajtam, s majdan azok felett és azoknak, akikkel szeretnék az irgalmasság szeretetében eggyé válni, hogy szinte testvérek vagyunk” — ahogy szoktam nektek mondani, és megszólítani benneteket, és szinte a megszólítás egy átölelés a felemelkedéshez a kegyelemben, a kegyelemhez.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!


 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük