JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2014. március 8. NAGYBÖJT 1.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik eljöttetek a bűnbánat első Golgotájára.

Az első Golgotán nem volt ismeretlen számotokra a tanításom, hisz a tanítást ma az imáról adtam nektek1, hogy hogyan és miképpen lehet imádkozni, hogyan és miképpen lehet átélni, hogyan és miképpen lehet helyesen imádkozni, hisz azt mondottam, ti ne úgy imádkozzatok, mint a farizeusok, hogy sokat beszélnek, mert azt hiszik, hogy ha sokat beszélnek, előbb lesz a meghallgatás.

Én azt mondottam, ti ne kövessétek őket, és ne utánozzátok. Ti imádkozzatok úgy, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok adom nektek a tanításban. Hisz azt hiszik, ha sokat beszélnek, akkor nagyobb a meghallgató kegyelem. Holott Én, Jézus Krisztus Uratok azt tanítottam nektek, hogy az ima helyességében úgy imádkozunk, hogy megbocsátás legyen a kegyelem által.

Hisz most vegyük ezt az imát, ami ebben az Evangélium tanításában van jelen, mikor mondom nektek: „Mi Atyánk, aki a Mennyekben van.”

Ilyenkor Atyámhoz fordultok az ima révén. És ilyenkor azt mondom nektek, hogy ti, mielőtt szólásra nyissátok ajkatokat, és kérni akartok Tőle, Ő már tudja, hogy mire van szükségetek. De ha ezt így mind megérted, felismered, elfogadod, akkor mégis azt mondjátok, hogy: „Minek is imádkozzam?”

Mert az ima helyessége, fontossága, az megmutatja nektek az élet kegyelmét és ajándékát, mert, ahogy mondottam, Atyához fordulsz.

És akkor utána folytatod: „Jöjjön el a Te országod.”

Ugye, az országról már tanítottam nektek, hogy — Én úgy mondottam nektek, Jézus Krisztus Uratok —, hogy Isten országa köztetek van, Isten országa bennetek van.2 Itt meg azt mondjátok: „Jöjjön el a Te országod.” Mikor már megérted az ima lényegét, akkor már benned van, eljött.

„Legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy itt lent a Földön is.”

Mert az akarat, a cselekedet, a kegyelem csak így tud működni rajtatok és bennetek. És akkor már itt a Földön működik a mindennapi életben.

És akkor utána jön az, amikor azt mondod: „A mindennapi kenyeret add meg nekünk ma.”

Mert minden nap kérheted a kenyeret, de mindig arra a napra, ami most a ma napot jelenti számotokra, hogy fontos, hogy a kenyér, amely táplálék a léleknek és a testnek, amivel eggyé válsz, hisz helyet készítesz önmagadban, kialakítod szíved nyitottságával a tabernákulumot, hogy befogadd a Mindennapi Kenyeret ma a szeretet kegyelme által. És élő ez a Kenyér, amely eljön hozzád.3

Mert ha ezeket mind-mind így megértitek, felismeritek és elfogadjátok, akkor tudod az ima fontosságát a helyes felajánlás részében.

S utána jön az a szakasz, amit sokszor már mondottam nektek: „Bocsáss meg nekünk, hogy megbocsáthassunk mi is az ellenünk vétkezőknek.”

Ezt a mondatot az ima révén sokszor és sokszor komolyan kellene venni. Ahogy mondottam már többször: ha komolyan veszed a saját életedet, akkor másképp éled az élet értelmét a mindennapokban.4

Most mondom azt nektek: Komolyan veszitek ennek az imának a fontosságát, jelenét a megtapasztalásban?

És te komolyan meg tudsz bocsátani az ellened vétkezőnek?

Vagy csak: „Elmondom az imát, mert ez is benne van az imában, és nem törődöm a fontossággal, a helyességgel, a megtapasztalással, a kegyelemmel. Mert ha én nem tudok megbocsájtani — most jelképesen mondom neked, neked, neked vagy neked —, akkor én hogyan várjam, hogy ti megbocsássatok?”

Ugye, milyen szép, hogy kölcsönösen működik ebben az imában ezek a mondatok, ezek a szavak a helyes, pontossági sorrendjében?

„És ha már én megbocsájtok az ellenem vétkezőknek, akkor remélhetek, hogy nekem is megbocsájtanak.”

És akkor már boldogan mondom: „Ne engedj kísértésbe esni.”

Ugye, milyen jó ezt megtapasztalni?

De emlékeztek, valamikor a kezdetben azt mondottam: „Ne engedj minket kísértésbe.” Ugye, könnyedén, megtanulva így imádkozzátok.5 De a könnyedében a helyes pontosságát most így mondom: „Ne engedj minket kísértésbe esni.”

Ez fontos, mert ha már megbocsátottam, nekem is megbocsájtanak, akkor megpróbálok úgy élni, hogy nem akarok kísértésbe esni. Megpróbálok a szeretet kegyelmével élni a mindennapokban.

És akkor már nincs félnivalótok. És akkor nem azt mondod, hogy: „Ne vigy minket kísértésbe” — „Ne engedj minket kísértésbe esni.”

S akkor érted, hogy az ima mit nyújt számotokra.

És akkor ezek a kis szakaszok még itt a végén, ami az Evangéliumában jelen van: Mert ha ti megbocsájtotok az embereknek, akkor mennyivel jobban bocsájt meg nektek a Mennyei Atya!

De ha ti nem tudtok megbocsájtani az embereknek a felebarátban, a testvérnek, akkor hogyan bocsásson meg nektek a Mennyei Atya?

Ugye, milyen könnyű megérteni az imának a helyességét, pontosságát a felismerésben és az elfogadásában, a megtapasztalás részében?

Hisz ez az ima sem volt a tanításában már ismeretlen számotokra, hisz volt idő, mikor többször és többször elmondottuk közösen, hogy működjön az ima alatt a kegyelem ajándéka, hogy átöleljen, hogy felmelegítsen, hogy érezzem, az imának mondanivalója van, érezzem, hogy az ima alatt mintha simogatna valami, hogy érezzem, hogy az imát most elküldöm a felajánlásban, és biztos legyek, hogy az ima a meghallgatásában elhozza mindazt, amire szükségem van a meghallgató kegyelem által. És akkor már tudom, hogy mi a helyes a pontosságában, a kegyelem működésében, a megtapasztalás ajándékában, és akkor biztos vagyok, hogy az imát, ha úgy mondom el, hogy közben megélem annak tanításának mondanivalóját, és nem csak elhadarom, és nem csak elmondom, hogy minél többet, többet és többet imádkozzam — akkor már nincs a pontosság működésének kegyelme, akkor már nem érzed a mondanivalót, nem érzed általa a szeretetet, nem érzed általa a kegyelmet az ajándékában, akkor lehet, hogy azt mondod: „Imádkozom, és mégis üresnek érzem magam. Mert megszokásból mondom.”

De a megszokásnál nem azt mondom és várom tőletek, hogy néha, mintha egy betanult szöveget mondtok, kimérten, mert néha van, mikor így imádkoztok: „Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy! Szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod; legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is. Add meg nekünk a mindennapi kenyeret. És bocsáss meg nekünk, hogy mi is megbocsáthassunk az ellenünk vétkezőknek. És ne engedj minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.”

És akkor még, mikor imádkozik: „Üdvöz légy, Mária!”

És nem mindenki tudja ezt a követést tartani. Akkor van az, hogy mindig egy taktussal lemaradtok.

Ilyenkor van az, hogy egymásra tekintetek, hogy ki nem akar megint együtt és szépen imádkozni, mint amikor a kezdetekben tanultuk, s mikor imádkoztatok, és nem egymásra kellett figyelnetek, csak önmagatokra. És az önmagatokban is, hogy tudom, hogy mit imádkozom a pontosság helyes sorrendjében, és akkor olyan — mint ahogy ti, a saját szavatokat használom most —, hogy egy száj mondja. Pedig lehet, hogy tízen vagy tizenöten imádkoztok, és mégis, ha csak egy pillanatra valahol megállsz, kicsit távolabb, és becsukod a szemed, és nem nézelődsz, csak szívvel és lélekkel figyelsz, és akkor megtapasztalod: „Igen, együtt, egy szájként imádkozunk. Milyen csodálatos!”

És akkor nem hadarunk, nem sietünk, nem húzzuk el, nem kimérten imádkozunk.

Néha van olyan engesztelési napotok, amikor igazán lehetne szólni: „Na, most fáradtak vagyunk-e, vagy sietünk-e, vagy csak hadarunk, vagy csak minél előbb vége legyen?”

Ehhez be lehet sorolni, hogy mikor, hogyan és miképpen mondjátok a pontosság helyes sorrendjét a felajánló imában, a felajánló kérésben, a felajánló fohászban és a mérhetetlen nagy hálában.

Ezekre, ha kicsit figyeltek, de nem másokra, mindig először önmagadra. És ha önmagaddal már tisztában vagy, érzed a kegyelmet, érzed a működést, érzed a szeretetet, akkor már tudod, hogy: „Boldogan imádkozhatom együtt a testvérekkel. És nem kell figyelni, nem kell meglepődni, nem kell megjegyezni, mert már szívből, szeretettel és átéléssel imádkozunk. És akkor tudjuk az imának működését, ajándékát, kegyelmét a szeretetében.”

A második tanítás6 pedig ehhez folytatódik: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet — hisz ez úgy van leírva számotokra.

Emlékeztek, hogy a régiek hogy mondották?

Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.

Én pedig azt mondom nektek:

Szeresd ellenségedet. Tegyél meg érte mindent, amire szüksége van. Próbálj imádkozni érte, és ne törődj azzal, hogy ha kicsúfol, megaláz. Te arra gondolj, hogy: „Én a tanításban élek, a tanítás működése révén én azt érzem: szeretem őt, még akkor is, ha gyűlöl, ha megaláz, ha megvet, ha kitaszít. És imádkozom érte, hogy ő is Isten gyermekévé válhat e kegyelem működése által.” Mert a szeretet le tudja győzni a gyűlöletet, az irigységet, a kapzsiságot, a féltékenységet. A szeretettel sok mindent meg tudsz változtatni, a szeretettel több mindent tudsz elérni, érezni a működés kegyelmét. És akkor, mikor tisztában vagy a szeretet szavának jelentésével, akkor már boldogan mondod, hogy „jót cselekszem, imádkozom, és boldogan fogadom el azt, amikor azt mondjuk, hogy a Mennyei Atya, amikor felvirrasztja e napot az igazakra és a bűnösökre egyformán”, mert az igazak ugyanúgy részesülnek belőle, mint a bűnösök. És ha esőt ad, azt is megkapják az igazak is, és a bűnösök is. S akkor nem azt nézem, hogy most én igaz vagyok-e, és — jelképesen mondva — te nem vagy igaz.

Ne ítélkezzetek senki felett7, ne vonjatok ítéletet, mert eljön az az idő, amikor felettetek is ítélkeznek a cselekedetek és a tettek révén. És akkor örülsz, hogy te szeretted ellenségedet, jót tettél a cselekedetekben, imádkoztál érte, hogy Isten vagy — ahogy mondjuk — Mennyei Atya gyermekévé váljon. És akkor nem irigykedsz azon, hogy nem csak a jóknak, hanem a gonoszoknak is felvirrad a nap, nem irigykedsz azon, hogy eső jut az igazaknak és a bűnösöknek is, mert te a felebaráti, testvéri szeretetben megbocsájtasz, a megbocsájtás kegyelme által megpróbálsz úgy élni, hogy tökéletes legyél, amilyen tökéletes a ti Mennyei Atyátok, akinek gyermekei vagytok, akihez tartoztok, aki által a küldetés követésében is felismeritek önmagatokat, és megpróbáltok a szerint élni és cselekedni, és elfogadni elsőként önmagad, a felebarátot, a testvért, és elfogadod mindazokat, akikért imádkozol, és akiket gyűlölsz, vagy éppen haragszol rájuk. Mert számukra is kéred a kegyelem ajándékát a működésében, számukra is kéred a felismerést az elfogadásában, és számukra is kéred, hogy legyen jelen a fény a világosságában a felismeréshez, az elfogadáshoz, és ez által az elinduláshoz. És akkor talán megtapasztalod, hogy hogyan van jelen a változás a mindennapi életben, hogyan van jelen a kegyelem a működésében a felebarátban, a testvérben. S akkor már nem azt mondod, hogy ellenségem a gyűlöletében, hanem a felebarátom és a testvérem, mert imádkoztam érte a jócselekedetek által8, hogy a kegyelem reájuk is áradjon, és működjön rajtuk és bennük. És akkor már ők is, mondhatjuk azt, hogy felvirrad a nap a jókra, s akkor már nem azt mondom, hogy csak a gonoszokra, hanem felvirrad a nap a jókra, és akik változtatnak a megtapasztalásban. Esőt kapnak az igazak, és a megtéréshez változó testvéreknek is a kegyelem által a működésben. Mert akkor érzed, hogy valóban igazi testvérré váltál, és a tökéletességet gyakorlod, „elsőként önmagamon, és majdan a felebaráton”. És nem parancsolok, nem követelek, nem utasítok, nem taszítok, és nem mondom meg, különösképpen, hogy hogyan és miképpen kellene cselekedni.

Ha működik a kegyelem, ha jelen van a szeretet, ha felismertem önmagam, ha felismertem önmagam megbocsájtását, akkor már nekem is megbocsájtanak. Ha felismertem a testvéremet, akiért imádkoztam, hogy ne a gyűlölő testvérem legyen, az ellenségem, hanem felebaráttá váljon, akkor már azt mondom: „Működik a kegyelem az ajándékában.”

És e bűnbánat-idő első Golgotáján a tanításom így szólt felétek, ezt nyújtottam számotokra, hogy elindulni a változás felé, a változás kegyelme által a mindennapokban, a mindennapokhoz.

És ennek reményében áradjon reátok kiválasztott Mária testvérem által áldásom, töltse be a megnyitott testvérem szívét és lelkét, hogy érintsen meg benneteket ez a szeretet a működő kegyelemmel, öleljen át benneteket, segítsen felismerni önmagatokat, segítsen, hogy „elsőként megbocsássak önmagamnak, s akkor én is megbocsájthatok másoknak, és akkor nekem is megbocsájtanak”, mert a kegyelem az ajándékában így működik.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, ami már a tanítások által élővé vált, működjön rajtatok, bennetek, világosítson meg a mindennapokban, a mindennapokhoz, hogy testvéri-felebaráti szeretetben működjetek, és segítsetek mindazoknak, akiknek szükségük van e kegyelem által.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!